2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Már a legelső pillanattól fogva csodálom Fionát a rátermettsége miatt. Számomra először olyan volt ez a lány, amilyenné én is válni szerettem volna, de az évek múlásával rájöttem, hogy nem hasonlíthatok csak úgy egy másik emberre. Mindenki a maga módján egyedi, s be kellett látnom, hogy én sem vagyok éppen átlagos. A visszafogottságom, a beszédem, az erényeim, az érdeklődési köröm és még sorolhatnám, de ezek közül bármi kiemelne a többi ember közül csak végre máshogy kellene állnom a dolgokhoz. A más nem feltétlenül rossz dolog és ezt pont egy varázslótársadalom tagjaként kellene belátnom. Talán egy nap majd sikerül, de egyelőre úgy érzem, hogy már jó úton haladok és ez is bőven elég nekem. - Volt már rá példa, hogy vissza kellett támogatnod a suliba. Még egy ilyen alkalom nem változtatna semmin – rántom meg a vállam. Igazából ha tudom, hogy mellettem marad és jól akarom érezni magam néha kissé túllövök a célon, de ez nem az a nap. Tekintettel arra, hogy még az idő se nagyon hányja és nem lenne túl kellemes becsiccsentett állapotban visszamenni Londonba. Biztosan rosszul lennék a hosszú úton. - Ez így olyan egyszerűnek tűnik, ha te mondod, viszont ha már tényleg beleképzelem magam a szituációba beleborzongok. Egy értelmes szót sem tudnék kinyögni akadozás nélkül és csak leégetném magam és az lenne a vége, hogy otthagyna – húzom el a számat. Sajnos ez a kegyetlen igazság. Nem is tudom, hogy eddig, hogy sikerült bárkivel is összeszűrnöm a levet, pedig volt már rá példa sokszor. Ez a srác most már csak abban is más, hogy egyáltalán azt sem tudom biztosra, hogy melyik nemhez vonzódik. – Nem is mindig hárítok – szólalok fel felháborodottan. Szerintem most igazam van, hiszen volt, akit már én cserkésztem be, de valóban sokszor megfutamodok. Valamin sürgősen változtatnom kellene. - Igazad van és ha ez neked sok, akkor szólj és megrendezzük a szakításunk. Amúgy sem értik sokan, hogy hogyan lehetsz együtt pont velem – húzom el a számat. Fifi sokkal jobb nálam és ez nemcsak nekem szembetűnő. – És szerinted van rá esély, hogy a közeljövőben megtaláljon a nagy szerelem? – kérdezem vigyorogva, még kacsintok is egyet hozzá. Talán már van is kiszemeltje a lánynak csak eddig még nem mesélt róla. Vagy az is lehet, hogy említette csak amilyen hülye vagyok nem mindig esnek le a dolgok elsőre, csak ha jól a számba rágják őket.
sometimes you have to give up on people, not because you don't care because they don't
Olyan jó lenne, ha kicsit bátrabb lenne, bár tudom jól, hogy neki azért sokkal nehezebb dolga van, mint egy átlag srácnak, de így sose jut egyről a kettőre csak mindig lesheti, hogy milyen mások élete, amíg ő csak ábrándozik a boldogságról, ami ebben a formában sosem jön el. - Jól van, maximum annyi még belefér, hogy visszatámogatlak a suliba, ha mégis túlzásba viszed. - mosolyogva bököm oldalba még mielőtt leülnénk. Én most tényleg nem akarom túlzásba vinni, főleg mert apával jöttem és furán venné ki magát, ha enyhén, vagy nem csak enyhén, de ittas állapotban találkoznék vele a vonatnál. Persze voltam én is már becsiccsentve, de viszonylag ritkán. Nem sok értelmét látom az ilyesminek, azt sem szeretem, amikor Daniil csinálja. Az ember tudjon úgy is felhőtlenül szórakozni, hogy közben megmarad a normális tudatánál, én legalábbis ezt mindig így gondoltam. Ha totál kiütöd magad az csak arra jó, hogy aztán semmire se emlékezz belőle és másnap cseppet sem fogod jobban érezni magadat tőle, sőt rossz esetben még iszonyú rosszul is leszel. - Ne fesd az ördögöt a falra, talán egy baráttal és pont e miatt toppanhatnál be egészen véletlenül. Szétrobbantjuk őket... hátha ismerjük akivel találkozik, vagy mondjuk leöntöm és elcincálom, te meg kénytelen leszek dumálni a álmaid férfijával... na? - széles vigyorral ecsetelem a lehetőségeket, bár tudom ehhez azért neki tuti, hogy jócskán kell még innia, hogy bevállalja, de ha folyton csak itt ül és ábrándozik abból biztos, hogy végül semmi sem lesz. Legalább meg kellene próbálnia, maximum nem sikerül, de ha meg se próbálja akkor biztos, hogy soha az életben nem fog beszélni azzal a sráccal egy árva szót sem. - Szóval hárítasz, mint mindig. - csóválom a fejemet, amikor ellenkezik a mi napunkra hivatkozva, pedig én tuti nem lennék ellene, ő meg sosem próbálja meg. Akár ha már iszogattunk és dumáltunk egy jót, utána is megpróbálhatjuk közösen becserkészni nem? - Ha azt hiszi mindenki, hogy az embernek van pasija, az se segít. - emlékeztetem rá, hogy alapvetően vállaltam a szerepet, afféle álbarátnőként az oldalán, hogy ne cikizzék, úgyhogy nekem sincs olyan könnyű dolgom. - De, ha a nagy szerelem meg akar találni, akkor így is úgyis meg fog. - teszem még hozzá egy mosollyal, hiszen tudja jól, hogy milyen vagyok. Hiszek a tündérmesékben, amivel persze a nagy többség nem ért egyet, de én már csak ilyen vagyok és e téren úgy sem tud senki sem megváltoztatni. Majd idővel eljön számomra is a Nagy Ő és tuti, hogy nem fogja megakadályozni egy olyan apróság, hogy papíron van valakim.
Tényleg örülök, hogy végre egy kicsit ki tudtam mozdulni a nagynénémtől és lejöhettem Roxmortsba. Habár a hely a sulis időszakra emlékeztet, hiszen nem egyszer jöttem már le ide órák után meginni valamit vagy csak sétálni és a suliről panaszkodni. Elevenen itt vannak bennem ezek a képek és a szeptember közeledtével egyre inkább görcsbe rándul a gyomrom. Ettől az évtől már egyetemista leszek, ami arra enged következtetni, hogy valószínűleg nagyon sok dolog megváltozik majd körülöttem, amit nem feltétlen szeretnék. Habár az mégis ott van bennem, hogy talán idén jobban belevetem magam a társasági életbe és lehet még másokkal is összebarátkozom Fifin kívül. Aztán meg a titokzatos srácot is jó lenne megismerni. Mindent szépen sorban. Nagy terveim vannak, de nem tudom, hogy lesz-e belőlük valami. - Jól van, benne vagyok – mosolygok rá és remélem, hogy tényleg talál valami olyan helyet, ami mind a kettőnk igényeinek megfelel. Mondjuk én nem raktam túl magasra a lécet, ha a Szárnyas Vadkan lett a kedvenc helyem az évek alatt. Mindössze annyi számít, hogy kevesen legyenek és ne bámulják a dadogós meleg srácot, azaz engem. - Én akarok inni egy keveset, de csak annyit, hogy picivel szebbnek lássam a világot. Nem berúgni jöttünk, arra majd máskor kerítünk alkalmat – rántom meg a vállam. A másik meg még elég korán van ahhoz, hogy leigyuk magunkat. Akkoriban jártam el kicsit többet piálni, amikor Cody-val kavartam, de mikor vége lett a kicsapongó életmódomnak is befellegzett. - Igaz, lehet ő is találkozik valakivel éppen itt – mondom komoly arccal. Vajon kivel mehetett a Három Seprűbe? Talán randija van? Nem lepődnék meg, hiszen már én is egy ideje a megszállottja lettem. – Nem kellene ott lennünk ettől függetlenül, így is elég betegesen követtem már év vége felé és ez a mi napunk. Tudod, Fifi és Daniil, nem Daniil és a Szexi Vörös – nevetem el magam, de mikor meghallom a kövi kérdést eléggé gondolkozóra veszem a figurát. - Nem tudom, nem olyan könnyű ez, Fiona. Te is tudod jól. Dadogok és meleg vagyok, nem éppen a legjobb kombó pár keresésre – kortyolok bele az italomba. Fionának sokkal könnyebb, hiszen ő tökéletes, de ezt így nem vágnám a fejéhez. Bunkónak tűnnék nagyon.
sometimes you have to give up on people, not because you don't care because they don't
Azt hiszem, ha már eddig nem kedveltem meg ezt a helyet, akkor már nem is nagyon fogom, akármennyi idő is telik el, vagy akárhányszor jövök is ide, hiszen már épp elég régóta próbálkozunk egymással a Szárnyas Vadkan és én, de nem kerültünk közelebb, mint a kezdetekkor. Szerintem Daniil is csak azért jár ide, mert csak azért is szeme akar menni McGalagony véleményével, de ezt még neki se mondtam. Követem én ebben a lázadásba, csak nem mindig ugyanolyan lelkesen, meg aztán akármit teszek azért mégis csak van bennem egy adag félsz a helyet illetően. - Jól van, jól van, akkor majd keresek Londonban valami kisebb helyet, ami cuki, de azért nem tömött. - tudok én azért jó helyeket választani, ezt már megmutattam neki párszor, hiszen már nem egyszer töltöttünk együtt időt nyaranta. Csak azért, mert itt a szünet, még nem jelenti azt, hogy az ember teljesen el legyen választva a barátaitól, sőt a találkozásokat is jobban fel lehet dobni, mint a suliban ,ahol azért elég korlátozottak a lehetőségek még akkor is, ha az ember azért időnként leruccanhat Roxmortsba egyetemistaként kötetlenül. - Héj most dumálni akarunk, vagy inni? Tudod, hogy nem mindegy, mert nálam már egy kis vodka is vagy szájmenést, vagy nyelvbotlás hegyeket okoz. - vigyorodom el, egyelőre tényleg a jegeskávénál maradva. - Meg hát apuval jöttem Roxmortsba, szóval ciki lenne dülöngélve találkozni vele a vasútállomáson. - hát na hiába, hogy nagyon laza szüleim vannak, arra se mondtak egy rossz szót sem, hogy Daniil az álpasim, vagy inkább én az ő álbarátnője, de azért ők se értékelnek mindent és az tuti, hogy apu nem örülne neki, ha becsiccsentve érkeznék meg a vasútállomásra és Londonig horkolnék a vonaton. - Köszi! - kortyolok is az italomba, aztán jön egy kis szájtörlés, mert mindig összemaszatolom magamat, addig meg ő beszél, hiszen látta azt a srácot, de már megint nem tett semmit! - Ha belegondolsz mi se itt élünk csak mert itt találkozunk igaz? Amúgy látod, hogy a Három seprűben kellene lennünk most? Egyébként is mikor akarsz végre odamenni hozzá? - soha az életben nem jut egyről a kettőre, ha nem is próbálkozik, azzal pedig, hogy figyeli a srácot az utcán tényleg nem fog elérni semmit sem. Mégis csak ki kellene deríteni, hogy van-e esélye nála és komolyan mondom, ha túlságosan sokáig húzza az időt, akkor a végén én magam leszek majd az, aki lépni fog az ügyben helyette, vagy lökök egyet rajta valamikor, mondjuk szó szerint, hogy meglegyen az alapkontaktus.
Sosem értettem, hogy Fifi miért tartja hátborzongatónak avgy félelmetesnek ezt a helyet. Igazából nem is tudom, hogy pontosan mit gondol róla. Mindössze annyival vagyok tisztában, hogy nem kedveli túlzottan. Általában tényleg van itt néhány kétes alak, de ők általában saját magukkal vagy a bizniszelésükkel foglalkoznak és minket nem vesznek emberszámba. Amúgy meg tök kihalt a hely és nem kell foglalkozni a többi roxfortos diák kíváncsi pillantásával és a sok pletykával, amelyek a Három Seprűben keletkeznek teljesen alaptalanul. Az árak is olcsóbbak, talán azért, mert eléggé lecsúszott helynek tűnik. Ennek ellenére én csak védeni tudom ezt az apró kocsmát, mert nekem midnig megmelengeti a szívemet, ha idejöhetek. Régebben McGalagony még rám is szólt, hogy ne járjak ide és persze nekem sem kellett több, hogy még jobban megkedveljem a Szárnyas Vadkant. Végre volt egy dolog, amiben én is lázadtam. - Na jól van, akkor legközelebb máshol futunk össze. Majd te mondasz helyet, de azért ne valami olyan legyen, ami tömve van emberekkel – adom be a derekam végül. – De most már élvezd az itt töltött időt velem – kacsintok rá és szélesen elmosolyodom. Igazából direkt raktam hozzá, hogy ne legyen túlságosan zsúfolt a hely, mert az olyanokat egyáltalán nem kedvelem. A sok ember mindig feszélyez. - Nem, nem a nyári Mikulást – nevetek fel jóízűen. Mondjuk lehet, hogy akkor is ilyen izgatott lennék, ha nyáron összefutottam volna a Mikulással. Már csak azért is, mert nem hiszek benne olyan öt-hat éves korom óta. Biztosan nagyon meglepne, ha pont most Roxmorts utcáin összefutnék vele. - Akkor én is vajsörrel kezdek, de remélem úgy gondoltad azt a jegeskávét, hogy van benne egy kis vodka – fogom poénosra a figurát. Mondjuk nem azért vagyunk itt, hogy a sárga földig igyuk magunkat, de azért jólesne, ha egy picit megeredne a nyelvem már az alkohol hatására. Kissé vonakodva ugyan, de odamegyek a pultoshoz és kikérem az italainkat. Sajnos nem sikerül dadogás nélkül beszélnem és látom a pultoson, hogy nehezére esik visszafognia a nevetését, ami kissé felbosszant, de már tudom kezelni. Miután átesek ezen a kissé megalázó jeleneten odaadom Fionának a vajsörét és egy mosolyt erőltetve az arcomra ülök le mellé. – Igazából csak pár másodpercre láttam, besétált a Három Seprűbe. Egyedül volt és a haja kicsit nőtt a nyáron, most hátra volt fésülve. Lehetséges, hogy a titokzatos vörös Roxmortsban élne? – kérdezem gyanúsan. A diákok nem nagyon járnak Roxmortsban nyáron, kivéve ha környékbeliek. Sose tudni.
sometimes you have to give up on people, not because you don't care because they don't
Attól, hogy barátok vagyunk még nem kell ugyanazt szeretnünk nem igaz? Ő bírja ezt a helyet, nekem... kissé sötét, úgyhogy nem vagyok oda érte, de egy barátért mindent. Végül is eddig igazából még bajom sosem történt itt, vagy ilyesmi, szóval nem feltétlenül kellene e miatt aggódnom, csak hát azok a kutató tekintetek, én meg a kis helyes pofimmal, meg aztán nem vagyok egy kimondott erőművész sem, hogy meg tudjam védeni magamat, még ha a pálcát alapvetően jól is forgatom. - Hát gondolom, de fussunk össze többször, maximum nem mindig itt és akkor kevésbé ver le a víz ezektől a nézésektől. - a végét már úgy súgom a fülébe, hiába nevet, attól bennem az érzés még nem változik különösebben. Amikor viszont felmerül a kit láttam téma azért hamar eltűnik az aggodalmam és egyből minden figyelmem az övé, még azt is elfelejtem, hogy esetleg tényleg van, aki kutató pillantással méregeti a formás hátsómat, mielőtt leteszem egy székre. - Van egy olyan érzésem, hogy nem a nyári Mikulást, igaz? - széles mosollyal bököm oldalba. Ha jól sejtem azt a srácot, akiről már ejtett pár szót, de abban is biztos vagyok, hogy nem igazán ment még egyszer sem a közelébe és egyelőre én sem tudom, hogyan kellene indítani. Azt sem tudom pontosan, hogy ő... tudja-e egyértelműen, hogy a másik srác is a srácokhoz vonzódik, mert akkor még mindig ott a kérdés meg van-e a szimpátia, de ugye ha eleve a lányokat kedveli, akkor még cikibb lenne valami módon utalni rá, hogy tetszik Daniilnek, bár az első lépés az lenne, hogy egyáltalán leszéljen vele, de ez már itt akadályokba ütközik a bátortalansága miatt. - A vajsör elég enyhe, viszont hideg is, de az tuti, hogy a következő egy jegeskávé lesz, tiszta kóma vagyok reggel óta. - adom le a rendelést, de rábízom, hogy eddze magát és a dadogását és ő adja le a rendelést. Ha már itt megakadunk akkor nehéz lesz azzal a sráccal beszélnie, pedig idővel erre is szükség lenne. Már agyaltam sokat, de egyelőre gőzöm sincs, hogyan is kellene Daniilt a legkönnyebben trenírozni, hogy ne féljen ennyire attól, ha netán beszélnie kell valakivel. Elég nagy kihívás annyi szent. - Aztán jöhet is a mese arról a nyári Mikulásról. - teszem még hozzá. Egy ital mellett a legjobb megdumálni az ilyesmit és ki tudja egy kis alkohol még őt is lazíthatja annyira, hogy beledobjam a mély vízbe... Jó tudom nem viselné a legjobban, ha akár ma szóba kellene elegyednie azzal a sráccal, de segíthetnék. Ha mondjuk én kezdek nála és akkor már arra is rájövünk egyáltalán a lányok, vagy a fiúk érdeklik.
A szememet az utcán járkáló embereken tartom abban a reményben, hogy hátha végre feltűnik az én Fifim is. Mindenféle fur alak járkál erre, amitől nem éppen tűnik a legjobb környéknek egy mugli nézelődő számára, de nekem ez mostanra már megszokottá vált. Például már azon sem lepődöm meg, ha valaki csak úgy feltűnik a semmiből az orrom elé, hiszen jól tudom, hogy akkor csak éppen idehoppanált az illető. Azt viszont már kevésbé értem, hogy miért csak kétes alakok járnak a Szárnyas vadkanba plusz én meg Fiona, aki csak miattam jön. Nem a legmodernebb és legfelszereltebb hely, de csendes és a pia is olcsóbb, mint a Három Seprűben. Ez pedig szerintem a legtöbb ember számára nagyon fontos dolog. Mondjuk már szerencsére nem kell szűkölködnöm a pénzben, mióta a nénikémmel élek, de nyilván nem fogom kihasználni. A szemeim teljesen kitágulnak, amikor megpillantok egy bizonyos vörös hajú srácot és a szívem is jobban kezd dobogni, de ő nem néz rám, sőt észre sem vesz. Lehajtott fejjel sétál be az előbb emlegetett Három Seprűbe. Nagyot nyelek, amikor eltűnik a szemeim elől. Nem gondoltam volna, hogy ma őt is látni fogom. Mióta megkezdődött a nyár csak erre a srácra tudok gondolni, holott még a nevét sem tudom. A gondolataimban elmerülve észre sem veszem, hogy Fiona megérkezik, így meglepetésként ér a reflexszerű ölelése, de pár másodperc után magamhoz térve, mosolyogva ölelem meg a lányt. - Szia Fifi, nem – vágom rá rögtön mosolyogva. Ő az egyetlen ember, akivel szinte dadogás nélkül képes vagyok beszélni, de azért néha itt is becsúszik egy-egy. Olyankor picit elvörösödöm, de aztán sikerül is túllendülnöm rajta. – Nem túl jól, már egy csomó könyvet elolvastam és téged bombázlak levelekkel folyamatosan. Nem valami izgi – rántom meg a vállam és kinyitom a lány előtt az ajtót, hogy befáradhasson, s ha megteszi követem. Hiányzott már ez a hely, egyszerűen imádom! - Nyugodj meg, nem lesz bajod, megvédelek – nevetem el magam. Kettőnk közül szerintem Fiona sokkal talpraesettebb és jobb varázsló is. Valószínűleg ő védene meg engem. – Nem fogod elhinni, ki-kit láttam az e-előbb – pirulok el, s úgy érzem, hogy az arcom színét ezúttal nem a dadogás, hanem sokkal inkább a vörös hajú srác képe okozza. Közben a pulthoz sétálok és kérdőn nézek Fifire. - Mit iszol? – érdeklődőm és már veszem is elő a tárcát a zsebemből, hogy az első kört én álljam.
sometimes you have to give up on people, not because you don't care because they don't
Mindig az a jó, ha összekötheted a kellemeset a hasznossal. Apával jöttem Roxmortsba és ha már Daniil írt akkor úgy időztettünk, hogy akkor jöjjünk, amikor ő is itt lesz. Persze nem jött éppenséggel össze a dolog, de ez nálam sosem jelenti, hogy feladnám, vagy letörnék. Most is úgy váltunk el apával, hogy meg lesz majd az a kiállító terem és ha nem ez, hát majd egy másik. Kissé borsos árat kértek, ami sajnos nekünk egyelőre még távolról sem férne bele, de majd lesznek más lehetőségek, majd keresgélünk, ez most úgyis csak egy hirtelen ötlet volt és amúgy is jobb lenne egy londoni kiállító terem, de hát tudom, hogy ott még brutálisabb árak vannak. Apa pedig elment egy kis bevásárló körútra. Saját bevallása szerint túl régen volt már Roxmortsban pedig vannak üzletek, amik itt sokkal jobbak, mint a londoniak. Nem feltétlenül a nagyváros a legjobb minden esetben, ha vásárolni akarsz és persze az árak is barátiak, ami azért nekünk nagyon is számít. Így hát elköszöntünk és megbeszéltük mikor találkozunk majd, hogy aztán hazamenjünk. Nem a vonattal persze, van zsupszkulcsunk, bár csak kölcsön darab és kissé távol tesz le otthonról, de utána még belefér egy séta. Apa is szereti nézni a tájat és az embereket és én is, úgyhogy cseppet sem jelent gondot, anyuék meg tudják, hogy ma egész napra apa-lánya program van. - Szia! Ugye nem vártál sokat? - érkezem meg végre sietősen kapkodva a lábaimat gondolkodás nélkül ölelve meg jó szorosan Daniilt. Mindig nehéz a nyár, olyankor az ember távol van a barátaitól, a jól megszokott arcoktól, bár lehet levelezni, de lássuk be az nem helyettesít mindent. - Na hogy bírod? - tudom én jól, hogy nem egyszerű neki a nénikéjével azon a kis helyen, de hiába vetettem fel, hogy időnként jöjjön át az is elég macerás, hiszen minket sem vet fel a pénz és nem igen tudnám meghívni, hogy nálunk aludjon, maximum a földön matracon, de az meg olyan ciki lenne és hát nem lenne tőle beljebb, mint most. Mindenesetre szépen belé is karolok, hogy elindulhassunk befelé. Én annyira nem vagyok oda a Vadkanért. Kicsit sötét hely számomra, a Három seprűt jobban szeretem, de tény itt azért kevesebb a kutató tekintet, legalábbis az olyanok, mint a Három seprűben év közben. Bár azért itt is bőven akadnak és én néha totál úgy érzem konkrétan bámulnak, ami picit hidegrázós az ilyen sötétebb alakoktól. Nem csoda, ha ahogy belépünk még szorosabban kapaszkodom Daniilba. - Tudom, hogy te szeretsz ide járni, de... nekem még mindig totál para. - persze csak halkan mondom, mert a végén még meg találja hallani valaki és akkor csak még több pillantást kapok, pedig abból így is van néhány már most. Majd megunják, csak addig... nekem kell másra koncentrálnom, jelen esetben lehetőleg Daniilra.
El sem tudom mondani, hogy mennyire vártam már, hogy végre megkezdődjön a nyári szünet. Ugyan szerettem volna még egy kicsit maradni a Roxfortban, de inkább Fifi és a titokzatos srác miatt, akit az utóbbi időben fedeztem fel. Most meg hirtelen egyedül maradok majdnem három hónapra összezárva a nénikémmel az apró lakásában, Londonban. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy egyedül lennék, ha nem küldtem volna baglyot Fifinek, hogy találkozzunk a mai napon az Abszol úton. Jól esne már a társasága, hiszen az utóbbi napokban a szobámban kuksoltam és minden egyes nap különböző könyveket olvastam. Félreértés ne essék, hiszen imádok olvasni és az agyam akár a szivacs, rengeteg új információt szívott fel, ám mégis néha muszáj kimozdulnom. Azt sem bánnám, ha találnék egy helyet, ahol tudnék ismerkedni, de túl félénk vagyok ahhoz, így ezt az ötletet hamar elvetettem. A szárnyas vadkan nem éppen a legbarátságosabb hely a környéken, de ettől függetlenül én szeretem. A legtöbb roxmorts-i kiránduláson itt kötök ki, még ha egyedül is, de úgy érzem, hogy ez a törzshelyem. Két oka is van, amiért ezt a lepukkant, koszos kocsmát olyan közel érzem magamhoz. Az első, hogy még nálam is furább emberekkel lehet találkozni és a pultos sem forgatja a szemét, ha szépen, lassan eldadogom neki, hogy mégis mit is szeretnék. Mondjuk nem győzöm bizonygatni, hogy mennyit javult a dadogásom, még mindig nem az igazi. A második ok, pedig az, hogy amennyire emlékszem a gyerekkoromra és Moszkvának annak a részére, ahol éltem ez a hely rendkívül arra emlékeztet. A vendéglő előtt állok meg és úgy határozok, hogy ott várom meg Fionát. Nem leszek bunkó és iszok meg valamit, mielőtt idejönne. Hamarabb értem ide a kelletténél, hiszen izgatott lettem, hogy Londonból ideutazhatok és találkozunk. Csak holnap megyek vissza a nénikémhez, egy szobát is vettem ki, habár nem hiszem, hogy sok időt fogok ott tölteni. Nekidőlök a falnak és fejemet egyik irányból kapkodom a másikba. Vajon merről fog felbukkanni a barna szépség?
sometimes you have to give up on people, not because you don't care because they don't
