2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Grayson Paisley Születési hely és dátum: York, 1966. 10. 29. Csoport: Tanár Patrónus: Kaméleon Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Nyelvtanár - Ereklyevadász szak (aki ereklyékre vadászik, annak sokat kell utazni, s a sok utazás - hiába legyen az angol a világ egyik legtöbbek által használt nyelve - azzal jár, hogy sokakkal kell beszéljen. Éppen ezért nem árt, hogyha magabiztos mágiahasználat nélkül is az egyes nyelveken való kommunikációban. Jómagam egy tucat nyelven tudok, ebből 1 holt és 1 mesterséges, így 10 nyelvre rúg a beszélt és oktatott nyelveim sora.) Szükség esetén tolmácsolást és fordítást is vállalok. Képesség:[You must be registered and logged in to see this link.] Mágikus adottság:[You must be registered and logged in to see this link.] Familiáris:[You must be registered and logged in to see this link.] update: patkány Kiemelkedő tudás: Mugliismeret Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Ha valaki sok nyelven tud, az sok módon tudja kifejezni magát. Hihetnénk. Az igazság viszont az, hogy minél többet tanultam már, annál kevésbé mozgok otthonosan a kommunikáció útvesztőjében, hogyha magamról kell beszélnem. Valamikor vidám, jókedélyű ember voltam, gondtalan, szertelen fiatal, akinek mindene volt az utazás és a tanulás. Mára megkomolyodtam és bár a világ számára még mindig mosolygós, kellemes személyiség vagyok, jómagamat inkább érzem szigorú és megkeseredett embernek. Más a belső és más a kifelé sugárzott jellem, jól tudom. Könnyen elegyedek beszédbe bárkivel, a beszéd az én pajzsom. Érdeklődéssel hallgatok másokat, szívesen segítek, mert addig se kell a magam baját ecseteljem vagy gondolnaj rá. Hiszek a második-, harmadik- és sokadik esélyben, az emberi törékenységben és esendőségben, igyekszem a jó úton járva élni az életem. Ám ettől még mély árkokat szántott már homlokomra a sikertelenség, a rossz tapasztalás.
Kinézet, megjelenés: Világosbarna hajam és kék szemeim teljesen átlagos férfivá tesznek. Nincs bennem semmi különleges vagy kirívó, nem is törekedtem rá soha. Gyakran növesztem meg a szakállamat, s a hajamat is hosszabb formában szeretem hordani inkább, a katonás rövidség nem az én műfajom. Öltözködésemet tekintve inkább vagyok lezser és laza, de arra mindig figyelek, hogy a hely és az esemény szelleméhez mérten öltözzek fel. Nem szeretek kitűnni sehonnan. Kedvemre valók a muglik öltözködési szokásai, ha újjászülethetnék, akkor legszívesebben földműves vagy állattenyésztő lennék, aki állandóan csizmában, kockás ingben, kalapban és kopott farmernadrágban jár. Éltem vidéken a feleségemmel, egy életre megragadott az ottani miliő szelleme mind mentaliásilag, mind öltözetileg. Magasságom 187 centiméter, sem nem vagyok alacsony, sem nem vagyok magas. Szeretek sportolni, a kétkezi munkát nem vetem meg (sokat éltem a muglik világában ahhoz, hogy megszokjam a varázslat nélküli elintézési módokat) így nem mondhatni csoffadtnak az izmaimat sem, de azért a kigyúrttól messze vagyok. Nem érdekel a külsőm igazság szerint, épp ahogy másoké sem. A lélek az, amellyel szívesebben foglalkozom, a külcsín sokadlagos.
Előtörténet: Harminchárom évvel ezelőtt születtem, tökéletesen átlagos családba. Apám mugli volt, anyám pedig boszorkány, sose csináltak ebből titkot sem egymás előtt, sem előttem. Ebben a példában nőttem fel, így lettem félvér és így viseltem a legbüszkébben ennek bélyegét. Amikor elértem azt a kort, hogy érdeklődni kezdtem a lányok iránt, s ez az érdeklődésem már nem merült ki a hajhúzgálásban, akkor megfogadtam, hogyha találok egy kedvemre való lélekkel rendelkező leányzót, akkor akármilyen is legyen – aranyvérű, sárvérű, félvér vagy mugli – én tökéletesen őszinte leszek vele. Egy utazásom során ismerkedtem meg Vele. Az első pillanattól kezdve olyan volt számomra, mint egy megtestesült álom, a mosolya lenyűgözött, hát még a szavak, amik elősorjáztak ajkairól! Nem értettem, hogy mit beszél, számomra idegen nyelven szólt, de mégis tudtam, hogy valami kedveset mondott nekem. Az olasz lett az első idegen nyelv, amit megtanultam: Miatta. Szerelem volt első látásra és az sem zavart, hogy jól láthatólag várandós volt, pedig még csak a 15. életévét töltötte be akkoriban. Nem erőszakolták meg, a gyerek szerelemből fogant, de nem abból született. Az apja elhagyta őket, s én sem maradhattam mellettük, mert várt vissza az iskola és az életem. A Roxfort elvégzése után azonban már nem csak levélben, hanem személyesen is tartani akartam vele a kapcsolatot, hát se szó, se beszéd Rómába költöztem, Hozzá közel. Ahogy azt fiatalon megfogadtam, mindenekfelett őszinte voltam vele. Tudta, hogy varázsló vagyok, s elfogadott így. Egyre kért, hogy a gyermeknek ne mondjam el az igazságot, s én eleget tettem a kérésének akkor is, ha zsigeri tiltakozást váltott ki belőlem. Úgy voltam viszont ezzel, hogy ő az anyja, neki kell eldöntenie, hogy mi a jó a kicsinek. Szögre akasztottam érte a mágiát, egyszerű mugliéletet éltünk, s amint elérkezettnek láttam az idejét, megkértem a kezét. Egy évvel az esküvő után megszületett a közös gyermekünk is. Madarat lehetett fogatni velem. Otthonról dolgoztam, fordításokkal foglalkoztam és folyamatosan új nyelv tanulásával palléroztam az elmémet amellett, hogy mindenben igyekeztem a ház és a gyerekek körül segíteni. Tökéletes életet éltünk egészen addig, amíg a kisebbik tünemény meg nem betegedett. Gyógyíthatatlan, így mondták. Ő pedig nem értette, hogy ebbe én miért nyugszom bele. Életünkben először vágta a fejemhez, hogy semmirekellő varázsló vagyok, ha meg sem tudom gyógyítani a saját véremet. Nem értette meg azt, hogy nem tehetem. Nincs hozzá megfelelő tudásom és egyébként sem így működnek a varázslataink. A halálos ágya mellett megfogadtam, hogy elmegyek. Azóta vissza se néztem, fogalmam sincs arról, hogy mi lehet a Feleségemmel és a Nevelt gyermekemmel. Kivontam magam az életükből azért, mert tudtam: már semmi sem olyan, mint amilyen régen volt. Évekig utazgattam, szenvedélyemmé váltak a nyelvek, jobban mint amennyire azok voltak előtte, pedig tudtam, hogy van érzékem hozzájuk. Minél többet tanultam, annál biztosabb voltam abban, hogy tovább akarom adni ezt a tudást, s annál jobban fájt az, hogy nincs egyetlen gyermekem sem, aki erre vevőnek bizonyulhatna. Végül a nyáron érett meg benne egy elképzelés: az idén. Felkerestem a Roxfort igazgatóját az ötletemmel, mely szerint nyelveket szeretnék itt tanítani. Tény, hogy nyár végén ilyesmivel előállni nem volt a legjobb ötlet talán, de hiába a koranyári megvilágosodás, csak augusztusban vettem rá magam arra, hogy megkérdezzem volna-e erre igény. Akár ingyen is, szakkörként, mindenes helyettesítőként vagy bármiként, ami munka a Roxfortban tarthatna. Szinte remegő gyomorral vártam a válaszát, pedig hogyha jobban körülnéztem volna a folyosókon, mielőtt belépek az irodába, talán hanyatt-homlok vissza is fordulok. A gyermeke ugyanis – az Ő vére, az akit odaadó szeretettel neveltünk együtt, s akit szintén elhagytam még mielőtt rájöhettem volna, hogy varázshasználó lehet sárvérűként – itt tanult. Pedig azt sem tudtam, hogy ők is elhagyták Olaszországot annak idején.
A hozzászólást Grayson Paisley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 09, 2020 8:31 pm-kor.
Üdvözlet itt nálunk! Hühh! Érdekes egy figura. Cody tuti hogy szeretné az óráit, mert ő is pártolja a nyelveket. Ő az anyanyelvének a kimru nyelvet tekinti, mivel walesi a gyerek, és a régi változatait is beszéli és olvassa. Meg amúgy is! Nyelveket ismerni király. Még ha valóban néha csak több bonyodalmat okoz, mint hasznot. Úgyhogy egy diákot már meg is nyertél! És ahogy olvastam, izgalomból sem lesz hiány. Amolyan sors fintora, mind az anya részéről is, hogy kérése ellenére a gyerek nem tudott semmit semmiről, mégis varázshasználó lett, és Grayson felé is fricska, hogy oda jár, ahová tanítani ment. De hát így szép az élet! Nos én nem is tartalak fel! Hajrá hajrá, jó játékot!:3 Remélem beteljesül a vágya, és tudja rendezni a sorát a lányával, és át tudja adni minden tudását a porontynak, ha pedig mégsem, remélem meglátja mennyi sok másik gyermek nyit az átadni kívánt tudására és némi vigaszt lel!
