2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Sidney Smallwood Születési hely és dátum: Kairó, Egyiptom, 1981. május 5. Csoport: Griffendél Patrónus: Szarka Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Kilencedik (ereklyevadász) Képesség: Harapott vérfarkas Mágikus adottság:Akrobata Familiáris: Még nincs Kiemelkedő tudás: Rúnaismeret - született tehetség, Sötét Varázslatok Kivédése - kiemelkedő, Mugliismeret - Tehetségtelen Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Alapvetően pozitív életszemlélettel születtem a világra és a szüleim is azt tanították, hogy ne adjam fel, ne keseredjem el és lássam meg mindenben a lehetőséget. Na nem azt mondom, hogy a jót és azt sem, hogy sosem kerülök mélypontra, de igyekszem minél kevesebb időt ott tölteni. Ez nem jelenti, hogy ha rám nézel valami cukormázas mosolybombát látsz. Komolyabb típus vagyok, hiszen amit szakmául választottam nem igazán lehet viccelődve űzni, ha csak nem akarok egy rossz lépés, vagy döntés miatt elveszíteni a fél karod. Tehát összességében nálam a pohár félig teli. Nyitott vagyok alapjáraton mások felé, kissé okoskodó, de soha sem olyasmivel okoskodom, amiben nem vagyok biztos. Nem gondolom, hogy mindent tudnék, inkább csak a saját szakterületemen vagyok kiemelkedő és ha ilyen kérdés merül fel, nem tartom magamban a válaszokat. Az okoskodást kimondottan nehezen viselem persze másoktól és azt sem tolerálom, amikor valaki minden áron felül akar írni mindenkit és mindent jobban tud, no meg az irányítás... Nekem ne mondja meg senki, hogy merre hány méter, majd én rájövök magamtól. Ha nem kértem tanácsot, ne adj, mert akkor rosszban leszünk és főleg ne ugráltass, mert akkor még inkább. Apró kis hibám a enyhe kleptománia, no meg amióta vérfarkas lettem, cirka 5 éve kissé nehezebben viselem a nehézségeket, mondhatni cseppet agresszívabban reagálok, mint kellene, könnyebben csattanok fel, ha igazságtalanságot érzek, vagy valaki megpróbál belém kötni, netán hatalmaskodik. Ezen felül csak a víziszony, amivel meggyűlik a bajom, egy régi majdnem fulladásnak hála. Próbálom leküzdeni, de eddig még sikertelenül.
Kinézet, megjelenés: Barna haj, zöld szemek, átlagos testalkat. Afféle kicsi a bors, de erős vagyok, mert hát nem nőttem valami nagyra a magam 153 centijével, ellenben igen sokat foglalkozom azzal, hogy megfelelő erőnlétem legyen. Minden nap futok és erősítek, úgyhogy lehet, hogy első ránézésre azt hinnéd rólam, hogy nem vagyok valami nagy erőbajnok, de aztán igen nagy meglepetést okozhatok, ha elővillan a kockás has és az izmok a karomon. Vannak bőven fiúk, akiket simán lenyomok szkanderben, bár persze akad olyan is, aki kihívást jelentene. Végtére is egy ereklyevadásznak muszáj, hogy legyen ereje kikerülni a csapdákat és kellő állóképesség is szükséges ahhoz, hogy talpon maradj akkor is, ha más már nem bírja. A ruházatom inkább praktikus, mint csinos, bár a testhezálló darabokat részesítem előnyben, hiszen nem hasznos, ha a ruhád akad bele valamibe, csak mert lóg rajtad. A hajamat főleg kiengedve hordom, de ha edzés, futás előtt, vagy ha tudom hogy kihívás vár rám általában lófarokba fogom, nem ritkán fonatokkal díszítve még anya emlékére. Ő fonta gyakran a hajamat és ez valahogy megmaradt nálam.
Előtörténet: Ereklyevadász szülők gyermekeként láttam meg a napvilágot és már egészen pici koromban is igen sokat utaztam, utaztunk. E miatt is történhetett, hogy éppenséggel Kairoban láttam meg azt a bizonyos első napsütést és hát ott igen melegen sütött a nap. Csak később döntöttek úgy a szüleim, főleg anya, hogy egy kis időre, legalább az első egy évemben gyökeret vernek. Apa azért nem bírta végig, de nem akartak olyan piciként is ide-oda ráncigálni, csak mértékkel. Egy éves kor után viszont már mentem velük mindenhova, úgyhogy jó eséllyel többet láttam már a világból azzal együtt, amire már nem igen emlékszem, mint a legtöbb korombeli, sőt valószínűleg jó néhány nálam idősebbnél is, de én ezt cseppet sem bántam soha sem. Ennek hála lettem nyitott mindenki és minden felé. Nem vagyok vallásos, ahogy a szüleim sem, hiszen olyan sok kultúrát ismertem már meg testközelből, hogy őszintén szólva nem tudnék választani és mindenhol, ahol jártunk olyan komolyan tudnak hinni az emberek olyan egymástól eltérő dolgokban... Mégis miért lenne egyik igazabb, mint a másik? A szüleim mindig is kalandor lelkek voltak és bennem is ezt ültették el annak ellenére, hogy édesanyám 13 éves koromban egy bányaomlásban veszítette életét. Boszorkány, de még ennek ellenére sem volt esélye, apa is épp hogy csak kijutott. Nem volt könnyű az az első pár hónap anya elvesztése után, de túltettük magunkat rajta, apa újra a kutatásainak szentelte az életét, én pedig a tanulásnak egyelőre, amíg nem megyek majd én is véglegesen terepre, hiszen úgy tervezem épp olyan intenzív és kalandos életet élek majd, amilyet ők. Addig maradnak a gyakorlati feladatok és persze a nyarak, amiket apával töltök. Hogy mit érdemes még tudni rólam? Nem igazán bírom a vizet, aminek egyszerű oka van, majdnem belefulladtam egy tóba, egy igen mély tóba. Ha apa nem elég szemfüles és nem veszi észre, ha nem hallják meg a csobbanást... Akkor is túlságosan bátor voltam már, vagy inkább merész, mindössze 5 évesen és hát ez lett a vége. Belecsobbantam és valószínűleg nem sokon múlt a dolog. Rengeteg vizet nyeltem, ahogyan mesélik, mert én már nem emlékszem rá annyira szerencsére, csak a tudat alatti sokk maradt meg, ami miatt azóta is irtózom a víztől, úszni sem tudok. A másik apró kis problémám az az enyhe kleptománia, ami talán sok ereklyevadász sajátja. A csillog, az értékes tárgyak igen gyakran vándorolnak a kezeim közé. Volt már rá példa, hogy valakinek lenyúltam egy féltett kincsét. Többnyire visszaadtam, vagy nem volt más választásom, főleg kisebb koromban, amikor még nem éreztem ennek annyira a súlyát. Az iskolában azért van is egy kis hírem... főleg azok, akik egy házba járnak velem, netán egy évfolyamra tuti, hogy tudják jobb, ha az értékeiket nem tartják elérhető helyen, mert netán még lábuk kelne. Az utolsó és egyben legújabb apró problémám a vérfarkasság. Úgy tűnik, hogy nálam Egyiptom fontos helyszín, ugyanis a vérfarkas harapást is Kairoban szereztem öt éve nyáron, amikor apával épp ott jártunk. Kész csoda, hogy túléltem, valószínűleg csak annak köszönhetem, hogy apa időben érkezett, elzavarta a dögöt és hogy gyorsan kaptam segítséget. Bejegyzett vérfarkas vagyok tehát, hiszen az ellátás miatt amúgy se volt sok választásunk. A harapás olyan mély volt, hogy csoda, hogy túléltem, a heg a vállamon azóta is megvan. Talán, ha mélyebbre megy és apa később érkezik letépi a karomat... de végül megúsztam. Egy életre megtanultam, hogy nem mászkálunk felkészületlenül sötét sikátorokba és, hogy a farkasölőfű főzetnek igen pocsék íze van.
