2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Daniel Giulio Paisley Születési hely és dátum: Róma, 1983. 03. 06. Csoport: Hugrabug Patrónus: Európai sün (Erinaceus europaeus) Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 6. évfolyam Képesség: - Mágikus adottság: Relikvia mester - 1. szint Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Rúnaismeret - Született tehetség - Kiemelkedő Mágiatörténet - Kiemelkedő Bájitaltan - Tehetségtelen
Kihez tartozol: Grayson Paisley , saját karakter
Jellem: Alapvetően jó fej, vidám srácnak tartom magam. Bár néha kissé ügyetlen, és esetlen tudok lenni. Egyesek szerint, amolyan osztály bohóc vagyok. Persze ez csak a sziporkázó humoromból fakad. Ebből pedig egyenesen következik, hogy szinte minden kis apró csínyben benne vagyok. Legalábbis nem kell soká győzködni, ha valami idétlenkedésről van szó. Könnyen barátkozom, gyakorlatilag bárkivel, aki megszólít, vagy akit én megszólítok. Ez nyílt szabad szájú közvetlenség talán az olasz temperamentumomból fakad. Pedig nem volt mindig fenékig tejfel az élet. A látszat ellenére van olyasmi, amit én sem veszek könnyen. De a heves természetem ellenére, azért igyekszem hamar túl tenni magam a dolgokon, és hamar megbocsátani a kisebb-nagyobb szóváltásokat, ha véletlen ilyesmibe keverednék. Vagy csak szimplán egy viccel elütni a dolgok élét.
Kinézet, megjelenés: Szerintem, ha bárkit kérdeznél, azt mondanák, hogy nekem van a világon a legátlagosabb kinézetem. Barna haj, barna szemek, átlagos magasság, és súly. Az arcformám is teljesen átlagos. Még a mimikám is, melyről olasz habitusom miatt többnyire első látásra minden leolvasható. Ámbár ezt gyakorta szóban is megerősítem. Ami szívemen, a számon. A ruháim is átlagosak. Többnyire iskolai egyenruhában járok, így még inkább beolvadok a szürke tömegbe. Ha mégsem az egyenruhában látnál, egyszerű farmert és pólót hordok többnyire. Illetve a kedvenc fekete bőrdzsekim.
Töredékek a múltból: Na, gyere haver, ha fizetsz, egy vajsört elmondom, hogyan is volt ez a dolog. Egy szép tavaszi napon születtem Rómában. Anyám még csak 15 volt. Az apám? Nos, ő egy vicc. Lefalcolt, amint megtudta, hogy anyám terhes. Ennyit róla, és a jelleméről. Na de azt hiszem jobb is volt így. Tudod, szegény anyámnak van egy nagy hibája. Bárkibe bele tud szeretni, aki valami kedveset mond neki. Valahogy így lehetett az is, hogy levelezni kezdett egy angol pasassal. Név szerint Grayson Paisley-vel. Igen, tőle van a nevem. Remek megfigyelés. Ennek igen egyszerű oka van. Feleségül vette az anyám, és engem örökbe fogadott. Elég kicsi voltam még, ahhoz hogy ne emlékezzek az esküvőre. Amire emlékszem, hogy számomra ő volt az igazi apa. Legalábbis egy ideig. Amíg szép békés családi életet éltünk. Apám otthon dolgozott, így sokat voltunk együtt. Sokat játszott velem. Mesét olvasott, és betakargatott este. Megnézte, hogy nincs-e mumus az ágyam alatt. És ha mumus nem volt, akkor jött a csikiszörny! Anyám mindeközbe igazi jó anyuka lett. Felnőtt a szerepéhez azt hiszem. Nem lehetett számára könnyű ennyire fiatalon máris anyának lenni. Ennek ellenére sosem gondolt rám hibaként. A féltetett kicsi kincse voltam akkoriban. Igazi idilli család kép nemde?
Na, hozzad csak azt a második kört! Az se baj, ha ezúttal alkoholos… na jó csak vicceltem. Jó a sima is. Aztán anyám megint terhes lett. Jött a kishúgom. Az én gyönyörű édes kishúgom. Ő lett a család igazi kicsi hercegnője. Imádta a babákat, a virágokat, és a szivárványokat. Ma is emlékszem a kedvenc rózsaszín ruhájára, amiben fehér virág minta volt. De amire ennél jobban emlékszem az a kacagása. Az önfeledt őszinte gyermeki nevetése, ami betöltötte a kis otthonunk. Mindenre volt egy kérdése, és mindig tudott valami kedveset, és vicceset mondani mindenkinek. Hát lehet nem imádni egy ilyen tündért? És én voltam a nagy és erős bátyja, aki mindig vigyáz rá. Mindenben utánozni akart. Hogy miért ez a múlt idő? Mert már nincs velünk. Beteg lett. Beteg lett, és nem gyógyult meg. Nem jött többé haza. Nem volt többé kislányos gyerek kacaj a házban. És más sem volt. Apa sem.
Na most tényleg jöhetne az, az alkoholos vajsör! Tudod mit, ezt a kört én állom. Szóval hol is tartottam? Ja, igen az apám… Lefalcolt ő is. Pont akkor, amikor leginkább szükség lett volna rá. Szükség lett volna rá, hogy összetartsa a családot, hogy megvigasztalja az anyámat… engem… bármi jó lett volna. Egy olcsó közhely is. De ő csak dobbantott. Ki tudja, talán nem is gondolt ránk igazi családjaként soha. Csak azt nem értem, akkor mire volt jó az egész? Mért vette el az anyám? Mért vett a nevére engem? Miért? Szerencsétlen eset. És igen, rá még mindig haragszom. Szeretnék a szemébe nézni, és hozzávágni mindent, ami felgyűlt bennem az évek alatt. Mert, hogy 9 éves voltam ekkor. Lassan 7 év telt el azóta. Tulajdonképpen hálás lehetnék neki, hisz ő tanított meg egy rakás dologra, mint például két nyelven (angolul, és olaszul is) írni, és olvasni. Mégsem tudom megbocsátani neki, hogy csak úgy szó nélkül lépett le. Hogy mi lett ez után velünk? Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy anyám bárkibe beleszeret, aki kedvesen szól hozzá? Nos, azt hiszem csak így próbálja az én kishúgom és az apám hiányát pótolni. Szerencsétlenül. De tényleg. Egyik pasija szánalmasabb, mint a másik. Egyetlen előnyük, hogy mind más városban van. Éltünk Olaszország után Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, és végül Angliában kötöttünk ki. Anyám mindenféle ostoba munkát elvállalt. Volt kutyakozmetikus, telefonos üzletkötő, pincérnő egy pub-ban. Most már tényleg megérdemelne egy igazi férfit, és egy igazi állást. De valahogy ez a kettő nem jön neki össze. Ami engem illet, mivel épp Londonban éltünk, amikor 11 lettem a Roxfortba vettek fel.
Na szóval, hányadik körnél is tartunk? Végül is tök mindegy, ráérünk... Roxfort. Mit is mondhatnék róla. Igazi meglepetés világ. Minden tekintetben. Úgy értem nem csak az, hogy varázsló vagyok. Amit anyám mesélt, az jobban megdöbbentett. Szerinte apám is ebbe az iskolába járt. Ő is varázsló. Eleinte ezért nem is akartam a Roxfortba jönni tanulni. Isten ments, hogy annak a gerinctelen alaknak a nyomdokain járjak, vagy bármi közöm legyen hozzá! És egy újabb kérdés, ha már itt tartunk: Ha varázsló, és megtehette volna, akkor mért nem gyógyította meg a Húgit?! De aztán mégis jött a szeptember, és anyám unszolására mégis eljöttem ide. Jött a süveg, és a Hugrabugba osztott be, és mire észbe kaptam egy végtelen hosszú asztalnál ültem, és lett egy rakás barátom. Tulajdonképpen az első hét végére totálisan megfeledkeztem semmirekellő névadó apámról. Egy dolgot leszámítva. Eldöntöttem, hogy majd én megmutatom, és megtanulom, hogyan lehet minden betegséget meggyógyítani a világon! Sajnálatos módon ez a kő kemény elhatározás csak addig tartott, amíg nem találkoztam Piton professzorral az első bájitaltan órán. Vagyis inkább addig, amíg meg nem tudtam, hogy a gyógyító szakhoz kiváló minősítés kell bájitaltanból. Szerintem ez lehetetlen. Szólnak róla ugyan mende-mondák, hogy egyesek kapnak kiváló értékelést a Vén Denevértől, de én nem hiszem, hogy létezik ilyen. Oké. Elismerem. A gyógyítás még a varázsló világban is komplikált, és nehéz tudomány. Belőlem meg sosem lesz gyógyító. Túl lusta, és tehetségtelen vagyok hozzá bájitaltanból. Hát nem szörnyen ironikus? Sokkal tehetségesebb vagyok rúnaismeretből, mágiatöriből, és az idegennyelvek megtanulásából, mint a gyógynövénytanból. Mintha csak vér szerinti Paisley lennék. Pedig elhiheted, hogy nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzá!
Hogy mi van?! Mit mondtál?! Ismételd el! Nem. Nem hiszem el! Na, ide figyelj. Ki van csukva, hogy Gray Paisley itt tanítson az egyetemi részlegen! Akkor már csak egymásba botlottunk volna a Gyáva Görénnyel... Vagy nem? Minden esetre jobb, hogy elkerüljük egymást. Illetve nem tudom, hogy jobb-e... Az egyik felem borzasztóan szeretné látni, és beolvasni neki... a másik felem elkívánja olyan messze, hogy sose kerüljön elő többé! Na, tudod mit, inkább felkészítem magam a következő találkozásra a Vén Denevérrel, aminek tutira egy újabb büntetőmunka lesz a vége. Mindig az a vége. Tudod, gyakran panaszkodik rá, hogy egyes Hugrások nem mossák el az üstjeiket, és úgy rakják el, mert roppant viccesnek tartják. Nos, be kell vallanom, hogy az egyes Hugrások élén én állok. Egyrészt nem érzem magam konyhalánynak, köszi, de nincs identitás zavarom. Másrészt szórakoztató is borsot törni a Denevér orra alá. Harmadrészt van, hogy egyszerűen csak simán elfelejtkezem a dologról, mint a ma reggeli óra végén is... Na viszlát, Haver! Köszi, a vajsörözést! Találkozunk még a suliban!
Calista.Merrickleadva
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Daniel G. Paisley 2018-06-22, 16:56
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Halihó! Első körben szeretném megjegyezni, hogy egy tök aranyos srácot hoztál az oldalra, aki még az élet megpróbáltatásai ellenére is vidám tudott maradni Szinte öröm olvasni a jellemrajzát, nem gondoltam volna, hogy ilyesmik történtek volna az életében :O ( Na jó, ebben hazudok, mert olvastam a keresett karaktert, szóval... ) Arra azonban nagyon is kíváncsi lennék, miként alakul a kapcsolatuk a volt nevelőapjával, úgyhogy nagy eséllyel már szereztél egy lelkes olvasót magadnak (Egyébként is szeretem olvasni a játékaidat, úgyhogy cserben ne hagyj ). Arra már most mérget lehetne venni, hogy ezzel a karakterrel bármilyen irányba elindulhat a viszonyuk. Nem alapvetően elutasító, de nem is olyasvalaki, aki könnyedén megbocsátja, ha valaki elhagyja az édesanyját és őt. Mindkét oldalba billenhet a mérleg nyelve, ez benne a legjobb. Csak találgatni tudok, de semmi biztosat nem mondhatok
Nem is szeretnélek tovább feltartóztatni, irány a játéktér és érezd jól magad
Szinte öröm olvasni a jellemrajzát, nem gondoltam volna, hogy ilyesmik történtek volna az életében :O ( Na jó, ebben hazudok, mert olvastam a keresett karaktert, szóval... 
)
). Arra már most mérget lehetne venni, hogy ezzel a karakterrel bármilyen irányba elindulhat a viszonyuk. Nem alapvetően elutasító, de nem is olyasvalaki, aki könnyedén megbocsátja, ha valaki elhagyja az édesanyját és őt. Mindkét oldalba billenhet a mérleg nyelve, ez benne a legjobb. Csak találgatni tudok, de semmi biztosat nem mondhatok 