2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Elizabeth Ollivander – De mindenki csak Lizzy-nek szólít, tedd te is azt, amíg szépen kérlek Születési hely és dátum: Írország, 1985.02.13. (Drága Gillel egy napon születni volt a legelső olyan tettem, melyet nem szándékosan követtem el vele szemben ) Csoport: Griffendél Patrónus: jaguár (És nem, nem egy kocsi kulcsát kapom kézhez a megidézésekor...) Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Egyelőre 5.-dik évfolyam Képesség: - Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan-kiemelkedő, Amerikában pedig a kviddicsben jeleskedtem és szándékomban áll itt is hasonlóan tenni Kihez tartozol: Saját karakter, Megan Smith alapötlete adta az ihletet
Jellem: Maximalista vagyok, a sportban legalábbis mindenképp. Amint a pályára lépek, részemről nincs kegyelem, képes vagyok bárkit félresöpörni az utamból. Számomra nem opció az, ha nem nyerünk. A szememben ez egyenlő a csőddel és a személyes kudarcommal. Nem vigasztalnak hát a kedves szavak és a bátorító ölelések. Egy vesztes mérkőzés után jobb, ha hozzám se szólsz. A pályán kívül pedig, nos... Kissé bizonytalan vagyok magamban, néha hajlamos az önmarcangolásra, de kívülre igyekszem a jót mutatni. Általában próbálok a háttérben maradni, de ha olyanokkal vagyok körbevéve, akiket igazán kedvelek, képes vagyok pillanatok alatt kibontakozni. Első pillantásra kedves, megértő személynek tűnhetek, de ez csak a felszín. Valóban igyekszem megfelelően állni mások problémájához, de ami a szívemen, az a számon, ez pedig rengeteg helyzetben balul sülhet el. Próbálom hát meggondolni, mit is mondok az adott pillanatban, a szám azonban nem mindig alkalmazkodik a szándékaimhoz. Gyakran keveredem kalamajkába, melyet talán a griffendéles véremnek köszönhetek, de a szüleim megszokták már az állandó értesítéseket a Roxfortból. Ilyen az például, amikor úton-útfélen megvédek másokat Jenkinstől. Ő átkoz, én átkozok és máris kész a baj, a közös büntetőmunka.
Kinézet, megjelenés: Szőke haj, barna szem, porcelán fehér bőr... Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam magamról. Vékony vagyok és nem túl magas, 165 centiméter. A VMS óta igyekszem kissé nőiesebben öltözködni, mint előtte, bár még mindig nem megy számomra a csinos, de annál kényelmetlenebb ruhák viselése. Mindenesetre, adok magamra, kissé több időt fordítok a megjelenésemre, már nem elég számomra a pulcsi-farmer kombó. Gilly nyomába sose érhetek ugyan, bármennyire is igyekszem, de a fiúk figyelmét lassanként felkeltem magam iránt. Különleges alkalmakkor azért igazán kiteszek magamért, testi adottságaimnak hála pedig sikerül is.
Előtörténet: Ollivander. Nem állítom, hogy a családnév véletlen, hiszen egyáltalán nem az. Igen, a mi családunk a leghírhedtebb pálcakészítő família az egész országban. Nem, a világon! Noha engem nem érdekel a pálcakészítés – nagyapa ezzel sohasem tudott megfertőzni – azért mégis boldogan hencegek fűnek-fának az ilyesmivel. Elvégre, ki más készítene már olyan rég pálcákat, mint a mi családunk? Vannak ugyan kisebb-nagyobb sikerrel működő üzletek, de egyik sem ér fel az Ollivander-névhez. Minden valamirevaló máguscsalád a mi üzletünket keresi fel elsőként. Ó, igen, az üzletünk... Noha, a pálcakészítés varázsa engem sohasem bűvölt el, azért gyerekként ezer örömmel segítettem nagyapa londoni üzletében. Hoztam-vittem a dobozokat, érdeklődve néztem végig, ahogy mások életük első pálcáját keresik. Szerettem ott lenni. Akkoriban még volt is rá időm, hiszen nem kellett iskolai dolgokkal foglalkoznom, anyu és apu pedig minden bizonnyal örültek is annak, hogy egy kis nyugtuk lehet otthon. Nagypapa pedig mindig ezer örömmel látott minket. Gillian is sok időt töltött a boltban, mindketten segítettünk az üzletben a magunk, gyerekes módján. Utána a nővéremnek barátai lettek. És még haza is hozta mindkettőt bemutatni! Az agyam eldobom, komolyan... De most ki kíváncsi a barátaira? Na jó, az a Corvus helyes srác volt, egészen meg is kedveltem, amíg nálunk töltötte az idejét, aztán már lassan szinte páni félelemmel vettem észre magamon, hogy én is megbarátkoztam vele... De ne már, én ezt nem akarom! Utána kerülni kezdtem nagy ívben, igyekeztem nem szóba állni vele, mégis egyre többet gondoltam rá. Vagánynak tartottam. Ha pedig én annak tartok valakit, az nagy szó, de eszem ágában sem volt elismerni, hogy Gilly egyik barátja vagány vagy esetleg csak menő lenne... Még a végén elbízná magát itt nekem. Ben már más tészta, vele jól elvoltam, hiszen azonos érdeklődési körrel rendelkeztünk. A kártyák. Nekem volt egy kisebb gyűjteményem, neki pedig egy nagyobb, ami azonnal arra késztetett, hogy komolyabban belevágjak ebbe a hobbiba. Na igen, a versenyszellem már akkor is dúlt bennem, Ben pedig fel is szabadította... Mindent megtettem annak érdekében, hogy ritka lapokat szerezzek és felvághassak velük előtte. Mosogattam másoknak lapokért cserébe, öregeknek olvastam fel, ilyesmi... Gyűlöltem és nagypapa minden bizonnyal hamar tudott volna ritka lapokat szerezni számomra, de a büszkeségem nem engedte meg, hogy ilyesmit kérjek tőle. Különben is, mi abban az élvezet? A kártyákban az a csodálatos, hogy mindegyiknek külön eredettörténete van. Nem hullhatnak csak úgy az ölembe. Nem sokkal később Amerikába költöztünk. Engem – Gilly-vel ellentétben – nem viselt meg különösebben a váltás, hiszen nekem még nem volt mihez ragaszkodnom. Nagypapa volt az egyetlen, aki hiányzott valamennyire, de minden más pótolható volt. A végső fordulópontot pedig az Ivermorny jelentette számomra. Az egész életem ott változott meg gyökeresen és alakultam azzá, aki most vagyok. Celeb lettem, nem világhírű ugyan, de az amerikai varázslótársadalom fiatalabb korosztálya nyilvánvalóan ismer, mint a Heti Sportmágus top 10 fiatal sportolójának egyikét. És hogy ez miként kezdődött? Elég egyszerű a képlet... Gyermekkorom óta imádok sportolni, Angliában be is írattak a szüleim egy gyerekeknek szervezett kviddics-sportkörre. Imádtam, habár akkoriban tényleg csak játék szinten ment az egész dolog. Végül jött az Ivermorny és az ottani válogatott, ahova már alapból nehéz bekerülni... Egy sor kemény állóképességi teszten kell megfelelni, majd néhány hónapig nem lehet éles versenyen indulni, ennek eredménye pedig az, hogy eddig senkinek sem sikerült elsőre bekerülnie az ottani válogatottba. Kivéve engem! Igen, 12 évesen bekerültem, majd 13 éves koromban őrzőként léptem a pályára, ezzel is komoly hírnevet szerezve az iskolámban. Legenda vagyok ott! Előttem ez még soha senkinek sem sikerült. Majd jöttek a mérkőzések. 90%-os védési aránnyal engem vitt az iskola csapata mindenfelé a világban őrzőnek, ennek révén pedig hírnévre tettem szert. Ebben természetesen közre játszik az is, hogy irtó szép vagyok és az egyetlen lány a csapatomban. Szóval, amikor valahol pályára lépek, nem Gilly-re figyelnek fel az emberek, hanem rám. Engem néznek, én kapok szerelmes leveleket a mai napig a kviddics-rajongóktól, az én nevemet skandálták, amikor pályára léptem. Ennek révén kerülhettem a top 10-be és igenis büszke vagyok magamra. Miért is ne lennék? Naponta edzek órákat annak érdekében, hogy formában legyek és ne vesztes meccset hagyjak magam mögött. Végül az Ivermorny-s korszakomnak is vége szakadt, én pedig nehéz szívvel bár, de visszajöttem Angliába, hogy immár a Roxfort falain belül kezdhessem meg a tanulmányaimat. Az itteni csapat elég szétszórtnak, szervezetlennek tűnik az amerikaihoz képest, szóval még fogalmam sincs arról, jelentkezek-e oda, de annyi bizonyos, hogy ha nem versenyezhetek, depressziós leszek. Nekem viszont kell a fegyelem, hiszen ez volt az oka, hogy mindezt sikerült elérnem. És hogy mit hoz a jövő? Nos, még fogalmam sincs, de kíváncsian várom.
)