2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Corvus Mercutio Flint Születési hely és dátum: London, 1984. szeptember 12. Csoport: Mardekár Patrónus: Holló Évfolyam (szak): Negyedik évfolyam Képesség:Párszaszájú Mágikus adottság: Vérmágus Familiáris: Farkas Kiemelkedő tudás: Repüléstan - Kiemelkedő, Legendás lények gondozása - Kiemelkedő Kihez tartozol: Új Tekergők
Jellem: Fiatalságából adódóan a jelleme még nem tisztulhatott le teljesen, még nem ment át a tinédzserkoron, amiben megtalálhatná az igazi önmagát. Egyelőre a neveltetése munkál benne, ami nem éppen egy kedves, barátságos gyermek képe. A szülei arra nevelték, hogy vegye el, amire szüksége van, hogy használja ki az embereket, hogy magabiztos legyen és ami még rosszabb: legyen egyedülálló és érezze magát többnek az egyszerű fiataloknál és soha, soha ne szimpatizáljon sárvérűekkel és azokkal, akik oda vannak a muglikért. Mert a muglik alsóbbrendűek és buták, és a varázslók előjoga uralkodni felettük. És ezzel a szülei történetesen tönkretették és eltorzították az egész alapjellemét. Mindenkihez ezek alapján akar viszonyulni, de ő nem Tom Denem, ő nem érzi át ezeket, ő nem akarja ezeket, csak belenevelték. Nehéz út áll előtte, ha egyszer majd normális kisfiúvá akar válni... Mert akármit is állítanak a szülei, akármiben is reménykednek, ő nem akar sötét varázslatokkal foglalkozni és senkit sem akar bántani. Nem akar gonosz lenni.
Kinézet, megjelenés: Sápadtarcú, vékony, magas srác, de azért nem az a piszkafa, akit könnyű kettétörni, hiszen aktívan kviddicsezik. Nem rendelkezik kimondottan helyes arccal, hiszen az egyenes orra uralja az arcát és a szája is kissé békaképűvé teszi. Van a stílusában valami megfoghatatlan felsőbbrendűség, valami különcség, ami miatt valaki vagy felnéz rá, vagy elkerüli, mint a pestist. Mindig tiszta, rendezett ruhákat hord, főleg a házának színeiből, de a megjelenéséhez elég rendesen hozzátartozik, hogy hiába tűnik magányos fiúnak, társaságnak mindig ott van neki egy nagytestű, kifejlett szürke farkas. Ha önmagban nem lenne elég feltűnő jelenség, ez még is csak azzá teszi, hiszen a negyedikesek között nem olyan gyakoriak a familiárisok.
Előtörténet: Nagyon kései gyerekként született a családba, a bátyja, Marcus Flint tíz évvel idősebb, ami rengeteg különbséget eredményezett közöttük. Csecsemő volt még, mikor a híres Roxforti trió megkezdte az iskolát, és csak 4-5 éves, mikor a visszatérni készülő Sötét Nagyúrt megfékezték. A család azon kevesek közé tartozott, akik csak nagyon csendben pártolták a Nagyúrt, éppen annyira, hogy a Minisztériumnak azt mondhassák, hogy csak féltették az életüket és azért álltak a halálfalók oldalára. Semmilyen megtorlásban nem részesültek, de a gyerek még sem nőhetett fel úgy, hogy minden rendben legyen és a béke vegye körbe. A szülei születésétol fogva azzal az eszmével nevelték, hogy a Sötét Nagyúr maga választotta ki, hogy egyszer, majd az utódjaként lépjen elő. És ezen az sem változtatott, amikor a sötét varázsló tervei megbuktak, habár a szülei és a bátyja is meghúzták magukat, a neveltetése csak még fontosabbá vált... Szinte a rabjai lettek, hogy a kicsi Corvus egyszer majd ugyanabban a szellemiségben kezdi el építeni a titkos hatalmat, ahogy Voldemort életében és ahogy szabadlábon maradt Halálfalók és szimpatizánsok remélik. Míg a bátyjáról a szülei lényegében lemondtak, mert Marcus Flint buta volt, mint a tök, és csak a kviddicsezés érdekelte - a hetedik évet meg is kellett ismételnie, mert megbukott -, addig Corvust rengeteg ideológiával, sötét ismerettel és a muglik és sárvérűk elitélésével traktálták, hiába vágyott a gyermeki lélek egészen más dolgokra. Amikor megkapta a levelet a Roxfortból és végre elszakadhatott a családjától az maga volt a felüdülés, mintha egy jóideje csak fulladozott volna, és most friss levegőhöz jutna, új élethez, hiszen eddigre már a bátyja se koptatta a Roxfort falait, egészen maga lehetett. Habár a vonatút fantasztikus volt, azonnal megismerkedett jó pár korabeli gyerekkel, és a különcsége se okozott hirtelen olyan nagy problémát, ahogy beosztották a Mardekárba, kicsit visszakerült minden az otthoni kerékvágásba, hiszen előkerültek azok, akik ismerték Corvus Flint nevét és a családja megszállottságát, hogy ő lesz a eljövendők Voldemortja, így azonnal felállították újra az elvárásokat, amiket erre az irtó rövid időre elfelejthetett. Az első-második évét a Mardekárosok kikezdhetetlen burkában töltötte, nem ismerkedett egyetlen más szakos diákkal se, azt csinálta, amit elvártak tőle, tanult, kiváló volt és alkalom adtán fitogtatta is a tudását és oda is szólt a gyengébbeknek. Harmadik évben a háztársai az évfolyamáról és néhány évvel fentebbről egy másodikos griffendéles kislányt kezdtek el szekálni, Katherine Benedictet, és Corvus egészen az év végéig részt vett ezekben a szivatásokban, mert tudta, hogy mindenki ezt várja el tőle. Csak akkor jött rá, hogy ez mennyire nem helyes, mikor a harmadik év végén a haza induló Roxfort expresszre szállva észrevette, hogy a kicsi, mindig mosolygó és bohókás, és éppen ezért nagyon könnyen kipécézhető lány az egyik fülkébe bezárkózva sírdogál. A srác nem tudta visszaidézni, hogy milyen dolgokkal piszkálták utoljára, talán valamit a családjára mondtak, de azt azonnal eldöntötte, hogy ebből elég volt. Hazafelé még a Mardekáros társaival utazott, szótlanul tűrve a hangzavart és a most már tisztán kivehető rosszindulatú társaságukat, de a negyedik évétől eldöntötte, hogy változtatni fog. Elég volt abból, hogy a Mardekárosokat mindenki bunkónak tartja, elég volt abból, hogy neki kéne éppen ezeknek az élére állni. Nem akar fájdalmat okozni, és nem is fog, mert meg van a saját akarata és ez a saját élete... Ugye?
Mielőtt megkezdte volna az első évet a szülei, bátyjának heves ellenkezésének ellenére egy családi ereklyét adtak neki, a lelkére kötve, hogy mindig hordja, magánál tartsa és soha, de tényleg soha el ne veszítse, ki ne adja a kezéből, mert ez a gyűrű nagyon sokat jelent a Flint családnak. Ez természetesen egyáltalán nem segített a testvérek kapcsolatán, a kisfiút még se érdekelte és örült a megtiszteltetésnek, ami érte. Corvus az évek múlásával sem volt képes megtagadni a gyökereit és még mindig büszkeség tölti el attól, hogy rá bíztak egy ilyen fontos dolgot, Marcus helyett, hiszen ő a rangidős férfi gyermek a családban, még is mindig ő van a rivalda fényben, tőle várnak csodát és ő kapja az ajándékokat is.
Fogalma sincsen róla, hogy valójában ez a gyűrű nem mindig nézett így ki. 1996-ban, mikor Winky visszatért, hogy megváltoztassa a világot, újra kellett kovácsolni a foglalatát, és helyrehozni a kő felszínét... És egyáltalán nem a Flint család öröksége... Hanem a Perevell családé. És Voldemorté.
Nem élhetsz mások elvárásai szerint. Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz, még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat, akiket szeretsz.
Már hónapok teltek el, hogy elhagytam a bandát és magányos farkasként - illetve a farkasommal kettesben - látni csak járkálni, és ugyan az alapvető elveimet nem vetettem le, és a számat se varrtam be, de nem megyek csapatostul lerohanni egy gyenge gyereket se. Azóta a hugrabugos McCaine ostromol valamiféle rózsaszín felhővel a feje felett, hogy legyek jó és kedves és barátságos és felejtsek el mindent, amiben hiszek. Megpróbáltam ész érvekkel meggyőzni, hogy az aranyvér és a sárvér megkülönböztetésének igen is van értelme és a varázslók többet érnek egy varázstalannál, de süket fülekre találtam, ahogy neki se sikerült egy cseppet sem áttérítenie. Ugyan el nem zavartam, és segítettem is az Asztronómiában, de már nagyon kezd idegesíteni a kotnyeleskedése.
Beszélgetés a birtokon, 2000, január közepe
Bexley már hosszú évek óta a legjobb barátom, bár a Roxfortba kerülésem után én azonnal bekerültem egy társaságba, míg ő inkább a magánakvalók közé tartozott. Most fordult a kocka, hiszen kiváltam harmadik végén a csapatból, és újra több időnk van csak úgy véletlenül összefutni és beszélgetni... Elképesztő, hogy régen hányszor vendégeskedtünk egymásnál és mennyit nevettünk és viccelődtünk. Akármennyi idő is telt el úgy, hogy én a fiúkkal voltam és a diákok piszkálásával töltöttem az időmet, ő mindig a bizalmasom és egyetlen igazi barátom maradt. Most, hogy sokkal több időm van és a jeges birtokon átbeszélgettünk egy egész délutánt és naplementét, jó lesz a hétvégén beülni a Három Seprűbe egy vajsörre... Végre olyan valakivel, aki hasonló háttérből érkezett és megérti azt is, hogy nem akarok már a Mardekáros banda része lenni.
Tekergők I. Felvonás, 2000, január vége
A tópart mellett sétáltam a farkasommal, amikor megláttam a sárvérű Hillt véréhez híven baromságokat tanítva a familiárisának. Egyáltalán nem bírom azt a csajt, nem csak azért, mert sárvérű, hanem mert kimondottak zakkant, furán beszél és furán is viselkedik néha. Egyetlen mondattal beléjük kötöttem, hogy miért csinál egy mágikus lényből cirkuszi állatot, erre egy pillanat alatt körülvettek és kitört valami kis gyerekes háborúzás. Míg Morgan meg persze a kotnyeles McCaine békíteni akart mindenkit, addig Hill szavakkal, Accipiter meg Benedict meg tettekkel is nekem támadt. Előbbin mondjuk röhögnöm kell, mert az átkát, amivel fel akart lógatni éppen az egyik leggyámoltalanabbra pattintottam vissza, Morganre. Egyáltalán nem akartam ártani a srácnak, gyorsan le is szedték, de akkor is röhejes, hogy én egyetlen rossz mozdulatot nem tettem feléjük ők még is átkokkal lövöldöztek. Végül a kicsi Benedict dühében szétszedte a ruhámat, amire mondjuk már az én nyugalmam is kezdett fogadozni... pont az a tökmag, aki miatt ott hagytam a csapatot, mert már annyit szekálták, hogy még az én bűntudatom is feléledt a sírását kihallgatva... A vége az lett, hogy szakadt ruhákkal, de biztos erkölcsi győzelemmel - hiszen egyetlen egyszer sem támadtam és pont azért jöttek nekem, mert jaj de szemét vagyok, hogy csapatban ijesztgettem mindenkit - kellett tudomásul vennem, hogy meg van életem első büntetőmunkája... Pont ezekkel...
Akaratlan árulás a Három Seprűben, 2000, január vége
Még a büntető munka előtt sikerült összefutnom szombaton Bexley-vel, bár ne tettem volna! Bár eszébe jutott volna Bimba profeszornak, hogy ezen a hétvégén van a kirándulás, és inkább attól tiltott volna el minket, minthogy elvegye a rohadt pálcákat... Minden jól ment, beszélgettünk, Bex bátyja - azóta egyértelműen összekötöttem - mielőtt odaértem már kikért 3-3 alkoholos vajsört és ez megoldotta kicsit a nyelvünket, Bex elmesélte a származásának titkát, amire csak nem rég derült fény és a lelkemre kötötte, hogy ne meséljem el senkinek, és ezt én evidens módon kezeltem. Sosem árulnám el... szándékosan. Még is megtettem. Már két és fél vajsörön túl voltunk, amikor Bex kiment a mosdóba, és egy nő odakerült mellém és elkezdett beszólogatni arra, hogy ennyi idősen a lány botorkál és alig áll a lábán, és hogy árad az asztalunkról a piaszag. És én reflexből akartam megvédeni a lányt és az alkohol az ítélőképességemet csak a negatív irányba mozdította el... Most tudta meg, hogy az anyja félrelépett és az apja nem is az apja, hanem valami Andrew Benedict, kíváncsi vagyok, ezt ön hogy is dolgozná fel. Soha. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy ezek kicsúsztak a számon és ahogy megláttam Bex összetört tekintetét és záporozó könnyeit a közelünkben...
Nem élhetsz mások elvárásai szerint. Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz, még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat, akiket szeretsz.
