2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A saját dolgommal törődök, egyedül, mindenféle feltűnés nélkül, de azért a farkasom mellett érthető, hogy nem tud mindenki szó nélkül elsétálni. Elvonja a figyelmemet a levél, amit most kaptam a szüleimtől, és éppen ezért csak arra figyelek fel, hogy a farkasom elkezd morogni az orra alatt. Nagyot nyelek, azonnal titkolózón összezárom a levelet és leejtem a kezemmel együtt az ölembe. Ismerem a srácot, aki odajött hozzám, bár még nem beszéltünk olyan sokat, de már hírből is tudom, hogy elég sok közös vonásunk van. Attól függetlenül, hogy három évvel idősebb nálam, még se próbált meg engem soha megkopasztani vagy akárhogy is átvágni a saját érdekében, amit mindig is annak tudtam be, hogy talán érzi, hogy valamiféle betyár becsület feszülhet közöttünk. Persze így se fordulok felé semmiféle bizalommal, hiába tudom, hogy a muglikkal szemben azonosak az álláspontjaink. Kihúzom magam és egy kevés érdeklődéssel fordulok felé, hiszen a legtöbben mióta nem veszem körül magam támogatókkal és azokkal, akik vakon követték a parancsaimat és vezetőjükké emeltek, nem nagyon keresi a társaságomat senki. Már nem vagyok annyira kapós, hiszen nem szivatok ok nélkül, nem ócsárlok akárkit, és senkit nem tiprok a földbe egy kis versengéssel. Pedig a Mardekárosoknál ez a módi. Megmutatjuk, hogy jobbak vagyunk. És én még mindig versengek belül, még mindig érzem az ösztönzést, hogy megmutassam, hogy mindenkinél jobb vagyok, csak többé nem híresztelem ezt fennhangon, úgy, hogy közben másokat a sírásig terrorizáljak, vagy összetörjem minden lelkesedésüket. Persze, mivel nem beszélek ilyenekről senkivel, ők csak azt látják, hogy átmentem magányos farkasba. Szó szerint. - Aha. - válaszolom csak egyszerűen és kicsit gyanakodva hallgatom tovább. - Én szeretem a baglyokat. Ők nincsenek oda az alagsorokért. - vonom meg a vállam, miközben felhúzom a lábamat törökülésbe. A farkas felemeli a fejét rám, én meg csak finoman biccentek, hogy hagyja abba a morgást és már is elhallgat, bár a tekintetét nem veszi le róla. Nem tudom, hogy miért jött ide hozzám és miközben a levelemet szorongatom nem is tudom, hogy ez e az a pillanat, amelyikben elkezdenék újra ismerkedni. Amúgy is olyan idős, még is mit akar tőlem? - Valamit szeretnél, King? - teszem fel a magától értetődő kérdést, mert nem szeretek a homályban tapogatózni.
Nehéz az aranyásók élete, pláne ha az ember nem aranyásó csak egy egyszerű varázslótanonc, aki a szép és sikeres jövő érdekében tengeti mindennapjait a Roxfort falai között, pedig már elmúlt 17. Bár ez persze nem azt jelenti, hogy ha nagykorú vagy, akkor menekülj a suliból, dehogy is, plusz a bátyám ki is nyírna, de a legfőbb indokom a maradásra én magam vagyok. Ha az embernek tervei vannak, akkor kénytelen keresztbe tenni legalább két fűszálat, pláne ha az illető olyan, mint én. Nincs családi hátszele, csak magára számíthat. Így működik az élet. Na jó, legalábbis így kellene működnie egy normális világban. De persze a mi világunk hol normális? Ha az lenne, nem lennének benne például muglik, meg kviblik. De szép világ is lenne... Elég késő van, hogy üresek legyenek a folyosók, így a kutyát nem zavar, hogy egy kis vászonszatyorral meg körülbelül három doboz csokival vonulok végig az alagsoron. Az eheti szívességadagom, semmi extrém, csak némi felesleges kacat, amit vagy elhasználok, vagy tovább passzolom további szívességekért. Az évek alatt rájöttem, hogy ennyi erővel akár vegyesboltot is nyithatnék, úgyis mindig összejön minden. Például évek óta nem vásároltam sem a Mézesfalásban, sem Zonkónál mert minek? A roxforti diákság személyében olyan kiszolgáló személyzetben van részem, hogy jobb sem kell. Piát sem veszek évek óta, de a bátyám sem, mert a vászonszatyorban most is ott csörög két üveg, plusz az apró. Igazából a cserekereskedelem teljesen kifizetődő és szerintem még legális is. Már persze ha az a valami legális, amire valakinek szüksége van. Volt már rá precedens, hogy nem volt az, de a megfelelő ellenértékért cserébe ez sem jelent problémát. Mocskos anyagiak. Mi történt a mardekárosokkal? Hölgyek és urak, mi ez a pangás? Nem értem, mindenki szépen alszik az ágyikójában, hogy ennyire kihalt a klub? Ahogy belépek és körülnézek, látok kemény két embert, plusz ugye magamat, aki frissen, egyenesen egy bevásárló körútból tért vissza. Nem, nem számítottam üdvrivalgásra, de néhány ismerős arcot azért preferáltam volna. De senki, az évfolyamtársak tanulnak, vagy nem mernek elém járulni? Tartozásszagot érzek... Persze nagy hal az nincs közöttük, az idejét sem tudom, mikor kopasztottam meg egyet a nagyok közül és mostanság nem is látok rá lehetőséget. Kár érte, azért nekem sem ártana némi szórakozás. Bár ki tudja... Mit keres itt egy farkas?! Tényleg jól láttam a villogó szemeket, ott van a kanapé lábánál. Ejha, ez azért érdekes. A farkas után egy levél is magára vonja a figyelmemet, főleg azzal, hogy bagoly nélkül érkezik és egyenesen a farkas gazdája kezébe száll. Corvus Flint, ha jól emlékszem így hívják a srácot, ő is azok közé tartozik, akiknek rendesen van családi hátszelük. Kis szaglászás estére? Tízből tíz medimágus ezt ajánlaná. - Stílusos megoldás. Már a bagoly nélküli posta, gyűlölöm a baglyokat. – közelebb lépek, de azért fél szemem a farkason. Fene tudja, milyen állatka ez. Nem mondom, hogy túl jól ismerem a srácot és ez kábé a fél Mardekár házról elmondható, viszont a nézeteinkben már nincs ekkora különbség. Legalább valamiben egyet értünk. – Szép farkas.
♫ Zene ♫ • [url=]Öltözet[/url] • [You must be registered and logged in to see this link.]
A Mardekár klubhelysége nagyon ritkán üres, és most is van egy két fős csapat a terem másik felében, de úgy, ahogy én üldögélek a kanapén éppen senkire se látok rá, és ez furcsa módon megnyugtató. Az egyetlen társam a csendes olvasásban a farkas familiárisom, ami egészen közel a lábam előtt hever, és minden alkalommal, ha valaki a közelemben halad el, megemeli a fejét és fenyegetően követi le az emberek mozgását, mintha azzal, hogy valaki megkockáztatja, hogy a közelembe jön, már is olyan bűnt követ el, hogy torokra mehessen. Persze parancs nélkül senkit sem támadna meg, hacsak nem lát engem tényleges veszélyben, de erről senkinek se kell tudnia. Ahogy azt is kevesen tudják eldönteni, hogy nekem most tényleg van-e egy élő és lélegző farkasom, vagy csak a familiárisom. Rengeteg mindent elnéznek nekem, a megfelelő modorral és háttérrel sok mindent el lehet érni, ez mindig is így volt, de azért nagyon valószínűnek tartom, hogy egy igazi farkast még nekem se engednének meg. Az olvasásomban először az zavar meg, hogy a Mardekár kandallójából, ami fogalmam sincs, hogy az alagsorból még is merre bukkan ki, egy levél röppen egyenesen az irányomba és lassú szállingózással esik le az orrom előtt, hogy legyen időm elkapni. - Mi a fene? Ilyen kései levél? - mormolom magamban és a könyvet gondosan megjelölöm a könyvjelzőmmel, le rakom magam mellé és a levelet kezdem el bontogatni. Nincsen rajta semmilyen címzés, de a pecsétet azonnal felismerem, a Flint családi pecsétje. Feltöröm és a szemöldököm ösztönösen borzolódik a homlokomon, ahogy futtatom a szemem a sorokon. Csináltam valami rosszat? Valamit nem úgy csináltam, ahogy elvárták volna tőlem?
