2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Sienna Parkin Születési hely és dátum: 1984. július 4. Párizs, Franciaország Csoport: Griffendél Patrónus: Tigris Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Nyolcadik (tanár) Képesség:Bejegyzetlen animágus Mágikus adottság:Energiamágus Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Repüléstan - kiemelkedő, Bűbájtan - kiemelkedő Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: A jellememet tekintve mondhatnád, hogy törtető vagyok, de csupán arról van szó, hogy fel akarok nőni az apám nevéhez. Ahogy olvasod akarok és nem szeretnék és tudom, hogy ezt csak kemény munkával érhetem el, csak a célra fókuszálva és mindent meg is teszek érte, hogy sikerüljön. Igen kemény jellemem van, keményen is nevelt az apám, hiszen még sem hozhatok szégyent a nevünkre igaz? Persze, mint ahogy mindenkire rám is hat a folyamatos megfeszített figyelem, így a jellemem mások szerint nagyon "elcseszett", ahogyan azt néhány csapattársam mondta odahaza. Elég nehezen viselem a verséget, ha hibázok, vagy más hibázik. Kissé nehezen vezetem le a feszültséget, nem tudom kezelni a kudarcot sem, ami adott okot nézeteltérésekre a csapaton belül. Ez is az egyik oka annak, hogy most itt vagyok, de ez egy másik történet. És hogy milyen vagyok nem sportolóként? Ez a kérdés valójában értelmetlen. Én a nap huszonnégy órájában sportoló vagyok. Figyelek arra, hogy mit eszem, mit csinálok, az életem része az edzés és a koncentráció, lényegében minden áldott nap. Nem igazán szokásom pihenni, vagy csak úgy ücsörögni, így nem csoda, ha nem a kedvenc időtöltésem a tanulás. A jegyeim sose voltak túlságosan fényesek, nem vagyok oda a könyvekért és nagyon nehezen kapcsolok ki, vagy eresztem ki a gőzt. Mások szerint ez hiba, szerintem pedig csak irigyek az eltökéltségemre.
Kinézet, megjelenés: A magasságom a koromhoz képest pont átlagos, a külsőmmel nincs különösebb probléma, végtére is egzotikus keveréknek számítok egy angol apával és egy francia-néger anyával. A testem alapvetően tökéletes, izmos, vékony, amilyennek lennie kell egy jó kviddicsezőnek, hogy ügyesen lavírozzon a levegőben. A bőröm természetesen sötét, csokibarna, bár inkább tej, mint ét. A szemem sötét barna, ahogyan a hajam is, utóbbi göndör, nem a legegyszerűbb kordában tartani, de a hajgumi mindent megold. Különösebben nem szoktam adni a külső megjelenésre, a lazább sportosabb holmikat szeretem, edző cipő, farmer, póló. Nem sminkelek és a kiegészítők is távol állnak tőlem. Az ilyesmi csak akadályozna.
Előtörténet: Elég nagy korkülönbséggel születtem a nővérem után. Skye Parkin már a Roxfort köveit koptatta, amikor az apám megismerte az anyámat. Hát mondják, hogy a sportolók túlfűtöttek, talán apa is az, ezért vagyunk csupán féltestvérek Skyejal és azért is ilyen nagy korkülönbség közöttünk. Mindenesetre mivel az én anyám nem angol a Bauxbatons köveit koptattam gyerekként. Na jó, kicsit talán előre szaladtam. Szóval az apámmal nem mondhatom, hogy sokat találkoztam, amikor nagyon kicsi voltam, de igazából erre nem is nagyon emlékszem. Viszont tényleg szinte előbb ültem seprűre, mint ahogyan járni megtanultam volna. Apa mindig tanítgatott, amikor hazajött. Ebből azért sejtheted nem idilli családi életünk volt, mármint a szüleim sosem voltak házasok, vagy ilyesmi. Szóval apa elég sokat tanított, úgyhogy a suliban nem is volt kérdés, hogy csapattag leszek majd. Igazából sose foglalkoztam mással, mint a kviddiccsel. A tanulás nem az erősségem, a legtöbb tantárgyból azért mentem át, mert muszáj, de a komoly elméleti tantárgyak rettenetesen szenvedőssé tették a sulit. A mai napig nem szeretek tanulni, én igazán akkor érzem jól és szabadnak magamat, ha mozoghatok valamit, de persze főlek seprűn ülve. Nem is kérdés hát, hogy életem egyik legboldogabb napja az volt, amikor Skye úgy döntött leteszi a kviddicset végleg és nekem adja a családban öröklődő Kométa 260ast. Ez a seprű a legféltettebb dolog az életemben, remélem tisztában vagy vele, hogy nagyon rosszra számíthatsz, ha csak hozzá mersz érni! Nos és hogy hogyan kerültem a Roxfortba? Volt néhány kisebb problémás ügyem a suliban, de a legutóbbit még apa is nehezen sikálta el. A sulis döntő meccsen, ahol elég sok nagykutya is jelen volt, lényegében elpackáztam a szinte egyértelmű esélyemet, hogy bevegyenek egy nagyobb csapatba. Na nem a kviddiccsel, mert abban tökéletes voltam, mint mindig, viszont az egyik csapattársam Maurice baromira csúnyán elszúrta. Engem talált el a gurkóval, engem! Pedig olyan közel voltam a gól dobáshoz, és ő elszúrta, ezzel az egész meccset elveszítettük, nekem pedig hát... elborult az agyam. Eltörtem a hátán a seprűjét. Nem mondom, hogy büszke vagyok a tettemre, de a francba is, hogy lehet így elcseszni valamit?! Ez mondjuk a kisebb probléma volt, a nagyobb, hogy ezt sikeresen lencse végre kapta egy újságíró is, szóval miután eltörtem a seprűt a csapattársam hátán behúztam annak, aki ezt lencsevégre kapta miután összetörtem a fényképezőgépét. Szóval... eltörtem az orrát. Igen, nagyjából minden francia lap megírta, bár valószínűleg Angliába nem jutott el a híre, apa nagyon igyekezett még így is, hogy kisebb legyen a szarvihar, mint ami lehetett volna. A lényeg, hogy így nem kaptam egyetlen felkérést sem, és nem nagyon volt már lehetőség, mint hogy ide jöjjek a Roxfortba tanulni. Újra kell építenem azt, amit elszúrtam, még ha ehhez kénytelen leszek is tanulni.
