2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Cameron Reed Születési hely és dátum: 1895.01.01. London Csoport: Alvilági Patrónus: Bagoly Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Takarító (megtorló) Képesség: Hosszú élet Mágikus adottság: Inkvizítor 1. szint Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Rúnaismeret született tehetség, Átváltoztatástan kiemelkedő, mugliismeret tehetségtelen Kihez tartozol: saját karakter
Jellem: Önző, és álszent. Ez a kettő jellemez engem, a sorrend lényegében mindegy. Nem túlzottan érdekel a világ sorsa, ahogyan a világot sem az enyém, és ez így van jól. Még ha hallok is szörnyű híreket a minisztériumban, hidegen hagy, amíg a saját kis világomat nem veszélyezteti. Na meg álszent, mint említettem, mert bár cseppet sem vagyok boldog, jó másokat megviccelni, kigúnyolni, hogy nevethessek rajtuk. Nem csupán a figyelmeztetés nélküli vizes padló esete, de bagolyszart teszek a bársonyszékekbe, ragasztót a kilincsekre, és efféle kicsinyes csapdák, amiket a manókra fogok, mintha azok tették volna. Legmélyen eltemetve igenis sóvárgok az elismerésre, de ez csupán ábránd, messziről figyelve másokat, akikhez sosem érhetek fel. Nem vagyok a világuk része, csak afféle kívülálló. Még a nevelt lányommal, a nagymama korba lépő Rosamund-dal is úgy bánok, mintha utálnám, legalábbis nem szívlelném a társaságát, pedig ő az egyetlen társaságom, aki gondoskodik rólam. Hiszen fizetést nem kapok, csupán egy vackot a lezárt szárnyban, megtűrnek és nem dobnak ki, csak mert takarítok.
Kinézet, megjelenés: Ha nem lenne ennyire elhanyagolva a külsőm, még csinosnak is lehetnék mondható. A hajam és a szakállam hosszú, olykor csimbókokban lóg, a ruháim viseletesek, ha csak nem dönt időnként Rosamund úgy, hogy megmosdat, és szerez valami váltást. A testfelépítésem ettől függetlenül mégiscsak kiemelkedő. Nem sportolok semmit, a sötét alagutakban nem is tehetném. Mégis majdnem két méter magas vagyok, széles vállakkal, félelmetes izmokkal. Hogy mikor alakult így, azt nem tudom. Hiszen egykor beteges voltam, de valamiért úgy fest, hogy a szervezetem legyőzte a kórt, és ilyen ellenállóvá értem. Az idejét sem tudom, hogy mióta élek itt lent, ritkán merészkedek a gyakorta használt folyósokra, az utcára pedig szökőévente se nagyon. Az arcom csinos, és ha nem lennék olyan elvadult, akár még dögösnek is mondhatna a gyengébbik nem.
Előtörténet: Az életem hajnala már a köd homályába vész, oly régóta élek a minisztérium lezárt szárnyának alagútjaiban, hogy minden összefolyik, az idő múlását se figyelem, csupán Rosamund hajviseletéből, vagy éppen, hogy mennyire ráncosodik. A múlt foszlányai a sok italnak köszönhetően mindössze felderengenek, nem igazán veszek tudomást mások életéről. A hely ahol élek egy barlangszoba, ami egykor talán valami kiképzőhely lehetett, jó pár könyvet elhoztam, amiket mások kidobtak. Unaloműzésként (amikor éppen nem mások kárán szórakozok, mint indokolatlanul csúszós padló, vagy méhviasszal bekent kilincsek), akkor olvasgatni szoktam. Rosamund olykor nevetségesen egyszerű aktákat hoz nekem, hogy találjam ki, hogy ki a gyilkos, és effélék. Állítása szerint a különösen bonyolult minisztériumi ügyeket hozza, amikkel senki nem boldogul, de úgy vélem csak viccel, hiszen ezeket bárki simán átlátná. Olykor rákényszerít, hogy mosakodjak, még meg is fürdet, mintha minimum valami házsártos anya lenne. Bár takarító vagyok, de a saját holmimat szétdobálom, és a könyveken kívül nem becsülök meg semmit. Olykor feldereng, hogy jártam valami iskolába, ahol a könyvek voltak a mindenem, és ez azóta is megmaradt. Ha nagy ritkán a tükörbe nézek, mégis fiatalabbnak látom magamat, mint Rosamund, ami talán furcsa lehet, de már megszoktam, én ilyen vagyok. A kislányra egy sötét veremben találtam rá még jó régen. Valahogy akkor legyőztem az emberundoromat, mert olyan keservesen zokogtak a szülei, az aurorok pedig csak flegmán felvették a vallomásokat, de állításuk szerint aki Londonban eltűnik, az úgy is marad, túl nagy a város, sok a sötét sikátor, na meg ott a Temze is. Én alig hagyom el a folyosókat, az épületet meg pláne, de akkor kerítettem egy sötét köpenyt, hogy utánamenjek. Először szédítő volt hosszú idő után távozni, de a külsőmet eltakarva sikerült kérdezősködnöm, megtaláltam a kislány egy tépett ruhadarabját is, és a nyomok a helyi henteshez vezettek, aki úgy fest az ilyen teremtésekre volt ráferdülve. Mondanom sem kell, eltörtem kezét, és lábát, hogy a minisztérium elé dobjam, a kislányt pedig hazaküldtem volna, de nem rettentette el a külsőm, és velem maradt, beszéltetett, meg akart ismerni. Na igen, amilyen naív volt a hentessel, olyan ismerkedős velem is. Valamit láthatott bennem, mert gyakorta meglátogatott, mesélt magáról, és ez ki tudja, meddig tartott, mert amikor már olyan magas volt, mint én, közölte, hogy ő is itt fog dolgozni, hogy többet lehessen a közelemben, és célt adtam neki azzal, hogy másokat megvédjen. Már ráncos, és apró, tiszta fehér a haja, de még mindig rám takarít, mert már gyenge ahhoz, hogy másokkal harcoljon. Csak egy valamit nem értek. Olyan könnyű életem van, mintha minden csak magától jönne. Nem nélkülözöm, minden oly egyszerű. Mintha.. soha nem érhetne semmi baj. Ettől függetlenül Rosamundon kívül nem érdekel senki, és semmi. Olykor még ő sem. Csak a könyveim, na meg az ital.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Cameron Reed 2019-04-09, 16:11
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Nehéz ide bármi olyat írni, amit még nem írtam le neked. A pb szerintem tökéletesen passzol a karakterhez, a jellemhez és ehhez az életúthoz is. Annyi tuti, hogy igen szerencsés karakter, nem csak a játéktéren, hanem úgy fest a kockák is kedvelik, hiszen nagyon szép dobásokkal indítottad útjára. A leírások szuperek és nagyon jól kidolgoztad az egészet, úgy összeáll egy kerek egésszé a végére, ahogyan azt egy karakternek illik. Nem merül fel az olvasóban kérdés, meg értetlenkedés egyik pontnál sem. Kíváncsi vagyok, hogy ebből a mogorva, cseppet sem kedves úriemberből hogyan lesz majd megtorló, hiszen most még inkább csak takarít és ücsörög a kis barlangjában senkivel és semmivel se törődve. Reméljük hamarosan kimoccan! Ha jól láttam akkor foglalóztál is már, úgyhogy nincs más hátra, mint előre, jöhet a játék!