2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Hunter Jones Születési hely és dátum: Marokkó, 1981.március 10. Csoport: Mugli Patrónus: - Oknyomozó fotóriporter: Képesség: - Mágikus adottság: Telekinézis 0. szint Familiáris: - Kiemelkedő tudás: - Kihez tartozol: Charlotte Graves
Jellem: Laza, nagypofájú srác vagyok, aki mentes minden szabálytól, amit elvárnak tőle. A szüleim nagy kalandorok, így leléptek, amikor be tudtak adni valahova, így nem igazán láttam szép mintát. Kiváncsi vagyok a végtelenségig, nem elégszem meg a szterotíp válaszokkal. Szeretem képezni magamat, és a társaságot is, de igazán közeli barátaim nincsenek, hiszen ha el is megyek bulizni, senkivel nem kerülök olyan kapcsolatba, hogy utána együtt beszéljük ki a világ dolgait. Ha le is ülök valakivel sörözni, megmaradok a felszínes kapcsolatoknál. Ez nem jelenti azt, hogy a lányokat illetően ágyból ágyba ugrálnék, de velük sem kötök hosszabbtávú románcokat. Viszont ha bekerülök egy közösségbe, szeretem felvállalni a bulikirály címet, ami afféle vezetői képességeket is feltételez részemről. Meg hát ha már magamat se veszem komolyan, akkor előfordul, hogy másokat szivatok, kifigurázok, de legtöbb esetben olyanokról van szó, akik felelős pozicióban vannak, vagy nekik nyalnak.
Kinézet, megjelenés: A kevert vérnek köszönhetően a bőröm amolyan világos csokibarna, a hajam és a szemem viszont sötét. Igaz, a mai világban úgy változtatja mindenki a külsejét, ahogy akarja, én pedig büszke vagyok az egzotikus mixre, amivé a szüleim tettek. Egy európai apa, és egy afrikai anya, és hát ők sem voltak csúnya emberek, de engem egyenesen jóképűnek, dögösnek tart a gyengébbik nem, amit legtöbbször arra használok, hogy könnyebben végére járhassak a sztorijaimnak. Lehet, hogy csúnya dolog kihasználni másokat, de az igazság mindenkit megillet. Nem vagyok egy nagydarab alkat, inkább a gyorsaságot, a reflexeket részesítem előnyben, de azért a sok futásnak köszönhetően vannak izmaim, felesleg pedig egy deka se. Hogy kicsit rájátsszak a rosszfiús, lázadó életérzésre, vannak tetkóim is, amelyekkel igyekszem kifejezni magam. Mindhárom állat, hiszen elvakult környezetbarát is vagyok egyben. A fülemben olykor ékszer is van, a hajamat is szeretem szinezni. A kényelmes, sportos viseletet részesítem előnyben, de ha elegáns ruhát öltök, akkor aztán tényleg hódítok.
Előtörténet: A szüleim igazi kalandorlelkek, régész mindkettő, és egy ásatáson találkoztak, filmbe illő módon együtt ásták ki a leleteket, hogy közben egymásba szeressenek. Ám egyikük sem volt felkészülve a gyerekáldásra, ezért három éves koromtól bentlakásos intézményekbe adtak, mert őket hívta az újabb ismeretlen, ezért aztán nem éppen szerető családban nőttem fel. Pénzzel ugyan mindig támogattak, de nem volt, aki felneveljen, szeressen. Nem zültem el, de a tisztelet, és a tekintély mindig is az ellenségem volt, gyakorta szájaltam, veszekedtem a tanáraimmal, nevelőimmel, és csak a szüleim pénze tudta lekenyerezni attól, hogy ne dobjanak ki. Igaz, hogy nem léptem a bűnözés útjára, mert valami belső igazságérzet mindig vezérelt, de hogy nem a fiatalok megszokott életét éltem, az biztos. Nem tudtam én sem leragadni egy közösségben, ez a szüleim átka is, váltogattam a közösséget, és csak annyit szedtem magamra, amivel azonosulni tudtam. Tizenéves koromra már olyan kiváncsi lettem, hogy kiszökdöstem éjjelente, hogy én magam is felfedezzem a világot, balszerencsére egy bár mögött egy spontán gyilkosság szemtanuja lettem, ami miatt tanuvédelembe is kellett kerülnöm, amíg a tárgyalás nem nem folyt, de onnantól kezdve még inkább nyitott szemmel jártam, nem hagytam, hogy gyerekként kezeljenek. A szüleim pénzéből nem egyetemre mentem, hanem egy művészeti iskolába, ahol fotózást tanultam ki, és egy bizonyos Osborne-Shors család titokzatos pártfogásába kerültem, akik egy oknyomozó újsághoz ajánlottak be, és gyakorta adtak füleseket, hogy minek kéne utánajárnom. Az óvatlanságom persze ismét bajba sodort, legnagyobb ámulatomra Rómában szemtanuja voltam, hogy két varázsló párbajozik, és ami addig hihetetlennek tűnt, valóssággá vált, a világunk több, mint aminek hisszük. Egyedül a pártfogó családnak meséltem róla, mert nem akartam, hogy bárki őrültnek higgyen, és ők leleplezték előttem, hogy bizony a varázsvilág létezik, a lányuk Sophia maga is boszorkány. Adtak egy kontaktot, egy bizonyos Katyát, aki be tud vinni olyan körökbe, ahol a hozzám hasonlók felismerik a mágiát, még ha ők maguk nem is varázslók. Ebből kurvajó sztori lesz!!!
