2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ben visszacsattanó reakciója teljesen érthető, nem is csodálkozom rajta. Ez az én hiányosságom, gátam, hogy a kommunikációval ekkora szakadékaim alakultak ki. Nem is értem annak idején hogyan tudtam ezt másképp csinálni! Könnyedén, magától értetődően! -Segíteni ezer és egyféleképpen lehet az embereknek, ha úgy érzed, nem a medimágia az irányod, akkor is rengeteg lehetőséged van segítség nyújtásra. De még van pár éved kitapasztalni, mit is szeretnél. - mondom egyszerűen és megtoldom egy mosollyal. Azért a jövőképe kicsal egy szélesebb mosolyt. - Na jó, most, hogy így lefestetted, lehet passzol hozzád! Ha mást nem, remek rálátással, és logikával fogod megtalálni és össze rakni az ellen átkokat a varázsbaleseteket elszenvedők esetében. A gyors észjárás egy orvos... Egy gyógyítónak elengedhetetlen..- az orvos szónál kissé megszeppenek. Tudom, hogy a legtöbben az orvosokat nem tartják többre a varázsvilágban henteseknél... Pedig ők is életeket mentenek, csak másképp... Remélem, mindenesetre, nem veszi véletlenül sem sértésnek a nyelvbotlást. Az érintése hirtelen ér és össze is rezzenek rá rendesen, holott szemtől szemben vagyunk vagy mi! Nem vagyok hozzá szokva az érintésekhez.. Illetve, inkább kellően elszoktam a fizikai közvetlenségtől. Ámulok és csak hallgatom a szavait. Hazudnék ha azt mondanám, nem esnek jól ezek a mondatok. De nem hagyom elültetődni. Ezúttal nem. Barátok és pont. Mármint mi, Ben és én. És ez így... Így jó! Biccentek hát az utolsóra, miszerint nem szeretné, ha bárki rosszul érezné magát a közelében, csak mert a másik is ott van és az arcomra egy kedves mosoly kerül. Kimondja a végszót én pedig mintha álomból ébrednék sóhajtok egyet és némán vissza iramodok magam is a tett helyszínére!
Mire vissza érünk, már kész a baj, ez látszik is. Méghozzá számomra ijesztő formát öltve! Szólnék de ekkorra már ez a fura füst a torkomat kaparja, az ajtóhoz lépnék, ahol Corvus van, hogy kinyissam és jöjjön be levegő, intek neki is, hogy nyissa ki, de nem tudom érti-e a célzást... Nem tudom miért de elszorult a torkom és elment a hangom! És... ekkor történik valami más is! Minden túlexponálttá válik és bár látom a többieket, sőt, olyan mintha szörnyen élesen látnám őket, mikor meg akarok szólalni, hang nem jön ki a torkomon és mikor meg akarom érinteni Kathet, egyszerűen elmosódik a kezem egy pillanatra és épp úgy nyúlok át rajta, ahogy a Roxforti kísértetek rajtunk. Egy jó hosszú pillanatra totálisan ledermedek és csak nézek a többiekre. A lélegzetem kihagy a szívemet pedig a fülemben érzem. - Ben! Kathe! Valaki... láttok? Vagy hallotok? Adjatok valami jelet! Kérlek! - csettintgetek közvetlenül az orruk előtt és szólongatom őket, még Corvus vállát is elkapom... elkapnám, hogy megrázzam, de ismét csak átnyúlok rajta. Hogy kétségbe esem-e? Naná! Fogalmam sincs mi történt velem! Vagy a többiekkel...! Érzem, hogy a kétségbeesés a torkomat kezdi szorongatni és a gondolat, hogy kísértetté váltam, totálisan kikészít.. Nem tud megnyugtatni, az, hogy ez is csak a hallucináció rám eső része, hiszen nem tudok róla. Nem tud megnyugtatni, hogy voltaképp az egyik mumusom köszön épp vissza rám, csak a saját bőrömön tapasztalva, nem pedig magam előtt, hiszen nem tudok róla, hogy egyébként mi van velem, vagy a többiekkel. Néha vágytam rá, hogy eltűnhessek a világ elől, holott mindennél jobban rettegek, hogy végleg eltűnök mindenki számára... Csak hát ezt nagyjából senkivel nem megy közölnöm. Egy néhai hercegnő, akit senki sem ismer, és senki sem emlékszik rá...
Nem sikerül összeszedni magamat, hiába igyekszik elérni Gina, hogy koncentráljak, vagy teremt le Corvus, hogy menjek már vele. Talán tényleg az lenne a legjobb megoldás, ha eleve a Gyengélkedővel kezdtük volna, de Sasha viszketés ellenes krémje egész jó, meg aztán bízom Ginában, hogy meg tudja oldani. Lássuk be az itteniek mind tuti, hogy sokkal többet értenek hozzám képes a mágiához és nem csak azért, mert idősebbek, hanem mert eleve varázslócsaládból származnak, legalábbis a többség, aki meg nem, szimplán csak okosabb nálam, netán szorgalmasabb. Az ember amúgy is megbízik a barátaiban. Érthető, ha Corvus nem hisz bennük, hiszen kényszerből van itt és nem igazán kedvel senkit sem. Sőt igazából attól félek ő az ég világon senkit se képes kedvelni amúgy se. - Már pont készen van! - kiáltok vissza Corvusnak, aki már menne, de nekem eszem ágában sincsen itt hagyni a kész kenőcsöt, ha már mindenki visszatért. Hagyom, hogy Gina tegye a dolgát és hogy vajon a massza önmagában is ilyen ,vagy Sasha krémjével lép reakcióba, de hogy valami fura kékes füst kezd el felszállni az arcomról, amit én nem is veszek észre elsőre, és amúgy is elég halvány, annyi biztos. Pillanatok alatt beteríti a helyet és ügyesen kúszik be mindenki orrába, hogy aztán... - Hűűű! - kerekedik el a szemem, amikor konkrétan már nem is ott vagyunk, ahol eddig, hanem valami réten. Virágos, napsütéses, kifejezetten szép rét, ami felett még egy méretes szivárvány is átível. Olyan, mintha minimum valami festett tájkép lenne, tökéletes... vagy túlságosan tökéletes?
A vihogó Kath-re nézve feladom, hogy bármilyen értelmes választ kicsikarjak a kisebb háztársból. Azt hiszem ez kezd túl soká tartani, és talán tényleg jobb volna ha már a gyengélkedőn lennének...
Éééés végül befut a kiküldött csapat. Nem siették el. Igyekszek nem mutatni a türelmetlenségem, de valószínűleg az arcomra azért így is kiül, hogy gyorsabbak is lehettek volna. Gyorsan szó nélkül veszem el a szerzeményeket. A kúszó lúdnyelvre csak egy kérdő pillantást vetek Winire. Közben pedig végig pörgetem magamban, hogy mit tudok erről a növényről. Kevesebbet, mint a héjakút mácsonyáról. Ezért is nem ezt említettem. Nem tudom, hogy más növényekkel hogyan reagálhat. De ha Wini szerint ezzel helyetesítő a mácsonya, akkor biztos úgy van. Hiszen a lány is kitűnő tanuló, hollós, okosnak kell lennie.
Gyors határozott mozdulatokkal tisztítom meg a növényeket, aprítom fel őket, és kezdem hozzá dolgozni az eddigi pépemhez... végül a homokot miután a szilícium-karbonát kristályok megtették hatásukat kiszűröm belőle, marad a zöldes nem túl sűrű pép. Nem tudom mivel lehetne az állagán javítani, de talán így is megteszi...
- Háát, ez kész. - nyilvánítom késznek a dolgot, és Kath, meg Flint felé fordulok. Figyelmen kívül hagyom Flint ellenséges tekintetét, nem igazán hat meg, hogy mit gondol rólam. Egyszerűen csak segíteni szeretnék a két uborka színű társamon. Igen, Flinten is. Elvégre lehet a riválisom, talán erős szóval az ellenségem is, de ennek ellenére sem hagyhatom, hogy egy ilyen hülye helyzet miatt essen baja.
- Kath? - lépek oda a lányhoz, talán egy picit bizonytalanabbul, mint kéne. Egy bátorítónak szánt mosollyal, ha megengedi elkezdem a zöldes masszát felkenni az arca egyébként is már zöld részeire...
Nem engedtem, hogy rám kenje McCaine azt a cuccot, ami enyhítheti a viszketést, így keményen küzdök az egésszel, és a szőke lány már el is szaladt Hillért és Morganért, szóval nem is visszakozhatok, hogy még is csak kérnék. Mert Accipitert biztos nem kérem meg, hogy adjon és kenegesse a nyakamat. Egy cseppnyi jószándékot se nézek ki belőle, azok után, ahogy viselkedett a Tóparton, akármennyire nagy mellénnyel hírdeti, hogy ő a kisgyermekek megmentője. Inkább megrontója, ha akármelyik is utánozni akarja a hülyeségét. - Milyen meglepő, hogy te vagy az a valaki... - húzom el a számat, aztán kitör Benedictből a nevetés az én szemeim a gyilkos tekintetről a totális döbbenetre váltanak. Hogy lehet így lereagálni ezt a viszketést és a zöldséget, a bizonytalanságot, hogy milyen hatással lesz ránk ez a kísérleti trágya. Képtelen vagyok vele nevetni, úgy egyáltalán pozitívan hozzáállni ehhez az egész szituációhoz. - Na jó, elég volt a szerencsétlenkedésetekből. - jelentem ki, és Benedictre bámulok, afféle "most dönts jössz, vagy maradsz" tekintettel, aztán éppen nyúlnék az üvegház kilincse után, amikor megjelenik a díszmenet és Morgan, Hill és McCaine is benyomul az ajtón. Elméletben meg van mindenük, hogy megcsinálják, amit akarnak, de egyáltalán nem bízom a sikerükben, így nem csoda, hogy azért azonnal nem visszakozok és fordulok vissza az ajtóból. Csak megtorpanok és Benedictre nézek várakozásteljesen, hogy jön-e már, de van egy olyan keserű érzésem, hogy a vihogó kislány bizalmat szavaz ennek a csapat kóklernek. - Gyere már, Benedict. - szólok a kisebbre, aki lehet, hogy csak egy évvel fiatalabb nálam, de vagy húsz centivel alacsonyabb, jó korán nyújtott meg engem az élet. Tudok arról, hogy Accipiter rá van cuppanva a házvezetőmre, egészségtelen mértékben, Jenkins már nem egyszer emlegette, hogy "karvaly és denevér, szerelme az égig ér". Persze olyan nagy hanggal nem üvöltözheti, különben az a denevér úgy nyakon csípi, hogy még az ükunokái is beleremegnek. De akármekkora lamúr dúl a harminc évvel idősebb professzorral, nem érdekel, csak az, hogy ettől függetlenül még nem lett de bájitaltan, se gyógynövénytan zseni, nem ezek az igazi tehetségei. Már ha van tehetsége akármiben is ennek a sárvérű csibének. Ja bocs, Karvaly. Egyetlen percet vagyok hajlandó várni, hogy összekotyvasszanak mindent és kipróbálják a zöldképű vihogóson, nem többet, és ez látszik a bizalmatlan, ellenséges tekintetemen is.
Kedvesen elmosolyodom, hát naná, hogy nem tudja rólam, hogy mik a terveim, lévén nem igazán beszélgetünk. Annak, hogy megkukul mellettem, visszacsatoló hatása is van, én se nagyon forszírozom, hogy beszélgetést csikarjak ki belőle. Megborzolom amúgy is hullámos sötét tincseimet, és bólogatok, mert jó ötletnek tűnnek a szavai. - Mind jól hangzik, csak tudod én inkább.. arra építek hogy hogyan tudnék másoknak segíteni. A medimágia ehhez követlen utat jelent. Viszont tehetségem nem biztos, hogy van hozzá. – Megvonom a vállamat, és enyhe pír fut végig az arcomon, Wini ritkán ilyen beszédes, főleg inkább ő szokott pirulgatni a közelemben, most pedig olyan szépet mond, hogy még a lélegzetem is elakad. Pedig azt szokták mondani, hogy a lányoknak legyen önbecsülése megvárni, míg ők kapnak bókokat, de már ebből is kitűnik, hogy ez milyen butaság, mert kettőn áll a vásár, egy lánytól szépet hallani nem különben boldogító érzés. – Köszi. Nem gondoltam volna, hogy a kártyákból merítek valami felnőttes tudást, inkább amolyan éjszakai kártyásnak láttam magamat a jövőben, tudod olyan dokiként, aki még az ispotályos műszakok között se tud aludni, ezért kaszinókba jár.. – Nevetem el magamat, de Wini most mind a medimágiáról elterel, mint pedig a kártya adta logikát is felerősíti bennem. Csak hát mivel ő is rúnaismeretből jó, mi mint a két stréber Vectornál, lehet hogy még nálam is jobban átlátja, hogy mihez van tehetséges. - Sőt? Mármint.. Ja nem...! – Ismét nevetek, de csak azért, mert már neki is fülig piros a feje. A vállára teszem a kezemet, egészen belebonyolódunk, holott sietnünk kéne vissza a gyógynövényekkel, mielőtt még Gina átmegy baziliszkusba, és egyetlen pillantásával kővé változtat minket. – Kathrine nagyon aranyos, de semmi ilyen nincsen köztünk. Barátok vagyunk, ahogy veled is. Csak míg veled a közös érdeklődés hozott össze, vele amolyan világmegváltós terveink vannak, de a kettő miért is zárná ki egymást? Nem kavarsz bele semmibe. Nagyon kedvellek, és nem akarom, hogy bárki rosszul érezné magát. Ennyi erővel ő is rosszul érezhetné magát, hogy mennyit vagyok veled. Ne tegyétek. – Rázom a fejemet, mert van egy olyan érzésem, hogy Wini még a barátságunkból is ki akar hátrálni, hogy ha túl sokat látna Kath társaságában. Ez kissé olyan, mintha tetszenék neki. Ez a közelebb kerülni dolog.. Különben is, Kathrine-nek szerintem egyébként is Corvus jön be, mintha azért dacolna vele annyit, hogy minél több lehetőségük lenne együtt lenni.. - Menjünk vissza. – Indítványozom, és hamarosan már a nevetésből visitó zöldes Kathrine tárul a szemünk elé, Corvus meg szokásához híven csúnyán néz. Értetlenkedve tolom magam elé Winit, végülis nála van a szajré. Sashának pedig fáradtan intek, tényleg nem siettünk nagyon..
Az hogy tudom mi hol van, nem annak köszönhető, hogy értek is hozzá sajnos. Mikor kibukik Benből, hogy semmi esélye medimágusként kissé meglepve nézek rá. - Nem is tudtam, hogy medimágus szeretnél lenni... - és persze annyi mindent nem tudunk egymásról. A többiekről sem. - Én mindig azt gondoltam, hogy Auror vagy Ereklyevadász, vagy Szimbolisztikus szeretnél lenni... - aztán egy szégyenlős mosollyal hozzá teszem - A kártyák miatt. Tudod... Logika, stratégia.. meg ilyenek. - nézek rá, közben össze szedhetjük amit kell. Azért arra az erős és nem túl kedves önkritikára kissé rosszallóan nézek rá. - Sose szégyelld, hogy nem vagy erős valamiből, amiből a legtöbben! Ez csak azt támasztja alá, hogy te valami olyasmihez értesz, amihez mi nem. - igen ez voltaképp bók akart lenni. Még ha kissé, vagy épp szörnyen esetlenre is sikeredett, minden komoly, vagy biztató hangvétele ellenére. Kezünkben a növény. Az utolsó mondata azonban annyira meglep, hogy totálisan ledöbbenve meredek rá. - Te lázas vagy?! - szalad ki a számon a döbbenettől de azonnal meg is bánom és el is önt a pír, de nem a dühtől. - Egyáltalán nem zavar a társaságod! Sőt! Csak épp...! - és itt bent reked a levegőm egy pillanatra és paprika piros lesz a fejem. - .. Csak látom mennyire kijöttök Kath-el és nem akarok bekavarni, vagy közelebb kerülni... Még ha tényleg ki is jönnénk... Vagy jól is esne. - aztán Sasha beront, én meg lesápadok egy pillanat alatt. Végül lehajtom a fejemet és tényleg vissza indulok. Ben mellett elhaladva azért még egy kedves mosollyal hozzá teszem. - Tulajdonképpen nagyon aranyosak vagytok. - és tényleg így gondolom minden ellenére. Semmi keresnivalóm Ben körül. Nem féltékenység, nem önsajnálat, csak nem akarom magamat tőrbe csalni. Inkább maradok egy kedves semleges hozzáállásnál. Ami tény... elég lekoptató tud lenni sajnos..
Tény és való, hogy erőteljesen az érzelmeim irányítanak, mint mindig, de hát elég fiatal vagyok még ahhoz, hogy végletből végletbe sodródjam, ha úgy hozza a helyzet és hát ez a helyzet most nagyon is úgy hozza. Büntető munkán vagyunk és közben kialakult egy totális káosz, ahol mindenki csak szaladgál, Corvus csúnyán néz, ami most kivételesen cseppet sem zavar, vagy érdekel, miközben a többiek mindent megtesznek azért, hogy jobban legyünk, pedig nekem már maga a nevetés is egészen jól elvonja a figyelmemet a viszketésről, ami egyébként is Sasha kenegetésének hála egészen jól enyhült, így már nem piszkálom annyit az arcomat, amitől még persze ugyanúgy zöld. Gina szavai pedig csak rátesznek egy lapáttal az eddig is rajtam eluralkodott nevetésre. -Zöld alma kompót? - igen már szinte visítok a nevetésről a helyett, hogy elmúlna a dolog. Sikerült átlendülni azon a holtponton, amikor jó eséllyel kb. teljesen mindegy mit mondanak, vagy mutatnak csak erősödni fog a feltörő nevetés. Valószínűleg mire Ben és Winnie visszatérnek arra gyanakodhatnak, hogy a trágya mellékhatása a nevetés, maximum azt nem értik majd, hogy vajon Corvusra miért nincs hatással, hiszen ő még mindig csak csúnyán néz és persze folyton a kétségeivel jön mindennel kapcsolatban, bár tőle már az is igen nagy dolog, hogy nem ment azonnal el és nem üvöltött velem, hogy milyen béna vagyok. Talán a legutóbbi "beszélgetés" miatt, ami azért lássuk be elég felületes volt tőle várhatóan. - Mancium főzet? - kérdezek vissza és persze már ezt is igen viccesnek érzékelem, így a válasz helyett csak a nevetés erősödik. - Ne csináld, már így is... - igen totál beállt a nevetőgörcs, amit egyelőre képtelen vagyok leküzdeni, így pedig az agyamat is igen nehéz járatni. Nem csoda, hogy bennem aztán cseppnyi kétség sincs. Akárki akármit kenhet az arcomra, jelenleg nem valószínű, hogy bármivel is ellenkezni próbálnék.
Igyekszek higgadt, és összeszedett maradni. Apám mindig azt mondta, hogy a pánik sosem segít, és nem vezet semmi jóra. Gondolkodj Gina. Nézd meg, hogy mit tehetsz, és tedd is meg. Főleg, ha mások szorulnak segítségre. Szóval, most még leöblítem a növényeket vízzel, és nekiállok kisebb darabokra darabolni azokat, hogy könnyebb legyen szétmorzsolni. Hallom Flint kérdését. De egyszerűen nincs idegem vitatkozni vele.
- Talán igazad van. De valakinek irányítania kell az elszabadulni látszó helyzeteket. De ha van jobb ötleted a helyzet megoldására, hallgatom. Lehetőleg olyan, amiben senki nem esik, senki torkának, és ti sem végzitek zöld-alma kompótként. - a hangom meglepően csendes. Nem vitatkozni, inkább lezárni szeretném ezt az idétlen témát.
Igaz, hogy Flint és én... nos mi képviseljük az iskola két végletét azt hiszem. Ezért nem is tudunk jól kijönni egymással. De vannak olyan helyzetek, amikor mindent félre kell tenni, és csak a jó megoldásra koncentrálni mindenki számára. Van, amikor nem számítanak a nézeteltérések, sem az ellenséges érzelmek. Ez egy ilyen helyzet. És, mint minden ilyen helyzetben, most is azt kívánom bár itt lenne az apám. Ő mindig tudta mit kell tenni. Bár olyan magabiztos, és erős lennék, mint ő. Megállok, és próbálom összeszedni magamat. Még egyszer végig venni mindent. Majd határozott mozdulatokkal kezdem homogenizálni kezdem a dörzsmozsár tartalmát, hozzá adva éppen csak néhány csepp vizet, és a többiek talán meglepődésére, de egy kevés sárga homokot, amit útközben markoltam fel az egyik ágyásból. De mint mindennek, ennek megvan a maga célja.
- Kath, mik a Mancium főzet lehetséges mellékhatásai?- talán nem a legmegfelelőbb idő, hogy a kicsit bájitaltannal nyúzzam, de ha elterelem valamivel a figyelmét talán kevésbé koncentrál a viszketésre, meg erre az egész kellemetlen helyzetre. Különben is, ígéretet tettem, hogy valahogy átsegítem a bájitaltanon, és tartom is magam hozzá. Ezt pedig tegnap vették, még emlékeznie kell rá... De azért egyre türelmetlenebb is kezdek lenni... lehet a többiek épp most estek egymásnak valahol? Vagy mi tarthat eddig?
Benedictből kitör a nevetés, amit csak furcsállva, összevont szemöldökkel konstatálok. Igen, valószínűleg viccesen nézünk ki, és ha a viszketés elmúlna és nem idegesítene, hogy azok között zöldül be a tarkóm, akik még néhány napja nekem támadtak, akkor lehet, hogy még én is nevetnék. De az, hogy közöttük néz ki nevetségesen a tarkóm és a fél nyakam, nem tud szórakoztatni. McCaine csodaszerét passzolom elsőre, de úgy tűnik, hogy tényleg használ, legalább is Benedict azt állítja. A bizalmatlanságomat kezdi lerombolni ez a szörnyű viszketés, de mire meggondolhatnám magam Accipiter is befut. - Én nem akarok hálátlan lenni, igazán, de nem gondolod, hogy kicsit parancsolgatós vagy? Úgy mindenkivel szemben? - teszem fel a kérdést a vörös lány felé, felhúzott szemöldökkel, rámutatva, hogy most, hogy visszatért, most is a kis szőkét ugráltatja, hogy nézze meg mi van a két hollóhátassal, ahogy a kezdetektől mindenkit elkezdett ugráltatni. Mintha a sáros vérében lenne a parancsolgatás. Na pont ez akaszt ki, hogy úgy ugráltatja az embereket és beszél a magas lóról, hogy semmi joga nincs hozzá, mert csak egy pattogó nincstelen. Persze, az kevésbé zavarna, ha egy aranyvérű fiatal viselkedne így, hiszen mi erre születtünk. Ő nem. Hill, Morgan és McCaine is növényekért van, így csak Benedict és Accipiter van most itt. A csuklómat szorítva próbálok nem vakarózni, de néha a kezem csak felvándorol és lassú mozdulatokkal masszírozom a nyakamat és a tarkómat, hogy ne a körmömmel essek neki a bőrömnek, de még is egy kicsit megvakarjam. A kisebb griffendéles lány meg csak nevet az egészen, mintha mulatságos lenne, hogy zölddé változott a képe. Rosszallóan nézek rá, mintha egy pillantással elnémíthatnám, de hát már a parton megmutatta, hogy mennyire kezelhetetlenek az érzelmi kitörései. Akkor és ott a dühe, hogy vissza adjon minden bántást, amit valaha Mardekárostól kapott. Lehet, hogy alapból nem vagyok oda a helyzetért, de Accipiterre pillantva eléggé egyértelműnek érzem, hogy nincsen a helyzet magaslatán. - Accipiter, ha kinyírsz minket a házi kotyvalékoddal ahelyett, hogy csak elmentünk volna a Gyengélkedőre, neked is véged. - sziszegem, nem éppen úgy, mint aki lelkesen várja, hogy mindenki visszatérjen és az összetevőket összemorzsolva, vagy akármit is akar csinálni velük, felkerüljön a csodaszer. Ugyanolyan tartózkodó vagyok vele, mint Sasha viszketés-enyhítésével, menjen csak először Benedictre, és ha túlélte és használt, csak aztán rám.
Kissé bizonytalan pillantást vetek Corvusra, elvégre ez még csak egy kísérleti stádiumban lévő trágya, szóval nem igazán tudom, hogy az, miszerint nem érez rosszullétet, jó-e vagy sem. Nyilván jó, de amennyi vegyszert Bimba professzor vegyíteni szokott... Egyik üti a másikat és mostanában még valami fájdalomcsillapítóval telepumpált humuszt is alkalmaznak a növényeken, mert állítólag azok magukba szívják a hatóanyagot és sokkal gyorsabban hatnak pl. a csontnövesztéssel járó fájdalomnál. - Akkor jó – jegyzem meg, miközben minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ne mutassam ki Kath és Corvus előtt, mennyire bizonytalan vagyok a saját dolgomban. Nyilván már így is kellemetlenül érzik magukat a viszketés miatt, de az, amit Kath-nek adtam, hatásosnak tűnik. Még mindig vakaródzik, de nem annyira, mint előtte. Időközben Gina is visszatalál, amiért külön hálás vagyok. Gyógyító szeretnék ugyan lenni, de egyedül nem sokra megyek a két jómadárral, mert hát a szakot még nem vettem fel, eddig pedig alap dolgokat érintettünk az órákon. Azokkal pedig túl sokra nem megyek ugyebár... - Corvus nem kapott – adom le azért a helyzetjelentést, noha különösen jól esnek számomra Gina megerősítő szavai. Mindenesetre, igyekszem nem elszállni magamtól, mert ez nyilván másnak is eszébe jutott volna, szóval nem olyan nagy tett volt részemről, de a dicséretet minden esetben jó hallani. - Szóval, jelenleg csak Kath viszketését tudtam vele valamennyire csillapítani. Az a baj, hogy a komolyabb gyógynövényeket elzárt részlegen tartják... Kissé fancsali képet vágok, hiszen tény és való, hogy lenne itt olyan növény is, amely pillanatok alatt megszüntetne minden tünetet, de azt csakis hozzáértők használhatják, diákok semmi szín alatt se próbálkozhatnak vele. Túl veszélyes lenne, hiszen a tünet kezelése nem jár együtt a betegség gyógyításával. Az pedig nem lenne jó, ha Kath és Corvus most lelépnének, mert milyen jól érzik már magukat és közben a szervezetükben dolgozik a sokféle gyógynövény. A végén még ők is százkarú biborrá válnának. Ocsmány egy növény, annyi szent. - De, megnézem – biccentek egyet és ugyan kiérzem Gina hangjából a sürgető élt, de nem veszem magamra, hiszen tudom jól, hogy ilyen esetben sokat számít a gyorsaság. Ha pedig Winnie és Ben késlekednek, annak csúnya következményei lehetnek, annak pedig Kath és Corvus inná meg a levét. Nyilván az ő szemükben nem lenne kár a mardis fiúért, de Kath is ugyanúgy szenvedne, azt pedig nem akarhatják. - Ben, Winnie, siessetek! - szólalok meg már messziről, amikor megpillantom őket, majd onnan intek nekik, hogy haladjanak. - Gina már mindent megszerzett, gyertek már! Kath és Corvus egyre rosszabbul néznek ki! Azért nem fordulok rögtön sarkon és indulok el visszafelé, előbb megvárom, hogy ők is elinduljanak a nyomomban. Valami beszélgetésben nagyon benne vannak, de az ráér később is, nyugodtabb körülmények között. Fogalmam sincs, miről folyik a csevej, innen nem is hallom őket, de nagyom remélem, hogy el tudják halasztani estig. Vagy holnapig.
♫ The other side of love ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg, egyéb
[/color]
Benjamin Morgan
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tekergők II. Felvonás - A büntetőmunka 2018-03-30, 20:38
Tétova bizonytalanodással követem Winit, aki előtt mintha az is nyilvánvaló lett volna, hogy mondvacsinált indokot gyártottam arra, hogy kicsit kettesben maradjunk. Valami bántja, és talán nem az, hogy olyan béna voltam tegnap a repüléstan órán. Mintha valamiért le akarna koptatni, csak van annyira diplomatikus, hogy ne mondja így ki. Viszont ezzel pont hogy bánt, mert kétségekbe taszít. Kétségkívül én akaszkodtam rá, ő pedig néma jóváhagyással nyugtázta, hogy nem szabadulhat tőlem. - Jóég, látszik, hogy mennyivel jobb vagy nálam. Semmi esélyem a medimágusi pályán. – Szólalok meg fojtottan, és beletúrok a hajamba. Na igen, itt az ideje beismernem, hogy az apámék által elképzelt életpályámat kikukázhatom, hiszen jobban átlátom a kártyákat, viszont abból azért ciki lenne megélni. Na nem azt mondom, hogy ezen a ponton kéne eldöntenem, hogy mit is akarok az élettől, de még mindig jobb vagyok valami rejtvénykutatónak, mint gyógyítónak. Lévén Vector professzor meg Sinistra megdicsértek már, hogy éveredezes szimbólumokból kiláttam azt, amit egyébként mások nem. Ezt még át kell gondolnom, de akkor is, jobb ha nem nyúlok a gyógynövényekhez, és benyelem, hogy Gina okkal főnökösködik. Még szerencse, hogy ha rúnaismeretben gondolkozom, Wini hasonlóan jó, tehát nem leszek egyedül, kivéve ha tényleg kiböki, hogy miért utál. - Igazán? Kedves hogy aggódtál, szégyenlem magamat, hogy egyáltalán reprűre ültem. Máskor bevállalom a trollt, de nem gyengítem így a csapatot. – Hagyom figyelmen kívül a dícsértet, ami Corvusra irányul. Ha annak a mardekárosnak bírná a gyomra, hogy felfordulok, akkor már kitört nyakkal hevernék a sírgödörben. Nem, egy cseppet sem tartom most hősiesnek. Állandóan bántja a lányokat, és elfogyott a béketűrésem. – Siessünk, csak.. egyszer kimondhatnád, hogy mondjuk zavar a társaságom, nem kell állandóan úgy tenni, mintha nem. – Csóválom a fejemet, egyenlőre még nem indulok vissza. Tudom, hogy Wini bonyolult lélek, de akkor küldjön el a francba, aztán túlem. Igen, rohannunk kéne vissza Kathrine-hez, de ez a fél mondat még belefér. Remélem.
Indulnék vissza, mikor Ben vissza arcot kér. Pillanatra megtorpanok, így lemaradok arról, hogy Sasha mit ad Kath-nek és Corvnak, a viszketésre. Ez baj, ha tudnám, újra gondolnám azt a kúszó lúdnyelvet! Hiszen a két növény hajlamos erősen reagálni egymásra és ez sajnos csak nagyon lábjegyzetben van feltüntetve...Nem is értem miért! Így hát gyanútlanul teszem a dolgomat, és mikor Ben segítséget kér biccentek. - Persze segítek! - nem feltételezem, hogy fogalma sincs miről lenne szó, hiszen okos fiú ő. És az üvegházakban nem nehéz eltévedni, így nem botránkozom a további opciókon sem, ugyan miért is nem találja. Átvezetem hát egyikből a másikba és tekintetemmel a palántákra, majd a kaspókra nézek. - A kaspókban lesz valahol, ezek szerint át lett rendezve pár növény.- és valóban a kaspókban szépen sorakoznak azok a növénykék, amiket akár hétköznapi használatra is lehet alkalmazni, önmagukban is, keverve is. - Olyat érdemes keresni aminek kicsit már lilásabbak a levelei. De amúgy pont olyan mint az átlagos bazsalikom. - bár kérdéses, a varázslók mennyire használják fűszernövénynek, mint mondjuk a muglik... Észre veszem Ben figyelmét és egy kissé szerencsétlenül pillantok rá, majd kezdek babrálni a hajammal, aztán megyek tovább és végignézegetem lábujj hegyre állva a kaspókat. Nem mintha olyan alacsony növény lenne, de ahogy nézem ezek ráadásul friss hajtások. Pillanatra elgondolkozom. - Úgy tűnik Bimba professzor asszonynak is hiányzik Piton professzor, a kísérleti növényápolók kapcsán... Vagy csak már nem a régi a tanárnő. Ezek mind új növények. Az üvegházi hulladékos kukák dugig voltak... Jó hogy el nem mászott. Lehet túlzásba viszi a kísérletezést az új anyagokkal. Kiégeti az összes növényét! - méltatlankodok, de érzem ám, hogy Ben nem erre kíváncsi. Erőtlen terelésnek mondanám a magam részéről. - Oh! Nézd csak ott van! - bökök egy Benhez közeli kaspóra, amit én már így ránézésből nem érnék fel, pedig nem vagyok alacsony. Aztán valamiért kibukik belőlem... vagyis csak szeretne valami kibukni. - Ben én... - visszanyelem a mondatom második felét aztán egy kissé zavartan máshonnét folytatom. - Nagyon örülök, hogy nem lett nagyobb bajod aznap edzésen! Tudom hogy Madam Hooch bűbája felfogta volna az esésedet, de Corvustól egész... emberi volt, hogy elkapott! Nem úgy mint Jerkinsék... - nyelek egyet. Beharapom a számat, fülem mögé tűröm a hajamat és kissé esetlenül bukik ki belőlem még valami. - Mindegy. A lényeg, hogy nem lett nagyobb bajod! Most menjünk, Kath-ék már biztosan várják a bazsalikomot! - jelentem ki végül határozottan miután Ben megszerezte amit kellett és sürgősen el is indulok visszafelé.
Elkerekedik a szemem, miközben próbálok én nem vakarózni, de baromi nehéz megállni, főleg ha az embernek az arca viszket ennyire. Látom én, hogy Corvus is nagyon küzd az ösztön ellen és bár próbálok figyelni, de időnként csak úgy ösztönösen felmászik a kezem az arcomhoz és csak azért is ott matat, még ha próbálok nem vadul vakarózni, de marha nehéz megállni. - Brokkoli? Az... zöld... - talán jobb is, hogy nincs itt valami tükör, mert tudni, hogy zöld lett a képem, hát... - Zöld lettem? - pillantok most már Sashára, aki visszatérve arról faggat, hogy nem érzem-e rosszul magamat. Csak megrázom a fejemet és az elképedésem végül szépen lassan kezd változni. Az elkerekedett szem összeszűkül és végül halk nevetés indul meg helyette, ami egyre hangosodik. Ha Bell itt lehetne most, tuti, hogy velem nevetne. - Komolyan zöld lettem? - igen, tuti, hogy minimum hülyén fognak nézni rám, főleg Corvus, de ez nem a trágya mellékhatása. Mondjuk kétlem, hogy a Mardekáros srác megértené a reakciómat. Azt is nehezen tudom elképzelni róla, hogy valamin tényleg felhőtlenül szórakozzon. Úgyhogy bár továbbra is vakaródzom, de közben úgy fest bármilyen kellemetlen is a dolog, egészen jól szórakozom rajta. Csak kéne egy tükör. Mindenesetre gond nélkül hagyom, hogy Sasha megpróbálja enyhíteni legalább a viszketést. - Ez tényleg használ. - pillantok Corvusra, bár jó eséllyel az alap problémát nem szünteti meg, hiszen a többiek még mindig a csodaszer hozzávalóiért vannak, de az is valami, hogy így egy fokkal könnyebb megállni a vakaródzást. Na persze mire Ben és Wini visszaér azt hihetik majd, hogy minimum az agyamat is megfertőzte a trágya, hogy miközben Sasha valami izét keneget az arcomra, Corvus valószínűleg igen furán néz rám, az arcom zöld, még nevetek is.
Meglehehetősen gyorsan sikerül megtalálnom a keresett növényt. Történetesen a galambrügyet. Sajnálatos módon, mivel az orrom tele van még Bimba professzorasszony híres kisérleti trágyájának bűzével, ezért nem igazán tudom eldönteni, hogy megfelelően savanyú szaga van-e? Igazán kellemetlen. Némi gondolkodás után azonban előveszem a zsebemből a kis bicskám és megvágom a növényt közvetlen a rügy alatt. Meg jó, hogy Piton alternatív módot is adott a tesztelésre. Elmosolyodom és már viszem is a növényt. Nem húzhatom soká az időt. Csak remélni tudom, hogy a többiek is jól boldogulnak.
Amikor visszaérek, akkor látom, hogy Sasha már kerített egy mozsarat, és el is mosta.
- Ügyes, Szöszke! Ķöszi. A viszketés csillapítás különösen! Nekem eszembe se jutott! - dicsérem meg a hugrás lányt. Fő, a pozitív kisugárzás. Jó tudom ez elég falsul hangzik pont tőlem, de a Szöszke nem olyan, mint én. Neki kell a pozitívitás, hogy összeszedett legyen. Ezt meg is mondta a könyvtárban. Tulajdonképpen azzal fejezte ki, hogy jobban kedveli Lumpsluck tanítási módszereit, mint Pitonét. Nálam ez fordítva van, akármilyen hülyén hangzik is... és furán, és nagyon-nagyon bizarrul.
A földre dobott táskamhoz megyek, és kiveszem belőle a saját palack vizemet. Sohajtok egyet, és megöntözöm vele az éppen trágyázott növényeket, amitől csak erősebb trágyabűz csap pofán. Telibe. Erősen fintorogva egy kisebb szitkot elmorzsolva az orrom alatt állok fel, és a falikútnál kiöblítem a palackot, és friss vízzel töltöm meg. Majd a mozsárba darabolom a galambrügyet és elkezdem szétmorzsolni. Közben azon gondolkodom hol lehetnek a többiek? Remélem igyekeznek...
- Szöszke, nem néznéd meg, hol vannak a többiek? Esetleg segítenél nekik? - kérdezem annyira barátságosan amennyire tőlem telik, de a hangomon így is érződik a türelmetlenség, és sürgetés... Majd Kath és Flint felé fordulok. Látom én, hogy Flint épp úgy küzd a viszketéssel, mint Kath... Bár kétlem hogy ezt valaha elismerné...
- Tartsatok ki még egy kicsit... a többiek mindjárt jönnek és visszacsináljuk ezt... - próbálok biztatóan mosolyogni, de jelenleg ez inkább csak egy fura grimaszra sikerül... már egyáltalán nem vagyok olyan biztos a tervemben mint néhány perce... Talán igaza van a Sashának, és helyből a gyengélkedőre kellett volna vinni őket...
Felsziszegek, de azonnal hallom, hogy Benedict gyorsan odaszól, hogy nem szándékosan csinálta, amit nagyon rendesen alátámaszt a tény, hogy az egész arcát is beterítette ez az irtózatos szagú cucc. Szabályosan hallom, ahogy pattog és serceg a tarkómon a bőröm, és megpróbálom jó alaposan leöblíteni a kútnál és persze közben nem szitkozódni, csak csendben húzni a számat. Morgannel nem folytatódik a szócsata, mert közbe jött ez az incidens, és igazából nem tudom eldönteni, hogy mi a jobb, ha megint nekem esnek, vagy ha eltűrök egy kis viszketést meg zöldülést. Nem bírom a bénázókat, főleg, ha az én tarkóm füstöl el tőle, de Accipiter úgy megmozgat mindenkit, hogy csak pislogok és nem törődök mással csak a saját bajommal. A gyógynövénytan legkevésbé sem a kedvencem, csak annyit tanulok belőle, amennyit kötelező, hogy a jegyeim kiválóak legyenek, de egy perccel se többet, és amit Accipiter hord össze, az egyáltalán nem tűnik tananyagnak. És amekkora nagy kálvária lesz az egészből, kezdem úgy érezni, hogy ez a varázstrágya tényleg nagyon veszélyes... És én se tudom lefogni a kezemet, újra meg újra a tarkómra és a vállamra csúszik ameddig befojt a trágya. Nem vakarózom ugyan olyan látványosan, de látszik, hogy szenvedek azzal, hogy megtartsam a tartásomat és a tekintélyemet... Néhány percre mindenki elszalad, Accipiter, Hill, Morgan és McCaine is szétszéled, és ketten maradunk Benedicttel. Azóta, amit a toronyban mondtam neki nem nagyon beszéltük, és fogalmam sincs, hogy mi változott közöttünk, ha akármi változott egyáltalán, de úgy tűnik, hogy beszélni hajlandó hozzám. - Szereted a brokkolit? - kérdezek vissza, válasz helyett, aztán még egy kis szájhúzással hozzáteszem. - Ha tovább vakarózol, akkor a vörös pöttyös brokkolit. - helyesbítem a kérdést, és mivel látom az ő arcán mi a hatás megpróbálom a két kezemet magam előtt összekulcsolni és szinte erőnek erejével lent tartani, de újra meg újra hátradöntöm egy kicsit a fejem, hogy a vállamhoz és az ingemhez dörzsöljem a viszkető részt. Fogalmam sincs ki az a Bell, így csak félredöntött fejjel mérem végig a lányt, elraktározva a nevet és már be is toppan McCaine. A felajánlásra, hogy a cucc jót tesz a viszketésre egy kicsit elcsábulok, de tekintve, hogy a csajt múltkor is hogy elzavartam nem csapok le túl gyorsan a dologra, megvárom, míg Benedictre felkenik, hogy mi történik. Előbb lássam, hogy túléli és nem lesz még rosszabb a helyzet, és akkor talán kérek belőle. - Én nem érzek semmilyen rosszullétet, csak irdatlanul viszket és olyan, mintha a bőrömön a cucc a fülembe pattogna. Valami még mindig történik... - utalok ezzel arra, hogy még ennél is rosszabb lehet. Lehet, hogy most gyógynövénytan zsenit akarnak játszani, de sokatmondóan nézek Benedictre, üzenve, hogy az én szememben még mindig egy lúzer csapatról van szó. És ez annyit tesz, hogy valószínűleg egy perc és én inkább lépek a Gyengélkedőre, nem leszek gyakorló kontárok kisérleti egere.
Eszem ágában sincs kinevetni Kath-et, de Corvus igenis megérdemelte a trágyázást, főleg ha azt vesszük alapul, amit nemrég tett. A pálcát visszakérni tahóság volt részéről, főleg úgy, hogy tudta jól, rajta kívül ezt senki más nem fogja megtenni. Abban azért igaza van Ginának, hogy Corvusnak vállalnia kell a tetteiért a felelősséget. Itt persze nem arra gondolok, hogy hagynia kell magát, amikor egy csapat sértett tinédzser nekiront, hanem leginkább a tanárok által kiszabott büntetések előtt azért fejet hajthatna. A pálcánkat se véletlenül vette el Bimba professzor. - Az nem fog használni – csóválom meg a fejem a mardekáros fiú próbálkozása láttán, hiszen, ha azt veszem alapul, hogy ezek a trágyák gyorsan hatnak, akkor jó eséllyel már Kath és Corvus bőrébe is beszivárgott a hatóanyaguk. Nem véletlenül adnak minden óra elején védőfelszerelést és nem véletlenül hangoztatja állandóan azt Bimba professzor, hogy senki se nyúljon csupasz kézzel a trágyához, mert veszélyes. A Gyengélkedőre kell menniük, ebben biztos vagyok, de előtte alaposan le kell mosniuk magukról az utolsó csepp trágyát is. - Hozom! - biccentek Gina utasításait hallva, majd elrohanok az üvegház egyik végébe, ahol a mozsarakat sejtem. Találok is pár darabot, köztük egy nagyot is, melyet kézzel nem bírok el, úgyhogy kénytelen vagyok lebegtető bűbájjal odavinni. Amikor odaérek, egy suvickoló bűbájt használok rajta, mivel lehetnek az oldalán növénymaradványok, ami szintén nem tenne jót Kath és Corvus bőrének. - Tessék. A kút mellett találtam, Bimba professzor szokott kísérletezgetni benne, remélem megfelel. De utána mindenképp fel kell vinnünk őket a Gyengélkedőre, még akkor is, ha látszólag semmi bajuk. Aggódva pillantok a két jómadár felé, akik közül Kath néz ki rosszabbul. Ez nem is csoda, elvégre ő kapott többet a trágyából, Corvusnak elméletileg csak a maradék jutott, ami szintén nem szerencsés. Mindenesetre, a griffendéles lány lassan a himlő tüneteit mutatja, mely mellett még az arca is zöld színt öltött. Mondanám, hogy szép szín, hiszen az is, de nem Kath arcán. - Nem szeretnél leülni? - fordulok a kérdésemmel Kath felé. - Nem vagytok rosszul? Aggódva pillantok a két áldozat felé, magamban abban reménykedve, hogy semmi belső jele nem lesz ennek az egésznek, de ha esetleg szédülnének vagy hányingerük lenne... Nos, azt talán nem kellene megvárni. Türelmetlenül siklik a tekintetem mindenféle irányba, a többieket várva. Nem most kellene lopniuk az időt, hiszen Kath pöttyei egyre vörösebbek. - Na jó, nem festesz valami jól... - sóhajtok egyet, majd odamegyek az egyik cserepes növényhez, török belőle egy keveset, majd – amennyire csak tudom – összeaprítom az ujjaimmal. Végül Kath elé lépek, és ha engedi, bekenem vele az arcát és a haja tövét is. - Elméletileg mérsékli a viszketést – magyarázom, majd Corvus felé pillantok: - Te nem kérsz belőle? Tudom jól, hogy nem ez a végleges megoldás a trágya mellékhatása ellen, de ha pár perc erejéig nem viszket egyikük bőre sem annyira, akkor máris jobb a helyzet. Külsőre nem sokat javít Kath bőrén, vagyis leginkább semennyit, de nem is az ellen használtam.
♫ The other side of love ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Benjamin Morgan
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tekergők II. Felvonás - A büntetőmunka 2018-03-15, 20:14
Egészen vicces is lehetne a helyzet, mégsem tudok együtt nevetni Sashával, hiszen a trágyázó föld tele van veszélyes hatóanyagokkal, így szegény Kathrine issza meg most a levét a szerencsétlenségnek. Nem csoda, hogy ismét mellé állok, ám most már nem csak úgy, hogy utánarohanjak, hanem kikeljek magamból Corvus ellenében. Igaz, hogy a repüléstan órán úgy-ahogy elkapott, így elégedetten nyugtázhattam, hogy nem az a velejéig gonosz, akinek beállítja magát, ettől viszont még nem lesz jobb a modora. Túlságosan sokáig húztam be a fülem-farkam, és Kath-nek igaza van, ez már lassan háború lesz, ahol ideje állást foglalnom. Nem lehetek mindig olyan, mint Wini, bár igaz ami igaz, a múltkor ő rántott pálcát. De szeretné kivonni magát a komoly döntések alól. Ebben azért meg tudom érteni. Mégsem arról van szó, hogy Corvus elé pattanjak, immár nyílt veszekedésbe taszít minket, mint a két fiút a színes csapatból, mert Gina egyetlen tolvonással felülír mindent, mini diktátorként adva ki a parancsokat. Eltátom a számat, engem aztán nem szoktak ugráltatni, otthon én teszem ezt a cselédekkel, ráadásul egyszer majd én is medimágus akarok lenni, tudom, hogy hol vannak a gyógynövények az üvegházban, viszont abban igaza van, hogy most nincs vesztegetnivaló idő, Kathrine sürgősen segítségre szorul. Ráadásul a legutóbb is ellenkeztem Ginával, amikor utánam szólt, mégsem maradtam, hanem Kath után rohantam. Így most megadóan bólintok. - Megyek. – Mégsem neki címzem a mondandómat, hanem Kathrine-nek bólintok, bár nem is biztos, hogy látja, ha az arcát vakargatja, tisztogatja éppen. Az említett üvegházban viszont szerencsétlenkedek egy sort, vagy én értettem félre, vagy Gina tudja rosszul, mert sehol a bazsalikom. Az üvegfalakon keresztül látom, hogy Wini boldogul, ezért ajtó kinyit, és sietek a háztársam után. Az üvegház végében érem utól. - Segítesz? Nem találtam, amit mondott.. – Nézek rá segélykérően, de leglább most egy pillanatra magunk vagyunk. Igen, sietnünk kell Kath miatt, de Wini szokatlanul szótlan mostanság, vagy lehet, hogy csak velem van baja, de hátha most így sikerül tisztázni. Igazából sosem dumáltunk nagyokat, csak elücsörögtünk egymás mellett, de mégis ő a legjobb barátom, és hát nélküle nem nagyon vagyok senki sem. Nem nagyon merem megkérdezni, hogy mi a baja, de hátha a jelenlétem is számít neki.
Nem gyűlök a pórul jártak köré, nem veszem el a levegőjüket. És mikor Gina kiadja hogy menjek a mácsonyáért zokszó nélkül fogom magamat és teljesítem a kérését. Hiszen ha sikerül össze kotyvasztani valamit helyben, a gyengélkedőre már annál kevesebb kellemetlenséggel juthatnak. Bár ez nem jelenti, hogy a következő nap nem fogja őket semmi kellemetlenség érni... Szaporázom a lépteimet és a szememmel keresem azt, amelyikről úgy olvastam, megfelelő állapotban van, hogy "szüretelhető legyen" egy ilyen rögtönzött külsőleges ellátáshoz. Volt annyi eszem hogy hoztam magammal egy alacsony kicsi kosarat, amit jóbára az ártalmatlanabb növényeknél használunk szürethez. Vagy leveleket szárítanak benne, meg egy hosszú nyakú metsző ollót, hogy a bajos, szúrós, vagy akadékoskodó kúszónövényeknél ne okozzon gondot a metszés. Sajnálatos módon azonban hamar realizálom, hogy bizony egyetlen növény sincs még szüretkész állapotban. Az agyam pörög ezerrel! Gina Szent bazsalikomot említett, nekem pedig héja-kút mácsonyát... Végig pörgetem a fejemben az összes olyan receptet egy pillanat alatt ami passzolhat ezekkel az összetevőkkel és szóba jöhet mint variáns a probléma kezelésére és számításba veszem hogy Gina a négyes üvegházba ment, lepörgetem magamaban azt is ott mik vannak. Végül kizárásos alapon maradék összetevőnek a galambrügyet sakkozom ki a héjakút helyett pedig a kúszó lúdnyelvet... Az pedig... Á ott is van! Hál égnek még jó is! Gyorsan szedek belőle amennyi kell, aztán visszamegyek a többiekhez. Ben problémázását, sőt még Corvusét is elengedem. Szótlan vagyok, a feladatra koncentrálok. Valahogy mintha nekem is kezdene elegem lenni a csatározásból. Pedig bennem aztán dúl a hiszti általában... Meg az érvényesülni akarás, a versenyszellem meg az összes ilyen hülyeség. De... most csak csöndre vágyom! Csöndre és némi békére. Tényleg nagyon durvák vagyunk egymással... De miért? És hol van az egész komponensből az aki rendet tesz?!
Hát persze, hogy mindenki jobban tudja, hogy mit is okoz a trágya, mint én. Ezen meg se lepődöm, csak azon hogy mindenki mennyire megijed. Persze gondolom én is, hogy egy ilyen mágikus izé, aminek pocsék a szaga és az íze se jobb nem lehet a legegészségesebb, de hogy így meg kell ijedni miatta. - Nem volt szándékos! - nézek egy pillanatra hátra Corvusra, mielőtt elvenném a vizet Winnietől és belekortyolnék, hogy lazán a földre köpjem, miután kissé kiöblögettem a számat. Az arcomon jól látszik, hogy igen rossz az íz, a fintor ami kiül rá jelzi, hogy nem a legkedvesebb élményem lesz ez, tehát Corvus is sejtheti, hogy nem volt a dolog szándékos, különben nem szúrtam volna így ki saját magammal is, csak mondjuk vele. De lássuk be én jártam rosszabbul, mert ő legalább hátulról kapta az áldást, én ellenben pont szemből és ha csúnya bőrgondokat okoz, akkor én fogok holnap elég rondán kinézni. - Ben... úgy se fogod tudni megértetni vele, az képtelenség. - most ugyan nem nézek hátra, csak mosom az arcomat a kútnál, de egyértelmű, hogy Ben még mindig nem igazán tette túl magát a történteken. Én már egészen jól, meg egyébként is jól esett, hogy megszaggattam Corvus ruháját még akkor is, ha aztán magához képest egészen... sőt gyanúsan értelmesen viselkedett a bagolyházban. Na de most most van és a többiek pánikolva rohangálnak mindenféle növényekért, ahogyan Gina kiadja az ukázt, én meg mosom le magamat, nem foglalkozva most Corvus tarkójával. Hát igen az arcom viszket rendesen, meg a hajam töve, ahová került ebből az izéből. Még jó, hogy tükör nincs és így azt, hogy zöldülök nem látom. - Nagyon vészes? - mivel a többség úgy fest kereket old, legalábbis egy időre nincs mit tenni csak Corvushoz fordulhatok a kérdéssel, ha csak Ben nem makacsolja meg magát és marad mégis Gina kérése ellenére is. Ha nem viszketne és tudnám, hogy zöld lett a bőröm még az is könnyen lehet, hogy jót nevetnék a dolgon, de viszket és határozottan nem kellemes érzés. - Pont, mint mikor bárányhimlősek voltunk Bellel, bár annál még rosszabb is. - motyogom szinte csak magamnak, ahogyan megállás nélkül vakargatom az arcomat és a hajam tövét, pedig van egy olyan sejtésem, hogy mint a bárányhimlőnél is, ezzel nem épp jó eredményt fogok elérni. A legtöbb esetben az a szabály, hogy ha viszket akkor ne vakard. Na persze ez hiába teljesen logikus, általában baromi nehéz betartani.
Rezignáltan vonom meg a vállam Kath kérdésére. -Gondolom addig, ameddig nem végzünk a sorral, vagy ameddig Bimba meg nem unja, hogy szívasson minket. Amelyik hamarabb beköve...-ahogy oldalra pillantok belém forr a szó. Még éppen látom, ahogy Kath-et a saját lapátja támadja meg, és az eredményt! Borzalom! Ebből baj lesz!
Szinte reflex szerűen kezdem el a pulcsim ujjával letörölgetni Kath arcát, reménytelenül... aztán pillanatokon belül megjön Hill kulacsa, a kommentárral együtt, bár ez mos éppen kapóra jön! Sokat segít a dolog, és néhány pillanattal később, amikor már az összes víz elfogyott a kulacsból, akkor szinte rögtön a falikút felé kezdem terelni a kicsi háztársat, hogy segítsek lemosakodni neki! Minél gyorsabban!
Flinttel egyenlőre nem foglalkozom, bár fél füllel hallom a beszólását, de ez most a legkevésbé érdekel. Azt rendezhetjük egymás közt később is...
Sajnos a mosakodás már későn jött úgy fest... Flint tarkója is egyre pocsékabbul néz ki, szegény Kathről nem is szólva! Ez utóbbi kezd kissé megijeszteni! Gondolkodj Gina! Nem maradhatnak így! Egyikük sem! Semlegesíteni kell azt a cuccot, méghozzá gyorsan! Ekkor pedig jön az a bizonyos szikra! Hát persze! Hiszen Piton megadta a választ, még hónapokkal ezelőtt, az egyik, illetve több szombati büntijében! Az arcomra azonnal kiül a megvilágosodás, mint akinek zseniális ötlete van!
- Ben! Szaladj a kettes üvegházba szent bazsalikomért!- kezdek azonnal darálni, és parancsokat osztogatni. Ez most közös érdek! Át kell vennem az irányítást az elszabadulni látszó helyzet felett! - Hill! Az üvegház vége bal oldalt! Héjakútmácsonya! Egy negyed levél elég lesz! Sasha keríts egy nagyobb mozsarat! Semlegesítenünk kell azt a cuccot a bőrükön! Mozgás! - adom ki az ukázt egy mugli őrmester stílusában, ellent mondást nem tűrve. Ez most nem az a helyzet! És őszintén merem remélni, hogy teszik majd, amit mondtam! Kath, és Flint érdekében is. Bár utóbbi nem érdemli meg, azért mégsem kéne zöldalma kompótként végeznie. A következő pillanatban pedig már én is rohanok a szomszédos, négyes üvegházba a saját növényemért, a galambrügyért, felidézve mit is mondott erről Piton prof. az első büntetőmunkám alkalmával...
Eléggé egyértelmű, hogy McCaine berágott rám, amiért többször is elzavartam és nem kértem a segítségéből, de eszemben sincsen tőle bocsánatot kérni, mert nincs miért. Nem kell engem se megvédeni, se kimenekíteni egyetlen szituációban sem, meg tudom védeni magamat, nem vagyok egy magára hagyott kisgyerek. Corvus Flint vagyok, a huszonnyolc nagy család egyikének a leszármazottja, tehetséges varázsló és a nyelvem is pörög, ha kell. A büszkeségem meg tud törni, van, hogy elnézést kérek valamiért, amiben tényleg felfedezem, hogy hibáztam, de ez most nem olyan. Ők támadtak rám falkában, én csak védekezésre rántottam pálcát és egyikőjükre se emeltem kezet. Ennyi. Minden más csak hiszti és mese habbal az ő oldalukról. Benedicttel volt egy beszélgetésem, mióta megkaptuk a büntetőmunkát és mindenkit láttam az osztott órákon, de egyértelmű, hogy továbbra is én vagyok minden baj okozója. A levegőben harapni lehet a feszültséget, amire én egyáltalán nem vagyok hajlandó reagálni, de amikor a hátam mögül a nyakamba szakad egy adag trágya azért nyilván nem dolgozgathatok tovább magamban. Azonnal elkezdem lerázni magamról undorodva, ki a hajamból és a nyakamból, és gyilkos tekintettel nézek hátra, hogy ki volt. Mivel Benedict is éppen mossa magát, mindenki más meg le van fagyva vagy segíteni akar, elég egyértelmű, hogy nem volt szándékos. - Az istenért te szerencsétlen... - sziszegem az orrom alatt és nem vagyok olyan hülye, hogy büszkeségből ne hallgassak a két lányra, akik azt mondják, hogy ezt nagyon le kéne mosni. Pálcát ragadok és eltüntetem magamról a nagyját, amit tudok, aztán leveszem a Mardekáros zakómat és a maradékot a kút fölé hajolva próbálom lemosni, de érzem, hogy a bőröm már így is fura szagot áraszt és... mintha sercegne és pattogna. Kicsit megállok a mozdulatban, amikor Morgan kifakad, de a tekintetemben semmi nem utal arra, hogy nagyon meghatna a dolog. - Ha jól tudom szólás szabadság van és még senkit sem kapcsoltak le azért, mert beszélgetett. Esetleg mindenkinek fel lehetne nőnie annyira, hogy ne kelljen pálcát ragadni ahelyett, hogy szavakkal képes lenne megvédenie magát. - válaszolom hidegen, aztán Accipiterre fut a tekintetem. - Bár van akinek a szája is ritkán áll be és a pálcáját se tudja féken tartani. - vonom meg végül a vállam és folytatom a mosdást. Sikerül mindent lemosnom, de mire végzek ugyan kelések nem lesznek a nyakamon, de érzem, hogy szörnyen viszket és ahol ért, ott láthatóan bezöldül, bár én ezt nem látom, hiszen a tarkómról van szó, de ahogy Benedictre nézek és az arcára, eléggé egyértelmű lesz...
Mérges vagyok erre az egész faramuci helyzetre és konkrétan mindenki másra is, aki benne van, úgyhogy kissé talán nagyobb lendülettel, de annál csendesebben végzem a dolgom, pár lépés távolságot tartva a többiektől. Jelen pillanatban még Corvust se pesztrálom, mert hát hallottam, amit hallottam róla, egyenesen Lumpsulck professzor szájából, aki jótékonyan felajánlotta számomra is, hogy segít az óráim erejéig visszaszerezni a pálcám, DE ÉN visszautasítottam, mert igenis tudom, mi az a becsületesség, miközben Corvus meg a hátunk mögött szervezkedett... Most az egyszer ő is igazán magába szállhatott volna és mutathatott volna némi együttérzést a többiekkel, ezzel is prezentálva előttük, hogy igenis igyekszik, de nem, neki mindig mindenki másnál különbnek kell lennie. Nekünk is eszméletlen nehéz volt a gyakorlati óráinkat végigülni a tanároktól kölcsönbe kapott pálcákkal, de véleményem szerint ez igenis így volt tisztességes. Mindannyian benne voltunk a balhéban, szóval nem értem, Corvus miért igyekezett annyira kibújni alóla. Még kész szerencse, hogy nem kérte a házvezető tanárát arra, hogy rántsa ki a büntetés alól. Mogorva arccal lapátolom hát a földet, néha-néha elfintorodva az orromba csapó vegyszer szagától, ami kifejezetten mar valamennyire, de nem adom fel és szó nélkül végigcsinálok mindent. Majd a nap végén lezuhanyzom, addig viszont be kell érnem a szerény ruházatommal, melyet kifejezetten csak a mai napra vettem fel. Kissé bő farmernadrág van rajtam, amely nagy eséllyel még Nicholas ruhadarabja lehetett valamikor régen, és egy kopottas póló, melyet a szekrény legaljáról ástam elő még délelőtt. Két évvel ezelőtti, olcsóbb darab, nem is hordom már, szóval ezért nem nagy kár, ha véletlenül piszkosabb lesz vagy eltépi egy különösen ragaszkodó mandragóra a tömzsi ujjaival. Felpillantok ugyan, amikor Kath megcélozza magát egy jó nagy adag földdel és még hangosan fel is nevetek, amikor észreveszem, hogy Corvuson is landolt valamennyi. Megérdemli, ebben az egyben most nem az ő pártját fogom. Talán, ha nem lett volna az a kis kibúvója, másként látnám a dolgot, most viszont egyetértek a többiekkel. Corvus szemét, hiszen még engem is lekezelt, miközben én csak megvédeni szerettem volna. Ráadásul, egy lépést sem tett annak érdekében, hogy bocsánatot kérjen tőlem, amiért olyan lekezelő volt, szóval igenis haragszom rá. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a harag hamarosan elmúlik ugyan, de most kifejezetten jól esik dédelgetni magamban. - Szerintem is jobb lenne, minél hamarabb megmosakodnotok – értek egyet Winnie-vel én is, majd folytatom: - Bimba professzor valami ritka anyaggal trágyázta meg a földet, nem lehet tudni, mi lesz a mellékhatása... A tanárnő ugyan nincs itt, de én tudok néhány dolgot a kísérleti stádiumban lévő vegyszereiről, mert sokat mesél róluk az óráin és még oda is szoktam figyelni, mert a gyógynövénytan a bájitaltan alapja. Szóval Kath és Corvus talán hatalmas kelésekkel az arcukon ébrednek fel holnap, ha nem sietnek a kúthoz. Hallom ugyan Ben szavait, de jelen pillanatban eszem ágában sincs egy újabb vitába beleszállni, habár azért figyelem, mi lesz ebből. Most az egyszer pedig nem Corvus pártját fogom fogni, annyi szent.
♫ The other side of love ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Benjamin Morgan
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tekergők II. Felvonás - A büntetőmunka 2018-03-06, 19:29
Azt hiszem a kezem még a sárkánybőr védőkesztyűn kereszül is teljesen fel fog hólyogosodni, nem vagyok én a fizikai munkához szokva. Nem mintha bűdös lenne dolgozni, csak otthon mindent elvégez helyettünk a cselédség, így fel sem merült, hogy bármilyen szerszámot fogjak a kezemben. Wini mellett ácsorogva egykedvűen öltözködöm be, azt hiszem jobb is, ha Bimba professzor nem írt levelet a szüleimnek, mert azt a Roxfort nem tette volna zsebre, amit tőlük kapnak. Valahogy úgy vélik, hogy körülöttem forog a világ, néha már túl cikis is a szeretetük. Ezt most úgy vélem, be kell vállalnom, de már előre odaképzelem a leendő szálkákat az ujjaimba. Olykor felnézek Winire, hogy ő hogy viseli, tiszta mázli, hogy nem jön ki legalább az asztma, hiszen kiskoromban nagyon beteges voltam, hát miért ne a felszálló trágyagőz hozhatna ki ilyesmit? Látom, hogy a két griffendéles lány suttogva beszélget, s azt is, hogy Kath szegény jól pofándobja a földdel Corvust, még ha nem is szándékosan, de ő is egy komoly adagot kap mindenhova. Feleslegesnek érzem beavatkozni, hiszen Wini már ugrik is, csak valami vádló szemöldökhúzást intézek a mardekáros srác felé, és most már cseppet sem érdekel, ha netán Sasha ismét megvédené. - Ez mind miattad van. Nem értem, hogy miért nem tudtál elsétálni, amíg még lehetett. Az a hülye büszkeséged.. – Csóválom a fejemet, és keresek egy seprűt, hogy összehúzgáljam, amit Kath merő véletlenségbl kiszórt a földre. Igazán sajnálom a lányt, valahogy most minden annyira összejött neki, de tényleg nem lennénk itt, ha Corvus tudja tartani a száját, mert akkor Gina sem kezdi provokálni.
Bár kiváló vagyok ebből a tantárgyból is, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy ne legyek az! Mégis be kell vallanom, a gyógynövénytan az a művészet, amihez full barbár vagyok. Csak és kizárólag annak köszönhető, hogy "megy" mert az összes létező könyvet elolvastam ami előfordulhat a szakmában és korrepetálást kértem felsőbb évesektől és plusz házikat évek óta folyamatosan Bimbától! Hiszen jó részét használjuk bájitaltanon is... De... Az állatok rendben, a tárgyak, mágikus tárgyak és minden egyéb rendben, még az asztronómia a számtek és a töri is rendben! De az emberek és a növények! Na neeem! Nincs az a kitartó muskátli vagy pittypang amit ne lennék képes három nap alatt leamortizálni...! Valószínűleg senki nem tudja, de gyomoridegem van a gyógynövénytantól és a tükör előtt kell gyakorolnom, hogy bájitaltanon ne reszkessek. Jó! Elismerem, túloztam! De tényleg röhejes érzés. És... természetesen a világért nem ismerném el! Tökéletes vagyok, tökéletesen felépített tudással, ha mást nem, követem az egymásra épülő logikai rendszereket és összefüggéseket. Kár... hogy mindezt jóslástannál például már nem tudom megtenni! Koncentrálok, hogy csak a megadott mennyiséget adagoljam, ha kell égtájanként eloszlatva egyenletesen és háromszor megáldva, mindez azonban semmissé válik, amikor Kath-et velem szemben megtámadja a lapátja! Én pedig össze rezzenek, mintha én is kaptam volna belőle egy adagot, de valami Murphy-törvény miatt Corv kap belőle Kath mögött. Pislogok kettőt és valamiért érzem hogy ez csúnya lesz. - Köpd ki! - kicsit talán riadt a hangom, de azzal a lendülettel lépek Kathez és nyomok egy rézkulacsot a kezébe - Öblíts ezzel, semlegesíti egy kicsit aztán gyorsan mossátok le magatokat! A nővényeknek jót tesz, de az embernek nem igazán! - Hadarom el, akár egy hangoskönyv. Nyilván nem egy instant idegméreg permetező szer, de nem véletlenül van ilyen szaga, és csúnya kiütéseket tud okozni az érzékeny bőrön... Remélem Flint nem áll neki hisztizni, hanem megy és lemossa magát! Nem lenne szép, ha bármi bajuk lenne, mert flegmázással húzza az időt. A sarokban van egy jókora kút, ott le tudják mosni magukat...
A szag pocsék, ezzel azt hiszem senki se vitatkozna, viszont ettől még nem igen léphetünk le, csak mert nem ez a legkellemesebb dolog a világon. Nincs mit tenni, csendben lapátolgatok én is, ahogyan a többiek. Nem is tudom mit várnak el egy ilyen büntetőmunkától. Ettől vajon bármi jobb, vagy más lesz? Én nem bántam meg... teljesen azt, ami történt, Corvus nem fog megváltozni, akkor meg mégis mi értelme? Megcsináljuk, aztán úgyis megy majd mindenki a saját dolgára, ahogyan előtte és kétlem, hogy ettől majd puszipajtások leszünk, vagy mondjuk elnézzük Corvus dolgait. Ginára pillantok elhúzva a számat, ezzel is jelezve, hogy semmi értelmét nem látom igazából ennek az egésznek. Csendben vagyok, ami jobb, mintha mondjuk beszélnénk, mert abba beleköthet bárki. Azt én is nagyon remélem, hogy Ben nem akar majd újfent mindenkit kibékíteni és rávenni elhiggyük az, aki olyan, mint egy igazi Mardekáros tud más is lenni. Ebben én nem hiszek... akárki akármit is mond. Bex talán fogjuk rá villantott legutóbb egy kicsit, de előtte meg olyan undok volt, mint máskor is. Egyébként is egy kis jótett nem tüntet el mindent, mintha nem is lett volna. - Vajon meddig fog ez tartani? - suttogom oda Ginának, miközben elég egy pillanat, hogy ne figyeljek oda rendesen és sikerül az amúgy is pocsék szagú varázstrágyába túlságosan belemeríteni az ásót és egy jó nagy adagot megküldeni az ég felé. Azaz történetesen az arcomba csapódik egy része annak, ami felszáll, a többi pedig a hátam mögött talál magának utat, ahogyan szép ívben köt ki épp a mögöttem nem messze dolgozó Corvus nyakában és feje tetején. Ez utóbbit egyelőre észre sem veszem, hiszen a hirtelen jött támadás a lapáttól eléggé meglep, főleg hogy túl gyorsan történik minden, így még a számba és a szemembe is kerül egy kicsi. El is dobom a lapátot és dörzsölni kezdem a szememet, köpködve, hogy a számból is kikerüljön, ami bejutott. - Az íze rosszabb... mint a szaga... - és ez még enyhe kifejezés. Most nem igen foglalkozom azzal sem, hogy mi van körülöttem, hiszen tiszta föld lett az arcom, arról nem beszélve, hogy ennek az izének tényleg rettenetes az íze és így még a szagát is rendesen át fogom venni.
