2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Talán mert nem a klasszikus emberlányok szépségét hordom magamon elijeszthetem, mint legutóbb tettem, és őszintén szólva akkor nem is gondoltam bele jobban. Csak egy a sok hím közül, akire ilyen vagy olyan módon hatással vagyok. Ez a példány nagyra van magával, a teremtés koronájának hiszi magát, megjegyzem okkal, hiszen a nőstények között nyilván tarolni tud ezzel a stílussal, de én azért más vagyok. Most azonban az utóbbinál is sokkal inkább maga alatt van, és lövésem sincs róla, hogy ez vajon nekem köszönhető e. Ráncolom a homlokomat, nem is izgat, hogy az auror szakról beszél, arra sokan járnak, mégsem lesz mindenki durva átoktörő. Csak néhányan. A másik mondandója már jobban érdekel, egészen cuki fejet sikerül vágni, ahogyan elképedek. - Nem is gondoltam, hogy elmondanád. Megszoktam már, hogy a pasik mindent magukba fojtanak. – Bököm ki végül, a lelkizés tényleg nem én vagyok, de az igenis meglep, hogy legalább bevallja, hogy valami mégiscsak van, hiszen így ha egy fokkal empatikusabb lennék, akkor biztosan rákérdeznék. Elhiszem, hogy náluk ez így megy, de hát nálam mégsem. Mit erőltessem? Ha ő attól érzi magát keményebbnek, hogy így reagál hát az ő baja, bármennyire is sajnálom. Itt cirógatom őt, hát többet nem tehetek érte, ha így lekoptat. Akkor én használom ki őt, ha ő nem akar engem. Szerencsére nem teszi szóvá, hogy mennyivel erősebbnek tűntem abban a pillanatban, így gyorsan lelépek, hogy nem sokkal később már kényelmesebb szerelésben térjek vissza. Elindulunk végül az erdőbe, úgy fest alaposan ki kell szellőztetnie a fejét, a vagány, fiús külsőm esik jobban így látványnak. – Igen? Rájöttél, hogy nem illetetek össze? Nagyon sajnálom. – Ezúttal őszinte vagyok. Társas lénynek születtem, egyedül valóban nincs kit szórakoztatni, pláne nem vezetni, így meg tudom érteni, ha most egyedül érzi magát. Ismét teszek egy kísértetet, mellé lépek, miközben lépdelünk lefelé a földszinti folyosók irányába, és talán kissé pasisan átkarolom a vállát. Nehéz nőként viselkednem, hiszen nem tudom leküzdeni az irányítós hajlamaimat. – Ő bántott meg, vagy te csináltad ki őt? – Azért igenis érdekel, hogy ki vagy mi fúrta meg a kapcsolatukat. Én lettem volna? Vagy Tom eleve olyan, hogy hozzám hasonlóan nem nagyon vesz komolyan senkit.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce mosolya többet sejtet a kelleténél, szóval nem igazán kellene a közelében maradnom hosszabb ideig. Tetszem neki, hiszen a lányok többségének tetszem, de ő valamiért annyira más, az pedig kifejezetten zavar, hogy nem tudom megállapítani magamban, miért is az... Szépnek szép, de nem kiemelkedően, valamivel azonban csak felhúzta akkor és ott az agyam, nem igaz? Pedig tényleg komolyan gondoltam, hogy Carol mellett senkivel sem, Joyce azonban elérte. Az édes kis játék, amivel felkínálta magát... Mintha nem is szándékosan tenné, olyan jól alakította a kis ártatlant, akit mégis megkaphatnék. Kétlem, hogy akadna pasi, aki képes lenne számára nemet mondani, nekem viszont tartanom kell magam ahhoz, hogy nem döngetem meg. Pedig milyen gyötrelmesen kéjes sikolyai lennének... - Nemsokára leteszem az auror-szakot, szóval ismerem az átkokat – felelem, habár azt már nem teszem hozzá, hogy igenis eszembe jutott, hogy hagyom a fenébe az iskolát. Nem érzem magam felkészültnek a vizsgáimra, habár a Sötét Varázslatok Kivédése az egyetlen olyan tárgy, amelyben jeleskedem valamennyire. Az átkok tehát az én asztalom, ráadásul Joyce-t se engedhetem egyedül a Rengetegbe. - Talán majd elmondom... egyszer. Nem szeretnélek a problémáimmal terhelni, főleg nem ezzel. Szóval nyugi, nem kell lelki támasznak a társaságod. És hát pont vele osztanám meg, hogy Carol és én szakítottunk? Hiszen miatta történt az egész, ráadásul amúgy sem érzem késznek magam arra, hogy bárkinek is beszéljek minderről. Elvégre, elsőként magamban kell tisztáznom ezt az egész helyzetet. Nem szokásom ugyanis a feldolgozás folyamata közben másokat is bevonni. Joyce és én pedig nem is ismerjük egymást. Egyszer megcsókoltam, de ennyi, más szempontból nézve totálisan idegen számomra. Nem hiszem, hogy ő lenne az első, akinek mindezt el kellene mondanom, - Ha a Tiltott Rengetegbe készülsz, akkor ebben nem vagyok olyan biztos – felelem, habár eléggé meglep, hogy milyen erő is van a karjában. Egy pillanatra, mintha erősebb lett volna nálam, de tényleg csak egy pillanatra, utána azonban... Esetleg én tévedtem volna? Mindegy, nem olyan fontos, hiszen nem mindegyik nő olyan törékeny, mint amilyennek mutatja magát. Talán Joyce jár önvédelmi tanfolyamra, vagy tudom is én. El is siklom hát a dolog felett. - Nem kell sietned! - szólok még utána vörös képpel, hiszen ahogy az ágyékát hozzám nyomta... Hát, mi tagadás, ő is érezhetett odalenn valamit. Leülök hát az egyik fotelbe, majd amíg Joyce átöltözik, igyekszem minden másra gondolni. Nem lenne szerencsés ennyire izgalmi állapotban elmennem vele kettesben. - Így már sokkal jobb – biccentek a lány öltözetét látva és elégedetten állapítom meg magamban, hogy szerencsére nem olyan kihívó, mint máskor szokott lenni. Persze így is szexi, de könnyebb lesz józan fejjel gondolkodnom a közelében. Elvégre, a rengetegben el is kél a józanság. Átmászunk hát a portrélyukon, majd miközben a földszint felé tartunk, megszólalok: - Tudod, szakítottam Carollal – osztom meg vele a problémám. Fogalmam sincs, miért teszem, talán csak érdekel, miként reagál a hírre, nem tudom. Igyekszem azért nem túlzásba esni a lelkizést illetően és gyorsan befogom a szám, nem fedem fel előtte az okokat, habár szerintem úgyis sejti. Nem tűnik ostoba libának. - Ezért volt olyan rossz a kedvem a klubhelységben.
A flörtölés és a kezdeményezés két külön dolog, Tom pedig hajlamos mindent olyan komolyan venni. Mintha nem értené a kettő közti különbséget. Olyan édesen lehet húzni a másik agyát anélkül, hogy lényegi dolog történne. Látom a tekintetében, hogy bárkit meg szokott tudni kapni, velem szemben viszont mégis mintha vívódna. Mégiscsak fontos volt neki az a lány, akiről beszélt, és én csupán valami csábítást jelentek? Édes mosolyra húzódik a szám, noha van benne valami ragadozós felhang, ám ezt úgysem tudom levetkőzni. Ha visszafogja magát, hát tegye, nekem már az is elegendő, hogy hogyan is reagál rám. - Mit tekintünk izgalmasnak? Nekem most olyanok kellenek, akik ismerik az átkokat, de más tekintetben szeretem feszegetni a határokat. Nem vagyok egy lelkizős alkat, mint azt már kideríthetted előzőleg. Ám.. ha nem vagy éppen a legjobb passzban, átbeszélhetjük, hogy miért nem. – Valahogy meg tudom orrontani, amikor egy srác éppen nem a domináns hajlamaitól vezérelve cselekszik, és Tom az utóbbihoz képest is bizonytalanbb. Nekem köszönhetően? Szokásom ugyanis mindenkit elijeszteni, de nem tehetek róla, nem tudok változni, őszintén szólva nem is akarok. Legalábbis eddig még nem volt senki, akiért értelme lett volna. A farkasok között egyébként is mindennapos, hogy odaharapunk puszta törődésből. Ezért is nem kezdek emberekkel. Nem bírná a kis lelke. - Ebbe ne menjünk bele, nem kell úgy kezelned, mint egy kislányt, tudom, hogy mit csinálok. – Nevetek fel bátran, végülis mindketten griffendélesek vagyunk, viszont nem őrültem meg, noha nem szándékozom kiteregetni a kártyáimat, nem kötöm az orrára, hogy mi is vagyok valójában. A végén még elkotyogná, aztán törhetném ki a nyakát a kis drágának. Valahogy nem szívlelem, ha visszaélnek a titkaimmal. És nem ismerem annyira, hogy kockáztassak. Így maradnak a női, azaz nőstény fegyverek. Megpróbál lefogni, és erős ellenállásba ütközhet, legalábbis elsőre, hiszen ösztönösen ellentartok, de gyorsan észbekapok, hogy nem törhetem el a karját, így lehanyatlik a kezem. - Átöltözés. Jó. – Bólintok, legalább bezsebelhetem, hogy így megnézett magának. Most én harapnék rá az ajkára, de ha így eltolt magától, hát nem biztos, hogy értékelné. Pedig egészen finom lenne, ahogyan a fogaim alatt serken ki a vére. Mmm.. Még hozzá nyomom az ágyékom, aztán sarkon fordulok, hogy pár perc múlva egy lapos sarkú tornacsukában térjek vissza, sima sötét vászonnadrágot, és garbót viselek, amely természetesen testhezálló, ahogy kell. – Mehetünk, mutasd az utat. Ne félj, nem esik bajunk.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Fura lány ez a Joyce, valamiért képtelen vagyok megfejteni magamban, mi is hajtja őt előre. Egyértelműen flörtölt velem a toronyban, még akkor is, ha ő ezt nem látja be magában, most viszont nem szeretném megismételni a dolgot, pedig akkor és ott nem volt ellenemre. Itt azonban tartanom kell magam és nem csak Carol miatt... Még a saját elmémet is le kell győznöm, no meg más testrészemet is. Legszívesebben itt és most leteperném a lányt, amit máskor gond nélkül meg is tennék. A falnak szorítanám és a szuszt is kicsókolnám belőle, nem érdekelne, mennyi ember néz minket közben. Valahogy soha életemben sem hatott meg mások véleménye, ezúttal azonban más a helyzet. Nem adhatok okot Carol kezébe arra, hogy mindenkinek azt mondja, milyen seggfej vagyok. Márpedig az lennék, ha a szakításunk után rögtön egy nappal valaki mással látnának meg. - És már sikerült megismerned valakit, aki elég izgalmas számodra? - teszem fel a kérdést mindenféle hátsó szándék nélkül. Nem várom el tőle, hogy azt válaszolja, hogy én vagyok az, hiszen nem tartom magam túl érdekesnek. Jóképű vagyok, ez tény, de cseppet sem izgalmas vagy érdekes. Vannak errefelé sötét figurák is, akik komoly titkokat rejtegetnek. Ilyennek mondanám magát a lányt is, hiszen van benne valami veszélyes. - Persze, sok, ha még nem láttál vérfarkast, vámpírt vagy hasonló más teremtményt. A gond itt csak az, ha bemész a Rengetegbe, akkor rögtön az étlapjukra kerülsz. Egyáltalán nem fél? Jó, vagány csajszi, látszik rajta, hogy egyértelműen tudja, mit akar, de mégis... A vagányság és a bátorság nem ugyanaz. Attól, hogy ilyen dögös és némi veszélyt hordoz magában a tekintete, még nem lesz legyőzhetetlen. Egy vérfarkas gond nélkül levadászná, majd megölné. Egyszerűen csak hozzácsapná egy közeli fához és kész... Mindenesetre, nem kérdőjelezem meg a döntését, hiszen valamiért sejtem, hogy nélkülem vagy sem, de úgyis megteszi a kis túráját. - Akár most – felelem, miközben felemelem a kezem és egyetlen, határozott mozdulattal fogom le a lány karját, amelyikkel cirógat. Nem kulcsolom rá erősen az ujjaim, de azt azért érezheti, hogy itt és most nem jön be a nyomulása. Nem mintha nem lenne jó, talán még benne is lennék, de idő kell. Még ha nem is voltam szerelmes Carolba, akkor is megviselt a vele való szakítás, Joyce kérdéséből pedig kitűnik, hogy az arcomra is kiül némileg a dolog. - Bár, nekem mindegy, te döntesz. Ruhát viszont nem lenne rossz cserélned, mert ez... - Oké, most képtelen vagyok uralkodni magamon és végigsiklik rajta a tekintetem. Eleinte csak azért teszem, hogy megnézzem, mennyire alkalmas darabok vannak rajta, de a testét látva... A dekoltázsa igazán figyelemfelkeltő és mást is megmozgat bennem. Meg hát az egész lénye annyira... dögös. Van a csajsziban némi vadság, ami nem mindenkinek áll jól, de ő nem játszik rá, nem erőlteti.- Főleg a cipő – nyögöm ki végül, nagy nehezen elszakítva róla a tekintetem. Ennyit a nagy önuralomról. - Szóval, öltözz át és pár óra múlva itt találkozunk, rendben? A Rengeteg amúgy is éjszaka izgalmasabb. A másik oka pedig a halasztásnak az, hogy egyértelműen le kell hűtenem magam. Nem áll szándékomban leteperni Joycet, ettől függetlenül viszont igen komoly vágyat ébreszt bennem, aminek ellen kell állnom. És hát leküzdeni a hormonjaimat, amikor régebben mindenkit megkaptam, aki csak kellett... Nehéz lesz.
Megrándul az ajkam, ahogy felemelem a vállam, végtére is nem én erőltettem magam Tomra, és még kérdezgettem is a csajról, aki miatt annyira maga alatt van. Ha úgy érzi, hogy hibázott, nekem aztán mindegy, sosem voltam hősszerelmes alkat, nekem ezek az emberi érzelmek túlságosan is statikusak, kiszámíthatóak, jobban hiszek az ösztönökben, és ha csak fel tudtam kicsit piszkálni a srác belső énjét, hát elégedett lehetek, úgy meg soha nem lesz kibékülve magával. Igencsak tetszetős külsővel áldotta meg a teremtő, akár kedvemet is lelhetném benne, amíg itt vagyok, de nincs kedvem belebonyolódni semmi lelkizésbe. - Egyiket sem ismerem, de mindegy is. Azt kérdeztem, hogy te kiket ismersz? Hogy én? Nos csak ismerkedni akarok. A Roxfortról az hírlik, hogy manapság már izgalmas egyéneket is felvesznek ide. Gondolom az erdőben sok furcsaság történik. Csupán ezért. – Lépek most már közelebb, akár meg is kérdezhetném, hogy miért ilyen pocsék a kedve, hiszen az előző alkalommal olyan magabiztos volt, most meg mintha semmi sem lenne jó neki. Talán túl sok voltam, ezt provokációnak vette, aztán megsértődött, hogy nem lett belőle semmi, a lánnyal pedig akivel nem tud dűlőre jutni, azóta még annyira sem? Azon viszont tényleg meglepődöm, hogy le sem reagálja, hogy odabújok a mellkasára. Feljebb nyúlok, ezúttal az arcához, mintha meg akarnám köszönni a válaszát. - Az igazán jól hangzik. Most.. ? Vagy később? Mi a baj? – Cirógatom meg arcát, remélve, hogy nem fogja elrántani. Az ember hímeknél működik az érintés kémiája, hát miért is ne dörgölőzhetnék oda egy kicsit? Ismét látni akarom azt a magabiztos pillantását, mint legutóbb. Lehet, hogy én riasztottam el, de akkor talán itt az idő, hogy most visszédesgessem valahogyan. Nagy szemeket meresztek, felveszem a törékeny kislányálarcot, de az ajkaim tövében mosoly bújkál. A kebleim a mellkasához érnek.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Jelenleg egyáltalán nem kötne le Joyce egyetlen porcikája sem, habár a kirakat elég sok választékot kínál, de itt és most még az is nehezemre esik, hogy összerakjam magamban a szavai értelmét. Úgy érzem magam, mint akin áthajtott egy gyorsvonat, majd a biztonság kedvéért még visszatolatott, nehogy egyben maradjak. A fejem kóvályog, minden annyira bizonytalan, mintha csak egy álomban lennék. Tényleg megtörtént? Szakítottam Carollal? Nem tudom eldönteni, egyszerűen képtelen vagyok rá. Bár, talán jobb is így, mert a valóság még ennél is fájdalmasabb lenne. Egyszóval, az előttem álló Joyce sem különösebben kelti fel a figyelmem, csak szeretnék végre ágyban lenni és aludni egy kiadósat erre az egész napra. Holnap pedig minden bizonnyal a sárga földig iszom magam Roxmortsban, ez viszont egyelőre várat magára. - Te és a tömeg? - kérdek vissza kissé kételkedve, hiszen Joyce valamiért egyáltalán nem tűnik számomra olyasvalakinek, aki másokat követne. Nem, neki nem kenyere a beilleszkedés, ebben biztos vagyok, én legalábbis valamiért nem vagyok képes kinézni belőle, hogy beálljon a sorba. - Hááát... sok sikert hozzá. De most komolyan, milyen beilleszkedés? Az a csók a csillagvizsgáló-toronyban is olyan fura volt számomra, mintha szándékosan terelt volna afelé, hogy megtörténjen a dolog. Láttam én már lányokat taktikázni ezzel kapcsolatban, nem is keveset, de a szőkeség olyan ügyesen alakítgatja a maga szája íze szerint a helyzetet, hogy még a saját magam által felállított elméletben is bizonytalan vagyok. - Maradjunk annyiban, hogy szeretném elfelejteni – bököm ki végül, ezzel kissé talán megsértve a lányt, mindenesetre tényleg így vagyok jelen pillanatban mindennel. - Még csak emlékezni se szeretnék rá, szóval kösz, ne fáradj. Fogalmam sincs, mennyi pasi utasíthatta már el eddig, de a magabiztosságából ítélve még nem volt alkalma ehhez hasonló helyzethez. Talán nem is gond, ha kissé letöri valaki a szarvát, habár nem hiszem, hogy pont én leszek az a bizonyos személy. Én legszívesebben csak hevíteném a benne lobogó tüzet, de nem teszem, mert már így is csak vesztettem a dolgot illetően. Carol aranyos lány, kedvelem, szeretem is valamennyire, erre meg megbántottam... Joyce részére inkább el se mondom a történteket, mert nyilvánvalóan hidegen hagyná. - Hmmm... - itt azért a tarkómra vándorol a kezem, miközben elgondolkodom, majd lassan megcsóválom a fejem: - Talán Harry Potter az egyetlen, ő másodikos korában elment a Rengeteg mélyéig. Hagrid a második, de kétlem, hogy csak úgy bekísérne téged oda. Elvégre, pont azért tartják, hogy ne menjünk be oda. Apropó, mit is szeretnél te ott? Kétlem, hogy házi feladatba kapta volna a kiruccanást, meg hát cseppet sem hétköznapi kérés, főleg nem egy lány részéről, aki ráadásul ilyen dögös. Hisztirohamot kapna, ha nem mehetne magassarkúban, az tuti... - Én elkísérhetlek, ha gondolod – vonom meg a vállam, elvégre mit számít már, ha megesz valami bizarr lény? Carol és én szétmentünk, szóval már annyira mindegy, nem igaz? Legalább nem fog fájni soha többé.
Nem is cél, hogy mindig eltereljem a figyelmét, hiszen akkor nem tudnám azt kellőképpen súlykolni, hogy segítsen nekem. Ráadásul ha túlságosan is kiemelem, hogy mit is tudnék nyújtani, akkor addig nem fog nyugodni, amíg meg nem kapja. Nem, bőven elég az az ártatlan átmenet, mintha csupán merő véletlenségből néznék ki így, de a saját dolgommal lennék elfoglalva, így tudom a pasi fejébe beleverni, hogy engedelmeskedjen, méghozzá ezt anélkül, hogy érzékelné, cseppet sem ő irányít. A fapofán jót mosolygok, tudom, hogy ha már egyszer láttam az igazi képét, amelyről sütött a vágy, akkor ezúttal csupán az önmérsékletről van szó, vélhetően a nője miatt próbál ellenállni, amit a múlt alkalommal nem tudott. Ráadásul így húzom az idegeit, mintha a csók valóban fel sem tűnt volna. Feltűnt, természetesen érzékeltem a dolgot, de hogy nem lettem a rabja, az biztos. Elégedettséggel töltött el, noha nem lettem tőle lúdbőrös. Igen, elismerésre méltó, férfias külseje van, ha nem lennék taktikus, már most is megnyaldosnám a szám szélét őt látva, ám így flegmán vonogatom a vállamat. - Azon kívül? Mint bárki más, keresem a helyemet, megpróbálok beilleszkedni. – Hazudom álszent módon csípőre vágva a kezemet, és fülig ér hozzá a mosolyom. Természetesen nincs így, inkább irányítok másokat, mint hogy alkalmazkodjak, és lassacskán ezt már Tom is kezdi felfedezni. Ez a gyanakvó kérdezgetés olyan, mintha mindenképpen próbálna kézbentartani a gyeplőt. - Elfelejtetted? Leöntsem magamt, hogy felfrissítsem az emléket? – Kacagok fel hátravetve a fejemet, s a csípőmről felkúsznak az ujjaim a derekamon át a tarkómig, hogy játszak a hajammal. Értem én, és szép dolog, hogy most próbál elhatárolódni, hiszen én magam küldtem vissza ahhoz a lányhoz, de hogy ilyeneket mondjon, hogy már nem is emlékszik, hát nem, ezt nem fogadom el. Béna kifogás, az biztos. - Pont arra vagyok kiváncsi szivi, hogy kik merészkednek be oda. Ismersz olyan őrülteket? – Kérdezek vissza anélkül, hogy ténylegesen választ adnék a kérdésre. Közelebb lépek, hogy a természetes illatomon felül a virágillatú édes parfüm is elbódítsa a srácot. A mellkasára illesztem az ujjaimat, s úgy nézek fel rá, mintha valami éhes kismacska lennék. Évődőn félrebillentem a fejemet, s várom a reakciót.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Itt és most nem hagyom, hogy elterelje a figyelmem Joyce telt keble, habár sokat nem is kell e célból erőlködnöm, mivel alapból máson jár az agyam. A Carollal való beszélgetés nyomot hagyott bennem, szóval jelenleg képtelen vagyok olyan szemmel nézni az előttem álló szőkeségre. Ennél sokkal, de sokkal nagyobb problémáim vannak, nem is lenne hát szerencsés, ha ezúttal is a kanos oldalamat mutatnám felé. Carol ugyanis nyilván fogást találna rajtam, ha egyből megcéloznám a lányt, aki miatt szétmentünk. Meg hát az igazat megvallva, nem is miatta vagyok itt, de ha már annyira figyel, muszáj odamennem. - Ó, értem – felelem színtelenül, fapofát vágva, mintha nem is érdekelne a dolog. Pedig igenis érdekel, hiszen minden lány oda meg vissza volt eddig, ha megcsókoltam őket, akkor ő miért nem? Szóval, nem is azért van itt, hogy felcsípjen? Nos, legalább megtakarít egy kis időt számomra, mert nem kell elutasítanom. A csók téma viszont emésztetlenül hever valahol odabenn, mert nem így kellene reagálnia, ez pedig kissé zavar. Szokatlan számomra, hogy valakiben nem mozgatok meg valamit odabenn. Mindenesetre, jelenleg nem ez a legfontosabb dolgom, ráérek később elővenni Joyce szerelmi vallomásának hiányát. - Akkor miért vagy itt? - teszem fel a kérdést. - Persze azon kívül, hogy téged is ebbe a házba osztottak... Mert tényleg érdekel, miért keres engem, ha nem a csók az oka. Ritka, hogy bárki, mindenféle hátsó szándék nélkül kérné a segítségem, főleg abban az esetben, ha nő az illető. Joyce jelen pillanatban pedig vagy csak kéreti magát, vagy már tényleg hozzászokott ahhoz, hogy mindenki megpróbál bevágódni nála. - Nem is fontos, szinte már el is felejtettem, hogy áll rajtad – felelem, továbbra is fapofát vágva, noha ez elég gyengére sikeredett, de a bosszú helyett leginkább a lány mondandója köti le a figyelmem. Végig a szemébe nézek, amíg hozzám beszél, egy pillanatra se viszem lejjebb a tekintetem, még a kísértés halvány morzsája sincs bennem. Végül megcsóválom a fejem, továbbra is figyelmen kívül hagyva a felhívását keringőre, majd töprengve szólalok meg: - A könyvtárat annyira nem ismerem, bocsi. A Rengeteg viszont más tészta. Nem mentem be mélyen, őrült még én se vagyok, de már sokszor jártam arra. Mit akarsz te ott? Griffendéles vagy, vagy sem, az akkor is veszélyes terep, nem gondolod? Főleg egy lánynak. Remélem, nem egyedül szeretne nekivágni a kis kalandnak, mert akkor nagy eséllyel odaveszik mindene. Talán másnap Hagrid megtalálja és a családja el tudja majd temetni, de egyébként semmi esélye. Ha bemerészkedik oda, tuti nem jön ki élve. Ezt azonban ő is sejtheti, szóval a kérdés az, hogy mit akar ott?
Végre felharsan valami kicsengetés, s a diákok özönlenek a klubhelységbe. Tudomást sem veszek róluk, csak megvárom, míg feltűnik a kisfiús pofi, akire már várok egy ideje. Átkozottul csinoska a lelkem, amolyan zabálnivaló, s olyan magabiztos, mintha azt hinné, hogy bizonyos lányoknak ez jön be. Jól megmosolygom, hogy átvág felém a termen, legalább hagytam benne valami nyomot, mert a pillantásából kiderül, hogy most is a legutóbbi találkánk jár a fejében. Akkor azzal a másikkal továbbra sincs minden rendben? Végtére is nem érdekel annyira, nem ezért vagyok itt. Félköríves mozdulattal integetek, amikor már odaér, hogy aztán értetlenül fintorogjak egyet. - Ja az.. szóra sem érdemes, nem történt semmi, legalábbis semmi említésre méltó, nem azért jöttem. – Hárítom el a mondatát, tőlem aztán nem kell bocsánatot kérnie. Ezt veheti úgy is, hogy velem napi szinten történik ilyesmi, adok vagy kapok, nekem oly mindegy, nem hagy bennem komoly nyomot. Ez biztos tőr a szívébe, legalábbis az egójába mindenképpen. Ám csak magának kell elszámolnia, hiszen nekem nyavagjott azzal a lánnyal kapcsolatban, akivel nem jutott dűlőre. Hát így nem is fog, ha másoknak dörgölőzik. Igaz, én adtam a magas labdát a pofátlan viselkedésemmel. Mindegy. - Nedves felsővel most nem szolgálhatok, ám tényleg akarok tőled valamit. Mennyire vagy járatos a könyvtár lezárt részébe? Esetleg ismersz valakit, aki mondjuk ismeri a Tiltott Rengeteg mélyét. Ilyen terveim vannak, és talán a segítégemre lehetsz. Mondjuk engesztelésül. – Térek vissza az ajkamat beharapva évődök vele, s a mutatóujjamat beillesztem aranyszőke tincseim egyikébe, megcsavargatva kissé, mint aki ártatlan kérdésekkel bombázza, s mintegy mellesleg ki is húzom magamat, hadd gyönyörködjön az ingerlő domborulatokban.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Mardos a bűntudat amiatt, amit Carollal tettem nemrég, erre pedig egy lapáttal még az is rátesz, hogy Lacey elég szépen leszidott a dolog miatt. Szóval, immár a testvéremmel is hűvös mostanság a viszonyom, a szőkeség pedig egyenesen kerül, ami jelenleg jobb is. Nem szeretnék ugyanis hülyét csinálni magamból a bocsánatkérésemmel, mert hát egyszer már megtettem és nem kért belőle. Vagyis, nyilvánvalóan cseppet sem javított a helyzetemen. Az a Samael... Komolyan, szemmel tartom a fickót, mert ha csak egy lépést is tesz Carol felé, esküszöm, kinyírom. Féltékenység? Aligha. Nem, ez leginkább a férfiúi gőg, vagy fene se tudja, miként nevezik ezt a jelenséget, de igenis bosszant, hogy Carol vele ment el kutatni és láthatóan kissé közelebb is került hozzá. Persze tagad, de idővel úgyis kiderül minden. Ez pedig a Joyce-al való csókom előtt történt, ami csak ürügyet adott a lány kezébe a szakításhoz. Bár, ha egyébként is bizonytalan volt a kapcsolatunkban, akkor nem mindegy? Még én is meginogtam a dögös szőke közelében a Csillagvizsgáló-toronyban, pedig Carolt hittem életem szerelmének. Tévedtem. Amikor a Griffendél klubhelyiségébe érek, egyetlen, dühös mozdulattal vágom a táskám az egyik fotelbe, majd amikor körülnézek, akkor megpillantom a kellemetlenül-kellemes ismerőst. Ez tökre olyan, mint az édes-savanyú mártás... Valamennyire örülök annak, hogy látom, de közben meg fenéken is billenteném magam, amiért most is ránéztem. Ráadásul, ő pedig egyenesen engem bámul! Komolyan mondom, hülyét kapok a nőktől... Most majd mondhatja Carol, hogy igenis akartam valamit a csajtól, pedig nem. Csak egy csók volt, nem szerelmi vallomás! Eszem ágában se volt ismét összefutni vele, erre itt van. Mintha megérezte volna, hogy szabad a terep. - Szia! - köszönök, majd kissé közelebb lépek hozzá, de annyi távolságot azért tartok tőle, hogy ne legyen túl intim a dolog. - Az a csók... - kezdek bele a témába. Nehéz róla beszélnem, hiszen így teljesen valóságossá válik a Carollal való szakításom. - Nem kellett volna – nyögöm ki végül nagy nehezen. - Nem szokásom ilyesmi miatt bocsánatot kérni, de ezt most rendesen elkúrtam. Elvégre, tönkrement miatta a kapcsolatom, emiatt valóban bánom azt a csókot, de egyébként be kell ismernem magamban, hogy igen kellemes volt. Ha nem lenne bennem ez a keserű szájíz a történtek miatt, akkor minden erőmmel azon lennék, hogy ágyba vigyem a csajszit, de most vissza kell vennem a tempóból. Jelen pillanatban még a dekoltázsa sem kelti fel a figyelmem, vagyis igyekszem nem figyelembe venni. Akkor Carolnak igaza lenne, azt pedig nem szeretném. - Beszélni szerettél volna velem? - szólalok meg ismét, elvégre, annyira szemmel tartott a kandalló előtt állva, hogy bizonyára szeretett volna tőlem valamit.
Az istennek se találom azt a naplót, ami állítólag az összes természetfelettit gyűjtené lajtrsomba. A könyvtárban ugyan van róla feljegyzés, de hetek óta mindig kiveszi valaki, mintha valami könnyű olvasmány lenne. Nem is tudják ezek a barmok, hogy milyen fegyver van az olvasó kezében. Nekem viszont pajzs lenne, ha nem akarok az ősi vérfarkas szolgája, vagy vacsorája lenni. Meg kéne találnom azokat, akik a környezetemben alkalmasak lehetnek falkatagnak, vagy jobb hijján kénytelen leszek átváltoztatni néhányakat, ami állati kockázatos, lévén a betanulási idő elején még aligha tudom őket kordában tartani. Nem, gyakorlott farkasokra van szükségem, akik ugyan ellenem is fordulhatnak, ám ezt a kockázatot igenis vállalnom kell. Ám az első ismerősöm még kapóra jöhet, hiszen a csinos kis pofija sok ajtón át bejuttathat. Szerencsére mindketten griffendélesek vagyunk, így kevesebb ember előtt kell majd beszélnem vele, mintha a folyosók egyikén szólítanám le. A rám jellemző fiúsan laza blúzt és farmert viselem, a hajam viszont sörényszerűen kiengedve. Tudom, hogy Tom már így ez alapján is fel akart falni a tekintetével, még ha ott is van neki az a kis fruska, akivel olyan bonyolult a kapcsolatuk. Hát engem aztán nem érdekel az ilyesmi, még a csók ellenére sem, betudom annak, hogy ellenállhatatlan vagyok, de a srácot úgyis visszavezette a farka ahhoz a kislányhoz. Karbafont kézzel kihívóan ácsorgok a klubhelységben a kandalló mellett, arra várva, hogy kicsöngessenek az órákról. Tom egyértelműen erre fog jönni, hiszen utánanéztem, ez volt számára ma az utolsó. Remélem jól okoskodom, és ilyenkor minden valamirevaló férfiember elmegy a mosdóba kitolni a krákent.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Aktuális viselet 
