2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Rásegíthetnék, hogy nyerhessünk, és senki egyáltalán nem is venné észre, hogy a golyó ahelyett, hogy a nem olyan rutinos lökésemet követi, hanem szépen becsorog a lyukba, de… Minek? Hiába van itt a Három seprűben annyi mágikus esszencia, hogy az életben nem vennének észre egy ilyen apróságot, annyira azért nem kívánom kicsikarni a titkaikat. Jó ez a kis kikapcsolódás, amúgy is ritkán látom Petrát a parancsnokságon és a tantermen kívül, és ha igen, akkor is tanulunk. Jófejek a srácok, de nekem ott van Jake, ezért ártatlan flörtölésen kívül semmi se történik természetesen. Átmegyünk a másik helyre, ami nekem is új, de nyitott vagyok arra, amit képvisel, még akkor is, ha én se mondanám, hogy a hangom éneklésre termett. Erős és határozott, szépen cseng, de nincsen olyan orgánuma, amire felkáltanának, hogy irány valami tehetségkutató. Elég nehezen választok számot, mert nem hallgatok valami sok zenét, de azért csak sikerül felpenderednem a színpadra és választani egy olyan számot, amit fix, hogy mindenki ismer és nem is kell hozzá nagy hang, csak bulizni. Sokkal jobban bulizni, mint amilyennek valaha látott valaki az iskola falai között.
- Livin’ La Vida Locaaa…!
Persze Hiro az egyetlen, akinek tényleg megy ez az egész, de azért mi is lelkesek és vidámak vagyunk, így pedig mindenki úgy jön le a színpadról, hogy felpezsdült, nem úgy, hogy szégyenkezik. Aztán ha a karaoke bárban senkinek se lenne alkohol a szervezetében és pfujolnának a bulizás helyett lehet, hogy inkább a szégyen maradna meg. Nemsokára visszamegyünk az iskola területére és elköszönünk a srácoktól, jó éjszaka volt, de hogy Petra és Nott esetében lesz-e folytatás… Na majd később kipuhatolom.
Igazén érdekesre, és jó hangulatúra sikeredett ez az este. Tulajdonképpen egész jól érzem magam a srácok társaságában. A játékos évődés, és viccelődés kitart az utolsó lökésekig, ahogy a vajsör is. Tekintve, hogy a srácok jóvoltából mindig tele a poharunk. Az sem zavar különösebb képen, hogy végül veszítünk. Azért így is jó móka volt. Csak egy kis könnyed esti móka. Az persze más kérdés, hogy a bácsikám mit gondolna, ha most enyhén illumináltan, és vidámabban a kelleténél látna. Na de hát biztosan volt ő is fiatal. A vizsgák, és kötelességek között néha kell ennyi könnyed móka. Egy percig sem gondolom komolyan, hogy egy könnyed esti kis flörtölésnél több lehetne Nott és köztem, de ez egy érdekes vicces játék.
- Tusé. Nyertetek. - összegzem a nyilvánvalót az utolsó lökés után. De vidám, szinte elbűvölő mosoly játszik az arcomon, ahogy előbb egyik, majd másik fiún nézek végig. Ezt követően mégis csak hagyom, hogy a fiúk irányításával egy új helyre menjünk át. Még nem jártam ezen a helyen, de szemmel láthatóan a fiúknak ez valami törzs hely lehet. Minden esetre még mindig elég vidámnak érzem magam, ami elég ritkaság számba megy. Talán csak az alkohol miatt, de nem szokásom ennyire elengedni magam.
A titkokat csak egy sejtelmes mosollyal fogadom, és elraktározom az elmémben. Ki tudja, mire lesz még jó. Bár a srácok így egy esete után nem épp tűnnek veszélyes bűnözőnek, akivel a bíróságon futhatnék össze újra. De ki tudja. A legzseniálisabb bűzözök sosem látszanak annak. De ezt a kósza gondolatot el is engedem. Valahogy képtelen vagyok jelenleg bármi rosszat látni a két srácban. Még Timothy vámpírságában sem. Mármint elég rossz lehet neki, hogy vámpír, de az jó hogy megtanulta vérontás nélkül kezelni. És egész jó fej vidám sráccá nőtte ki magát.
Az éneklés egész szórakoztató volt, amíg Timothy énekelt félig angolul félig japánul. Azt felismertem, hogy japán szavak vegyültek az énekbe, még ha jelentésüket nem is feltétlen, vagy inkább csak a szám ismertségéből sejtetettem. Talán egyszer megkérem majd a srácot, hogy tanítson meg japánul. Egy diplomata családba születtem elvégre. Kellenek a nemzetközi kapcsolatok. Sok nyelven beszélni előnyt jelent. Az amikor én énekeltem... nos nem tudom... elég bátortalanul kezdtem, aztán kicsit elfeledkeztem magamról, meg arról, hogy mennyire hamisan szólok. Annak akinek abszolút zenei hallása van, biztos felérne egy kínzással, a többieknek nem tudom. Lehet az alkohol a rémes hangon is segít? Na de hát a fogadás, az fogadás. És mégiscsak egy igazi szórakoztató egyetemista este volt ez, nem igaz?
Nott szavaira csak vigyorogva "ártatlanul" vállat vonok. - Igen. Dolgom van! Bocs de nem fogok átszervezni egy együttesi próbát egy "duplarandi" miatt. - a szóhasználatért elnézést kérően biccentek Shanna felé, hiszen az imént mondta, hogy nem kevesebb személlyel van programja, mint a barátja! Bár a mosolyomban van némi alattomosság, ami inkább csak Nott idegeinek szól, mint a két lánynak. -Ugyan Petra! Bizonyára csodás hangod van, csak még nem tudsz róla!~ dorombolom aztán jóízűt kortyolok abból a főzött szutyokból. Vámpír aki sörözik. Viccbe illő jelenet, de komolyan!
Az este további része kellemesen eltelhet, végül hála nekem, a lányoknál pedig hála Shannának, mi nyerünk. Így nincs más hátra mint előre! Irány London! Az egyik kedvenc helyemre kalauzolom a társaságot, ahol nem mellékesen díszvendégnek számítok a bandával való fellépések miatt. Bár hála az égnek a pultoson meg pár állandó arcon kívül nem találnak be sokan. Helyben bejelentem, hogy meghívok mindenkit. Szóval azt isznak amit akarnak! Választhatnak amit nem szégyellnek!
Beülhettünk közben az egyik boxba, további beszélgetés végett. És végül is Nott unszolására mégis gazdagodhatnak a lányok egy egy titokkal. Rólam személy szerint megtudhatják, minden dráma nélkül, hogy születésem óta vámpír vagyok. Bár nem született. De bőven elég ideje. És hogy vérszomj ügyben biztosan nem fogunk találkozni a bíróságon, mivel sosem vagyok éhes. Ezt persze értik ahogy akarják. DE tény és való, sosem hagyom magam éhen. És így nem is jelentek voltaképp veszélyt senkire nézve.
Mivel kellően könnyen kezelem a témát, még ha a lányokat sokkoljuk is egy egy titokkal, mindketten azon vagyunk, hogy a hangulat tovább gördüljön. Így voltaképp minden szóba esik amiben egy kis humor is húzódhat. Akár a bandáról is mesélek. Akármilyen hihetetlen egy japán mugli banda. Az énekesünk Shiki... Egy igazi 140 magas animekiscsaj aki nem mellékesen vámpírbuzi... és szívből örülök, hogy nem tudja, hogy a basszgitárusok egy élő vámpír. Azt hiszem nem tudnám levakarni magamról. Nem mintha nem kedvelném, de nekem is meg vannak a magam személyes határai. Akinek egyébként nem az a tipikus nyafogó japán picsahangja van. Akár mutatok is pár számot. Angol illetve amerikai nyelvű szövegekkel írjuk a számokat, de van vegyes is. Alter-punk-rock. Vannak lagymatagabbak, lágyabbak, romantikusak, igazi fricskák és vannak egészen kemény hangvételűek is. Bár leginkább a szemtelenség és az életenergia járja át őket. Az italok után pedig kihirdetjük a karaoke-t és egy külön terembe invitálom át a csajokat. Nott ismeri a járást. Ott pedig voltaképp miután kiválasztottuk az számainkat, mindenki ringbe szállhat. Én személy szerint az egyik kedvenc zenémet éneklem el mikor rám kerül a sor. Az enyhe illuminált állapot miatt simán bekeverem az angolt és a japánt, de igazából így sem hangzik olyan szarul.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Egy kis egyetemista vajsörözés... 2018-03-27, 10:20
Petra & Shanna
Ha egyedül edzel, nem juthatsz túl sokáig. A tény, hogy van egy riválisod, küzdheti le az akadályokat.
Biccentek Petrának, hogy nyugodtan folytassa, aztán majd ha végzett és a srácok jönnek, majd utánuk én jövök. Nem akarom menet közben átvenni, főleg, mert az első lökése eléggé elárulta, hogy sokkal jobb, mint én. Nem csak én passzolom le a holnapi duplarandi ötletét, hanem úgy fest, hogy Nagiwara is inkább kibúvót keres. Finoman felvonom a szemöldökömet kicsit félrebiccentve a fejemet, és úgy nézek a srácra. Vajon kifogást keresett és valójában semmi dolga, vagy csak azért mondta, hogy engem bevédjen és teljesen esélytelen legyen a holnap? Fogalmam sincs, ezért is nézegetek rá olyan elgondolkodva. - Ugyan, Petra, annyira biztosan nem vészes a hangod. Szerintem egészen mulatságos ötlet a karaoke, igaz még sosem csináltam, de végül is annyi az egész, hogy ismert számokat eléneklünk, nem? - kérdezek vissza, aztán biccentek a szőke lány szavaira. - Persze, csak ha nyertek. Ha nem, akkor jöjjenek azok a titkok. - nézek a két srácra egymás után, aztán folytatom a játékot, ha a fiúk löktek. Én egyáltalán nem vagyok jó a billiárdban, azon kívül, hogy eltalálom a fehéret, és azzal pedig saját golyóhoz érek, sokkal hasznosabbat nem csinálok. Nem megy le a golyó, bár pont úgy áll meg a fehér, hogy a srácoknak eléggé kilátástalan lesz a helyzete, csak a miénk fogja közre. Az az igazság, hogy eléggé ritkán megyek muglik közé, így nem is nagyon érezném a saját terepemnek, ha egy karaoke bárt keresnénk fel, de egyelőre tényleg ártalmatlannak tűnnek és csak szórakozni akarnak, így félreteszem az aggályaimat a mugli pubokkal szemben.
- Karaoke, mi? És holnapra meg dolgod van. Ezért még számolunk. - hajol közel a haverjához, de hallatszik a hangján, hogy azért nem véres leszámolásról van szó, csak visszavonja a szárnysegédi posztot, az fix. Azért barátságosan lekoccolja a vállát, és amikor ők jönnek ügyesen, látható rutinnal lök. Talán éppen olyan jól, mint Petra. Ebben a szituációban eltörpül a tudásom, de csak egy kocsmasportról beszélünk, szóval a legkevésbé sem zavar, maximum abban, hogy ha bukunk, akkor oda van a lehetőség, hogy a srácok valami titkot ránk bízzanak. Nott az elmúlt években visszahúzódó nyugis életet élt, ezért nagyon is érdekel, hogy mi lehet a koponyájában, sajnos nem egy nyitott könyv a számomra.
Mosolyogva szemlélem lökésem eredményét, nem is rossz. Majd kérdőn Shannára pillantok, hogy szeretné ő folytatni, vagy folytassam én? - Te, vagy én? - mosolygok szélesen, és a válaszától függően vagy átadom a lökés jogát, vagy folytatom addig, amíg pár lökéssel később bele nem hibázok, hogy a fiúk jöjjenek. Utóbbi esetben egy másodpercre elhúzom a szám a hibára. Ezt nyilván nem így képzeltem el. Majd vállat vonok és inkább belekortyolok a sörömbe.
- Szörnyű bár hangom vam a karaoke-hoz, de a táncban benne vagyok. Már ha veszítünk. De ez még nyílt játszma. Lehet hogy inkább titkokat hallgatunk itt. - vigyorgok a srácokra.
Azt ugyan nem tudom Jake mit szólna hozzá, ha Shannát magammal rángatnám bulizni Londonba, de legfeljebb majd megmondom a srácnak, hogy az én ötletem volt, és csak táncoltunk kicsit. Nem történt semmi sem. Legalábbis Shanna részéről nem. Bár Timothy is inkább lepasszolta a holnap estét. Nott úgy fest kissé elszámolta magát a randira hívás könnyebb módját illetően. Nem mintha én könnyen adnám magam, mert nem. Ha Nott randit akar akkor ennél azért kicsit jobban kell igyekeznie. Főleg, ha tényleg mi nyerünk. Nem igazán lepődtem meg rajta, hogy Shanának rögtön ez jutott eszébe. Tipikus auror mentalitás. Az már más kérdés, hogy a srácok mennyire lesznek őszinték a titkaikkal, már ha...
Petra útjára engedi a lökést, mikor látom az eredményt, én bizony megengedek Nott felé egy sunyi vigyort. Mintha csak azt mondanám neki "én megmondtam!". Kortyolok a vajsörből. Hallom Nott szavait és a korsóm mögött szórakozottan szemet forgatok. Hát persze, hogy bepróbálkozik a holnappal. Leengedem a korsómat és kiegészítem a haveromat, főleg mikor Shanna is lepasszolja. Vicces, én is lepasszolni készülök! - Kellemetlen de nekem is találkozóm lesz holnap. - azonban ez a téma épp nem aktuális. - De mit szóltok ahhoz, ha mi nyerünk, átmegyünk Londonba egy karaoke-ra? Meg mondjuk egy táncra. - hátha ezt nem passzolják le, Nott is ismerkedhet amennyit szeretne, és ha úgy alakul, ne fogadással hívja el újra Petrát. Hogy szemétnek érzem-e magamat, mert épp most vettem el Nott-tól a randira hívás könnyebb formáját? Nem, nem igazán. Hívja csak el fogadás nélkül, ha komolyan gondol bármit. Vagy maradjon egy éjszakás élmény. Nem mondom, hogy nem vagyunk egy súlycsoportba a lányokkal, mögöttem is áll most már legalább olyan befolyásos családocska, mint mögöttük, de egy pár földrésszel odébb vannak, szóval itt és most, épp olyan vagyok mint bárki. Na jó kis túlzással. Kötve hiszem, hogy ebben a pillanatban lenne vámpír még itt rajtam kívül... Az utolsóra elvigyorodom. - Titkokat? Ez ám az auror virtus! - szép. Már most pörgetem mi legyen ez a remek titok! Mivel Petra öt golyót is sikeresen falnak küld, amiből kettő máris bemegy, és egyik sem a fehér és nem is a fekete, így újra övék a kör. Eldönthetik, hogy váltják-e egymást, vagy marad Petránál a lökés. Független attól, hogy csíkos, vagy egy színű ment be, most jön az a rész hogy választania kell. Megnevezi, hogy csíkos vagy egyszínű, a számát és hogy melyik lukba szeretné belökni. Ha ez meg van, ismét ők jönnek! Olyan ez mint a varázsló sakk, mintha azzal hogy kimondod utasítani tudnád a golyókat! Ha hibáznak, akkor pedig mi jövünk. Istenem de szerettem anno ezt a játékot. Még a fülemben csengnek a szabályai Shikinek! "A nyolcas golyót kerüld mint az orosz szajhát!" Nem mintha Londonba annyi lenne belőlük. Utolsó golyóként kell beküldeni és nem eshet a fehérrel egyszerre lukba. Na hajrá!
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Egy kis egyetemista vajsörözés... 2018-03-13, 10:08
Petra & Shanna
Ha egyedül edzel, nem juthatsz túl sokáig. A tény, hogy van egy riválisod, küzdheti le az akadályokat.
Viszonzom Tim mosolyát, nem szándékoztam olyan vizslató tekintetekkel bombázni, hogy az kellemetlen érzést váltson ki belőle, és úgy tűnik, hogy még pont nem léptem át azt a határt. A két srác eléggé lazára fogja a beszélgetést, mintha tényleg csak egy csapat fiatal lennénk, nem egy elképesztően abszurd társaság. Valahol jól esik ez az egész hangulat, valahol meg kicsit furcsa a szokatlansága miatt. Sokszor vagyok társaságban, ezzel nincs probléma, de sokkal kevesebbszer olyanban, amiben teljesen véletlenül pont annyi srác van, mint csaj. Teljesen véletlenül... Petra majdnem-sajnálkozásán kicsit felnevetek, Nott és Nagiwara se veszik túl komolyan magukat, de az a srác, aki először jött egy kétlábon járó bohócnak tűnt. Könnyedén döntöm neki a csípőmet az asztal szélének, természetesen úgy állva, hogy ne zavarjak be Petra lökésénél, és a korsómból kortyolok egy aprót. A fogadást meghallva majdnem kiköpöm a sört, de még idejében sikerül lenyelnem és mintha mi se történt volna leengedem az italt magam elé. Jó, nem verjük nagydobra, nem vagyok a Roxfort vagy az Auror kapitányság híres-neves szerelmes párja, de azért néhányan, köztük Petra, tudhatnak róla, hogy nem vagyok egyedülálló. - A holnap estével csak az a probléma, hogy a barátommal kéne találkoznom. - dobom be, bár lehet, hogy ezzel azonnal legyilkolom a bulit, mert Nott határozottan flörtölget Petrával. Akkor nekem jutott volna Timothy? Érdeklődve csúszik át a pillantásom a srácra, fogalmam sincs, hogy előre megbeszélték ki-kié, vagy Nott csak most találta ki, hogy szeretné felcsípni a szőke barátnőmet. Lehet, hogy a japán srácnak én be se jövök, csak szeretne hűséges szárnysegéd lenni. Róla átpillantok Petrára, mintha azt akarnám tippelgetni, hogy neki is szüksége van-e szárnysegédre. Mert ha igen... Jake azon nem sértődhet meg, ha Petrának akarok segíteni. - Ha mi nyerünk, akkor elmondjátok a legféltettebb titkaitokat? - toldom hozzá, még mielőtt a srácok válaszolhatnának. Tipikus Lumpsluck-unoka, na meg persze auror megszólalás. Persze az már rajtuk áll, hogy mit osztanának meg egy laza estén. Úgy is hazudni fognak és valami ökörséget. Petra ügyesen kezd, szépen szétszórja a golyókat a pályán és olyan magabiztossággal lök, hogy egy kicsit átfut rajtam, hogy ebben a meccsben ő lesz a sztár.
Ahogy Shanna felém fordul némán jelezve, hogy kezdjek én, csak cinkosan rákacsintok egy sokat sejtető mosoly keretében. Bár ezzel a mosollyal az arcomon akár még a mardekáros srácok közé is beillenék… És rögtön meg is ragadom az alkalmat, hogy visszaforduljak Nott felé, aki épp vállon boxolja a társát annak szószátyárságán méltatlankodva. Mire még szélesebben vigyorodom el.
- Nocsak! Ez igazán nagyon érdekes! És mi is lenne ennek a bizonyos fogadásnak a tétje? Ugye minket nem akartok elküldeni, mint szegény srácot? Így utólag egy kicsit már majdnem megsajnáltam. – évődök tovább a sráccal, némi iróniával. Persze én is tudom, hogy esze ágába se lenne elküldeni, ha ennyi energiát fektetett abba, hogy átinvitáljon ide. De meg kell, valljam elég szórakoztatóra sikeredig, eddig ez az este. Néha napján nem árt az embernek egy kicsit lazítani, és elengedni a hétköznapokat. Ez az este pedig tökéletesen erről szól. Csak semmi komolyság!
Nem igazán érdekel a srácok származása, vagy hogy a sztereotípia szerint minden mardekáros gonosz, és ők azok. A sztereotípiákra nem sokat adok. Igazából azt akarom tudni, hogy a srácok valódi énje milyen, nem azt, hogy mit mondanak róluk a sztereotípiák. Ámbár eddig, csak a szórakoztató komolytalan énjükkel ismerkedünk. A többi meg talán később jön magától… Nott szokás szerint egy vigyor kíséretében nem is késik választ adni számomra.
- Elküldeni? Dehogy! Mi lenne, ha mi nyerünk, akkor a hölgyek megtisztelnek minket holnap este is a társaságukkal? - villantja felénk a legnegédesebb mosolyát.
- És mit kapunk mi, ha mi nyerünk? - kérdezem incselkedve, majd lehajolok az asztalhoz, és végre ellököm a kezdő lökést. Méghozzá, ha nem is életem legjobb lökése, de elég jó ahhoz, hogy a srácokban tudatosuljon, hogy tényleg jó játékos vagyok. Itt bizonyon komoly meccs is lehet még! Ámbár abban nem vagyok biztos, hogy Shanna mennyire jó benne, de ketten azért valahogy csak legyőzzük, vagy legalább megizzasztjuk a srácokat…
Őszintén szólva azon túl, hogy az Egyesült Királyságban vagyunk én pedig egy tősgyökeres japán vagyok, nincs sok furcsaság rajtam. Küllemre épp olyan vagyok, mint bármelyik ázsiai, illetve, mint bármelyik ember. Elkapom Shanna pillantását, de nem zavartatom magamat miatta, csak megejtek egy mosolyt a lányra. Ismerem ezt a tekintet. Azok néznek rám így, akik tudják mi vagyok. Ezt követően a tekintetem átsiklik Petrara. - Ugyan! Nem félünk mi semmitől! Legfeljebb, Nott fog sírni a sarokban. - vigyorgok a haveromra. Ő pedig nem rest választ adni, mi is volt a fogadás tétje. Aztán csalódottan csettintek a nyelvemmel, mert bizony jótékonyan lefeled valamit, amit vagyok oly készséges és kipótolom, ha már annyira bátor volt eddig, jó szárnysegédhez híven, nem hagyom, hogy most inába szálljon bármi! - Ó, azt ne felejtsd le, hogy, "és ha sikerül őket áthívni, akkor velük is fogadunk!" - utánzom le tökéletesen Nottot. Mire a srác vállon boxol és vigyorogva rosszallóan kérdez fel. -Nem tudod mikor kell befogni igaz?!- Mire én csak ártatlanul feltartom a kezeimet.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Egy kis egyetemista vajsörözés... 2018-03-05, 10:57
Petra & Shanna
Ha egyedül edzel, nem juthatsz túl sokáig. A tény, hogy van egy riválisod, küzdheti le az akadályokat.
Átsétálunk a Három seprű billiárd asztalos felébe, és végignézem, ahogy Timothy átdobja a krétát Nottnak. Kicsit félrebiccentem a fejem és úgy nézek végig a fiún, közelebbről már felismerem a jellegzetes vonásait. Hiszen az iskolában nincsen túl sok ázsiai származású diák, még is csak az Egyesült Királyságban vagyunk. Apám régivágású ember, még abban a korban nőtt fel és aszerint tanították, hogy a vámpírok veszélyesek és nem valóak a varázstársadalomba, főleg nem az iskolákba, ahogy a vérfarkasok sem. De a világ változik, már az iskolában is hemzsegnek a vérlények, annak ellenében, hogy mindegyiküket nyilvántartja a Minisztérium. És ezt a listát ki lehet kérni, mindenkinek joga van ahhoz, hogy tudja, hogy kivel áll szemben. Legalább is ez apám álláspontja, és pontosan emiatt minden vérlényről tudok. Nem kezelem másként, de még is csak kíváncsian pillantok felé, hiszen rengeteg sztereotípia forog a fejemben, amit szeretnék megcáfolni. - Shanna Griffin. - mutatkozom be én is, aztán biccentek Petrának. - Nekem tökéletesen megfelel a lányok fiúk ellen. - veszem át a dákót tőle, aztán az asztalhoz lépek és megvárom, amíg Nott felállítja a golyókat és leteszi a fehéret is. Már szinte érzem a levegőben, hogy mi lesz a következő mondata, és nem is okoz csalódást.
- Lányoké az elsőbbség. - fordul Petra és felém, de én azonnal tovább fordulok Petrához, hogy kezdjen ő. Nagy szája volt az előbb, és mivel én nem is vagyok annyira jó játékos, nem kéne azzal kezdeni, hogy mondjuk a fehérrel semmit se találok el, vagy azonnal kilököm a posztó asztalról. Jó, talán ekkora banális hibákat nem fogok ejteni, de akkor is, kezdjen inkább ő. - Ha sikerül áthívnia úgy is titeket, hogy hülyét csinál magából, akkor én megyek el, ha nem és mikor én próbálkozom akkor jöttök, akkor ő. Ennyire egyszerű. - vonja meg kicsit a vállát miközben mindketten Petrát és az első lökését figyeljük.
Egész érdekesen alakul ez az este. A második meghívásra már nem tudtunk nemet mondani. Annál is inkább, mert elég érdekes személy tette az invitálást. Majd meglátjuk mi lesz ebből még. A sörömet fogva követem barátnőm, és a Nott fiút a biliárdasztalhoz. A srác, akit az imént sikeresen lekoptattunk bemutatkozik, és le is lép. Valószínűleg ő volt a fogadás vesztese. Igazán kár, hogy rögtön átláttunk a szitán. Neki. Ugyanakkor a másik két itt maradt srác érdekes estével kecsegtet.
Tulajdonképpen Theodore Nottnak felesleges bemutatkoznia, de a másik fiút nem ismerem. Gyakorlatilag semmit sem tudok róla. Így csak egy mosollyal jutalmazom Timothy bemutatkozását.
- Petra von Rosemberg. – mutatkozom be, majd kortyolok egyet a vajsörömből, és lerakom a biliárdasztal melletti kis pultra, és elveszek két dákót, és az egyiket Shanna kezébe adom.
- Lányok fiúk ellen? - vetem fel egy barátságos mosollyal, és Shannára vetek egy cinkos kis kacsintást. Bár azzal sem lenne különösebb bajom, ha vegyes párokat alkotnánk. Elvégre ez csak egy játék. Egy kis esti móka. Ki tudja, talán majd a következő körben. Bár talán előbb ezt kéne lejátszani.
- Persze csak ha nem félnek az urak, hogy két lány elverheti őket a saját sportjukban. - évődök egy kicsit játékosan a srácokkal, ha már ilyen előzékenyen gondoskodnak a mai szórakoztatásunkról.
- Egyébként igazán érdekelne, hogy mi volt az eredeti fogadás, és a tétje? – kérdezek rá valamiféle játékos kötözködéssel a hangomban. Csak, hogy a fiúk világosan lássák, hogy már a legelején lebuktak a fogadásdival. Ennek ellenére semmi neheztelés, vagy hasonló nincs a hangomban. Inkább úgy döntöttem, hogy egy érdekes játékként fogom fel ezt az estét…
Hiro Nagiwara
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Egy kis egyetemista vajsörözés... 2018-02-27, 14:08
A vicceskedő sráccal még össze pacsizok és csak egy lapos mosolyt intézek neki, majd elköszönök egy intéssel.A fogadás Nott ötlete volt, én mosom kezeimet. A Minisztérium által nyilvántartott vámpírként, azt hiszem nem lett volna meg az a zseniális szikra, hogy a nagyfőnökök lányaival kekeckedjek, vagy poénkodjak, de lám Theodore nem adta fel. Bírom a srácot, de nem tud veszíteni... De legalább pont emiatt jó ellene játszani. Vicces amikor küzd. Amikor beérnek a lányok egy egy főhajtást intézek mindkettő felé. - Üdv hölgyeim! - aztán röviden bemutatkozom még a hajlás közben. - Timothy Hiro Nagiwara. - sulin belül nem verem nagy dobra magamat és nem nincs is stiklis ügyem amiről tudhatnak. Ami olyan, az Japánban vár rám. Azért így bele gondolva... Szép kis társaság. Két elérhetetlen Minisztériumi fejes lánya, egy néhai halálfaló fia, meg egy nyílvántartott vámpír. Azt hiszem érdekes estének nézünk elébe! Felegyenesedve Notthoz fordulok egy vigyorral és megdobom a hintőporos kockával. - Látom nem bírtál magaddal! - célzok itt arra, hogy mindenképpen beinvitálta a körbe a lányokat. Persze minden bizonnyal gond nélkül el fogja kapni. Össze szedem a golyókat és elrendezem őket, hogy új kört indíthassunk. - Ki kihez társul? - nézek a lányokra egy barátságos vigyorral. Őszintén érdekel!
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Egy kis egyetemista vajsörözés... 2018-02-27, 11:41
Petra & Shanna
Ha egyedül edzel, nem juthatsz túl sokáig. A tény, hogy van egy riválisod, küzdheti le az akadályokat.
Figyelem a kibontakozó jelenetet, nagyon is érdekel, hogy a fiú, aki át akar invitálni minket, milyen ember is. Az apját mindannyian ismerjük, de róla vajmi keveset tudunk annyiból, amennyit az iskolában látni. Persze felületesen kérdezgettem utána, mindenkit szemmel tartok valamilyen szinten, de sose vettem észre semmilyen feltűnő ballépést, mesterkedést, titkos kapcsolatokat az apjával, vagy a fenmaradt Ex-halálfalókkal. Persze lehettek kihágásai, de melyik diáknak nincsenek? Jó, rajtam kívül. Bár én is jártam a Tiltott Rengetegben még az alapképzés alatt, mikor még tényleg Tiltott, csak szimplán nem buktunk le a barátaimmal. A fiú, vagy igazából nevezhetnánk fiatal férfinek, lazán támaszkodik az asztalon, várakozva a válaszunkra, és Petra könnyedén átpasszolja a labdát hozzám, hogy én döntsek a sorsáról. Valahogy a beállásából ítélve nem lenne kapós arra, hogy még percekig cicázzunk vele, valószínűleg fogná magát és hátat fordítana, azzal a végszóval, hogy akkor unatkozzunk kettesben, ha az jobb, mint a társaság. Ezt megelőzve visszamosolygok Petrára, majd tovább fordulok Nott felé. - Ám legyen... Éppen az hiányzott az életünkből, hogy csúnyán elverjünk egy csapat fiút egy olyan sportban, amit a kocsmatöltelék pasiknak találtak ki. - válaszolom jókedvűen, és felvillantva a versenyszellememet, de ez most ebben az esetben észrevétlenül megjátszott dolog. Egyáltalán nem vagyok otthon a biliárdban, tudom az alapokat, hogy hogyan kell lökni, és mik a szabályok, de hacsak nem vetemedek arra, hogy az eltitkolt képességemet titokban bevessem, valószínűleg mindig az lesz a vesztes csapat, amelyikben én vagyok. De nem ez a lényeg most, hanem hogy többet megtudjunk a társaságukról. Legalább is nekem ez a fontos.
Theodore ellöki magát az asztaltól, aztán egy laza intéssel mutat a Három Seprű másik sarkában nem rég felállított asztal felé, ami körül még rajta kívül a vicces srác, és még egy fiú csoportosul, a dákókat tartva. - Örülök, hogy nekem sikerült jobb belátásra térítenem titeket, ígérem izgalmasabb esténk lesz, mintha csak kettesben töltenétek. - mondja, és néhány lépéssel átvág a biliárd asztalhoz, miközben én felemelem a még félig telt korsómat és egyetlen pillantással összenézve Petrával követem. Mikor odaérünk hozzájuk a halálfaló-gyerek újra megragadja a szót. - Örvendek a szerencsének, Theodore Nott. - mondja, de kezet nem nyújt, csak tovább biccenti a fejét a társaira, hogy ők is mutatkozzanak be. Az, amelyik vicceskedve jött oda hozzánk kiböki a nevét, aztán le is lécel, mondván dolga van és a játékhoz elég két-két ember, de gyanítom azzal, hogy elbukott a fogadáson, ő húzta a rövidebbet és neki kell elmennie és hagynia minket játszani.
Nocsak. Úgy fest ez az este még tartogat meglepetéseket. Épp mikor Shanna azt kezdi kifejteni, hogy már nem tudjuk meg a srácok eredeti szándékát, akkor megjelenik az asztalunknál egy újabb delikvens. Nem is akármilyen. Mindenki tudja ki ő. Theodore Nott. Egy lecsúszott halálálfaló fia. Nem igazán tudom mit gondoljak róla. Még őszintén szólva, sosem beszéltem a sráccal. Nem tudni, hogy valójában majd követi-e az apját a sötét mágiák űzésében, vagy netán apja által rányomott bélyeggel is próbál normális, józan életet élni majd. Nos, ez majd elválik. Akárhogy is, de egy esélyt azért mégis csak érdemel a srác. Ha másért nem is, legalább azért, hogy eldönthessük, melyik oldalhoz húz inkább a fiú. Tulajdonképpen Nott egész jóképű sráccá nőte ki magát, és a modora is kissé más, mint előző barátjáé. Majd meglátjuk, hova vezet ez az este. Leginkább most a szőke fiú keltette fel az érdeklődésem.
- Mr. Nott! Nocsak. Micsoda érdekes fordulat a mai estére. – a hangomban most mintha valami kis játkos élcelődés érződne ki. - Nem is tudom, mit gondolsz Shanna? Engedjük az úriember meghívásának? – nézek át egy kis cinkos mosollyal barátnőmre.
Tény, hogy elég jól biliárdozok, ahogy az is, hogy meglehetősen ritkán engedek az efféle szórakozásnak. Ezt persze Shanna is jól tudja. Voltaképpen, ha már kikapcsolódás, akkor lovagolni sokkal jobban szeretek Szélvészen, gyönyörű fehér lipicai ménemen. Ő viszont a Londoni magán kúriánkon van. Ugyanakkor végső soron kikapcsolódni jöttünk ide. Talán még tényleg tartogat érdekes, humoros, és szórakoztató fordulatokat ez a mai este...
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Egy kis egyetemista vajsörözés... 2018-02-19, 11:46
Petra & Shanna
Ha egyedül edzel, nem juthatsz túl sokáig. A tény, hogy van egy riválisod, küzdheti le az akadályokat.
Ugyan kevés esélye van, hogy ezek a Roxforti diákok az életünkre akarnának törni, de azért mind a ketten lecsekkoljuk az ajándék sört és csak azután iszunk bele. Nem mintha rászorulnánk anyagilag a meghívásra, de azért még is csak jó érzés, hogy a srácok fizették, és valahol nem túl helyes, hogy ilyen gyorsan lepattintottuk őket. - Lehettünk volna legalább annyira, hm... Adakozó kedvűek, hogy hagyjuk, folytassa tovább, és csak azután küldjük el. - enyhítek az előbbi jelenet élén. Lehet, hogy a nagyapám HoratiusLumpsluck, és hogy az apám a Varázsbűn-üldözési osztály vezetője, de mi a befolyásunkkal és kapcsolatainkkal tűnünk ki a családok közül, és nem azért, mert egy felsőbb osztály arisztokratikus tagjai vagyunk. Igen, nagy a birtokunk, igen, sok a pénzünk, és becsülettel, tartással élünk, de az én szememben nincsenek olyan nagy szakadékok a társadalmi rétegek között. - Az eredeti szándékukat csak ők tudhatják, innen már nem fogjuk kideríteni, vagy is... - elhallgatok, mert a tarsaságból újra kiválik egy srác, de ezúttal nem röhögve, sörökkel érkezik, csak egy visszafogott mosollyal, amivel először engem, majd végül Petrát célozza meg. Azt hiszem tévedtem, hiszen úgy tűnik, hogy még is ki fog derülni, hogy mi volt a szándékuk.
Ez a srác már egészen máshogy közelíti meg a dolgokat, ugyan éppen olyan magabiztos, de minden jel szerint nem szándékozik vetkőzni. Könnyedén letámasztja két kezét az asztalunkon és egész figyelmét Petrára szentelve szólal meg. Most, hogy közelebb jött, mind a ketten tudjuk, hogy kihez van szerencsénk... Theodore Nott, Mardekár, a lecsukott Halálfaló Nott fia. Semmi rosszat nem tett még, de azért hordja atyja bélyegét. - Az imént bárdolatlan bajtársam arra akart kilyukadni, hogy lenne a hölgyeknek kedve csatlakozni hozzánk egy billiárd mérkőzés erejéig? - kérdezi meg, féloldalas mosollyal, Petrához fordulva. Izgalmas kis nap ez...
- A fene tudja miben fogadtak. De rossz lóra tettek. – ingatom meg kissé a fejem egy enyhe mosollyal. Szegény srác. Peche van. Valószínűleg valamelyik haverja eleve tudta, hogy veszett ügy hozzánk küldeni. Szép egy banda. Még jó, hogy mi Shannával neveltetésünk révén felette állunk az efféle infantilis hmm… „szórakozásoknak”… Valahogy nem igazán tudott meghatni a srác grimaszolása, amivel visszavonulót fújt. Elég gyerekes.
Először csak szemmel, majd tettel is követem Shanna pálcamozdulatát a saját vajsöröm felett. Végül is az ember lánya sose lehet elég óvatos a potya italokkal. Főleg mert mindketten elég prominens családokhoz tartozunk. Ki tudja, hogy kinek mi jut rólunk az eszébe. Persze azért egyikünk se az a védtelen elkényeztetett rózsaszín ködben elő Barbie baba. Ha arról lenne szó mindketten meg tudnánk védeni magunkat. Már csak az auror kiképzésnek köszönhetően is. Elvégre hogy szállnánk szembe a varázsvilág söpredékével, ha még néhány srácot sem tudunk lekezelni? Lassan én is belekortyolgatok a sörömbe.
- Hát lehet, hogy meg kellett volna nézni az ingyen kínálkozó cirkuszt. Mindenesetre vannak, akiknek mindegy, hogy mekkora bolondot csinálnak saját magukból. Igazán nagy balszerencse rájuk nézve, hogy nem egy társadalmi kört képviselünk. Velük ellentétben, mi nem engedhetjük meg magunknak még a pletykát sem, hogy valaki látott a srácokkal hmm… nem illendő módon szórakozni. Elvégre ki tudja, mi lett volna az eredeti céljuk. – ez talán némiképp arrogáns, és sznob megközelítésnek tűnhet.
Viszont az tény, hogy a mi családjaink még a pletyka szintű botrányokat sem engedhetik meg maguknak. Ki tudja, mi történne, ha véletlen valami Rita Vitriol féle zugfirkász épp arról költene valami kitalált sztroryt a Reggeli Profétába, hogy a Három Seprűbe a Két legbefolyásosabb főosztályvezető lányai keveredtek illetlen helyzetbe néhány helyi sráccal. Azt biztos nem úsznánk meg egy ejnye-bejnyével… Nekünk másokkal ellentétben még a hírnevünket is óvni kell az ilyen helyzetekben.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Egy kis egyetemista vajsörözés... 2018-02-17, 12:55
Petra & Shanna
Ha egyedül edzel, nem juthatsz túl sokáig. A tény, hogy van egy riválisod, küzdheti le az akadályokat.
- Lehet, de megéri majd a végén. Ahogy a pályára kerülünk, minden a helyére kerül. - válaszolom, és őszintén hiszem, hogy így is lesz. Nem tudnék elképzelni semmilyen más jövőt magamnak, csak az Auror központban. Van, akinek csak gyerekkori rajongás, hogy Auror legyen, vagy éppen az, hogy a szülei nyomdokait kövesse. Nos, nálam ez a kettő egybeesett, és mindig is túlmutatott a szimpla rajongáson és álmodozáson. Hagyom, hogy Petra ragadja meg a szót, és ahogy várható volt nem igazán van benne a játékban. Szépen lekoptatja a srácot, aki vág egy szomorú fejet, majd egy csúnya fintort és összefonva a kezeit vág egy hátra arcot. - Nem is tudom, hogy mit gondoltak vagy miben fogadhattak. Mert biztosan nem magától jutott eszébe, hogy idejöjjön és produkálja magát. Ha nem küldjük el és táncol nekünk, akkor már nyer? - csóválom meg a fejemet, miután lekövettem a mozdulatait a nevető társaihoz. Van egy-két srác, aki igen ismerős a bandából, szóval egészen biztos vagyok benne, hogy akármelyikük ötlete volt, kihasználták, hogy biztosan veszíteni fog. Egy kis mosolyt ejtek feléjük is, majd visszafordulok Petrához. - Idióták. - mondom, aztán egy kicsit azért vidoran hozzá teszem. - Bár, kíváncsi lettem, hogy mekkora bolondot csinált volna magából, csak hogy megnyerjen egy fogadást. Szegény flótás, vesztett ügy volt. - fejezem be, igazából őszintén érdeklődve a társaság iránt, hogy még is mi volt a szándékuk ezzel. Minden esetre magam elé veszem a sört, amit itt hagyott az asztalon és egy röpke pálcaintéssel ellenőrzöm, hogy tettek e bele valamit, aztán belekortyolok. Persze, elég csavaros előadás lett volna, ha eredetileg is az lett volna a céljuk, hogy bealtassanak, de mindig, mindenre fel kell készülni. Híres emberek lányai vagyunk, körültekintőnek kell lennünk, amennyire lehet. De az italom tiszta, szóval probléma nélkül iszok bele.
- Háát nem lesz könnyű dolgom jövőre. Félek nem lesz túl sok időm itt vajsörözgetni… – mosolyodom el. Persze szívesen segítek majd Shannának jól beosztani az idejét, ha ő is eljut odáig. De előbb nekem kell, majd megtanulnom zsonglőrködni az idővel. Még inkább, mint idén. Pedig már ez az év is elég húzós.
Megeresztek egy mosolyt háztársam felé, ahogy követem a mozdulatát, amivel kikérné a következő kört. Azonban egy srác kúszik be elé a képbe, és már le is rakott elénk egy-egy újabb vajsört. Egy hideg pillantással végig mérem a srácot, és átnézek az igen vidám fiútársaság asztalához. Hamar összekötöm a tényeket. A tekintetem találkozik Shanna tekintetével. Látom a szemében, hogy az ő agyában is ugyanazok a gondolatok fogalmazódtak meg, mint az enyémben. Szerintem kissé eltévedt a srác. Nem tudom mennyire lehetséges, de nem tudja kikkel kezdett. És itt most nem elsősorban a családjaink befolyására gondolok. Pedig néha már az is elég, ha csak bemutatkozok, ahhoz hogy az ellenfeleim visszakozni kezdjenek. Tulajdonképpen a srác mit is akar itt? Szórakoztató táncos műsort lejteni? Nem azért, de én jobb színházi előadásokhoz, és sztár táncosokhoz vagyok hozzászokva. Látom Shanna tekintetében, hogy kíváncsi rá, miként kezelem a helyzetet, így szám egy kis gúnyos mosolyra húzódik, és a hangomból sem marad el gúnyos él.
- Micsoda szerencsénk van! Akkor ma műsoros estünk lesz, mert visszatáncikálhatsz a haverjaidhoz, és megmondhatod nekik, hogy ha ránk fogadtok, akkor máris mi nyertük. Ti pedig szépen visszakulloghattok hmm… oda ahonnan jöttetek. – átnézek Shannára, hátha neki is van hozzáfűzni valója, majd a srácra. Természetesen nem felejtek el egy laza, talán kicsit arrogánsnak tűnő csuklómozdulatot, amivel jelzem, hogy itt az ideje a tiplinek.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Egy kis egyetemista vajsörözés... 2018-02-15, 11:46
Petra & Shanna
Ha egyedül edzel, nem juthatsz túl sokáig. A tény, hogy van egy riválisod, küzdheti le az akadályokat.
Én is kellemesen haladok az itallal, bár igazából nem sietem el, mire ő a végére ér én még csak a felénél tartok. Nem vagyok egy gyors ivó, inkább csak néha ízlelgetem, nem szomjúságból kortyolok nagyokat. Lassan bólintok a válaszára, ez várható volt, mind a ketten úgy fogjuk elvégezni a mestert, hogy közben már az auror parancsnokságon is lesz beosztásunk. Persze, csak a ranglétra legalján kezdve, ha tényleg megfogadja a saját tanácsát. És ugyan ha abból indulunk ki, hogy Digby tényleg azért roppant össze, mert túl korán, túl nagy súly került a vállára, nem is kéne egyszerre belevágnunk, de úgy is bele fogunk. Kicsit ellentmondásos ugyan, de ilyenek az örökségek, feszegetik a határaikat és azt hiszik, hogy mindent kibírnak. - Legalább tanulhatok belőle, hogy te hogyan osztod be az idődet, hiszen egy év előnyben vagy. - mosolyodok el én is, miközben szépen lassan azért befejezem az első korsó vajsörömet, aztán intek Rosmertának, hogy kikérném a következőt. Meilőtt viszont felvennnánk a szemkontaktust, egyszercsak egy fiatal srác úszik be a képbe, a kezében két korsó vajsörrel, amit ahogy odaér hozzánk lerak az asztalra, aztán valami csábosnak szánt vigyorral a fején megszólal. - Jó estét a hölgyeknek! Örömömre szolgál, hogy bemutathatom egész Roxmorts legjobb táncosát, a bámulatos és egyedülálló... jómagam. - mutat végig magán, és ahogy átszalad a tekintetem a válla felett látom, hogy egy 2-3 fős srác társaság dől a nevetéstől. Kicsit felvonom a szemöldökömet és oldara sandítok Petra felé. Ez a srác egy kicsit rossz ajtón kopogtat, nekünk akar... mit is csinálni? Öltáncolni? Azt hiszem, bármilyen meglepő, fogalma se lehet arról, hogy kik vagyunk. Kicsit elakad a szavam, de belül már is nevetek ezen az egész szituáción, még is, mielőtt megszólalnék, vagy bármilyen visszajelzést adnék, csak Petrára pillantok, hogy ő hogyan fogadja az ingyen vajsört és szórakoztatást.
Lassan megiszom a poharamból az összes vajsört, és az üres pohár szélével kezdek a kezemmel játszani. Közben figyelmesen hallgatom barátnőm válaszait. Igen, ő valószínűleg az édesapja nyomdokait fogja követni. Ettől a céltól pedig eltántoríthatatlan. A családi hagyományok, és kötelességek pedig mindennél előrébb valóak. Ezt minden nagy múltú, befolyásos családban közös, és evidens elvárás.
Szívből örülök neki, hogy nem sértődik meg a megjegyzésemre. Sőt úgy tűnik nagyon is megértette, mire szerettem volna felhívni a figyelmét. Persze nem vártam tőle kevesebbet, de ilyen téren sosem lehetünk túl biztosak.
Az egyetem befejezésére feltett kérdésre enyhén elmosolyodom. Néhány pillanatig elgondolkodom. Főleg azon, amit erről a háztársam mondott. Igen, ő ebben is elég pragmatikusan gondolkodik. Persze mindketten igazi hollóhátasok vagyunk. A racionális gondolkodás a lételemünk. Egyéb iránt erről a témáról is hasonlóan gondolkodunk. Talán ezért is értjük meg egymást olyan jól.
- Én is valami hasonlón gondolkodtam. – vallom be őszintén. - A bácsikám szerint mindig felkészültnek kell lennünk. A mesterképzés pedig sok új tudást, és tapasztalatot jelent, amivel később könnyebb boldogulni a gyakorlati életben. Ugyanakkor szívesen bejárnék az Auror Parancsnokságra kisebb ügyekben nyomozni, hogy a való életből is tapasztalatokat szerezzek. Persze összeegyeztetni a kettőt, nos az nem lesz egyszerű bűvészmutatvány, még a mi képességeinkkel és tudásunkkal sem. De nem tudhatjuk mire is vagyunk képesek, ha nem próbálunk elmenni a végsőkig, nem igaz? – mosolyodom el.
Az egyetlen dolog, amit ezzel kapcsolatban sajnálok, hogy valószínűleg sokkal kevesesebb időm lesz a családomra, és főleg az unokahúgomra. Tényleg, holnap őt is meg kell majd látogatnom. Kíváncsi vagyok, hogyan boldogul a tanulmányi feladataival, meg úgy egyébként az élettel a Roxfortban. Sokat találkozunk, és beszélgetünk, de majd egyszerre kell a mesterképzésen és az aurori feladatokkal szembe néznem, ez valószínűleg ritkulni fog, ami miatt már előre bűntudatom van.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Egy kis egyetemista vajsörözés... 2018-02-13, 10:51
Petra & Shanna
Ha egyedül edzel, nem juthatsz túl sokáig. A tény, hogy van egy riválisod, küzdheti le az akadályokat.
Csak helyeslően bólintok néha a fejtegetésére, egyáltalán nem rózsás a helyzet, sem itt az Egyesült Királyságban, sem Európa-szerte. Iszogatom a kellemesen átmelegítő italt, hagyom, hogy minden mondandóját elmondja, miközben érdeklődve figyelem a gondolatait és a hozzáállását. Látszik, hogy sokat foglalkozik a politikával és a varázsvilág sorsával, nem csak átlagos szinten, mint az örökségek általában, hanem elhivatottan részt is akar majd venni a formálásában. Nem is vagyok biztos benne, hogy a nagybátyja befolyásolására nem fog végül a politikában kikötni, persze csak néhány év után az auroroknál. Ami nem is baj, a Minisztériumon belül sokan váltanak pozíciót az évek során. Cseppet sem bánt meg a megjegyzéssel, hogy legyen mindenki türelemmel és hogy jobb is apámnak, hogy később került erre a befolyásos posztra. Ugyan én éppen olyan felkészültnek láttam két évvel ezelőtt is, de ezt nem teszem szóvá, hiszen pontosan tudom, hogy az elfogultság is beszélhet belőlem. - Apám Digby kinevezésekor egyetlen rossz szót sem szólt, pedig a Mágiaügyi Minisztériumot megrengette a hír, hogy egy ilyen fiatal boszorkány lett a Főosztály vezetője és többen visszhangozták, hogy hiába volt tehetséges, nem érdemelte meg, csak a családi befolyását használta ki. Azt hiszem csak lojális akart lenni a Minisztériummal szemben és elfogadni a döntésüket, akármennyire sértette az egóját, hiszen ő már több, mint huszonöt éve dolgozik ott és hibátlanul végzi a feladatait. - mondom, bár az az igazság, hogy azt hiszem egy maroknyi emberen kívül, akik támogatták Digby-éket, mindenki így érzett. Huszonöt évesen Főosztályvezető? Elképesztő! Nem is értem, hogy hogyan lehettem olyan buta, hogy ezt a saját érdemének tudtam be, és nem a családjának. Bár akkor még éppen csak átléptem a bűvös 17-es számot. Az egyetem befejezésére kicsit érdeklődve csillan meg a szemem. - Ha elvégzed az Auror szakot te maradsz mesterképzésen, vagy elkezdesz teljes állásban Aurorként dolgozni? - kérdezem, majd hozzáfűzöm a saját elképzelésem. - Én megpróbálom majd megosztani a feladatokat a képzésen és az Auror központban és szerintem elvégzem a Mestert. Lehet, hogy később léptetnek elő gyakornokból és adnak a kezembe fontos nyomozást, de apám azt mondta, hogy a mesterképzéssel ha egyszer elkezdek dolgozni, sokkal eredményesebb leszek. - és sokkal gyorsabban szedhetem a lépcsőfokokat. Amit inkább nem teszek hozzá, hiszen éppen az imént mondta el, hogy szerinte miért olyan veszélyes elsietni a ranglétrát. Ha végül 23 évesen elkezdek aurorként dolgozni, minden létező tudást megszerezve a szakmáról, talán csak néhány évnek kell eltelnie, hogy saját osztagom legyen Jacob-bal. Bár azt se tudom, hogy milyen posztra vennék fel őt, hiszen ő… Különleges. Lehet eleve el van rendelve, hogy a Főosztályon apám milyen feladatokat oszt rá, és mivel nem szorgalmazza a kapcsolatunkat és a szülei sem a kedvencei… Lehet, hogy nem is oszt be minket egy osztályra, egy feladatra? Nem, az én apám igazságos, és egyáltalán nem bosszúálló. Na jó, azért ahogy elgondolkozom, látszik, hogy olyan gondolatok futnak át a fejemen, hogy elbizonytalanodok.
Figyelmesen hallgatom barátnőm fejtegetéseit. Közben időnként belekortyolok az ellenállhatatlan vajsörömbe. Igen, az a sajnálatos Westminsteri eset. Sokunk életére kihatással volt. Negatív kihatással. Gyakorlatilag megrázta az egész varázsvilágot.
- Igazad lehet. Sajnos mindannyian megérezzük a következményeket. Akár munkáról, akár a családunkról van szó. Sok gondja lehet édesapádnak a főosztály vezetéssel, pontosabban az újraszervezésével, és a megfelelő intézkedések megtételével. Sajnos az ügy nemzetközileg is botrányt kavart, hisz itt mégiscsak a teljes varázsvilág lelepleződéséről volt szó. Úgy tudom a bácsikám a kedden fog találkozni a német mágiaügyi kancellárral. A németeknél a kancellár olyan, mint nálunk a mágiaügyi miniszter. Sajnos most sok kínos kérdésre kell majd választ adnia. Olyanokra is, amikre nincsen jó válasz. Ez pedig mindannyiunk családi életére rányomja a bélyegét. Minden auror, és minisztériumi dolgozó családja is megszenvedi a következményeket. – mélyet sóhajtok, és a már csak negyedéig lévő korsómat kezdem fixirozni. Pár percig pusztán gondolataimba merülve hallgatok. Ritka, hogy elakadjon a szavam, és ne tudjam megfelelően kifejezni magam.
- Saxon Digbyre szerintem nincs olyan fiatal lány, aki ne nézett volna fel. – szólalok meg végül. Shanna tehetséges auror jelölt. Azonban veszélyesen ambiciózus. Nem mintha ez nem lenne igaz a legtöbbünkre. Viszont meg kell tanulnunk kellő alázattal, és tisztelettel ellátni a feladatainkat, ott ahol vagyunk.
- Tudod attól, hogy mi Magna cum laude végeztük a saját R.A.V.A.SZ.-ainkat, és világos életcéljaink vannak, meg persze egy támogató családunk, még nem szabad, hogy elbízzuk magunkat. Ne haragudj, azért amit mondok, de talán szerintem apukádnak még sokkal jobb is, hogy csak most kapta meg a Főosztályvezetői kinevezést. Szerintem Saxon Digby sem akarta úgy végezni, ahogy. Nem hinném, hogy az elejétől engedett volna a sötét oldal kísértésének. A hibát ott követte el, hogy nem kiérdemelte a tapasztalataival, és kemény munkájával a pozícióját, hanem megvette a családja révén. Tehetséges volt, ez tény. De sajnos túl ambiciózus. Ez pedig oda vezetett, hogy túl korán került, túl magas helyzetbe. Végül pedig, mivel felkészületlenül került oda összeroppant, és ez lett belőle. Apukádra viszont Digbyvel ellentétben nem mondhatja senki, hogy nem érdemelte ki a Főosztályvezetői tisztséget. Éveken át tartó kemény munkával bizonyította a rátermettségét, és ez alatt kellő ideje volt tapasztalatok révén felkészülni az eggyel magasabb beosztásra. Vele így nem fordulhat elő az, ami az elődjével. – tartok egy kis hatásszünetet, hogy hollóhátas társam megeméssze, amit mondtam. Belekortyolok a maradék vajsörömbe és folytatom. – A bácsikám szerint a politikában, és a bűnözök elleni harcban az a közös pont, hogy mindkét esetben a türelem a legfontosabb fegyvertény, amit el kell sajátítanunk. Jobb az ha miután végeztünk az egyetemmel előbb csak kis ügyeket kapunk beosztottként parancsokat teljesítve, azokon bizonyítva, majd pár év múlva már közepes ügyekkel foglalkozunk önállóan, ismét néhány év múlva érjük el az alparancsnoki, majd parancsnoki rendfokozatokat, és így tovább egyre magasabbra egyre jelentősebb feladatokkal, mintha rögtön a családunk befolyását kihasználva jutnánk hatalmi helyzetbe, hogy végül úgy járjunk mint szerencsétlen Digby. Nekünk tanulnunk kell az ő szerencsétlen esetéből, és másképpen cselekedni. Könnyű lenne megkérni apukádat, és a bácsikámat, hogy segítsenek magasabb beosztásba fontos feladatokkal, és lássuk be ki ne vágyna nagy ügyekre, és arra hogy hős legyen? De helyes is volna? Nem hiszem. Nem baj, ha csak évek múlva, esetleg évtizedek múlva leszünk auror parancsnokok, de felkészült és jó vezetőként, megérdemelten, semmint úgy, hogy a családunkat használtuk erre.
Nem tudom, hogy Shanna megértette-e, amire célozni akartam. Talán túl nyers voltam vele, és olyan pontra tapintottam, ahová nem kellene, de kötelességemnek érzem figyelmeztetni rá, hogy a türelmetlenség, és eltúlzott ambíció milyen veszélyes lehet együtt. Pont, azért mert ennyire kedvelem, és a barátnőmként tekintek rá.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Egy kis egyetemista vajsörözés... 2018-02-08, 13:24
Petra & Shanna
Ha egyedül edzel, nem juthatsz túl sokáig. A tény, hogy van egy riválisod, küzdheti le az akadályokat.
Én is felnevetek kicsit, és megpróbálom kiverni a fejemből a tanulást, hogy most tényleg egy kicsit lazíthassunk. Persze olyan távolra nem jutunk, hogy ne a Minisztériumban dolgozó nagybátyjáról érdeklődjek. Iszogatom a vajsört, jóleső melegség járja át a testemet, mindig is szerettem az ízét. Nem szoktam túl sokat inni, nem ízlik a sima sör, se a felesek, és a koktélok közül is csak nagyon kevés, de a vajsör, az mindig telitalálat. Érdeklődve hallgatom, amit mesél, ismerős a történet, de azt hiszem a legtöbb család, akinek a felmenői ott dolgoznak, tökéletesen átérzik ezt. - Igen, az egész Mágiaügyi Minisztérium megőrült az Újév óta. Az aurorok is folyamatosan le vannak terhelve, az egész Varázsbűn-üldözési Főosztály egy dühös méhkas. Akármi is történt Westminsterben, mindenki azon dolgozik, hogy felgöngyölítsék az egészet és gondolom a nagybátyád is a következményeit próbálja elsimítani külföldön. De többet én sem tudok sajnos. - válaszolom, és halkan felsóhajtok. Nehéz ügy, valami sorsdöntő történt, érzem a zsigereimben, de még mindig nem vontak be minket, gyakorlatozó Aurorokat. Mi csak érezzük a feszültséget otthon, és a szakon is. - Jól döntöttél, természetes, hogy aggódik érted, az én szüleim is aggódnak, de ez a mi döntésünk, nem az övéké. A papírok tologatását meghagyjuk azoknak, akik elhasaltak az SVK RAVASZ-on, ránk viszont az első sorban van szükség. - mondom, teljes céltudatossággal, ahogy egészen kisgyermek korom óta hiszek abban, hogy bűnüldözéssel jobbá tehetem a világot. Ott van a helyem, küzdeni akarok, mindent azért, hogy egy biztonságos jövőt építhessünk. Ebben soha, egyetlen percig se volt kétségem, és apámban is több a büszkeség, mint az aggodalom, amikor rám néz, jól tudom. - Jótékonysági bál? Jól hangzik, persze, ott leszek, szerintem a szüleimnek teljesen kiment a fejükből, hogy szóljanak. - vallom be, hiszen nálunk is áll a bál. Már ami azt illeti, hogy apám rengeteget dolgozik és egyre kevesebb ideje marad az ilyen jótékonysági dolgokra. - Apám próbálja a lehető legkevesebb zökkenővel átvenni a főosztály vezetését, de a körülmények nem a legjobbak. Rengeteg kérdést hagyott hátra maga után Saxon Digby, és ahogy a te nagybátyád, úgy ő sem oszt meg túl sok mindent az irodáján kívül. Persze támogatjuk mindenben, anyám elképesztően büszke és képtelen megállni az ismételgetésében, hogy már évek óta megérdemelte a posztot, és hogy nem is érti Saxont miért léptették ilyen gyorsan elő apám helyett. Felnéztem arra a nőre, a példaképem volt. - vallom be, egy kicsit elhúzva a számat, és újat kortyolva a sörből. Az a nő már huszonöt évesen a Varázsbűnüldözés feje lett, miközben apám már az ötvenhez közeledik. Törtető, magabiztos, tehetséges volt, aranyvérű, éppen úgy, mint én, és már is elérte az Aurorok legmagasabb posztját. Most viszont nem tudok már rá úgy tekinteni, ahogy egy-két évvel ezelőtt. Már csak egy áruló, egy terrorista, egy sötét boszorkány, aki le akarta leplezni a varázsvilágot az egész világ előtt és számtalan muglit és mágust sebesítettek meg ezalatt. Persze hivatalosan csak annyit osztottak meg, hogy halott, és hogy a tisztséget innentől az apám tölti be, semmi mást.
- Ugyan, ez velem is megesik. Néha én sem tudom kikapcsolni az agyam. – nevetek a háztársamra. – Azt hiszem, ez valami általános Hollóhátas beütés lehet. – mondom jó kedéllyel, és belekortyolok a vajsörömbe. Istenien finom, mint mindig.
A bácsikámról szóló kérdésre elgondolkodok kicsit. Majd kicsit komolyabban válaszolok. Próbálom tömören, nem túl sokat mondva összefoglalni a vele kapcsolatos gondolataim. Ami lássuk be, nekem nem mindig szokott összejönni. - Rengeteget dolgozik. Szinte éjjel nappal. Nem láttam már nagyon régen ilyennek. Bizonyosan komoly dolog lehet az ügy hátterében, de otthon nem beszél a munkáról. Vagy legalábbis nagyon ritkán, és akkor is tőmondatokban és általánosságban. Semmi kézzelfoghatót. Már a nénikém is aggódik miatta, hogy túl sokat van a minisztériumban, és túl keveset otthon. Ha pedig otthon van, akkor is szokatlanul komor. Az sem segít sokat, hogy azt hiszem miattam is sokat aggódhat. – sóhajtok egy nagyot. – Tudod nem szólt bele a pályaválasztásomba, de lássuk be aurornak lenni nem életbiztosítás, és háát szerintem inkább látna egy minisztériumi irodába papírt tologatni, mint bűnözőkkel viaskodni. – elgondolkodva elhallgatok, és megrázom a fejem. Inkább belekortyolok a sörömbe újfent.
Nem titok, hogy a bácsikám nevelt fel. Ezt nyilvánvalóan Shanna és nagyjából az összes aranyvérű befolyásos család tagjai is tudják. Akik meg csak ismernek innen-onnan azok is hallhatták már a történetet. Sokat cikkeztek róla az angol és német hírlapok is. A befolyásos von Rosemberg házaspár éppen a befolyásos német mágiaügyi alkancellárral és feleségével találkozott, egy külpolitikai tárgyaláson, amikor is bűnözők támadtak rájuk. Az alkancellár felesége súlyos sérüléseket szenvedett, az alkancellár úr és a von Rozemberg házaspár életét vesztette. A tettesek elmenekültek. Állítólag három férfi és egy nő menekült el a helyszínről. Ez nem túl sok információ. A kicsi Petrát pedig a nagybátya vette magához a szörnyű tragédia után.
- Képzeld, a nénikém két hét múlva szombaton nagy jótékonysági bált rendez. Azt hiszem, a Szent Mungó gyermek osztályának gyűjt adományokat. Gondolom a nénikém már biztosan meghívta a szüleidet, de azért én örülnék, ha te is eljönnél. Jól fogjuk érezni magunkat. – váltok témát egy enyhe mosollyal. – Ha már itt tartunk, hogy vannak a szüleid? – kérdezek vissza egy enyhe mosollyal.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Egy kis egyetemista vajsörözés... 2018-02-07, 10:37
Petra & Shanna
Ha egyedül edzel, nem juthatsz túl sokáig. A tény, hogy van egy riválisod, küzdheti le az akadályokat.
Ez egy elképesztően hosszú nap volt, de nem hagyom, hogy maga alá gyűrjön a tanulni való, ráadásul Petra segítségével betekintést nyerek a felsőbb éves tantárgyak közé is és tanulhatok egy kicsit a kriminálőszichológiáról, ami ráadásul pont kapóra jön, mivel a Pszichológiát is felvettem tantárgynak, mikor megkezdtem az egyetemi képzést. Szeretném tudni, hogy kit mi motivál, hogy a cselekedeteket és szándékokat manipulálhassam, gyilkosokat beszélhessek rá a fegyver letételére, vagy éppen a társaimat ösztökéljem arra, hogy kövessenek engem és a legjobb tudásuk szerint cselekedjenek. Egy halk sóhajjal zárom le a tanulást, egyszerre megkönnyebbült és elégedett sóhaj ez, mert a memoriázálás egészen jól ment, és mind a ketten jól szerepeltünk. Néha eszembe jut, hogy kérvényezhetném, hogy korábban tegyem le a vizsgákat és évfolyamot ugorjak, de apám biztosan nem támogatná ezt a siettséget. Pedig olyan tettrekésznek és úgy egyáltalán, késznek érzem magam! Leérünk és lecsüccsenek az egyik boxba Petrával szemben, a fejemben még nem nagyon kapcsolt ki a tanulás üzemmód, pedig a séta igazán kitisztíthatta volna a fejemből. - Köszi. - biccentek a meghívásra mosolyogva, aztán halkan még fel is kuncogok. - 23: Társadalmi beilleszkedési zavarral rendelkező bűnözők, 12. alpont: Pszichózisos bűnöző, aki érzelmi labilitáson alapuló elmezavarral küzd és képzelt vagy valós sérelmek miatt a társadalom ellen fordul. Viselkedése kiszámíthatatlan. - pörgetem ki az egész bekezdést, mintha könyvből olvasnám. Néha nem jön rosszul, hogy elképesztően jó a memóriám, néha megkapom iskolatársaimtól, hogy végül is akármelyik szakra mehettem volna, de akkor is csak felnevetek, hiszen mindig is apám nyomdokait akartam követni és a bűnt üldözni. Lehet, hogy kicsit hülyén néz ki, nem is nagyon hangoztatom ezt úgy, ahogy van, de mindig is hős akartam lenni és megmenteni a világot. Persze ilyen hatalmas feladat nem esik csak úgy senki nyakába, de addig is tanulok, gyakorolok, és segítek ahol csak tudok. Emelem a poharam egy kis koccintásra, aztán egy kortyot bele is iszok és kicsit nevetve kérek elnézét. - Bocsi, azt hiszem nekem még nem sikerült kiszabadulnom a tételek bűvöletéből. De megpróbálok... hogy van a nagybátyád? Úgy hallottam apámtól, hogy igen nehéz feladatokkal kell most megküzdenie.
