2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Szerző
Üzenet
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Előtér, hall 2018-03-18, 21:12
- A szándék a fontos, meg a lényeg. A többit bízd ide. - kacsint Codyra, aztán hagyja a srácot. Érzékeli a kialakuló feszültséget, és úgy fest, ő itt az egyetlen, akit mindez egyáltalán nem zavar. Tény, hogy átélt a sráccal néhány dolgot, de ettől függetlenül kifejezetten nagy arca van jelenleg, ami teljesen érthető. És Jake érzelmi világát ez egy fél pillanatig sem kavarja fel. Eléggé hideg és feladat orientált ahhoz, hogy a meglevő csapattal dolgozzon, és megpróbáljon minél többet, vagy minél jobbat kihozni abból, ami van. Nem zavarja, hogy Petra a főnök, aki kifejezetten lassan és nehézkesen akar a dolgok megfelelő élére állni, és csak nehezen osztja szét a példányokat. Tény, hogy Jake már dolgozott pár ügyön, ezért van egy kis előnye, de ettől függetlenül fenn sem akad a szúrós tekintetek és sértő félmondatok kereszttüzében. Ő tulajdonképpen a hátvéd, a takarító fiú, éppen ezért megkíméli magát a kifejezetten komoly gondolatoktól és eszmefuttatásoktól. Úgyis van itt elég ember, aki megteszi ezt helyetti, és mindegyik vezető alkat, éppen ezért nem sok szava lenne. Felül az egyik padra, agy asztalra, ami a szobában található, és a kezébe veszi az egyik aktát, és nagyon elmélyülten kezdi el lapozgatni. Hallgatja Petra hosszas ecsetelését, és ahogy Shanna egy fél mondattal beoltja, nem tud nem elmosolyodni. Átsuhanó félmosoly, majd újra a megszokott, hideg arc és tekintet. Neki kifejezetten szimpatikus Andrew ötlete, mert ennyien egy helyen egyszerre feleslegesen tobzódnak, sokkal több értelme lenne szétválni, és adott helyen összetalálkozni. Felkapja a tekintetét, amikor Kingsley elhívja Codyt, és kellőképpen ráncolja a homlokát, aztán lapoz egyet, és hallgatja tovább az esetleges ötleteket. Amikor pedig Cody visszatér, akkor ismét felnéz, várakozóan. A nyílt lapos dolgokra leteszi maga mellé az aktát, lassú, könnyed mozdulattal, és teljes mértékben a srácra figyel. Direkt nem néz Shannára, amikor a mágikus képességre kerül sor, nem akarja lebuktatni a lányt. De érzi a pillantást, és amikor Griff ránéz, akkor ő is felemeli a tekintetét. Összetalálkozik, és hagyja, had valljon színt a lány, neki nincs mit mondania. Nem fog nyílt lapokkal játszani, meg nem is nagyon van mire. Ez Shanna ügye, meg Cody jelenete, bár kérdés, mennyire az a srác, aki, és mennyire valaki más. - Nekem ezzel nincs semmi problémám. De maradok a Codynál, ha nem baj. - told egy félmosolyt, meg valami biztató pillantást a srácnak. Bár ő nem látja ezt ennyire drámainak. Az már egy meredekebb ügy, hogy mi van a szüleivel, és mennyire álltak ők kapcsolatban. - Mikor láttad őket utoljára, mármint a Milleneum előtt. - teszi is fel a kérdést, majd leugrik az asztalról, és leporolja a ruháját, meg a kezeit. - Én támogatom a csoportokra bontást. Beszéljünk meg egy találkozási pontot, de ennyien feleslegesen vagyunk egy helyre. Értem, hogy több szem többet lát, de felesleges egymást taposnunk. - odasétál Shanna meg Cody mellé. - Kétszer három úgyis hat, és tudunk dolgozni. Csak nyomolvasás. - nem gondol bele mélyen, ez kinek mennyire és milyen vezetői gondolatait, meg ambícióit sérti, sose szerette ezt a felesleges udvariassági köröket. Nem akadályozza meg, hogy azért ne mondjon el valamit, mert nem ő a vezér, és ez mennyire meg milyen gondolat. Szívesebben haladna a dolgokkal.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Előtér, hall 2018-03-18, 20:11
Aurorok & Shanna
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Szépen csendben feldolgozom a parancsot és azt, hogy most nem én fogok mindent koordinálni, hiába hiszem azt, hogy az információimmal, amik a kezemben az elmúlt évek alatt össze futottak, mindenkinek a képességével jobbára tisztában vagyok, és persze elég sok titokkal is. Jake elmesélt mindent, amit átélt a másik világban, tudom, hogy Andrew sem akkora önző ripacs seggfej, mint amilyen álcát fenntart, bár azt meg kell vallani, hogy nagyon jól csinálja. Nagyon nehéz rá úgy nézni, hogy ne akarjam megütni, vagy kivágni a csapatból, hogy köszi, kérnénk egy másik Elemistát. De ezt nem én döntöm el, hanem a parancsnok, aki jelenleg Kingsley, és maximum a csapat vezetője fellebbezhet, ami szintén nem én vagyok. Megvárom, míg átérünk és bólintok Gemma szavaira, miközben a kezembe veszem a mappát, aminek lényegében a harmadát én írtam. Szépen írok, érthetően, mindig rám marad a papírmunka, mert én az Auror pálya minden területét lelkesen és pedánsan elvégzem. Összevonom azért a szemöldökömet Andrew megjegyzésére a lelépésről, hiszen ezzel egyáltalán nem épít ki semmilyen bizalmat a csapatban. Hogyan kezdhetnénk nyomozni, ha van egy tagunk, aki azt állítja, hogy könnyedén ott hagy minket. Lehet, hogy csak mondja és nagy a szája, de lehet, hogy nem, de ezzel olyan ellenszenvet ébreszthet mindenkiben, hogy ő lesz az első, aki a feláldozhatóak listára felkerül. Persze egyelőre nyomoznunk és gondolkoznunk kell, nem feltétlenül fog azonnal minden nyom egyértelműen a helyes irányba mutatni és nem fogunk azonnal halálos harcba futni. - Mindegyik helyszín Londonon belül van, így leszűkíthetjük az országról csak a fővárosra a terrortámadásokat. - jegyzem meg közbevetve Petra beszédébe, persze úgy, hogy ne szó szerint közbe vágjak, türelmesen megvárom, amikor eljut a levegővételhez és akkor szólalok meg. Valami feszít belülről, nem véletlenül gyűjtögettem az elmúlt húsz évben mindenkiről, akiről csak kellhet az információkat, akikkel találkoztam, akikről csak hallottam, titkokat és képességeket, pontosan azért, hogy én legyek az, aki mindenről tud és ezáltal jól szervezi meg a csapatokat. Cody színvallása nem ér meglepetésként, csak biccentek az információkra, amiknek úgy a háromnegyedét már eddig is tudtam - az ugyan újdonság, hogy az az irtó gyors hoppanáló, aki kimenekített mindenkit, az apja volt! - a Martimor család néhány aktájával még apám is foglalkozott, és a pincénkben ugyan nem büszkeségből, de pihen is egy palack a pincészetükből. Legesleghátul eldugva, mint valami sötét különlegesség, mintha csak a Borgin és Burkes egy sötét tárgya lenne. Pedig semmilyen képessége nincs, csak története. De története sok. Látszik a srácon, hogy azért nem könnyű elmondani a történetét, így egy lépéssel közelebb lépek hozzá, és gyengéden megszorítom a karját. Mielőtt megszólalnék, azelőtt viszont először Jake-re nézek, hogy váltsunk egy néma pillantást és már előre közöljem neki a tekintetemmel, hogy most jött el az idő, amikor a képességeimről beszámolok nekik, és ezzel a Minisztériumnak is. - Én is rendelkezek a Rejtélyes Mágikus Adottságnak elnevezett képességekkel, már évek óta, de szintén nem elemi természetű. Képes vagyok pálca nélkül, csak gondolattal mozgatni tárgyakat, és egyre erősebb a képességem és rengeteg módon használható. Még nem jegyeztettem be magam, de ha a Minisztérium úgy döntött, hogy eljött az idő és szükséges, megteszem. - mondom ki, de főként tényként kezelem és nem valami titkos bevallani valóként. - Ha ezek az adottságok tényleg a Roxfortból indultak ki, akkor lehet, hogy ketté kéne válnunk a nyomozás kezdeti szakaszán, egyik csapatnak az iskolában utána járni honnan gyökerezik, és egy csapatnak az utolsó helyszínt felderíteni. - vetem fel, hiszen Petra úgy tűnt nyílt az ötletekre, talán nem veszi úgy, hogy nagyon át akarom venni a vezetést. Jake-nek mindenképpen a Towerbe lenne érdemes mennie, ahogy az Elemista szakértőnek is, de a többieket még fejben se akarom beosztani most, mert úgy se az én döntésem. Lehet, hogy meg is vétózzák.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Előtér, hall 2018-03-18, 12:56
Az aurorok & Cody
Bele gondolok, valóban mennyire nagyon szar poén volt... Hiszen alig telt el egy...mennyi? Nagyjából tíz nap kb hogy magamhoz tértem a Millenniumot követő kóma után, és a torkom elszorul ahogy eszembe jut Ariadne... meg ahogy kapálóztam az ágya mellett, keltegetve... Tehetetlenül... Egy kissé magamba is szállok, azonban hamar össze kapom magamat. Míg Jake biztatása őszintén érint és meg is ejtek felé egy -Köszönöm! Igyekszem a legjobb tudásom szerint segíteni a csapatot! - addig Andrew szolidaritása és különös flegmatikus hangvétele kicsit feszélyez és bár viszonzom a pacsit, kissé vérszegényre sikeredik és majdnem mellé paccsolok zavaromban. Petra csak a dolgát végzi, az hogy láthatóan Shannával van bennük egy egészséges versenyszellem, engem személy szerint nem frusztrál, mivel látom, hogy mindketten képesek kezelni a cél érdekében, az aktuálisan nekik jutott szerepet. Gemmán időzik el hosszabban a tekintem. És közben forognak a kerekeim.. Hát nem most fogom felhozni, vagyok olyan diszkrét, amiről a Levéltárban beszélgettünk, pedig azóta nem nagyon beszéltünk, mintha kámfor nyelte volna el, holott nagyon is érdekel mi van vele, az ügyével, mire jutott és hogy van egyáltalán! Valahogy sikeresen jól elkerültük egymást azóta. Egy kissé talán jobban megbámulom a kelleténél, de inkább csak úgy elbambulva az arcán, semmi különösebb. Mielőtt azonban a többiek szavaira sikerülne koncentrálnom, vagy az aktára egyáltalán, Kingsley nyit ránk és egészen addig nem is különösebben érzékelem, ameddig legnagyobb megdöbbenésemre meg nem szólít. - Mr. Armstrong! Velem fáradna egy pillanatra? És hozza az aktát is! - hallom a férfi mély basszusát és pillanatra tényleg nem vagyok benne biztos, hogy engem keres... Zavartan pillantok körbe, leteszem a gyógyítós táskámat egy székre, majd szó nélkül kioldalgok, kicsit olyan ábrázattal, mint akit most fognak lenyakazni.
Simán eltelik egy tíz perc, addig mindenki átnézheti az aktát, és bedobhat valami gondolatot, mikor ismét nyílik az ajtó és újra vissza térek, lényegében Petra végszavára. Úgyhogy annyira nem maradtam le túl sok mindenről. Becsukom magam mögött és pillanatra megállok. Hallhatóan megköszörülöm a torkomat, majd jól nevelten megvárom hogy mindenki befejezze amit épp csinált. Láthatóan összeszedettebb vagyok, mint voltam, sőt, mintha valami kikezdhetetlen könnyed nyugalom is lenne bennem... Nem nem szívtunk el Shacklebolt-al egyetlen zöldet sem. Egy kicsit azért nehezen kezdek vele, de utána már egészen olajozottan megy minden. - Kingsley megkért, hogy játsszak - khm - nyílt lapokkal. Nekem pedig nincs okom megkérdőjelezni az utasítását. Elvégre össze kell dolgoznunk és ez némi bizalmat kíván. - tartok egy fél másodpercnyi szünetet - Ennek örömére, első ízben, az eredeti nevemet szeretném tudatni, mindenkivel, független attól, hogy volt-e valakinek ezelőtt már információja erről. - nem mondom hogy a szívem nem dobog a torkomban... - A születési nevem Liberyus Martimor. Annak a párosnak az egy szem fia vagyok, akiknek az ügye, bár viszonylag diszkréten volt eddig kezelve, tavaly ősz és idén év eleje óta, egészen aktívnak mutatták magukat. Kisebb nagyobb rendbontások és könnyebb sérülések követik az útjukat jelenleg, azonban elkapni még nem sikerült őket. A Nagyúr idején drasztikusan radikális megmozdulásaik voltak, mindenféle ember felé, de... erről jó sok akta van elvileg itt- ott a Minisztériumban. Jelenleg talány, hogy mit akarnak. De, az akta személyleírásai alapján, a Camdeni tűznél-nél az illető, aki a hoppanálást intézte...- nyelek egyet és kissé remegve kiengedem a levegőmet. Hogy ez düh vagy félelem azt nagyon nehéz lenne eldönteni, minden esetre lényegnél maradok. - Nagy valószínűséggel Gargot Harton- Martimor. Apám, mindig is zseniálisan értett a meneküléshez. És ha ő ott volt, akkor meg merem kockáztatni, hogy anyám is ott volt valahol.... - elhallgatok és rövid időre össze harapom az állkapcsomat. - A nevemen kívül, én az vagyok akit mindig is láttatok, ismertetek belőlem. - zárom le ezt a részt, hiszen mind Roxfortosok vagyunk, így ahogy nekem is róluk, talán nekik is van valami benyomásuk rólam... Bár azt sem bánom őszintén, ha nincs. Veszek egy nagyobb levegőt és bele vágok az újabb információhalomba. - Másfelől... rendelkezem a szóban forgó adottsággal, bár nem elemi jellegű. A millennium alkalmával párszor használtam és most - sóhajtok egyet, hogy megkönnyebbülten-e az kétes - bejegyzésre került az imént Kingsley által. Ha segítheti a nyomozást, nem fogok hallgatni róla.
Ahogy az eddig üres terembe lépünk csak megállok a falnak vetett háttal, és az aktát kezdem lapozgatni. Közben azért figyelmesen hallgatom a kialakuló beszélgetést, kérdéseket, ötleteket… Aztán elkapok valamit Andrew felől, semmi konkrétat igazából, csak egy amolyan érzet. Ellenszenves érzet, akárhogy is mosolyog rám. Igen. Legilimentor vagyok. És igen. Sok mindenkiből sok mindent megérzek, ha nem is konkrét gondolatokat. A gazdag ficsúrnak fogalma sincs ki is vagyok én valójában, és mire képes. Nem mintha a teremben a többiek tisztában lennének ezzel. Még Shanna előtt is megvannak a magam titkai, pedig valójában kedvelem a lányt, és igazi barátnőnek tartom.
- Jól van. Elég. – szólalok meg végül csendes, higgadt hangon. Egy fél lépéssel az asztalnál termek, és lerakom az aktát, amit egy egyszerű sokszorosító bűbájjal lemásolok meg 5 példányban, és mindenkinek a kezébe adok egyet. Így azért egyszerűbb, hogy mindenki maga láthatja, miről van szó. - Tanulmányozzátok az aktát. Bárkinek bármilyen felvetése, ötlete van az üggyel kapcsolatban azt hallgatom. Egy csapat vagyunk. Akként is kell működnünk. Szeretném ezt leszögezni.- a szavaim első sorban Andrewnak szólnak, bár meglepően higgadt, és tárgyilagos a hangom. Ez most nem egy duoról szól, hanem egy hat fős csapatról. Ehhez kell alkalmazkodnia, és tartania magát a ficsúrnak is. - Én azt gondolom, azért választotta ezeket a helyszíneket, mert rendkívül sok ember fordul meg itt. Rendkívül sok mugli. Ha az volna a célom, hogy minél több embernek ártsak, ilyen helyszínt választanék. A gondunk az, hogy rendkívül sok ilyen helyszín van még az országban. Lehetetlen biztosítani őket. Ezért szűkítenünk kell a lehetséges helyszínek körét. Ehhez pedig az elkövetőkhöz, és a sötét céljaikhoz kell közel kerülnünk. –válaszolom meg nyugodtan Gemma felvetését. Persze tudom én, hogy mindezt könnyű mondani, de végre hajtani annál nehezebb lesz. Főleg amíg ötletünk sincs az elkövetők kilétére, és valódi céljaikra, amik terjedhetnek a varázsvilág leleplezésétől, a muglik rabszolgaságba hajtásától, a teljes kiirtásukig… esetleg valami teljesen más sötét okokról van szó, amiket még nem látunk… - Úgy gonolom fel kellene keressük azokat a helyszíneket ahol a mágiát használták, és mintákat venni a lenyomatokból. - nézek jelentőségteljesen Andrewra, elvégre ez az ő szakterülete. Valószínűleg már neki is eszébe juthatott valami hasonló. Az nem érdekel mit gondolhat rólam, azzal viszont nem árt, ha szembesül, hogy a csapat érdekei fontosabbak, mint az egyéni akciói. - Ugyanakkor a Roxfortban is el kell kezdenünk nyomozni. Meg kell tudnunk, hogy ezeknek az úgynevezett Mágikus adottságoknak valóban közük van-e az eseményekhez, valóban a Roxfortból erednek-e, és ha igen, akkor kik, és milyen céllal használják ezeket? Akárhogy is, bárki bármire jön rá, az üggyel kapcsolatban azonnal tájékoztassa a teljes csapatot, hogy tovább tudjunk lépni.- hívom fel a figyelmet a csapattagok közti kommunikáció fontosságáról, sajnos ugyanis Andrewból nem nézem ki, hogy azonnal megosztaná az információit, még ha rá is jön valami hasznosra. Ez pedig az egész csapatra veszélyt jelenthet. - Egyéb javaslat, ötlet, kérdés, bármi bárkitől?
Fogalmam sincs róla, hogy Jake (vagy Jack) elmondta Shannának hogy mi is történt velünk egy másik életben. Szerettem volna megtartani az álcámat, amit csak Gemma (vagy Bianca?) ismer, de vele kapcsolatban is csak gyűlnek a felhők. Sokáig ki nem álhattuk egymást, és éppen amikor ez átfordult volna valami kedvelésbe, kiderült, hogy egykor szerelmesek is voltunk. Akkor a lány megpróbált valami fura csókkal kezdeményezni, de az tényleg nagyon fura volt, mert túlságosan öntörvényű vagyok ahhoz, hogy valami régmúltra építsek. Nekem nem az a lila hajú lány kell, aki mintha valami álombeli jelenés lenne. Gemmával meg pont az a gond, hogy szokásom távoltartani magamtól mindenkit, akit veszélybe sodornék, mellette viszont kiválóan tudunk együtt dolgozni, és talán ez most elég is, ám a közös szív, s a lelki dolgok örökös kivesézése mégiscsak állandóan összekovácsol minket. Talán jobban is, mint akarom. Éppen ezért nem veszem a lelkemre Shanna fintorát, hiszen nem ismer, nem tudja, hogy ki vagyok. Ellenben Petra egy igazi seggfej, aki imádja játszani a vezetőt. Szerencsére az ilyen alkatok szoktak tekebábuként hullani, hiszen a feltűnési viszketegségük nem áll meg a magamutogatás szintjén, mint esetemben, aki amolyan nappali playboyként csupán ezt mutatom, ő azonban el is hiszi, hogy ilyen arrogáns stílusban érvényesülhet. - Oda se neki, majd idejekorán lelépünk.. – Felelem félhangosan, holott Gemma tudja, hogy amit elkezdtem, azt végigcsinálom, bármilyen kínos is játszanom ezt az idióta majmot, aki talán egykor voltam, ám már jobban érdekelnek mások. Szürke eminenciásként akarnám élni az életemet, nem pedig valami Jake által nagyon is kedvelt csapatmunkában. Mégis, mint valami jámbor elmeroggyant, pacsira nyújtom a kezemet Codynak, aki hozzám hasonlóan biodíszletnek érzi magát, és csak fülig érő vigyorral biccentek Petra felé. - Na kussoljunk, várva, hogy a vezérkar leossza a parancsot. – Aztán elfordulok úgy, hogy csak Gemma lássa az arcomat, s a szájmozgásom, majd némán tátogom felé az ötletet: „Felkeressük azt, hogy hol használta a mágiát,és mintát veszünk a lenyomatokból.” Aztán a szmoking zsebébe dugom a kezemet, s megemelem a vállamat, mint akinek halvány segédfingja sincsen az egészről.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Én tudom egyedül, hogy mi rejlik igazán Andrewban, de én sem mondhatom ki hangosan, vagy adhatom a többiek tudtára, csak remélhetem, hogy a szúrós pillantások elmaradnak majd és nem provokál még többet, még ha... ez is a dolga az álca miatt. Az biztos hogy nem lesz könnyű ez a küldetés, főleg ha azt nézem, hogy kik a társaink. Csupa... valaki, kivéve talán Jaket, aki viszont egy valaki valakije. Na igen, így azért más a helyzet, mintha mind egy szinten állnánk. Így hát csak egy biccentéssel köszönök el Kingsleytől, majd besorolok Andrew mellé, hogy keressünk valami üres termet. - Köszönöm... leginkább, hogy eljöttél. - súgom oda neki, hiszen tudom, hogy az ilyesmihez nem igazán fűlik a foga, de nem tudhattam, hogy pontosan mi vár ránk és az viszont biztos, hogy aki a leginkább ismer és kezelni is tudja a helyzetemet, az esetleges pánikot, ami kellemetlen helyzetben rám törhet az igenis ő. És persze ő az, aki egyáltalán érteni fogja, hogy mi történik, épp e miatt muszáj itt lennie, még ha ez még gondokat is szülhet a jövőben. A külön terembe érve előkerül a mappa, bár nem sok értelmét látom, hogy mind odatolakodjunk nézegetni. Arra várok, hogy Petra, ha már vezetőként funkcionál valamiféle összefoglalóval szolgáljon, de ez egyelőre elmarad, így csak Jake szavaira tudok reagálni és a lopva felmért jelentésere, amennyire oda sikerül férni az asztalhoz. - Gondolom rá kell jönnünk miért ezeket a helyeket választotta és megpróbálni összefüggést keresni, vagy hogy mi lehet a következő célpont. - válaszolok, de hogy egyébként hogyan kapjuk el... Bár másféle mágiát használ ezek szerint, mint mi ettől még csapdába csalhatjuk és persze valamilyen úton-módon le is lehet állítani. Félő, hogy erre majd éles helyzetben jövünk csak rá, hogy egyáltalán mi használ ellene, viszont ha egy szimpla emberről van szó, aki pusztán más mágiát használ ugyanúgy hat rá a miénk, el tudjuk hát kábítani és védekezni is tudunk ellene, még ha nehezebben is, mint ha ugyanúgy pálcával állnánk szembe, mint amivel mi is nekiindulunk a nyomozásnak.
Ami megtörtént, az a múlt, és ne lehet rajta változtatni. Lezárt akták sorakoznak valahol mélyen az alagsorban, és ez a szakma is arról szól, hogy lehetőleg, minél több idefenti aktát leküldjenek oda, az iktatóba, lentre, és cseppet sem arról, hogy odalentről minél többet felhozzanak. Éppen ezért Jake sem fogja nagyon felhánytorgatni a múltat, vagy azt, ami ott és akkor történt közte, Andrew és Gemma között, és ahol Griff - nagy bánatára és valahol mégis a fiú örömére - nem volt ott. Szinte érzi a lány pillantását, és csak fél szemmel sandít rá, majd biccent. Ők azok. De tekintetén látszik, hogy ezzel le is zárta a dolgokat. Nem az az érzelgős típus, éppen ezért nem akar azon hosszan lamentálni, hogy ha ott Andrew olyan volt, akkor most mi ez a hatalmas álca. Az volt valami, most vannak valahol. Másik akta. És bárkinek lehet titkos élete, szíve joga, bárki vehet fel álarcot, vagy próbálhat olyan életet élni, ami nem a sajátja. Jake is megpróbálta, és arra kellett rájönnie, hogy bizony, semmi értelme, és csak belepusztulna. Ezért is van most itt. Többek között. A szópárbajra, mely majdnem kezd kialakulni, szeme se rebben. Valahol számított Andrew beszólására, Gemma védekezési mechanizmusára, ám az, hogy a főauror ezt kifejezetten méltányolja, az egy cseppet meglepi, de kellemes csalódás ez a számára. Azt azért érzi, hogy mintha lassan folynának az események. Neki nagyon nincs kérdése, hiszen nem nézett bele az aktába, azt meg mégse itt kéne, így türelmesen várakozik, és kellemesen somolyog magában azon a feszültségen, ami szinte vibrál a társából. Na igen, ő tipikusan nem az a vezető alkat, és sose akart az lenni, éppen ezért nem zavarja, hogy mások mondják meg, mit kell tennie. Szeret csapatban dolgozni, és fedezni a többieket, neki nem kell, hogy nála legyen a mappa, így annyira át sem érzi se Gemma, se Griff jelenlegi belső harcait és vívódásait ezzel kapcsolatban, vagy csalódottságukat. A kínos csend után határozottan biccent köszönésképpen, és kinyitja az ajtót, ami mellett eddig állt, és szépen kivonul a csapat után, becsukva az ajtót, még egyszer összenézve az aurorral, át egy szabad terembe. Amikor beérnek a terembe, egy határozott, de nem túl erős mozdulatsorral paskolja meg Cody vállait. - Azért én örülök, hogy van velünk egy felcser. Jó, hogy itt vagy. Nyugi, majd fedezlek, ha kell. - biztatja meg egy félmosollyal a srácot, majd Petrára néz, aki remélhetőleg felszólítás és külön kérés nélkül megmutatja nekik az aktát
Elég sok minden szerepel benne olyan mágusokról, és esetekről, ahol valami furcsa, különös fajta mágiát használtak a varázslók, persze eddig ismeretlen forrásból. Szerepelnek itt korábbi esetek, az egyik a Camdem-i tűzvész, ahol pont ő és Shanna dolgoztak, ahol egy lángoló házba kellett bemenniük és nem sokon múlt, hogy kijutottak, persze a tettest nem kapták el, aki valahogy különös módon uralta a tüzet, halálra sebzett egy aurort. Aztán szerepel itt a varázsvilág nagy leleplezése, és a hozzá kapcsolódó soha nem látott erősségű földrengés, ami pont a milleneumkor volt, és persze a végén a jelenlegi ügy, a Temze áradása. Egy közös az ügyekben, olyan fajta mágiát használtak, ami eddig nem ismert. Ez túlmutat a sima pálca nélkül varázslatokon, ez konkrétan valami furcsa, elemi mágia, aminek semmi köze a pálcához és az eddig ismert mágiához.
És ahogy Jake szeme a kapcsolódó cikkekre esik, megpillantja a jelentést, amit Shannával írtak, majd összehúzott szemekkel néz Andrew-ra, mint aki hirtelen megvilágosodik azzal kapcsolatban, miért is olyan jó, hogy ez a srác most itt van velük. Persze kérdés, hogyan fog vagy akar majd viselkedni. - Van bármi terv arra, hogyan kapunk el valakit, aki általunk ismeretlen eredetű mágiát használ? - indítványoz egy kérdést, miközben még Andrewt nézi, de szeme gyorsan vált Petrára, és mintha a kérdés is neki lett volna célozva.. mintha..
Még pont elkapom fél füllel Cody borzalmas viccét a golyófogóval és a varrógéppel, amire csak kicsit pislogok, de már nem kommentálom, hiszen a feladat a legfontosabb. Ugyan eltelik néhány perc, mire leesik nekem, hogy Gemma nem csak a szaktársam, és Andrew nem csak egy elkényeztetett elemista playboy, hanem ennél sokkal többet tudok róluk. Csak egy röpke pillanatra nézek össze Jake-kel kérdően felvonva a szemöldököm, de már tudom a választ. A fiú minden titkát megosztja velem, és ami akkor történt nem volt egy kis semmiség. Persze hogy tudok Gemmáról és Andrew-ról, azaz Biancáról és Nicolasról. Nem teszem őket skatulyába, pontosan tudom, hogy Jacob is önmaga akar lenni, és nem Jack Darkfield, ahogy valószínűleg ők se ugyanazok, akik egy másik életben voltak. De ettől függetlenül is a kapcsolat, ami közöttük van, eléggé fontos és titkos információ. Bent az eligazításon türelemmel várakozom, majd ahogy meghallom, hogy Petráé a vezetés, habozás nélkül lépek egyet hátra, leengedve a kezemet, amit emeltem volna a mappáért. Persze, hogy az övé. Hiszen egy évvel felettünk áll. Felelőtlenség lett volna, ha én kapom, és valószínűleg egy hatalmas protekció is apámtól, amit nem engedhetek meg magamnak. Nem akarok olyan lenni, mint Digby, akinek a feneke alátolták az eseteket és a főosztály vezetését is, aztán tudjuk, hogy mi lett belőle... A pénzes megszólalást még ugyan elengedném a fülem mellett, de amikor Andrew rám kacsint egy tenyérbemászó mosollyal egy kicsit elfintorodok. Nem vagyok az a fajta csaj, aki bomlana a pénze vagy a sárma után, én ennél sokkal gyakorlatiasabb vagyok. Ráadásul Jake elmondása szerint ez a fiú inkább hős, mintsem pofátlan playboy, szóval még több kérdőjel jelenik meg a gondolataim között. Minden esetre a legkevésbé se reagálok rá pozitívan, egy árva mosolyt nem csikar ki belőlem, csak szemforgatást. Mivel Petra kapta meg a csapatot, nem lenne illő, hogy én szólítsak fel mindenkit arra, hogy vonuljunk át egy üres irodába, de erőteljesen be kell harapnom a számat, hogy csendben maradjak. Csak állok és mereven bámulok Kingsley-re, ameddig a sötétbőrű férfi Andrew-val és Gemmával törődik. Úgy tűnik, hogy Gemma megtalálta a hangját, és a férfi ezt inkább méltányolja, minthogy leszólja. Néhány másodperc kínos csönd következik, ameddig nézem a férfit, legalább is számomra kínos, mert én már régen mennék a mappával és a csapattal, aztán újra megszólal. - Lelépni, foglaljanak el egy szabad termet és tanulmányozzák át a mappát, mielőtt útnak indulnának. - enged utunkra végül, és egy "Igenis Uram"-mal biccentve megcélzom az ajtót a többiekkel együtt, végig Jake közelében mozogva.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Előtér, hall 2018-02-20, 04:34
Az aurorok & Cody
Kezet rázok mindenkivel, aki hajlandó az ilyen formaságokra, meg be is mutatkozom illendően természetesen. Gemmának válaszolok egy félszeg kissé szerencsétlen mosollyal - Nem, sajnos legfeljebb golyófogónak lennék jó aurorként. - halkabbra fogom a hangomat - Ha valami van, én stoppollak össze titeket. - megpaskolom a nálam lévő táskát - Még varrógépet is hoztam! - A lehető legszarabb poén ami eszembe juthatott, de már kimondtam... Ezt követően elő szedem a pálcámat és megszárítkozok, heves, de halk szabadkozások közepette, meg a folyosót is felszárítom egy darabon, azonban mikor felbukkan a playboy-srác és a fotóshadtest sürgősen felszívódom onnan. Lehet egy kettő az utánam maradt tócsában fog megcsúszni és lemaradni élete fotójáról, deee... azt hiszem vállalom ezt a kockázatot. Hál égnek, Andrew-nek sikerül kikerülnie az összeset valami megmagyarázhatatlan erő folytán, de őszintén örülök is neki! A viharoktól pánik szinten rettegek, ennek a felkérésnek a gondolata meg közel pánik hangulatot hozott, úgyhogy most senki ne akarjon se véroxigént se vércukrot se vérnyomást mérni nálam, mert minden bizonnyal haza küldenének!
Mikor szép sorjában bemegyünk, addigra száraz vagyok nagyjából és csak csendben figyelek, és pihegek, igyekezvén lenyugtatni magamat, mielőtt azt hiszik, beszedtem valamit... Lélegez Cody... Gondold azt hogy szobanövény vagy! Egy békés szobanövény, akinek a nyakába szakadt az öntöző... Szobanövény! zeng a fejemben a mantra és láss csudát, sikerül felfognom azt amit Kingsley mond és valahol irdatlan kő esik le a szívemről. Tudom ez elég furán jöhet ki, de mostanában keresett meg egy újabb auror, mégpedig azzal, hogy a Martimor párost egészen aktívnak látják mostanság...De mindig lecsúsznak róluk.. De akkor ezek szerint, itt most nem erről van szó. Legalábbis remélem! Igen csúnya lenne, ha a szüleimnek köze lenne ezekhez az esetekhez... Mélyen legbelül nagyon rossz előérzetem van azzal a részleteket tartalmazó mappával kapcsolatban, de igyekszem elütni a gondolatot. Szobanövééény!
Barátságosan biccentek Jacob felé, amikor bemutatkozik. Többet nem reagálok, mert észreveszem Shanna tekintetében a némi zavart, amit a megjelenésem okoz. Nos, igen. Egy kicsit én is meglepődöm a csapat összeállításán. Persze ezt nem az én dolgom eldönteni. Ugyanakkor megértem Shannát is, aki minden bizonnyal arra számított, hogy ő lesz a csapat vezetője, ez pedig a jelenlétemmel minimum kérdésessé vált. Nem mintha a vezetői babérokra törnék. Pusztán több a tapasztalatom.
Shanna viszont nem haboz kezdeményezni, és már kopogtat is az ajtón, majd be is lép. Alig pár lépéssel lemaradva követem őt. Az eligazítást csendben hallgatom egészen addig Shacklebolt tárgyilagosan közli, hogy én fogom vezetni az akciót. Egy másodpercre megsajnálom Shannát. De előbb neki is meg kell tanulnia parancsokat teljesíteni, mielőtt egy relatíve nagyobb csapatot irányítana. Na és én? Nos, tulajdonképpen én is először leszek parancsnok. Legalábbis ennyi emberre nézve. Persze részt vettem számtalan gyakorlaton, párban vagy egyedül, esetleg végzett aurorokkal dolgoztam már ügyeken, és gyakorlatilag mindegyik sikerrel végződött, ami azért ritkaság. Viszont saját csapatot most először kapok. Igen. Az itt egybegyűltek, már az én csapatom. Olyanok, akikért felelősséggel tartozom. Persze nyilvánvalóan mind kiválóak a maguk területén, különben nem lennének itt. De mégis, mint vezetőnek, nekem kell felelősséget vállalni értük. Azt hiszem a bácsikám is erre akart kilyukadni az előző beszélgetésünkön. Csak akkor még nem értettem meg miért mondja, amit. Előrébb lépek, és átveszem a mappát a legendás aurortól.
- Köszönöm uram! Nem fogok, azaz nem fogunk csalódást okozni. – a hangom mindenre elszánt, és a végsőkig eltökélt. - Felderítjük az ügyet, és elfogjuk a tetteseket, akárhol is legyenek most.
Vetek egy szigorú oldalpillantást Andrewra, amikor elsüti azt a mondatot a pénzről. Értem én, hogy egy igazi tenyérbe mászó aranyifjú, de ennek akkor sem itt van a helye. Ez az ügy komoly. Nagyon is. Nyilvánvalóan szükségünk lesz az elemista szaktudására. Viszont a modorával még lehetnek gondok. Mindenesetre ezt később kell a helyére rakni. Az eligazítás után. Egyéb iránt lenne ötletem, hova rakja a fene sok pénzét, vagy ha nekem nem is a nénikémnek a jótékonysági bálján tutira…
Vakító fogpasztamosollyal nézek körbe, figyelmen kívül hagyva Gemma fejcsóválását. Ő tudja, hogy mit miért csinálok, és ez így van rendben. Megállapodtunk, ő a fény, míg én a sötét, a szívünk viszont közös. Ha valamiért én meghalnék, ő tovább élhet nélkülem. Jake jelenléte viszont már furább, hiszen ő tudja, hogy egykor Nicolas voltam, egy régi, másik életben. Valaki, aki kész volt másokért küzdeni, és ezzel rengeteg fájdalmat okozni a szeretteinek. Éppen ezért nem tehetem meg, hogy mindezt már fel is vállalom. Ám Jake pillantása elfordul rólam, ami a régmúltban volt, azt ott is hagyjuk. Kingsley szavai mosolyt csalnak az arcomra, hiszen az a szerepem, hogy játszam az unatkozó dúsgazdagot, aki akár magát a Gringottsot is megvenné, ha eladó lenne. - Hogyne uram, a pénz nem akadály. – Felelem az első kulcsmondatot, aminek ilyenkor el kell hangoznia egy tenyérbemászó fickó ajkai közül, és nagymenő pillantással Shannára kacsintok, mintha ő is a hárembe tartozhatna, ha lenne olyan. Ez már csak azért is pofátlanság, mert mindenki látta, hogy megszorították egymás kezét Jake és ő. Ám ha azt akarom, hogy a világ valami undok, arrogáns alakot lásson bennem, igenis meg kell dolgoznom érte. Tudom, hogy ezzel Gemma ellenszenvét is kiválthatom, de vele már megbeszéltük párszor, hogy a sötétben ténykedés messzemenőkig háttérbe szorítják a barátkozást, és egyéb érzelmeket. Volt egy röpke pillanat, amikor úgy véltem, hogy talán számára megnyílhatok jobban, mutathatok valamit az igazi önmagamból, ám nem, ezt az áldozatot nem hozhatom meg. Az hidegen hagy, hogy a hollóhátas csaj lesz a vezetőnk, nekem aztán nincsenek ilyen törekvéseim, pláne, hogy auror sem vagyok, de rá kell majd a leginkább odafigyelni Gemmán kívül, hogy ha bajba kerülne, ott lennék mellette. Besorolok hát a szív-társ mellé, és halkan suttogom oda, mintha csak valami romantikus vallomás lenne. – Ha szétszakadnánk, akkor hívj ha baj van. Menni fogok. – Mint ahogyan már megtettük korábban is, ez a különleges kapcsolat köztünk ilyen. Csak azt sajnálom, hogy az öltönyben kell játszanom az idiótát, ez a civil életem már csak álca, kényelmetlen, torz, és morbid. Mindez már nem én vagyok. Megváltoztam a maszk alatt, az az igazi önmagam.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ismerem Andrew igazi arcát és azt is tudom, hogy milyennek mutatja magát mindenki más előtt, de ettől még nem kevésbé furcsa ezúttal sem ténylegesen látni és megtapasztalni ezt. Tudom, hogy miért csinálja és még sem tudom igazán megérteni, hiszen tehetséges és sokat tehetne másokért nyilvánosan is, nem csak... titokban. Végül csak alig észrevehetően csóválom meg a fejemet. Talán rossz ötlet volt őt is bevonni, de végtére is talán nem lesz belőle gond, legalábbis remélem és így én is nagyobb biztonságban érzem magamat, hiszen a többiek nem igen ismerik a gyenge pontjaimat, amiből akad nem kevés és ha épp azokkal kell szembesülnöm egy komoly helyzetben, mást is bajba sodorhatok. Azon már ezek után egészen könnyen napirendre térek, hogy van egy idősebb is a csapatban és már egyértelmű, hogy ő lesz majd, aki a csapatot vezeti. Akármennyire tehetséges vagyok, akármennyit is gürizek a sikerért soha sem léphetek, vagy legalábbis igen nehezen azok nyomába, akiknek a közvetlen rokonai eleve magas pozícióban ülnek az aurori hivatalban. Pech... kétlem, hogy valaha is az hagyná el egy vezető auror száját, hogy az enyém a megtiszteltetés, hogy vezessem a csapatot. Majd ha kiharcolom magamnak, majd ha összeszedtem magam a nyári események után. Irány hát az iroda, ahol már vár minket a sötét bőrű auror. Halkan köszönök, aztán csendben maradva hallgatom végig a részleteket. - Minden részletet megtalálnak a mappákban. Amit fontos tudniuk, hogy az akció épp az előbb említettek miatt titkos és legyenek óvatosak. Azért önöket válogattuk össze, mert a maguk területén tudjuk, hogy kiemelkedőek. Mr. Calverre az elemi mágiákban való jártassága miatt lesz szükségük, reméljük... komolyan veszi majd a feladatot. - amikor Kingsley határozottan Andrewra pillant, nem tudom megállni, hogy ne kövessem a tekintetét. Nagyon remélem, szinte kérem a pillantásommal, hogy ne vágjon vissza valami... mindannyiunk számára kellemetlent. - Kezeskedem róla uram, hiszen én kértem, hogy velünk jöhessen. Tudom, hogy mindent belead majd és kiváló háttértámogatás lesz a csapatnak. - szólalok meg gyorsan, magam sem tudva honnan veszem a hirtelen jött bátorságot, aztán gyorsan be is csukom a számat, mert a végén még én is hasonlóan szúrós pillantást kapok majd. Így is tudom, hogy csoda, hogy itt lehetek, miután az elmúlt évekhez képest nyár óta jelentőségen visszaesett a teljesítményem bizonyos... problémás területeken. Remélem Andrew is tudja, hogy akármennyire is játszania kell a szerepét, számomra ez most nagyon fontos, hogy megmutassam még mindig érek annyit, mint a családomat ért tragédia előtt.
Szinte élvezi a lányból sugárzópulzálást, és élvezi, hogy ő lehet az ellenpontja. A szavakra kissé felvonja egyik szemöldökét. - Pedig egész reggel vicc-lapokat nézegettem, csak emiatt. Tudod milyen kevés hiúzos vicc van? Kárba veszett idő.. - egy apró drámai sóhaj is belefér, meg egy apró, enyhe megrovást sugalló tekintett. Shanna pontosan tudja, hogy Jake minden, csak nem az a vicces-fiú típus. Sokkal inkább a hideg, háttérből figyelő, magának való alkat, aki fedezi a lány szeleburdi kiruccanásait. Egyből meg is érzi a zavart, amit Petra jelenléte okoz benne, de nem foghatja mindig a kezét. Főleg ennyi ember előtt. Halkan megköszörüli a torkát, és bemutatkozik, illendően. - Jacob, örvendek. Megnyugtató egy tapasztaltabb valaki jelenléte. - biccent hozzá, majd amikor meghallja a vakuk villogását, és előbb Gemmát, majd Andrewt megpillantja, akkor átfut az agyán egy nem is annyira nagyon régi emlék. És egészen meglepődik, hogy a lány bemutatkozik. Calver megjelenésére a szeme se rebben, ismeri a családot. Minden esetre viszonozza a bemutatkozást, és amint a csapat összeáll, és Griff az ajtóhoz lépdel, ő ott van valahol mögötte. Mindenkit előreenged, udvariasan tartja az ajtót, vagy csak áll mellette, attól függ, merre nyílik, majd utolsóként belép, becsukja az ajtót, aztán ott is marad, hogyha távoznak, nyithassa. Csendben hallgatja az eligazítást, és az igazat megvallva nincs meglepve, hogy Petra kapta meg az ügyet, hiszen ő a rangidős auror jelenleg, úgyhogy nem is számított arra, hogy Griffé lenne az ügy. És ennek valahol örül is. Főleg, hogy a lánynak is vannak ilyen képességei, meg ez mégiscsak valami komolyabb dolgot jelent. De így már érti, miért van szükség egy elemistára, egy gyógyítóra, meg négy aurorra. A jó öreg Towerben meg legalább lesz kikkel elbeszélgetnie. Csendben, rezzenéstelen arccal hallgatja a dolgokat, finom oldalpillantást vet Griff felé, majd várja az elbocsátást.
Magabiztosan szaporázom a lábaimat, olyan nyugodtságot eröltetve az arcomra, mintha csak egy kávéért indulnánk ki. Egy halvány feszültség azért még is csak látszik az arcomon, de ez egy pozitív izgalom, amiből töltekezhetek és erőt meríthetek. Nem lehetünk örökké zöldfülűek. Oldalra pillantok Jake-re és a kézszorítást viszonzom, de aztán gyorsan megcsóválom a fejem. - Ne is mondj ilyet, ez most valami komoly lesz, érzem, nem viccelheted el. - válaszolom, bár a hangom cseppet sem megrovó vagy kioktató, inkább kicsit játékos. Ahogy haladunk az iroda felé, egyre jobban duzzad a csapat száma, és ez egyre jobban megijeszt. Na nem úgy, hogy hirtelen kiül az arcomra a rémület és kereket oldok, csak nem tudom pontosan, hogy milyen volumenű feladathoz kellhet... hat ember. Húha. - Szia Cody, Gemma, Andrew és... Petra? - a végén kicsit felcsúszik a hangom kérdésbe, pedig igazából már Andrew Calver jelenlétén is meg vagyok lepődve. De Petra? Miért osztanak minket egy csapatba, ő egy évvel idősebb, ezek szerint... Ő lesz a csapat vezetője? Mindenkit ismerek, Gemmával szaktársak vagyunk, egy évfolyamon, szóval már nem egyszer beszéltünk, Cody az egyik legtehetségesebb gyógyító, Andrew Calver... nos, ő egy igazi aranyvérű arisztokrata, már nem egy partin vettünk részt mind a ketten, és közben elemistának se utolsó és Petra... Nos, Petra. - Igen, már kezd nagyon érdekelni, hogy miről is van szó. Ne várakoztassuk Shackleboltot. - mondom, és igyekszem nem mutatni, hogy hiába kedvelem a háztársamat, most egy kicsit zavarodott vagyok a jelenléte miatt. Előre lépek az ajtóhoz, koppintok rá hármat és amikor meghallom a hangot, ami beinvitál minket még hátrapillantok mindenkire utoljára, és belököm az ajtót. - Uram, azt hiszem mindannyian megjelentünk az eligazításra. - szólalok meg egy biccentéssel, és szépen besétálok előre, annyira, hogy mindenkinek helyet adjak. Nem nagy iroda, de nem is ez a lényege, fontosabb a praktikum, mint a fényűzés. - Örülök, hogy ilyen hamar eljöttek a hívásomra. Nem véletlenül magukat választottuk ki, ugyanis egy igen kényes ügyben kell nyomozniuk. - kezd bele a sötétbőrű, szinte legendás auror. - Egyre több forrásból tűnik valószínűnek, hogy a Roxfort területén történt robbanás óta számtalan diák, személyzet, és a közelben tartózkodó úgynevezett Rejtélyes Mágikus Adottságra tett szert, amik különféle erővel ruházhatják fel az embert. A sejtésünk nincsen beigazolva, éppen ezért nem kérhetünk fel már hivatalba iktatott Aurorokat a feladatra, de több, mint valószínű, hogy egy ilyen képességekre szert tett egyén az, akit a múlt évben a Camden-i tűzvészért kellett volna felelősségre vonnunk, a földrengésért az újévnél, illetve két héttel ezelőtt egy személy, vagy egy csoport, el akarta árasztani a Tower of Londont (London Tornya, erődítmény, fegvyerraktár, királyi palota, levéltár, csillagvizsgáló és börtön volt régen, a Temze partján). A boszorkány-szemtanúk és az Aurorok szerint egyetlen alkalommal sem volt nyoma pálcavarázslatnak, egy egészen más mágikus mintát hagyott maga után a tettes.
Némán hallgatom az eligazítást, próbálok minden információt magamba szívni, habár tudom, hogy a találkozó végeztével a csapat vezetője kapni fog egy mappát minden elérhető információval, amiben ezek bizonyára le lesznek írva. Tisztelettudóan figyelem a férfit, egészen addig, míg el nem hallgat, aztán egy lépést előre lépek. - Uram... - kezdenék bele, amikor a férfi egy pillantással közbevág és rólam átfordul a pillantása Petra felé, a mappát pedig egyáltalán nem nyújtja felém. - Az akciót Miss von Rosemberg fogja vezetni.
Épp a bácsikámmal teáztam és beszélgettem a minisztériumi irodájában, amikor megkaptam azt a bizonyos levelet. Némi gondolkodás után kérdeztem rá: - Bácsikám, te tudsz valamit erről az ügyről? - Majd Kingsley Shacklebolt kellő időben mindenről tájékoztat. Annyit tanácsolhatok, hogy mindig legyél összeszedett, elővigyázatos, és felkészült. - Értettem bácsikám. Akkor azt hiszem jobb, ha indulok is. Köszönöm a teát, és a beszélgetést. - Szívesen. És nagyon vigyázz magadra.
Persze. Miért is ne most zuhogjon az eső. Jobb, ha hopponálok. Már az Auror parancsnokság folyosóin lépkedek kimért, mégis könnyed léptekkel. Az jár az eszembe, amit a bácsikám mondott. Illetve nem mondott. De láttam rajta. Tud valamit, amit nem mondott ki. És aggódik értem. Persze ezek közül a tények közül egy sem meglepő. Először is meglepően kevés dolog történhet a mágus világban a tudta nélkül. Sokan azt beszélik, nagyobb hatalma és befolyása van a Mágiaügyi Miniszternél is. Éppen ezért nem kizárt, hogy mielőtt velem teázott, azelőtt valaki mást is meginvitált az irodájába egy beszélgetésre. Nevezetesen magát Kingsley Shackleboltot. Ez pedig elvezet a második számú tényhez, hogy aggódik értem. Persze a családnak ez a dolga. Aggódni a másikért. Vigyázni rá, ahogy tőle telik. És bár a bácsikám nem kifogásolta hangosan a pályaválasztásom, legalábbis nem szólt bele, és nem gátolt meg benne, de a tekintetén mindig látszik az aggodalom. Elvégre az auror pálya nem életbiztosítás…
Gondolataimból egy egész kis csapatnyi ember zökkent ki a folyosó közepén. Ahogy odaérek hozzájuk, barátságos mosolyt villantok Shanna felé, elvégre ő a háztársam, és barátnőm is. Igen nagyra tartom a szorgalmát, és tudását. A többieket legfeljebb látásból, hallomásból ismerem. Így kedves, mégis nyugodt hangon köszönök, és mutatkozom be.
- Sziasztok! Petra von Rosemberg vagyok. Egész szép kis csapat jött itt össze. – eresztek meg egy biztató mosolyt. Igyekszem összeszedettnek, és valami földön túli nyugalmat sugárzónak mutatkozni. Fő a hidegvér. Azonban a gondolataim akaratlanul is elkalandoztak kicsit. Vajon az apám is mindig így izgult, és ilyen ideges volt, minden nehéznek ígérkező ügy előtt? Vajon ő is érezte ezt a gombócot a hasában? Vajon megtudom valaha az igazat, hogy mi is történt a szüleimmel? Egy egész „rakás vajon?”. Ezt viszont a mostani helyzetre való tekintettel ki kell zárnom. Profinak kell lennem, ehhez pedig úgy is kell viselkednem.
Gemma tökéletesen jól látja, éles helyzetekben nem szívesen vetném őt be. Ő inkább a minisztériumba való, a tárgyalóasztalok mögé, hogy a törvény kezével csapjon le a bűnösökre. A bunkó stílusom ellenére is sikerült megkedvelnem őt, és hát tudjuk, hogy az auror pálya élethalál-harc, bármikor vége lehet a dalnak, őt pedig nem szándékoznám elveszteni, ha már valakit annyira közel engedtem, hogy ismerje a motivációimat. Valahogy mégiscsak ráerőltette az akaratát a bürokratákra, hiszen elsőre nem is értettem, hogy miért mehetek egy auror küldetésre, lévén hivatalosan közöm nincs a szakmához, mindenki szemében az elitista aranyvérű dúsgazdag ifjú benyomását keltem. Gemma azt nem érti meg, hogy a hivatalos arcom nem fog túl sok hasznot hozni, mások előtt pedig nem fedhetem fel az éjszakai énemet, így.. csak valami plusz ösztönt tudok hozzzáadni a mai nap sikeréhez. A belépőm hatásos, mint mindig, kisebb tömeg, riporterek hada követ, mágikus vakuk villannak, hiszen azt hiszik, hogy a rejtély- és misztériumügyi főosztályra megyek, hogy ajánlatot tegyek bizonyos ősi relikviákra. A folyosón őrt álló aurorok enyhe rosszallással akarnának kordont vonni a tömeg elé, hogy csak engem engedjenek át, csoda, hogy nem húznak sárga szalagot. Armani öltönyöm rám van szabva, szinte taszítja a pihéket. A szemeimet a vadászpilóták méregdrága napszemüvege dísziti, hiszen mint tudjuk, menő és öltöztet is, no meg a vakuk ellen is hatásos. A riporterek nem jöhetnek tovább, csoda, hogy az aurorok gyűrűjében én is átjutok, a hajam mintha minimum vizes lenne a zselétől, úgy be van lőve, még szinte meleg a fodrászollótól. Gemma ismeri a stílust, és tudja, hogy mennyire más mindez, mint amit éjszaka hordok. - Mikor kezdődik a party? – Kérdezem szórakozottan, mint aki csak úgy eltévedt. Megpaskolom a belső zsebbe rejtett flaskát, mintha csak megnyugtatna. Érdeklődne nézek végig a többieken, már mindet ismerem minimum látásból, de közös óráink csak Gemmával vannak. Na igen, az ő jól szituált külseje számomra tökéletesen elfogadhatóbb, nőiesebb, mint a cicáké, akikkel amúgy mutatkoznom illene az álca szerint. Nem mutatkozom be, a Calvereket mindenki ismerte a sajtóból, sőt, elvileg engem is.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Egyedül érkezem, de ez nem csoda. Az a csoda, hogy sikerült Andrewt rábeszélni, hogy eljöjjön, hiszen esze ágában sem volt. Elég szép vitánk kerekedett ebből. Én kaptam meg a levelet, hogy remélik itt leszek, mert fontos feladat lenne és összeállítottak egy kisebb csapatot diákokból. Andrew szerint persze még nem készültem fel egy komolyabb feladatra, hiszen ha éles helyzetben pánikolok be abból csak baj lehet. Ezért jutottunk végül arra, hogy nincs mit tenni voltunk mi már közös küldetésen - nem mintha jó vége lett volna -, viszont ha velem jön akkor tud figyelni rám és nem lesz gond. A Minisztérium kezdőknek még úgy se adna túlzottan bonyolult feladatot nem? Úgyhogy végül úgy vállaltam a dolgot, hogy ő is jön. Azt is megértette végül, hogy semmi értelme, ha titokban követ, mert akkor furcsa lesz, ha baj van és mégis felbukkan. Persze ettől még idegesen konstatálom, hogy egyelőre nincs sehol, legalábbis a várakozók között. Az idegesség viszont nem látszik rajtam érdemben, nyugodtnak tűnik, még egy szolid mosolyt is varázsolok az arcomra. Shannát ismerem, egy szakra és évfolyamra járunk, jó néhány közös óránk van, bár nem beszéltünk sokat, de azt tudom, hogy jó abban, amivel foglalkozik. Cody pedig... meglepődöm, hogy itt van, de ő még szélesebb mosolyt kap. - Sziasztok! Gemma, Gemma Carlyle! - nyújtom a kezemet én is Jacob felé. Futólag láthattam már Shannával esetleg a folyosókon, de mivel vele sem vagyok annyira közvetlen viszonyban, így sosem kérdeztem, hogy ki a srác, a nevével tehát nem vagyok tisztában. Besorolok egyelőre Cody mellé. - Még sem gyógyító leszel, hanem auror? - finoman bököm a könyökömmel oldalba, de csak viccelek. Ő nem egy auror típus. Talán pont, hogy a gyógyítás miatt van itt? Hm... nehéz menet lesz, ha még gyógyítóra is szükségünk lesz és ha olyan könnyen belementek, hogy Andrew is jöjjön, aki elemista és inkább a támadásokban jó, no meg idősebb is. Mintha még lelkesedtek is volna, hogy őt is bevontam. - Valahogy olyan érzésem van, ez valami komolyabb dolog lesz, főleg ha ennyien vagyunk. Várunk még valakit? Egyet még tudok. - teszem hozzá gyorsan, hiszen Andrew biztosan hamarosan befut, aztán jön az eligazítás. Hát kíváncsi vagyok. Nem olvastam nagy hírt, legalábbis olyat, amit pár kezdőre bíznának. Talán valami közepes horderejű ügy lehet, amiről még nem cikkeztek, de mégis nagyobb csapat kell hozzá. A külsőmet tekintve, mint mindig most is igen rendezett vagyok. A hajam tökéletes, a blúzom nyakig begombolva, rajta kis zakó és még nyakkendőt is kötöttem, olyan lányos stílusút. Nadrág van rajtam, lapos talpú cipővel, úgyhogy azért nem úgy festek, mint egy titkárnő, inkább mint egy jól ápolt auror.
A szokott hidegséggel,már-már unottsággal sétál végig a folyosón,pont úgy, mintha az első küldetésére menne. Azt se izgulta túl kifejezetten, ezt se fogja nagy valószínűséggel. Amikor Griffre néz, akkor persze mindig finoman elmosolyodik, élvezi a lány lelkességét, néha jót derül a túlzott perfekcionizmusán, ami a srácnak sose lesz. Ő egyszerűen csak csinálja. Tény, hogy nagy eredmény, hogy nem volt eddig megoldatlan ügyük, de az aurorok között se sok akad, aki képes látni és irányítani a halottakat, vagy akinek famulusa lenne, úgyis mondhatnánk, sokan veszélyesnek és hátráltatónak találják ezeket a kis lényeket. Ahogy minden sétán, Jake most is a lányt figyeli, és örömmel konstatálja, hogy az idő kezdi megnyugtatni, és már nem izgul annyira, és nem játssza meg magát. Tényleg mintha nyugodtabb lenne, és sokkal könnyedebbek lennének a léptei is. Ahogy találkozik tekintete a lányéval, viszonozza a mosolyt. Végigfut a gondolatai között, hogy mi lenne vele a lány nélkül, és tényleg akkor is itt lépdelne, ezen szürke épület ódon falai között, vagy ő is egy laborban oktatna egy rakat kisgyereket a méregkeverésre? Talán rá is ez a sors vár? De most itt van, Griffel, és ez neki elég. Előre pillant, közben finoman megigazítja magán az ingjét, mégiscsak valami nagyobb ember fog nekik eligazítást tartani, nem illendő gyűrötten megjelenni. A lány szavaira újabb apró mosoly suhan át az arcán, és ahogy leengedi a kezét, finoman megfogja Griffét, és megszorítja. - Már csak pár lépés. De ha akarod, rendezhetünk még egy futóversenyt, mint az első héten.. bár esélyesen még csúnyábban néznének ránk, és több megrovót kapnánk. - súgja vissza a lánynak, majd ismerős hang üti meg a fülét, és ahogy felnéz, egy egészen ismerős arcba botlik. A felé nyújtott kezet persze viszonozza, és egy közepesen erős kézszorítást produkál. - Jacob Troops. Üdv Cody. Csavard ki a ruhád, mielőtt felmosatnak veled mindent. - somolyog, ahogy végignéz a srác ruháján, de nem néz rosszallóan. Kicsit furcsa neki, hogy Cody is itt van, és kifejezetten érdekli, hogy mi lehet az ügy hátterében, de nem kérdez egyből. Finoman végigméri a fiút, és úgy véli, Kingsley el fogja mondani, miért van itt, vagy Shanna megkérdezi. Nem veszi el egyikük kenyerét sem, nem az a szószátyár fajta, de a kérdő tekintete talán elég, hogy Cody meséljen.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Előtér, hall 2018-01-19, 02:26
Az aurorok & Cody
Odakint olyan mértékben eleredt az eső, hogy lassan úgy érzem, nem is felülről esik! Hogy eláztam-e? Ó nagyon is! De ez semmitől nem tud vissza tartani, bár kissé szerencsétlenül érzem magamat, mondhatni mint egy kiöntött ürge, a táskámat meg úgy szorongatom, mintha minimum a királyi ékszereket loptam volna el. Bizonyára senki sem néz hülyének. Ó és gyűlölöm az esernyőket! De most annyira izgultam és tele van mindennel a fejem, hogy esélyem sem lett volna értelmesen hoppanálni. A többihez meg késésben voltam és nem is egyeztettem előre senkivel... Teljesen kiment a fejemből olyat is lehet! Ajaj... jó lesz ha össze kapom magamat! De nagyon! Annyira izgulok, hogy azt elmondani nem tudom. Amióta tudom, hogy jönni kell, szinte nem is aludtam, éjjel nappal főzőcskéztem, kismilliószor ellenőriztem a növényeimet odahaza az üvegházban, holott azok békével nem nőttek egy centit se... Na jó kivéve az éjszakai kúszó... De az nappal olyan mintha kipusztult volna... Ezer és egy gondolat kering bennem. Mindent jól csináltam, minden össze lett készítve, ha kell helyben lesz időm, vagy lehetőségem kikeverni a megfelelő összetevőkből a szükséges elegyet?... Mindent úgy raktam össze, hogy aminek friss keverés is kell, az utolsó fázis előtt legyenek készenlétben az összetevők, ha netán valami másik kombináció kellene belőlük, össze lehessen rakni azt is. A szívem olyan hangosan dübörög a fülemben hogy alig hallok valamit, aminek köszönhetően most az egyensúlyommal is igencsak gondok vannak... Nagyjából, mintha részeg lennék! Az összes lehetséges folyosón eltévedek és majdnem mindenkitől kétszer kérdezem meg, hogy merre is kell menni, és a liftben éppen csak sikerül megkapaszkodnom. Szerencsére a táskámat most nálam van és kellően szorítom magamhoz hogy el ne dobjam. Az összes üvegcsére, és törékeny holmit egy törésgátló bűbájjal láttam el, egyenként, hogy ha egymásnak koccannak se legyen bajuk. Nagy sokára sikerül megtalálnom azt amit keresek, és a folyosón ki is szúrom Shanna-t. Egy pillanatra felém néz, én meg ráintek nagy lelkesen, de hamar nyugtázom, hogy észre sem vett. Így voltaképp odacsörtetek hozzá..vagyis hozzájuk. - Sziasztok! Ti is itt? De jó! - Jakere pillantok egy lelkes, újoncokra oly jellemző ábrázattal és kezet nyújtok neki. - A nevem Cody, Cody Armstrong! - mutatkozom be, hiszen Shanna-t már hellyel közzel, legalább pár mondatos ismertségnek mondhatom, de Jaket egyáltalán nem ismerem. Legfeljebb olyasmikre emlékszem hogy mintha Mardis lenne, de... még ebben sem vagyok biztos.
Az első bevetés izgalmát sose fogom elfelejteni, az adrenalint és a vad ujjongást a szívemben és azt, hogy mennyire féltem, hogy nem fogok eléggé koncentrálni, hogy túlságosan lelkes leszek és hibázok. Persze, magamra akartam akkor erőltetni a profizmus külsejét, a nyugodt megfontoltságot, amit mostmár nem kell erőltetnem, hanem tényleg a magamé. Persze még kicsit több, mint egy év hátra van az Auror képzésből, de eddig Jake-kel minden kiküldetésünk sikeres volt, és ez nem kevés felettesünknek már szemet is szúrt. Persze mindig vannak rosszakarók, akik csak arra tudnak koncentrálni, hogy mindkettőnk szülei Aurorok, és biztosan a protekció vezetett minket ide, vagy szándékosan kapunk könnyű eseteket, de ez egyáltalán nem így van. Az ő szájukat befogni nem tudom, így inkább bizonyítok és a tökéletest nyújtom. Hiszen ezek vagyunk mi, a tökéletesen működő páros. A hatékony csapat. Most is együtt voltunk, amikor jött az üzenet, hogy Kingsley Shacklebolt-nál jelenésünk van, mert ő fog minket tájékoztatni a következő küldetésről, és ezen a találkozón minél sürgősebben meg kell jelennünk. Nem mondtak részleteket, hogy miről van szó, csak ketten vagyunk-e bevonva, mennyire súlyos a helyzet, de a sürgőssége elég sokat elmond. Oldalra pillantok Jake-re, és egy kis mosoly csúszik az arcomra, de a külvilág számára már csak a szemem árulja el az izgalmamat, nincsen rohangálás, nincsen szétszórtság, úgy haladunk végig a folyosón, mint akárki más itt dolgozó, nem úgy, hogy üvöltsön rólunk, hogy Zöldfülűek!, persze valójában még mindig annak számítunk. Az eligazító terem három folyosó csomópontja, és mi éppen a középsőről érkezünk, amiről csak hébe-hóba nyilnak irodák, eléggé csendes. - Ha valami nagy dologról van szó, valami nyilvános dologról, akkor mindenki felbolydulna... Ezek szerint még sem olyan sürgős. Vagy csak ennyire titkos? Na ez a rész már is jobban hangzik. - mondom halkan, csak olyan hangerővel, hogy a társam hallhassa a beszélgetést. Ezen a folyosón kint nem is nagyon van más, aki hallhatná mondjuk. Már csak fél perc és ott vagyunk, kiderül, hogy mivel is van dolgunk. Csak lennénk már ott, bárcsak lehetnék egy kicsit bugris, hogy futásra fogjam, de nem, csak kibámulnának, hogy mi van, tartani kell a nyugalmat.
