2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.]Kellemes ez a kis esti beszélgetés, végülis, örülök, hogy Kyle megjelent, bár most, hogy nem a tanulásra koncentrálok érzem igazán, hogy milyen késő is van, egyre inkább álmosodom. De nem baj, jól is van ez így, hiszen lassan tényleg aludnom kéne, holnap is lesz nap. - Hát őszintén reméltem is, hogy nem akarsz megbántani. – mosolyodom el szavain, majd ha már a büntetőmunka volt a nagy témánk, akkor én is kíváncsiskodom egy picit, és mint kiderül, nem volt igazán nagy büntetése még eddig, inkább csak segített neki Flitwich professzor abba, hogy visszarázódjon az itteni életbe. - Szerintem ez igazán kedves volt tőle és gondolom segített is. Nem maradtál le és muszáj volt a feladatodra koncentrálnod. De én megértem, hogy nehéz lehetett… egy szülő elvesztése mindig fájdalmas. – főleg, hogy én kettőt is elveszítettem, de muszáj volt erősnek maradnom, legalább látszatra. Az pedig, hogy belül mit érzek sokszor, hogy miket tettem vagy hogy éppen hányszor van rémálmom… maradjon csak meg az én titkom, az én dolgom. A fiú után nézek, majd a kérdésére csak finoman nemet intek a fejemmel, nem kell most már víz, szerintem ebből inkább alvás lesz. - Eddig én velem se voltak ilyenek, csak most így alakult. – sóhajtok fel cseppet, miközben tovább hallgatom a fiút. Tényleg nem volt szándékos ez az egész és szerintem Piton túl szigorú volt velem szemben, Kyle pedig… bár játéknak szánja, de picit se kedves. Inkább csak elfordítom tőle fejem és szépen összeszedem a holmijaimat, majd felkelek, de mosolyra nem futja. - Kössz, ez… ez igazán kedves tőled. Így is tudod, hogy mennyire parázok, erre még… - fejet csóválok. – Mindegy is, inkább megyek aludni, jó éjt, Kyle! – nem esett jól, nagyon nem, bántónak tartom ezt a furcsa humort. Bár van humorérzékem, ez most nagyon nem jó pillanatban jött, hiszen már mióta tanulok, alig aludtam, ezt a fiú is tudja, erre meg… Nem akarom hibáztatni, nem akarok összeveszni vele és tényleg álmos vagyok, így inkább csak magára hagyom a klubhelyiségben és úgy sétálok fel a szobámba, jó lesz lepihenni, bár az tuti, hogy megint nem fog egyszerűen menni az alvás.
- Akkor most már tudom, hogy mivel kell téged kiengesztelni. Nem mintha meg akarnálak bántani. - mosolygott Kyle, majd örült, hogy a terve legalább valamennyire sikerült. Legalábbis Astrid ezt mondta és ez elég volt neki. A feltett kérdésre viszont nem igazán akart válaszolni. Egy egyszerű egyszavas válasz nem lett volna elég, mert utána következett volna a miért, amiről nem igazán szándékozott beszélni. Legalábbis voltak benne ilyen gondolatok is, aztán eszébe jutott, hogy ki is ült épp mellette. A lány, ki az előbb nevetve bökte meg a mellkasát, a lány akivel jó barátságban volt igazából. Kyle hamar mozgolódni kezdett ültében. - Ja, voltam már. Voltam már büntető órán. - szólt, majd tolta is fel magát állásba és indult meg lassan az asztalhoz Tavaly, mikor az Apám meghalt, úgy egy ideig nem volt igazán semmihez sem kedvem. Ezt illetően a tanuláshoz sem. - tekintett vissza Astridra – Flitwick hívatott fel magához, de a büntetésem az volt, hogy az elmaradt feladataimat, beadandóimat mellette kellett megcsinálnom. Igazából nem is figyelt rám szerintem, csak meg kellett mutatnom, amikor végeztem velük. - fordult vissza az asztal felé és nyúlt egy kancsóért – Gondolom a háza egy diákja vagyok és ezért volt mindez. Szóval nem hiszem, hogy olyan példaértékű lenne az én bűntetésem. Azt hiszem, hogy neked nem ilyen lesz. - kuncogott – Vizet? - ha kért a lány, úgy öntött neki is. Kyle visszament Astridhoz és leguggolt mellé. - Egyébként nem vagyok az a rosszcsont fajta, de szerintem ezt tudod jól. Nem vontak le még pontot miattam a háztól és ezen kívül nem kellett mennem senkihez sem büntető órára. Hehe. Ha más nem szórakoztassanak a holnapi pletykákat, amik rólad és a büntetésről fognak szólni. A hollóhát feketebáránya, Astrid McCaine. - nyújtotta gúnyosan a nyelvét Kyle és képzelte el ezt címlapcímként.
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kyle és Astrid 2014-11-02, 11:21
Kyle & Astrid
[You must be registered and logged in to see this image.]Én bízom valamilyen szinten Kyle-ban, de mégse hiszem el teljesen azt, amit nekem mond. Nem érzem túl reálisnak azt a képet, hogy rólam érdeklődnek a srácok, amikor hát… egyáltalán nem szoktam a középpontjukban lenni. Persze vannak fiú barátaim is, de nem olyan nagy számban, mint a lányok és mivel egyikük se tűnt úgy, hogy nagyon kezdeményezni akarna, hát minek törjem magam úgy igazán? Ha valakit érdeklek, majd elém áll és kérdezget… talán jó is lenne, ha valaki segítene kiverni Pitont a fejemből. De ne csak rólam beszéljünk ám egész este, ideje rá is terelni a témát, így kíváncsiskodom, de talán nem vagyok túl pofátlan, majd kiderül, hogy mit reagál, de ez a köhögés halk kuncogást vált ki belőlem, miközben egy édes mosoly is megjelenik csinos arcomon. - Nem tudom, hogy miért lep meg ennyire a kérdés. – hiszen 17 éves már ő is, miért ne lehetne bárkije? Na de figyelgetem tovább a zavart srácot, miközben folytatja is, végül pedig megrázom cseppet szép buksimat. - De mégis miért? Teljesen jó fej és aranyos srác vagy, simán lehet, hogy nem egy csajnak bejössz! Merj kezdeményezni Kyle, hidd el, jól jársz! – kacsintok rá és ezeket úgy tanácsolom, mintha én aztán bátrabb lennék. Ugyanolyan nyuszi vagyok, mint ő, de mégis csak a fiúknak kell kezdeményezni… vagy nem? A lényeg, hogy szerintem lenne esélye, velem is mindig kedves és most is ide jött hozzám érdeklődni, pedig már későre jár és talán még az álmot is kisepertem a szeméből akaratlanul. - Hé! Nem csak én, hanem te is! Nem játszunk olyat, hogy csak én vagyok a téma. – bököm meg vigyorogva a srác mellkasát és úgy tűnik, hogy csak nem úszom meg a kérdést, válaszolnom kell. Ahj, anyám. - Hát… igazából még egyikkel se leptek meg soha, de szerintem mindkettőnek örülnék. Bár eléggé édes szájú vagyok, szóval a csoki az tuti siker. – kuncogok játékosan. Most is azért büntettek meg, mert képes voltam este palacsintát sütni, pedig már kijárási tilalom volt, nem lett volna szabad, szóval… tényleg elmondható, hogy rettenetesen édesszájú vagyok. A könyvek felé sandítok egy rövid időre, majd ez után nézek csak vissza háztársamra. - Egyébként némileg sikeres volt a terved, jelenleg már annyira nem parázok. Te kaptál már büntetőmunkát? – bár ismerem, de ezt mégse tudom róla. Senki se szokott ezzel büszkélkedni – legalábbis a mi házunkból -, így egyelőre ez talány a számomra.
- Áh, okos. Kyle mosolyogva húzta fel a szemöldökét Astrid válaszát hallva. Valóban, az efféle érdeklődés, rajongás elég gyerekes volt a társai részétől és a lány válasza szinte magától értetődő volt. Bár szokták mondani, hogy a lányok korábban érnek és talán ennek lehetett szemtanúja Kyle is. Ugyanakkor a visszakérdezésre nem számított. - Ö, tessék? - tört rá egy kisebb köhögő roham, melyet inkább csak a meglepettség okozott – Nem, nincs barátnőm. Hehe. - zavarában a tarkóját vakarta, majd sóhajtva fordult a kandalló felé - Tetszeni meg nem tudom. Minden lányban van valami szép, így minden lány tetszik valamennyire, de ja, amolyan szerelem még nincs kilátásba. Hogy is mondjam? Nehezen tudnám elképzelni, hogy bárkivel is kölcsönös lenne ez a dolog. Hehe. - tekintett vissza Astridra. Tudta jól, hogy e téren nem volt sok önbizalom benne, de nem is zavarta olyannyira ez a dolog. Persze voltak álmodozásai, egészséges volt e téren, de valamilyen szinten meg már bele is törődött, hogy milyen gyönyörű lányok is voltak körülötte és hogy ezek a társai nem az olyan fiúkra vágytak, mint amilyen ő volt. Persze e gondolatok miatt egy pofon lehet jót tett volna neki időnként, egy fejmosással lehet könnyebb lett volna az élete, de egyrészt nem volt, ki erről beszélt volna vele, másrészt meg tényleg nem tartotta ezt olyan nagy problémának. Majd egyszer. - De... de... de... Most te vagy a téma. Én most itt vagyok és őszintén érdekel. Mit szeretsz? - öltötte játékosan a nyelvét – Csokit, vagy virágot? Kyle nevetése jóízű volt. Nem akart ő semmit tőle, csupán csak ügyesen visszaterelte rá a témát és erre most igazán büszke volt.
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kyle és Astrid 2014-10-27, 12:23
Kyle & Astrid
[You must be registered and logged in to see this image.]Igazából tudnék bőven mesélni Kyle-nak arról, hogy miként is vagyunk a testvéreimmel, de valahogy most nincs kedvem róluk beszélni. Túl sok minden történt, én pedig… nem, most megkímélném magam ettől és remélem, hogy nem veszi magára. Hallom szavain, hogy nem örül neki, ami picit azért rossz érzést kelt bennem, de szerencsére tovább lépünk. Viszont ez az új téma olyasmi, ami eléggé meglepő a számomra és hát nem is tudom, hogy jobb-e a másiknál. Szemöldökeim feljebb szaladnak, miközben Kyle arcát tanulmányozom. - Hogy rólam? Mi… miért? – nem hiszek neki teljesen, így igen alaposan kezdem el tanulmányozni arcvonásait. Nőből vagyok, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy „folyton” rólam kérdezgetnék ezt a fiút, nem vagyok én annyira különleges. Igazából… valamiért senkit se érdeklek úgy igazán, ebbe pedig már kezdek beletörődni. Méghogy bárkit megkaphatnék, ha adnék nekik esélyt… Quinn se gondolhatta ezt komolyan, ő túlságosan is kedves, azért mondta csak, hogy jobb kedvre derítsen és elterelje a figyelmemet Pitonról. Kyle viszont tovább folytatja, most már kérdéseket is feltéve nekem, mire csak jókedvűen hajolok közelebb hozzá és nézek bele mélyen a szemeibe. - Válaszold azt, hogyha valakit őszintén érdekel, kérdezze meg tőlem. – kacsintok rá, majd vigyorogva távolodom el ismételten tőle. Eszem ágában sincs tanácsokat adni, na meg, mit mondhatnék? Milyen pasik jönnek be? Fiúk… hát nem éppen, inkább egy férfi, pont olyan, akit a Hollóhátasok nagy része biztosan nem kedvel, ezt az információt pedig eszem ágában sincs kiadni. - Miért, te senkit se néztél még ki magadnak, aki tetszene? Vagy már van barátnőd? – nem tudok róla, de sokakról nem tudok, nem szokásom mindenki után nézni, hogy ki kivel van éppen, de Kyle is már 17 éves, ki tudja, hogy van-e valakije vagy esetleg kiszemeltje. Régen többet beszélgettünk, talán nem esz meg azért, ha már én is kíváncsiskodom egy kicsit, végülis, ő is megtette.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kyle és Astrid 2014-10-26, 20:34
- Hát ebbe beletrafáltam. Éljen... Nem örült neki. Tényleg terelni akarta Astrid figyelmét és erre egy olyat témát hozott fel, mire egy mondatban tudott válaszolni a lány. Szerencsésebben is indulhatott volna mindez, ezt tagadni sem lehetett volna, ugyanakkor még nem volt vége. Bár Kyle sosem volt jó vezető, s ötletelő, de korai lett volna még feladnia, meg hát Astridról volt szó, egy jó barátjáról, miből úgy sem volt sok neki. Amolyan igazi, ritka fajta. - Akkor második felvonás. A szobatársaim folyton kérdezgetnek rólad. - ez valamennyire igaz is volt, valamennyire nem is. Igazából mindegyik heted éves lányról szokták őt kérdezni, hisz anno egy osztályba járt velük. Ha más miatt nem is, de emiatt gyakran szokták keresni. Mit szeret? Ki volt a pasija? Kérdezték őt úgy állandóan, mintha mindent tudott volna róluk, pedig ez nem így volt, sőt. Igazából nagyon kevés alkalommal osztottak meg vele ilyen információkat és ha mégis, az is csak véletlen volt. Nem vették észre, hogy ott állt mellettük, vagy épp túl hangosan röhögcséltek mögötte a hátsó padokban. De ez mit sem számított a tizenéves szobatársaknak. Általában Kyle ilyenkor valamit füllentett, vagy megtippelte, hogy melyik lánynak mi is tetszhetett. - Kérdezik, hogy mit szeretsz és milyen fiúk jönnek be neked. Hehe. - nézett fel a lányra – Mit válaszoljak? A csoki jó lesz, vagy virágokat küldjenek? - mosolygott kedvesen talán egy kis incselkedéssel is átszőve – Időnként igencsak ijesztően rajonganak értettek. Nem is értem. - szólt úgy, mintha ha neki még nem tetszett volna senki sem, pedig ez nem egészen volt így. Olykor – olykor ő is szívmelengetően álmodozott egy – egy szép lányról.
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kyle és Astrid 2014-10-26, 16:07
Kyle & Astrid
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem akarom azért nagyon hangoztatni a dolgokat, de Kyle-ban megbízom és mindig is jól kijöttünk egymással, szóval miért ne mesélhetném el azt, ami történt? Persze nem teljes egészében, csak részleteket. Elé is tárom tehát a dolgokat, majd amikor meghallom azt a bizonyos mondatot, nem tehetek róla, ösztönösen pirulok bele, amit remélem, hogy nem vesz észre. Hogy Piton is megkívánt volna valamit? Nem… tuti, hogy a srác ezt nem így értette. - Végülis evett a palacsintámból. – ismerem be és ezzel remélhetőleg jó választ adva. Az a csók… Áh nem, ilyesmit még csak véletlenül se böknék ki, így marad a kellemes mosoly pofimon, majd pedig az érdeklődés. Nehogy már csak rólam beszéljünk, a fiúnak is van elég baja, én pedig szívesen meghallgatnám, bár nem tudom, hogy képes lennék-e segíteni neki. - Sajnálom! Nem egyszerű, de idővel könnyebb lesz. – mondom ezt én, aki még mindig szenved. Nem tudtam tovább lépni a szüleim halálán, talán soha se fogok tudni, amíg bosszút nem álltam, de Kyle-nak véletlenül se tanácsolnék hasonlót, a részleteket egyébként se tudom. Majd ha úgy gondolja, hogy beavatna, akkor úgyis mondani fogja. Viszont szavaimból tudhatja, hogy én tökéletesen értem azt, hogy miért nem tudott pihenni, engem nem ver át ilyen egyszerűen. És hogy elvonja a figyelmemet? Hmm, végülis, lehet próbálkozni. - Jól van, próbáld csak meg, vond el a figyelmem. – bólintok végül rá jókedvűen, majd amikor a könyveim és a jegyzeteim be lesznek csukva, csak meglepetten tekintek arrafelé. Hát… oké, háztársam elég komolyan gondolhatja a dolgot, nagyon úgy tűnik nekem. - Öhm… más témával nem tudnád elvonni a figyelmemet? Nincs sok kedvem most róluk beszélni. – túrok bele szőke tincseimbe, mivel tényleg nem ez a legjobb téma, amit Kyle kitalálhatott jelenleg. Bár én vagyok a legidősebb nővér, mégis, nem tudtam levenni Nic válláról a terhet, ő gondoskodik rólunk, én pedig csalódást okoztam a családomnak, nem vagyok még méltó anya helyére, de talán egyszer majd az leszek. - De röviden mondhatjuk azt, hogy minden rendben van, mert hát jól vannak. – végülis élnek és egészségesek, és ez a legfontosabb. A kapcsolatom pedig velük jó, de messze nem tökéletes. Nic szerintem valahol haragszik rám, Lio pedig teljesen megváltozott, mégse adom fel a reményt, hogy egyszer minden rendben lesz ismét közöttünk. A könyveim felé sandítok, amelyeket Kyle becsukott, majd ajkamba harapok, végül pedig visszanézek a fiúra. Nem kéne ennyire paráznom, minden rendben lesz szombaton, muszáj lesz rendben lennie.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kyle és Astrid 2014-10-24, 09:24
- Oh, értem. Erre nem gondoltam. - vallotta be őszintén. Ő nem tett volna ilyet. Nem mert nem rajongót olyannyira a palacsintáért, inkább csak sosem kívánt meg ennyire valamit. Valószínű kibírta volna másnap reggelig. - Lehet Piton is megkívánt valamit. - vonta meg a vállát, hogy miért is járhatott akkor ott egy tanár. - Kényelmetlen volt az ágy, de ja, mondhatjuk azt, hogy nem tudtam aludni. A párnája puha volt, a takarója meleg. A kényelmetlen ágy indokot inkább csak kifogásnak szánta magának, mert nem akart rosszra gondolni. Az álmatlanság nem szó szerint gyötörte, inkább csak túl sok mindenről álmodott mostanság. Zavart és rövid álmok voltak ezek, a felére reggelre nem is emlékezett, de kipihenni magát ezek miatt csak ritkán tudta. Olykor mintha magát látta volna pár év elteltével, olykor a tragikus napról megmaradt emlékek gyötörték. - Tereljünk témát, elvonom a figyelmed, hogy ne gondolj a holnapi napra. Mit szólsz? Ha rágódsz azon, az nem segít. - mosolygott kedvesen Kyle, majd hajtotta be kérdezés nélkül a könyveket és a jegyzeteket – Hogy vagytok a testvéreiddel? Milyen érzés a rangidős nővérnek lenni? Kyle tudta jól, hogy sok testvére volt Astridnak, viszont a szüleik már nem éltek. Neki nem volt, se nővére, se bátyja, se húga, se öccse. Eddig sosem hiányzott neki, talán csak most kezdett el azon gondolkodni, hogy milyen is lenne egy testvér, szeressen az, vagy akár gyűlöljön. Igazából a szülei mindig is tettek róla, hogy sose érezze magát egyedül, azonban, hogy az Apját elvesztette nem olyan rég, úgy az Anyja is megváltozott. Magába fordult, eltávolodott tőle. Enyhe túlzással, mintha napok alatt mindkét szülőjét elvesztette volna. Rossz érzés volt és tehetetlen volt, nem tudott ezzel mit kezdeni. Talán ha lett volna egy testvére hasonló gondokkal, s gondolatokkal.
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kyle és Astrid 2014-10-18, 12:05
Kyle & Astrid
[You must be registered and logged in to see this image.]Lazán húzom magam mellé, hiszen mégse lenne kényelmes úgy beszélgetni, hogy ő mellettem áll, én pedig a szőnyegen ücsörgöm. Mondjuk gonosz vagyok, lehet, hogy menne vissza aludni, én pedig mégis itt tartom, de hát ismerem annyira Kyle-t, hogyha nem kíváncsi most rám, hanem inkább visszatérne álmai mezejére, akkor szólni fog róla. Az egyik jegyzetem hamar el is lesz tulajdonítva, így csak egy pillanatra tekintek felé, majd végül kibököm azt, hogy mi történt, hogy mi okból is vagyok én még mindig itt és tanulgatok. Ennyire nem vagyok stréber, hogy ne pihenjek, de félek… méghozzá egyre jobban, főleg az az óra óta, amikor előszeretettel égetett le, mintha buta lennék, pedig tudja ő is, hogy nem vagyok az. A fiú reakciója viszont nem esik igazán jól, ahogy elneveti magát azon, amin én oly nagyon feszengek, így csak elhúzom számat, majd végül bólintok a visszakérdezésre. Igen, ezt mondtam… - Ahogy mondod… szívás. – sóhajtok fel, majd ez után pillantok bele szemeibe, majd nézek a bájitaltan jegyzetekre, hiszen itt nem bűbájtanról lenne szó, bárcsak arról lenne… - Büntetőmunka lesz, még az is lehet, hogy nem fog kérdezgetni, de ha mégis megteszi, nem akarok rosszul járni. De igazad van, ő mindig tud olyat kérdezni. – lehet, hogy tényleg feleslegesen tanulok most? Hallgatnom kéne rá és hagyni a fenébe, na meg ahogy húgom is megmondta, majd túl leszek rajta, tényleg én parázom rá túlságosan, de hát se Lioneah, se Kyle nem tudják azt, hogy mi is történt odalent a konyhában, hogy miért félek igazán Pitontól, ahogy az érzéseimet se ismerik, amelyeket még magam előtt is sikeresen tagadok. - Igazából azért kaptam a büntetőmunkát, mert megszegtem a kijárási tilalmat, nem azért, mert szórakoztam vele. – azért csak pontot vont le, legalábbis eleinte, a többi pedig… azért nem büntetett, inkább ő is remekül elszórakozott én velem, sőt, még borral is kínált. Na de a történet még nem teljes, okkal szegtem meg a szabályt. – Nem tehetek róla, este megkívántam a palacsintát és lementem a konyhába sütni párat. Fene gondolta volna, hogy pont arra jár majd egy tanár. – sóhajtok fel kissé, mivel tényleg ez a helyzet. Persze én vagyok a hibás, miért kellett szabályt szegnem? Nem szokásom, nagyon nem, ahogy az se, ahogy a férfival viselkedtem, és igazából csak azért félek a büntetőmunkától. Más esetben nem aggódnék, de… némileg sikerült aznap hülyét csinálnom magamból. Nem, többé nem akarok alkoholt inni, túl őszintévé és közvetlenné tesz, még olyan személlyel szemben is, akinél tudnom kéne a határokat. Na de ne csak rólam legyen szó, nem vagyok én ilyen, így próbálom terelni a témát, el rólam. - És te hogy-hogy ilyenkor fent vagy? Nem tudtál aludni? – talán ő neki is vannak rossz álmai, ahogy nekem is a szüleim halála óta? Mivel külön szobában alszunk, így nem tudom ezeket a részleteket róla, de itt az idő, hogy kiderítsem.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kyle és Astrid 2014-10-18, 07:18
A lány lehúzta őt, ő pedig szívesen foglalt helyett mellette. Hasonlóképp törökülésbe helyezkedett, majd vette kezébe az egyik jegyzetet, miközben persze Astrid szavaira figyelt. Mosolygott eleinte, ahogy a lány is mosolygott, majd lepődött meg az igaz szavakon. - Pitonhoz? Büntető órára? - csodálkozott, majd tört ki belőle egy csendesebb nevetés, hisz késői órát írtak a nagy hangzavarhoz - Ez szívás! - majd a vállával a lány vállához dőlt és szólt ismét – De ne aggódj. Piton tanár, így is úgy is tud olyat kérdezni, amit nem fogsz tudni. Fölösleges rágni magad és ilyenkor bújni a könyveket. Kyle szavai egyáltalán nem voltak megnyugtatóak, sőt, mintha még fokozta is volna az izgalmakat. De hamar rájött, hogy barát volt ő és nem volt ilyen. A kedves társasághoz tartozott és bár jó volt incselkedni, mégis Astridról volt szó, na meg persze Pitonról és a bűbájtanról. Senkinek sem kívánt volna ilyen helyzetet. Beleolvasott a kezében levő jegyzetbe, majd tekintett fel újra a lányra. Astrid szép volt most, egy amolyan kicsit sajnálni való szerencsétlen áldozat. - De te mit csináltál vele, hogy büntetőórára kell menj? Nem néztem volna ki belőled, hogy pont Pitonnal fogsz szórakozni, vagy úgy bármelyik másik tanárral. - öltötte ki játékosan a nyelvét, hátha a jó hangulat oldja valamennyire a gyötrelmeket. De szó, mi szó, tényleg nem gondolta volna, hogy majd Astrid fog Pitonnal kötekedni, hogy úgy egészében majd Astridnak kell bármelyik tanárnál is büntetőórát tölteni. Bár lehet csupán csak a lány lelkesedése zavarta a Professzort, mert őszintén Kyle még ezt is kinézte volna belőle. Hirtelen elképzelésében a lány túl vidám volt Piton sötét jelleméhez és ez zavarta őt, de találgatások helyett inkább csak érdeklődve tekintett a lány felé, figyelt rá.
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kyle és Astrid 2014-10-16, 20:30
Kyle & Astrid
[You must be registered and logged in to see this image.]Ahogy telnek a percek és egyre több időt töltök a könyvek fölött roskadva, úgy érzem, hogy kezd lehetetlenségnek tűnni számomra ez a feladat. Most az agyam nem fog úgy, ahogy máskor – de hát mit várok hajnali egy óra felé? -, így nehéz számomra mindez, de a szombat közeleg, én pedig tudom, hogy nem úszhatom meg a büntetőmunkát. Piton kemény lesz, mint mindig és a múltkori után sejtem, hogy ismételten remekül akar majd szórakozni rajtam. Ettől függetlenül nem kelek fel és nem kezdek el hisztizni se, erőszakkal veszem rá magam, hogy újra és újra elolvassak bizonyos mondatokat, amelyek ellen agyam tiltakozik, hogy nem képes most befogadni, pihenni akar és a testem is aludna, de még legalább egy fél órát ki kéne bírnia. Nem számítok arra, hogy bárki megjelenik majd a klubhelyiségben, ilyenkor már mindenki alszik, így amikor meglátom az árnyékot a szőnyegen, majd meghallom az ismerős hangot, hirtelen rezzenek össze, majd szép, barna szemeimmel felnézek a srácra. - Kyle! – bukik ki belőlem ez az egy szó, a neve, miközben gyorsan kalapáló szívemet próbálom lenyugtatni, majd lassan kinyomom magam és most már törökülésben ülve nézek fel rá. Régen nagyon jóban voltunk, de most, hogy ő ismét hatodikos lett, egyre kevesebb időt töltünk együtt, hála a közös órák hiányának, én pedig sajnálom ezt. Mindig is kedveltem, nem is értem, hogy mi történt… vagyis de, pontosan tudom… Egy családtag elvesztése fájdalmas dolog. - Soha sincs késő, ha az ember el akarja sajátítani azt a tudást, amit még nem ismer. – kacsintok rá jókedvűséget tettetve, majd ajkamról lefagy a mosoly és lassan felsóhajtok, majd megigazítom hajamat és végül felnyúlok kezéért, hogy lehúzzam magam mellé a puha, vastag szőnyegre. - De… igazából késő van. Szombaton Pitonhoz kell mennem büntetőmunkára és mivel ez életem első büntetése, így fogalmam sincs, hogy mire számítsak, tőle pedig bármi kitelik. Fel akarok készülni, nem akarom azt, hogy hülyének nézzen. – rázom meg fejemet édesen, melynek hatására szőke tincseim táncba kezdenek csinos pofim körül, majd végül ismét a másik arcára nézek, várva valamiféle tanácsot vagy bármit, amit ilyenkor adhat nekem.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kyle és Astrid 2014-10-16, 20:10
Kyle számára kényelmetlen volt most az ágy. Kemény és túl meleg. Hiába fordult jobbra, s balra, hiába feküdt a hátára, sehogy sem volt jó. Az ablakán csak halványan szűrődött be a Hold fénye, így ha nézte is volna a plafont, abból nem sok mindent látott volna. Gondolkodott. Sok mindenen. Mit? Hogyan? Miért? Mikor? Hol? Számos kérdés merült fel benne, számos témában. E nyugodt éjszakai percben minden gondolata eggyé vált szinte, nem tudta szétválasztani őket. Felült, s felállt. Egy pohár vízért indult és jól tudta a klubhelyiség előterében talál is magának egy kancsót és poharat. Lábujjhegyen járt. Tudta jól, hogy a szoba melyik deszkája hol nyikorgott és nem akarta felébreszteni a szobatársait. Miként kiért az előtérbe, úgy felsóhajtott halkan. Siker. A helyiséget a kandalló tüze világította be. Kellemes volt, csendes, s otthonias. A lángok halk ropogását hallgatva, Kyle észrevett egy másik személyt is. Az irányába fordult és az arcára halvány mosoly ült ki, miként felismerte Astridot a földön fekve. Kyle és Astrid jó barátok voltak, bár már elég rég beszéltek egymással, kettesben. Talán a kviddics edzéseken, de más egyébként, hogy Kyle bukott egy évet, úgy már ugyanazon órákra sem jártak. A lány más volt mint ő. Lelkesebb, de ez a fiút egyáltalán nem zavarta, sőt. Kyle zsebre tette a kezeit és halkan indult meg a lányhoz. Nem sietett, s hogy egyre közelebb ért hozzá, úgy próbálta szemügyre venni, hogy mit is csinált épp. Fölé hajolt és halkan szólt, nem akarta megijeszteni őt. - Mit csinálsz? - arcára fintor ült ki, hogy látta milyen jegyzetek voltak Astrid előtt – Nincs ehhez késő? Tekintett le a lányra, aki egészen természetes pompáját mutatta a lángok fényében. A kiengedett haj és egyszerrű ruha. Igazából Kyle sem volt más ruhában, mondhatni a pizsamájában, de ezt pompának nevezni enyhe túlzás lett volna.
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Tárgy: Kyle és Astrid 2014-10-16, 19:00
Kyle & Astrid
[You must be registered and logged in to see this image.]Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi van velem, de ideges vagyok és izgulok. Hiába vagyok kitűnő szinte mindenből, így tehát bájitaltanból is, most úgy érzem, hogy nem tudok eleget, hogy Piton tenni fog majd érte, hogy megszívasson a múltkori után. Akkor is remekül szórakozott rajtam, most miért ne használná ki helyzetét, hogy újból kellemetlen helyzetbe hozzon? De nem! Nem fog kifogni rajtam, én akkor is kőkeményen tanulni fogok és mindent bemagolok, amit csak tudok. Pontosan a szombat kora reggeli büntetőmunka az oka annak, hogy késő éjjel a klubhelyiségben gubbasztok. Nem szeretném felébreszteni alvó diáktársaimat, tehát tökéletesen megfelel nekem a kandalló előtti szőnyeg, melyen most elhasalva olvasom a sorokat. Előttem megannyi könyv és pergamen hever, ami furcsa lehet, mivel az év végi vizsga még messze van és dolgozatot se fogunk írni a közeljövőben, de ha valaki felém néz, akkor a kandallóban ropogó tűz fényében tökéletesen láthatja, hogy miről is szólnak ezek az írások. Bájitaltan… méghozzá jóval előrébb tartok a könyvben, mint ahol órán, de muszáj egyszerűen ezt tennem, nem okozhatok csalódást. Mivel késő van, ezért most se öltöztem ki, inkább kényelmes ruházatban feszítek, amely most egy fekete nadrág, fekete zokni és egy hófehér színű trikó, mely minimálisan van csak felcsúszva derekamnál. Hajam kibontva, most színes tincsek nélkül omlik előre vállaimon át, arcomon pedig természetesen ilyenkor már nincs semmiféle smink se. ~ Vajon mit fog kitalálni? ~ - nem tudok egyszerűen tovább lépni ezen a gondolaton, lehetetlenségnek érzem. Annyira furcsa volt az a találkozás, olyan más volt, mint a tanórák keretein belül, ezért is izgulok annyira, hogy ismét kettesben maradok majd vele. Biztosan ki fog fogni rajtam, hiszen nem vagyok Mardekáros, oka nincs rá, hogy kedves legyen velem, arra pedig már rájöttem, hogy nem vagyok a szíve csücske, csak azt nem tudom, hogy miért nem. Jó, persze, múltkor egy picit tényleg pofátlan voltam, de egyébként mindig tisztelettudóan szólok hozzá, de ez már késő bánat, ahogy azt ő is mondta, ami történt, megtörtént.
//
