2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Bastien Monroe Születési hely és dátum: 1970.09.17. Csoport: Varázshasználó Patrónus: Vidra Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Énekes, művészlélek, beépített auror Képesség: - Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő Kihez tartozol: Jane Willow West
Jellem: Alapvetően vidám, nagyvilági figura vagyok, aki mindenben meg tudja látni a szépséget, a bájt. Nem véletlen, hogy mindenki művészléleknek, csodabogárnak tart. Ami másoknak kemény munkát jelent, az számomra hobbi, úgy alakítom az életemet, hogy bármihez ís nyúljak, abból valami szülessen. Legyen szó a festészetről, a szobrászkodásról, leginkább azonban a zene az, amiben ki tudok teljesedni. Az ének, a tánc, ez mind az, amivel le lehet nyűgözni a hallgatóságot. Hiszek a szerelemben, a békében, az odaadásban. Ha a hetvenes években lettem volna felnőtt, biztosan hippinek néznek, a hosszú hajam és a vagányul csillogó szemem azt sugallja, hogy nincs előttem akadály, megyek előre rendelületlenül. Másokra inspiráló hatással vagyok, afféle követendő példa, akinek a legbutább tanácsát is érdemes legalább megfontolni. Ami az igazi gyengém, hogy pont a fentiekből kiindulva nincsen számomra holnap, s mint olyan, következmények sem. Ezért nem gondolkoztam sosem hosszútávban, amolyan éljünk a mának, és rohangáljunk mezitláb a fűben a békét hirdetve típus vagyok.
Kinézet, megjelenés: Vonásaimban megtalálható az a kisfiús báj, amit nem sikerült kinőnöm, noha felnőtt férfivá értem. Alkatom erőteljes, járásom ruganyos. Rendszerint hosszúra hagyom világos tincseim, s megszoktam, hogy ettől rendezetlenné válnak, hosszabban már túlzottan hullámosnak tűnik. Szemeim zöldek, amolyan smaragdszín változatot tükröznek vissza. Állam szinte mindig sima, ezzel is elmélyítve a csibészes, kisfiús jelleget, amely még a negyedik x környékén is jellemez. Ugyanakkor nem szándékozom az ápolatlanság benyomását kelteni. Tartásom karizmatikus, könnyedén oldódom, ám ha társaságban középponti státuszt tudok kiharcolni, akkor teljes mellszélességgel tudom elengedni magamat, harsány nevetés jellemez, ami a túlfőtött művészlelkekre egyértelműen ráhúzható sablon. Igazi sztáralkatként egyedileg készített ruházattal bírok, semmit nem veszek fel kétszer. Illatom férfiakhoz képest meglepően kellemes.
Előtörténet: Ha visszagondolok arra, hogy mennyire más is lehetett volna a sorsom, csakis saját magamat okolhatom, hogy az önzőségem, a felelőtlen, konokul gyerekes mentalitásom juttatott ide. Hogy nem szeretném a lányomat? Szó sincs róla! Hogy jó apja lettem volna? Az már erősen kétséges. Ha belépek a házba, amely most már az én nevemen van, olyan idegenül érzem magamat. A kislány már kilenc éves. Rachel szemei hihetetlen okosságról árulkodnak, csak engem kezel úgy, mintha valami nemkívánt lakótársat kapott volna a személyemben. Az anyja a turném kellős közepén írta meg, hogy válik, nem hajlandó tovább így élni, s miután a lányunk most áll a nagykorúságának felénénél, innentől az én dolgom. Átkozódhattam, nem változtathatok semmin. Sőt, be kell ismernem, hogy Shelley okkal ment el. Nem tudtam megadni neki azt, hogy jó férj, szerető és apa legyek. Ám azzal igenis vádolhatom, hogy sosem volt egy rossz szava sem, hát honnan tudhattam volna, hogy neki ez így nem jó? Nyilván ott a felelősség, amit éreznem kellett volna, hogy ez így valóban nem házasság, de magával ragadott a zene, s a nyomozás, sokszor eszembe se jutott, hogy otthon család vár. Igazi közönségkedvenc lettem, másfelől a gyilkos utáni hajsza lekötötte a figyelmemet, a különböző rejtvények, amelyeket minden haláleset után hagyott. Hogy aztán vége szakadjon mindennek, hiszen sem a turnékat, sem a feladatot nem tudom így kellő szívvel folytatni, ha otthon egy kilencéves vár rám. Egyenlőre tehát kihátráltam mindenből, csupa dühös embert hagyva magam után, akik szerződésszegéssel, vagy éppen az Azkabannal fenyegetnek. Fogalmam sincs, hogy mit csinálhatnék Rachellel. London kertvárosi részén volt a közös házunk, oda kell visszaköltöznöm, és az átlagemberek életét élni. Mindezt úgy, hogy magamat el sem tudom képzelni apaként. Késő bánat, ugye?
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bastien Monroe 2017-10-23, 10:18
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Szia Cukipofa! Megmondom őszintén ez a pb valahogy sosem volt a toppjaim között, viszont amilyen frankó képet választottál... Na szóval jó választás és alapvetően passzol a karihoz is nagyon is, a bőrdzsekis rocksztár, aki közben marha sötéten tud nézni, ha már egy gyilkos után nyomoz. Tehát a pb szuper és persze a leírások is nagyon ott vannak. Szépen összeszedted és felépítetted a fiatalembert, bár már annyira nem is az, ha van egy lánya is és tuti nem egy egyszerű dolog hirtelen apává válni, amikor éppenséggel egész más jellegű dolgok töltötték ki eddig az életét, főleg nem egy 9 évessel, aki már tud igen nehéz eset is lenni, ha akar. Nem irigyellek. Nem is tudok belekötni semmibe, tényleg minden szuper, drukkolok hogy valahogy összehangold az életed, és rendbe tedd ezt az apa-sztár-zsaru hármast, bár tuti, hogy nem lesz egyszerű feladat. Menj is játszani és kezdheted is azt építkezést.