2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Nincs is jobb a csillogásnál! Talán csak a rajongótábor éljenzése."
Főkarakter: Nina Carlyn Monroe Teljes név: Nina Carlyn Monroe Születési hely és dátum: 1978. július. 19. Csoport: Griffendél Patrónus: Páva Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Nyolcadik (Látványmágus) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Született tehetség, Jóslástan - Kiemelkedő, Gyógynövénytan - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Szeleburdi és akkor ez még finom megfogalmazás, ha rólam van szó. Valahogy soha sem voltam az összeszedettség mintaképe, valahogy mindig belekapok mindenbe, kivéve egy dolgot, ami az éneklés. Imádom! Imádom a zenét, imádom a hangszereket, imádom azt, amikor csak úgy magával ragad egy dallam, körülvesz a csillogás, ujjong a tömeg. Semmi nincs, ami jobb, mint a zene, abban mindent ki lehet fejezni. Kitárhatod a szíved és megmutathatsz mindent a világnak. Lehetsz őrült és nem kell visszafognod magad, hiszen úgysem nevetnek ki, a színpadon bármit lehet. A zene egy olyan egyetemleges nyelv, ami mindenkire hat valahogyan és mindennek az alapja. A természeteben zenélnek az állatok, hiszen a madarak dalára ébred az erdő, de még a bogarak zümmögésében is találni ritmust. Még az általam annyira nem kedvelt katonák is ütemre lépnek és vannak mindenféle katonai indulók is. Egy dal csak pár hang egymásutániságával könnyedén szólhat egészen a szíved mélyéhez, akár könnyeket is a szemedbe csalva. Az egész egyszerűen... nem is tudom elmondani szavakkal, imádom! Vagy már mondtam? Szóval szeleburdi vagyok, kicsit most is eltértem a tárgytól. Gyakran fecsegek össze-vissza, és könnyedén váltok két teendő között, hirtelen el is felejtve mit csináltam előtte. Szeretek sok mindennel foglalkozni, szeretek ismerkedni, beszélgetni és néha talán túlzásba is esem és túlságosan naiv vagyok. Tudjátok valahogy fel sem merül bennem, hogy akár komolyan bajom is lehet, ezért idegesít ez az új ötlet az apámtól... testőr... Nem kell, hogy valaki megmondja mit teszek és hová megyek és mikor. Szeretem a rajongókat, szeretek köztük lenni, szeretek... mindent, ami ezzel az egésszel kapcsolatos és most vissza kéne fogni magam? Hát... kis esélyt látok rá, hogy tényleg igazán alkalmazkodni fogok majd, de megint elkalandoztam! Majd megismersz, úgyse menekülsz, ha egyszer találkoztunk.
Megjelenés
Szőke göndör haj, élénken csillogó kék szemek, látványos smink, ami általában eltűnhet, ha először rám nézel és persze az arcomon játszó huncut mosoly. Na persze a smink nehézkesebb, mert ez az iskola határozottan visszafogott és... attól félek tőlem is elvárják majd, hogy visszafogjam magam, pedig eszem ágában sincs a kedves vérvörös rúzsomat csak úgy parkolópályára tenni, mert valaki eszt várja el tőlem. Az alkatom középmagas, vékony, de erős fizikumom van, hiszen azért ahhoz hogy végigénekeljek és táncoljak egy koncertet bőven kell az állóképesség. Szeretem a szép és látványos ruhákat, kiegészítőket. Mindig akad rajtam karkötő, gyűrű, fülbevaló, ezek nélkül nem igazán vagyok hajlandó kitenni a lábamat a szobámból, már túlságosan megszoktam őket, nem valószínű, hogy engedni fogom, hogy bárki lebeszéljen a viselésükről. A hajamat szeretem kiengedve hordani, úgy sokkal látványosabb, ha már ilyen szép szőke fürtökkel áldott meg a sors. Csak időnként teszek bele egy-egy kósza csatot maximum, persze szépet látványosat és csillogót, ez gondolom nem is volt kérdés.
Életed fontosabb állomásai
Az életem alapvetően nem mondható túlságosan bonyolultnak. Az édesanyámat sosem ismertem, apa nem is nagyon mesélt róla soha, de valahogy nem is éreztem úgy sosem, hogy ezzel a helyzettel ne tudnék mit kezdeni. Apával élek együtt, de van egy nagynéném Mary néni, akihez nagyon sokat jártunk kiskoromban, azt hiszem mondhatni anyaként tekintettem rá és tekintek a mai napig is. Apa testvére, úgyhogy ebből soha nem is volt gond. Az életem igazi mesébe illő lányregénynek mondható, hiszen apa a Minisztériumban dolgozik felelős poszton, így aztán sosem volt gondunk a pénzre. Ő felel a mugli ügyekért, főként a média és a reklám az ő asztala, így én is elég sokszor fordultam már meg felsőbb körökben, vagy épp a Minisztériumban. Apa soha sem fogott vissza, sosem tiltott nekem semmit és talán e miatt is lettem kissé elkényeztetett és rendkívül naiv, de nem mondanám magamat rosszindulatúnak. A Roxfortos levelem kézhez kapása nem is volt kérdés, csak épp az az apró bökkenő akadályozott meg a jó jegyek elérésében, hogy... egyre több időt töltöttem énekléssel. Ott voltak az iskolai próbák először, csak szimplán a kórus, aztán egyre gyakrabban énekeltem szólót, majd 14 éves koromban nyáron volt az első fellépésem Londonban, amit persze apa lelkesen tapsolt végig. Hát így kezdődött ez az egész, azóta pedig nincs megállás. Az is felmerült, hogy az utolsó éveimet magántanulóként töltöm el, de végül csak a hetedik zajlott így. A többit nagyjából végigcsináltam, apa közbenjárására pedig meg lehetett oldani, hogy év közben is eljöhessek akkor, amikor koncertem van. Mára már határozottan azt mondhatom, hogy bőven van hírnevem, sokan ismernek, de ennek ellenére mégis úgy döntöttem, hogy folytatom az iskolát. Apa szerint ez inkább csak szeszély, de... év eleje óta nem hátráltam meg. Kell ez nekem, a látványmágia segíti a show elemeket és egyébként is szeretem a közösséget. Persze kb. én töltöm a legkevesebb időt a Roxfortban az évfolyamtársaim közül, de ez érthető, hiszen amikor koncertem van, akkor muszáj távol maradnom és még nem jöttek be a nagyobb turnék! Persze ezeket igyekszünk apával nyárra időzíteni és akkor a sulit is ugyanúgy tudom folytatni mellette. Nem mondom, hogy egyszerű mindent összeegyeztetni, de szeretek pörögni és szeretem, ha zajlanak körülöttem az események, nem is hiszem, hogy meglennék úgy, hogy csak... semmit teszek, az valahogy nekem nem megy.
Egyrészt nagyon köszönöm, hogy megalkotod a keresettemet, mert nagyon rá vagyok mostanság kattanva Taylor Swift-re, mert rengeteg képe, gifje van, és korából kiindulva nagyon jól beilleszhető a világba, de most beszéljünk a te érdemeidről. Bár több alternatívát is adtam, titkon reménykedtem, hogy a cuki és naív verzió jön majd be az alkotónak. A sztoridat újra kellett párszor olvasnom, annyira magasan lendülél keresztbe azon a bizonyos lécen, nem csak a fontosnak tartott részeket megtartva, még alaposan hozzá is téve, úgyhogy csak ámulok, és bámulok, nekem gyorsan meg kell alkotnom a (több mint) testőr srácot mert játszani akaroook!
