2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Egy kicsi, szűkös kávézó borzalmas dekorációval (például arany kupidók rózsaszín konfettit szórnak), a Főutca vége felé. Úgy tűnik, a roxforti tanulók közül csak romantikázó párocskák kedvelik.
A torta kérdés hamar megoldódik. Elég régóta vagyunk már barátnők ahhoz, hogy megosztozzunk két sütin, ehhez számomra kétség sem fér és akkor legalább mindketten meg tudjuk kóstolni mindkettőt, szóval ez a kézenfekvő megoldás. Megvárom hát, amíg a pincér távozik szépen, hogy intézze a rendelésünket és csak utána szólalok meg. Marietta az, aki szinte mindenről tud, ami velem kapcsolatos, hát persze, hogy tisztában vele, hogy Cedric mostanában milyen viszonyban áll velem, vagy inkább én vele. Már tényleg csak tisztázni szeretném ezt az egészet, de úgy fest nehezebb, mint gondoltam. - Tudom, csak hát... nem is tudom, hogy mit kéne ezzel kezdenem. Én azt hiszem már eddig is azon gondolkodtam, hogy véget kéne vetni neki, pont erről akartam bele most beszélni, de persze megint nem ér rá. De akkor... hogy csináljam? Levélben ez nem az igazi. - próbáltam megfogalmazni, de annyira személytelen lenne levélben leírni, hogy nem tudom működhet-e ez az egész közöttünk. Nem hiszem, hogy van értelme és nem akarok olyan lenni, aki csak azért szakít a pasijával, mert ő nem ér rá egy kicsit, bár az a baj, hogy Cedric nem csak egy kicsit nem ér rá, esetében ez már hónapok óta meg van. Először még nyáron a bevezető edző táborok, aztán meg elkezdődött a suli és én se tudok alkalmazkodni hozzá folyamatosan. - Én nem hiszem, hogy az érne valamit, mert most is azért írtam neki, hogy fontos és sürgős, hogy beszélhessünk végre, de nem jött. Tovább kéne lépnem igaz? - azt az esetek nagy részében tudom, hogy mit csinál, legalábbis amit a leveleiben leír. Persze attól még könnyen lehet, hogy van valami másik lány, hiszen vegyes csapatok vannak, miért ne lehetne? De nem tudom... nem kéne állandóan ezen agyalnom, az lenne, ha jobb ha tovább lépnék, de nehéz, hiszen itt van Kyle is, de... egyáltalán nem biztos, hogy érdeklem, és Aman szerint nem kéne mással foglalkoznom, amíg nem tisztáztam a dogokat Cedrickel, csak épp vele nem egyszerű, ha egyszer soha sem ér rá.
- Milyen igazad van -mondom mosolyogva az ötletre, hogy osztozzunk a két sütin. A pincér hamar feltűnik, s mi leadjuk a rendelésünket, ő pedig már viharzik is el,
hogy tálcára pakolja őket, s elkészítse a forrócsokikat. Miután halótávolságon kívülre kerül Cho végül felém tolja azt a doboz bonbont, amit már találkozásunk óta szorongatott a kezében. Barátnőm hangján érzem az aggodalmat, s van egy olyan érzésem, hogy nem hisz a fiúnak, amit nem is csodálnék, hiszen elég sokszor hagyta már cserben. - Cho. Cedric helyes és jó fej, de és igen itt van a de. De nagyon elfoglalt, hiszen ott vannak neki az edzések és a mérkőzések. Azonban ezzel a kifogással sem most állt elő először, nem számoltam eddig hányszor, de nem ez volt az első. A figyelmét és az idejét pedig úgy érzem, hogy nem engesztelheti ki holmi bonbonnal -itt ránézek a dobozra -, legyen az akármennyire drága csokoládé is -mondom el az igazat. Szegény lány rengetegszer esett már pofára a szíve miatt. Túlságosan szereti a fiút, és nem tűnik fel neki, hogy Cedric hiába kedves és figyelmes, amikor vele van, mégsem ő a lánynak való pasi. Chonak olyan srác kéne, aki figyel rá és törődik vele, nem csak csokikat küldözget neki a randik helyett a haverjaival. Nem, ez nem számít párkapcsolatnak. - Egy kapcsolat nem egyoldalú, mindkét félnek figyelnie kéne a másikra, de ez nálatok egy
ideje nincs meg. Sajnálom, hogy ezt mondom. Tudod, talán ha kicsit jobban a sarkadra állnál és nem hagynád magad. Legközelebb ha így leráz, akkor küldj neki egy sürgős baglyot, amiben mondjuk rákérdezek, vagy érdeklődsz, hogy mi volt. Valamint szerintem előbb szólnak egy ilyen megbeszélés miatt, simán küldhetett volna előtte egy levelet, hogy nem tud menni - folytattam tovább a kis hegyi-beszédemet. Túl nagy szíve van ennek a lánynak, hogy ennyi mindent elnéz. Cedric nem tudja, hogy mekkora kinccsel bánik így, pedig tudja, hogy Cho félénk és nem fog egykönnyen a sarkára állni, hogy magyarázatot követeljen. Ennek a vége még talán szakítás is lesz, ahogy Chot ismerem legalábbis biztos. Neki nem erre van szüksége...
340 ▲ remélem, jó így ▼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ma nem érdekel a fogyókúra. Amúgy is eleget szoktam mozogni, hogy ne kelljen rettegnem az alakom miatt, de ma meg aztán főleg nem izgat. Már így is benyomtam egy fél doboz bonbont... minimum. Ezek után még simán mehet rá egy csokis muffin, vagy esetleg még egy olyan isteni torta szelet is, netán... Na jó, azért azt hiszem nem kéne túlzásba esni, a csoki akármennyire is szeretném nem fogja helyettesíteni azt, amire most szükségem lenne, vagy inkább akire... bár épp ez az, hogy még csak abban sem vagyok biztos, hogy ez az a személy, aki még hónapja volt. Talán könnyebb lenne tovább lépni, de a fenébe is ez nem csak rajtam múlik, egyedül nem dönthetek benne, de vele az istennek se tudok beszélni. De végre megjön Marietta, így a mosolyom is visszatérhet, bár a gondterhelt felhangja azért még megmarad, de legalább már nem olyan veszélyes mértékű, mint eddig, ez is azt hiszem már előrelépésnek számít jelenleg. Belé karolok, aztán irány befelé. Amúgy is bent legalább meleg van, kint pedig már cseppet sem. Kezd bejönni a hűvös, bár nincs olyan nagy bajom vele, az angliai időjáráshoz vagyok szokva, de azért mégis csak jobban kedvelem a meleget. Lehuppanok hát, a bonbonos dobozt pedig leteszem szépen az asztal szélére. Most itt a süti, ez majd jó lesz később, mert úgyis tudom, hogy hamar el fogom pusztítani, ismerem már ennyire magamat. - Nem is tudom. Az egyiket te kéred, a másikat pedig én, aztán osztozunk. Talán ez a legkézenfekvőbb. - a mosoly visszatér újra az arcomra, ahogy nézem a lelkes válogatását. Ne ez kell nekem! Amannak igaza van, önállóbbnak kéne lennem, nem folyton függni a kapcsolataimtól, de hát ezt mondani könnyebb, mint megtenni, és eddig még nem sikerült gyökeres változást elérnem magamban. Nem tudom, hogy valaha menni fog-e. Megvárom, amíg leadjuk a rendelést, és a pincér egy kis időre eltűnik, amíg mindent elrendez és tálcára pakol majd, akkor tolom csak oda Marietta elé a dobozt, amikor már nyugiban ketten vagyunk. - Képzeld el... ezt küldte valami fickóval, mert nem tud jönni, mert megint valami csapatmegbeszélés van. Szerinted... szerinted egyáltalán igazat mond? - talán egy kissé kifakadok a végén, még ha nem is kéne, de a fenébe is... mi van, ha... ha csak nem meri a szemembe mondani, hogy már úgy is vége, csak én rágódok még mindig ezen az egészen. Miért nem tudott legalább egy kicsit eljönni, ha egyszer írtam neki, hogy fontos, hogy sürgős lenne beszélnünk? Még ez se volt elég, csak a kviddics, folyton csak a kviddics!
Hihetetlen, hogy az a Cedric gyerek ennyire nem foglalkozik Cho-val. Szegény lány rengeteget szomorkodik miatta és nem telik el nap anélkül, hogy ne próbálnánk megvigasztalni a szobában. Megbeszéltük, hogy a roxmortsi hétvégét Madam Puddifoot kávézójában töltjük,
mert itt készítik a legfinomabb vigasztaló forrócsokit és csokitortát, valamint az összes sütijükkel nem tud versenyezni más cukrászda. Muszáj életet lehelnem ebbe a lányba, különben felemészti magát, mint forró pirítós a vajat. Úgy döntöttem, ma igazi csajos napot tartok vele talán ettől sikerül egy időre visszatérnie az élők sorába és ha mást nem, a mai napra kimegy Cedric a fejéből. Pontosan érkezem, s mikor meglátom legjobb barátnőmet hatalmas mosoly jelenik meg az arcomon, s karöltve besétálok vele a sütik mennyországába. - Ahogy a hölgy óhajtja! - válaszolom tettetett komolysággal, mint egy katona, majd elnevetem magam. Cho-nak most a vicces énemre is szüksége van a komoly mellett. Bár állította valaki, hogy nem lehet valaki egyszerre mindkettő?
Ahogy körülnézek, meglátok egy kis asztalt a sarokban, ami tökéletes lesz. Ott senkit sem zavarunk a beszélgetésünkkel és mi sem zavarunk másokat. Odahúzom barátnőmet az asztalhoz, majd miután mindketten helyet foglalunk, elkezdek szemezgetni az étlapon álló sütikkel. - Forrócsokit én is fogok kérni, mert elég hideg van - állapítom meg kilesve az étlap mögül. - Szerinted a nyolcadik, vagy a tizedik süti lehet a finomabb? -kérdezem gondolkozva. Mindkettő olyan jónak hangzik, és nem tudok dönteni. Tény, hogy amennyit futni járok, az se látszana meg, ha mindkettőből rendelnék, de az mégiscsak túlzás lenne.
241 ▲ kicsit gagyi... ▼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Jól vagyok. Ha eleget ismételgetem, akkor tényleg így is érzem majd igaz? Ez ilyen egyszerű. Csak úgy kéne mindenhez hozzáállnom, mint Kylenak. Nem foglalkozni semmivel és nem túlgondolni a dolgokat. Csak... lazán, csak könnyedén, mintha mi se történt volna. Én javasoltam pont pár napja Kylenak, hogy ne agyaljon a dolgokon, csak hagyja, hogy megtörténjenek, erre pont én vagyok az, aki mindent állandóan túlgondol, aki képtelen csak sodródni az árral, hanem inkább megpróbál mindent előre gondolni, átvenni minden lehetséges végkimenetelt, hogy mindre fel tudjon készülni, a rosszakra is és a nagyon rosszakra is. Hiába tudom, hogy nem így kéne hozzáállnom, mert csak pont e miatt lesznek a dolgok nehezebbek, de még se megy az istennek se másképp. Ezért van, hogy megbeszéltük Mariettával, hogy itt találkozunk a Roxforti hétvégén, miután én beszéltem cégre Cedrickel. Na jah... beszéltem volna, ha nem valaki más vár a megbeszélt találkozó helyén, hogy szóljon, hogy valami fontos ügy miatt már megint nem tud jönni. Hát ezek után nem nagyon tud meghatni a tény, hogy küldött egy doboz bonbont, meg persze csokibékát, mert tudja, hogy gyűjtöm a kártyákat. Nem sokat segít. Igaza van Kylenak - aki mellesleg túl sokat emlegetek igaz? - hogy nem erről kell szólnia egy kapcsolatnak, nem csak az egyik félnek kell folyton lemondani, miközben a másik inkább csak lazán éli az életét. Én meg úgy érzem, hogy beragadtam valamibe, ami nem működik. Halkan sóhajtok egyet és csak akkor mosolyodom el, amikor meglátom végül feltűnni Mariettát a távolban. Integetek neki és betömöm az utolsó épp a kezemben lévő bonbont is a számba. Pedig úgy terveztem, hogy megosztom vele, de naná, hogy már a felét betöröltem. Miért kell az embernek csokit enni folyamatosan, ha pocsék a kedve, amikor attól csak hízik és így még pocsékabb lesz a kedve? Teljesen logikátlan az egész. - Akkor egy forrócsoki igaz? És minimum egy muffin, csokis, mert arra van most szükségem! - ahogy már olyan sokszor egyszerűen csak belé karolok, hogy aztán belökjem az ajtót és vonjam is magammal. Így már jobb lesz, vele majd tényleg jobb lesz, elfelejtem ezt a sok butaságot és kész.
Egy kicsi, szűkös kávézó borzalmas dekorációval (például arany kupidók rózsaszín konfettit szórnak), a Főutca vége felé. Úgy tűnik, a roxforti tanulók közül csak romantikázó párocskák kedvelik.
▼ 