2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Végül is nem érthetünk mindenben egyet. - vonom meg végül a vállamat. Nem haragszom én rá, de Ben mégis csak Hollóhátas. Ő olyan szolidabb típus, visszafogott, míg én eléggé harcias tudok lenni és már kiskoromban is ilyen voltam. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy Mardekáros kedves legyen. Már csak a divatot követve is olyan lesz, mint a többiek, vagy legalábbis ha nem piszkálódik direkt, akkor inkább megmarad magának. Nem ismerem olyan Mardekárost, aki kifejezetten segítőkész lenne, vagy nyitott mások felé. - Vagy van valami példád is, egy fehér holló a kígyók között? - teszem végül hozzá. Vajon tényleg csak naiv, vagy ismer olyat, aki szerinte tényleg rendes és nem kell aggódnia miatta. Igazából az is benne van, hogy azért Ben és én mások vagyunk. Ő nem Griffendéles, plusz nem lány és e mellett még csak nem is mugli az egyik szülője, hanem ahogyan már mesélte is elég jó módú családból származik, ami pedig mint tudjuk a Mardekárosoknak igen sokat jelent. - Bátor vagyok, nem tudtad? Ez az egyik fő jellemzőm! - még ki is húzom magamat, hogy jobban látszódjon a kitűzőm, amit még egyenruha nélkül is viselek és jelzi, hogy melyik a házam. Büszke Griffendéles vagyok és ez a lényeg és hát igen mint tudjuk a gyáva oroszlán csak az Ozban parádézik, a valóságban az oroszlánok pont olyan bátran, mint én, vagy épp Gina. - Áh persze, szívesen egyetértesz velük. - a mosolyom legalább már vissza is tért, de igazából tényleg nem orrolok meg rá egy minimális kis véleménykülönbség miatt. Ben túlságosan jólelkű és jól átgondol mindent, hiszen Hollóhátas. Én inkább hirtelen típus vagyok és az érzelmeim vezérelnek. Persze épp e miatt ő könnyebben hoz logikus döntéseket, én meg... néha csak sodródom az árral a hirtelen cselekedetek után. - Azért ez nem ilyen egyszerű, mert én nem akarom, hogy bárki laposra verjen és sajnos nem mindenki osztja ezt a véleményt. - áh nem megyek én bele jobban abba, hogyan és milyen módokon piszkáltak vagy bántottak már. Nem látom sok értelmét és egyébként is Ben úgy se lehet ott mindig, amikor valaki belém köt, ahogyan a bátyám se lehetett, úgyhogy bármennyire is kedves tőle igazából nem tud mindentől megvédeni. - Tényleg kijönnél hógolyózni? Nem nézed meg előbb a lapokat? - meglep, hiszen azt hittem az lesz az első, hogy lecsap a kártyákra és alig lehet majd hozzászólni, de valami miatt szeret alkalmazkodni, én pedig végtére is tényleg szívesen mennék ki. - Nekem is kellene hozzá kabát és kesztyű, de ha tényleg van kedved, akkor felszaladok és mondjuk itt találkozunk egy negyed óra múlva? - annyi elég. Ő is a toronyba megy, meg én is, úgyhogy kb. ugyanannyi idő alatt meg tudjuk járni és akkor a dobozt is fel tudja vinni a szobájába.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nos nem, Hugrabugos még nem, de úgy vagyok vele, hogy nem kiáltanám ki őket se szenteknek. Tényleg igaz, hogy a mardekárosok már csak divatból is bunkók, de köztük sem mind. – Csóválom a fejemet, hiszen láttam már hugrabugosokat is másokat kinevetni. Csak mert ők mindig vidámak, ebben az is benne van, hogy kárörvendenek más nyomorán. Kathrine viszont igazi élharcos, nem szereti, ha az igazságon csorba esik. Viszont eszembe se jut, hogy mindketten Bexley-ről beszélünk, de hát mindenkiről úgysem lehet ugyanaz a véleményünk, más az elképzelésünk, a felfogásunk, ettől még kedvelhetjük egymást. - Izgalmasan? Komolyan? Én tisztára be vagyok tőle tojva. Hát te tényleg nem félsz semmitől? – Nevetem el magamat, és bólogatok, naná, hogy megkérdezem a szüleimet, a lánnyal tényleg jókat tudunk hülyülni, beszélgetni, teljesen más, mint Wini, akivel csak nagyokat hallgatunk, de nem is értem, hogy a hollóhátas háztárs miért olyan kuka mellettem, hiszen másokkal Kath-hez hasonlóan nagyszájú tud lenni. Lehet hogy egyoldalú a barátságom, s valójában utál engem, csak nincs képe a szemembe mondani? Áh, csak nem.. - Héj, nekem nincsen ekkora egóm, ezt ők mondják. Na persze szívesen egyetértek velük, de otthon menőnek lenni, meg az iskolában, az már megint más kérdés. – Nevetgélek vidáman, hiszen otthon valóban én vagyok mindenki szemefénye, kivéve a szolgák tekintetében, de még a négy nagyszülői is a lábaim előtt hever, nem csoda hogy azt kapok meg, amit csak kérek. Így ebben a burokban felnőni hátrányokkal is jár, hiszen az iskolában több ezer gyerek közt nem tudom az akaratomat érvényesíteni. – Nem az számít, hogy meg tudlak. Kötelességem. Lány vagy, sőt, hölgy, akivel szemben senki nem lehet bunkó. Apa is megmondta, hogy mik a szabályok, egy úriember nem hagyhatja, hogy egy nőt bántasanak. Ez pedig tetszik, még ha laposra is vernek érte. De hát csak nem. – Vonom meg a vállamat szende mosollyal, na igen, nálunk még ez a konzervatív elképzelés dívik, sosem hagyták, hogy akár csak szájaljak anyával, vagy bármelyik nagyival, és hát így is lett. De velük miért is tenném? Hiszen egyszem örökösként mindenki úgy kezel, mintha minimum valami csodafiú lennék. A gyakori, ciklikusan fellépő cselédelvándorlás ellenére is, ami egyértelműen nekem köszönhető. – Akkor hagyjuk, ezt nem erőltetem rád. De csináljunk valamit, tisztára feldobtál! Kint szeretsz lenni ugye? Akkor hógolyó? Ha jól felöltözöm, lehet róla szó.
- Engem még csak Mardekárosok piszkáltak Ben és neked tépte már el kártyádat mondjuk egy Hugrabugos? - nem akarom nyíltan kimondani, de azért nagyon naivnak gondolom ezt a hozzáállást tőle. Akárhogy is, de igen is a Mardekárosok közül kerül ki a legtöbb undok alak, akiket mások piszkálnak. - Én ismerek olyan Mardekáros lányt is, aki undok. - vonom meg a vállamat, hiszen ott van az a Bexley is, aki nem igen tud viselkedni és lépten-nyomon próbál belém kötni, meg persze Corvusszal is jóban van, ami már eleve egy rossz pont mindenkinek. Lehet, hogy nem illene előítéletesnek lennem, főleg mert a bátyám az élő példa arra, hogy vannak rendes Madekárosok is, de attól még igenis úgy gondolom, hogy a többségük nem az és lehet hogy neki is csak később jött meg az esze, amikor meg annyi idős volt, mint most Corvus is, akkor ugyanolyan undok volt. Nem tudhatom, hiszen akkor még nem ismertem. - Suttogás? Hű, az izgalmasan hangzik! Hát... ha a szüleidet tényleg nem zavarná... de azért kérdezd meg jó? - az biztos, hogy valami idegen helynél, mint egy árvaház jobb lenne olyan helyre menni, ahol nincs tömeg és ahol szívesen látnak és persze ahol még érdekességek is vannak, de azt nem szeretném, hogy Ben megígérje, aztán a szüleinek meg kellemetlen lenne, hogy nemet kell mondaniuk. Ők azért még sem ismernek és nem várhatom el, hogy ismeretlenül befogadjanak. Egyelőre tehát nem élem bele magamat. - A fene se nézne ki belőled ekkora egot. - mosolyodom el szélesen, ahogyan önmagáról beszél, bár könnyen lehet, hogy csak a szülei vannak ennyire oda érte és ez nem feltétlenül konkrétan az ő véleménye. - De kösz és rendes tőled, csak... tudod azért te nem biztos, hogy meg tudsz védeni. Ne értsd félre, de... neked se mindig könnyű nem? - nem akarom én megbántani Bent, de lássuk be azért neki sem egyszerű az élete, meg aztán őt is piszkálják időnként és hát egy évvel idősebb nálam, viszont alig magasabb és elég vékony is. Nem olyan, mint egy magas és erős, húsz éves testvér, bármennyire is kedves tőle maga a gesztus. - Belepillantottam, de nem értek annyira hozzá, mint te. És egyébként is valahogy nekem ez... unalmas. Persze biztosan van, akinek izgi, de te Hollóhátas vagy és okosabb is, mint én, de én jobban szeretek olyasmit csinálni, ami aktívabb. - na igen én a mozgást szeretem, nem pedig egy asztalnál ülni és kártyázni. Ahhoz sokat kell gondolkodni. Ezért nem épp az én kedvenc elfoglaltságom a bájitaltan sem, hiszen az is eléggé unalmas tud lenni.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Én még mindig hiszek benne, hogy nincs olyan, hogy igazi mardekáros. Tudod a szüleimmel eljárunk olykor egy másik családhoz vacsizni. A lányuk oda jár, kicsit talán visszafogott, de gonosznak nem nevezném. Talán minden házban vannak olyanok, akik piszkálnak másokat, így ez nem is feltétlenül besorolás kérdése. – Engem valamiért a hollóhátba rakott, noha nem vagyok egy könyvmoly. Bár ilyen tekintetben egyik házba se kellett volna kerülnöm, mert nem nagyon mutatom a személyiségjegyeiket. Ilyenkor talán a süveg a belső értékek szerint dönt, hogy vajon hogyan döntenék bizonyos helyzetekben. Ám a Roxfortba csupa okos diák jár, kétlem, hogy Kathnek nem lenne sütnivalója csak mert griffendéles. - Igen, egész szünet alatt. Van egy csomó vendégszobánk, esténként pedig kiszökdösnénk, főleg nyáron, megmutatnám neked a patakot, az erdőt, van ott egy fura ösvény is, amire egyedül nem mertem eddig lépni, mert ilyen.. izé, suttogás hallatszik, de veled biztos menne. – Rántok vállat mosolyogva, az ösvény tényleg rettegős, de a szüleimet talán nem zavarná, ha Kath is ott lenne velünk. Meg kell őket kérdezni, hiszen morcosak, ha nélkülük ajánlgatok dolgokat, de Kathrine-t itt és most kell megvigasztalni, nem bagolyfordultával. - De tudnék. Tudom, hogy nem vagyok annyira idős, sem pedig menő, mint ő volt, de szívesen megvédelek helyette. Nekem nincs hugom, esélyes, hogy nem is lesz, mert anyáék úgy vannak vele, hogy egy kincset adtak már a világnak, érted... – Vigyorodom el, mindig is elkényeztett gyerek voltam, de nem tudom, hogy mi az oka, hogy már nem lesz tesóm, de sosem izgatott. Viszont ha Kathrine ilyeneket tesz értem, hogy nekem adja Darius kártyáit, hát kutya kötelességem mellette állni, amiben csak lehet. – Te rá se néztél a kártyákra? Nem szereted őket? – Nyúlok vissza ismét a bedobozolt lapokhoz, hogy megnézzem, hogy közben melyik boszorkány, varázsló maradt ott, vagy sétált ki a keretből, miközben beszélgettünk. Nem erőltetem Kath-et a játék irányába, de hátha mégiscsak tetszene neki.
Ben tényleg kedves srác, bár tény és való, hogy kicsit néha unalmas, mármint ő nem olyan pörgős, mint én. Képes órákat ücsörögni a kártyáival és válogatni, meg rendezgetni őket, amire én biztos, hogy képtelen lennék. Már a házik, vagy aktuális beadandók elkészítése is fene nagy kihívás, mert olyankor csak azzal foglalkozhatok, nekem meg rendszerint elkalandozik a figyelmem, de hát van, amit muszáj megtenni. Bennek nem sok gondja lehet a házikkal, de azért nem vagyok olyan, aki mást kér meg, hogy teljesítsen helyette. - Igen, tényleg rendes volt és nem olyan... tudod igazi Mardekáros. Ő nem szokott másokat piszkálni, meg froclizni csak mert épp unatkozik. - magyarázom és még egy félmosolyt is megejtek. Az is kész csoda, hogy tudok beszélni a bátyámról, nem zavar hogy Ben letatázta, hiszen végül is tényleg idősebb a mi korosztályunknál, de ő azért elég fiatalos volt, viszont ha azt nézzük házas és gyereke is volt, szóval tényleg hozzánk képes felnőtt. Nehéz elképzelni, hogy én valamikor is annyira komoly felnőtt legyek, családom legyen és a többi. Benből ezt jobban ki tudom nézni, hiszen a szolid ruháival, meg a visszafogott stílusával ő azért máris néha kissé olyan, mint valami fiatal bőrbe bújt nagypapi. - Egész nyáron és karácsonykor is? Hű, hát... ez tényleg rendes tőled, de nem zavarnék? Gondolom azért a szüleidnek is van beleszólása és ők nem biztos, hogy értékelnék, hiszen nem is ismernek és igenis időnként sokat eszem! - mosolyodom el immár szélesebben, bár tény és való, hogy nem vagyok valami nagy darab és nem fogom őket kienni a vagyonukból, főleg mivel Ben nem tűnik szegény gyereknek, bár azért arról gőzöm sincs, hogy szolgáik vannak, meg dadája volt és sok-sok szobájuk. Az biztos, hogy rendesen meglepődnék, ha ezeket megtapasztalnám. Tudom, hogy vannak olyan családok itt az iskolában, akik szinte már kastélyban élnek, régi hagyományú varázsló családok, de nekem még nem igen sikerült ezt testközelből megtapasztalni, hiszen a bátyám családjánál se voltam soha. Értelemszerűen nem igen akarta gondolom mutogatni a húgát, akiről senki se tudott. - Oh hát... nem igazán, de túlélem. Most, hogy Darius nincs azt hiszem még inkább bátornak gondolják magukat, mert ő néha azért rájuk szólt, amikor még itt volt a suliban. De nem vészes, majd egyszer biztos abbahagyják. - vonom meg a vállamat tettetve, hogy mennyire nem érdekel a dolog, pedig volt már olyan, hogy annyira rosszul esett, hogy amikor már senki se látott akkor pityeredtem el. Na igen, azért akármennyire is nagy a szám és bármennyire is úgy tudok tenni, mint akit semmi nem érdekel és akit semmivel se lehet megbántani, azért én is a lelkemre tudok venni dolgokat. - Nem hiszem, hogy ezen tudnál változtatni. - teszem még hozzá, hiszen kedves volt, hogy próbált megvédeni, de ő se tehet túl sok mindent, meg aztán még csak egy évfolyamra se járunk, hogy segíteni tudjon és amúgy is csak többet piszkálnának, ha még valaki védeni is próbálna.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Az egyetemisták mégiscsak felnőttek, olyan, mintha egy másik iskolába járnának. Ráadásul ők már dolgoznak is többségükben. A kártyaversenyeken is külön senior kategória van nekik, és csak forgatjuk a szemünket, hogy megjöttek a taták. De.. bocsánat, Darius nem volt tata, nem úgy értettem. Sajnálom, hogy nem ismertem őt személyesen, biztosan jó fej volt. – Ha már a huga ilyen kedves, szerintem családi vonás kellett, hogy legyen. Ráadásul ha már családja volt, biztosan nem egy kiáltatatlan alak. Bár én senkit nem szoktam úgy kezelni, bizonyos mértékig még a mardekárosokat is meg tudom érteni. Arról persze fogalmam sincs, hogy Darius is az volt. Még mindig szeretetteljesen nézegetem a Kathrine-től kapott kártyákat, de aztán félretolom őket, a lány magánya, fájdalma mégiscsak több ennél. - Varázslóárvaház? Biztosan. De.. Ott nem lenne senkid. Mi lenne, ha megkérdezném anyáékat, hogy nyáron lehetsz e nálunk? Mármint minden nyáron, és karácsonykor is. Úgyse eszel sokat. – Mosolyodom el, nekem az természetes, hogy ha kedvelem a lányt, akkor megteszek érte mindent, főleg, ha így még többet tudunk együtt lenni, és akár kártyázni is. Kétlem, hogy anyáék megvétóznák az ötletemet, bár nem gondolkozhatok a fejükkel. Elég sok rosszaságot csináltam már mások kárára, főleg a szolgák tudnának mesélni, meg a dadák, akik szerint olyan voltam, mint Damien az Ómenből, bármit is jelentsen ez. Ám a szüleimet sosem bántottam, pont ezért megbocsájtóak velem szemben. Annyi szobánk van, szerintem Kathrine is kaphatna egyet. - És a mardekárosok leszálltak azóta rólad? Bocsánat, hogy beleártottam magamat, tudom, hogy nem kéne mindenbe beleütnöm az orromat, de annyira unalmas ez a griffendél-utálat, mintha csak divatból csinálnák. Tulajdonképpen azt sem értem, hogy miket mondtak rád. Látatlanban szemétség többen egy ellen, ráadásul a lányokat nem illik lenézni. – Fonom karba a kezemet durcásan, én ilyet sosem tennék, kivéve ha valami lány kezdene engem szekálni, akkor már nem tudnám a gyengébbik nem képviselőjeként méltatni.
- Jól van Ben, köszi és használd őket egészséggel. - mosolyodom el, de azért rendesen meglep a két puszi és az ölelés. Ben eléggé tartózkodó fiú, azt már észrevettem és hát most se tudott először mit kezdeni ezzel az egész kis meglepivel a részemről, de úgy fest, hogy végül mégis csak elfogadta, hogy jót akarok vele neki és nem tartozik érte semmivel sem, vagy legalábbis nem várok nagy viszonzást. Úgyhogy viszonozom a két puszit és az ölelést is, bár kissé azért sikerül elpirulni. Na jó, az a nagy helyzet, hogy fiúk terén leginkább csak idősebbekkel volt eddig bármi "kapcsolatom" olyan óvó, báty típusokkal, meg persze eleve a bátyámmal, rajtuk kívül csak a Mardekáros srácok jöttek számításba, akik ugye nem épp a kedvességükről híresek, sőt... az állandó szekálással nem igen alkottak bennem jó képes a korombeli srácokról. Ben viszont kedves és rendes is, de nem is Mardekáros nem igaz? A bátyámról mesélni viszont még neki is elég nehéz. Azt hiszem azért is, mert úgy igazán még nem is nagyon dolgoztam fel az egészet. Próbáltam elodázni, mintha meg se történt volna, ami tudom, hogy butaság, de hát... az ember már csak ilyen, van amikor könnyebb a dolgokat úgy feldolgozni, hogy igyekszünk nem tudomást venni róluk, de most muszáj, ha egyszer eleve erről van szó. - Öreg? Hát... azért nem volt öreg, de tudod már egyetemista, meg minden, azaz már elmentek, hogy családilag éljenek és ott van az anyjuk Missy. Ő is idejárt, Griffendéles volt, rendes lány, de... most neki is elég nehéz lehet. - én e miatt nem is nagyon lógok a nyakán, mert kétlem, hogy most arra lenne szüksége, hogy még velem is foglalkoznia kelljen, amikor van épp elég baja. - Hát én... túlélem. Persze elég pocsék érzés, valahogy mindenki... tudod a suli kezdet előtt halt meg anya és a tesóm egy autóbalesetben és igazán csak Darius volt nekem. Most... még azt se tudom hol leszek a nyáron. Szerinted van valami varázslóárvaház? - nem beszélek azért erről könnyen, annyi szent igaz, de muszáj és persze kénytelen vagyok abba is belegondolni, hogy valamit kezdenem kell majd ezzel az egész helyzettel és valahogy muszáj lesz rájönnöm, hogy ez után mi lesz, mert valaminek akkor is lennie kell majd a végén, hiszen jelenleg nincs senki, aki a gondomat viselné és én nem mondhatom azt, hogy egyedül is megy, mert nem hinnék el, főleg úgy, hogy pénzem sincs. Elég bonyolult lett hirtelen minden, csak hát pont e miatt próbálok nem is nagyon gondolni rá.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Hát ha ezzel megszabadítalak valami felesleges körtől, hát szívesen, nagy becsben fogom őket tartani. És amit ígértem, számíthatsz rám. – Ezeket külön fogom kezelni, és ha valamiből már van, akkor inkább a sajátjaimat cserélem el, így talán Darius szelleme egy kicsit tovább él a mappámban, s jókedvűen fogok Kathrine-re gondolni, ha mondjuk egy versenyen a kezembe kerül egy lap közülök, hiszen látni bennük értékeset is, ami nem csak anyagilag képvisel sokat, hanem igazi pakliba is bátran beraknám. Nem is tudom, hogy mit illik ilyenkor, még Winivel is bátortalan vagyok, pedig ő elég vagány, de Kathrine-nel, aki már nálam is fiatalabb.. Ölelés, vagy puszi? Nálunk otthon nagy hagyománya van az ilyesminek, de egy idegennel? Mindegy! Odahajolok, és nyomok két puszit az arcára, meg még magamhoz is húzom, hogy átöleljem egy pillanatra. - Oké, köszi! – Ebben akár meg is egyezhetünk, Wini mellett tehát Kath is olyan lesz a jövőben, hogy bármikor támaszkodhatunk a másikra, legalábbis ő rám mindenképpen. Igaz, hogy nem hollóhátas, mint mi ketten, de annyi baj, a két ház a tornyokban van, gyakran tudunk találkozni, a nagyteremben a hivatalos lakomákat leszámítva pedig oda ülünk, ahova csak jól esik. És nem ártana róla is megtudnom valamit, mert ő tudja, hogy kártyázom, és hogy mindent a rendkívüli nagy szerencsémnek tulajdonítok, de nálam ő csak a cuki kislány, akit szekállnak a mardekárosok, megjegyzem alaptalanul, mert a nagy szája nem ad elég indokot. - Juj.. ez.. így.. rossz. Részvétem. Már gyerekei vannak? Olyan öreg? – Kerekedik el a szemem, nekem még az nagyon messze, beláthatatlan időpont, hogy valakinek gyerekei legyenek. Lehetett vagy... jézusom húsz is már? Az még milyen messze van? De hát ezzel nem kéne megbántani Kathrine-t, hiszen most vesztette el a bátyját. Rá se merek kérdezni, hogy mitől halt meg. Lehet, hogy valami felnőtt nyavaja vitte el? – És akkor most? Mi lesz a gyerekeivel? Vagy te hogy viseled? – Ülök mellé, hiszen eddig én rendezgettem a kártyákat, azokat most félreteszem, és inkább a lánnyal foglalkozom. Paklilistákat ráérek majd később is.
Látom én rajta, hogy azért rendesen küzd, hogy ne érezze magát túlzottan kellemetlenül azért, mert odaadom neki a kártyákat, pedig igazán nem az a célom, hogy akár csak egy kicsit is rosszul érezze magát e miatt, hiszen jót akarok neki és nekem úgy se kellenek, ahhoz meg semmi kedvem nem lenne, hogy keresgéljek, hogy kinek adjam el és egyébként is nem vagyok egy anyagias típus. Talán azért, mert nem igazán kellett eddig foglalkoznom a pénzzel. Ha innen nézzük akkor talán át kellene idővel gondolnom, de hát... egyelőre nem muszáj és addig nem is teszem. - Jajj ne érezd úgy e miatt, hogy tartozol nekem, tényleg szívesen odaadom. Nekem nem kell és nem tudok olyat, akinek eladnám és amúgy is az olyan macerás. Aztán a végén valaki csak lehúzna, attól megmentesz, így jó? - vegyük úgy, hogy ő tesz nekem szívességet azzal, hogy átveszi a kártyákat, hátha akkor ő is könnyebben belemegy, legalábbis remélem, hogy nem lesz rossz érzése belőle és akarja majd mindenáron viszonozni, hiszen én ezt biztosan nem várom el tőle. Egyszerűen csak szívesen adom, főleg mert nekem tényleg nem kell, ő viszont látszik, hogy örül neki, csak Ben mindent olyan nehezen mutat ki és persze olyan komolyan vesz. - Szuper! Köszi! Nálad lesznek a legjobb helyen, ebben biztos vagyok és ez a lényeg. - na igen érezze úgy, hogy nekem ez fontos és tényleg az. Végül is a bátyám kártyái és más lehet, hogy simán kidobná azt, ami nem értékes, ő viszont tudom, hogy nem tenne ilyet, mert azért biztosan sejti, hogy fontosak nekem ezek a kártyák. - És persze, ha valami kell, majd szólok és akkor tudod viszonozni, ha úgy érzed muszáj. - teszem még hozzá, hogy érezze tényleg viszonozni tudja majd, aztán hátha sikerül elsikkadnia annyira a dolognak, hogy később már ne gondolkozzon ilyesmin. Egy biztos a mosolyom töretlen, csak akkor csappan meg kissé, amikor Dariusról kérdez. Azért itt kissé elakad a szavam, aztán csak kissé vontatottan, de megvonom a vállamat. Nem is szólalok meg azonnal, hiszen igazából eddig nem nagyon beszéltem erről és most se lenne a legvidámabb téma. - Azt hiszem eléggé, de majd ez is megoldódik. A bátyám... meghalt. Nem rég születtek gyerekei és erre... elég szemét dolog mi? - húzom el a számat. Na igen, rólam nem is beszélve, akit magához vett, hiszen vállalta, hogy ő lesz a gyámom, miután apa szanatóriumban csücsül és teljesen szét van csúszva. Gőzöm sincs, hogy ezek után velem mi lesz, hiszen végül is a Benedictek valamilyen szinten a családom és persze tuti, hogy Missynek se könnyű, bár vele se beszéltem azóta, gondolom van épp elég baja, nem engem akar pátyolgatni. Majd... valahogy alakul minden.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Felhúzom a szemöldökömet, nem tudom eldönteni, hogy mi lett a bátyjával, most akkor rá kéne kérdeznem? Lehet, hogy tapintatlanság volna, de a kérdő pillantásomból látszik, hogy nagyon is érdekel, de nem merek kinyögni egy kérdést, de hátha kifejti a dolgot. Ha meg nem, akkor az azt jelenti, hogy valami rossz történt, és nem akar róla beszélni, így jobb is annyiban hagyni. - Akkor is, kedves tőled Kathrine, hogy pont rám gondoltál. El is adhattad volna valami gyűjtőnek. Tudod, hogy én nem szeretek senkinek tartozni. – Emlékeztetem rá, hogy Wini-től kapott egyetlen kártyám után is olyan lelkiismeretfurdalásom volt, hogy valaki csak úgy ajándékot ad, mert rossz a kedvem. Ám Winivel nagyon jó barátok lettünk, most pedig Kath-től egy csomaggal kapok, méghozzá a válogatás közben kiderül, hogy ritkábbnál ritkább lapok is találhatóak benne. Tudom, hogy Benedicték aranyvérűek, Dariusnak ezek szerint nem számított annyira az értéke, hogy rendben is tartsa a lapokat. Szerencsére némi kopáson kívül nincsenek tépett, vagy gyűrött lapszélek sem. - Elfogadom, és köszönöm, nagy becsben fogom őket tartani, ígérem. És persze tudd, hogy számíthatsz rám, bármiről is legyen szó. – Részemről ezek nem csak nagy szavak, így is gondolom. Ugyan nem vagyok olyan bátor, mint egy griffendéles, nincs annyi sütnivalóm, mint a mardekárosoknak, de a szavam az tényleg szent. Eddig is nagyon kedveltem, és nem azért, mert lekenyerez a gesztussal. Pont a figyelmeség az, ami miatt nagyon kedves ez tőle. – Nagy baj történt? – Végül mégiscsak kibököm, mert nem kötelező válaszolnia, tudom hogy ezzel egy csodaszép pillanatot rontok el, de a barátság nem arról szól, hogy a szőnyeg alá söprünk valamit. Kissé remegős a hangom, rosszat sejtek. Engem világ életemben szivárványszín szeretet vett körbe, van hozzá érzékem, hogy megorrontsam, ha valami szomorúság van a levegőben.
Bár nem értek sokat a kártyákhoz, de azt tudom, hogy Ben elég sokat foglalkozik ezzel és hogy üzletelni is szokott. Sejtem hát, hogy a csalódottan távozó srác minden bizonnyal végül nem azt kapta, amit akart, vagy egyáltalán semmit nem kapott. Hát ugye ez már az ő baja, engem most jobban érdekel, hogy tetszeni fog-e neki a doboz egyáltalán, vagyis inkább a tartalma. Ledobom hát magamat mellé és lelkesen figyelem, ahogyan nézegetni kezdi a kártyákat. Tény és való, hogy nincsenek szépen rendezve, inkább csak stócokban, úgyhogy biztosan lesz vele bőven dolga, amíg rendbe szedi majd őket, de kétlem, hogy ez őt különösebben zavarná. - A bátyám kártyái voltak, azt se tudtam, hogy vannak neki. Azt hiszem ő se nagyon foglalkozott velük, csak eltette, amikor lett egy-egy és nekem nem kell, úgyhogy kinek adhatnám oda? - vonom meg mosolyogva a vállamat. Nekem aztán tényleg nincs rájuk szükségem, nem igazán szoktam ilyesmivel foglalkozni. Nekem őszintén szólva unalmas. A mozgalmasabb játékokat szeretem. A varázslósakk is csak azért tetszik, mert ott legalább történik valami, de inkább csak a varázsa miatt köt le és nem azért, mert sakk, hiszen magát a sakkot igazából sosem szerettem. Persze ebből az elejtett mondatból még nem következik, hogy Darius meghalt, ez az apró tényt nem teszem hozzá. Ben simán hiheti azt is, hogy csak nekem adta a gyűjteményét, mert neki már nem kell. - Neked sokkal több értékük van, mint nekem nem igaz? Akkor meg miért ne legyenek nálad? A dolgok olyanokhoz kerüljenek, akik megbecsülik őket és én csak téged ismerlek, aki tényleg oda vagy ezekért. Ugye elfogadod? - látom én rajta, hogy hezitál, de hát tényleg nem tudnék mit kezdeni a doboz tartalmával. Így legalább hasznuk is lesz. Egyébként is, mivel nem értek hozzá eladni se tudnám, hiszen nem tudom melyik mennyit ér, akkor meg minek? Csak átverne valaki, vagy lehúzna rosszabb esetben és hát elég fiatal vagyok még ahhoz, hogy abba az apró ténybe ne gondoljak bele, hogy egyelőre még gőzöm sincs mi lesz velem, technikailag árvasorba lépve, hiszen apa nem igazán alkalmas gyerek nevelésre egy szanatóriumból, Darius pedig meghalt, aki a gyámom volt. Igazából jelenleg gőzöm sincs, hogy mi lesz velem, de valahogy ez nem olyasmi, amin túl sok kedvem lenne gondolkodni.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Kissé talán gőgösen is húzom ki magamat, de nem izgat. Akivel cserélni akartam, kettővel felettem jár, csoda, hogy nem üt meg, hiszen ez most tényleg szemét húzás volt tőlem, de hát miért is ne vágjon fel az ember a gyűjteményére? Az első oldalra a legértékesebb, vagy éppen forgalomból kivont lapjaimat szokásom rakni, és ez a fiú is megkérdezte az Erőkinyerésre, hogy cserélem-e, amikor pedig hevesen ráztam a fejemet, akkor elkezdett szidni, hogy akkor minek rakom be a cseremappába? Hát azért, mert ez nem cseremappa, és csak mert mindennek van ára, attól még nem tudnám könnyen beszerezni. Ez inkább gyűjtemény mappa, és persze hogy büszkélkedek azzal, amim van. És végülis a kártyaharc nem vérre megy, nem lett fizikai következménye a nagyképűségemnek. A srác csalódottan áll fel, és távozik, éppen helyet adva Kath-nek, én pedig tologatom vissza a csere során kiszedegetett kártyákat. Derűs képpel bólintok a griffendéles lánynak, aki köszönés helyett már oda is tol valami dobozkát, tele kártyákkal. - Az enyém? Miért? Kitől? – Záporoznak belőlem a kérdések. Nem vagyok nagy dumás alkat, jobban szeretek inkább hallgatóság lenni, de nem a kártyákkal kapcsolatban, mert máris kiváncsi vagyok. Magam elé húzom a dobozt, és bontogatom, nincsen túlzottan lezárva. Régi kártyák, egyértelműen. Hát ezek honnan? Látok közötte ritkákat is, bár eléggé rendszertelenül tartva őket. Még nem nézek bele mélyebben, hiszen nem tudom az okot. – Jó kis kártyák, de.. miért adod nekem? Tudod, hogy a kártyáknak értéke van, ez most.. komolyan az enyém?
Nem mondom, hogy ez életem legjobb csomagja, amit kaptam, de hát úgy fest, nincs mit tenni, ezt kaptam ezt kell szeretni és már tudom is, hogy kinek lenne tökéletes. Nem is kérdés, hogy természetesen Bennek! Ő oda van ezekért, én meg még annak a lapnak sem érzem annyira a súlyát, amit tőle kaptam, pedig azzal tökéletesen tisztában vagyok, hogy nem kis dolog, hogy odaadta nekem, mert láttam az arcán, hogy ez nem csak valami apróság. Azóta óvom is, a szobámban tartom, mert hát nem illene elhagyni és főleg nem hagyhatom, hogy az az álnok Corvus tönkre tegye, vagy valamelyik kis barátja, mint ahogyan már megtették Bennel. Mesélte, hogy eltépték egy lapját, egy fontosat és ritkát és az azért elég nagy szemétség. Most viszont lelkes sietséggel vágtatok végig a folyosón, az utolsó három lépcsőfokot már egy nagy ugrással veszem be, amitől csak úgy csattanok a föld szinten, magamra vonva az épp arra járó Friccs csúnya nézését. Kap cserébe egy bűnbánó mosolyt és egy fokkal lassabban lépdelek el a következő sarokig, hogy ott aztán újfent futólépésre váltva száguldjak tovább a nagyterem felé, mert tuti, hogy ott lesz. Azt hallottam a klubhelyiségben legalább az egyik negyedikestől, aki ismeri Bent futólag, hogy ott látta és ha elég gyors vagyok, akkor még ott is találom. Benyitva bingom van, mert tényleg az egyik asztalnál ül és azt a teli mappát lapozgatja, ahol a kártyái vannak, ami persze cseppet sem lep meg. Nagy sebbel-lobbal közelítem meg és dobom le magamat mellé, hogy aztán a dobozt, amit eddig a hónom alatt hoztam szépen levágjam az asztalra. - Ez a tiéd! - ragyogó arccal tolom oda elé, kicsit ezzel félretolva a mappáját, de persze csak óvatosan, mert ha netán valami bajt okoznék a végén még morcos lenne és azt nem akarom, bár ő nem az a morcos típus, inkább túl komoly. A jobb szó, hogy talán inkább szomorú lenne, ha kárt okoznék egy kártyában és hát azt sem akarom. - Na nyisd ki! - oh naná, pont olyan vagyok mint minden karácsonykor. Én jobban izgulok, ha másnak adok ajándékot, mint az akinek adom, de ez elég jellemző rám, most is valószínűleg Ben még magához se tért, én meg már tisztára frászban vagyok. A dobozban egy jó nagy halomnyi csokibéka kártya van. Vannak régebbiek és újak is. Én kaptam meg Benedict gyűjteményét, bár nem olyan nagy mennyiség és persze nincsenek úgy rendben tartva sem, de hát én nem tudok mit kezdeni velük, viszont Bennek hátha lesz benne egy-két hasznos lap.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
