2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Jól van, azért be kell vallanom, hogy tényleg jó egy kicsit felengedni és nem foglalkozni a nagy céljaimmal, csak egyszerűen kötetlenül dumálni és kész. Ettől még persze nem fogom hosszabb időre félre tenni azt, ami a fő célom és persze elfelejteni sem fogom, hogy miért vagyok itt. Nem váltok át bulikra és nem fogom ezt sem gyakran megismételni, viszont a mai napot eltölthetem egyszerűen csak Audrey-val és nem foglalkozom semmivel és senkivel, legalábbis a víz alatti világból, hiszen lássuk be rendesen megbonyolítottam a saját életemet. - Csak el ne veszítsd teljesen magad, amire vége lesz. Azért ez nem egyszerű feladat, te is tudod. - értem én persze, hogy elmegy majd, amire nem is mondhatom, hogy ne tegye, főleg mert azért lássuk be mi nem azok a folyton egymáson lógó barátok vagyunk, főleg mivel nekem elég sok dolgom van, a tetejében a víz alatt, amik tőle távol vannak. Ettől még persze sajnálnám, ha végleg eltűnne, de az a fő, hogy megtalálja az útját, ami tudom, hogy nagyon nehéz feladat lesz, főleg úgy, hogy milyen előélete van. - Időnként végül is feljöhetek, de ha kötelezettségeim lesznek, akkor azért mégis csak ritkábban és ha te is elmész, akkor.. - vonom meg a vállamat. Na igen, ha eleve nem itt lesz a környéken, akkor már amúgy is nehézkes lenne bármikor is találkozni. Ez így nem túl kellemes ezzel én is tisztában vagyok, de nincs mit tenni, hiszen az ő céljai is fontosak és persze az enyémek is. Attól még lehet, hogy időnként összefuthatunk, hiszen most sem tudunk túlságosan gyakran, de az biztos, hogy nem lesz egyszerű, de addig még van idő, mert az én céljaim sem teljesülnek hamar és neki is még van bőven dolga. - Igazság szerint... magam sem tudom, mármint a lendítés részét. Eléggé kiakadt utána, magára, rám... pedig aztán semmit nem erőltettem, de azt hiszem Calista az a típus, akinek nagyjából semmi sem jó, de ez már nem izgat. Úgy se fog tudni kiverni a fejéből. Na és te? Mikor vetsz szemet valami pasira? - persze tudom én, hogy a testvérét játssza, viszont a testvére azért eléggé aktív volt e téren is, ha jól tudom és lássuk be Audrey nem néz kis rosszul. Ha akarna találna magának bárkit simán, bár persze kérdés akarja-e annyira, vagy egy afféle belefér-e egyáltalán az idejébe, amikor épp elég más teendője van. De ha azért jött, hogy szórakozzon és bulizzon, akkor erre is sor kerülhet.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Elgondolkozom, mielőtt választ adnék. Két hosszú éve vagyok már Audrey, és mégsem merült fel ez bennem. Annyira életem részévé vált, hogy valaki más legyek, és bosszút álljak, hogy nem gondolkoztam előre, hogy mi lesz majd azután, hogy ez sikerült. Bizonyos fokig még mindig az a csitri vagyok, aki voltam, csak magamra gondolok, arra, amit érzek, amit tenni akarok, és a környezetem nem igazán izgat. Pedig ha anyáék így mindkét lányukat elvesztenék.. Nos nem lenne túlságosan üdvözítő. Elhúzom a számat, de nem a sellőhercegnek szól a rossz kedvem, pusztán az tesz cinikussá, hogy erre nem gondoltam. - Nem tudom. Most, hogy kérdezed.. Azt hiszem egyikük sem vagyok már. Megváltoztam, ez már nem csak játék. Ha ennek vége, akkor elmegyek, eltűnök, valaki más leszek, valaki, akivé igazán váltam a színjátéktól függetlenül. – Bátrabb vagyok már, de igazi szörnyeteg, ami egykor nem voltam, és Audrey sem volt az. Az, amivé én lettem, aligha fér bele a családom jövőképébe, le kell majd lépnem. De mindez még oly távoli, még visszatart azt, hogy Nhydian mellett legyek, és hogy elkapjam azt, aki ezt művelte a nővéremmel. - Az igaz. – Dörgölőzöm oda hozzá, ha már mosolyog rajtam. Végülis nekem nem volt bátyám, Audrey-val pedig jégcsapként viselkedtem, vagy megdobáltam párnával, amikor véletlenül betévedt hozzám. Nhydian olyan, mintha a bátyám, és a legjobb barátom keveréke lenne, ismer, mint a rossz pénzt, de míg ő a születésől fogva erre tart, hogy sellőuralkodó legyen, nekem folyamatosan felül kell vizsgálnom az érzéseimet. - Tehát ha neked teljesülnek a céljaid, akkor is elválunk.. Sejtettem. – kissé azért legörbül a szám. Nem tartjuk gyakran a kapcsolatot, de azért itt motoszkál legbelül, hogy olykor azért ismét találkozunk, megvitatjuk, hogy kivel mi történt. Ha ő lesz a sellőkirály, aligha fog feljönni a kedvemért diskurálni, hülyülni. Ez egy középtávra tervezett kapcsolat, aminek megvan a szavatossági ideje. Ha az lejár akkor mindennek vége, kitörölhetetlenül búcsúznunk kell, úgy hogy jó eséllyel sosem látjuk egymást ismét. - Érdekelnek, de azért nem minden piszkos részlet. Tudtam, hogy valahogy úgyis megoldod, hogy mindent leimádkozz róla. Na és.. ? Ez lendített valamit az ügyeden? – Szerencsére rólam most elterelődött a gyanu, hiszen nem az én bénázásaim az érdekesek, mivel az ilyen külsővel illene gyakorlottabbnak lennem, de legbelül ugyanaz az éretlen kislány vagyok, aki voltam még a minimális tapasztalat ellenére is. Már elkezdtem élvezni az életet, de fiúk terén eddig nem mertem elengedni a fantáziámat. Talán csak nem volt kivel, amit most nem is sürgetnék.
Vajon mennyire nem fair dolog őt bírálnom, ha egyszer én is valami hasonlót teszek, mint ő? Azt nem mondom, hogy teljesen mást adok magam helyett, de az azért tény, hogy vannak bőven helyzetek, amikor megjátszom magamat, mert szükség van rá a magasztosabb cél érdekében. Igaz, ha azt nézzük akkor esetében is pontosan erről van szó, hiszen ő is egy fontosabb cél érdekében játssza meg magát, bár tény, hogy azért nála ez több ennél... jóval több, mert kétlem, hogy változtatna rajta, ha meglenne a gyilkos. - És, ha elkaptad? Ha teljesítetted, amit akartál? Akkor megint te leszel, vagy maradsz annál, hogy más valakit játszol el? - kíváncsi kérdés ez, igazán nem kötekedni akarok, vagy piszkálni őt, egyszerűen csak jó lenne tudni, hogy ezen egyáltalán gondolkodott-e már, hogy ő hogyan viszonyul a kérdéshez, vagy egyáltalán belegondolt-e már hogy mi lesz a jövőben. Én azért felmértem a lehetőségeket és tudom, hogy amennyiben elérem, amit akarok akkor hogyan fogom élni az életemet, de ő tartok tőle akkor is más valakit fog játszani, amikor nem lesz rá már feltétlenül szükség. - Azért ez kicsit más, én ilyennek születtem. - persze nem tudom megállni mosoly nélkül a játékosságát, meg hogy nem lehet lelőni. Az csak a nehéz, hogy nem igazán lehet tudni, hogy ez pontosan mit is jelent nála, hogy ő akart ilyen lenni, ez ő vagy a testvére? Én azért ilyen mértékben nem játszom meg magamat mások előtt sem, vele pedig főleg, de ha még én sem tudom, hogy pontosan milyen is... talán akkor ő maga sem. - Olyannak ismersz, aki elveszítené a külvilágot? Te is tudod, hogy az itteni külvilág nekem csak... ideiglenes. Nem érdemes túlságosan beilleszkednem, vagy megkedvelnem. - lazán megvonom a vállamat. Más világban nőttünk fel és más életet éltünk és persze bármennyire is jóban vagyunk vannak dolgok, amiket nem fog megérteni ő sem és nem fogok én sem mindent megérteni vele kapcsolatban mindent. Nincs ezzel gond, nem lehetünk egyformák és persze pont így tudunk egymásnak valamelyest segíteni, építeni a másikat. - Álszent? Te mondod? Úgyis érdekelnek a részletek, de nem vallanád be és azt nem mondanám, de tudjuk jól, hogy nekem a nehézségek nem jelentenek akadályt és megoldottam. Persze igen nagy előnyt jelentett, hogy a fürdőben megnézhetett magának és hát hogyan tudott volna utána ellenállni? - na itt már azért szélesen elvigyorodom és persze van egy nagy adag önhittség is a szavaim mögött, de azért ennyire már ismer, hogy van egy elég nagy adag egom és lássuk be van is mire büszkének lennem. Calistáról mindenki tudja, hogy milyen nagyon jégkirálynő szerepet játszik és az, hogy nekem ennek ellenére sikerül leimádkozni róla a bugyit, mindezt úgy, hogy olyan nagyon a nászéjszakára akarta tartogatni magát... lássuk be ez elég nagy teljesítmény.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Eszem ágában sincsen megsértődni. Pontosan tudom, hogy egyikünk stílusa sem az a közösségi, cuki megnyilvánulás, de legalább egymás tekintetében nem kell rosszul éreznünk magunkat. Hasonlítunk, ez benne a szép. Hiába mondja azt, hogy inkább magamat kéne adnom, én most pont így vagyok önmagam. Az eredeti jellemem, és az, amit elnyomtam magamban, hogy ne legyek olyan, mint Audrey, végülis valahol legbelül mégiscsak szerettem volna én is a társaság központja lenni, sokakkal barátkozni. Az, hogy a sellőherceg ötleteket ad, azt igenis értékelem, mert azt szeretné, hogy továbblépjek, ne nyüglődjek folytonosan a sötét múlton, de ez egész egyszerűen nem megy. Még nem. - Attól félek, hogy ha magamat adnám, az senkinek nem lenne jó. Te is tudod, hogy mennyire magamnak való voltam, nem is kellettem senkinek, nekem sem senki. Legalább neked ezeket elmondhatom, és csak nevethetek azon, hogy milyen szánalmas vagyok, kifelé viszont élvezni akarom az életet. És elkapni azt a mocskot. – Vonom meg a vállamat hörcsögös mosollyal. Nem azért jöttem, hogy az én lelki gondjaimat vitassuk meg. A Roxfort kiváló táptalaj, hogy kissé elvonatkoztassak, Audrey amúgy is tanulni akart, Nhydian viszont itt akar érvényesülni a szöszi sellőhercegnő kegyeit keresve. Azaz ágyában. Hümm.. Nem mintha zavarna a dolog, a barátom eszközeit mindig is ismertem, és ezzel együtt kedvelem, kihasználja az adottságait. Nagyon rövid az élet, ha el akarja érni a céljait, hát tegye, végtére is tanácsokkal is szolgálhatok, az elmúlt időszakban sokat tapasztaltam Audreyként, még ha számomra újszerű élmények voltak, de már nem riadok meg semmitől, a könyvtárszobában ülő csúnyácska kislány a múltté. - Ne kérj bocsánatot Nydian. És se vagyok ember teljesen. Tudood. – Csattogtatom a fogaimat, mintha valami vámpírparódiában lennénk, és sokatmondó pillantással vizslatom a nyaki ütőerét, még oda is érek a kulcscsontjához, mintha azt mérlegelném, hogy milyen erősen kell harapnom, hogy ha át akarom ütni. Aztán felkuncogva boxolok a mellkasába, hogy megint besoroljak mellé, ő határozottan sétál, én meg állandóan körbetáncolom a heves gesztikuláció közepette. - Igen, nem menne, ezért is vagyok itt, hogy végre lazíts egyet. Máshogyan is megmutathatod ennek a Callistának, hogy érdekel téged. Oké, a célon van a szemed, Audrey néni ezt megérti, de nem félsz attól, hogy ha egy pontra fókuszálsz, közben elveszted a külvilágot? – Értem, hogy csak ez egyetlen célja, viszont ezt lehetne árnyalni. Nem csak a beházasodás lehet a megoldás, lehet még rávenni másokat is, hogy támogassák, sereget gyűjteni, mittudomén, végülis tényleg nem értek a sellő politikához, de miközben Nhydian itt fent csábítgat, elképzelhető, hogy lent a tavában közben véres polgárháború dúl már. Nem, arról tudna, de na, túlságosan távol van onnan. - Óóó.. te álszent! Attól, mert a barátod vagyok, egyúttal lány is. Nem érdekelnek a részletek. Olyan büszke vagy kiskirályfi? Na mondd, tudom, hogy akarod. Könnyen adta magát? – Csóválom a fejemet, úgyse az iskolát fogja megmutatni, hanem a terveiről fog magyarázni, akkor hát legyen, mondja csak, addig sem rólam beszélünk. Majd talán később én is terítékre kerülök, jelenleg viszont ő a főszereplő.
Úgyis tudja, hogy főleg csak piszkálom, ahogyan ő is engem. Ennyi azért belefér a barátságunkba. Vannak dolgok, amik az embereket csak szépen lassan hozzák össze, viszont esetünkben ez eléggé felgyorsult annak hála, hogy megmentettük egymást a haláltól lényegében. Azért ez sokat tud dobni egy leendő barátságon, meg aztán Audrey jó fej csaj, még a maga elég sok dilemmájával is, na de abból kinek nincsen? Furcsa, mert ha azt nézzük ő is benne van a mondhatni ideáljaim körében, miután Mena és Calista is szőke, de valami miatt ettől még rá sosem néztem úgy. Talán a sok bizonytalanság miatt, magam sem tudom. - Arra nem szoktál gondolni, hogy inkább valaki más helyett önmagadat add? Szerintem azzal se lenne baj. Nem ismertem... őt, de akkor is. - persze értem én, hogy a testvére helyét igyekszik átvenni, de ez azért finoman szólva is pszichológiai esetnek hatna sokak szemében, hogy a saját énje, a saját stílusa már nem is elég neki, pedig amúgy nincs vele baj, csak hát... nem is tudom, nem kellene ennyire véresen komolyan vennie ezt a helycserét. Mondhatná, hogy a testvére változott meg. Nem kell persze ellenségesnek lenni mindenkivel, hanem egyszerűen csak lehetne kicsit másabb, ami jobban hajaz a saját stílusára. Magam sem tudom. Persze ne én beszéljek, aki mindig is a testvéreimet akartam lekörözni, de én legalább lekörözni akartam őket, nem pedig hasonulni hozzájuk, ahogyan azt Audrey teszi, vagy próbálja tenni. - Hogy mi kell nekem? De, ha tudom mi kell nekem már évek óta? Nem hiszem, hogy ezen sokat gondolkodhatnék. Király akarok lenni, ez a suli csak kitérő, embereknek való... már bocs. Az én életem egészen más. - vonom meg a vállamat. Persze véleménye lehet, de nem fogok változtatni. Persze érdekes lehet a suli, de csak azért jöttem ide, mert Calista itt volt, nem volt rá más okom. Nem érdekel az emberek világa, nem akarok emberi szakmát és főleg nem akarok beépülni. Egyébként is világ életemben sellő maradok, úgy sem fognak másképp nézni rám, én pedig nem is várom el ezt. Jobb, ha a saját világomban élem a saját életemet, mintha valaki másét próbálom... Na jó, ez még jó, hogy nem csúszik ki hangosan is a számon, mert könnyen lehet, hogy még bántónak hangozna, hiszen Audrey pont ezt teszi, más életét próbálja élni. - Szóval nyomozol tovább, de ha nem sikerül akkor csak szórakozol. Na ez nekem nem menne. - félmosollyal rázom meg a fejemet. Persze egy-egy buli esetleg, de a fő cél akkor is az, hogy elérjem, amit akarok és ettől nem igen tántoríthat el senki sem, legalábbis egyelőre biztosan. - A másikról? Melyik számít a másiknak? És közben mutogassak is? Túl sokat vársz egy férfitől nem gondolod? Szóval... ez az előcsarnok, itt nem... szexeltem Calistával. - szélesen elvigyorodom, ahogyan közelebb hajolok Audreyhez, hogy ezt azért még se teljes hangerővel mondjam ki, hiszen még sem tartozik másra, de persze ebből sejtheti, hogy csak mert itt nem, egyértelmű, hogy máshol igen. Na ja és akkor még nem is tudtam, hogy történetesen én vagyok a kiszemelt, akinek el kell venni és persze azt sem, hogy nem lesz olyan egyszerű újabb nászéjszakát kicsikarni belőle, ha már az első meg volt, de mint kiderült... igazából annyira nehéz sem hatni rá, csak tudni kell a módját.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Tulajdonképpen most nem is tudom, hogy hol tart az ügy. Kinézte magának azt a Callistát, de lássuk be, a sellőfi mindig is rengeteg nőstényselllőt hajtott fel, és hát ki tudja, hogy ez hogyan egyeztethető össze azzal, hogy a leendő királynőt akarja ledönteni a lábáról. Itt leszek neki afféle szárnysegédnek, amíg hülyeséget nem csinál, mert erre is igencsak hajlamos. Nehezíti a dolgot, hogy lány vagyok, és bennem is potenciális vetélytársat láthat bárki. Micsoda irónia! Régen annyira más voltam, ki se mertem bújni a szobámból, most pedig még a lányok is utánam fordulnak. Talán áhitatból, vagy irigységből. Na nem, ők nem kellenének, nem vagyok annyira érzelmileg túlfűtött, hogy ez is mindegy legyen. Tény, hogy élvezni akarom az életet, de azért csak szépen módjával, fokozatosan. - Már volt olyan, akinek sikerült, ennyire már ne nézz kislánynak. Csak.. tudod nehéz átlényegülni teljesen. Ez nem az én világom, még ismerkedem vele. Jó lenne, ha eldönthetném, hogy ez mennyire tetszik. Amúgy.. nagyon, viszont, ha már valaki rámmozdul, nehéz csak úgy meggondolnom magamat. Ő.. sosem volt ilyen szeszélyes, mindenkivel kedves volt, és azt hiszem emiatt nekem is ez az utam. – Természetesen Audrey-ra gondolok, aki következes volt, rengeteg baráttal, ismerőssel, a világ középpontjaként, én meg olyan ötlettelen, és félszeg tudok még mindig lenni, nehéz elfogadnom, hogy nem feltétlenül miatta vagyok szép, mert rásegítettem, hanem nagyon is hasonlítottunk, csak én elhanyagoltam magamat, de már kijön az igazi külsőm. Nydian talán megérti, hiszen ő mindig is az udvari intrikák árnyékában élt. Tabuk nélkül tudunk beszélni, hiszen megnyíltunk egymásnak. Mintha tényleg lelki társ lenne, akivel meg lehet osztani a nyűgöket. Azért megugrok kissé, ahogy oldalba bök. Egy halk sikkantós nevetést is hallatok hozzá. Na igen, ezt is szoknom kell, hogy már nem csak a könyvtárszobám magánya van, hanem bizony baráti érintések is. Most éppen oda szúrt, ahol nagyon csiklandós vagyok. - Fejmosás? Fura, hogy én adok tanácsot, ilyen kevés gyakorlati tapasztalattal. Viszont a lelki dolgokban azt hiszem sok van már mögöttem. Tényleg nem biztos, hogy jó út az, hogy ennyire mész előre. Néha pihenhetnél, és átgondolhatnád, hogy mi kell neked. Nem jobb ez az iskola, ahol barátokat találhatsz? Na nem helyettem, arról ne is álmodj! – Karolok bele, ahogyan az iskola felé indulunk, mert elhatározom, hogy nem érdekel, végülis mindenkinek lehetnek lány barátai, Callista csak ne féltékenykedjen. Vagy ha igen, akkor beszélek vele. – Bulizni, igen, mert.. Nem várhatok örökké. Muszáj megmutatnom magamat, sőt, híresztelni is, hogy Audrey él, mert csak így csalhatom őt elő. Ha meg nem jön, akkor úgyis csak örlődnék. Így.. bulizzunk! Te pedig mesélj a szöszidről. Mármint a másikról. És közben mutogasd, hogy mi merre. – Nézek rá vidoran, miközben átlépjük a küszöböt. Itt fogok lakni legalább egy évig, akkor nyilván tudnom illik, hogy merre találom a fontosabb dolgokat. A legtöbben persze simán eligazodnak, de legalább nekem lesz egy kalauzom is.
A rövid szoknya ellenére is valahogy rá sosem tudtam úgy tekinteni. Persze tény, hogy dögös, de bajtársakként ismertük meg egymást, aztán persze egyébként is ő olyan lazább lány. Mena törékeny és igazi szeretni való jelenség, míg Calista... ő az a vad kanca, akit kimondottan élmény betörni, viszont Audrey tényleg barát, akire valahogy nem tudnék úgy gondolni. Most is a vállamba bokszol, mintha csak a legjobb haverom lenne és végül is pontosan erről is van szó, tényleg a legjobb barátom, akivel kötetlenül el tudok hülyéskedni és akitől még a kritikát és magamhoz mérten egészen jól viselem, annak ellenére is, hogy ő nem mondhatni, hogy ért az uralkodáshoz, vagy a sellők ügyeihez, de ha valami mond az mégis megpróbálom a magam módján azért megfontolni. - Idővel csak el kell majd döntened, hogy zavar-e vagy sem, mert ha netán jön egy pasas, aki lerángatná rólad... akkor már tudnod kell mit akarsz. - szórakozottan bököm oldalba. Hát igen próbálom őt megérteni, ami nem egyszerű, hiszen én egész életemben pontosan tudtam, hogy mit akarok. Király akarok lenni, trónra akarok ülni, annak ellenére is, hogy az öröklés alapján erre semmi esélyem sem lenne. Ő ellenben nem tudja, hogy mire vágyik. Persze meg akarja találni a testvére gyilkosát, de ha ez meg van utána mégis csak ki kell találnia, hogy mit is akar önmagától és az életétől nem igaz? - Tudod, hogy úgy se ráználak le, maximum kicsit... halogatnám a fejmosást. - mosolyogva vonom meg a vállamat. Tudom én, hogy ő nem az a típus, aki direkt próbálna meg keresztbe tenni és persze nem is fogja nekem azt mondani, hogy ne tegyem, amit akarok, maximum megpróbál egy kicsit óvatosságra inteni, de nem lehetek mindig óvatos, azzal nem jutok előre. - Szóval bulizni jöttél? Komolyan? - szélesen elvigyorodom, hiszen ez már tényleg tetszik. Jól hangzik, legalább lenne kivel szórakoznom, hiszen Calista elfoglalt, Mena nem jön ide fel, meg aztán ki tudja, hogy meddig marad a Fekete tóban és kell visszatérnie haza. - Gyere, megmutatom akkor a sulit, bár nem nagy cucc, sok kő és beszélő festmény és minden van itt. Bulik is gondolom, bár nem voltam még egyen sem. De nem... nyomozni akarsz? - igen azért az meglep, hogy egyelőre feladja a dolgot? Vagy szimplán csak egyelőre pihenteti az ügyet és majd később folytatja tovább? Végül is az se lenne rossz? Rá férne egy kis szórakozás, talán akkor megtalálná végre önmagát. Nem lenne rossz.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Tudom, hogy rám sosem úgy nézett, mint a többi meghódítandó lányra, viszont ebben az is benne van, hogy látványnak nem vagyok utolsó, így azért jóval könnyebb megbíznia bennem, barátkoznia velem. A sellőkirályfi agya már ráállt arra, hogy csakis a szép lányokra figyeljen fel, az én történetemet mégiscsak ismeri, tudja, hogy mennyire nem voltam kibékülve magamtól, és ebből fakad a barátságunk. Na jó, azért nem voltam igazán csúnya, csak dacból elhanyagolt. Ha kicsit is foglalkoztam volna magammal már korábban, tényleg azt hihették volna rólunk, hogy ikrek vagyunk Audrey-val. Egy évvel volt csak idősebb mint én, de ugyanaz az arcél, ugyanazok a szemek. A hajunk volt talán más, de a házimanó kitartó munkájával egészen csinos hajkoronám lett, most pedig látom, hogy Nydian is vigyorogva mér végig, mintha tudná, hogy az utóbbi időben kezdtem csak felfedezni a nőiességemet. Átestem azon a bizonyos tűzkeresztségen, és igen, már pasizni is szoktam, még ha nem is olyan közkedvelt módon, mint a néhai nővérem. Néha még előtör belőlem a dacos, szeszélyes kislány, aki nem tudja, hogy mit akar, de ha a tükörbe nézek, akkor rá kell jönnöm, hogy Audrey nagyon más volt, mint én, és csakis az ő útját követve lehetek boldog. Ennek pedig az a módja, hogy azon túl, hogy a gyilkosát megtalálom, próbálok élni, barátkozni. Nydian ebben jó partner, hiszen bár határozott, kemény céljai vannak, én már ismerem a lelke mélységei, komoly bizonyítási vágy ül a tudatában, amit meg kell értenem, én is ilyen voltam. Az, hogy neki a trón kell, egyrészt hülyeség, másfelől neki erről szól az élete. Ahogy meglátom, elé sietek, és pacsira nyújtom a kezemet, aztán ha belecsapott, megölelgetem, megdöngetem a vállát. - Hülye vagy! Ez nem így működik. Zavar is meg nem is. – Felelem vidor mosollyal, miután elengedtem. Hamiskás szempillarebegtessé szelidül a mosolyom, biztosan érti, hogy mire gondolok. Egyrészt jó, ha megnéznek, végre sokaknak tetszem, viszont még nem szoktam meg annyira, hogy legbelül ne legyen zavarbaejtő. Lényegében mintha nem tudnám, hogy mit akarok. Azt hiszem mégis inkább úgy tenni, mint akit nem zavar. - Mintha érdekelt volna, ha korábban küldöm azt a levelet. A végén még lerázol. – Nem karolok bele, tudom, hogy itt már konkrét tervei vannak a királynővel, a végén még barmolnám szét. Az az ölelés is olyan volt, hogy egy pillanatra szólt, de velem mutatkoznia esélyes, hogy vörös posztó annak a Callistának. Vagy mittudomén milyen szín irritálja a sellőcsajokat. – Egyrészt igen, mert ez a dolgom. Másfelől, nem. A te döntésed, hogy mit hogyan, legalább valakivel át tudod beszélni, aki másféle szemszögből is láthatja az ügyet. Leginkább azért vagyok itt, mert jön a nyári szezon, az ír hagyományok nem igazán tetszenek, úgyhogy.. átjelentkezem ide, az angolok aztán tudnak bulizni. Ősztől ide járok, már szobakulcsot is kaptam, szóval huhúúú! Audrey néni belecsap. Na körbevezetsz hercegem? – Pillogok rá sandán hunyorítva, a körbevezetés lehet valami ivós hely is, végülis egy kocsmában találkoztunk.
Nem mondom, hogy nem lepett meg a hír, hogy Audrey a Roxfortba érkezik. Oh persze örültem neki és részben nem is, mert tudom jól, hogy nem teljesen támogatja a jelenlegi helyzetemet, főleg hogy még csak nem is tud mindent. Persze meséltem neki Menáról, bár csak futólag, hiszen komolyabban még sem mehettem bele a témába és arról sem tud, hogy van egy közös lányunk és miután nem élt sosem a víz alatt nem hallhatott efféle pletykákat, hogy kikérdezhessen róla. A legszebb, hogy Mena sem tud róla. Mármint senki sem tud róla, pedig ő az, aki miatt én sokkal enyhébben viszonyulok az emberekhez, mint a legtöbb sellő. Azaz én nem utálom őket, csak mert két lábon járnak, sőt igazából semmi gondom nincs velük, Audrey pedig egyébként is a legjobb barátom, csak épp e mellett elég őszinte és szókimondó is és ha még azt is hozzávesszük, hogy állati dögös... Már messziről kiszúrom az alakját a tó parton, én ellenben az iskola felől érkezem, mert bár sok időt töltök odalent, miután Mena is megérkezett, Calista viszont épp valami küldetésre, vagy mi a fenére utazott el és hát attól még vannak teendőim idefent is, mert ha már úgy döntöttem foglalkozom a Roxforttal akkor miért ne? Persze nyáron nincs tanítás, de a könyvtárba bejárhatok egyetemistaként és szó se róla van azért érdekesség a könyveikben, meg a varázslataikban, annyi szent. Halkan megköszörülöm a torkomat, amikor meglátom, hogy rám várakozik és húzkodja lejjebb a szoknyáját. Széles vigyor ül ki az arcomra és persze amikor már tuti, hogy meg is hall majd meg is szólalok. - Ha zavar, hogy rövid akkor minek vetted fel? - nem kell sok, biztosan se perc alatt megfordul és amikor ez megtörténik nem is kérdés, hogy azonnal megölelem. Mégis csak ő a legjobb barátom, akivel valahogy egy csetepaténak hála összekovácsolódtunk és valahogy tényleg szinte mindent elmondhatok neki, hiszen kedves lány és lássuk be neki is épp elég nehézsége akadt már az életben, bár nem épp olyanok, mint nekem, de... nekem se könnyű, még ha nem is halt meg senkim és biztosan néha elkényeztetett kis hercegnek gondol, na de kinek mi a fontos és azért ő a legjobb barátom, mert időnként gond nélkül megmondja a véleményét. Tény, kérdés nélkül is. - Szóval csak úgy küldesz egy levelet, hogy felbukkantál és kész? Nem szép dolog... Jöttél kioktatni, hogy nem kellene itt lennem? - na persze a mosoly töretlen az arcomon, mert még ha őszinte is velem, soha sem úgy teszi mindezt, hogy én attól pocsékul érezzem magamat és végül is ez a leginkább fontos. Meg aztán tudja jól, hogy nekem igenis fontos, hogy valaki legyek, ehhez pedig vannak dolgok, amiket meg kell tenni és hiába szeretem a magam módján Menát, ha egyszer Calistán keresztül vezet az út a királyi trónhoz, hát nem igen van választásom.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Olyan rég volt már! Hónapok óta nem láttam őt, amióta a fejébe vette, hogy mégiscsak lenni akar valaki. Bár.. az is lehet, hogy sosem fogadta el, hogy csak az utolsó a sorban, és ez a makacs bizonyítási vágy befészkelte magát a tudatából, s nem eresztette. Ezzel együtt elváltak útjaink, és ismét megpróbáltam Audrey gyilkosának a nyomába akadni, a féktelen bulizással felhívni a figyelmet, no meg a szüleink vállalkozásába besegítve terjeszkedni, noha sosem értettem meg, hogy mi jó van abban, ha virágboltunk van. Számomra ez unalmasnak tűnt, de ha már én vagyok a nővérem, el kell fogadnom ezt is, mint sok minden mást. Az első időkben ez nehezen ment, de elég volt a tükörbe néznem, és máris tudtam, hogy hol a helyem, itt ahol vagyok. Viszont úgy, hogy a gyilkos egyenlőre nem mutatkozik, tehetetlennek, haszontalannak érzem magamat, és ezért döntöttem úgy, hogy ha akar, úgyis utánam jön, és megtalál, de most Nydiannak van rám szüksége, hogy valahogy józanul dönthessen, okosan építhesse fel a világuralmi terveit, mert még a hülye kölyök megy a feje után, és abból nem sok jó szokott kisülni. Nem becsülöm én le, de hajlamos letérni az útról egy-egy szép szempár kedvéért. Kell neki némi lelki támogatás mellettem, aki nem akarok tőle semmi mást, csak a barátságát. Biztos vagyok benne, hogy a macsó külső mögött ő is ugyanolyan magányos lélek mint én, és nekünk igenis össze kell fognunk, mint annak idején a kocsmában, ahol egymás kezébe helyeztük az életünket. Ha majd úgy hozza a helyzet, hogy nekem lesz rá szükségem, logikusan mellettem fog állni. Megvolt a beiratkozás, ősztől már én is ide járok egyetemistaként, hiszen nem tölthetem az időmet az örökös várakozással, és nyomozással. Talán megérett az idő, hogy nekem is legyen valami társaságom, és erre ez a fura angol egyetem esélyt adhat. Már lehet, hogy nyáron is beköltözöm. Addig viszont Nydiannal kirúgjuk a ház oldalát. Mostanra beszéltük meg, és még van néhány perce. Csábító a hűs víztükör, pedig én még csak sellő sem vagyok. Ő viszont az, és az itteni tavat is meg akarja hódítani, eszem azt a feltörekvő, gőgös kis pofiját.. Kiváncsi vagyok, hogy mik a részeredmények. Lehúzkálom kissé a szoknyámat, mert a milliónyi hormonoktól túlfűtött kan ne induljon be azonnal rám. Bár.. Legyezgetné a hiúságomat, viszont mégsem miattuk vagyok itt. Na hol vagy már?
