2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Audrey (Lara) Jensen Születési hely és dátum: 1980. április 24. Dublin, Írország Csoport: Griffendél Patrónus: Hörcsög Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. látványmágus Képesség: Harapott vámpír Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Rúnaismeret - kiemelkedő, Bűbájtan - kiemelkedő Kihez tartozol: Nydian
Jellem: Audrey halála előtt végtelenül önző, felelőtlen lány voltam, ám a nővérem végzete olyan nyomot hagyott rajtam, hogy megéreztem a gondoskodó, figyelmes testvérem hiányát. Először depresszióba zuhantam, de nem volt túl sok időm gyászolni, kifelé már néhány nap múlva el kellett adnom, hogy én vagyok Audrey. És ez azonnali változást igényelt. Belül azonban maradtam a dacos kis csitri, és hosszú hónapoknak kellett eltelnie, hogy ne csak eljátsszam a nővéremet, hanem fel is ismerjem azokat az értékeket, amiket ő közvetített a külvilág felé. Próbáltam másokon segíteni, ami nem volt egyszerű a vámpírléttel egyetemben. Gyakran visszaesek, és megrántom a vállamat, mert ez a kettősség sokszor párosul rendkívüli dilemmákkal, rémálmokkal, amikor hirtelen nem is tudom magamról, hogy kicsoda is vagyok. Amikor belenézek a tükörbe, sokszor megrettenek attól, hogy a nővérem ki tudja, hogy miért halt meg, de én élhetek, és helyette, az ő nevében tehetek másokért. Ettől még nem lettem skizofrén, de nagyon nehéz a sorsom, félő, hogy nem is nagyon tudok belőle kilábalni. Amit a külvilágnak mutatok, az egy bátor, kezdeményező lány, de ha egyedül maradok, nagyon magamba tudok zuhanni. Lényegében végtelenül magányos vagyok, és muszáj másba kapaszkodnom.
Kinézet, megjelenés: Az eredetileg, csúnya, pattanásos kislány már a múltté. Nem csupán hasonlítanom kellett Audrey-ra, én lettem ő. A különféle kenceficéknek, a manó mágiájának, no meg a vámpírlétnek köszönhetően már szinte a megszólalásig hasonlítok a nővéremre, csak belül tudom, hogy egykor kis is voltam. Picit pufi vagyok, sokak szerint hörcsögszerű, ebből adódóan a patrónusom is már hörcsögnek alakult ki. Sötét szemeim állandóan a külvilágot fürkészik, s Audrey melegsége engem is jellemez, szőkésvörös tincseim bizony gyakran majdnem derkékig érnek, muszáj kezdenem vele valamit, hogy ne lógjon állandóan a szemembe, ezért szokásom befonni. Imádom a kiegészítőket, így a sminken túl bizsukkal, nyakláncokkal aggatom magamat. A ruházatot illetően a fekete az én színem, egyrészt mert mindenhova jól áll, másrészt tükrözi az igazi lelkivilágomat.
Előtörténet: Eredetileg Laraként születettem, Audrey pedig a nővérem volt. A korábbi életemre már alig emlékszem, a halála nyitott új fejezetet az életemben, de ha nagyon muszáj, össze tudom szedni a gondolataimat, hogy mi is történt. A nővérem volt az ír család szeme fénye, a külsőleg és belsőleg is tökéletes lány, míg én a csúnyácska kis béka, pedig csak dacból nem akartam magammal törődni, hiszen úgyis Audrey a gyönyörű. Pattanásos voltam, amivel nem foglalkoztam, mert minek, úgyse érhetek a nővérem nyomába. Ha külsőleg hasonlítottunk is valamennyire, nem erősítettem erre rá, a könyveimbe temetkeztem, pedig ha egy kicsit kinyitom a szememet, rájöhettem volna, Audrey engem is imádott, ahogyan a világot. Mindig próbált nyitni felém, sminktanácsokat adni, magával vinni, de én makacsul elutasítottam minden közeledését. Az iskolában közepesen teljesítettem, az se nagyon érdekelt. Tizenöt éves voltam, ő pedig tizenhat, amikor a nyári vakáción minden megváltozott. Megölték, mégpedig a szemem láttára. Kivételesen igent mondtam neki, és vele mentem a magam csúnyácska, szakadt módján abba a bárba, ahol távozott a mosdóba a buli fénypontján, és már nem jött vissza. Utána mentem, és ott feküdt vérbe fagyva. Nem tudtam, hogy vannak ellenségei, de valaki.. több mint ötven szúrással végzett vele. Amennyire sosem voltam gyakorlatias, a kezdeti sokk után hívtam a házimanónkat, aki segített elmenekülni onnan, Audrey testével. Nyári szünet lévén napokig elbújhattunk, és a nyaralónkban gyászoltam meg őt, a manó pedig elintézte, hogy úgy tűnjön, mintha én haltam volna meg. Ő is Audrey-ért volt oda, hosszan beszélgettünk, pedig előtte sima szolgának gondoltam, de a csúnya nagyfülű teremtmény szintén bosszúra éhezett, és azt akarta, hogy vegyem át a nővérem helyét. Egyrészt mert akkor nekem is juthat valami a világ szeretetéből, másrészt így felbukkanhat egyszer a gyilkos. Az első lépés a külső hasonlóság megteremtése volt. Hasonlítottunk egymásra, csupán némi igényeség hiányzott. A pattanásokat kenőcsökkel tűntettem el, a hajamat pedig különféle bájitalokkal, balzsamokkal szórtam meg, hogy szebbnek tűnjek. Néhány nap után már egészen hasonlítottam rá, és a manó is rábólintott, hogy előjöhetek. Közel egy magasak voltunk, arcra és szemre is hasonlatosak, és hát nyáron mindenki nyúlik valamennyit a kamaszkornak köszönhetően. De ez még mindig nem volt elég. Sokat olvastam korábban a vámpírokról, hát jártam az esti utcákat, hogy összeakadjak egyel. A manó volt a testőröm.. és sikerült! Túléltem, magam is a sötétség teremtménye lettem, hogy vámpírként még szebb legyek, s erős, ha eljön az idő. Ősszel már én voltam Audrey, a szüleim szemében is, és végre megkaphattam a figyelmet, amit azonban hiába akartam élvezni, a nővérem árnyéka mindig ott lebegett felettem, és a makacs gondolat, hogy mennyi időt vesztegettem el nélküle. Még gyakorlatlan voltam, ám már ura akartam lenni az újdonsült érzékeknek.. A sors iróniája, hogy a következő nyári szünet nem kevésbé véresen telt. Egy ír faluban száltam meg, s nem tudtam, hogy a hely vérfarkasok portyázó találkapontja volt. Egy borgőzös buli után amikor nekem éppen nem volt kedvem annyira inni, elszabadult a pokol. Ők túl sokat ihattak, vagy közeledett a vérhold, de kitört belülük az állat, és megtámadtak mindenkit a kocsmában.. Szerencse, hogy nem voltak átváltozva, de így sem bizonyultak egyszerű ellenfélnek. Én már valamellyest fel voltam készülve az éjszakai életre, többet között volt nálam egy ezüst tőr, vámpírként forgatva marcangoltam akit értem, hogy amikor felnézzek, már csak ketten maradtunk élő emberként a farkasok ellen. A másik egy víz és jégmágiákkal operáló fiú volt, karizmatikus tartással, elszánva magát akár a halálra is. A hátát az enyémnek vetette, nem zavartatva magát attól, hogy vér csorog az ajkaim közül, de legalább ura vagyok magamnak.. Ketten együtt álltuk az utolsó rohamot, hogy aztán sebektől borítva hulljunk térdre.. Ez összeköt minket azóta is. Ritkán találkozunk, de már tudjuk egymás titkát, abba is beavattam, hogy mit takar a múltam. Ő mégis Audrey-nak szólít. Néha levelet váltunk, de a sellőkirályfi most nagy fejszébe vágja a fejét, úgy látom, hogy Audrey gyilkosát egy időre félre kell tennem, hogy menjek, mert a barátomnak szüksége van rám..