2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A hivatal a Minisztérium 4. szintjén található. Itt főként az ismert és még ismeretlen bestiákkal, varázslényekkel foglalkoznak. Azok regisztrálása, nyilvántartása folyik itt, mindamellett a bestiákkal kapcsolatos kutatások nagy része is ennek az osztálynak a feladata, hogy kivizsgálják egy-egy faj erősségeit, gyengeségeit, a kevésbé ismertek elleni védekezést, esetleges fajkeresztezések is itt zajlanak. A részleg tehát igen sokrétű, így az itt dolgozók száma sem csekély. Általában bestiatannal foglalkozók, de sok kutató és gyógyító is fellelhető itt a laborokban.
Amikor említi, hogy egy nővel távoztam újabb zavarodottság üli meg az arcomat. - Róla elvileg senkinek nem szabadna tudnia... - hümmenek egyet és inkább ejtem a témát. Szent meggyőződésem volt, hogy Noxot jótékony láthatatlanságba vontam az erőmmel és úgy engedtem útjára. Mondjuk a befelé való útjáról mit sem tudok. - Nem pusztultak el, a nő aki segített, gondolt rájuk és elhozta. Jelenleg nálam vannak. - mondom végül egyszerűen. - Korruptálni? - láthatóan ismeretlen számomra a kifejezés. - Úgy érted megváltoztatni? Egy élő élőlénynél, ha nem lennék leszedálva, meg tudnám csinálni ez tény. De az ismerősöm a roxfort-expresszi vonatbaleset óta csak egy nagyon erős szellemlény volt. Az életösztön utolsó szikrái... Ha akarnám sem tudnék mit kezdeni vele, legfeljebb megőrizni, de... Épp elég halott lenyomatát őrzöm már. Egyébként az Auror főparancsnoknak adta le az emlékeit nyár környékén még, nem sokkal az előtt, hogy eltűnt. - írom körül a megközelítőleg pontos koordinátákat. Aztán mikor vissza kérdez, hogy így néz ki amikor le vagyok korlátozva, egy torokköszörüléssel hessegetem el maró gargalizálással feltörő felsőbbségérzetem sikolyát. Elmondja a lehetőségeimet. Őszintén örülnék, ha valóban szövetségesre lelnék a lányban. De ezt önszántából kell elérnie nem győzködés vagy más által. A hivatalos részre bólintok csak egyet, hogy megértettem. Láthatóan valóban érdekem az együttműködés. Aztán újabb meglepetés ér. - Várj..! Azt mondtad Shanna Griffin? Akkor az apádnak lettek oda adva az emlékek. És... - kivételesen nem leplezem el a mimikámat és látható, hogy valami most kezd össze állni bennem, vagy ha nem is állt össze, valamire erős gyanúm támadt. Amit egyenlőre felesleges is lenne kimondani! Így tovább figyelek rá és minden információra ami elhagyja a száját. - Amiről beszélsz, arról beszéltem én is. Laura világának áttükröződései... Tekintsünk el attól, hogy hozzá kapcsolom, csak nem tudom mi az eredeti neve annak a síknak. - adok rövid magyarázatot, miért így hivatkozom rá folyton. - Az ilyen erős össze mosódások és anomáliák hajlamosak bevonzani utazókat, akár szándékosan, akár véletlenül.... De egyenlőre túl sok a talány hogy mi miért történik. - azt hiszem nem most fogok vele bele folyni a témába. - Ha nem támadnak meg, nem kellett volna lelepleznem magamat. Csak jöttem és mentem volna. Senki nem tudott volna semmiről. De ha vele együtt lépek eléd, megsütötte volna az a... mi a franc volt az egyáltalán?! Olyan íze volt mint egy tízhetes csatamezei hullának! - méltatlankodok egy sort, teljesen komolyan téve fel a kérdést. Nem még nem találkoztam halálos átokkal az itt tartózkodásom alatt. Szóval voltaképp azt sem tudhattam, hogy Shannat mi elől mentem meg, csak annyi volt a cél, hogy ne találja el.
A nyomozás, kedves barátom, majdnem művészet. Kicsit matematika, kicsit sakkozás is. Türelemjáték.
Kicsit összevonom a szemöldökömet, miközben hallgatom. - Én úgy tudtam, hogy minden feljegyzés elpusztult, amikor elmenekültél azzal a nővel. És a nagyapám azt mondta, hogy egy emléket lehet korruptálni, a te képességeid pedig… Nem igazán tudom, hogy pontosan micsodák, de képes lennél ilyesmire, ha megszállni is tudsz, nem? - teszem fel a kérdést végül, és nem tudok az leadott emlékekről, bár most, hogy említi azért elkezd érdekelni a dolog. Ha bizonyítható, hogy érintetlen és elmond egysmást erről a lényről… Nagyon is értékes lehet. - Így néz ki, amikor méltatlanul le vagy korlátozva? - bukik ki belőlem egy új kérdés, és ezúttal bizalmatlanul összehúzom a szememet. Mekkora hatalma van most? És még mennyi mindenre lehetne képes? Lehetséges, hogy hiába van a kezemben a pálca, hiába a familiárisom minden trükkje, egy pillanat alatt legyőzne, ha dulakodásra kerül a sor. - Biztosítalak arról, ha követed a törvényeinket és elismered a bűneidet, akkor emberi jogok szerint fognak kezelni, és az illegális kísérletezés és a tárgyalás nélküli kivégzés egyike sem tartozik a hivatalos eljáráshoz. - mondom hivatalos hangot megütve, de komolyan is gondolom. Ha tényleg felmenthető a vádak alól a bizonyítékaival, a tanuvallomásokkal, talán még a halott kutatónő kollégáinak vallomásaival is, akkor csak azért, mert más univerzumból érkezett, nem kezelhetjük ellenségként. Ha ő a szabályaink szerint akar játszani, akkor rá is él az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog. - Nem tudom ki lehet és miért hasonlítanak az… energiáink, de mindegy is. Jobban örülnék, ha Shanna Griffinként tekintenél rám, és nem egy másvilági ismerősödet látnád bennem. - mondom, egy kicsit talán büszkén, de mégsem gőgösen. Ha valakihez hasonlítani szoktak, az maximum az apám, de egyébként eléggé önálló és független személyiség voltam ahhoz, hogy ne keverjenek össze soha senkivel. - Igen, az elmúlt években számtalanszor történtek anomáliák, főleg a Roxfort területén és itt, Londonban. Nem csak utazók, mint te, Vanessa, vagy a harmadik, hanem a másikvilágbeli mágiák, a pálca nélküli képességek, van egy olyan érzésem, hogy még a familiárisok igézését is az a világ ihlette és… - elhallgatok, mert eszembe jut, hogy kivel is beszélek. Miért is akarom tovább bővíteni a tudástárát, miközben kihallgatnom kéne? Elraktározom minden információját, nem veszem őket ugyan készpénznek, ameddig nem erősítem meg más forrásból, de ha tényleg ennyi mindent tud a világunkba érkezettekről, és a fátyolról, ami egyre jobban meghasad, akkor tényleg érdekünkben áll, hogy közellenségből a Minisztérium segítője válljon. - Sajnálom, de jelen helyzetben nem látok arra esélyt, hogy beszélhess Vanessával. A múltaddal, és hogy most elfoglaltál csak úgy egy ártatlan testet és besétáltál nem éppen alapozzák meg helyesen a kérvényt, amit benyújthatnál. - mondom őszintén, mert egész egyszerűen hihetetlenül felelőtlennek tűnik, hogy egy ilyen erőkkel rendelkező lényt bevigyek egy másikhoz, akinek szintén nem tudjuk a pontos céljait és az erejének a határjait. Talán csak egyszerűen megszöktetné, lehet, hogy hazudik, és ismeri őt, bármi lehet.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bestia tagozat 2019-12-15, 03:10
- Meg van minden akta és minden jegyzés arról mikor ide kerültem. Maggie jegyzetei és aktái. Más úgysincs ami a szavaimat alá támaszthatná.... Esetleg.. - itt habozok egy sort, végül befejezem a mondatot. - Egy halott ismerősöm emlékei, aki tudtommal a Minisztérium szolgálatára bocsájtotta azokat. - hallgatok egy kicsit, valahol szar érzés a kölyköt bele keverni, de... Amiről nem tud az nem fájhat! Másfelől fogalmam sincs Shanna értesült-e Codynak erről az akciójáról, vagy egyáltalán komolyan vették-e. Netán bevágták porosodni valahová. - Minden más, morálisan, emberi szempontból csak kifogás és magyarázat, olyasmire, ami legfeljebb egy vadállatnak nézhető el... Bár a vadat is szokása néhányotoknak lelőni... - Hála Noxnak tényleg minden meg van. Én pedig mindent elraktam a fejembe, szó szerint, miután Nox eltűnt. Elgondolkoztat az amit a náci ciánkapszulának az elvéhez kapcsol. Bele gondolok, mi mit tettünk meg egymásért annak idején. - Ez vagy azt jelenti, hogy egy csapat nagyon elszánt elmebeteget kezdtek besorozni... Vagy azt, hogy minden létezőnél fontosabbnak tekintik a célt és azt, hogy a végsőkig rejtve maradhasson az ő igazságuk. - pár pillanatnyi tűnődés után csak hümmenek egyet. Végül meg is várom a jelenetet Mr. Diggoryval. - Mr.Diggoryra vigyáztam. - tárom szét a kezeimet - Épp elég volt egy balhé a Minisztériumotokkal. Ezúttal láthatatlan akartam maradni ameddig jövök, és megyek. És mivel jelenleg a világotok méltatlanul lekorlátoz, ezért választottam ezt a megoldást. - közlöm vele meglepően higgadtan és magától értetődően. - Csak hogy tisztázzuk, nem akarlak meggyőzni arról, hogy bármiben is ártatlan vagyok. Hajlandó vagyok önként veled tartani, ha most adsz pár percet... Őszintén szólva nekem is érdekem, hogy... Hogy elinduljon egy hivatalos eljárás. De ehhez kell legalább egy valaki aki ha szóba kerül az hogy másik világok, vagy szembe találkozik velem, nem rögtön az első reakciója az, hogy hmmm mire lehetne használni? Vagy inkább pusztítsuk el, mert amit nem ismerünk az csak ártani akarhat nekünk! - el sem hinné senki, hogy ezt az egész procedúrát a kölykök miatt lennék hajlandó egyedül végig csinálni... - Azt, pedig, hogy nincs hozzá közöd... Ebben nem lennék olyan biztos. Semmit nem látok a fizikai testedből, csak azt az energiát amiből a lényed áll. Pedig ez általában épp fordítva szokott lenni a legtöbb élőlénynél. A Földön különösen... Laurát is mindig így érzékeltem. - mondom végül eltűnődve. - Másfelől, fogalmam sincs ki a vándor aki érkezett, annyit sikerült csak kiderítenem, hogy ő is Laura világából való. Mint ahogy sok minden áttükröződik onnan... Én máshonnan származom, távolabbról. - teszem még hozzá. Aztán némi habozás után kibukik belőlem. - Őszintén szólva, az utóbbi pár évben túl sok utazó és vándor érkezett a Földre. Magamon kívül, és ezzel a Vanessával együtt eddig hárman vagyunk. Akikről tudok... De... Ez nem jó jel. És a Földnek sem tesz jót. A baj csak az, hogy én és a másik, aki nem Vanessa, itt ragadtunk. Épp kutatjuk, a megoldást, de eddig mindig nyomot vesztettünk. Ezért akarok Vanesséval beszélni, hogy ki ő és mit keres itt? Szándékos-e az itt tartózkodása, vagy valami más történt?
A nyomozás, kedves barátom, majdnem művészet. Kicsit matematika, kicsit sakkozás is. Türelemjáték.
Nehéz elvonatkoztatni a szavaitól és tárgyilagosan tekinteni, hogy megölt egy embert és megszökött a Minisztériumból. Hihetetlenül nehéz, de minden auror napról napra ilyen helyzetbe kerül: mindenkinek van egy indítéka, egy magyarázata, valami, amit magának mond, vagy éppen a világnak, hogy elfogadhatóak legyenek a cselekedetei. És valószínűleg ugyanígy igazolta a tetteit a kutatónő is, de ezekről semmi információm nincs, így hát nem is tehetek én igazságot. Én túl kicsi vagyok ehhez, egy nagyobb célt szolgálok, csak egy apró méhecske vagyok a kaptárban. Persze apám és a bizonyított képességeim miatt egy kicsit még is más vagyok, mint a többi méhecske, ahogy mindannyian mások vagyunk. De egyért dolgozunk. Még is, mintha megérteném, úgy bólintok a szavaira, hogy mi történt. Nem firtatom tovább, talán még hiszek is neki, hogy képes öntudatán kívül csak életösztönből gyilkolni. Nem nekem kell elhinnem, legalább is nem rajtam múlik a sorsa. Végignézek a kezén, ami az imént láthatóan megsérült, és most pillanatról pillanatra regenerálódik. Még ez a képesség is hihetetlenül ritka, de egybevéve azokkal, amiket már megtudtam… Mikor azt mondja, hogy nem cián, előveszek egy apró üvegcsét és a kupakjával óvatosan belesegítem a kapszulát és a táskámba teszem. Nem értek az anyagokhoz, itt jön képbe a jobbik felem és az alkimista labor. - De az elve ugyanaz. Ugyanolyan iszonyú. Halálba segít, hogy a fogságban ne árult el a társaidat. - válaszolom, próbálva nyugalmat erőltetni a hangomra és úgy egyáltalán fókuszban tartani a mozgásomat. Elém lépett, mikor kirobbant az átok, de ez lehetett afféle reflex is, nem jelenti azt, hogy valóban jó szándékkal viseltet irántam. Vagy igen és akaratomon kívül is az adósa lennék? - Tehát végig veled beszéltem, Mr. Diggory nem volt öntudatánál. Nem tudom, hogy ki ez az ismerősöd, Laura, de azt igen, hogy semmi közöm sincsen hozzá, és nem tudom, hogy mennyi időt adhatnék. Ha el is fogadom, hogy önvédelemből ölted meg a kutatónőt, ezúttal megszálltál egy Minisztériumi dolgozót és betörtél a testébe és most vallottad be, hogy engedély nélkül akarsz beszélni Vanessával. Ő is olyan, mint te? Ki akarod szabadítani? - beszélek ezúttal hosszabban, és a szemeim tiszták, kutatóak, talán egy kicsit kellemetlenül is fürkészőek. A helyzet nagyon nem ideális, még ha el is tekintünk attól, amiket tett, hogyan adjak neki esélyt, ha itt van egy támadó, és itt van az összecsuklott Mr. Diggory is? Gyorsan kéne döntenem. Bízom ebben a földöntúli idegenben, akiről csak rosszat hallottam, csak azért, mert most megmentett? Túl gyanús. Hiszen ez olyan régi trükk a bizalom elnyerésére. Mikor elkezd Mr. Diggory ébredezni odalépek hozzá és a kezemet aggódva a vállára teszem, hogy egy hosszú pillanatig felvegyem vele a szemkontaktust, ezzel a kiszolgáltatott zavartságában egy legilimenciás varázslathoz nyúlva. Elültetek egy üzenetet az elméjébe, egy biztosítékot, amit csak akkor tud meg, amikor már beállítom a liftbe, leporolva a ruháját, és elküldöm a munkahelyének szintjére. És itt maradok. És a karjaimat összefűzve, várakozóan nézek a férfira - ha lehet egyszerűen férfinak nevezni.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bestia tagozat 2019-12-14, 15:28
Csak az után szólalok meg, hogy kiüti a másikat. Addig masszivan a karomra összpontosítok mert regenerálódnia kell! Igaz dühítően és megalázóan lassan, de újra vissza szivárog belé az élet. - Ha be vagy zárva, és tetszhalott állapotban tartanak, olyan anyaggal amiről fogalmuk sincs mi az, fogalmuk sincs hogy folyamatosan bomlaszt belülről, nem sok lehetőség van a megfelelő emberrel beszélni. Tudom, hogy gyilkosságot követtem el. De mikor lehetőségem nyílt rá, nem épp voltam beszamitható állapotban már. Ez nem mentség. - jelentem ki hiszen tudom hogy nem az. Megmozgatom, megdörgölöm a csuklómat. - Ez nem cián, a cián nem lenne ilyen hatással rám. - még kissé darabosan mozgatom az ujjaimat, de nem sokára a régi lesz. A felszólításra érdeklődve de cseppet sem agresszíven pislogok rá egy sort. Nem moccanok, csak teljes testtel szembe fordulok vele. A tartásomban sincs semmi fenyegető. De nem is kezdem el nyugtatgatni. Kicsit olyan lehet, mintha vártam volna már. Vártam volna már valakire aki törvény elé állít és.... Segít tisztázni. Legalizálni. - Van benned valami... Ami miatt bizalmat ébresztesz bennem. Nem mellékesen, valóban egy régi ismerősömnek hittelek elsőre. - mondom végül - De időt kérek! Beszélni akarok veled. Valószínűleg neked is lenne pár kérdésed. Nem véletlenül akarod felkutatni azt akit az osztályon tartanak. Én is vele akarok beszélni. - ismerem el. Az már mellékes hogy a következő aki nyöszörögve elkezd magához térni az Mr. Diggory.
A nyomozás, kedves barátom, majdnem művészet. Kicsit matematika, kicsit sakkozás is. Türelemjáték.
Nem találok semmilyen jelet arra, hogy ez egy betörés lenne, nem tűnt el a szintről semmi, nem bántottak senkit, ahogy előre lesek minden változatlan, senki sem vette észre, hogy mi történik itt a lift mellett. Néhány lépés kell csak, hogy összerakjam, hogy ez esetben egyértelmű, hogy nem mi zavartunk meg valamit, és nem véletlen kötött ki itt a lift, hanem megbuherálták, és a célpont én voltam. Ha ezt apám megtudná… És ez a gondolat egyáltalán nem úgy hangzik, mint amikor Draco az alsóbb években minden egyes alkalommal, ha sarokba szorították, megijesztették, vagy bántották, az apját emlegette visítva. Nem én soha nem köntörfalaztam az apámmal, hiába rendelkezett mindig is nagy befolyással és magas pozíciókkal. Nem az jár a fejemben, hogy majd ő mindenkitől megvédhez és mindenkit jól megbüntet, hanem az, hogy ha eddig aranykalitkának éreztem az életem, akkor ezután mi lesz. Már a házból se mozdulhatok ki, mert élő célpont vagyok? Igen furcsán néz ki, mintha egy mesekönyvből lépett volna ki és ahogy elnyeli a halálos átkot már el is vetem a fejemben azt a megnevezést, hogy varázsló. Nem, a varázslény sokkal jobban illik rá. Ahogy a mágiával bánik, ahogy Mr. Diggory testét megszállta, az egyáltalán nem evilági. Még szerencse, hogy Jake miatt és Dane miatt egyáltalán nem idegen nekem, hogy más univerzumokra és mágiákra nyitott legyen az elmém. Nem véletlenül gondoltam arra még évekkel ezelőtt, mikor először csoportosan a parancsnokságra látogattunk, hogy kísérleti mágiákkal foglalkozom majd, mert már akkor tudtam, hogy minden, amit jelenleg ismerünk, az egyszerűen nem elég. Vajon igazat mond? Tényleg kísérletezett rajta Prichard az örök élet titkáért? - Az igazságszolgáltatásnak nem ez a módja és biztos vagyok benne, hogy ha a megfelelő emberhez fordultál volna, akkor nem kellett volna gyilkossággal összemocskolni a kezed. De így már bűnös vagy, akárcsak ez a merénylő itt. - mutatok az alakra, aki éppen az intésem után kezd el “kiolvadni”. Nem sokon múlik, hogy a pálca ismét majdnem elsüljön a kezemben, mert ahogy a síkvándor megmozdul hirtelen, már ott van az ajkaim hegyén az átok. De nem felém mozdul, hanem a már lefegyverzett, megbilincselt merénylő felé. Az állkapcsom kicsit megfeszül, ahogy előkerül a kapszula és egy pillanattal később a földön végzi, az elfogott fiatalabb férfi pedig szintén, kúszva, vergődve. - Náci ciánkapszula? Még is kik fordulnak ilyen aljassághoz? - szólalok meg halkan, és futtában az ajkamba harapok. A Testvériség? Ilyen szörnyűséget várnának el az embereiktől? A terror és a káosz, amit magukkal hoznak nem elég? Már auror tanoncokat is támadnak és ha nem jön össze, akkor mártírként öngyilkosok lesznek? Keserű düh ébred bennem az egész csoport ellen, de ahelyett, hogy kikérdezném, csak egy átokkal kiütöm, mert a varázslény, aki előttem áll, és aki úgy mozog mint a villám és pálca nélkül olyan hatalma van, mint senki másnak, sokkal veszélyesebbnek tűnik. - Megmentetted az életemet, de ez nem jelenti azt, hogy a törvény előtti egyenlőség rád nem érvényes! Add fel magadat és garantálom, hogy igazságosan fognak eljárni. - szólítom fel, és a pálcámmal a most már ájult férfi felé intek, pontosabban a rá idézett bilincs felé. Igen, pontosan azt várom el tőle, hogy minden agresszió nélkül vesse alá magát az eljárásnak, ami azzal kezdődik, hogy ő is egy éppen ilyen bilincset kap. De nem vagyok naiv, erre pontosan tudom, hogy reagálhat agresszívan, menekülhet, megtámadhat, így a sasom ott kering felettem és a pálcám is készenlétben, hogy megállítsam, most, hogy ő az egyetlen célpontom.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bestia tagozat 2019-12-14, 11:53
Engem is ér újabb meglepetés, nem csak Shannát. Mégpedig az időfagyasztós trükkje. Az ilyesmi az, amit még én sem tudok teljesen kikerülni. A hiúságom bár azt mondatja velem, ez is csak azért eshetett meg, mert az illetőnek köze van Laurához és nem átlag polgár! A támadó nem volt egyedül, de ő volt a frontvonal. Valószínűleg ha a sas nem száll ki, megsorozták volna, ha netán az első mellé megy. De a manőverem annyira meglephette őket is, végül is nem minden nap kap el valaki puszta kézzel egy halálos átkot és marad talpon utána.... hogy nem mertek lépni. Öten füstölnek el hihetetlen gyorsasággal mikor a sast meglátják megindulni. Aki elsőnek támadott egy nyüzüge irodistának tűnik és mivel gyors és biztos munkában reménykedtek nincs takarva az arca. Az irodistán kívül a többiek ismeretlenek lehettek, de ez már nem derül ki. Azért szép és valahol jelent valamit, hogy valaki ellen, akire minden bizonnyal egyedül számítottak, hat embert küldenek rá. Beszédes. Másfelől, ahhoz, hogy tudják, Shanna most gyakorlatilag a Minisztérium számára láthatatlanul önakciózik, és letér névtelen utakra figyelniük kellett... és várniuk az alkalomra. Ki tudja mióta. Ha annyira megnéz, elég szembetűnően eltér az öltözékem is a hagyományostól. Egy hosszabb szárú nyitva hagyott mellény van rajtam, bővebb erős anyagú nadrág, széles több darabból álló övvel, amin látszik, hogy arra való, hogy a hasüregi zsigereket, meg a vese környéket óvja. Jobbomon szépen munkált bőr alkar védő, lábszáraimon a hozzá tartozó védővel. Bal vállamat, egészen a kézfejemig vívóvért fedi, nyakamban pedig egy egyszerű sál, és talán ami még furcsábbá teheti az összhatást, hogy mezítláb vagyok. A hegtetoválásszerű mintáimról meg a szemeimről már nem is teszek említést. Egyszerűen, marhára nem illek oda. Végre sikerül megrezzennem legalább. Kimondhatatlanul küzdök, hogy kiszabaduljak. Shanna elveszi a pálcát, aminek az egyik végét a támadó markolta, a másik végét én tartottam ujjbeggyel. És valamivel előbb sikerül is magamhoz térni végül mint a másiknak. És össze markolom az átkot, voltaképp elnyelve és megszüntetve azt. Megrázom magamat és köhintek is egy zöldet... füstöset. Fintorgok, köhintek még párat. Aztán Shannára nézek végül kihúzva magamat. - Maggie olyan hatalmak feltámasztását tervezte és annyian haltak meg a kezei között, akiket nem védtek a törvényeitek, hogy el sem tudod képzelni. Mindezt egy halhatatlan szérumért. Igazán sajnálom... - a hangomból inkább szórakozott undor cseng mint sem sajnálat. - De nem viselem jól ha élve boncolgatnak. Rossz patkánnyal kezdett kísérletezni. - közlöm egyszerűen. Már ha hagy pofázni ennyit, a végére azért még hozzá biggyesztem. - Én felajánlottam az elején, hogy játszok az emberek szabályai szerint. De némelyik ember fura.. - vonok vállat még majd az irodistáról is felold az időzár. És mondhatni halálra rémülten mered ránk... Aztán... mielőtt szétroppanthatná a méregkapszulát elkapom az arcánál fogva és kiszedem a szájából. Eleresztve seggre ül és dühödten kúszik odébb. A kapszula már megsérült és bizony el kell, hogy dobjam, mert a külső idegrendszerem beérzi és elkezd fájdalmasan zsibbadni a karom. Úgy dobom el mintha égetne... Vicces, hogy egy halálos átok meg sem kottyan, de egy ilyen vacak kicsinál.
A nyomozás, kedves barátom, majdnem művészet. Kicsit matematika, kicsit sakkozás is. Türelemjáték.
Nem tudom megállapítani, hogy mi a baj, de tudom, hogy valami baj van. Az első tippem, hogy talán én váltam neki gyanússá és miattam ideges egyre halványodik, miközben elkezd egy furcsa érzés motoszkálni bennem. Már egy ideje észrevettem, hogy többre vagyok képes, mint női megérzés alapján megneszelni dolgokat, bár messze nem olyan erőteljes, mint amikre Jake képes, de… Nem tudhatja, hogy éppen gondolatban elszólja magát, mert igen is érzékeltem valamit és egy villámcsapásként ér, amikor rázkódással megáll a lift. A kezemben már ott van a pálca, éppen szándékozom a férfira emelni, amikor jön a villanás és Mr. Diggory összeesik, de egy másik alak… kilép belőle és elém veti magát, hogy megvédjen a zöld villanástól. Zöld! Halálos átok! A szemem kékje a fényben élénkzölden felvillan, és a pálcámat, amit már éppen felemeltem most felváltva fordítom a támadóra, és erre a… férfira. Akárki és akármi is legyen, mert ilyen mágiát még soha életemben nem láttam. Túl gyorsan történnek az események, és egyáltalán nem szeretem, ha így meglepnek, se egy Mr. Diggory-t megszálló mágus, se egy Minisztériumban bujkáló támadó, így azonnal a kedvenc trükkömhöz nyúlok. A sasom, aki mindig mellettem van most kiröppen a liftből, és elszáguld felettünk, és közben jótékony időt nyer nekem, ugyanis az egész termet, úgy ahogy van befagyasztja, és csak ő még én maradunk mozgásban, senki más. Percekig tarthat ez a kis időnyerés, de ez nem jelenti azt, hogy csak úgy megállok és nem lendülök akcióba. Megkerülöm a párost, miközben mind a kettőjük arcát megnézem, a pálcámat továbbra is magasra emelve, aztán átsétálva rajtuk ellenőrzöm a szintet, hogy vannak-e még itt rajtunk kívül, mert a familiárisom kis trükkjének hatáskörén kívül azért még előfordulhatnak emberek, a Minisztérium minden szintje több folyosóból, szobából áll. - Ki vagy te és miért támadtál rám?... És ki vagy te és miért keltél a védelmemre? - suttogom halkan, összeráncolt szemöldökkel nézve a jelenetbe fagyott párost, miután letapogattam a szintet, de úgy tűnik, hogy a támadó egyedül van, ha voltak is társai, ő volt a hátvéd és ők már eltűntek. Még csak egy perc telt el, és még rengeteg időmnek kéne lennie, de ez a képesség, mint a legtöbb mágia, leküzdhető, és a nyúlánk férfi, aki Mr. Diggory bőrébe bújt már halványan meg is rezzen. Tudom, hogy hall. - Tudom, hogy ki vagy. - jön a felismerés, újra, mint a villámcsapás. Még soha nem találkoztunk, és nem is a Milleniumi Káosz ugrik be, hanem valami teljesen más, egy másik ügy, egy másik évben. - A Holland parki varázslény, akit behoztak és megszökött a Minisztériumból és… Megölted Maggie Prichardot. - idézem fel az aktát, nem nehéz, ugyanis ezzel együtt a fél kutató részleget elpusztították. Ameddig még biztos vagyok benne, hogy mozdulni nem tud, elveszem a támadó pálcáját és mágikus bilincset igézek rá, hogy nehogy a varázslény kitörjön hirtelen és ne legyen időm elintézni a másikat. Ketten vannak, az egyik halálos átkot küldött rám, a másik megszállta Mr. Diggory-t és nem is ember, még is furcsa precizitással és nyugalommal lépésről lépésre haladok végig, ahelyett, hogy riadót fújnék. Hogy miért? Mert itt se kéne lennem!
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bestia tagozat 2019-12-13, 15:21
- Nem nem, nem okozott semmi bajt. Csak önmagában a létezése... - eltűnődést imitálok. - Jó lenne megtudni a céljait és a szándékait. Kimondhatatlanul fontos lenne. Főleg ezekben a kétes időkben... - még mindig nem tudom eldönteni, hogy csak pillanatnyi elmezavar ült meg és megint hallucinálok, ahogy Codynál is megesett, mikor először találkoztunk.. Bár ott élet és halál között ingáztam az is tény. Most meg... úgy jött az egész mint a villámcsapás. Ha nem lenne lefojtva az erőm, egyszerűen végigtapogatnám az energiáit a sajátommal és akkor egyértelműen sikerülne felmérnem kivel van dolgom. De jelenleg annyira össze kuszálja az érzékeimet, hogy még csak a fizikai testét sem tudom kivenni, így fogalmam sincs miféle alakot öltött épp, így Diggory emlékei is használhatatlanok az ismert személyek arcát tekintve... És... viszont ő sem érzékelt... A gondolataimból az szakít ki, hogy a lift megáll és ránt is egyet rajtunk. Az idősödő Diggoryhoz képest, elég jól megőrzöm az egyensúlyomat és ha kell őt is elkapom. Nem azon a szinten álltunk meg amin kellett volna. Egyel odébb történetesen. A rács félre húzódik a folyosó ami pedig szembe ásít velünk, tökéletesen kihalt...nak tűnik. De ekkor valamit sikerül megneszelnem és mielőtt a zöld fény Shanna felé villanhatna, viszonylag közelről, reflexből mozdulok. Shanna elé pedig valami olyasmi jelent tárulhat, hogy Mr. Diggory testéből, szó szerint kilépek töredéknyi pillanat alatt, ő meg össze rogyva ott marad ahol álltunk. És mielőtt Shannat elérhetné az átok, pár centire lényegében az arcától, a bal kezemmel elkapom. A másik kezem az elsülő pálca végét tartja.... és ki tudja, ki a valódi pálcatartó. Féloldalt állok a támadó és Shanna között. A lánnyal immár a zöld lángon keresztül nézhetünk ténylegesen farkasszemet... Az én tekintetem meglehetősen... zavarodott és nagyjából olyan arcot vágok, mintha egy ló tüdőn rúgott volna...
A nyomozás, kedves barátom, majdnem művészet. Kicsit matematika, kicsit sakkozás is. Türelemjáték.
Ejtek egy bájos mosolyt, éppen annyira széleset, hogy az ne lehessen sértő az öregedő férfinak, hiszen nem áll szándékomban kinevetni és megsérteni ezzel, sem az öregedés gonoszsága miatt, ami vagy a szemét, vagy az eszét vehette el egy pillanatra. Azért még is csak bólintok a magyarázatára, ugyan a tekintetem nem engedi el, és még akkor sem vagyok bizonyos abban, hogy Mr. Diggory-val minden rendben, amikor újabb magyarázatot ad. Talán én akarok túl sokat tőle, már is az agyamra ment az egész nyomozósdi és minden gyanúsnak tűnik. Lehet, hogy pontosan tudja, hogy nem kéne itt lennem és emiatt zavarodott meg ennyire? Nincsen egyetlen papírom se arról, hogy az osztályára jöjjek, se szóbeli parancsom, se írásbeli, csak a saját szakállamra vagyok itt. - Talán okozott bármiféle bajt? Vagy csak… a különös létezése elég hozzá, Mr. Diggory? - kérdezek vissza, ha már egyszer magától szóba hozta a szőke, hegyesfülű szárnyas lányt, akkor nem hagyom ki az alkalmat, hogy tovább kérdezzem róla. Hiszen miatta jöttem most ide, semmi másért. Vanessa… A másvilági sógornőm, ha úgy nézzük. Közel három hét múlva lesz a második évfordulója a Milleniumi Káoszként elhíresült estének, amikor a Testvériség nyilvános leleplezést szervezett és végül tűzharc is kialakult azok között, akik meg akarták állítani őket, és közöttük, amit egy alakváltó indított el, egy mugli rendőr képében, de… Ez két éve volt. A biztonsági szigorítások érvényben vannak, és maradnak is, ameddig a Testvériség minden tagját és igaz céljaikat le nem leplezzük, meg nem tudjuk, hogy valóban él e… Tényleg visszatérhet-e most, hogy Voldemort a múltté, Dumbledore korábbi nemezise. Grindelwald… - Tudja, Jacob ott volt abban az alagsori szobában, ahol rátaláltak. És mesélt róla egyet s mást. - teszem hozzá, valahogy így biztosítva, hogy érzékelje, hogy nem avatatlan fül vagyok, hanem olyan, akinek beszélhet róla. Egyelőre eszembe sem jut, hogy Mr. Diggory nem önmaga, tényleg előbb gondolok arra, hogy a jelenlétem zavarta meg, vagy valóban Laura akárkinek nézett. Régi szerető? Vagy jelenlegi? De most nem gondolkozhatok ilyen apróságokon, inkább könnyedséget játszva, de feszülten hallgatok mindent, amit csak megtudhatok az osztály új lakójáról, ahogy az idősödő férfi emlegette.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bestia tagozat 2019-12-12, 09:33
- Oh.. Csak egy régi ismerős. Biztosan a szemüveg tréfált meg. Lehet össze cseréltem. Most jöttem el Arthur-tól. - improvizalok egy elég gyengét hirtelen, noha valóban Arthur-tól jött lefelé Mr. Diggory. A mondat közben meg is szemlélem méltatlankodva a szóban forgó tárgyat. Mikor a szemembe néz automatikusan nézek vissza és veszem fel vele a szemkontaktust. Valóban olyan mintha nem őt látnám hiába rá nézek. Most viszont feltűnik az árnyalatnyi különbség. És ekkor Mr. Diggory úgy dönt közbe szól kihasználva pillanatnyi össze zavarodásomat. Ez a közbe szólás pedig épp annyiban ütközik ki, hogy bele kell pislognom a kontaktba és Mr. Diggory tekintetében egy újabb pislogásnyi pillanatra felsejlik a valódi tekintetem. - Minden rendben. Csak kissé ideges vagyok az osztály új lakója miatt. - toldom hozzá a kérdésre zavartalanul. Mintha mi se történt volna. Istenem ilyen műhibákat az első évtizedemben nem vétettem! Gyalázat! Mondjuk Laura mindig is érdekes hatással volt rám... Kész szerencse, hogy a millenium óta egy alakváltót kerestek....! Már ha bárki emlekszik még ilyesmire...
A nyomozás, kedves barátom, majdnem művészet. Kicsit matematika, kicsit sakkozás is. Türelemjáték.
Igyekszem fókuszálni, elengedni a sérelmeimet, hogy félreállítottak, de nem felejtek egy cseppet sem. Csak koncentrálok a kijelölt feladatomra, még ha magamnak is jelöltem ki. Nem csak azért akarok találkozni Vanessával, mert kíváncsi vagyok, hogy a Dane-nel és Gemmával kinyomozott könyveknek köze van-e az egészhez, és hogy pontosan honnan is érkezett és miféle lény, hanem mert… Jacob azt mondta, hogy a nővére. Mármint Jack-nek, a másikvilágbeli énjének a ikertestvére. Kinézetre ugyan ég és földnek tűnnek, de ez nem jelent semmit, Jake se néz ki úgy, mint ahogy Jack tette, már amennyire az elmondásai alapján tudom. Elmondott mindent, ami fontos lehet, de nem szeret beszélni róla, mert nem akarja, hogy a mostani életét, a közös életünket, bármennyire is befolyásolja egy bizonyos másik én, amit nem érez magáénak. És ezt meg kell értenem és meg is értem. Zavartan biccentem félre a fejemet, kicsit összevonva a szemöldökömet, amikor Mr. Diggory más nevet mondd a Shanna helyett. Pedig aztán nem nehéz megjegyezni, erről apám gondoskodott. Shawn és Shanna… - Ki az a Laura? Egy dolgozót sem ismerek az osztályon ilyen névvel. - kérdezek vissza, de aztán egy mosollyal enyhítem a helyzetet, hiszen nem történt semmi baj. De még is... ha nem ismerek egy ilyen személyt se, miért csendül ismerősen ez a név? - Semmi gond, bárkivel megeshet. Örülök, hogy minden rendben, jó ezt hallani ezekben a nehéz napokban. - utalok ezzel arra, hogy a Minisztérium és a kapitányság is mennyire le van terhelve, folyamatosan érkeznek a bejelentések, hogy valószínűsíthetően a Testvériség tagjai megszegték a mágiatitoktartási törvényeket, és muglik kiakadt muglik bukkannak fel mindenhol. Az újságok, a közvélemény… Nem állunk a legjobban. És ezekben az időkben tesznek kispadra, ahelyett, hogy segíthetnék?! Azok után, amiket már letettem az asztalra a nyomozással kapcsolatban? - Jól érzi magát, Mr. Diggory? - kérdezem meg hirtelen, mikor már kettesben vagyunk, és észreveszem, hogy talán túlságosan is elgondolkozott, mintha engem nézne, de nem engem látna. Fürkészően pillantok rá, bátran a tekintetét kutatva, hogy összekapcsolódjon a pillantásunk. Nem vagyok már gyermek, hogy lesüssem a szememet, ha felnőttel beszélek.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bestia tagozat 2019-12-11, 16:27
Tehetetlenség. Tétlenség. Ingernélküliség. Valahogy így tudnám jellemezni az utóbbi időszakot. Enyhülést csak az hoz mikor a kölyökkel vagy Jaddel töltök időt. Cody halála némiképp nehezíti a helyzetet. Hiszen innentől nem tudom annyira távol tartani magamat tőlük, mint amennyire kellene. Ami egyfelől enyhülést jelent számomra, másfelől örökös idegességet. Idegességety, hogy bármikor megismétlődhet aminek nagyon nem kellene. Noxal az Eskü megtört. Mégis életben van de mindenestül felszívódott. Nehezemre esett megállnom, hogy ne vadásszam le. De végül futni hagytam. Feszülten várom továbbá Alaric mikor ránt elő és mire. Valahol roppantul kíváncsi vagyok mennyire használná ki az erőmet. Van-e fogalma arról, hogy mi került a kezébe, vagy úgy van vele ahogy Nox volt. Földi viszonylatban ismeretlen határokkal bíró entitás ami valamire biztos jó lesz majd... Nem. Alaric ettől megfontoltabb. Alig várom a vele való találkozást is! Jól értesült Varjasoknak köszönhetően kiszivárgott egy információ miszerint egy újabb síkvándor érkezett a Földre... A lefogott erőm miatt nem érzékeltem így hálás vagyok szemfülességemnek. Az pedig hogy az utóbbi évben ennyien érkeztünk ide... Egyre inkább Jerichot igazolja! Így nem volt más hátra, mint felkutatni a frissen érkezettet! Ráadásul ahogy kutakodtam rábukkantam Laura világának darabjaira is. Nem véletlen, hogy Emma is annyira ismerős volt. Fátyolszerű áttűnések. Össze mosódások... Vissza a kályhához. Nem volt nehéz utána járni hogy ugyanott tartják Vanessat ahol engem is tartottak. Ennek örömére megkerestem az osztály vezető fejét, és bele olvadtam. A legegyszerűbb módját választottam a bejutásnak. Minden siman is ment. A szerepemet is tökéletesen követtem egészen addig, ameddig ő be nem szállt a liftbe. Pillanatra megfagyott bennem a vér is. Ő itt? Annyira meglep, hogy itt látom, hogy megfelejtkezve magamról ki is csúszik a számon! - Laura!? - majd kissé gépiesen válaszolok. - Jó estét magának is! Ömm kissé zavarodottan. De köszönöm kérdését! Cedric jól van. Bele van temetkezve a tanulmányaiba, de hát ilyen ez az egyetemi élet! - Diggory emlékei rendelkezésemre állnak de így is elég feltűnő volt az a névbotlás... A lift igen hamar kiürül ezek után. Mindenki megy a dolgára mi pedig ketten maradunk. Valami elemi erővel tör rám egy hirtelen érzés, mint úgy egyébként mindannyiszor amikor hozzám hasonlóval, sőt mi több valaki régi régi ismerőssel találkozom. Nem tudom vissza fogni ezt. Hiszen... Ilyenek pár ezer évenként ha elő fordulnak... Nem realizálódik bennem, hogy az energiák csak roppant hasonlóak, de nem teljesen ugyanazok amit én ismerek...
A nyomozás, kedves barátom, majdnem művészet. Kicsit matematika, kicsit sakkozás is. Türelemjáték.
Rengeteg ideig távol tartottam maga. Egy örökkévalóságig, legalább is nekem úgy tűnt. A Testvériségről megneszelt információimat leadtam olyanoknak, akikre nem vetül ekkora figyelem, mint rám, kimaradtam a nyomozásból, Jake nélkülem vállalt megbízásokat, illetve, valójában pontosan tudom, hogy apám közbenjárásával történik minden. Nem azért teszi, hogy elválasszon minket, nem úgy, mint régen, már házasok vagyunk, az áldását adta, nem áll közénk ilyen értelemben. Viszont velem ellentétben Jacob befejezte az iskolát, és már főállású Aurornak számít, tehát őt szabadon küldhetik terepre. De miután a parancsnok lányaként folyamatosan átléptem a hatáskörömet és nyilvánvalóvá tettem, hogy nem erősségem a parancskövetés, hiába hangoztattam mindig, hogy a Parancsnokság és a Minisztérium szent és sérthetetlen... Nos, szépen szólva félreállítottak. Kikerültem a rivaldafényből és kikerültem a lüktető közegből, ami mindig is körbevett. És ez a tehetetlenség nem csoda, ha kikészít. Így hát itt vagyok, küldetés nélkül, még is elszántan érkezve a Minisztérium Varázslény-Felügyeleti Főosztályára, az osztályra, aminek a mélyén Vanessát elrejtették a világ szeme elől. Lehet, hogy a Minisztérium falain kívül nem akciózhatok, hogy talán örökre kicsúszott a kezemből a cél, hogy a terepen bizonyítsak, és marad a társasági élet és a kirakatlét, de itt bent, még mindig én vagyok a Parancsnok lánya, és ez néhányaknak még mindig jelent valamit. És igen is, hiába vagyok még "csak" Mesterszakos Auror, már is tettem le néhány aktát az asztalra, van, amit nyitottam, van, amit lezártam. - Jó estét, Mr. Diggory. Hogy van? És Cedric? Olyan régen nem beszéltünk már, örülök, hogy itt találom - mosolyodok el, amikor a liftbe lépve többek között Mr. Diggory-hoz. Mindenki másnak is köszönök, biccentek, de mivel éppen Diggory szintjére igyekszem - mekkora volt ennek az esélye még is? -, így nyilván vele kezdek el beszélgetni. A szokásos irodai ruhákat viselem, valahol félúton van egy munkahelyi kiskosztüm és az iskolai egyenrúha között, a blézerem mellére most már a Griffinek fehár oroszlánja és Troopsok fehér farkasa is, egymás körül táncolva.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Nox Djarum
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bestia tagozat 2017-07-19, 23:38
Ivarn & Nox
Kora hajnal. Bezár a bazár, mai utolsó kuncsaftom is elégedetten távozni látszik. Hisz ugyan ki ne lenne elégedett, ha tudná, hogy gyűlölt ellensége immáron a holtak között járkál? Ha járkál. Persze nem általam, én csak... egészen véletlenül hallottam ezt-azt a történtekről. De ideje magam mögött hagyni a munka gyönyöreit, a bomlasztó intervallum a végéhez közeleg, rajtam pedig megmutatkoznak az enyhe fáradtság jelei - amik persze egy kívülálló számára nem többek itt-ott elejtett könnyedebb gesztusoknál. Ideje indulni. Lépteim nesze egybeolvad a hely monoton dallamával, kimért mosollyal biccentek minden felbukkanó kollégámnak, hátamon érzem a magányos pultos fiú sóvárgó tekintetét. Hjaj, ugyan mikor adja már fel... Sebaj. Céltudatosan, mégis szinte lebegve közelítem meg a kijáratot, mely szokásához híven kinyílik előttem, szabad utat engedve a hajnali városképbe. Napfény egyelőre sehol, a londoni éjszaka is szokatlanul csendes, én pedig kedvenc sikátoraim ölelésében tervezek hazatérni. Mélyet szippantok a penetráns csatornaszagból, már-már nosztalgikus hangulatot idéz elő bennem, épp úgy, mint a körös-körül futkározó fürge patkányok pattogó zaja. Tűhegyes magassarkúm minden lépésnél hangos koppanást hoz világra, melyek mintha csak a pillanatért születtek volna, egyik ódon faltól a másiknak csapódva halnak bele az éjszakába. Oh, micsoda mámoros magány. Egész egyszerűen gyönyörű. S a legjobb, hogy senki nincs aki megzavarjon; egyetlen árva lélek sem, így hát szabadon élvezhetem minden egyes másodpercét. Legalábbis egy ideig...
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bestia tagozat 2017-07-10, 18:22
Drága Fényoltóm! Hogy hozzá segitettél a szabaduláshoz, megérdemel egy piros pontot. Érzem ám hogy te is egy kísérletezős kíváncsi tünemény vagy! Mindazon által, sajnálattal kell tudatalattidat megragadva sugallanom feléd, még nem vagyunk ilyen közeli viszonyban. Még. Egyetlen élölény volt eddigi életemben akinek ezt hagytam, mondanom sem kell egyike volt azon keveseknek akikhez nem csak az érdekeim fűztek. Persze senki ne gondoljon lányregényre! A vége sem lett happy end, csak vér veríték és sokminden más.
Bár nem gondolom, hogy Noxal továbbá bármi közünk lesz egymáshoz, az újra találkozás indokolttá válik.
Az, hogy eddig is voltak hallucinációim, már megszoktam. De ez most más. A méreg maradékát nem tudom kiszedni. Hogy miért? Mert a Hemoan-on (Így neveztem el az előző bolygót. Azt jelenti "érintetlen".) élő szerves teremtmények olyan anyagot termelnek méreg gyanánt, ami a vérembe rágja magát. Ez egyszerűen lenyűgöző! Na meg persze igen kellenetlen, de csodálattal adózom a jelenség előtt. Egy méreg ami savként marja az Ősfémet és fokozatosan leépíti az összetartozó egymást működtető rendszereket bennem... Ez igen bravúros alkotása a Hemoani Természetanyának! Csak tudnám miért álldotta meg ezeket az élőlényeket ilyen pusztító tulajdonsággal? Noha rajtuk kívül nem is nagyon láttam más életre utaló jelet. Vajon miért..? Tulajdonképpen mulattat! Hogy a helyzet iróniája -e vagy a fájdalom ami vele jár, nem tudnám megmondani. Ha nem keringtetik bennem, idejében szét tudtam volna választani és ki tudtam volna szedni magamból. Szívás, hogy ami a vérembe ötvöződik azzal nem tudok mit csinálni. És szívás, hogy épp egy olyan anyag teszi ezt, ami amúgy mellé még le is bomlaszt belülről. Dr. Chamall Margaret volt az az indokolatlan banya aki üvegbúra alá zárta és megfojtotta románcunk szikráit. És nem mellékesen ő volt aki szentesített buzgalommal vágta a rossz élőlénybe a bonckését mindezt szerény személyem és felajánlásom figyelmen kivül hagyásával egyetemben. Azonban, mikor még lélegzett és minden része önmagához tartozott, használt egy szókombinációt ami éreztem hogy apránként de képes lenne kipucolni! Talán egy hét kellene, de sikerülne. Hogy mi volt az, azt nem tudom mert épp magamon kívül voltam, mikor pedig szétcincáltam, pont nem ezzel foglalkoztam.
Az időm fogytán, Nox pedig kéznél van. Vagyis lesz, amint elő kerítem. Mutasd magad te éjszakai gyöngyszem, ki húgom tökéletes arcát viseled! Mutasd magad, hová visz az utad így három héttel azután, hogy faképnél hagytalak?!
Nox Djarum
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bestia tagozat 2017-07-02, 11:49
Ivarn & Nox
Mintha tudatom egy, a teret és az időt átívelő hídon szaladgálna a merengőben látottak ledöbbent fürkészésének pillanata és a mostani, kifejezetten drasztikus érkezésem másodpercei között. A kettő szorításában lévő, kevésbé izgalmas, mégis jelentőségteljes intervallum mintha rögtön a feledésbe süllyedt volna, mint hátrahagyott pótlék, ami csak addig kellett, míg a javamat szolgálta. Akárcsak Mikal. Szegény szerencsétlen ifjú, hisz olyan megtört volt, oly bizalmatlan és világát vesztett... Azonban elengedhetetlen volt még egy árulás. Sebaj, nem én leszek az, aki kárpótolja... Itt állok, maréknyi ájultan, netán holtan fetrengő köpenyes között, de egyik sem, sőt összességében mind sem foglalkoztat szikrányit sem az előttem fekvő teremtéshez képest. Egyelőre nem célzom meg a gépeket, hisz mi tagadás, szívós példány, nem azon a pár másodpercen fog múlni a léte míg én szétnyitott testében gyönyörködöm. Megszemlélem duzzadó húsát, serényen mozgó szerveit, kifeszített izomzatát... Lélegzetelállítóan gyönyörű. De hiába a kezdetektől bennsőséges kapcsolat, ideje lekapcsolni a gépekről. Vagyis ezt tenném, de még mielőtt bármit megbütykölhetnék, úgy tűnik ő maga kezd gondoskodni kiszabadulásáról, s ezzel olyan látványban részesít, melyről ezidáig csupán álmodni volt lehetőségem. Egyetlen dolgot bánok: azok a ruhák maradhattak volna az éteri képzelőerő birtokában. Szívesen elnézegettem volna még egy darabig sebnyi történetekkel tarkított testét, netán újra szétcincálnám, csak hogy még egyszer láthassam a mennyei produkciót. Ölbe tett kézzel állok a gépnél, bókjára csak szelíden biccentek, s már épp szóra nyitnám a szám ami a következő lépést illeti, beront valami indokolatlan banya, s ámbár hüledező pöfékelésére oda sem figyelek, ezzel úgy tűnik egyedül vagyok. Csodálattal meredek az előttem ülőre, jól ismerem már ezt a mosolyt, úgy tűnik bekövetkezőben a várva-várt finálé. De még milyen finálé! Az átalakulás, a rombolás és marcangolás Oscar-díjas műsora, pár másodpercet vesz csupán igénybe, s mégis olyan meghatódott gyönyör lesz úrrá rajtam, melyet korábban talán nem is tapasztaltam. Áhítozva tekintek hűlt helye után, s egy szenvedélyes sóhaj kíséretében hozzálátok egy kis kutatómunkához. Pár perc az egész, előkotrom a már meglévő leleteket, feljegyzéseket a lénnyel kapcsolatban, s biztos ami biztos, egy kis adag mérget is csapolok egy, a szekrényben talált csinos kis lombikba. Jól jöhet még, hisz mostanra már drága lényem messze-messze jár, hisz kellőt pancsolt a doktornő kevésbé értékes testfolyadékaiban. De egyszer visszajön. Vissza kell jönnie. Vagy talán csak a vakremény szól belőlem... Én megtettem minden tőlem telhetőt, s ha szabadságát arra használja, hogy földi világunkat káoszba taszítsa, azt is ámulattal nézem végig. Időközben feltűnt, hogy lábamnál egy korábban leterített szánalmas emberi teremtés feltételezhetően segítségért kúszik. Milyen kis naiv, maradt volna a helyén. Mindegy, elég egy erőteljes zöld villanás, s nincs már ösztön, ami motiválja. Ideje indulni...
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bestia tagozat 2017-06-23, 19:01
Napok telnek el, vagy hetek... fogalmam sincs, már nem érzékelem az időt úgy, mint régen, mijor még a perceket is számoltam. Legfeljebb a korszakok váltakozását, virágzását, haladását és rothadását követem már csak. Rövid pillanatokra hagynak csak magamhoz térni. Azt is csak annyira, hogy pár adatot aktiv interakcioként dokumentálhassanak. Érzem, hogy valami készülöben van, halványan egy személyt is érzékelek, akiről az a benyomásom, a javamat fogja szolgálni. Közeledik az óra. Ha Nox nem tudná hogy hová kell mennie, olyan érzése lehet, mintha megragadták volna az auráját és vezetnék, sajnos azzal a várakozást és gyomorszoritó érzést magával hozva, hogy ameddig nem ér célt, mintha nem tudna fellélegezni. Bár Cromvellből bizonyára kiszedte az összes szükséges információt és nem bíz semmit a véletlenre. Mikor belép egyrészt megszünik az érzés, mintha leléptek volna a mellkasáról, másfelől még elcsípheti az utolsó figyelmetlen mondatot. - ... letelt az idö, ujra kell indítani...- Egy boncasztalra vagyok kiteritve mikor hősnőm színre lép. Tagjaimon varázslatos csapdák hada. Amiről úgy vélték egy percet is visszatarthatnak a méreg nélkül. Szegény naív kis élőlények. A mérget egy összebüvölt alkatrészekből erre alkalmassá tett szerkezet keringteti, a karjaimon, a nyakamon és a hasi verőereket is belevonva, mint megannyi undok kis infúzió, hogy sose szenvedjek hiányt belőle és szinten lehessen tartani. A tákolmányuk kezdetleges és óránként leáll én pedig esélyt kapok az ébredésre. Az időzítés tökéletes. Akinek a mondat elhagyta a száját épp a szerkezethez lépett, hogy tegye a dolgát, de szőke ciklonom úgy sodorja félre mintha mi sem lenne természetesebb! Noxot, egy tökéletesen kivitelezett y-vágás és széthajtogatott fizikális benső valóm fogadhatja. Totálisan kiforgattak önmagamból. Szó szerint. Bár fel vagyok nyitva és hol erre hol arra lóg valamim, a szerveim pont ugyanazzal a békességgel müködnek, minden mesterséges segitség nélkül, mintha mi sem történt volna. A méreg keringtetése leállt, ennek köszönhetően pár pillanat alatt újra indul mindenem és a hölgy szeme láttára állok össze újra. Minő illetlenség! Mivel le van lassulva minden, legalábbis számomra felháborítóan, így tanúja lehet annak a jelenségnek, hogy a "vérem" gyanánt szolgáló Ősfém, ez a fekete- fénylő kék futtatásos olajnál sürübb anyag, élő organikus szálakat növeszt és beszövi a részeimet majd mindent gondosan a helyére húz. Noha nem tünik el minden nyomtalanul, a méreg hatása itt ott fekete szenesedésre emlékeztető foltokat hagyott maga után. De végre magamhoz térek! Mikor megmozdulok hogy felüljek, a bilincseim felfénylenek, majd szerte is foszlanak. Ne nevettessük ki magunkat kérem szépen! Mielőtt felülnék, kiszedem az ereimbe mártott undorító alkatrészeket. Még kába vagyok és a szemem fehére is a méreg árnyalatában tündököl, éles kontrasztot adva világos íriszemnek. Ültömben oldalt fordulok, hogy leszállhassak az asztalról. Látszatra nem figyelek Noxra vagy a környezetemre, ezt azonban nem lenne okos dolog biztosra venni. Mielőtt nagylábujjam a márványpadlohoz ér, spirálban idéződnek vissza a ruháim rám. Lehunyom a szemeimet szétárad bennem az elégedettség. -Szép munka. - Mikor kinyitom a szemeimet egyenesen Nox tekintetét találom meg, megengedek felé egy szűk mosolyt. Had örüljön. Mielőtt azonban további interakció létre jöhetne, valaki a terembe lép. Nem kell oda néznem, tudom ki az, és mosolyom is rögvest szerte foszlik. -Itt meg mi...? Mit müvelt?- süvölti a főkolompos a nőnek. - Mit képzel megőrült?? Hogy engedhette el??...- mielőtt tovább folytathatná leszállok az asztalról és szembe fordulok azzal a bárgyú fasszal, aki persze egyből elhallgat. Megérezve a félelmét kélyes mosoly terül szét az arcomon. Rettegj csak! Egy feszült pillanat után a rettegése felfokozodottan bukik ki belőle egy zihált nyüszítéssel, kifordul az ajtón és hanyadt homlok rohanni kezd a márvényfolyoson. Ragadozó voltomnak több sem kell! Magamra öltöm a hátamra tetovált lény formáját és úgy vetem utána magamat, noha első landolásom nem sikeredik túl fényesre a méreg bódítása miatt és nekizuhanva némiképp kiszélesítem az ajtót. Eltünök én is kedves fényoltóm szemei elől, és a folyosóról csak zihált, sebesen kapkodott lábak zaja, és a doki kétségbeesett visítása hallatszik. Némi rombolás moraja, és a lassan de biztosan kibontakozó halálsikoly, majd bugyborékoló hörgés hangjai ismerhetőek fel. Aztán pár pillanat alatt elhal minden. Ha Nox kiles, az a látvány fogadhatja, mintha a folyosón teljes hosszában és keresztmetszetén végigment volna egy erőhatás aminek következtében a csempék, márvány burkolat, csövek, lámpák és minden megtépázottan, zsétzuzva omladozik és lóg. A dokit pedig... nos leginkább mindenütt van. Mintha radíroztak volna vele. És pont úgy morzsolódott is. Csak nagyobb darabokban. Nekem pedig hűlt helyem. Ha láttam volna a Szabaditsátok ki Willyt, minden bizonnyal dobnék egy hátast örömömben Noxnak. De be kell érne azzal, hogy senki sem látja, senki sem érzékeli a jelenlétét ameddig ki nem jut ő is. A jelenség ugyanis többeket előcsalt az ajtók mögül és megrökönyödve merednek az eléjük táruló látványra, Noxot azonban senki nem veszi észre. Biztosítva van az útja kifelé.
Nox Djarum
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bestia tagozat 2017-06-22, 13:18
Ivarn & Nox
- Értem, szóval Ön váltig állítja, hogy az elhangzott információk egytől egyig igazak, minden szóról szóra úgy történt ahogy azt maga közölte, a személyleírások száz százalékig hitelesek, hisz tulajdon szemével látta az említett illetőket, és a jövőt illetően sem kell tartanom a történet esetleges... alternatíváitól. - Pontosan úgy, ahogy mondja. - Remek, remek... Azonban bizonyára megérti, hogy ügyfeleim példátlan sikerélménye érdekében bizonyítékokra van szükségem. - Mire céloz ezzel? - Látni akarom az emléket. Csak akkor adhatok hitelt a szavainak, ha ténylegesen megbizonyosodtam azok valódi mivoltáról. - Hölgyem, lehetetlent kér. A Minisztériumnak mindösszesen egyetlen merengő áll a rendelkezésére, ami pillanatnyilag a Varázsbűnügyi Főosztály fennhatósága alatt van. Mondanom sem kell, rendkívülimód korlátozott hozzáféréssel. - Hm... ám legyen. Ez esetben a tegnapi kis megalkuvásunkat az említett idegen létforma kapcsán érvénytelenítem, és egyedül, támogatók és szerény embereim segítsége nélkül kell szembenéznie a jogi küzdelmekkel. Magunk közt szólva, kedves Mikal, vajmi kevés esélyt látok az akció sikerekben gazdag végkimenetelére... További szép napot. Feszült csend, egy pillanatnyi aggodalmas habozás. - Várjon! Esetleg mégis csak találhatok indokot a bebocsátásra. Elégedettség, diadalittas mosoly, s a ravaszság hű szikrája. - Pompás!
- Tehát az információk valósak, és Ön ténylegesen látni vélte a Martimor házaspárt... Ez ugyan némi aggodalomra ad okot, ez azonban sem az én, sem az ön hatáskörét nem érinti. Az ügyfeleim bizonyára elégedettek lesznek, térjünk hát át az említett problémakörre. A szemében türelmetlen vágy csillan. - A múltkorában nem volt túl bőbeszédű a lénnyel kapcsolatban, mondván kötelezi a minisztériumi titoktartás. Ez felejtsük el, kellő mennyiségű információ nélkül elég nehézkesen tudnék a segítségére lenni. Öné a szó...
- ...ami pedig a küllemét illeti, bár kevés adat áll rendelkezésünkre, épp elég ahhoz hogy megállapítsuk: a varázsvilágban mindezidáig példátlan anatómiával rendelkezik. Még vizsgálják bizonyos szövetek eredetét, ezt azonban megnehezíti a tény, hogy folyton folyvást irreális adatokat tükröznek. - Csakugyan irreális, vagy csak maguk nem tudják mire vélni? - A szövettani elemzés alapján ez a lény majdhogynem... Halhatatlan, vagy ha az nem is, de több tízezer évre visszanyúló információkat hordoz a génjeiben egyetlen generációra korlátozva. Megbocsásson, de én ezt rendkívül valószínűtlennek tartom. Arcomra töprengés ül ki, testtartásom azonban megfeszül. Indulat dúl bennem, nyers, könyörtelen harag és gyomorforgató szánalom. - Amatőr, pitiáner zsarnokok! Hányszor kell még kiszúrja a szemeteket a csoda hogy végre kinyissátok?! - Hallatszik a már-már túlvilági, mélységes megvetés, s a következő pillanatban Mikal Cromvell teste tompa puffanás kíséretében eszméletlenül landol a padlón. Nem halt meg, nem ő volt, aki a legnagyobbat vétette. Elhatároztam: ezúttal nem hagyom, hogy az univerzum egy ilyen briliáns teremtése halott porként végezze. Épp elég volt egyszer, a roxforti tó partján végignézni azon mennyei létforma pusztulását, mely játszi könnyedséggel teremtett újabb és újabb dimenziókat. Ezek az emberek bolondok. Gyávák. Ahelyett, hogy megízlelnék milyen a földöntúli tudás, netán saját hasznukra formálnák, burokba zárják, szétcincálják netán felkoncolják azt. Mily végtelenül tragikus, és elsősorban megbocsáthatatlan. De ha rajtam múlik, ez többé nem fordulhat elő. A közvetlen környezetemben legalábbis semmiképp. Változott hát a terv, szó sem lehet róla, hogy a lény a nyilvánosság elé kerüljön, végtére is sosem létezett, és senki nem tud róla, vagy ha mégis, senki nem lesz akinek elhiszik, miután hűlt helyét vizsgálják. - A tárgyalást ezennel berekesztem. Most pedig búcsúzz el szépen egyes emlékeidtől...
Kihalt csend honol, minden lépésem ütemesen koppan a sejtelmes fénybe burkolózó fekete márványfolyosón, s a hang, mint mit sem sejtő vándor halad tovább a mindent beburkoló misztikum felé, egyenest a végzetébe. Körös-körül meztelen ajtók, ráccsal vagy behúzott függönnyel ékesítve, bizonyára megvan a maguk szerepe, engem azonban most csupán egyetlen terebélyes nyílászáró érdekel: pontosan az, ami előtt most megálltam. Kecsesen előhúzom fekete pálcámat, egy pillanatig elmélázok egyszerű, mégis elegáns felületén. Oly sok átok, oly sok ártás minduntalan közvetítője... Nem habozok sokat, határozott mozdulattal nyitok ajtót, s tündöklöm pár töredéknyi másodpercig az arcokra kiült megrökönyödésben. - Elnézést hölgyem, ide... - S már tekeredik is nyakára az éjszín hurok, kíméletlenül a padlóra taszítva vörösödő, rémült képét. A többinek is valami hasonló a sorsa: ki sóbálványként dől a polcok közé, ki szép íves repülésben megy utána. Mint akinek meg sem kottyant, rideg mosoly csillan a szám sarkában, s fordulok A kiszolgáltatott felé. Nocsak... Szokatlanul emberszerű. De bizonyára ez is csak illúzió, azon lenyűgöző repertoárból, melyet magáénak tudhat. Ébredj, különös teremtmény, elérkezett a szabadulásod órája.
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bestia tagozat 2017-06-21, 03:11
Ez az érkezés történhetett volna tanúk nélkül. Szépen csendben, úgy, hogy senki nem figyel fel rá. De a szerencsém már régen elhagyott. Nem remélhetek egyetlen világ, egyetlen istenségétől sem áldást, sem segítséget, sem mást. Hogyan is remélhetne bárki ilyesmiket, aki részese volt a maga teremtőjének pusztulásában? Hogy van-e bűntudatom emiatt? Ha magamnál lennék kiröhögném a kérdést. Életünk legjobb döntése volt. Akármi is jött utána! De ez egy másik történet. És jó hosszú.
Miért kerültem a Minisztériumba? Pont azon egyszerű oknál fogva, mert az előző világ, ahonnan ide érkeztem, nem volt túl barátságos és akadt némi kellemetlenségem a landolást illetően. Az előző bolygón amit feltérképeztem, nem volt rajta civilizáció, sem annak nyomai. Fiatal szerkezetű, élettel telt atmoszférával bíró hely. És bár az egyéb élőlények amiket találtam lenyűgöztek, megfigyelésük mégis veszélyesnek bizonyult. Két egyszerű okból fakadóan; Az egyik, hogy a számukra idegen életformákra(vagyis rám) agresszívan reagáltak. A másik, hogy a mérgük rám is hatással van. Miután pedig ők is felfedeztek maguknak, szakadatlan kíváncsisággal viseltettek irántam és egyre nehezebben rejtőztem el előlük. Azonban ez a kíváncsiság abban a pillanatban megszűnt volna részükről, amint kigyomlálták volna a nem közéjük tartozót. Ezt rövid mérlegelés után az a határozott döntés követte, hogy el kell tűnnöm innét!
Az egyik szívmelengetően ragaszkodó példány a nagyobbik fajtából ráadásul, úgy döntött nem szeretne véget vetni virágzó kapcsolatunknak, miután egyszer már a vállamba vágta a fullánkját, és velem tartott. Bizonyára kegyetlenül bele gázolhattam a lelki világába mert végig veszettül küzdött hogy kinyírjon.
Helló újra Föld! Ezer kérdésem van hozzád, remélem rá érsz!
Meg mertem volna esküdni, hogy a síkváltást nem fogja túlélni. Ha mást nem a Földi légkör miatt. De tévedtem. Londonon belül a csodás Holland- parkba érkeztünk fényes nappal. Nincs is romantikusabb egy kis hentergésnél valami nyilvános parkban! Ott egy fiatal párocska előtt vágta a mellkasomba a fullánkját és vágott földhöz...fához...amit talált, majd a sakkozók mellett nyársalt fel még párszor a kedvesem. Mindezek után, mikor felálltam és leporolgattam magamat végleg beállt a pánik a maradék bámészkodóban is. A viaskodás nagyjából fél órányi masszív szívást jelentett. A mérge legyengített és pár képességemet meg is bénította, többek között a regenerációmat lelassította. Bár sosem okozott gondot kiluggatva vagy szétszabdalva kikúsznom a pálya szélére egy mocskos győzelem után, most azért kellően megdolgoztat a kis ribanc! Ha idomítható lenne, még örökbe is fogadnám! Végül hagytam neki hogy széttépjen és felzabáljon. A békés emésztés helyett azonban más sors várt a tündérkére. Pár perc békesség után lépten nyomon a csupasz csontváza, a húsa hamvába rogyhatott. Hamvai kupacában, a bordakosara ölelésében pedig én álltam össze szó szerint, egy arcomra fagyott alélt mosollyal. Aztán a méregnek hála, elnyelt az öntudatlan tetszhalott állapot. Hárman meghaltak. De a pávák épségben megúszták! Volt annyi eszük, hogy ne legyenek láb alatt.
A Minisztériumban ébredtem. Ezzel az intézménnyel még nem találkoztam. Legutóbb is bele botlottam a hivatalos szervekbe, de akkor a mostaniak által muglinak nevezett embercsoporttal találkoztam. Ez egy másik, bár engem ugyanazzal a gyanakvással fogadtak ők is, csak más eszközökkel. Sikerült kivonniuk a mérget a szervezetemből. Ami őket is meglepte, meg engemet is. Őket annyira, hogy mikor felébredtem, ijedtükben vissza is engedték a nagyját. Emberek.... Bár nem lep meg. Egy látványosan széttépett halottal nem az újraélesztés végett csinálnak bármit is. Ez azonban kellően aggasztó képet tár elém. Neki futottak másodjára is az ébresztésnek, de ezúttal éppen csak hagytak magamhoz térni. És mindemellé csinos mágikus csapdákat kaptam. Még így is sok kérdésem volt, és csak kevésre kaptam választ. Szerintük alapos felfordulást okoztam, úgyhogy kérdőre vontak. Mit mondhatnék, baleset volt az a pár halott. Egészen jól haladt a részemről félájult beszélgetés, mikor is felvetettem, hogy bele megyek és játszom az emberek szabályai szerint, cserébe békességgel engedjenek utamra. Ekkor azonban szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, ha egy halandónak hagyod, hogy azt higgye ő irányít, előfordulhat, hogy olyan bravúrosan kivitelezi, hogy sikerülni is fog neki. Máskor szeretem ezt a játékot, hiszen az emberek is mindig lenyűgöztek. A Föld alapvetően békés kissé halott, de nyugodalmas hely számomra, kisebb nagyobb bosszantó tényezőkkel, de rám nézve semmiképpen nem volt eddig ártalmas. Fordult már velem elő, hogy csapdába ejtettek másutt, de mindig az bizonyult csak hatékonynak, ha a csapda végett elvesztettem az öntudatomat. Most is sikerült ezt felfedezniük az ittenieknek. Így viszont senki nem kap válaszokat. Sem én, sem ők.
Jelenleg kifejezetten felidegesít a kialakult helyzet. Én felajánlottam egy tisztes játszmát. Nem szeretem ha kísérletezgetnek velem. És amint alkalmam adódik rá, ezt a vállalkozó szellemű professzor tudtára is fogom hozni.
Csak adódjon egy alkalmas pillanat és megtapasztalja milyen az, amikor élve boncolgatnak, elemezgetnek. És az az állapot amiben tart, annak a vendég dögnek a mérgével, pont arra elég, hogy mindent tökéletesen felfogjak magam körül, és ugyanakkor ne tudjak semmire sem reagálni. Ha én innen egyszer kijutok.... Már tudom is hová lesz feldugva az a pálca amit oly peckesen forgat az ujjai között. Aztán már csak az épületből kell kikeverednem. De azt bármelyik halandó megteszi. A szimbiózis csodái. Anélkül hogy tudnál róla, kihordasz két lábon. A szép, hogy nem hat meg a ténykedésével járó fájdalom, meg az ilyen apróságok, nemes egyszerűséggel, mindig is bosszantott, ha valaki nem tudja hol a helye. Nekem is sikerült megtanulni. Épp ezért, az emberek szavaival élve "innentől tiszta lelki ismerettel fogok bármit is tenni".
Noha legutóbb valami fiatalabb forma fickó beszélt az önjelölt fogva tartómmal és a varázslények jogait, meg tárgyalást emlegetett... Elgondolkoztató. A szavaiból ítélve az én pártomat fogta. Mi is volt a neve a kölyöknek? Ja igen! Mikal Cromwell. Hát persze!
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets
Tárgy: Bestia tagozat 2017-06-20, 19:08
Bestia tagozat
A hivatal a Minisztérium 4. szintjén található. Itt főként az ismert és még ismeretlen bestiákkal, varázslényekkel foglalkoznak. Azok regisztrálása, nyilvántartása folyik itt, mindamellett a bestiákkal kapcsolatos kutatások nagy része is ennek az osztálynak a feladata, hogy kivizsgálják egy-egy faj erősségeit, gyengeségeit, a kevésbé ismertek elleni védekezést, esetleges fajkeresztezések is itt zajlanak. A részleg tehát igen sokrétű, így az itt dolgozók száma sem csekély. Általában bestiatannal foglalkozók, de sok kutató és gyógyító is fellelhető itt a laborokban.
