2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Emily Ellwood Születési hely és dátum: London, Anglia, 1980.06.02. Csoport: Hugrabug Patrónus: Tigris Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Tanuló – Nyolcadik évfolyam (Gyógyító-szak) Képesség: Akkor töltsd ki, ha már dobtál a [You must be registered and logged in to see this link.] alapján és ide írd be, mi jött ki. Mágikus adottság: Természetes gyógyító - 1. szint Familiáris: Akkor töltsd ki, ha már dobtál a [You must be registered and logged in to see this link.] alapján és ide írd be, mi jött ki. Kiemelkedő tudás: Akkor töltsd ki, ha már dobtál a [You must be registered and logged in to see this link.] alapján. Külön jelez mely tantárgyakból mit tudsz, pl.: Bűbájtan - Született tehetség, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Legendás lények gondozása - Tehetségtelen Kihez tartozol: Alex O'Neil
Jellem:
Mit is írhatnék magamról? Kétféle típusú ember létezik bennem, hol az egyik, hol a másik van jelen, de egyszerre a kettő sohasem. Egyrészt nyugodt lány vagyok, olyasvalaki, akit mindenki képes lenne elképzelni maga mellé, ha lelkizésről van szó. Meghallgatom mások problémáit, odafigyelek rájuk, igyekszem megértő lenni velük szemben és a lehető legjobb tanácsokat adni nekik. Ki tudja, talán ezért is jelentkeztem gyógyítónak, habár a Szent Mungóba kihelyezett gyakorlat nem pont a szívem csücske, de ott is igyekszem megfelelően bánni a betegekkel, még akkor is, ha néha az idegeimre mennek a problémáikkal. Olyankor csupán egy mosolyt erőltetek az arcomra és igyekszem a lehető legkedvesebb énemet előkapni. A másik személyiségem már igencsak megosztó, ami a többi embert illeti. Harsány, néha neveletlen, néha pedig teljességgel elviselhetetlen... A Roxfort falai között leginkább ezt az oldalamat mutatom másokkal szemben, mivel nem szeretek gyengének látszódni a társaim szemében. Sokszor szúrtak már hátba azok, akiket a barátaimnak hittem, így igyekszem csak olyanokat közel engedni magamhoz, akik valóban megérdemlik. Azt hiszem, csupán Alex az egyetlen olyan ember, aki évek óta a barátomnak mondhatja magát. Mindenki más vétett már hibákat velem szemben, ő azonban sohasem tud csalódást okozni semmiben. A legjobb barátom, a lelkitársam és mostanában szeretném, ha annál is több lenne számomra...
Kinézet, megjelenés:
Ha tényleg a szem a lélek tükre, akkor nálam szebb lelke senkinek sincs a világon... Vakító, világoskék szemeimmel bárkit képes vagyok megbabonázni a környezetemben, egyszerűen lehetetlen ellenállni a tekintetemnek. Hajam hosszú, barna, itt-ott természetes szőke csíkokkal ékesítve (komolyan nem én csináltam magamnak!). Alkatom vékony, a megfelelő helyeken gömbölyded és nem vagyok kiemelkedően magas sem. A személyiségemben lévő kettősség az öltözködésemben is hajlamos megjelenni... Van, amikor nem sokat adok a megjelenésemre, smink nélkül, kényelmes ruhákban jelenek meg valamerre, de akadnak olyan alkalmak is, amikor úgy kiöltözök, hogy mindenki megfordul utánam, aki mellett csak elhaladok az utcán. Ennek ellenére nem használom ki a helyzetet, nem mászok rá senkire sem, voltaképp a randizás is nehezemre esik bárkivel is...
Londonban születtem egy akkor már nem túl boldog házasság eredményeként. Anyám és apám azonban úgy gondolták, hogy egy gyermek csak erősítheti kettejük kapcsolatát, így némi habozás után, de belevágtak a baba-projektbe. Hát, nem kellett volna... Születésem után csak felszaporodtak köztük az ellentétek, mivel apámnak másik munkahelyet kellett találnia annak érdekében, hogy jó körülményeket biztosíthasson számunkra, anyám pedig türelmetlen lett vele szemben, aminek talán én voltam a legnagyobb oka. Egy újszülött nem figyeli, ha a szülei fáradtak, akkor is felveri őket éjszakánként. Négy évig bírták, majd elváltak és külön-külön, de új életet kezdtek. Anyám nehezen viselte a magányt, nyíltan sohasem vallotta be, de hiányzott neki apám, amit igyekezett azzal kompenzálni, hogy rosszabbnál-rosszabb kapcsolatokba menekült. Öt éves voltam, amikor hazahozta azt a férfit, akit sohasem fogok elfelejteni... Nem, egyszer sem nyúlt hozzám, nem ütött meg, nem bánt durván velem, de arra elég hamar rájöttem magamban, hogy nem kedveli a gyerekeket. Hiába, ezt még olyan korban is megérzi az ember, bármennyire is próbálják titkolni előle. Hat éves lehettem, amikor anyu kiadta az útját, amiért megpróbálta rávenni arra, hogy passzoljon le engem a nagyszüleimnek. Hatalmas kiabálás lett a vége és este, szakadó esőben kellett távoznia tőlünk. Emlékszem, ahogy a hatalmas ablakban ülve figyeltem őt és még integettem is neki. Soha többé nem láttam újra... A következő apa-jelölt fél év után toppant be az életembe. Pimasz alak volt, hetyke kis bajusszal az orra alatt és állandóan bűzlött az alkoholtól, de ezt anyu egyszerűen nem volt hajlandó észrevenni. Szerette, ez pedig vakká tette őt a férfival szemben, aki az idő múltával egyre erőszakosabb lett vele. Ütötte-verte, amit én a sarokban gubbasztva, sírva figyeltem, egyszerűen képtelen voltam megvédeni tőle... Majd egy éjszaka furcsa dolog történt velem. Anyu fájdalmas kiáltásait hallva szabadjára engedtem magamban azt az erőt, ami már egy ideje megpróbált kitörni belőlem, de valamiért nem engedtem utat számára. Tányérok csapódtak a férfinak, majd egy sodrófa kergette ki őt a lakásból. Megszabadultunk tőle, soha többet nem nézett felénk egyszer sem. Mugli volt, anyu boszorkány, amit sikeresen titkolt előle, egészen a kis akciómig. Ezután nyugalom köszöntött be nálunk, amely annak köszönhető, hogy anyu időközben belátta magában: nem jó ötlet ilyen gyakran idegen férfiakkal összeállnia. Ismét kezdetét vette hát az apuval való kapcsolata. Az alapoktól kezdték, emlékszem, anyu és én mindig kaptunk aputól valami kis apróságot és sok olyan alkalom volt , amikor kettesben mentek valamerre, engem pedig valaki más gondjaira bíztak. Nem bántam, szerettem volna, ha ismét összejönnek, ezért igazán angyalian viselkedtem. Egy év után összeházasodtak. Én voltam a világ legboldogabb embere.
Alex: A srác, aki kilenc éves koromban toppant az életembe, a fogadott bátyám, akit én bármitől képes lennék megvédeni, noha mindig én vagyok az, akit ki kell húznia a pácból... Egyszerűen imádom őt, szeretem és még más, kissé mélyebb érzelmeket is táplálok iránta, noha ez szerinte nem helyes. Pedig tudom, hogy ő is szeretné, látom rajta, de egyszerűen meggátolja ebben az, hogy a szüleim nevelték fel őt is. Szereti és tiszteli őket, nyilvánvalóan fél a reakciójuktól, ha szembesülnek azzal, hogy én és ő együtt vagyunk... Nem szeretné holmi vágyak miatt tönkretenni a velük való kapcsolatát, amit én teljes mértékben megértek, de akkor is szükségem van rá! Eleinte gyermeki rajongással figyeltem, mindig is vágytam egy testvérre, akit szerencsésen megkaptam az ő személyében. Sokat segített nekem annak idején, megtanított a nyári szünetek alatt fára mászni, majd ahogy az évek teltek és elég idős lettem, sokat kviddicseztünk a hátsó kertünkben, amit én kifejezetten élveztem. Szerettem vele lenni, a szünetek idején egy pillanatra sem eresztettem el magam mellől, neki pedig egyszer sem fogyott el a türelme velem szemben. Kitartóan készített fel az iskola első éveire, amikor pedig a beosztásra került a sor, velem együtt drukkolt azért, hogy én is a Hugrabugba kerüljek. Sikerült. A Süveg ugyan habozott egy kissé, de végül a Griffendél helyett azt a házat választotta. Teltek az évek, mi pedig józan ésszel felfoghatatlan mennyiségű időt töltöttünk együtt a fiúval. Eleinte azért lógtam rajta annyit, mert a testvérem volt, a családom tagja, akkor még semmi hátsó szándékom sem volt vele szemben. Szerettem, kedveltem, de közben másokkal is ismerkedtem. Akkoriban még sok barátom volt, ennek azonban idővel vége lett... Tizenhat éves lehettem, amikor megismerkedtem az első olyan sráccal , akire úgy tekintettem, mint a szerelmemre. Tony mardekáros volt, jóképű és egészen menőnek számított a lányok köreiben, de mégis engem választott valamiért. Szerettem, mindig vele lógtam, emiatt kissé hanyagoltam is Alexet, ami őt láthatóan eléggé lehangolta. Akkor még nem foglalkoztam vele, a rózsaszín köd teljesen rámtelepedett, elvette az eszem Tony, teljes mértékben megbabonázott. Egészen addig, amíg egy éjszaka meg nem próbált letiporni és megerőszakolni. Részeg volt, én pedig még szűz, érthető módon eléggé megijedtem hát a dologtól. Ellenkeztem, ő széttépte a pólómat, de még pont időben sikerült elrohannom előle... Éjszaka volt, így a folyosón senkibe se botlottam bele, amikor azonban a klubhelyiségbe értem, egyenesen Alex karjaiba omlottam, aki akkor még fenn volt. Tanult, készült a vizsgáira, amikor azonban észrevette, milyen állapotban vagyok, szinte azonnal csak velem foglalkozott. Neki bátran kisírhattam magam, nem lökött el magától... Ezek után Tony nagy ívben elkerült engem. Fogalmam sincs, hogy ebben Alex keze játszott-e közre vagy az, hogy majdnem kicsapták az iskolából, esetleg mindkettő egyszerre. Az eset után sokáig senkit sem fogadtam a bizalmamba, egyedül Alex volt az, akit eltűrtem a közelemben, mindenki mással undok voltam. Sok minden megváltozott bennem, a naiv kislányból hirtelen valami egészen más lettem, a barátaim pedig hátat fordítottak nekem. Nem érdekelt, nem hatott meg a dolog, nincs szükségem senkire sem a családomon kívül. Úgy tűnik, muszáj keménynek lennem a külvilág felé, ha nem szeretnék áldozattá válni. Tizenhét éves koromtól komoly érdeklődést mutatok a gyógyítás és a modellkedés iránt. Az első szakot felvettem már az iskolában, de az, hogy kamerák elé álljak, még várat magára... Habár, nemrég érkezett egy igen komoly felkérés, amit én szeretnék elfogadni, de fogalmam sincs arról, miként tálaljam a hírt a szüleim és Alex előtt...
