2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Tiltott Rengeteg számomra mindig is olyan volt, mint egy valódi kirakodóvásár. Számtalan varázslény kószál itt szabadon és noha nem ölhetem meg őket, de legalább a nyomolvasást elsajátíthatom általuk, ami a mai napig igen gyengén megy. Most azonban nem ezért vagyok itt, hanem teljesen más okai vannak ennek. Sophia. A lány és a köztem lévő vita egészen odáig fajult, hogy megütött, amit belőle soha életemben nem néztem volna ki... Kár is tagadnom, hogy rosszul esett a dolog, főleg az előtte elhangzott szavai érintettek nagyon is kellemetlenül. Soha életemben nem hittem volna, hogy valaha is eljutunk idáig, azt pedig főleg nem, hogy Dane lesz az, aki miatt egy ilyen vita felparázslik majd. Sophia talán sejti, mennyire veszélyes alak a férfi, de voltaképp még mindig nincs tisztában azzal, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa, Dane egy bestia, aki bárkinek a torkát feltépi habozás nélkül. Szinte teljes mértékben biztos vagyok abban is, hogy ha nincs az a baleset, ami Lorelai-t érintette, akkor a szőkeség Dane keze által halt volna meg. Hirtelen távoli hangok ütik meg a fülemet, én pedig szinte abban a pillanatban szoborrá dermedek, amint sikerül az egyikben Sophia hangjára ismernem. Nem biztos, hogy ő az, elég messze vagyok még a zajok forrásától, minden annyira bizonytalan meg hát egyébként is, mit keresne itt a lány ilyenkor? Habozok egy pillanatig, fogalmam sincs, mit kellene tennem. Menjek oda és nézzem meg, kik azok? Tényleg bölcs ötlet lenne mások dolgába ártanom magamat? És ha Sophia az? Nem hiszem, hogy örülne annak, ha én botlanék bele az útjába, a végén még komolyan azt fogja hinni, hogy követem. De ha bajban van? A vészcsengő a fejemben folyamatosan bong, azt jelezve számomra, hogy ideje lenne megmozdulnom, én pedig engedelmeskedek neki. Lábaim automatikusan lépkednek, észre se veszem, amíg végül futni nem kezdek, átgázolva mindenen, ami az utamba kerül. - Mit kerestek itt? - lépek elő a félhomályból, miután csendesen a közelükbe értem. Sophia barátnője addigra eltűnt, úgyhogy fogalmam sincs, hogy eredetileg ő is itt volt, csupán a férfi és a lány kettősét veszem észre elsőként. Utána siklik tekintetem a Dane kezében tartott testre, mellyel még csak nemrég végezhetett. Végezhettek? Sophia annyira bedőlt volna a vérfarkas varázsának, hogy bűntársá lépett elő? Ajkam megrándul egy pillanatra az undortól, most azonban nem rántom elő a pálcám, hogy végezzek Dane-el. Sajnos megfogadtam számára, hogy a segítségére leszek mindenben, így hát válaszokat várva fordulok felé: - Mi a fészkes fene történt? Sophiára egy pillantást sem vetek, egyszerűen figyelmen kívül hagyom a jelenlétét, mintha semmit se jelentene számomra a lány. Az már kiderült, hogy képtelenek vagyunk higgadtan megbeszélni egymással a történteket, nincs hát szükségem arra, hogy még Dane előtt is jelenetet rendezzen. - Ki ez a lány? - bökök fejemmel a karjaiban heverő test felé. - Te ölted meg? Ostoba kérdés, elvégre ki más tette volna? Sophia? A lány még egy legyet is sírva csapna le, szóval minden kétséget kizáróan csakis a férfi tehette meg ezt. Ujjaimmal viszont óvatosan a pálcámhoz nyúlok, nem áll szándékomban Dane-re támadni, de sohase tudhatom előre, ő miként fog reagálni a jelenlétemre.
Sadie és Beth kettőséről Dane mélykéken kavargó sötét tekintete visszasuhan Sophiára, s a korábbi komolykodás ellenére most megrándul az ajka, hűvös mosoly kúszik rá, amolyan borzongató, amit a lánynak már többször volt alkalma megtapasztalni. Az egyértelmű fenyegetés ellenére ismét kiterjeszti csápjait az ártatlan lányra, mintegy táncba hívva, pár pillanatnyi időre, ahol megszűnik körülöttük létezni a világ. - Sosem hazudtam neked, ez nem tűnt fel? Felvállalom a tetteimet, de csak hogy neked legyen igazad, szívesen megharapok valakit, így jó lesz? – A lány fedetlen vállára siklik a pillantása, amely oly hívogató, ám Sophia pontosan tudhatja, Dane tökéletesen ura az érzelmeinek, a bestia pont hogy az emberi mivoltából fakad, a belsejében senyvedő vérlény pusztán eszköz mindenhez. A férfi tudatosan cselekszik, teszi, amit úgy vél, hogy előreviheti a terveiben, s valamiért eddig nem bántotta Sophiát. A közös pillanat most elillanni látszik, mert a megvadult farkaslány állati énje most megfékezhetetlen szintet üt meg, s Sophia lenne a célpont, ha Dane nem lökné félre, és vetne véget Sadie amúgy is rövid pályafutásának. A szőke lány még kettőt rándul, aztán kihuny a szemeiben az élet. A férfi érdeklődve, szinte megütközve nézi, hogy Sophia megpróbálja valahogyan visszahozni, holott pontosan látta, hogy a penge hogyan mart mélyen a húsig, hogy végzetes pontot érjen el, ahonnan már nincs visszaút. - Nanaaa! Miből gondolod, hogy ismét büntetlenül hagyom a pofozkodásodat? – Kapja el a lány csuklóját, és egyetlen gyors rántással szorítja le Sophia háta mögé a karját, ezzel megperdítve őt. Mögé lép, és úgy sziszegi a fülébe. – Még mindig nem fogod fel, engem, nem érdekelnek a következmények. – Taszítja el magától, de épp csak annyira, hogy a lánynak ne fájjon a lendület. Mint ahogyan a keze leszorítása sem volt olyan, ami már feszítő érzés lenne, csupán teljes passzivitást válhatott ki belőle az érintés. Most nem is vele foglalkozik a férfi, hanem az ájult lányhoz gugol le, így még könnyebb is elvégezni a varázst. – Exmemoriam! – Villantja rá a pálcáját, majd néhány gyengéd arcérintéssel magához is téríti Sophia barátnőjét. – Visszamész az iskolába, és arra fogsz emlékezni, hogy Sophia küldött be a kabátjárért. Minket nem láttál. – A lány maga alá húzza a lábait, s távozik, anélkül, hogy Sophiára vagy a vérfürdőre nézne. Dane felmagasodik, és a karjaiba emeli a halott Sadie-t. – Te is el akarod felejteni, vagy.. hasznossá teszed magadat, és eltemetjük? – Ezúttal nem ironizál, kérés nélkül segített Beth-nek, hogy ne őrüljön bele a tapasztaltakba. Úgy fest, hogy Dane-nek azért nagy ritkán van értelmes oldala is.
» Bizonyos találkozások titokzatosak és ezért megfejthetetlenek. «
Határozottan örülök neki, hogy sikerül rávennem végre a lányt, hogy induljon el a kastély felé, hiszen érzem jól, hogy itt valami nagyon nincs rendben és valami nagyon nem jó van készülőben, főleg Sadie viselkedését látva, csak épp az a gond, hogy a lány utána iramodik és még gyors is... nagyon gyors, én pedig épp csak követni tudom a tekintetemmel, csak épp Dane elvonja azt, hiszen védekezik, mintha nem lenne evidens, hogy ez az egész az ő hibája. Hát mégis ki másé lenne, ha nem az övé? - Nehéz elhinni, hogy nincs semmi közöd az egészhez, épp eleget fenyegetőztél már. - épp csak oda vetem neki, aztán már fordulok és Beth és Sadie párosa felé, hiszen látszik jól a lány nem beszámítható és még véletlenül se szeretném, hogy valami baj történjen. Mármint ennél is nagyobb, hiszen már így is épp elég nagy a baj, hiszen Sadie nagyon nincs rendben. - Sadie... ne csináld... Nem vagy önmagad. - próbálok óvatosan szólni hozzá, de nagyon úgy tűnik, hogy semmit sem ér a dolog, hiszen láthatóan nem reagál jól, sőt Dane még oda is rángat a pároshoz, és nem sokára a lány már Beth-szel foglalkozik, hanem inkább velem. Nem értem, hogy mit akar, mármint félig értem, de még csak reagálni sincs időm, mert megvillan a kés és csoda, hogy nem az az utolsó dolog, amit látok egyáltalán, mert esélyem sincs moccanni sem, nem hogy védekezni. A következő pillanatban pedig már Sadie a földön hever, holtan és ömlik a vér mindenhol. Tudom, hogy semmi realitása nincs a dolognak, de automatikus a reakció, miután Beth ájultan rogy össze érte úgyse tehetek semmit Sadiehez ugrok és próbálom elszorítani a sebet, mintha érnék vele bármit is, hiszen már nem él és nem is hiszem, hogy csak mert vérfarkas ezen lehetne változtatni bármit is. Minden tiszta vér és én csak azt látom, hogy megint valakinek vége lett és persze valakinek, akihez Dane-nek van köze. Pár pillanat múlva hát már újra talpon vagyok, ha csak addig Dane nem próbálja megakadályozni az értelmetlen seb elszorítást és minden kétségbeesett haragommal az egyetlen itt lévőhöz fordulok, aki persze jelenleg mindenért hibás, ami csak mostanában történt velem és rossz. - Tűnj el végre innen! Ahová csak még meghal valaki, te ezt fel sem fogod?! - kiabálok, szinte már üvöltök, ahogyan a torkomon kifér és egyszer már megtettem, hiába egyértelmű, hogy ő a gyorsabb, most mégis újra pofonra emelem a kezemet, bár a meglepetés ereje oda, hiszen erre most számíthat is és amúgy is rákészülök. Remeg a szám, a kezem is reszket és persze csupa vér vagyok, nem csoda hogy ki vagyok borulva.
Jeleeen! <3 ♦ Ruha ♦ Pillowtalk ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Dane ezúttal valóban sem nem viccelődős, de még a csábítás is távol áll tőle, rémesen komoly, Sophia még nem is látta ezt az arcát. Csinos, mint mindig, a sötét szerelés szinte már az aurájába égett, a gunyoros mosoly ezúttal nem játszik ott az ajkai szegletében, ahogyan az előtte ugrabugráló Sadie-t figyeli, aki a körmeivel büszkélkedve üdvözli Sophiát, és Bethanyt. A férfi most nem akart összefutni Sophiával, a sors azonban nem ilyen kegyes hozzá. Így csak remélheti, hogy a három lányból egyik sem test túl nagy ostobaságot. Ő még helyben hagyná, hogy a barna kedvence hátrainti a barátnőjét, Sadie azonban agresszíven ered a nyomába, miután Sophiától nem kapott éppen dícséretet. - Neee... te se hagyj itt! – Pattan villámgyorsan előbb a lány után, és szinte úszva a levegőbe beelőzi őt. Dane érzékeny fülei hallanák, most mégis Sophia felé fordul, karbafont kézzel. Felhúzza a szemöldökét, szinte sértésnek is vehetné a feltételezést, de lássuk be, nagyon is jogszerű a kérdést. – Én mit csináltam? Rögtön máglyára küldenél aranyom? A csúnya gonosz farkas már jót sem tehet. Nos nem, ez alkalommal semmit. Ő csinálta.. magának. – Feleli ismét felvillantva a már megszokott szarkasztikus mosolyt, annak ellenére, hogy Sophia válla felett azért azt nézi, hogy mi is történik a távolban, aztán egy laza mozdulattal rántja kézen a lányt, s vonszolja maga után, ugyan Sadie egyre nagyobb ostobaságra kezdi el magát ragadtatni.. Most éppen végighúzza az ujjait Beth ajkán, és diadalittasan nevet.. – Meg foglak kóstolni.. Muszáj lesz.. Így akarom.. – Ekkor érkezik meg Dane Sophiával, hogy legalább leállítsa a hamarosan bekövetkező történéseket, mert Beth tágra nyílt szemekkel kezd reszketni mint a nyárfalevél, hiszen megérezte a nyelvén a vér ízét.. Sadie sértődötten perdül meg, s újabb kiszemeltje ezúttal Sophia.. – Te kis.. kurva.. hát te kellesz neki? Akkor ezt beléd..! – Az ujjai között fűrészfogas kés villan, a mozdulat akár villámgyors is lehetne, ahogyan Sophia nyaka felé suhan. A mardekáros lány akár láthatja is, hogy a penge a nyakába fúródik. Ez azonban nem következik be, Dane még az újonnan bestiává vált lánynál is gyorsabb, hogy azt szinte követni sem lehet szabad szemmel. Baljával megpöccinti Sophia derekát, hogy az arébb lendüljön, jobbjával pedig Sadie csuklóját kapja el, hogy a másodperc tört része alatt törje szilánkosra, fél térdre kényszerítve a vérszomjától nem látó lányt. Dane hűvöskék tekintete rezzenéstelen, ahogyan a tenyerébe került kést alig emeli meg, s mélyeszti be Sadie kulcscsontja alá. Vér fröccsen a lány torkából, majd a férfi tövig mélyeszti a pengét a húsba, ütközésig.. Sadie szeme lassan válik üvegessé.. aztán eldől. Dane felsóhajt. – Ez is jól kezdődik..
» Bizonyos találkozások titokzatosak és ezért megfejthetetlenek. «
- Tényleg nem akarok menni Beth, mostanában túlságosan zűrös minden és... nem hiszem, hogy jól érezném magamat egy buliban. - próbálom megértetni vele, hogy nem épp a legjobb formámat hozom mostanában. Tanulnom is kellene, közben a szüleim sem hagynak békén, Peter totál kifordult magából, Daneről pedig ne is beszéljünk. Azt hiszem érthető, hogy nem lennék most a legjobb party arc, ezt neki is meg kellene értenie, de úgy fest, hogy nem megy a dolog, pedig úgy se fog tudni elrángatni, hiába azok a nagy könyörgő szemek. - De Sophi, pont akkor lenne jobb kedved, ha kicsit szórakoznál és kimozdulnál. Hetek óta magadba vagy fordulva, hallottam, hogy sírtál is... ez így nem oké. Kell neked a szórakozás és keresünk valami jó fej pasit is és mindjárt jobb lesz. - nagy levegőt veszek, mert a végén még tényleg komolyabban szólnék vissza neki és abból csak balhé lenne. Eszem ágában sincs bulizni, sőt jelenleg pasira sincs szükségem, de mintha a falnak beszélnék és most még ahhoz sincs kedvem, hogy őt győzködjem, ezért végül belenyugvóan sóhajtok csak egyet. - Jól van, meggondolom oké? - talán ennyi elég és le tudom végre zárni vele a témát. A távolban pedig pont a végszóra tűnik fel Sadie és Dane párosa, akik... a Tiltott Rengeteg felől jönnek? Kissé kikerekedik a szemem és komolyan átgondolom, hogy ki kellene kerülnünk őket, de az Beth figyelmét csak felhívná rájuk, amit pedig nem akarok. Talán el tudunk sétálni mellettük, bár erre kevés esélyt látok, de mintha Dane is ezt akarná, hiszen még csak nem is nagyon figyel ránk, ellenben Sadievel, aki célirányosan felénk közeledik, aztán a körmeit villogtatja, amik valahogy ha jól sejtem akkor nem pont vörös körömlakkal vannak lefestve, főleg, hogy Sadie nem igazán szokott ennyit hibázni, hogy ne csak a körme legyen olyan. - Beth... azt hiszem jobb lenne, ha te most... - még sem mondhatom azt neki, hogy menjen vissza, mert valami nagyon-nagy bajt érzek, főleg így, hogy Dane arca is nagyon komoly, így nyíltan pedig még sem tehetek semmit, főleg ha tényleg esetleg arról van szó, amire gondolok... netán két vérfarkas áll velünk szemben. - Figyu, ott hagytam a szobánkban a kedvenc... rúzsomat, tudod a vöröset, megtennéd, hogy visszaszaladsz érte? Itt megvárlak, állati fontos lenne! Akkor tuti elmegyek abba a hétvégi buliba oké? - Beth azért kissé méreget minket, de végül bólint egyet és sarkon fordul, azt hiszem a buli ígéretével sikerült hatni rá, vagy talán ő is megnézte Sadie körmeit és magától is rájött, hogy ez most nem épp a legbékésebb hely? Végül azért kissé óvatosan pillantok Dane-re, majd Sadiere főleg, amikor Beth már hallótávolságon kívül van. - Sadie... mit csináltál? És miért vagy... vele? - kb. úgy beszélek Daneről, mintha ott sem lenne, főleg mert holt biztos vagyok benne, hogy ez az egész az ő hibája, az ő keze van a dologban, hogy csinált valamit a lánnyal, megharapta, megbabonázta, tudom is én, de hogy véresek a körmei az nagyon nem normális dolog. Mi van, ha ártott valakinek az erdőben?
Jeleeen! <3 ♦ Ruha ♦ Pillowtalk ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Sadie enyhén szólva is kissé őrült, már embernek is az volt, nem hogy farkasnak. Dane furcsálkodva vonja össze a szemöldökét, ahogyan a véres körmeit szinte körömlakként csillagtató lány mögött halad. Nem, nem ő változtatta át, a szőke lány alighanem túlságosan vagánynak tartotta a létet, amelyben Dane már ősidők óta él, s megtalálta a módját, hogy ő maga is elszenvedjen egy vérfarkas harapást. A férfi szemmel tartja pár napja, hiszen nemsoká holdtölte, és a lány még nem elég erős, hogy átkozott vérlény legyen. Instabil, következetlen. A Peterrel történtek után Dane most egy ideig hanyagolja egykori barátjával a kapcsolatot, nem árt némi szünet, hogy mindketten eldöntsék, megölik a másikat, vagy mégiscsak lehet ebből valami. Dane tervei egyre mélyebben gyűrüznek, ő azonban pontosan tudja, hogy mit akar. A kacarászó Sadie mögött halad a maga sötét ruhájában, és az erejét próbálgató lány mögött halad. Még nem változott át, ám a vérszomja emberi alakban is komoly, s hallani sem akar a bájitalról, amely elnyomná azt. Ezt a részét azért a férfi megérti, ám a következményekkel tisztában van, mi történik, ha a lányon eluralkodik a bestia. A Tiltott Rengetegből jönnek vissza, ahol Dane tanuja volt bizonyos dolgoknak, de ezek után nem ártana, ha Sadie kissé lepihenne, sok volt már ez neki mára. A hold kerek valójáig már csupán egyetlen nap van hátra, most ha felnéz az égre, ő maga is érzi, hogy a szörnyeteg lassan ébredezik, ám ő jó ideje ismeri már ezt az érzést. A lány ellenben.. tökéletesen tapasztalatlan. Az ösvényen szemben két alakot fedez fel, ahogyan feléjük jönnek. Ez egy elkerülő csapás, amely nyilván már nem fogja érinteni a rengeteget, az iskolából jövet sokan erre indulnak Roxmorts felé. Ahogyan Sophia és az egyik világosbarna hajú barátnője, pont beléjük botlanak. Dane csupán int a lánynak, Sadie azonban őrülten vihogva közelíti meg. - Ugye milyen szép a körmöm Sophiiii... ? – Nyújtja el duruzsolva az üdvözlést, Dane pedig szorosan a nyomában. A férfi arcán ezúttal nincsen mosoly, még egy halovány sem, sötéten villog a mélykék tekintete, mintha számítana valamire.
