2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Miközben kapkodom magamra a ruhákat, megakad a kezem, elér tudatomig a felismerés. Tényleg, már mindent látott. Belassítom a mozdulatot, de mégiscsak felveszem a melltartómat, ahogyan tovább gondolom a mondandóját. A szemébe nézek, és bólintok. S talán számomra is furcsa, de elmosolyodom. - Jó, jó, nehezen megy nekem az ilyen logika. Igazad van, tényleg! – Húzom fel a bugyimat is, immár nem sietve, hiszen ez igazi lecke volt, talán annak is szánta. Végigfuttatom magamban mindazt, amire vágytam kiskoromtól, a sötétséget, az izgalmat, és most mindkettőt megkaptam tőle. A miért az persze más kérdés, de hogy fel akarna használni? Felemelem a fejemet, ahogyan értetlenkedve mérem végig. - Darius mikor húzott veled ujjat? – Ez tényleg érdekel. Talán még előttem volt köztük valami, talán már akkor, amikor a srác az enyém volt, magára haragította a lányt, akinek még mindig nem tudom a nevét. – Nem gondolom, hogy zsarolható lennék. Én szeretem őt, de gondolom ezt úgysem hiszed el. A kérdés az, hogy kettőnk közül kinek hinne. Nekem, az ártatlan menyasszonyának, vagy neked, akivel ha jól értem, eleve ellenséges a viszonya? Tegyük fel, hogy vallani kell. Ugye sejted, hogy milyen édesdeden el tudom mondani, hogy valami főbenjáró átkot szórtál rám, amivel irányíthattál? Szerelmi bájital? Drágám.. lehet, hogy naív vagyok, de mégiscsak nőből.. Nem hagyom hogy tönkretegyél, és tudod, hogy miért? Mert.. mondom, tényleg igazad van. – Húzom le magam mellé a földre, és az arcára simítom a kezemet. – Értem már a logikádat, de.. neked sem kell ez. Tanulni akarok tőled, ha akarod használj, használj ki, vagy bánomisén. – Hidegen hagy, hogy nála van most a pálcám, bármennyire is gonosz, érdemes megfontolnia amit mondtam. Neki is szüksége lehet egy barátnőre. Ha nálam sikerült elérnie, hogy elengedjem magamat, akkor fordítva is lehetséges lenne? – Mit szólnál hozzá, ha nem az erdőben folytatnánk? Beszélgetni akarsz, vagy valami mást? – Kérdezem cinkos félmosollyal, hiszen olyan ügyesen bánt velem, akkor nyilvánvalóan érdeklik a lányok, tehát ha tőlem kapna viszonzást, még az is elképzelhető, hogy élvezné. Végtére is, bár ügyetlenkedtem, de csak magamból kell kiindulnom, leutánozni mindazt, ami nekem jó.
- Tőled? Te nem számítasz, csak egy eszköz voltál. - Jelenti ki kegyetlen hidegen az igazságot. Számára jelentéktelen a lány. - No de sietsz az öltözéssel, pedig már mindent láttam! - Neveti el magát, s ebben a nevetésben is van nem kevés gonosz él. Nehéz lenne tagadni, hogy élvezi, hogy megalázhatja a lányt még jobban. - Jaj de csúnyán nézünk! Az egészet egyébként a te drágalátos Dariusodnak köszönheted, kedves "sötét varázsló akarok lenni" Missy. Nevetséges! És ezt úgy akarod elérni, hogy szétteszed a lábad az első idegennek? De így legalább Darius is megtanulja, kivel ne húzzon ujjat többet! - Legyezgeti meg magát a fényképpel, hogy aztán még egy másodpercig gyönyörködhessen benne és aztán farzsebébe tegye és közben elgondolkodva nézzen a lányra. - Nem hiszem, hogy túl hasznos lennél, de játsszunk el a gondolattal: mit tennél meg azért, hogy odaadjam a képet neked és ne a barátodnak? Mit érne meg neked, hogy ne derüljön ki, hogy megcsaltad őt? - Gonosz féloldalas mosolya jelzi, hogy igen, az előbb hazudott. Végig hazudott Missy-nek, végig csak áltatta azzal, hogy az nem megcsalás, amit tesznek. De hát az nem mentesít, hogy nem tudott róla vagy másképp tudta! Mindenesetre Ruth azért elővigyázatos, magához varázsolja Missy pálcáját is, míg sajátja hegyét a lány felé fordítva tartja folyamatosan.
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Missy és Ruth - Egy beváltott ígéret 2017-02-26, 13:07
- Most a sötét varázslatokról, vagy erről beszélünk? – Kérdezek vissza évődő sóhajtozással, ahogyan rásimulok az ujjára, amint már bennem van, de lehet, hogy az lenne a jobb, ha még inkább széttenném a lábaimat, hiszen az is élvezetes lenne, ha mozoghatnék közben a csípőmmel. Újszerű érzés, Ruth mintha lányként tudná, hogy mire van szükségem. Nem jobb, mint Darius-szal, más, mintha mindkettő olyan szinten lenne, amiről lehetetlen lemondani. Észre sem veszem, hogy önző dögként én már nem simogatom a másikat, teljesen átadom magamat az érzésnek, amely olyan magasságokba repít, hogy valóban híve lennék a további gyakorlatozásooknak. - Én csak.. – Szisszenek fel, nem is tudok értelmes válaszokat adni, olyan mélyen van bennem, pedig korábban azt hittem, hogy a leginkább ingerlő érzet attól van, ha kint, a combjaim találkozásának simogat valaki, vagy akár én magamat, de Ruth most nagyon eltalálhatott valami. Ritmikusan zárom, és nyitom a számat, s igaza lehet, valahol elvesztem a valóságot is, becsukva a szememet koncentrálok a minden bizonnyal közeli robbanásra, amely bekövetkezik, akaratomon kívül sikoltok fel, és remegek bele az ujjába, tudomást sem véve arról, hogy közben mit csinál. Csupán pihegve keresem a levegőt, szinte belesajdul a bordám is, annyira rendszertelenül tudok most bármire is figyelni. Rekedten próbálok megszólalni, ahogyan felnézek a képre, s meghallom a lány csalafinta szavait. - Te meg honnan.. ? – Indítom a zavarodott kérdést, hát persze, már megint naív voltam. Hihetetlen, hogy Roy esetén már hallgattam Lavenderre, most pedig amikor már van valakim, ilyen könnyedén pofára tudok esni. Akkor hát Ruth-al nem lesz folytatás, mert át is vert. A sötét mosoly immár cseppet sem csábító, sőt, nagyon is riasztó. Még ha szeretem is a sötét varázslókat, be kell ismernem, hogy nem lehet bennük megbízni. Kedvem támadna ledönteni a lányt, kitépni a kezéből a képet, de az nem én vagyok. Igaz, az sem, ismeretlen lányoknak adom oda magamat. Lehajtom a fejemet. - Szerintem inkább nevezd meg, hogy mit akarsz tőlem, mit kell tennem? – Nyilvánvalóan zsarolni akar, hogy legyek a bábja, szolgája, bármi ilyesmi. Alkut kell kötnöm, hogy visszaadja a képet, és többé nem belemenni ilyen hülyeségekbe, még ha teljesen ki is vagyok pirulva, remeg tőle minden porcikám. Aki ilyet tud okozni, miért ilyen gonosz? Gyorsan kapkodom vissza a ruháimat, és haragos-daccal mérem végig.
- Nekem így is jó, legyen, ahogy szeretnéd! - Udvarol kicsit Ruth Missy-nek, csak hogy még jobban oszlassa gyanúját meg a rossz érzést a lányban, hogy Darius mit szólna ehhez? Pedig Ruth de megnézte volna a srác arcát! Igazán kár, hogy itt a Tiltott Rengetegben nem tudnak lebukni, pont azért, mert tiltott hely. - Ha megismered, majd fokozatosan múlik a félelmed is... Segítek, ha akarod... Gyakorolhatsz velem... Rajtam... - Susogja újabb nyak-, arcél- és szájcsókok közepette, miközben ujja utat talál Missybe és a hatás nem maradt el. Könnyebb ez, mint gondolta volna! Hát tegyük fel az I-re a pontot, és ajkai most Missy kebleit kényeztetik kicsit, mialatt hagyja, hogy a lány az ő melleit masszírozza, fogdossa. Ruth ujjai ügyesen dolgoznak, ügyesen váltanak tempót, jól érzi Missy, magából indult ki, és úgy tűnik, ez bejön a szőkeségnél is. - A tüzet nem rajtad akartam... De ehhez jó vagy! - Nyomja meg az egyik szót felelve a lánynak utalva arra, hogy szerzett egy barátnőt magának Ruth, és az ujjmozgáson is vált, picit erősebbre, mélyebbre, ami nem is marad reakció nélkül: vállába kapaszkodik Missy és Ruth figyeli a másik zihálását. Észre sem venni, hogy szabad keze, amin támaszkodik, közben szavak nélkül is magához hívja picit odébb letett pálcáját, amivel olyan sikeresen bontotta meg a lány ruháját, és a zihálást kihasználva halkan suttog is valamit, amire jelen pillanatban talán fel sem figyel a lány. Vagy ha igen, az is szinte mindegy már, a csapda előállt, és Missy-t sem sok választja el, hogy a csúccsal bele is lépjen a csapdába. Az emberek többsége csukott szemmel élvez el, de ha a lány mégis felnéz, talán elsőre nem is fogja fel, mit lát, hogy káprázik-e a szeme vagy sem: apró, de éles fehér, pillanatra vakító villanás a tűzkör meleg fényében, ismerősen fura kattanó zaj. Ruth a csúcs után el is engedi a lányt meghittség ide vagy oda, és a felettük lebegő képért nyúl, ami a lebegő fényképezőgépből jött elő. Kicsit legyezgetés és meg is jelenik a kép a bontott ruházatú, élvezkedő Missyről. Nem egy szemérmes kép és nem az a fajta, amit az ember majd később mutogatna az unokáinak is... vagy a vőlegényének... - Szerintem ez akkor is tetszene Darius-nak, meg kellene mutatnunk neki! - Mosolyodik el sötéten Ruth, pontosan nevén nevezve Missy "titokzatos" barátját.
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Missy és Ruth - Egy beváltott ígéret 2017-01-07, 16:30
- Szeret, de én nem vegyíteném a dolgokat. Veled most itt vagyok, vele meg máskor. Ez a mi dolgunk. – Mármint Ruthé és az enyém. Minimális rossz érzésem van azért, de a vöröske lány megnyugtat, hogy jó így. Fogalmam sincsen, hogy Darius mennyire volna megértő, még ha ő is küldött barátnőzni, cseppet sem vagyok benne biztos, hogy valami ilyesmire gondolt. Attól már inkább tartok, hogy feltámadna bennem a féltékenység, ha Darius ezzel a lánnyal kezdene valamit, még ha én is ott vagyok. Önzőség, tudom, de mégis úgy gondolom, hogy ha már olyan sokáig vártam arra, hogy legyen valakim, akkor ő csak az enyém, ahogyan a lánglány is ebben a pillanatban. - Nem lehetek? Te nem ismersz engem, határozottan ügyes vagyok. Különben is, meg akarom ismerni a sötét mágiákat, még ha félek is használni őket. A kettő nem függ össze, de.. Ah.. – Bólintok, miközben lehull róla is a melltartó, és elámulok. Magamat nem szoktam különösebben nézni, más lányokat meg főleg nem, ha véletlenül előttem vetkőznek, de ez a mostani pillanat mégis egyedi, hiszen a saját kíváncsiságom vezette. Beharapom az ajkamat, ahogyan lehullik a másik lányról a melltartó, és nagyot nyelve figyelem a formáit, határozott szándékomban áll meg is tapogatni, ám ő olyan ügyes, hogy behunyom a szememet, amint utat talál bennem. Azt hittem, hogy sokkal furcsább lesz, de ő mivel lány, pontosan tudja, hogy hova is nyúljon, milyen mélyen tapogatózzon. Nyilván magából indul ki, és azon túl, hogy ez megnyugtató, érzem, hogy tudja, hogy mi kell nekem. Amennyire lehet, szétnyitom a lábamat, hogy még jobban oda tudjon férkőzni a mézescsupor belsejébe, s közben apró, sziszegő hangot hallatok, aholgyan kapkodom a levegőt. Rátalálok a lány kebleire, de csupán pótcselekvésként nyomogatom őket, ugyanis jólesően elkezdek szédülni, a vér mintha maga sem tudná eldönteni, hogy hova áramoljon bennem. - Pont rajtam..? Olyan áldozat fejem van? – Nyitom ki smaragd zöldjeimet, és vetem össze az ő pillantásával, majd olyan pontot ér el, hogy egyből elengedem, hogy megragadjam a vállát a zihálástól.
- Felőlem ő is beszállhat, úgy biztos kevésbé zavarja. Az én barátom legalábbis nagyon megértő, mert szeret engem. A tied is szeret, nem? - Ezer szerencse, hogy a nyílt ég alatt vannak, mert ekkora blöfftől és hazugságtól a kastélyban nemhogy a plafon megrepedt volna, de több emelet a nyakukba zuhant volna, ami picit vágyölő. Ruth nemigen beszélhet barátról, arról meg pláne nem, hogy szereti is őt Uther... Mondjuk az a része bizonyára igaz, hogy nem nagyon zavarná őt Missy-vel egy édeshármas, hiszen Uther mégiscsak férfiból van. Ahogy Darius is, legfeljebb az zavarná, hogy pont Ruth az a bizonyos harmadik fél. Viszont ez a mondat arra jó, hogy megnyugtassa Missy-t, na meg érve legyen majd a lánynak Darius-szal szemben: ha kiakad, nem is szereti igazán Missy-t. Nincs is jobb, mint megfúrni egy boldog párkapcsolatot bosszúból! - Ez auror-család átok lehet! - Utal arra, hogy nála is itt bukott meg a családi jóviszony. - Nos, szerintem akkor lehetsz igazán jó medimágus, ahogy auror is akkor lehettél volna, ha ismered a sötét oldalt. Különben fogalmad sincs, medimágusként mit kell gyógyítanod igazán. Segíthetek, ha akarod... - Susogja Missy fülébe, mialatt megoldja a lány Ruth melltartóját, Ruth meg két ujjal utat talál Missybe odalent nem sokat teketóriázva, még akkor is, ha ellenkezne a lány - bár erre kicsi esélyt lát Ruth -, visszavonhatatlanul tartva arra a csúcsra, és nehogy most pánikoljon be a lány, hogy ezt nem volna szabad, mert Ruth erőnek erejével is ott fogja tartani őt, ujjait meg a lányban ritmusosan mozgatva. - Tűzmágiát gyakorolni. Sikerült is tűzbe jönni... - Jegyzi meg kaján mosoly kíséretében. Mellei érintése nem vált ki különösebb reakciót belőle, annyira sosem volt rá érzékeny, de talán Missy-nek ez fel sem fog tűnni, ha Ruth elég jól csinálja, amit csinál.
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Missy és Ruth - Egy beváltott ígéret 2016-11-30, 20:01
- Hm.. de nekem van szerelmem, ő biztosan ki lenne akadva, hogy mit művelek itt veled.. Bár ő javasolta, hogy legyen valami barátnőm. Hát most van.. – kapkodom a fejemet miközben a csókokat kapom a számra, meg még egyéb helyekre is. Picit bűntudatom van a gyűrűre pillantva, de meg tudom magamat győzni azzal, hogy a lángleány inkább ugyanolyan kísérlet, mint amiről hallani a lány hálókörletek háza táján, amin minden kamasz hölgynek át kell esnie. Hát számomra most jött el ez a pillanat, és úgy fest, nagyon is élvezem. Azzal találok önmagamra, aki egyszerre kelti fel a szunnyadó bestiát ott legbelül, mellette meg rém figyelmes, és úgy udvarol, ami még egy fiútól is nagyon különleges lenne. És tökéletesen jól látja, lánynak kell lennie, hogy mindez működjön, a félszeg érdeklődésem egyre élénkebb, nem pedig egy másik fiú udvarlását kell visszautasítanom. A vöröshajú partner olyan magabiztos, hogy élnem kell a gyanuperrel, hogy nem először teszi ezt valakivel. Ugyan én már átestem a tűzkeresztségen Darius-szal, de ez olyan, mintha megint valami hasonló történne. Az izgalom, az újdonság varázsa mind megvan, szinte reszketek a kéjtől, és a félelemtől. - Nekem ugyanez, testvérek nélkül. Nem kellek otthon, mert nem lettem auror. Medimágus akarok lenni, és egész jól megy, csak mellette.. vonz ez az.. egész.. – Nem fejtem ki még jobban, egyértelműen a sötét mágiákra gondolok, teljesen a szüleim ellenéte vagyok. Szende, barátságos lány, legbelül valami beteges vonzódással mindenhez, ami sötét. Nem véletlen, hogy szó szerint attól úszott a bugyim, hogy rávettem Dariust, hogy úgy tegyen magáévá, hogy az már bőven túllépje az erőszak fogalmáról alkotott határt. És most mintha a vörös lány, akinek még a nevét sem tudom, ő is ilyesmit tenne, ám hozzá már olyan cicamód dorombolva idomulok, hogy szó sincsen fájdalomról, pedig az előbb jól felpofoztam szegényt. Nem, nála az extrém tényezőktől indulok be ennyire. Csak megtalálom végül a melltartó pántját, vagyok annyira találékony, hogy a saját ruhatáramból kiindulva elől-hátul megvizsgálom végül, és erőszak nélkül ügyesen pattintom le, hogy végre én is részesedhessek a másik kebleinek látványából, már persze ha közben sikerült közös erővel a blúzt is levetnie. Végül kiböki a nevét, sosem hallottam róla, vagy ha igen, akkor is csak névről, semmint arcról tudtam volna eddig beazonosítani, de így már stimmel, mardekáros lehet, ám ez oly mindegy. - Különben meg miért jöttél ide ki? Akkor kizárhatjuk hogy engem követtél. – Szakad bent a levegő, amikor félrehúzza a bugyit, ezt már nem tudom leismételni, mert amíg eddig a pillanatig ez mindössze ártatlannak sem mondható ismerkedés volt, ez már nagyon komoly. Érezheti, hogy meg-megremegek, mintha egyszerre félnék és örvendeznék attól, hogy itt most valami úgy hegycsúcsot mászunk meg közösen. Tompítja mindezt a csókja, míg nekem ösztönösen a már fedetlenné szabadított ingerlő dombokra téved mind a két kezem, mintha valami pantomin művész lennék, ellentétes irányban kezdem simogatni, dörzsölni a rózsaszín ékeket..
- Te vagy túl óvatoskodó, az enyém a normális. Meg aztán... van, amiben első pillanattól biztos az ember. Vagy szerinted csak szerelem lehet első látásra? - Magyarázza csókok közepette kicsit incselkedve is hangjában a másikkal, csak hogy még jobban rátegyen egy lapáttal a bizonytalanságra a másikban: nem, nem tudja Missy, hogy nem ez a normális. De ha ezt szokja meg, Ruth-ot szokja meg, akkor ez lesz a normális. Ez a tempó mindenképpen gyors. Vélhetően ha Ruth a másik nemből lenne, már régen le lett volna állítva, nem kíváncsiskodhatnának majd fel a szoknya alá, sőt a felsőrész levétele is eléggé aggályos lett volna. Ha meg nem, nos, az meg soha nem a férfiakat minősíti ugyebár. - Ühümmm... Minta-régi-neves-család, minta-nővérek, minta-munkával, mintaszerű házassággal. Csak én lógok ki a sorból. Én vagyok az Amesbury-ék híres fekete báránya. - Szó se róla, Ruth hangjában nincs sajnálkozás, mi több, az utolsó, egyik nővérétől kapott titulusára kifejezetten büszke és tesz róla, hogy bevonuljon majd vele a mágia-történelembe. Komor lapok lesznek bizonyára. Vajon feljegyzik majd, hogy az első áldozata egy Missy nevű lány volt, akit a saját oldalára csábított át, megmérgezte elméjét. Jó tanítvány lenne belőle... Úgy rémlik, hogy egyszer ő is tanítványa volt valakinek, de lehet nincs ez így, csak egy újabb furcsa-ködös álom egy sötétbarna, vagy talán fekete hajú srácról. Mindegy is most, úgy is jobb volt a srácnál, ez bizonyos. Vajon Missy túlszárnyalja-e majd valaha is a mesterét? Ígéretes tehetségnek tűnik, tanulékony kis szörnyeteg, legalábbis hamar rákapott Missy erre a lány-lány dolog ízére és módjára, annyira, hogy már ő is kezdeményez. Kelletlenül, de el kell ismernem, ez azért kedvemre van. Sőt kifejezetten szórakoztat, hogy hátul keresi először a melltartó kikapcsolóját. Milyen érdekes, ebben úgy gondolkodik, mint egy férfi, bár eddigi másik nemből való partnereim végül nem voltak olyan türelmesek, hogy rájöjjenek, elől is záródhat e fehérnemű, hanem egyszerűen inkább letépték, vagy úgy jártak el mint én Missy-nél: a mágia segít. - Ruth. Egyébként barátságot, barátnőt jelent. - Neveti el magát, mert ez ebben a szituációban azért mégiscsak vicces. Ritka giccses egy jelentés, de sosem hitte volna, hogy egyszer még kapóra is jöhet. Kicsit sem siet, hogy segítsen Missy-nek a ruhája kioldásában, hiszen akkor hol marad a felfedezés öröme? Na meg Ruth-nak is jólesik, hogy saját vágyát is tovább korbácsolja felfelé. - Én meg azt nem gondoltam volna, hogy itt lelek barátnőre! - Nevetek vissza, és én is érzem a hangjában azt a fajta a nevetést, ami olyan ismerős, amikor a hasonló észreveszi a hasonlót. És vajh az élvezet közben is olyan hangot ad ki? Ki kell próbálni, ha már úgy is ilyen segítőkészen nyitotta szét a lábát neki a lány, hát Ruth egy gyengéd, de célratörő mozdulattal oldja meg oldalra húzással az egyetlen őket elválasztó textíliát, hogy immáron szabadon kényeztethesse a másikat. Ha közben Missy tovább vetkőzteti Ruth-ot, így lehet egy kicsit nehezebb lesz, főleg, hogy Ruth még lelop Missy ajkairól néhány csókot, rövidebbet és hosszabbat egyaránt.
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Missy és Ruth - Egy beváltott ígéret 2016-11-06, 14:12
- Nem is tudtam, hogy máris barátnők vagyunk. Nálad aztán komoly a tempó.. – Kapkodom a csókokat a számra, és a nyakamra, mindenhova ahova jut. Na igen, ez a lány aztán nem fukarkodik a kedveskedésel, és az izgalmakkal, egy órája még csak nem is ismertem, most pedig közös titkunk van. Olyan titok, amelyet talán Darius sem bánna, vagy ha bánná is, nincsen most ép eszem ahhoz, hogy ezt logikusan átgondoljam, és tegyek ellened. - Neked ez a titkod? – Kérdezek vissza, bár nem is tudom, hogy miért lepődök meg, mégis, van egy olyan érzésem, hogy teljesen más szintet ütünk meg, én és ez a vörös hajú lány, és ha elszajkóznám, amit rejtegetni próbált, akkor sem lenne belőle gondja, sőt, mintha most még büszke is lenne rá. De a furcsa ténylegesen az, hogy úgy eltátottam a számat, amikor a lángkör megjelent körülötte, olyan erős, és félelmetes volt, pont azt testesíti meg, amit másokban mindig is csodáltam. Valami igazán sötétet.. ami talán nekem is jól állna. Le kéne vetkőznöm azt a szerepet, amit a szüleim erőltettek rám, amiből már én magam is kimenekültem, de a másik véglet hosszú távon nincsen ínyemre, már Darius esetében sem akarok jókislány lenni. S úgy fest, a vörös hajú idegen lány maga sem tudja eldönteni, hogy a hamvasságom tetszik neki, vagy hogy mennyire kiváncsian vágyodom a karjai közé. Én már döntöttem, akarom ezt, s az új tapasztalatot. Miközben a lány ráfog a mellemre, már nem csak utánozom, meg is akarom lepni azzal, hogy fejlődőképes tanítvány vagyok, és megkeresem az utat befelé a ruhája alá, látni, és érezni, tapintani akarom. Édes izgalom ez, így besiklik a kezem a blúza alá a hasa felől, miközben nyelek egy nagyot. Oldalt hajtom a fejemet, hogy összeérjen az ajkunk, és már magamtól tolom át a nyelvemet az ő szájába. Finom, édes ízű az ajka, amelyet nem is gondoltam volna. Azt hinné az ember, hogy ha valaki ennyire magabiztos, akkor durván bánik a másikkal, ehhez képest ez az udvarlás, a gyengéd határozottságtól már csurom víz a bugyim. Főleg ahogyan végigsimít az oldalamon, már egyértelműen remegek, közben én is rátalálok a keblére, és keresgélem a melltartó kampót. Hol lehet vajon? Olyan ügyetlen vagyok, de könyörgöm más lányt még sosem vetkőztettem. - Mi-mi? Neeem, de legalább a nevedet mondd meg, ha már ilyesmire csábítasz. – Felszisszenek, ahogyan a lábam közé ér, hiszen így már nyilvánvalóvá válik, hogy mit tesz velem. És végre megvan a kikapcs, elől volt! Diadalmas mozdulattal pattintom ki, viszont még így is rajta van a blúz. Picit széjelebb nyitom a lábamat, és közelebb simulok. – Nem gondoltam volna, hogy nekem ez tetszeni fog.. ez a barátnősdi.. – Halkan kuncogok, ám gyorsan elengedem ezt a fajta a visszafogott jókedvet, és hangosan felnevetek. Meglepődök magamon, ez tisztára úgy hangzott mint az ő nevetése..
- Amelyiket szeretnéd... vagy váltogatjuk! Miért is ne? - Nagyon azon van, hogy könnyednek tűnjön minden szava, hogy a helyzetet bagatellizálja és megerősítse Missyben a képzetet, hogy ebben semmi furcsa nincs, mint barátnő ezt csinálja és különben is, ez nem bűn, na meg ha tudna az eljegyzésről, akkor még pluszban mondaná is, hogy csak nem úgy akar férjhez menni a lány, hogy nem próbálta még ki ezt? - Hiszen ez csak apróság, apró kis titok barátnők között. Annyi még csak belefér! - Udvarol tovább apró csókokat adogatva most, mintha csak ez mutatná, hogy ilyen aprócska kis semmi titokról van itt szó. - De a többit is megőrzöm neked, nálam-velem jó kezekben vagy te is és a titkaid is. Nekem is jó, hogy lesz így kivel megosztani az enyémet, hogy valaki megért végre! - Most próbál arra alapozni, hogy kiemelje a köztük lévő hasonlóságot, mintha ő is ebben a cipőben járna. Igazából köp rá, hogy megérti-e őt bárki is vagy sem. Köp arra is, hogy Missy hogy érez, milyen gondjai vannak, egyetlen dolog számít csupán: magához édesgesse ezt a kis szöszit és megkínozza ezzel Dariust. Muszáj elérnie, hogy hozzá is ragaszkodjon Missy, s ha Darius tiltaná, akkor akár titokban is találkozzon Ruth-tal. Hízelegni, simogatni, csókokat adni nem esik nehezére, elvégre legalább nem rusnyaság a másik, sőt, kifejezetten vonzó, Ruth-nak meg mindegy, hogy férfi vagy nő a partner. Azért az meglepi, hogy Missy nem maradt passzív, hanem leutánozza a mozdulatokat, még ha Ruth-on még ott is a ruha, míg ő a pőre keblet simíthatja. No lám, a végén még lehet élvezni is fogja ezt? Vált, s nem csupán ujjbeggyel teszi, hanem teljes tenyérrel, lágyan rá is markol. Neki mondjuk könnyebb, Missy jobban meg van áldva mellméretügyileg, mint Ruth. Kíváncsi, vajon a lány utánacsinálja-e? A megnedvesített ajkak nem kerülik el a figyelmét, közel hajol hozzájuk, hogy előbb finom csókot nyomjon rá, majd hosszabb csókot kezdeményezzen, s keze lejjebb vándoroljon a mellektől, végigsimítson Missy oldalán, karcsú derekán, át a csípő vonalán le a combra, hogy ott visszafele induljon immáron a szoknyán belül. Ajkai csak pár röpke pillanatra válnak el Missyétől és néz a zöld szemekbe. - Akarod... hogy abbahagyjam...? - A nagy büdös francokat hagyja abba, akármit is mond a lány, de könnyebb magához édesgetnie talán, ha nem erővel lép fel, hanem hagy választási lehetőséget. Legalábbis megtartja annak a látszatát. Közben azért úgy intézi, hogy ujjai egyre feljebb csússzanak, hogy finoman érintse az ölét egy másodpercre a textílián át, hogy nehezebb legyen nemet mondani. Ha meg mégis elutasítás a válasz, arra az esetre ott van még mindig kezében a pálca, majd tesz róla, hogy ne tudjon ellenkezni Missy.
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Missy és Ruth - Egy beváltott ígéret 2016-10-22, 18:04
- Végülis ha mindegy, hogy ki az..? – Adom át magamat a bókjainak, és az határozottan kedvemre való, hogy ilyeneket mond. És kissé megnyugtat, hogy neki is van valakije, különben meg millió olyan pletykát hallani a Roxfortban, hogy mit csinálnak egymásnak a lányok a paplan alatt, hát igenis lehet kísérletezni, ez végülis csak az, semmi más, hogy jobban megismerjük a testünket, egy kicsit oldódjanak a gátlások. Magamat nem is győzködöm arról, hogy nem megcsalás, azért el tudom képzelni, hogy Darius milyen haragra gerjedne, ha megtudná, de akkor is időt kértem, csak azért, mert rajtam a gyűrű, rengeteg dolgot kell még átgondolnom, mielőtt hozzá láncolnám az életemet. Vehetjük úgy is, hogy egy hosszabbacska lánybúcsúról van szó, és ki tudja, én legalább nem fogok lefeküdni a táncos fiúval. De ez a vörös lángdémon tényleg tűzbe hoz, nem is tudom, hogy hogy csinálja, de számomra nem zavaró, hogy nem egy fiúról van szó, sőt, mintha így még egyértelműbb lenne a helyzet. Az a furcsa, hogy nem furcsa. Lehet, hogy mindig is érdekeltek a lányok, de a szigorú brit nevelés ezt eleve kizárta? Na nem mintha a szüleim támogatták volna, hogy a fiúk érdekeljenek. Már régen elromlott az életem, innen csak felfelé van út. - Nekem eddig is voltak titkaim, és ezt tovább hatványozzuk? – Nevetgélve csókolok vissza, ízlelem, harapdálom a számat. Ha nem hülye, gyorsan kitalálhatja, miről is van szó. A szép szőke lány a sötét, vad dolgokhoz vonzódik, csak ezt muszáj titkolnia. - Attól félek, hogy én nem hiszek a csak egy csókban. A csók túlságosan is.. jó, nem tudok megállni. – Ismerem be, valahogy ráébredek, hogy az ismeretlen vörös hajú lány előtt nem túl egyszerű magamban tartani a gondolataimat. Nem legilimentor, de ismeri a módját, hogy feloldja a gátlásaimat. Vajon másokkal is ezt teszi? Bámulatos csábító, de ez esetben alig van rá szükség, nem csak odadobom magamat, hanem én magam is vágyom az izgalomra, az újra. Van az egészben valami mocskos, de ez olyan dolog, amelyre talán már sokkal korábban rá kellett volna lépnem. Ahogyan végigsimogat, megrezzenek, szinte fázom a kéjtől, ahogyan felemelem a kezemet, és visszaismétlem ügyes diákként a mozdulatát. Ha nincsenek leosztott szerepek, akkor miért ne tehetnénk ugyanezt? Nagyot nyelek, ahogyan elérnek az ujjaim a melléig, na ez valami tényleg más. Nem taszító, sőt..! Muszáj megnedvesítenem az ajkamat.
~ Ez a minimum, hogy fájt.~ De ezt csak magában jegyzi meg azt is hozzátéve, hogy fog ez még jobban is fájni később. Na nem feltétlen fizikailag, bár Ruth azt sem bánná, de lelkileg tuti. Meg Dariusnak is. Ruth meg első sorból nézi végig majd a drámát. - A lány az mindig más, ezt a pasik is máshogy kezelik. - Adja a lány alá a lovat kihasználván bizonytalanságát, tapasztalatlanságát a kapcsolatok ilyen területén. Mondjuk éppenséggel tényleg vannak pasik, akiket ez nem zavar. - Nekem is van valakim, de éppolyan... hogy is mondtad, gonoszság? Szóval éppolyan gonoszság lenne, ha nem ismerném el, hogy tetszel... hogy kellesz. Becsapnám magamat és téged is, ha ezt elnyomnám magamban, te is gondolod, igaz? - Abban mondjuk kezet foghatna Missy-vel, hogy a lányokkal nem jött ki soha. Ráadásul Ruth-ot több sikeres nővérrel is megverte a sors, s egyiküket sem lehetett olyan jól húzni, mint ezt a szöszke lányt. Édesen naiv. Miért ez tetszik a férfiaknak? Miért nem a rátermett, belevaló dögös nők? Sérti a férfi egót, hogy valaki egyenrangú lehet velük, nem szorul állandó megmentésre? - Hát ne tudja meg, vagy még ne. A nőknek legyenek titkaik. A barátnőknek főleg. - Duruzsolja halkan még a csók előtt, s elmosolyodik közben, ahogy ellenkezne szóban, de tettben mégis visszacsókol Missy. Ha mindig mindenkinek ennyi ellenállást mutat a lány, elég nagy ringyó lehet, Dariusnak meg könnyű hódítás volt. - Ki mondta, hogy nem szabad? Ne gondolkozz most, csak... csak tégy egy próbát. Ha nem jó, akkor már tudni fogod, hogy mit nem akarsz. Csak egy ártatlan csók... - Suttogja a lánynak édes közelségből csábítóan. Nem mintha ne történne meg minden, ha nem akarja Missy, de sokkal jobb, ha utána a bűntudattal kell szembenéznie a lánynak. Vagy ami még jobb: nincs bűntudat, mert rákap az ízére és onnantól nincs megállás, csak egyre többet fog hazudni Dariusnak... Épp csak akkora távolságba húzódik el, hogy ajkaik szinte összeérnek, de nem fog most csókkal támadni Ruth, kivárja, vajon a szinte semmi távolságot átlépi-e Missy vagy sem. Hogy erre ösztönözze, lágyan simít végig a szőke hajon le a nyakára, onnan puhán tovább a kulcscsont finom ívére és a lány egyik mellére. Éppen csak alig érintve, s ha Missy-nek bejön, akkor már-már bosszantó is lehet ez az alig érintés: mohóságot ébresztő, többet akaró vágy lehet belőle. És Ruth ráér... legfeljebb elveszi majd erőszakkal, amit akar.
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Missy és Ruth - Egy beváltott ígéret 2016-09-17, 20:57
Smaragdzöld szemeimből továbbra is az áhitat sugárzik. Mindig arra vágytam, hogy testközelből figyelhessem, ha valaki nem fél használni az erejét, és ez a vörös hajú lány szinte letaglózó. Ha Darius ilyen irányba terelgetett, nem fogok ellenkezni, igaz, nem tudhatta, hogy nálam a barátkozás nem biztos, hogy megáll a csevegésnél. Sajnos a mardekáros kedves még nem tudja, bármennyire is próbáltam felvilágosítani, hogy vannak sötét vágyaim, nem vagyok benne biztos, hogy tudni akart róluk. Ezek közé tartozik az is, hogy nem rettenek meg attól, hogy éppen egy lány néz rám úgy, mintha minimum fel akarna falni a tekintével. Őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy ilyen esetben most ő a fiú, vagy egyikünknek sem kell annak lennie.. Meglepődött izgalommal hagyom magam letámadni, viszont amikor már fájdalmat érzek, a kéjen felül nem kevés riadtság is feltolul a torkomba, ezért hát a pofon, amivel az arcát illetem. Ösztönösen szabadkozom, soha senkit nem bántottam még, úgy fest, manapság minden tekintetben átmegyek a tűzkeresztségen. - Sa-sajnálom.. Nekem is fájt.. – Tapogatom a nyakam, még mindig sajog, ám közben zavartan mosolygok is, hát ilyet se kaptam még senkitől. Pedig aztán amikor Darius megkérte a kezemet, alaposan felrúgtuk a rólam alkotott jókislány berögződést. Na de a harapás kizárva. Most sem tudom, hogy mihez kezdjek ezzel, mert jó is volt, meg fájt is. Hogy lehet ez egyszerre? Meglepetten konstalálom, hogy a lány oda mutat, ahova vágtam. Közelebb húzódom, hogy legalább törlesszek, ha már így sikerült megcsapnom. És egyáltalán nem strigulázok, hogy ő pedig megijesztett, vagy leszaggatta rólam a ruhát, én az örök békebíró vagyok, és csakis jót akarok. Ezért hát odapuszilok az arcára, aztán kérdőn nézek rá, hogy most már jobb-e. Én magam igyekszem érzelemmentesen megtenni, mert ahogyan ő csókolta meg a nyakam, már attól bezsongtam, és az ijesztő. - Élvezem, de.. nekem van valakim. Bár.. ha egy lánnyal engedem el magamat, az mégis más, nem? Vagy hiába magyarázom, így is gonoszság? Szegény pedig tudja, hogy vannak furcsa dolgaim. Tetszem? – Nyelek egy nagyot, hát a lányokkal eddig alaposan meggyűlt a bajom. A fiúknak mindig kellettem, de mivel barátkozós alkat vagyok, rendszerint félreértettek, ám a lányok valahogy kerültek, vagy pofákat vágtak. Amikor ő is közelebb húzódik, akkor az eddig elfojtott sóhaj zihálva, szinte sikoltva távozik a tüdőmből, még a frufrum is száll a nagy fújtatástól. - Nem tudom, hogy mit szólna, ha te és én.. – Rázom a fejemet, ám sokáig nincsen rá lehetőségem, mert úgy a számra tapad, mint valami arctámadó polip.. Csak éppen sokkal édesebb az íz. Nem mondanám, hogy jobb, mint Darius. Ám egyértelműen más.. Újszerű. – Ezt nem szabad! – Csókolok vissza félősen, mintha teljesen lényegtelen lenne, hogy mit is mondok.
- Nem gondolom. Tudom. - Jelenti ki magabiztosan a tutit a témáról, mint szakavatott főgonosz. Legalábbis itt és most ő az, ezt is bizonyítja a tény, hogy Missy szépen behódol neki. Csak itt nyeldes, de semmi érdemi ellenállás, még csak szóban sem. Még egy tétova "ne" sem hangzik el. Milyen édes is a hatalom íze... meg Missy nyaka is. Meg kell hagyni, valahol érti Dariust, de hát miért kapjon meg mindent a srác? Önző dolog lenne a részéről és Ruth szívesen gondoskodik mások önzetlenségéről, Darius egyébként sem érdemli meg. Aztán jön a pofon. Egészen meglepő! Hát ilyent is tud a kicsike? Automatikusan elfordította a fejét, ahogy a pofon érte továbbvíve a lendületet. Furcsán ismerős ez is, pedig nem emlékszik, hogy valaki képen törölte volna, mégis... annyira élénk a kép, hogy kap egy ilyen pofont, talán csak éppen a másik oldalról, hogy egy Roxforti kőoszlopnak essen neki tőle. És mosolyogjon. Mosolyog most is, talán a furcsán élénk álomképen, talán ezen a pofonon, talán Missy mentegetőzésén, vagy azon, ahogy közelebb húzódik ezután, vagy azon, hogy tulajdonképpen Ruth is egyre jobban élvezi ezt a helyzetet. - Hát, ez fájt... - Annyira azért nem, főleg a lelkének nem - ami nincs is -, hiszen ott a mosoly a szája sarkában és közben mutatóujjával ütemesen arca pofontól pirosló foltjára paskolgat párat jelezvén, hogy oda kéri a gyógypuszit. Egészen infantilis dolog egy aktuális főgonosztól, de talán pont ezért vállhat be. A kemény megtorlás lenne más esetben a válasz egy ilyen pofonra, de hát nem akarja most elijeszteni ezt a riadt kis őzikét. Így hát inkább csak tartja a pofiját a puszira, s közben válaszol. - Ha élvezed, akkor mi a gond? Engedd el magad egy kicsit, ne gondolkozz! Tudom, hogy nem fogod megbánni és tudod... tetszesz nekem. Kellesz nekem! Valahogy más vagy és... és ez kell... Bízz... bennem... - Taktikát váltott, a gyógypuszi a régi jól bevált trükk, ami be szokott jönni a csajoknál, de hát hol van az kőbe vésve, hogy csak pasik vethetik be? Szóval ha kapott puszit, akkor jelzi még kicsit odébb, hogy hol fáj még, közben finoman fordítja is a fejét és ha Missy elhúzódna, akkor hajol utána, hogy közel legyenek egymáshoz, izgatóan közel. Tapasztalatból tudja, hogy ilyenkor ha megvan a kémia, akkor elég nehéz tényleg racionálisan gondolkodni, főleg, ha az ember az ajkán érzi már a másik ajkát. Ilyenkor még bátorítani sem kell, elég a kényelmes utat választani: kicsit tovább hezitálni pontosan tudván, hogy a késlekedő ellenállás hova fog vezetni, s igazából akarja is azt, csak fél meglépni. Ha sok volt a vad harapás, akkor most gyengédebben közelíti meg a lányt, aztán ráérnek később bevadulni. Előbb be kell cserkészni. Az elhangzott szavak pedig... Ha Missy ismerné, tudná, hogy Ruthban hiba megbízni, de hát nincs itt senki, aki figyelmeztetné. Abban az esetben, ha pedig nem jött be a gyógypuszis ötlet, nem tudta Ruth ezzel még közelebb csalni a lányt, akkor kénytelen lesz ő közelebb húzódni és venni a másikat ostrom alá. Csak érje el az ajkát, s olyan csókban részesíti Missy-t, hogy ezentúl Dariustól is csak ilyent akar majd! Gyengéd, de heves, s legfőképpen: izgatóan bűnös.
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Missy és Ruth - Egy beváltott ígéret 2016-09-08, 17:28
- Gondolod? Eddig is teljesen jól elvoltam a közelében. – Igazítom ki, nem feltétlenül mondok ezzel igazat, hiszen nem voltam ott, én is a sötét oldal tagjaként. Ám csodálattal tekintettem a művelőire. És most Ruth lett az imádatom tárgya. Pedig én megmondtam Dariusnak, hogy ezzel számolnia kell, mégsem tudtam eldönteni, hogy megértette-e, teret akar adni, vagy inkább arra kér, hogy nyomjam el magamban. Valahogy én sem tudom, hogy mi lenne a helyes lépés, ebben az esetben nagyon is izgat, amit a vörös hajú lángleány művel velem. Félnem kellene a ruhám szétcincálásától, ám a módszer, ahogyan teszi azt, inkább ámulatba ejt, magával ragad, és ösztönösen nyeldesek, ahogyan érzem, hogy nem is akarok ellenállni. Egymás után hullanak le a cafatokká tépett ruhaneműk, a saját pőreségemtől idegesen fázni kezdek, ám ez jóleső izgalom, másféle, mint amikor Dariusnak mutattam meg magamat. - A szolgát? Biztos voltam benne.. – Kuncogok fel, mégis elkapnám a csuklóját, ami ugyan sikerül, ám ahelyett, hogy fölé kerekedni, ő teszi ezt velem, és fájdalmas-édes csókkal támadja be a nyakamat, amire ösztönösen sikoltok fel, nem lehet tudni, hogy a fájdalomtól, avagy a gyönyörtől, velem azért nem szokás így bánni. Automatikusan húzódom el, és keverek le egy istenes fülest Ruth-ra, valahova az arca és a füle közötti területre. Aztán a szám elé kapom a kezemet, még életemben nem bántottam senkit, kissé megrémiszt a gondolat. – Ne haragudj, én igazán nem akartam.. – Tapogatom a nyakamat, még mindig érzem a fogai nyomát, pedig korántsem tűnik vámpírnak. És nem is félek tőle úgy, mintha vámpír lenne, és még ha is, akkor sem vagyok olyan, aki ettől megriad. Csak automatikusan védtem magamat, mintha nem tudnám eldönteni, hogy ez jó volt, vagy sem.. Talán igen.. kissé fájdalmas, de izgató. A zsibongató érzés dilemmákra késztet, nem tudom, hogy mit is csinálunk mi ketten. Vagy ez most mindegy, csak adjam oda magamat az érzésnek? Aztán mégiscsak egy fokkal közelebb húzódok, remélve, hogy nem volt akkora az ütésem, hogy igazán megharagudjon rám. Azt nem tudnám elviselni, végtére is én soha nem ártok senkinek. - Nem szoktam ilyesmit csinálni. Mármint olyat, amit most csinálunk. Nem is tudtam, hogy élvezném-e, úgy fest, hogy igen, csak szokatlan. – Vonom meg a vállamat bizonytalankodva, Darius azt mondta, hogy legyen egy barátnőm, lehet hogy pont ez a vörös lesz az? Állítólag a lányok szoktak egymáson kísérletezni? Ez csak nem akkora bűn? Vagy tényleg igaza van Dariusnak, és meg kell hagynunk egymásnak azt a lehetőséget, hogy ne legyünk mindig összenőve?
- Azt mondtad, érdekel a sötét oldal. Gyengéknek helye ott nincs. - Von vállat Ruth, neki igazából édes mindegy. Neki az is jó, ha csak csodálja Missy, ami egyébként elég különös érzés, úgy is mondhatná, hogy ilyent még nem tapasztalt, főleg akkor nem, mikor gonoszkodik másokkal. - Ennél is? - Nevet fel Ruth, hiszen Missy jelenlegi ruhája így tépázottan többet mutat, mint takar, úgyhogy igencsak falatnyi darab lehet az az igazi kedvenc, ha azt nevezi a másik kivágottnak. Hát még mikor a fehérnemű is Ruth áldozatául esik és így már aztán tényleg van mit nézni a lányon. Oké, valahol érti Darius-t is, elég formás a kicsike, s bizonyára a srác a szőkékre bukik a vadító vörösök helyett. Hát na, ízlést nem lehet venni. Szórakozottan futtatja végig a pálca hegyét az egyik kulcscsonttól indulva le Missy egyik keblére, mintha csak tulajdon ujja lenne vagy egy pihetoll, amivel ingereli a lányt simogatón. Megint az a török emlék... nem sokkal ez után gyújtotta fel azt a lányt. Emlékszik, tetszett, ahogy sikoltozott. Mármint álmában. Álmában? - Majd eldöntöm, ha te is eldöntötted, erős leszel-e vagy gyenge. Nem! Várj csak! Döntöttem. A szolgát választom. - Néha nehéz lehet követni Ruth-ot, főleg hogy logika helyett sokszor a pillanatnyi szeszély diktálja a cselekedeteit. Ruth mindig tudja, mit akar, legalábbis épp abban a pillanatban mit. Meg a fő célt is tudja: kicsinyes bosszút állni Dariuson. Azt hagyja, hogy a lány elkapja a csuklóját, hadd higgye csak a kicsike, hogy sikeres ellenállhat a szolgalét ellen, de Ruthban a vártnál több erő van, hogy csak úgy ki lehessen csavarni a pálcát a kezéből. Na meg Missynek koncentrálnia is kell, elvégre a csuklócsavaró mozdulatot Ruth hirtelen ötlettől vezérelve használja ki és kerül közelebb Missyhez. Vércse sebességével csap le, de nem átokkal ezúttal, hanem harapós csókkal, de még csak nem is a lány ajkaira - azt meghagyja későbbre, egy szolgának amúgy is ki kell azt érdemelnie, nemde? - hanem a nyakára. Másik, szabad kezével hátánál ad támaszt és vonja magához közelebb a másikat, s feltett szándéka, hogy Missy ne csak élvezze amit Ruth csinál, hanem kerüljön majd kis gondba Darius előtt: ugyan ki harapdálta-szívta végig a nyakát kis vöröses-lilás foltokat hagyva maga után?
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Missy és Ruth - Egy beváltott ígéret 2016-08-16, 19:50
- Miért akar mindenki meggyőzni arról, hogy erős lehetek? És ha én nem akarok? Nekem nem lehet elég, ha mások lenyűgöznek? – Kérdezem elnyíló ajkakkal megcsodálva ismét az auráját, ám kétkedve csóválom meg a fejemet. Sosem értettem, hogy miért gondolja mindenki, hogy csak mert szőke vagyok, lehetek mások játékszere. A jegyeim kiválóak, a szüleim mégis mindig irányítani akartak, talán Darius is rám akarja erőltetni az akaratát, ott fogjuk rá, hogy szerelemből, és most ez az ismeretlen lánghercegnő is valamilyennek látni akar. Igaz, ő az én vágyaimra apellál, de magát akarja látni bennem. Az vajon miért nem számít, amit én akarok? A varázslata váratlanul ér, még akkor is, ha nem tűnt egy túl kedves egyénnek, de engem lenyűgözött a hatalma, és még sem félek, csak kiváncsian vonom fel a szemöldökömet, fújtatva egyet, mert szőke tincseim az arcomba hullanak, de most látni akarok minden pillanatot. Azért ott elakad a lélegzetem, ahogyan felhasítja a ruhámat, különös borzongás lesz rajtam urrá, de csak a rend kedvéért megjegyzem, hogy mit művel. - Az igazi kedvenc ruhám mégsem ez... Az.. sokkal kivágottabb.. – Nem tudom, hogy mit becézget engem, de olyan különös hangon teszi, és mintha még mustrálna is, ám egy pillanatra sem tágítok a szemkontaktusból, sőt, jólesően libabőrözök, tetszik, ahogyan így végigmér. Nem is szándékozom most javítgatni a ruhát, a pántot majd később is vissza tudom varrni, így ha nem folytatja, akkor még bőven javítható ez a kis hasadás. Viszont a bénító varázs még tart, és a fekete szövet magától leomlik, amire már nyelek egyet. Mégsem félek, én magam vállaltam, hogy ide jövök, hát viselem a következményeit. Rákontrázom a viselkedésére, mintha magam ellen akarnám kivívni a sorsot, de már a szavakon túl is próbálhatom a tagjaimat, a kezemet lassan felemelem, ám dacból csak azért sem illesztem vissza a ruhát. Úgy teszek, mint aki a pálcája után turkál, valójában visszont úgy fordulok, hogy kényelmesebben elérhessen azzal a bizonyos szakító varázslattal. Úgysem meri.. Hopsz! Hát mégis.. A melltartó is szakad, és csúszik le rólam, itt egy meglepett sóhajt mégiscsak intézek, hát most komolyan ezt csinálja velem? A végső „döfés” már a középső vágás, és már nincs is mit takargatnom. - Most akkor erősnek akarsz nevelni, vagy szolgának.. Enyje.. Hát te sem tudod, hogy mit akarsz. Ahhoz képest elég céltudatos vagy. – Vonom meg a vállamat, és egyetlen mozdulattal hajítom el a már használhatatlanná vált ruhadarabot. Tisztára úgy néz, mintha valami pasi lenne, de Darius nem szokott ennyire szadista lenni.. Nem hiányolom, de most.. furcsa módon izgat a dolog. Meghülyültem? Hiszen itt az ujjamon a gyűrűje, de.. bánom vagy sem, mégsem egy másik pasival vagyok, hanem ezzel a furcsa lánnyal, akinek hasonló zöld szemei mintha a vesémbe látna.. És éppen most nyíltam meg neki, hogy én igenis vonzódom az ilyen sötét dolgokhoz. Egy gyors mozdulat, és a csuklója után siklok, hogy kicsavarjam belőle a pálcát. Vajon sikerül? Ám ajkamon kiismerhetetlen mosoly játszik.
- Amíg így gondolkodsz, sosem lehetsz erős. Miért ne lehetnél az? Megvan mindkét lábad, mindkét kezed, van pálcád, van varázserőd, még a fejed sincs elválasztva a testedtől, magadhoz való eszed is van, és még a vágy is megvan. Már csak egy kis merészség kellene. Csak az első lépés nehéz... - Akár azt is mondhatná, hogy Missynek csak a komfortzónájából kellene kilépnie s máris felcsaphatna Ruth sötét mágus-menedzsernek és -marketingesnek. Na neeem, ez nem az ő pályája, de valahol szórakoztató rosszra csábítani a másikat. Vajon tudja Darius ezeket a lányról? De akkor is érdekes. Kibírja a fájdalmat? Valahogy eszébe jut Ruth-nak Raziel, vajon meddig bírná a kínzómester karmai között? Nem adna neki többet pár napnál, s lehet ezzel még Ruth nagylelkű is volt. Lássuk, mit reagál a lány a váratlan dolgokra? - Mert ehhez van most kedvem. - Adja meg a teljesen egyszerű választ arra, miért játszik a másikkal, miért cselekszik leginkább ötletszerűen mellőzve minden tervet, tudatos döntést. Alapjáraton bántani akarta a lányt Darius téve felelőssé, hogy ezáltal a srác is szenvedjen, ahogy beígérte neki Ruth. Hogy miért nem kínozza meg már most a másikat, miért nem égeti bele a feltárulkozó finom bőrbe az üzenetet Dariusnak? Maga sem tudja teljesen az okát, vagy csak rossz lenne beismerni, hogy van valami kedvelhető a másikban, márpedig ez fatális baki, ha az embernek sötét szándékai vannak a másikkal ugyebár. - Sose gyere a Tiltott Rengetegbe a kedvenc ruhádban, édes. - Jegyzi meg mosolyogva mintha ez olyan szabály lenne, mint például az, hogy nem szabad a Tiltott Rengetegbe menni. Kijárási tilalom idején meg főleg. És még hogy kifizetni! Még ha szándékában állna Ruthnak az ilyesmi, akkor se tudná kifizetni. Ha nem tud a szöszi egy egyszerű ruhajavító bűbájt, akkor így járt. Ruth inkább csak Missy mellé lép félig letérdelve, bízván abban, hogy a bénító átok még kitart és nem kell ellentámadásra számítania. Szórakozottan nézi a ruha alól kibukkanó fehérneműt. Egy régi emlékkép vagy álom jut eszébe, egy török kupleráj, ahova nem egyedül érkezett - de akkor kivel? -, s ahol egy hasonló szőkeséggel vonult félre. Valószínűleg a lány halott, ő lehetett az első, akit Ruth felgyújtott az egész hellyel együtt. Álom lehet csupán, hiszen sosem járt még Törökországban! Mindegy is, laza eleganciával emeli pálcáját a melltartó egyik pántjához, hogy a pálca hegyével emelje meg azt s csúsztassa le Missy válláról a korábbi mágiás támadásokhoz képest gyengéden, mégis határozottan. Gúnyosan mosolyodik el azon, hogy Missy nem jókislány. - Ugyan, arra te képtelen volnál! Hiszen te nem vagy erős, Missy, csak az erősek árnyékába bújsz, nemde? - S a pálca hegyével ha előbb sikert ért el a pántnál, akkor most a mell ívén vezeti át a két mell közé, hogy a korábbi vágómágiát megismételje, csak kicsiben és csak a fehérneműre korlátozva, hogy elvághassa azt középen.
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Missy és Ruth - Egy beváltott ígéret 2016-08-05, 18:31
- Nem.. én sosem tudnék. De.. jobban szeretek olyanok társaságában lenni, akik igen. Akik olyan erősek, amilyen én sosem leszek. – Vonom meg a vállamat, talán pont ennek a lánynak vállalhatom fel, hogy mit is érzek, hogy mennyire el voltam eddig nyomva, egy olyan skatulyában, amit a szüleim kényszerítettek rám, és most picit talán Darius is, olyan fehérszárnyú angyalnak akar látni, aki nem vagyok. Gonosz sem, ez igaz, viszont valahol a kettő között, én is szeretném ugyanis megvalósítani a titkos vágyaimat, és ha mindig mások mondják meg, hogy mit kéne éreznem, akkor kalickába zárt kanárinak érzem magamat. - Őrültnek? Ha ez őrültség, akkor igen. Egy őrült mikor hinné el magáról, hogy őrült? Hagyjuk ezt.. – Magam sem értem, de viszonzom a mosolyt, amolyan puhán, felszabadultan, mint aki végre tudja, hogy megérkezett. Hogy haza, abban nem vagyok biztos, hiszen jelenleg nincsen otthonom, csakis az iskola. Majd egyszer Darius-szal elköltözünk valahova, de ez most egyébként is képletes. Már csak azt nem értem, hogy ki ez a lány, és mit akar az egyébként nagyon is hatásos lánggyűrűvel. Én ugyan nem félek, de már az is lenyűgöz, hogy ilyen közel lép hozzám, szinte centikről látom, ahogyan lobog a haja. Igen vonzó személyiségnek tűnik, hol vagyok én ettől. - Nekem árt? Tudod.. olyan sokat voltam már rabságban, hogy nem nagyon érzékelem azt, hogy mi az, amikor komolyan ártana nekem valaki. Fájdalmat okoz? Azt kibírom? Lelkileg nem tudom, hogy mitől roppanhatnék össze, és.. – Na itt ér a varázslat, de nem rettenek meg, csupán tágabbra nyílik a szemem, lökésként érzem magamon, hogy aztán a fenekemre üljek. Ha le akart bénítani, miért nem a sóbálványt mondta ki. De mivel nem ellenkeztem, és nem voltam támadó, ezért nem sérültem meg jobban. Nem vagyok felháborodott, jó nekem ott, talán még le is hajol hozzám, hogy úgy tudjunk beszélgetni. - Missy.. És miért játszol így velem? Már így is.. tetszik amit csinálsz, direkt tépkeded a ruhámat? – Magam sem értem, hogy miért sikerül incselkedősre a mondatom, hiszen a vörös hajú illető egyértelműen lány, de amit művel, hogy hatalomfitogtat, meg még a ruhám pántját is leszakítja a varázslattal, kibukik alóla a fehérneműm. De nem moccanok, nem próbálom takargatni magamat, csak érdekelődve várom, hogy meddig akar elmenni ezzel a „vetkőztetéssel”. - Ez egy kedvenc ruhám volt, de ezt most mindegy is. Nem kell kifizetned, elég az is, ha kiderül, hogy miért csinálod. Vagy én is szagassam meg a ruhádat? Annyira nem vagyok jókislány, hogy visszafogjam magamat.. – Halovány mosoly ül ki az arcomra, de még nem nyúlok a pálcámért, más tervem van, de meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. Még kivárok..
- Pedig? Pedig szeretnél pusztítani? - Kérdez vissza megragadván azt az egy kis szót, ami után nem folytatódott a mondat, pedig úgy kívánna még oda valamit. Ha pusztításra vágyik a kisasszony, még könnyebb dolga is lesz, mint gondolta volna. Vele egészen máshogy kell bánni, mint a kislánykával. - Ha nincs vesztenivalód, akkor vagy hülye vagy őrült vagy. Hülyének nem tűnsz, őrültnek? Hm. - Elmosolyodik Ruth a rá jellemző féloldalas mosolyával. - Azt hiszem az vagy egy kicsit, s ez tetszik. - És még csak hazudnia sem kell, mert valahol tényleg tetszik neki ez a merészség. Vagy ez is naívság lenne, mint a kislánykánál volt, aki a Tiltott Rengetegben bátran követte Ruth tündérfényeit egyenesen a csapdába sétálva? Missy szavai viszont valahol belül meglepik. Neee, ez így túl könnyű! És hogy fogja ezért Darius utálni Ruth-ot! Már ez egyfajta kéjes örömmel tölti el, s ez a móka igazán ígéretesnek mutatkozik, s lassan kell felépíteni, tégláról téglára, ahogy lassan csökkenti a távot kettejük között lépésről lépésre. - Veszélyes és sötét vágyak ezek. Mi lesz ha találkozol egy ilyen személlyel, de ő neked is árt? Nem a halálra gondolok. Az túl gyors, az túl könnyű, azzal nem nehéz bátran szembenézni, hiszen pikk-pakk túl van rajta az ember. De ha nem jön olyan hamar ez a megszabadító pillanat, akkor mit teszel? Obstructo! - Mintha csak gondolatmenete folytatása lenne, úgy lendül a pálcája Missy felé és küldi a bénító átkot a lányra, hogy megakadályozhassa minden további mozgásban, ellenkezésben, ne adja Merlin támadásban. Hátha csak játssza itt a szende szöszi szűzikét, gonosz tervekről ábrándozva. Inkább ne ficánkoljon Missy, főleg pálcával ne, de beszélni tudni fog akkor is, ha Ruth átka telibe kapta őt. - Mi a neved? Diffindo! - Folytatja Ruth a társalgást - mintha nem tudná ki áll vele szemben -, s megint csak a végére egy átkot tűz hozzá függetlenül attól, hogy az előbbi átka sikerült-e vagy sem. Ezzel most csak Missy ruháját akarja kicsit megtépázni, a bőrét nem sérti fel, vagy ha igen, mert esetleg ilyen szerencsétlenül találta el, akkor sem súlyos a sérülés, csak mintha papírral vágná meg magát az ember. Csak most nem az ujjain, kézfején, hanem a felsőtestén.
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Missy és Ruth - Egy beváltott ígéret 2016-07-14, 19:17
Megigézve nézem, ahogyan a jelenés átvág a lánggyűrűn, és közelebb lép. Smaragdzöld szemeimben visszatükröződik mindaz, amit látok, és nem tudok betelni vele. Ha egy kicsit is kislányosabb volnék, már a számat is eltátanám, és olyasmit mondanék, hogy oh, mamám! Vagy: úúú... ! Ehelyett azért a felnőtt énemet is megpróbálom elővenni, de lássuk be, nem nagyon sikerül. Karbafonom a kezemet, de csak azért, hogy picit is határozott stílust próbáljam meg sugalni, valójában csak azért, hogy szét ne essek az ámulattól. Hát ő meg jó a jófene? Ez a vörös haj kiválóan kiegészíti a lángokat, direkt kezd el cirkuszi mutatványokat itt játszani nekem? Mert ha igen, akkor én megvettem kilóra az ötletét. Szőke tincsem nekem is lobognak a lángnyelvek hatására, de meg sem fordul a fejemben, hogy menekülni, vagy védekezni akarjak, mindez túl izgalmas. - Nem is tudom, a tűz nekem túlságosan misztikus. Sosem gondolkoztam azon, hogyan pusztíthatnék, pedig.. – Tágra nyitott szemeimből süt, hogy csak nem merem kimondani, de nagyokat, szinte mohón bólogatok. Nem mondom, hogy a tűz lenne a megoldás, de valahogyan elengedni azt a sötét fantáziát, ami belül annyira mozgat.. amit nagyjából senkinek nem mondhattam el. Mert őrültnek, mi több, gonosznak vélnének. Nem is tudom, hogy mi vagyok, hiszen megfogalmazni sem könnyű. - Miért félnék? Ha valaki meg akar ölni, akkor megtalálja a módját. Nem érzem, hogy vesztenivalóm lenne. Talán csak attól, hogy kudarc ér, és nem találom meg a helyemet. – Susogom még mindig ámuldozva, mert ez a lány bizony rém magabiztos, úgy fest, hogy ő már bőven el tudta érni, hogy megvalósítsa a céljait. Számomra ez még bőven álom. Bizonyos mértékig boldog vagyok, más tekintetben meg kitörni vágyom a rólam alkotott kép hamis illúziójából. De vajon hogyan? Nincsen olyan, aki ebben úgy igazán bátorítana, hiszen Darius sem tudja, hogy ki vagyok. - Talán mindig is arra vágytam, hogy találkozzak valakivel, aki képes másoknak ártani. – Adom meg a titokzatos választ, ezúttal én vagyok, aki rébuszokban beszélhet. Ő ilyen lenne? Akkor miért mondja hogy szerencsém van? Akkor mindez nem is valóságos? Vagy a vörös hajú lány csak szájhős? Elég nagy csalódás lenne. Kissé vadul rázom a fejemet, és homlokomon csokorban gyűlnek a rosszalló ráncok. Semmi további fenyegetés, ijesztgetés..? Ne már...!
Bosszankodhatna is, hogy ez nem jött be. Mármint nem úgy, ahogy tervezte volna. Missy hát mégse olyan, mint a kis Katherina, nem ijed meg az árnyékától és nem lábad máris könnybe a szeme. El kell ismernie, túl könnyű és szép lett volna ez, ha így történt volna. Tényleg meseszerű, éppen csak a rémpofájú fák és némi villámlás és mennydörgés hiányozna. Meg kell hagyni, az előre lépő Missy-nek van vér a pucájában, s ez valahol is tetszik is Ruth-nak. Vagy a szöszke ennyire naív lenne, és emiatt nem érzékeli, hogy ha valaki ilyen nyitót produkál magának, attól sok jóra nem számíthat. Hatásvadász. Hatásvadász... kinek is mondta ezt Ruth? Nem emlékszik, csak a halovány emléknyomat rémlik, hogy nem örült a másik fél ennek a "bóknak". Viszont új ötlet kezd körvonalazódni elméjében, s emiatt sem emeli fel a pálcáját Missy-re. Másik taktikára vált át, s előre kárörvend Darius fölött, ha a terve beválik. Rég volt már Ruth ennyire izgatott és lelkes valami miatt. - Egy kicsit bonyolultabb tűzmágia, ami nem veszélyes a létrehozójára. Csak nem meg akarod tanulni? - Ad rögtön magyarázatot rá, ő miért sétált át rajta olyan könnyen, mintha csak embermagas fűszálak lennének a lángnyelvek. Nagyvonalúan átugorja a kérdést, hogy ő kicsoda, egyelőre legalábbis. Mintha csak elfelejtette volna az első kérdést. - Nem sok félelem van benned... - Méri végig a másikat de nem lenézően, inkább kíváncsian érdeklődően, s talán még valami elismerő vagy tetszés-félét is bele lehet látni zöld szemei tekintetébe. Ő is közelebb lép lassan és kézfeje mozdulatával mint egy karmester, úgy irányítja a lángokat, ezúttal most csendesebb játékra intve őket: derékig érő tűzzé szelídülnek, s a forróság sem olyan kényelmetlen így már. - Velem szerencséd van, de mi lett volna, ha olyasvalakivel futsz össze, aki ártani is akar neked? Fura hely és időpont a sétára. - Ó, Darius most horkanna fel, hiszen ő tudná, hogy Ruth is van olyan szörnyű fenevad itt a Tiltott Rengetegben, mint az a sok minden, ami állítólag itt él az erdőben. De hát úgy tűnik, Darius nem intette óva szépséges barátnőjét. Vagy ha bemutatkozik Ruth-ként, akkor leesik Missy-nek? Mondjuk akkor a srácnak azt is meg kellett volna magyaráznia, mikor és miért kezdődött el ez a bosszúhadjárat a vöröske Mardekáros részéről.
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Missy és Ruth - Egy beváltott ígéret 2016-06-08, 15:44
Nem vagyok mesebeli hercegnő, aki azért hatol az erdő mélyére, hogy a kisállatokkal, jellemzően nyuszikkal, mókusokkal beszélgessen, vagy énekeljen. Habár énekelni tudok, egyesek szerint egészen szépen, de ezúttal más a cél. Muszáj átgondolni a történteket, és merengeni a jövőn. A szüleimhez nem mehetek vissza, és kifejezetten gerinctelen dolog lenne visszatáncolni Darius kérése elől, de ha arra gondolok, hogy sosem volt saját utam, akaratom, aminek más hódol be.. akkor nagyon is egyedül érzem magamat. Darius aranyos srác, tényleg körbeugrál, de az más, hiszen elfogult, és nem tudtam kiélni magamat. Az auror lét nem kellett, a medimágia nekem való, de ami igazán érdekel, ahhoz még hozzá sem szagoltam, nem is beszéltem róla senkinek. Ahogyan a gondolataimba temetkezek, egyre mélyebbre sétálok a fák között, ezek lombjai szinte már összenőnek, eltakarva a napfényt, egyre nagyobb a sötét. Hátra sem nézem, fel sem merül bennem, hogy bárki is követne. A saját nevem említésére nézek csak fel, picit megtorpanok, de hogy megijednék? Szó sincsen róla. A sejtelmes hang olyan, mintha egy rég nem látott nagynéni toppant volna be az életembe. A sors iróniája, hogy sosem volt olyan rokonom, aki egy kicsit is törődött volna velem. A különös, másoknak talán bizarr kuncogás rám teljesen máshogy hat. Kiváncsivá tesz. Körülnézek, mintha mindegyik fa mögött valami jó ismerőst vélnék. A lángok láttán elnyílik az ajkam, valami elképesztően néz ki, főleg, amikor a számomra ismeretlen lány átlép rajtuk, anélkül, hogy bármi baja esne. Zöldesbarna szemeimben táncol a tűz, anélkül, hogy bizonytalankodnék, teszek két lépést előre, és megszólalok. - Azta.. ki vagy? Hogy csináltad ezt? – Talán félnem kéne, hogy ha valaki a nem ismert ellenségeim közül rám talál, és végezni akar velem, ám ez sosem izgatott. Most csupán az érdekel, hogy miért ez a látványos megjelenés, és mit akar tőlem a lány. Tekintetemből az a nyilvánvaló szándék látszik, hogy én is akarom ezt.. Lehet, hogy meglepem a viselkedésemmel, akkor ez most már kölcsönös. Nem hinném, hogy ez átverés, vagy hogy álmodom. Ez bizony maga a valóság.
Követve a lányt tisztes távolságból, de ezúttal is mágiával megerősítve hallását és látását van lehetősége megnézni hátulról is jól a lányt. Nem érti. Ennyire ő is elég jó nő, mint Missy. Biztos az a szőke haj és nyilván a hozzá járó naivka természet az, ami Dariusnak úgy bejött. Hiába no, egyes pasiknak nem jön be egy domináns, karakteres nő, mert kisebbségi komplexusuk lesz mellettük. Missy bizonyára kis kezes bárányka lehet. S nem is az értelmes fajtából, hogy ide jött, de sosem késő saját káron tanulni... ...Megvárja, míg eléggé beérnek ahhoz az erdőbe, hogy a fényeket ne lehessen az udvarról s pláne a kastélyból látni, nem kell ide kéretlen tanári vendég, se a fényes páncélzatú Sir Darius. Kellemesen sötét is van itt már, noha még nem alkonyodik, de a növényzet olyan sűrű, a hatalmas fák olyan árnyékot borítanak a tájra, hogy napfény alig szűrődik át, az is inkább csak valahogy utat találva éles fénylándzsaként szúródik le az avarba helyenként. - Óóóó, Missssyyyyyy! - Kis bűbáj és mágikusan eltorzított hang, hogy olyan kísérteties hatása legyen a hátborzongató fajtából némi őrültnek hangzó kuncogással megfűszerezve és egyszerre mindenhonnan szól. Mint ködben, mikor nem tudni pontosan, hogy a hang melyik irányból is jött. A következő pillanatban viszont jól kivehető pontról közel ember-magas láng csap fel Missy előtt, s szélsebesen keríti körbe a lányt öt méteres sugarú kört alkotva. A lángokon átkelni nehézkes, hiszen annak rendje és módja szerint forróak, s míg a környező fákat furcsa módon nem pörköli meg, ez koránt sincs így, ha teszem azt ruhával találkozik a tűz. - Missyyyyy... - Most mint a suttogás jön a hangja, s egy helyen meg is láthatja Ruth-ot a lány, amint sértetlenül átkel a lángokon és közvetlenül a tűz előtt megáll. Oldalra biccentett fejjel, pálcát fogó kezét lazán csípőre téve magát kicsit sem zavartatva méri végig alaposan a szöszkét. Fekete ruha van Ruth-on is, csak kissé a stílus más: nyakba akasztható bokáig érő bőrruha, középen kis csipkecsíkkal és hátul olyan merészen szabva, hogy a fekete, csipkés melltartó pántjai szabadon láthatóak. Rézvörös hullámos tincsek omlanak a vállára, s zöld szemek kihívóan állapodnak meg Missy tekinteténél.
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Missy és Ruth - Egy beváltott ígéret 2016-04-19, 20:20
Miután Dariusnak a meglepetés után órára kell mennie, nekem is van időm szusszanni. Nagyon epikus volna, hogy ha az ajándékba kapott ruhában vonulnék ki az erdőbe, de nem, muszáj levetnem, és a saját gondolataimba temetkeznem, mert ez akkor is elképesztő, és nem a dolog pozitív értelmében. Darius az egész életét felteszi rám, de olyan keveset éltem még, a szüleim igazi zsarnokok, sosem engedtek semmit, alig pár hónapja lehetek csak önmagam. A gyógyítás az igazi hitvallásom, sosem lennék auror, de mellette ott a titkom, miszerint nagyon is támogattam volna a sötét nagyúr terveit, mert.. és itt nincsen magyarázat. Valahogy vonzanak a sötét tettek, noha én nem tudnék bántani senkit, csak azok a csuklyák, a vérmágia, minden, ami a gyógyítás ellentéte. Mintha nem is a gyógyítás lenne a szenvedélyem, hanem uralkodni élet és halál felett, az az igazi hatalom. Na nem mintha elismerésre vágynék, csak valami olyan gondolat vezet, hogy ne függjek senkitől. Darius-szal lenni hihetetlenül jó, de mégis, mielőtt ennyire elhatároznám magamat, egy ideig függetlennek kéne lennem. Csak egy rövid ideig. Viszont megbántani sem akarom. Sötét ruházatban vagyok, a tavasz ellenére garbóban, és farmerben, most valahogy ehhez volt kedvem. Máskor kiengedett szőke tincseimet lófarokban fogtam össze, és a kissé fújtatva érintem a fák törzseit. Nem is tudom hogy hova visz az utam, hiszen egyre mélyebbre hatolok a Tiltott Rengetegben. Nem keresem direkt a veszélyt, de úgy vélem, hogy a kastélyban, vagy a megszokott környezetemben most nem tudnék túlzottan koncentrálni, valami mindig elvonná a figyelmemet. Még nem tudom, hogy mikor megyek vissza, remélem Darius nem fog aggódni, viszont az, amit most teszek, az sokkal fontosabb. Sosem használnám támadásra a varázserőmet, a pálcám most mégis ott van a kezem ügyében.
