2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Valentin napi álarcos buli 2017-02-05, 17:47
First topic message reminder :
Valentin-napi álarcos bál
A szükség szobája jelenleg talán a Nagyteremre hasonlít leginkább. Egy nagy egybefüggő területet formáz, ahol néhány hosszú asztal húzódik a fal mellett, középen pedig méretes táncparkett húzódik meg. Egyelőre még nem túlságosan hangos zene szól, de akad zenegép, természetesen mágikus, amit az érkező diákok állíthatnak mind hangerő, mint dalok tekintetében. A zenegép hangerejének változásakor a fények is változnak, minél erősebb a zene annál villodzóbbak és változatosabbak a fények. Elég sok természetesen a rózsaszín és a piros, szívecskék sok felé, időnként apró konfettik is hullanak a plafonról, persze kellemes rózsaillatúak. A falak mellett lévő asztalokon édességek, rengeteg, süti és torta, de a kevésbé édesszájúaknak azért néhány szendvics is akad. A halk beszélgetésre vágyóknak az egyik sarokban párnákkal kipakolt kuckó rejtőzik, ahol még a függönyt is el lehet húzni, ami mágikusan zárja ki a zajt.
Immár nem figyelem a többieket, csak a furcsa idegen és a lány párosa felé pillantok néha, de próbálok inkább Peterre figyelni. - Elhiszem, hogy veszélyes, de hidd el, rosszabb is volt már, és még itt vagyok, köszi... - emelem fel kicsit karjaim, és megállok, egyértelműen a sebhelyekre célzok. - Amúgy meg látom, hogy bajban vagy, és még mindig több esélyem van nekem ellene, mint neked, hidd el. Az én nyakam nehezebben törik, és gyorsabban gyógyul. Ha érted... - félredöntöm a fejem, és megpróbálok jelentőségteljesen ránézni, célozni, hogy mi a helyzet, talán leesik neki a lényeg. És ha világgá kürtöli, kitekerem a nyakát. De ez a srác bajban van, ezt a hülye is látja, de úgy tűnik én vagyok itt az egyetlen, akinek nem szállít annyira a fejébe az alkohol, hogy ezt észrevegye. - Pfff! Szeretettel várom. Amúgy is megérdemel egy törött orrot ezért. - puffogok és felemelem a bekötött kezem válaszul arra, hogy majd jön és kifaggat. Nem igazán tartok tőle, de nyilván elővigyázatosnak elővigyázatos lennék akkor is, ahogy most is fülelek, szimatolok, nem valószínű, hogy most meg tudna lepni bárki. Így fel is tűnik, hogy felénk közeledik a nem túl szimpatikus tag. Fejemmel biccentek is felé, hogy figyelmeztessem Petert, és amikor el akarja vinni magával, megragadom a fiú csuklóját. - Héhé, lassabban Amigo! Egy, a srác ígért nekem egy táncot, kettő, nem biztos, hogy veled akar menni! - horkanok rá, és visszatartom Petert. Egy cseppet sem tartom jó ötletnek, hogy elvonuljon ezzel a figurával kettesben. Szóval ha rajtam múlik, és nem könyörög nekem, akkor bizony erősen fogom a srácot. Ha meg keresi a bajt, akkor nekem aztán nyolc, de tuti hogy követem majd őket, előlem nem lógnak el. Ha nem látom, hát kiszgolom a lét jómadarat, és ha vér folyik, azt biztosan megérzem. De egyelőre nem engedem el, az a biztos.
Amikor meglöki valaki, szinte alig néz oda, jelenleg minden figyelmét Sophia és Peter kettőse tölti ki, s mikor utóbbi távozik, a helyére pont a merénylő lép. Az idegen vizslatja egy röpke pillanatig, s vállat vonva figyelmezne ismét a lányra, noha igencsak kétértelmű megjegyzést kapott a belebotló fiútól. Anélkül hogy verbálisan lereagálná, megvárja, míg a lány feladja Peter szólongatását, aki nagy gőzzel indul a vöröske felé, s ott megtörténik a már taglalt jelenet. A férfi karbafont kézzel figyeli az eseményeket, ezúttal maga is Sophia mellé lépve. A kislány visszacsókol, ami azért nem meglepő, a vérfarkas is tartotta a karjában, súlyosan társaságfüggőnek tűnik. Peter pedig pont őt szemelte ki, hogy bebizonyítsa Sophia számára, hogy ő az a srác, akivel foglalkoznia kéne. Dane lemondóan sóhajt, a manipuláció nem Peter asztala, sőt, nagyjából, akik végignézték a jelenetet, megdöbbenve, vagy éppen hitetlenkedve követik végig, hogy mi is történik. Mindenesetre a vérfarkas tudja, hogy értékes percek vesznek így kárba, amit nem Sophiával tölt, s közeleg a végjáték, így visszafordul még utoljára a lány felé. - Hogyne, egy rövid tánc belefér. – Nyújtja a kezét, s belekezdenek a félig gyors slágerre mozogni. A férfi mozgása könnyed, noha egyértelmű, hogy nem ilyen zenékhez szokott, csupán alkalmazkodik. A légmágia még kiválóan működik, pontosan hallja Theresa és Peter sziszegését, amivel őt taglalják. Muszáj tartania magát, hogy ne mosolyodjon el. Mármint megkapta a közveszélyes címkét. Ebben lassan rekordot dönt. - Miért? Rád. Nem volt nyilvánvaló, hogy rád vágyik? Gondolkozz csak kicsi lány... Jelenetet rendezett miattad.. Mi ez, ha nem az egó? S velem? Találkoztunk már. – Feleli talányos mosollyal, s mivel most eléggé a tömeg szélén vannak, egy pillanatra a maszkjához ér, hogy felemelje, ami alatt Sophia megláthatja a csinos, ezúttal simára borotvált arcot. A maszk visszacsusszan, másra ezúttal nem tartozik, hogy ki is ő valójában, Peter úgyis kedvesen terjeszti már. Egy pillanatra még a lány arcára simítja a tenyerét, majd köszönés nélkül ellép mellőle, s a vadász felé veszi az útját. Ezúttal ő kocogtatja meg a vállát. - Legyen akkor a kívánságod szerint. – Tik-tak, nagyon közel vagyunk már, tovább úgysem húzhatná. Biccentve indul meg a szükség szobájának egyik titkos folyosója felé, hiszen a terem a Valentin-nap alkalmával úgy rendezkedett be, hogy szerelmi légyottok tanuja legyen, ehhez pedig ilyen zugokra van szükség. Úgy mozdul, hogy miután ők ketten eltűntek Theresa elől, ne lehessen tudni, hogy hova is tartanak. Olykor hátranéz, nem kér most követőket. Amint a folyosón vannak, ahol már senki nincsen rajtuk kívül, lehúzza a maszkot, és mosolyogva bámul egykori barátjára. - Nos? Zavar az édenkertben? – Hangja hideg, és kimért, Peter jól sejti, készül valamire, ám megadja a fiúnak a lehetőséget, hogy itt, most lebeszélje róla. Lássuk csak kicsi vadász.. Mennyit érsz?!
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-17, 13:45
Az események elég durván pörögnek, és ahogy elnézi, valami kifejezetten furcsa dologba csöppent bele, és merült is el benne, elég alaposan. Ahogy a tüzijáték megjelenik, majd utána a hugrás srác, Elijah kénytelen-kelletlen elneveti magát. - Ez az este teljesen kész.. Hé, haver, nem tudom mit iszol, de adj belőle, mert ezt ép ésszel nem bírom.. - csóválja meg a fejét, majd ahogy Tess elrángatja Petert, és Jade ott marad, széles mosollyal pislog rá. - Asszem te vagy ma a bálkirálynő. A tüzijáték pedig jó trükk volt. Figyelj.. - halkítja le kicsit a hangját. - Küldenél egy romnatikus számot, valami ütősebbet, annak a titokzatos úriembernek, aki Sophia-val van? persze, csak a házimanók után. - kacsint a lányra, egész komolyan, és bizalmasan. Nem, nem meleg, csak egyszerűen nagyon furcsa neki az este, és valahogy a poén oldaláról könnyebb megfogni az egészet. Szeretett volna egy kellemes, nyugis estét, amikor lányokkal táncol, de úgy fest, hogy ennek lőttek, éppen ezért inkább lazára veszi a figurát. Lehuppan a hugrás srác mellé, sóhajt egy nagyot, nyújtózkodik egyet, majd a srácra pillant. - Szóval melyik itt a legjobb lőré? - kulcsolja össze a kezeit a tarkóján, és úgy érzi magát, mint egy nagyon furcsa álarcos bálon.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-17, 11:36
Korábban érkezett, és három papírtányérnyi süteménnyel -édessel, sóssal, savanyúval vegyesen, letelepedett egy kanapéra. A karfára pakolt, meg az ölébe. Közben kerített magának egy kis lőrét. Hogy miért van itt? Jó a zene, az emberek meg egyebek érdekesek, még ha csak nézi őket akkor is. Nem ragad át rá a rózsaszín parfümös aranyporos hangulat, de a fejét ingatja a ritmusra. A fülét egy mélyebb énekhang üti meg, közvetlenül maga mellett. Odapillant és felfedezi, hogy az a sebhelyes csajszi az. Már éppen rávetné magát, már persze, csak hogy megkínálja valamivel, meg közölje, hogy mennyire... tetszenek neki a hegei. Egyfajta csodálattal adózik előtte. De mielőtt megtehetné, betoppan egy fazon. Akarva akaratlanul végig méri, majd inkább megfontoltan marad a süti zabálásnál. Ahogy a poharát Tess kezébe nyomja nem tudja nem észrevenni a jelenetet és magában megteszi a megállapítást, hogy ez egy fasz. Egy jóképű pénisznövendék. Az alkohol sosem tett neki jót, és nem is bírja, így kissé be van lassulva és mire léphetne, Tess tovább áll, nem bánja, iszogat meg eszik tovább. Szemléli a tömeget. Néha ő belőle is felszínre tör az énekesi hangulat, de imádkozzanak hogy ne kezdjen rá hangosan, másfelől kénytelen lesz mindenki nagyot halló készüléket szerezni. Mágikusat persze. Ahogy telik az idő, egy csodásan elcseszett jelenet bontakozik ki előtte, bár a forgatagban valószínűleg nincsenek egyedül a drámázó társaságok, most azonban a választott helyzetéből egy beállítás látszik csak. Ahogy nézelődik, meg iszogat, egyszer csak eszmél, hogy már pár perce az üres papírtányért tapogatja, újabb falat után kutatva, de hogy biztosra menjen az arca elé emeli az üres papirost és csüggedten veszi tudomásul, hogy azon még morzsa sincs. Összeszedi a szemetét, és felindul újabb adag kaját szerezni. Út közben az összegyűrt papírtányérokat rádobja valami tálcára és szerez frisset. A sütis pultnál a Sophia- Dane párosba botlik. Vagyis Dane-t sikerül véletlenül meglöknie. Hiába, most hogy felállt és útnak indult, az alkohol rákapcsolt. -Bocs. -böki oda, közben szedi a táljára ami a keze ügyébe kerül. Nem nagyon válogat. Aztán megkerülné a párost, mert kiszúr valami szemet kápráztató finomságot a túlvégen. Elhaladva megveti a lábát mellettük egy pillanatra. És a kelleténél bizalmasabban hajol a páros közelébe. Nem bűzlik az alkoholtól, vagy egyébtől. Egyszerűen csak egyértelmű hogy nem tiszta. -Tudjátok, az az érzésem, hogy Amor ma be van tépve, vagy baromira unatkozik. Ül az olympos tetején és vaktába lövöldöz, aztán jót röhög azon, hogy vová esik, kit talál el, és mennyi galibát okoznak a nyilai. -kicsit elréved, láthatóan nem a párosra néz. Aztán megtalálja Dane tekintetét valami csoda folytán és kibukik belőle. -Ajánlom neki, hogy tartsa távol tőlem a seggét! -az arckifejezéséből az süt, hogy ezt egy komoly fenyegetésnek szánta Amor felé. A mondat végén pedig belevigyorog a srác fejébe, majd tovább áll(na) de Sophia mellett még egyszer megtorpan és leviszi a hangerejét, bár nem érdekli ha a másik is meghallja. -Igazán annak tűnik akibe bele lehet dögleni! -cinkos kacsintást intéz a lány felé aztán valóban lelép és a pult fölé hajol hogy elérje azt a kiszemelt áldozatot. Mivel az inge most nincs homlokig begombolva előbukkan a lánca, és rajta a medálja. Le kellett volna vennie. Ha ilyen nyitottabb viseletet választ, nem szokása viselni. Már csak azért sem, mert virít rajta az eredeti családneve, ami még keverheti bajba is... De jelenleg be van baszva, és vajmi kevéssé érdeklik az ilyen apróságok. Ezt követően átsasszézik egy két táncos mozdulattal, néhányakat körbe is táncol vigyorogva. Jól mozog, sőt. Végül odaevickél a sütis tállal a kezében a Jade- Elijah pároshoz. Lemaradt a csókról, meg hogy ki kit és hová rántott el. -Őőő sziasztok! Sütit? Nem, ne aggódjon senkit nem akarok felkérni. -Jade-hez fordul- Te vagy az önjelölt Cupido igaz? Szeretnék számot kérni a házimanóknak! Ezek a sütemények baromi jók! -vigyorog, nem sejti mibe csöppent, és igazából nem is zavartatja magát miatta. Ha nem tartja senki szóval vissza tér a kanapéjához. Vagyis, pár kanapéval arrébb, mert az övét befoglalta Tess és Peter. - Hmm, egy kis székfoglaló?- dünnyögi magának, majd vállat von és ledobja magát egy szabad helyre, elégedetten vigyorogva folytatja a zabálást.
Muzsikaa
Hogyanisfestünkmámaeste?
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-17, 10:25
Egyelőre: Jade, Sophia, Dane, Elijah, Thess Hallom, ahogy Sophia utánam kiált, de nem foglalkozom vele. Állítólag a barátom, akkor most miért nem hiszi el nekem, hogy én csak jót akarok neki? Igazán tudhatná, hogy ok nélkül nem fújok senkire sem, ennyire idegenkedő nem vagyok... Értem én, hogy tetszik neki Dane, imponál a behízelgő stílusával, de fontosabb ő a kettőnk barátságánál? Ha igen, akkor kár miről beszélgetnünk egymással, egyszerűen nem vagyok hajlandó továbbra is Sophia ízlését kikupálni... Aggódom ugyan érte, hiszen ezúttal is olyasvalakivel kezd, akivel igazán nem kellene. Bezzeg ilyenkor észreveszi, ha valaki érdeklődik iránta, egy pillantásból leszűri a dolgokat, míg nálam hónapok óta se villant be számára a dolog. Bánt az egész, sokkal jobban, mint eleinte hittem volna, ráadásul az is, hogy most Dane-el maradt kifejezetten rosszul esik. Fontosabb neki ő, semmint hogy utánam jöjjön és normálisan megbeszéljük kettőnk kapcsolatát? Talán visszatartja az, hogy láthatóan nem vagyok a legjobb kedvemben, mégis tehetne valamit. Elvégre, ennek az egésznek Dane az oka, szóval sejtheti, hogy ha faképnél hagyja, akkor hamarosan megenyhül kettőnk közt a légkör, mégsem teszi. Pár pillanattal később már Jade és az én testem fonódik egybe, miközben lehunyt szemmel élvezem a lány csókját. Eleinte félénk, ami nem túl meglepő a történtek után, hiszen egyszerűen csak kizökkentettem a táncból, teljesen váratlanul érte a dolog, nem hibáztatom érte.. Aztán fokozatosan bátrabb, noha nem a leghatározottabb, de érzem rajta, hogy megpróbálja kiélvezni a pillanatot és a lehető legjobbat kihozni belőle. A felröppenő tűzijátékkal nem foglalkozok, habár hallom a hangját, de nem érdekel, nekem most más dolgom van... Féltékennyé kell tennem Sophiát, aki most minden bizonnyal valahonnan a terem egyik távoli pontjáról figyel minket, így láthatja azt is rajtam, hogy egy pillantásra sem méltatom őt. Ha neki fontosabb egy olyan alak nálam, akitől kiveri a víz is, akkor egy szót sem szólhat azért, amint most én teszek a vöröskével. - Ha szeretnél folytatást, akkor szívesen felkísérlek a szobámba –[/color][/i] kacsintok a lányra, miután szétváltak ajkaink, majd kissé hátrébb léptem előle. Ebben a pillanatban az utolsó szivecske is szétpukkan a fejünk felett, majd aranyporként hullik lefelé, miközben a földet érés előtt semmivé foszlik. Jade határozottan zavarban van, az arca is olyan vörös lett, mint a haja, ha nem vörösebb... Tetszik a kislány, nem éppen az én esetem, túl romantikus alkat, de eltöltenék vele egy éjszakát. - Miről beszélsz? - pislogok döbbenten, amikor Thess megfogja a karom, majd elkezd a terem egyik vége felé rángatni. Nem ellenkezek, túl kába vagyok most ehhez, hiszen az előbb még udvaroltam, az ég szerelmére már tényleg! Nem szoktam meg, hogy lányok rángatnak el lányoktól, nincs ellenemre a helyzet, az is igaz, de Thess is sorra kerülhet, ha szeretné. Nem tudom, de amikor érzelmi csalódás ér valamilyen irányból, akkor szinte állandóan belevetem magam a csajozásba, mintha megerősítést várnék tőlük, hogy nem bennem van a hiba. - Dane-t? Komolyan azt hiszed, hogy elbírsz vele? Felejtsd el, sokkal veszélyesebb, mint hinnéd... Normális esetben elnevetném magam Thess szavain, elvégre ki se nézem belőle azt, hogy lenne annyi ereje, hogy nekiessen a férfinak, de a szorítása a kezemen kissé visszavesz belőlem. Dane ellen ugyan még ez is kevés, de legalább látom, hogy mégsem sikerül mindenkihez benyalnia magát a fura stílusával. - Félti a nyavalya... - mormogom nemtörődöm képet vágva a lány feltételezéseit hallva, de igazán kezd kétségbe ejteni az, hogy már mindenki látja rajtam, mit érzek Sophia iránt, csak éppen ő nem. - Nem kedvelem? - felnevetek egy pillanatra. - Ez sokkal többről szól, hidd el nekem. Az a fickó ott nagyon veszélyes... Egy gyilkos... Nem esne nehezére szétroppantani a nyakad és mindezt mosolyogva tenné meg. Ha segíteni szeretnél, segíthetsz, de nem hiszem, hogy túl jó ötlet Dane szeme láttára trécselnünk... Fel fog téged keresni, hogy kifaggason. Eszméletlenül óvatos, ha róla van szó, és most nyilván tervez valamit.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Sophia Adlar-Meyers
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-17, 08:57
» Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged! «
Egyszerűen nem értem, hogy mi lelte Petert és mi baja van az ismeretlen sráccal, hiszen semmit sem tudunk róla, ő pedig mintha már most elítélte volna, vagy valami baja lenne vele, de még sem jutok el addig hogy megkérdezzem, hogy mi lelte, vagy mi a gondja a titokzatos idegennel, mert megszólalni se nagyon hagy és olyasmiket vág a fejemhez, amiket végképp nem értek. Nem csoda, ha már komolyan gondolom lassan, hogy esetleg volt valami a bóléban, vagy eleve ivott valamit mielőtt ide jött, mert nem szokott így viselkedni. Voltak már pasi ügyeim és persze utólag mindig megmondta, ha rosszul döntöttem, de nem szokott így viselkedni és főleg nem olyan valaki esetén, akit még csak nem is ismerünk, most pedig mintha... valami totál bekattant volna nála. El is hallgatok, amikor rám pirít, persze a meglepettség miatt, de nem a jó célt éri el vele. Annál dacosabb vagyok, mint hogy hallgassak rá, főleg hogy a stílusa nem épp a legjobb, ahogyan erre az ismeretlen is rávilágít. - Peter... mégis mi a fene a baj... - od, még a mondat végét sem tudom kimondani, mert ő csak mondja és mondja a másik srác pedig a maga higgadt módján vág vissza, ami lássuk be ebben a pillanatban sokkal szimpatikusabb, mint amit Peter művel, főleg amikor még a végén azt is a fejemhez vágja, hogy őt felejtsem is el, ha az idegennel akarok lenni. De mégis tényleg mi a jó élet lelte? Legutóbb is fura volt... de csak egy kicsit, elhanyagolható szinten, na de most mintha kifordult volna önmagából. - Hogy mondhatsz ilyet... Peter.... Peter! - utána kiáltok, de persze hátra sem néz és már így is túl sokan vannak itt, és túl sok szem szegeződik ránk ahhoz, hogy ne akarjam még tovább hívogatni, vagy netán utána menni, ha már így elviharzott. Inkább az idegen felé fordulok, hiszen ez az egész most rajta csattant, ez az egész, ami nem is tudom, hogy pontosan micsoda, de hogy rendesen le vagyok döbbenve még mindig, annyi biztos. - Táncoljunk akkor és... bocs Peter nevében, fogalmam sincs, hogy mi a baja, nem szokott így viselkedni. Rendes srác és... a legjobb barátom. - azért el vagyok kenődve kicsit, még ha közben dühös is vagyok rá, de attól még elég pocsék érzés, hogy így hagy faképnél és ezek után csak még jobban kikerekedik a szemem, amikor szó szerint elrángatja Jadet Elijahtól és én már csak azt veszem észre, hogy úgy támadja le, hogy a lánynak még ellenkezni sincs ideje, bár láthatóan nem is nagyon akar és persze mindenki őket nézi miután a nagy tűzijáték is megtörténik. Nem vagyok féltékeny... Peterre nem, azt nem érzem, inkább a jelenetre, csak hát a miértjét nem értem. Peter nem a Jade-féle lányokkal szokott kezdeni, főleg hogy rajta jól látszik akár még belé is zúgna, Peter pedig sosem volt az a szerelmes típus, ő csak szórakozik a csajokkal. Lassan már gőzöm sincs, hogy mit is gondoljak. Pillanatok kellenek mire leesik egyáltalán, hogy mit mond a velem szemben álló... azaz most még táncoló ismeretlen a sértett féltékenységről. Itt viszont én már tényleg megtorpanok, hiába szól a zene. Újra visszapillantok a Peter Jade párosra, de ebben a pillanatban már a másik lány, akivel az idegen beszélgetett ragadja meg Petert és szó szerint úgy ráncigálja el onnan. Nem értem, hogy mi történik, nem csoda, ha a kérdésre sem válaszolok, hogy mi hozott a bálra, vagy épp ki vagyok egyáltalán. Csak akkor nézek újfent rá, amikor erőlteti a dolgot és a fejemet önmaga felé fordítja, de hogy a kérdésekre válaszoljak... láthatóan az most kizárt, egészen máshol járnak a gondolataim. - Hogy értetted azt, hogy sértett féltékenység? Peter miért lenne féltékeny? És... mi a baja veled? Ismeritek egymást? Annyira furcsán viselkedik... beszélnem kellene vele... - még sem moccanok meg, hiszen még mindig le vagyok döbbenve, plusz Peter láthatóan túlságosan indulatos, fogalmam sincs, hogy tudnék-e egyáltalán vele rendesen beszélni bármiről is, ha egyszer szó szerint tombolt már. Nem szoktam meg ezt a viselkedést, érthető módon hát kezelni sem tudom. Eleve nem vagyok valami profi nehéz helyzetekben és ez finoman szólva is nehéz, sőt kellemetlen, főleg azért mert nem is értem mi történik.
Party time Ruha Good girls [You must be registered and logged in to see this link.]
Látom a srácon, hogy élvezi a táncot, ami tök jó, a rocky-rockabilly vonal pedig olyan ugrálós, hogy teljesen el lehet benne feledkezni. Amikor már éppen kezdenék igazán belejönni, elvonatkoztatva a szerelmi sokszög érdekességétől és nevetve kérdezgetem Elijah-t, hogy na ugyan ki is az ő kiszemeltje... Gyanútlanul pörgök ki, kuncogok és csak jól érzem magam, egészen addig a pillanatig, ameddig meg nem jelenik Peter és ki nem ragad a karjaiból. Mint egy romantikus jelenet pördülök át a másik fiú karjaiba és egyszer csak érzem a kezét a derekamon, aztán mire egyet pisloghatnék - vagy akár felfogtam volna a szavai értelmét a hangos zenével a fülemben - már a számra is tapad az ajka. Erős, magas teste mellett eltörpül az én kis vézna veréb alkatom, ha akarnék se szabadulnék egy könnyen, de a hirtelen felcsendülő tűzijáték miatt amúgy se tudnám leleplezni már, hogy mi történt itt. Mármint, szó szerint. A zsebemben lévő előkészített tűzijátékok éles füttyel száguldanak ki, amikor magához ragad, hogy megcsókoljon. A fejünk fölött egy méterre - inkább Peter fejétől számítva, mert van közöttünk vagy 30 centi - a világ minden élénk színe életre kel és hangos durrogásokkal formál szívecskéket. Csak akkor veszem észre, hogy mi történt, amikor Peter elenged és ellágyult, de elkerekedett szemekkel bámulok révetegen magam elé. Mi volt ez? Mi van? Peter? Megcsókolt? Engem? Csak bambán nézek a fiúra, talpig elpirulva, ameddig az agyam újra funkcionálni kezd, és ez körülbelül azonos azzal a pillanattal, amikor a szívecskék tánca elmúlik a fejünk felett. És ekkor, tátogva, mint egy hal, keresve a szavakat próbálok megszólalni, de... Ekkor meg megjelenik a csaj, aki az elején dúdolgatott a mély hangjával, megragadja Petert, ahogy ő ragadott ki engem Elijah kezei közül, és csöppet sem gyengéden viszi el innen. - Hogy mi? - bukik ki a számon, ahogy csak nézek utánuk és tanácstalanul pislogok. Eltelik három pillanat, aztán a tanácstalanságomat Elijah felé fordítom vissza. - Most ez megtörtént, vagy csak álmodtam? - kérdezem tőle, kicsit közelebb lépve hozzá, de azt hiszem a körülöttem állók pillantásából is elég lenne tájékozódnom, mindenki vigyorog, mert úgy körülbelül az egész terem minket bámulhatott, ahogy a tűzijáték özön alatt állva csókolózunk. Még sem hiszem el, hogy ilyesmi velem megtörténhet. Egy ilyen kedves fiú! És ilyen romantikusan, zenével és fényekkel!
Igyekszem nem figyelni a körülöttem történő szappanoperát, mert őszintén nem érdekel. Ami folyik itt az kicsit kiborít, ha egy bunkó nem lenne elég, rögtön van kettő. Gondoltam én, hogy egy táncot nem lehet elbaszni, de látod, simán rám lehet ám cáfolni. Szóval az elején még próbálok kedves, mosolygós és vonzó lenni, aminek amúgy csak a fele igaz rám, mindenki válogassa ki, hogy szerinte mi. Kicsit vállat rántok, de láthatóan jó kedvem van, annak ellenére, hogy a hegeimet hozza szóba. - Nem olyan vészes. - kicsit félre döntöm a fejem, majd indulok is utána. Egy tánc jut nekünk, amit én speciel élvezek, de láthatólag ő nem annyira, tekintve, hogy elég hamar elrohan, hogy megmentse szeretett hölgyét, aki talán tényleg hölgy is. Vagy tudja a fene, nem ismerem... Miután kétszer is közli, hogy mindjárt visszajön ám, én csak közlök vele egy egyszerű ahát, majd amint látom, hogy a Sophia-Dane páros felé tart, le is lépek a parkettről, szóval ha tekintetével keres a táncolók között, nem nagyon fog megtalálni. Forgatom a szemem egy kicsit, de sértődöttség mint olyan nem látszik rajtam. Szerzek valami italt, és egyszerűen leülök a színpad szélére. Úgy sincs ott senki, üres, de jó a zene hangzása. Innen szemlélem a közeli táncolókat, közöttük a Jade-Elijah párost is. Sóhajtok egy kicsit, nem élvezem én az ilyen elcseszett összejöveteleket, már-már ott tartok, hogy itt hagyom a fenébe az egészet, mikor Peter visszaviharzik, és lesmárolja a vörös hajú lányt, akit konkrétan a táncpartnere kezei közül ránt ki. Facepalm. De úgy komolyan. Jézusom mi a fene van itt. MInden esetre lassan nekem szánalmas ez a jelenet, így úgy döntök inkább közbelépek. Meg amúgy van is bennem némi késztetés, hogy behúzzak valakinek lassan... Csupa szívélyes fiatalemberrel van tele ez a kóceráj. Felállok hát, a poharamat leteszem a színpad szélére, és határozott léptekkel indulok meg Peter felé, aki valószínűleg nem is fog észrevenni, míg ott nem állok mellette, mert nyilván van jobb dolga is, mint hogy engem figyelgessen. Melléjük lépek. - Bocsi... - mondom Jade felé, mutatva, hogy sajnálom, amit tenni fogok, nem tudom, hogy a lánynak most bejön-e a csók vagy nem, de nem is érdekel. Peter felé fordulok, és erősen megragadom a felkarját, hogy magammal húzzam, miközben már beszélek hozzá. - Már engem zavar a szánalmas picsogásod és ámokfutásod, szóval ha nem mondod el, mi a fene folyik itt, esküszöm, behúzok egyet. És ráfogom arra, hogy faképnél hagytál... Megverjem helyetted a fickót, vagy mi a szösz? - közben "vezetem" (rángatom, ha kell), át a tömegen, egy eldugottabb sarok felé, ahonnan jól látni a szeretett személy és a fura idegen párosát. Igen komoly fizikai erő vagy persze varázslat kellene neki, hogy kiszabaduljon a kezemből. - Felfogtam, hogy nem kedveled, felfogtam, hogy vérfarkas, és azt is, hogy bajt keverni jött ide, na meg hogy nem kellemes személyiség, kétszínű és idegesítő. Sejthetőleg félted azt a csajt, azért veszted el a fejed, de hidd el, nem segítesz magadon egy cseppet sem, és nyilván rajta sem. Szóval ha nem nyugszol meg kurva gyorsan, már el is vesztetted a helyzetet. - mondom neki egyben, halkabban, mikor már a tömegen kívül vagyunk, majd várakozón állok, és várom a válaszát, már ha jön. Ha nem akar készséges lenni, és feladom azt a szart, és elmegyek inkább aludni. Annak nem lehet segíteni, aki nem akarja. - Segítenék, ha hagynád... Nem tudom feltűnt-e...
A férfi szinte fürdik Sophia vizslatásának, a keresztkérdésének folyamában. Láthatóan élvezi, hogy ezúttal ő a figyelem középpontjában, magabiztossága egy pillanatra sem csökken, noha úgy tűnhet, hogy a lány kezébe adja a döntést, hogy mit is kezd vele, lévén Peter igen durva módon fejezi ki az akaratát. A poharas játéknak mégsem szakad vége, továbbra is egymás között cserélgetik, titkos szövetségre lépve a fiatal fiú bosszantását illetően. Érdeklődő somolygással figyeli, hogy a lány eltolja egykori barátja kezeit, s jelzi, hogy közel sem hajlandó elviselni, hogy holmi tulajdonként tekintsenek rá. Az idegen kivár, lepereg róla a vadász arcátlan sürgetése, felőle akár most is mehetnek, s így nyilvánvaló lesz, hogy ő itt a készséges áldozat, aki Sophiához hasonlóan csupán elszenvedője a stílusnak. Egyelőre nem szól bele, hogy a két fiatal érvényesíteni akarja az akaratát, pontosan tudja, hogy a lány fog győzni. Bizonyos tekintetben hasonlít Lorelai-ra, csupán a szőke loknik hiányoznak. - Szép tőled, hogy csak így lehurrogod a hölgyet. A stílust nem lehet tanítani, az vagy van… - Nem fejezi be a mondatot, már tudja, hogy győzött, Peter maga alatt vágja a fát. Noha nem szerepel a terveiben, hogy máris magába bolondítja Sophiát, de a lány rosszfiúkhoz való vonzódása nem ezen a szinten értendő, a bunkóságot láthatóan nem állhatja. A farkas hagyja őket széprebbenni, s kissé közelebb lép a lányhoz, hogy az már testi szinten is érezze az édes, de amúgy férfias kölniillatot. - Amit szeretnék? Ugye tudod, hogy ez nagyon is könnyelmű felajánlás.. A végén még élek vele. – Nevet fel vidáman, s megfogja a karcsú ujjakat. Miután ő sem visel már kesztyűt, hüvelykujjával végigsimít Sophia kézfején, érintése szinte tűzforró, erőteljes. A lány ha akarná se tudná elrántani a szorításból, amely azonban nem fájdalmas, egy cseppet sem. Dane a birtoklást máshogyan fejezi ki. - Ez a sorrend számomra is megfelel. Beszéljünk, táncoljunk, és aztán amit szeretnék. – Bólint, s az első kettőt összekötvén már viszi is magával a hölgyet a táncparkettre, de nem középre, jó az ha a bál szélén maradnak, innen tökéletesen be lehet látni a többi résztvevőt, s akár el is lehet tűnni feltűnésmentesen. Ha szembefordulnak egymással, elengedi a lány kezét, hogy az kényelmes tartást vehessen fel, s Dane itt sem érzi indokoltnak a bújós ölelkezést, nem csupán Jade-t rázta le vele. A tartása akár a keringőnél, de talán Sophiában nem merül fel a hasonlóság a múltkori eset kapcsán. - A barátod.. mit is mondjak… orvosi eset? – Kérdezi mintegy diplomatikusan, mintha csak felmerült volna benne, hogy Peter nem épelméjű. A tánc andalító ritmikájára mozognak, a férfi irányít, hogy ne ütközzenek bele senkibe. S hamar megtörténik a katarzis, Peter ámokfutása újabb szintre lép. - Nocsak.. A sértett féltékenység mikre nem képes.. – Jegyzi meg mosolytalanul, nem mutathatja ki kárörvendését. Viszont magában eldönti, hogy ha Sophia hasonló butaságra vetemedne, nem fogja hagyni neki. Nem, a csábítás az ő asztala, és ha valaki csak a lábai elé omlana.. Nos az az édes falat megkeseredne a szájában. Aztán mintha egy érdektelen kis apróságról lenne szó, tovább is fűzi a mondandóját. - És benned, kis üdvöske, mit tisztelhetek? Mi hozott a bálra? – Kérdezi érdeklődve, s ha Sophia véletlenül nem rá figyelne, a lány állához finoman odanyúl, maga felé fordítva a csinos arcot.
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-16, 12:49
Elijah-ra kellemesen hat a lány lelkesedése, és szinte el is felejti Sophia hisztijét. amikor hallja, hogy pörgősebbre vált a szám, akkr könnyedén vezeti fel a lányt, pontosabban kezd el vele táncolni, hiszen már a parketten vannak. Valami rocky-beütésű számot hall, éppen ezért ő maga is lendületesen igyekszik vezetni, meg forgatni a lányt, és közben nem is hallja, meg nem is látja, mi folyik a közelükben. Amikor Jade az érzelmeiről kérdezi, akkor kiforgatja, és mellette táncol egy picit, eltöpreng, tekintetét körbehordozza a teremben, de mivel jelenleg nincs barátnője, nem nagyon tudja, hogy kit örvendeztethetne meg. Aztán tekintete megakad a hollóhátas lányon, akivel volt az a kis afférje, meg konfliktusa múlt nyáron.. és ekkor odatoppan Peter, amire Elijah rögtön elengedi a lány kezét. Nagyon értetlenkedve pislog, de nem is tud mit reagálni, az események felpörögnek, és ahogy elcsattan a csók, Elijah felemeli maga elé a kezeit. - jól van gyerekek, mintha itt se lennék. - neveti el magát, és szinte azonnal kapja a fejét a furcsa idegen és Sophia felé, mert egyre zavarosabb neki, hogy akkor most Peter kivel van, és Sophia miért volt ennyire kiakadva Jade-re.
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-16, 12:00
Egyelőre: Jade, Sophia, Dane, Elijah, Thess - Beszélgetsz, mi? - vonom fel a szemöldököm, miközben Sophia pont azt teszi, amit szinte előre láttam: felkapja a letett poharat, beleiszik, majd ismét Dane felé nyújtja, aki nem is titkolja előtte, hogy milyen céllal iszogatnak egymás után. Az viszont legalább már eléggé biztos, hogy nem mérgezett, hiszen régi barátom aligha kockáztatná a saját életét. Nem, őt nem méreg fogja elvinni, hanem valami egészen más... Egy ezüstkés, amelyet én fogok a húsába mártani, ha nem dobbant innen hamarosan és hagy minket békén. Amikor Sophia tiltakozni kezd, majd meghallom a nevem, nem pillantok rá, továbbra is Dane-t figyelem, majd tőlem szokatlanul komor hangnemben szólalok meg ismét: - Sophia, elhallgatnál egy pillanatra? - Itt azért rápillantok egy röpke másodpercre, láthatja a szemem villanásán, hogy most nem az az ember vagyok, akit ő ismer már évek óta, helyette egy teljesen más személy áll a helyemen. Olyasvalaki, aki minden figyelmét az előtte álló akadályra összpontosítja és nem hagyja, hogy bárki is visszatartsa tőle. Még a lány sem... Ha elhallgat, ismét Dane-re szegezem a tekintetem, kihasználva azt a röpke csendet, amelyet talán Sophia döbbenete okozott: - És még mit akarsz tőle, hm? Mert abban szinte teljes mértékben biztos vagyok, hogy nem tiszták a szándékaid... Miért is lennének azok? Jelenleg Sophia az a lány, aki átvette nálam Lorelai szerepét, ezzel pedig Dane is nagyon jól tisztában van. Féltem a lányt, hiszen a férfi teljesen a hatása alá vonta, valamilyen ostoba bűbájjal a hálójába csalta. Mondjuk, Sophy is olyasvalaki, aki bukik a rosszfiúkra, de Dane-től eddig nem kirázta a hideg? Akkor mégis, mi ez a hirtelen érdeklődés iránta? - Felfognád végre, hogy nem táncolok? - emelem fel a hangom, talán kissé túlzásba is esek a dolgot illetően, de határozottan kezd idegesíteni az, hogy Sophia is itt van... Nem szerettem volna belekeverni a dologba, elvégre ő semmiről sem tehet, de az, hogy kifejezetten megpróbál finoman szólva is lekoptatni... Hát, nem tagadom, határozottan kiveri nálam a biztosítékot. Szeretem őt, miért nem veszi már észre? Miért mindig nekem kell szenvednem, ahányszor csak közel engedek magamhoz valakit? És miért pont Dane az, aki iránt a nők érdeklődnek? Bárhol is bukkan fel, megfagy körülötte a levegő és minden nőnemű figyelmét magára vonja. - Pont az a gond, hogy józan vagyok – felelem a lány feltételezését hallva, hiszen nem ittam ma még annyit, amennyit szerettem volna, hiszen bódultan kissé könnyebb lenne számomra is kezelni a helyzetet. Most azonban fortyognak bennem az indulatok, legszívesebben jól megverném Dane-t, Sophiát pedig alaposan megráznám annak érdekében, hogy legalább egy kicsit magához térjen. - Tudod mit, Sophia? Ha továbbra is szóba állsz vele, akkor talán az lenne a legjobb, ha engem örökre elfelejtenél, rendben? Ezt mondva sarkon fordulok, majd egyenesen elindulok a Jade-Elijah páros felé. A vörös energiabomba éppen magyaráz valamit a fiúnak tánc közben, amikor odalépek hozzájuk, majd egy pillanatra megfogom a lány karját, ha pedig megállnak, akkor épp csak egy lépéssel vonom arrébb, szándékosan egy olyan helyre, ahol a Sophia-Dane kettős jól láthat minket. - Oké, előre is bocsi azért, ami most fog következni... - szabadkozok, miközben karjaim a lány derekára fonom, szorosan magamhoz vonom, hogy érezzem a teste minden porcikáját, no meg hatásosabb legyen a jelenet, majd ajkaim annak ajkaira tapasztom. Érzem Jade samponjának illatát, lehunyom a szemem egy pillanatra, elvégre hiába művelem csak azért, hogy Sophia észbe kapjon, a vörös energiabomba nem rossz csaj... Most azonban más a fontos, így talán barátnőm rájön arra, hogy engem szeret, ha valaki mással lát együtt. Talán egyszerűbb lenne világgá kiabálni a dolgot, de most az egyszer hadd legyen ő is féltékeny... Hadd érezze, amint belül rágja a harag. Ha pedig nem szeret, akkor talán már nem is igazán lenne érdemes barátoknak maradnunk... Csak szenvednék a közelében, ahogy eddig is.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Sophia Adlar-Meyers
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-15, 17:14
» Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged! «
Érdekesen érvel a srác annyi szent, mert hát itteni diáknak gondolom, esetleg új lehet és azért nem tudok még róla semmit és nem is ismerős nekem, na de tényleg jól érvel azt meg kell hagyni. Zokon vettem, hogy Jade-del táncolt, amikor azt hittem velem szemezgetett, de most úgy fest tényleg így volt, csak engem hagyott volna a végére, mint valami legjobb falatot? A végén még ezt is vehetném zokon, mintha valami sármőr lenne, aki csak válogat az étlapról, de lássuk be... ettől még ugyanúgy vonzó ez a titokzatosság, kár lenne azt mondani, hogy nem így van. - Azt hiszem... világos, bár még nem döntöttem el, hogy ezt jó néven vegyem-e vagy sem. - azért nem adom be ilyen könnyen a derekamat, főleg ha már kétségek közé sodort, akkor igenis dolgozzon meg értem nem igaz? Ha azt mondja én vagyok a legjobb süti az étlapon, akkor ne legyen könnyű dolga. A poharat ettől még gond nélkül átveszem tőle, csak épp Peter ebben a pillanatban érkezve meg úgy kikapja a kezemből, mint annak a rendje, mintha minimum attól félne, hogy mérgezett... nevetséges. Ezért azonnal fel is kapom az asztalról és csak azért is beleiszom, sőt vissza is adom az ismeretlennek, aki leplezetlenül iszik bele, sőt még meg is nyalja a rúzsnyomot, amit ámulva figyelek, alig fogva fel, hogy Peter szinte már tajtékzik, csak azt nem értem, hogy mégis miért. - Peter... - finoman korholom és amikor még a derekamra is simítja a kezét most már finoman szépen letolom onnan. Jade esetén még vicces volt és belementem a játékban, de ez az ismeretlen srác... állati szexi! És egyébként is miért ne érezhetném jól magamat egy kicsit? Tök egyedül jöttem egy Valentin napi bálba, ami már önmagában is ciki és amúgy is Peter mondta nem rég, hogy ha akarnék simán találnék magamnak pasit, ami így is van, bár én komolyan szeretnék valakit, valakivel együtt lenni, de ha már ne adj isten csak egy kalandról lenne szó, akkor izgibb egy titokzatos idegennel, mint egy ismert sráccal a suliból nem de? - Oké, ez már nem vicces... már nem kell a színjáték Peter, csak... menj táncolni, én elleszek... _komolyan_. - igyekszem mosolyogva úgy venni az egészet, mintha csak szórakozna, vagy ilyesmi, mint az előbb, persze érzem a hangját, hogy nem erről van szó, csak nem tudom, hogy miről és ezt nem is most akarom kideríteni. Az utolsó szónál viszont már nyomatékosan pillanatok Peterre, kissé szúrós pillantással, hogy tudom mit csinálok és most már leállíthatja magát, mert baromira bezavar és nem szoktuk egymás dolgába belekavarni, ha jól emlékszem. - Beszéljünk, Peter csak szórakozik, vagy lehet, hogy már most túl sokat ivott, de majd feltalálja magát, úgyhogy beszélhetünk, táncolhatunk... amit szeretnél. - szórakozottan vonom meg a vállamat és most már a sütis tányéromat is leteszem szépen az asztalra, Peter pedig persze kap egy újabb "tűnj el" jellegű pillantást tőlem, hogy ne zavarjon be a dolgomba. A fickó egyszerűen érdekel, főleg ezzel a poharas manőverrel. Szó se róla, aki már csak a viselkedésével ennyire felhívja magára a figyelmet... oh mamám, valami állati jól csókolhat!
Party time Ruha Good girls [You must be registered and logged in to see this link.]
Szerencsére egy pillanat erejéig sem maradok egyedül, bár azzal se lenne olyan nagy probléma, azonnal felpattannék a színpadra és kezembe venném a zenei események sorát. De ez nem történik meg, hiszen Elijah ott terem mellettem és kedves udvariassággal kér fel egy táncra. - Naná, benne vagyok. - vágom rá azonnal, kicsit mosolyogva, és azonnal odalépek mellé. Az Álarcos bál mondjuk elég szűk körű lett, hiszen folyamatosan ugyanazokat az embereket cserélgetem, akikkel még az elején összefutottam, vagy már az elején kinéztem - mint ez a rejtélyes idegen, aki végül meg se mondta a nevét. Ahogy új partnerem mellé lépek és kicsit megmachinálva a zene lejátszókat valami vidám, pörgős zenére váltok, csak egy kicsit nézek már Sophia-Dane-Peter hármas felé. A lány nem akart velem maradni és táncolni, a két fiú pedig kiskutyaként - bár az egyik inkább fegyelmezett rottweiler, a másik inkább nagy szemeket meresztő retriever - követik őt. A lelki szemeim előtt újra felvillan az a romantikus szerelmi háromszög, amit megalapoznak Peter érzelmei, amikről tudok, és talán még Sophia hisztije is. Mert az imént talán hisztizett, nem csak szimplán kimelegedett a tánctól és inkább pihent volna. Lehet, hogy Elijah megfogadta magában, hogy kevesebbet fog beszélni, de akkor nagyon rossz partnert választott, mert képtelenség, hogy én keveset beszéljek, és arra csak némán figyeljen. Nem, itt márpedig duma lesz, ha akarja ha nem. - Na, és neked nincsen kiszemelted, akinek küldenél egy számot, Elijah? A Cupido itt pörög a kezeidben, csak egy szavadba kerül és a választott dal szólal meg a gyengéd érzelmeid tárgyának. - érdeklődöm és ajánlgatom azonnal, hiszen még is csak Valentin-napi bálon vagyunk, örülök, ha felpattanhatok a színpadra és valamelyik hölgynek örömet okozhatok. Persze lehet, hogy éppen fiú az illető! Hoppá! Az még izgalmasabb lenne, ha fiút kéne "felköszöntenem". Az ötlettől vezérelve azonnal elkezdem érdeklődve méregetni a fiút, egy kicsit más szemmel, latolgatva, hogy a gyengéd érzelmeinek tárgya a női nem vagy a férfi nem irányába szólnak. Igazi megalapozatlan hirtelenjött gondolat, aminek képes vagyok minden indok nélkül utána menni gondolatban. Fel is kuncogok kicsit tánc közben, ahogy várom a válaszait, hátha azzal elárul valamit az eszement gondolatfolyamomban.
Nem túlzottan zavarja, hogy Peter elindult feléjük. A férfi minden figyelmét jelenleg Sophia köti le, s ha minden jól megy, a griffendéles zöldfülű táncra hívja a vöröskét, így pár pillanat adódhat kettősünk életében, amikor valóban csak ketten vannak. A tömeg ellenére tökéletesen hallják egymást, s megkezdődi a poháradogatós játék. Sötét mosollyal hallgatja a lány mondacsinált panaszkodását, mintha hárítani akarna, hogy ne tünjön cédának, noha korábban felajánlotta az ujjait nyalogatásra még Peternek, amit az idegen önként és dalolva vett volna át. - Ez nem csapatjáték. Inkább süteményválasztáshoz hasonlítanám, ahol a legkrémesebb marad a végére. Hogy az az íz maradjon meg végleg a szánkban. – Feleli rezzenéstelenül állva a lány talán szemrehányó pillantását, nem fog mentegetőzni, megtette már, hogy bocsánatot kért, még ha az sem volt valódi esdeklés. Lustán körbenéz, akkora itt a tömeg, hogy a párok egymás sarkain lépdelnek, a maszkos idegen mégis Sophiával van, akinek már korábban is jelezte, hogy szándékai vannak vele. - Nem is kell, megelőlegezem neked. – Itt nyomja a poharat a lány kezébe, hogy lássa a hatást, ami önbeteljesítő jóslatként meg is érkezik, visszakapja udvarlása eszközét, s megforgatja az ujjai között, hogy szemügyre vegye a rúzsnyomot. Zavartalanul kacag fel, s ő maga is odaérinti az ajkát, egy pillanatra nyelvet is öltve a vörös foltra, mintegy megízlelve azt, amit talál. Csettintő hangot hallat, s leteszi a poharat az asztalra. - Finom lehetsz. Ezt még hasznosíthatjuk. – Ekkor érkezik meg Peter, szó szerint mint egy vadkan, csoda, hogy le tud fékezni. Az idegen anélkül, hogy megrezzenne, elsőre arébb hesegetné de egykori barátja köti az ebet a karóhoz, mire egy szarkasztikus mosolyt kap válaszul. Felsóhajt, forgatja a szemét, mintha csak egy ostoba lurkót kéne megreguláznia. – Most? Mint látod, éppen a hölggyel beszélek. – Nyomatékul Sophiára sandít, ám nem megerősítésül, hogy kimentést kér, csupán burkoltan jelzi hogy az illető, aki betolakodott, enyhén arrogáns. Félmosollyal biccent, amikor Peter a lány derekára simítja a kezét, a birtoklási vágya megkerülhetetlen. – Csak jártam. Az már régen volt. Most azonban.. ismét itt akadt dolgom. – Ismét visszatekint Peterre, majd vidáman elneveti magát, hogy újra töltsön a kiürült bóléspohárba. – Ne ess már annyira kétségbe. Ha eldöntötted, hogy beszéljünk, vagy lépjek le, majd értesíts. – Nem fogja itt játszani a féltékenyet, ahogyan Peter teszi, még csak ügyet sem vet rá. Lassú mozdulatokkal kortyol, egyértelműen Sophiánál a labda, hogy mennyire fekszik neki, ha valaki ennyire ki akarja sajátítani. A pohár felett mélyreható tekintete le sem villan a lányról.
Egyelőre: Jade, Sophia, Dane, Elijah, Thess Dane jelenléte a bálon sokmindenre utalhat, de leginkább arra, hogy megkezdte egyszemélyes bosszúhadjáratát ellenem. Elvégre, mi másért jött volna a Roxfortba, ha nem ezért? Lorelai halála őt is megviselhette annak idején, noha azóta egy pillanatra se láttam, kivétel ez alól a Szárnyas Vadkanban való találkozás volt. A combomba szúrt tőr helye még mindig lüktetett, amikor eszembe jutott, ennek ellenére viszont egész pofásan begyógyult, szinte semmi se maradt utána. A medált, amelyet a biztonság kedvéért vettem fel – és lám, milyen jól tettem! - még mindig éreztem a mellkasomhoz simulni, úgyhogy ennyi előnyöm van a férfival szemben. Megütni meg tud, ha éppen ahhoz lenne kedve, de megsebesíteni fegyverrel már nehezebben. Kivéve, ha van nála egy mugli rakétavető, de azt ugyebár nem tudja csak úgy zsebre dugni, nem igaz? - Tényleg csak egy pillanat – fordulok még hátra Thess felé, miután elindulok a két szám közötti szünetben Dane felé. Pofátlanság, amit művelek, ezzel tisztában vagyok, faképnél hagyok egy lányt a parketten, miközben ő csak álldogál engem várva, körülötte pedig mindenki ismét belekezd egy újabb táncba. Mit ne mondjak, kissé szégyellem magam, de ezt meg kell tennem... Sokkal több forog kockán, mint egy egyszerű tánc. - Én most akarok beszélni veled! - csattanok fel kissé idegesen, türelmetlen vagyok, Sophia már nem táncol, én pedig nem vagyok a közelében. Dane viszont pont azt teszi, amire számítok: egyenesen a lány irányába indul, miközben Jade-t és Elijah-t is lepasszolja. Amikor elkapom Elijah pillantását, csak megvonom a vállam, ezzel is jelezve tanácstalanságom, de kifejezetten láthatja rajtam, hogy nem tetszik számomra a helyzet. Most meg mi a frászkarikát kellene tennem? Thess ott árválkodik egymagában, ahol hagytam, vissza kellene mennem, hiszen ezt ígértem neki, de mégis... Sophia most komoly veszélyben van, de még így is vannak akadályok az utamban... Ha odamegyek, nyilvánvalóvá teszem Dane számára, hogy érdekel a lány, onnantól konkrétan tudni fogja, hogy kit is kell megcéloznia annak érdekében, hogy elviselhetetlen fájdalmat okozzon számomra. Még ha volt is eddig bármilyen kétsége, azt eloszlatom a kis magánakciómmal. Talán mégse bántja ennyi ember előtt... Á, de most komolyan, kit is akarok álltatni ezzel? Ennyi ember előtt talán nem fog cselekedni, de elég kicsalogatnia a lányt, amikor nem figyelek oda, majd ott végez vele. - Bocsánat, de a kisasszony velem van – lépek Sophia mellé és átkarolom a derekát, miközben kiveszem ujjai közül a poharat, majd leteszem a mögöttem lévő asztalra. Sophia még onnan is könnyedén felkaphatja, amilyen makacs, még meg is teszi... Mérgezett lenne? A színe alapján aligha, de ezt nehéz megmondani látatlanban. - Keress magadnak más partnert, te gentlemen... Kiérződik a hangomból, hogy nem örülök a Sophia számára idegen férfi felbukkanásának, ez megütheti a lány fülét, de most nem érdekel, nem fogok úgy tenni, mintha hidegen hagyna a dolog. Addig jó, amíg fogalma sincs róla, hogy Dane az... Lekoptatom az Ordast, majd mára berekesztem a bálat Sophy részére. Nincs több buli... - Na, mi lesz, miért nem indulsz? - provokálom régi haveromat szemtelen hangnemben. Ha Sophia szeme láttára esik nekem, akkor azzal azt fogja megkockáztatni, hogy a lány rájön a valódi kilétére és arra is, milyen a személyisége. Nem mintha olyan nagyon szimpatikus lenne számára Dane, de ha jól sejtem, igyekszik most az egyszer jó benyomást kelteni barátnőmben. Talán eljátszadozik az étellel, mielőtt megölni? Inkább velem... Azt akarja, hogy lássam, Sophia nem engem szeret, hanem őt... Hogy ő mennyivel jobb nálam, mert Lorelai is szerette annak idején, most meg Sophy... Hogy milyen rossz vagyok, mert bennem egy nő sem képes megbízni, miközben ő a vérfarkas. Mit akarsz tőlem, Dane?
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
[/color][/i]
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-14, 08:35
Sophie reakciójára finoman kipörgeti a lányt, majd egy lépést hátrál, érzi, hogy itt valmai nagyon nem stimmel. És azt is egyből érzi, hogy a lánynak nem feltétlenül vele van itt baja, éppen ezért nem is akar belemenni semmilyen vitába. űérzi, hogy valamibe belecsöppent, amiből szívesen kimaradna. - Ha ezt úgy érted, hogy szívesen táncolok lányokkal egy bálon, akik tudnak táncolni, mindenféle hátsó szándék nélkül, akkor vállalom a bélyeget. Nem hiszem, hogy egy táncból meg lehetne ismerni a másikat annyira, hogy a szám végén már járjunk.. - húzza fel finoman a szemöldökét, kissé hárítva a lány szavait, mert érzi ő, hogy kvázi nőcsábásznak lett titulálva, pedig tényleg nemes egyszerűséggel csak szeretné magát jól érezni. Meg olyan lányokkal táncolni, akik tudnak is. Az mindig jobb, mint ha csak állnak a parketten. Aztán a beszélgetés valamennyire beindul, de láthatóan valamit eltalált, vagy Sophienak elég rossz napja van, mert nem nagyon tud jót mondani. Finoman megérinti a lány karját. - Ne haragudj, nem állt szándékomban megbántani. Úgy tűnt, Peterrel közelebbi viszonyban vagytok. - mosolyodik el finoman, majd kiskutya szemekkel pislog a lányra, aztán hagyja, hogyn elmenjen, érzi, hogy bármt mondana, esélyesen vesztesen jönne ki a beszélgetésből. Már úgy jött ki. Figyeli az eseményeket, Peter megjelenését, majd az idegenét, végül csak sóhajt egyet, beletúr mélybarna hajába, aztán egy kicsit fülel, hogy milyen szám is fog következni. Igazából neki Sophie jobban bejön, mint Jade, és kifejezetten örült, amikor a lány mondott előbb igent a tánckérésre, de valahogy nem bánja, hogy ez a hajó kvázi elúszott, bár tény, nem akart kifejezetten semmit a leányzótól. Peterre még vet egy kérdő pillantást, de nem tudja, bele akar-e folyni a dologba, és gond van-e, vagy a srác csak féltékenykedik, úgyhogy végül Jade-re néz. - Ígértem egy táncot, ugye? Szabad? - varázsol mosolyt az arcára, miközben kezet nyújt a kis vörös felé, és ha szabad, akkor táncol vele is. Bár lehet, most kevesebbet fog beszélni..
Sophia Adlar-Meyers
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-11, 16:57
» Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged! «
Egy pillanatra azért megtorpanok, amikor Jade utánam szól. Kedves lány és talán még csak nem is tehet arról, hogy így viszonyulnak hozzá a fiúk, talán az a narancssárga haj az oka mindennek, meg persze, hogy feltűnő jelenség, de lássuk be, hogy azért nagyon rájátszik a kitörő lelkesedésével, meg az énekléssel és persze felugrál a színpadra is... Szóval végül csak visszanézek, aztán megrázom a fejemet és maradok a sütik betámadásánál. Az a jó az édességben, hogy az édesség legalább nem bánthat meg. Persze tény én ajánlottam fel Jadet Peternek, de amúgy is Peter mindenkinek teszi a szépet, aztán úgy fest az idegen is őt nézte ki magának és minden bizonnyal Elijah is csalódott volt, hogy nem a kis narancs válaszolt először a felkérésére, hanem én maradtam neki, ezért is nem volt ellenére az a csere. Lássuk be Jade azért nagyon is rájátszik erre, félszemmel azért láttam ám, hogyan pislogott az idegenre. Igenis tetszik neki, akármit is mondott, pedig biztosan látta, hogy nekem is tetszik, szóval... maradok a sütinél! E miatt persze nem is látom a jelenetet, hogy Peter próbálna meg beszélni az idegennel, csak akkor pillantok oldalra, amikor mellém érkezik és úgy fest, hogy ő is a nassolás, első körben az iszogatás mellett dönt. - Persze... ezt bárki mondhatja. Szerintem inkább egy ilyen bulin azok maradnak utoljára, akik senkinek se kellenek, mint a csapatjátékokban. Ott is a bénákat válogatják be utoljára. - elhúzom a számat, hiszen egyelőre nem győzött meg különösebben. Persze jó duma, de könnyen lehet, hogy csak duma, bár persze belőlem most főképp a sértettség szól, mert ha kicsit is átgondolnám rájönnék, hogy butaság, amit mondok, mert ha annyira én lennék a selejt, akkor nem is jött volna most ide, hogy megpróbáljon meggyőzni arról, hogy tényleg velem szeretett volna táncolni, hanem annyiban hagyja az egészet és marad a csodálatos Jade-del. A következő kérdése és persze az a mélyre ható pillantás már jobb hatást ér el nálam, erre azért mégis csak jobban felfigyelek, főleg hogy aztán még oda is nyújtja nekem a poharát, egyértelműen úgy fordítva, ahogy. - Nem hiszem, hogy itt választanánk effélét, ez végül is nem egy bál. - vonom meg a vállamat, mintegy érdektelenséget színlelve, ami persze nem tökéletesen sikerül, mert látszik rajtam, hogy cseppet sem vagyok érdekeletlen irányában, főleg hogy nem rég még dúlva-fúlva hagytam el a táncparkettet, miközben előzőleg elég nagy szemeket meresztettem rá. Végül átveszem tőle a poharat és belekortyolok. Esetemben jól láthatóan ott marad a halvány rúzsnyom is az üveg szélén. Valahol teszt ez, hogy direkt volt-e ez a dolog, vagy netán egészen véletlenül fordította így a poharat, csak aztán nyújtom vissza neki, nem úgy fordítva, ahogyan ő, de kíváncsian, vajon megteszi-e ő helyettem. - No és... ide jársz a suliba? Nem vagy ismerős. - a hangja sem őszintén szólva és igen egyelőre nem ugrik be nekem Dane, főleg hogy szakállasan láttam és jelenleg attól a verziótól nagyon eltér, no meg nem is gondolok bele, hogy egy ilyen nyilvános eseményen is megjelenne, vagy hogy egyáltalán a fülébe jutna a híre.
Party time Ruha Good girls [You must be registered and logged in to see this link.]
Az idegen varázslata megkapaszkodik Jade aurájában, s valóban nem kerül sor lelepleződésre, a mágia észrevétlenül ivódik belé, anélkül, hogy bárki is felfigyelhetne rá. A vérfarkas mindig hosszútávra tervez, holott vérlényként a türelmetlenség kellene, hogy jellemezze, mint ahogyan Theresa tökéletesen nem ura az érzéseinek, minden kiül az arcára, van még mit tanulnia, már ha megéri a következő holdtöltét. A férfi lágy mozdulattal forgatja ki Jade-et, s közben a háttérben észleli, hogy Sophia értetlenkedik egy sort, hogy miért lett lepasszolva, holott erről szó sincsen, ám mindezt majd később. - Ördög? Miből gondolod, hogy a pokolból jöttem? Angyal nem lehetek? – Kérdezi édes évődéssel a hangjában, szorosabbra húzva azt a bizonyos bizalmi köteléket, amely szükséges ahhoz, hogy Jade majd a kelepcébe sétáljon. A vörös tündér nem sejti hogy kivel áll szemben, s viccelődése akár megalapozott is lehetne, ám valójában egy életvidám lányról van szó, aki érdeklődik. Két taktus között a maszkos idegen szól oda Elijah-nak, akinek talán nincs is ellenvetése. Egymás között köröznek, a táncparkett immár teljes, s Dane nem választ stílust még Jade felhívása ellenére sem. Nem akar úgy tűnni, mintha mindent irányítana, most csupán vendég. - Igaz. Majd talán egy más alkalommal. A bújást ki kell érdemelni. – Nevet vissza halkan, s nem teszi egyértelművé ezzel, hogy a kapcsolatuk még nem érett meg arra, hogy magához ölelje a lányt, de ebben az is benne lehet, hogy ő maga tartózkodó az ilyesmihez, ezért hagyná meg a távolságot. A szám vége felé azonban úgy tűnik, Sophia feladja a magabiztossága utolsó bástyáit, és éppen a tervezett szerint omlik össze. Már indulna, amikor befut Peter, akivel valóban van ma elintéznivalója, de még nem most. - Tudom barátom. Türelmedet kérem. Sort kerítünk még rá a mai estén. – Lép el finoman a fiú érintésétől, s Sophia után siet, a derekánál visszahúzva Jade-et. – Ne. Majd én. – Finom noszogatással tolja a vöröskét Peter és Elijah irányába, hogy végre kettesben maradhasson valódi kiszemeltjével. – Akkor nem táncolunk, hát ki vagyok én, hogy erőltessem? – Mosolyog rá a lányra, és mintegy mellé lépve amíg ő sütizik, tölt magának a bólés ibrikből, s elgondolkozva szopogat egy cseresznyedarabot. – Igazán sajnálom, hogy ilyen lassú voltam, egy igazi úriember mindenkit megtáncoltat. S a lényeget hagyja utoljára. – A hangját picit mélyíti, a s maszk alól csupán igéző ajkai látszanak csupán a szemén kívül. Az álla sima, makulátlanra borotvált. – A bálkirálynőhöz van szerencsém? – Kérdezi sötét pillantással fúrva mélykék szemeit Sophia smaragzöld tekintetébe. Átnyújtja a poharat, amelyből az előbb ivott, méghozzá úgy fordítva, hogy pont a lány ajka felé essen az a rész, ahol ő is a sajátjával illette az üveget. Előcsók?
Egyelőre: Jade, Sophia, Dane, Elijah, Thess Megpörgetem Jade-t, úgy néz ki, ő nagyon is élvezi a dolgot, noha nekem soha életemben nem lesz kedvencem a parkett. Egyszerűen nem tudok teljesen a zenére hangolódni, mindig másfelé figyelek, úgyhogy szinte lehetetlen is elengednem magamat. Most is a Sophia-Elijah párost lesem, habár azt sem tudom, miért teszem ezt. Nem hinném, hogy Elijah bármikor is ráhajtana a lányra, néhány perce még nagyon úgy nézett ki, hogy sokkal inkább Jade köti le a figyelmét. - Mintha bármit is észrevenne – nevetem el magam kissé rosszkedvűen, noha már rég megszoktam a dolgot, hogy Sophia számára soha az életben nem fog feltűnni az, hogy miként is érzek iránta. Mondjuk, szerelmes még nem vagyok, ahhoz némileg hosszabb idő kell, de már most elég gyakran jár a fejemben a lány és az, hogy jelen pillanatban mit is csinálhat. Néha rám jön a féltékenység, amikor más fiúval látom beszélgetni, de az sem vészes, képes vagyok kezelni a helyzetet. - Nem hiszem, hogy pont figyelne rám... Ez az a pont, amikor észreveszem a közeledő maszkos Dane-t, aki hamarosan el is rabolja tőlem a partneremet. Egy szó nélkül átengedem számára a lányt, elvégre egy olyan teremben vagyunk, amely tele van emberekkel, itt nem hiszem, hogy olyan nagy veszélyforrás lenne egykori barátom. Nem fog cselekedni, annyi esze neki is van, hogy ne hívja fel magára a figyelmet, Jade pedig nagy eséllyel nem fog vele kivonulni, hiszen Dane olyan kisugárzással rendelkezik az emberek irányába, amely némileg óvatossá tesz másokat vele szemben. Azért elhaladtomban ujjaimmal hozzáérek a mellkasomon lévő, ruha alá rejtett amuletthez, nehogy kiderüljön róla, hogy már nincs a helyén. Nem hiányzik számomra még egy kés a combomba, és noha ott nem léptem semmit sem Dane ellen – talán azért sem, mert lelkileg úgy éreztem, megérdemeltem -, ennek még meglesz az eredménye, ebben teljes mértékben biztos vagyok. - Teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy te tökéletesen megfelelsz számomra – kacsintok pajkos mosollyal a lányra. Hiába visel más egyenruhát, az alakját nem tudja elrejteni senki elől sem, én pedig messziről kiszúrom azt, ha valakinek olyan nőiesen jellemző alkata van. Neki pedig tökéletesen pazar az alakja, amelyet ugyan kissé elrejt az egyenruha, de ott, ahol kell, kissé domború, azokat nem tudja eltüntetni. Nem olyan nagy mértékben, de az én szemem tapasztalt, néha még jobb is, mint egy sasé. - Úgyhogy, ha a kisasszonyt sem zavarja, akkor talán bénáskodhatnánk kettesben is a többiek között, nem igaz? Az én nevem Peter. Csendben figyelem, ahogy a Thess nevezetű lány vetkőzni kezd, és éles szemeim kiszúrják a testén éktelenkedő hegeket is. Nem csúnyák, már évekkel ezelőtt begyógyulhattak, csupán fehér csíkok halma jelzi, hogy a lánnyal valami olyasmi történt a régmúltban, ami nem feltétlenül az ő döntése volt. Mindenesetre, szemem se rebben, megszoktam már a sérülések látványát, apám számtalan ilyen heggel rendelkezik, amelyek sokkal csúnyábbak voltak újonnan szerzett korukban, mégis akadt pár olyan alkalom, amikor én láttam el a sebeit. Amikor családilag mentünk vadászni, a húgom sokszor lépett le mindenféle figyelmeztetés nélkül, így rám hárult ez a feladat. Azt hiszem, az első alkalommal el is ájultam, azt azért szégyellem, de aztán egyre jobban viseltem a dolgot. - Fájdalmasak lehettek – jegyzem meg félszegen, jelezve felé, hogy engem nem zavarnak a bőrén látható hegek, de nem kérdezek rá konkrétan, hol is szerezte őket. Ha szeretne róla beszélni, akkor megteszi, ha nem, akkor keresünk más témát, habár Dane érdekes falat lesz mindkettőnk számára. - Persze, csak maga után, hölgyem... Felvezetem Thesst a parkettre, de nem karolok belé, valamiért egészen hamar nyilvánvalóvá válik számomra, hogy ő nem az a típus, akit bárki megérinthet. Zárkózott ember lehet, már csak onnan is sejtem, hogy nem túl gyakran láttam a Nagyteremben vagy bármi olyan helyen, ahol emberekkel kell érintkezni. Nem, nem szeretném ráhozni a szívbajt. Amikor a parkettre érünk, hamar becsatlakozunk a zenébe, Thess egész jól táncol... Jade és Dane még mindig itt vannak, a szemem sarkából figyelem őket. Persze, régi ellenségem minden bizonnyal tudja, hogy figyelik, ismer már engem ennyire. - Csak egy pillanat – szólok Thessnek, amikor véget ér a szám, majd Dane háta mögé lépek, aki éppen a távozó Sophiát figyeli. Nahát, el se hiszem, hogy nem áll le vele táncolni. Tenyerem a férfi vállára helyezem, nem szorítom erősen, leginkább csak minden rezdülését figyelem, elvégre elég gyors, nem lankadhat a figyelmem. Az amulettem megvéd ugyan a fizikai hatásoktól, de egy ütés ellen nem hatékony. Kés, tőr, fegyver, erre jó. - Beszélhetnénk egy pillanatra? Ha Dane beleegyezik a dologba, akkor félrevonom, majd visszatérek Thesshez, ha viszont nem, akkor mindenképp megakadályozom, hogy Sophia közelébe jusson. Kétlem, hogy csak a szórakozás miatt vette célba a lányt.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
[/color][/i]
Jade Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-03, 22:53
Nem nagyon zavar, ha Peter nem erőlteti meg magát és nem táncol úgy, mint a parkett ördöge, a lényeg, hogy én nagyon is lelkesen ragadom meg a kezét és táncolom körbe és vezetem rá szolidan... - Pörgess meg! - nevetek halkan, aztán csak kiböki, hogy miért bámulja annyira Sophiáékat és én már csak megértően bólogatok, mint aki már eddig is mindent tudott. Mert hát... elég egyértelmű volt, innen kívülről. Vagy nem, de én mindenkit azonnal össze akarok boronálni, akiben hajlandóságot látok. Persze, akin úgy tűnik, hogy szabad, képes vagyok én reménytelenül beleesni. - Ha nem akarod most közölni, akkor ne bámuld olyan nagyon a féltékeny szemeiddel, Peter. - tanácsolom, kedvesen és csöppet sem kioktatósan, inkább olyan cinkos kacsintással. Tetszik, hogy a srác a bizalmába fogadott, és nagyon szívesen is segítenék abban, hogy elnyerje Sophia szívét, biztosan sikerül, ha már a barátságát sikerült! Táncolgatunk, és végül a partnerem veszi észre először a jövendő táncpartnerem közeledtét, én csak akkor figyelek fel rá, amikor ő szól. Mire Peter ellenkezne már el is suhanunk a közeléből, bár egy pillanat erejéig megragadja a gondolataimat, hogy a fiú még is miért ellenkezik, mert eddig ő mondta, hogy menjek én oda az idegenhez, ne tukmáljam Sophiára. Most meg vigyázzak vele és nem szívesen enged el. Mikor hallom a gonosz nevetését a titokzatos idegennek azért egy pillanatig elkezdek kételkedni abban, hogy tényleg el kellett fogadnom a felhívását. Furcsa, mert ezután már nem is tűnik hátborzongatónak, sőt, bókol és kacsintgat, amit a gonosz emberek nem szoktak. Ugye? - Akkor legyél Ördög, a Titokzatos Idegen túl hosszú. - bököm csak úgy oda, amikor nem válaszol a kérdésemre, de a hangom nem rosszindulatú, hogy igazán válaszolhatott volna, csak inkább elgondolkozó és még mindig derűs. Nem veszem észre a varázslatot, amit kibocsájt rám, és mivel a pozitív és nyílt jellemem sosem mondatta velem, semmiféle mágikus pajzsom, varázstárgyam, ami megóvna. Tehát csak érdeklődve figyelem az alakot és élvezem a zenét, érzéssel és átéléssel mozogva, néha annyira belefeledkezve, hogy egy-egy pillanatra még a szememet is lehunyom. Persze nem akkor, amikor éppen beszélgetünk. - Na azért attól még, hogy összebújós zene szól nem lesz erőszak a tánc, le lehet ülni, inni lehet puncsot, lufikat pukkasztgatni, tömni a pofit, vagy csak úgy beszélgetni. Ha valaki akarata ellenére lassúzik, az elég mulya tulok. - kuncogok fel, és folytatom a táncot, a döntése szerint nem váltva stílust, továbbra is jókedvűen, nem lehet kizökkenteni ebből. Még az se tud kicsit se megérinteni, hogy már megint egy olyan partnerrel beszélgetek és táncolok, aki közben Sophiafelé akar nyitni, és amikor a közelükbe érünk be is jelenti burkoltan az óhaját. - Nekem rendben, amúgy is ígért nekem egy táncot Elijah. - mondom, bár lehet, hogy a fiatal férfi akkor is váltana, ha én azt mondanám maradjon velem. De miért mondanám? Persze, nem annyira ijesztő meg rideg, mint elsőre tűnt, sőt, egész kellemes a stílusa, ahogy kacsintott rám, de azért nem ragaszkodhatok hozzá foggal körömmel. Még mindig nem olyan nyílt, mint amilyen srácokra rá szoktam cuppanni, de azért érdekes egy alak. Mikor közel érünk az Elijah-Sophia párhoz de utóbbi inkább hagyná a táncot nem hagyom szó nélkül a távozását, de azért nem nyúlok utána. - Naaa, ne már, gyere vissza! Ha nincs kedved pasikhoz, nyomhatunk csajos táncot is. - kérlelem, de ha menni akar, hát erővel biztos, hogy nem tartom vissza. A kérdés viszont az, hogy akkor mi legyen? Elijah szeretne velem táncolni, vagy az idegen marad mellettem, mert Sophiának nincs hangulata? Minden esetre türelmesen sasszézgatok balra jobbra és dúdolom a zenét.
» Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged! «
Elijah jól táncol és nekem most csak ezzel kell(ene) foglalkoznom, de elég nehéz mindezt úgy tenni, hogy eddig azt hittem a titokzatos idegen küldte a dalt, erre ennek ellenére Jade-et kéri le táncolni Petertől. Nem csoda, ha kissé összezavar a dolog, hogy Jade is úgy gondolta én tetszem neki, hogy engem figyel, de talán tévedett és nem is erről volt szó. Vagy a fickó simán kancsal és azért néztük be. Nem kellene foglalkoznom vele és nem is kellene, hogy birizgálja a gondolataimat. Próbálok hát inkább a partneremre koncentrálni, egyébként sem szép dolog, ha közben más felé pillogok, aki láthatóan ide se bagózik azóta. - Igaz, akkor most már tippem sincs, hogy mégis ki küldhette. - azért körbepillantok, hiszen akadnak még rajtunk kívül bőven a teremben mások is, akik lassan táncba kezdenek, vagy épp sütit majszolnak beszélgetve. És persze már láttam olyanokat is, akiket elragadott a Valentin nap heve és félig egymásra mászva élvezik a szerelem ünnepét... és persze egymást. De inkább mégis csak Elijah-ra koncentrálok, ha már ő kért fel táncolni, nem kell foglalkoznom most senki mással. - Oh... már értem. Szóval te is az a tipikus pasi vagy. - vágom rá szinte azonnal, csak pár pillanat fáziskéséssel esik le, hogy ez így ebben a formában akár még bántó is lehet. De hát a virágoskert és ez a csokor duma. - Mármint bocs, nem úgy értettem. Na jó, de azt hiszem úgy, de mindegy is, a te dolgod. - azért egy mosolyt az arcomra varázsolok. Nincs jogom mások életmódját méltatni, főleg ha azt nézem alapvetően Peter is ez a típus és mégis csak ő a legjobb barátom, csak hát tőle már megszoktam. Csak ugye én mindig a másik oldal vagyok, aki röghöz kötné magát, aztán mindig jól pofára esik, nem csoda, ha alapvetően már nem a legjobb a véleményem a másik nemről. - Igazság szerint egyedül jöttem, Jade-del itt találkoztunk, jó fej lány, Petert pedig megpróbáltam elráncigálni, de úgy tűnt nem akar jönni, aztán csak betoppant. - vonom meg végül a vállam. Vannak mostanában fura dolgai, de biztosan jó oka van rá. Valami idegesíti, vagy rágja belülről, vagy tudom is én, hiszen szeret bulizni tudom én jól és végül el is jött, de nekem úgy tűnt nem sok kedve van hozzá. Néha igen nehéz rajta kiigazodni. Főleg hogy végül mégis csak táncolt, bár le lett végül pattintva, de ismerem annyira, hogy megoldja ezt is, hamarosan már Theresát célozza meg. Nem fog unatkozni, ha már eljött, csak nem tudom miért figyeli olyan árgus szemekkel a titokzatos idegent. Vagy Jade tetszik neki? Ma mindenkinek Jade tetszik? Be kellene festetnem a hajam valami feltűnő színűre? - Mármint Peterrel? Áh mi csak barátok vagyunk és amúgy is feltalálja magát, de... figyelj, csak mond ki nyíltan, hogy mással is táncolnál, meg fogom érteni, kár itt célozgatni. Akkor... gondolom Jade lenne a... - és itt dobja be a párcsere lehetőségét a titokzatos idegen, bár nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez most vajon kérdés volt, vagy felszólítás, főleg hogy jelenleg úgy fest kissé hisztis és féltékeny hangulatomban vagyok, hogy mindenkinek Jade tetszett meg, pedig én kaptam dalt a titkos hódolómtól, én! - Elijah amúgy is váltani akart már, nekem viszont elment a kedvem a tánctól, köszi ezt a kört. - pillantok végül Elijahra. Na igen tényleg hisztis napom van és valószínűleg rendesen túlkombináltam mindent, de végül faképnél hagyom a srácot, ha nem próbál meg minden áron megállítani és szépen elspurizok a táncparkettről. Hagynom kellene ezt az egész pasi témát és enni egy sütit. Ahogy mondják a nő legjobb barátja az édesség, mert az édesség soha sem bánt meg. Csak ne legyen lekváros!
Party time Ruha Good girls [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem illeti további szavakkal a szinte gyűlöletet fröcskölő Theresát, a saját testtartásából továbbra sem szűrhető le, hogy mit is akar, a lány ellenben teljesen kiadta magát, s ezt a férfi jól megjegyzi magának, még jól jöhet alapon. Távozik, s a pohara a lány kezében marad, mintha csak nemtörődöm stílusra vallana, noha ez is szándékos volt, a kártyavár biztos kezű felépítése, lapról-lapra. Úgy tesz, mintha sajnálkozva kéne itthagynia a farkaslányt, hogy ne is rabolja tovább az idejét, inkább másnál próbálkozik. Ha úgy vesszük, ez egy ismerkedős bál, az álarcok a többségen még fent vannak, a diákoknak bizonyosan komoly izgalmi faktort jelent. Az idegen előtt szétnyílik a tömeg, amely már egyre nagyobb, a hangulat kezd igazán oldott lenni. Akik az elején megérkeztek, s főszereplőivé váltak a darabnak, immár csupán részei a hömpölygő áradatnak, amely Dane-t körülveszi. A célpont ezúttal Jade, Peter jelenlegi partnere. A vérfarkast mulattatja a gondolat, hogy Peter még ebben a szabad helyet szinte teljesen nélkülöző bálteremben is Sophia lépteit követi, hátha közel tudnak táncolni egymáshoz, ha már lemaradt róla. A vörös maszkos alak nem is nagyon hagyja, hogy Jade kettőnél többet lépjen egykori barátja oldalán, máris elrablásban van része. Egy magabiztos mosoly Peterre, aztán szó nélkül húzza magával a lánykát. - Oh igen? A kis barátnőd nem osztaná ezt a véleményt. Mellesleg ez egy álarcosbál, nem tűnt fel? – Neveti el magát lelket simogatóan gonosz módon, s Jade fejének takarásában Theresa felé biccent. Nem tűnik rosszkedvűnek, csalódottnak, érdeklődése verbális jellegű volt a fajtárs iránt, s amit tudni akart, megtudta. Nagyjából eddig is hallott mindent, lévén az álarcos bál előtti pillanatokban elemi mágiát szabadított fel, légalapút, keverve egy a Weasley-k telefül varázslatával, így tudatában volt, hogy a négyes mit is beszél róla. Az más kérdés, hogy úgy kell tennie, mintha egy lenne a sok közül, egy álarcos vendég, akit csak Peter ismerhet jelenleg. A saját nevét miért is mondaná meg a lánynak, ha nem muszáj? - Öreg hiba. Én mindenre figyelek. Tudod, az ördög a részletekben lakozik. Azok a legérdekesebbek, akik azt hiszik, hogy a háttérben pörögni jó. – Kacsint a lányra, amit ő még a maszk alatt is észrevehet. A szám, amelyre táncolnak, közepes gyorsaságú, lendületes, de nem kell beleszakadni. Anélkül, hogy egy pillantást is vetne Elijah és Sophia kettősére, pálca nélküli varázslata észrevétlenül célozza be a vörös hajú énekeslányt, pontosan akkor tette, amikor Peter Theresát kérte fel, tehát nem is láthatta. A nonberbális igen kellemes bizsergéssel járja át Jade alakját, ám semmilyen hatása nincsen. Most még. A jövőben nagyon is lesz, Dane kiválóan ért a tervezéshez, s az elképzelésében kellenek vészfékek. Amelyek ezúttal őt védik. Talán éppen Jade lesz a testőre? - Összebújós? Nocsak.. El tudnám képzelni, viszont azzal mindenki másra is ezt erőltetnénk rá. Talán majd egy másik alkalommal. Igencsak tetszetős a stílusod, maradhat a hasonló zene. – Bizonyos táncokat egyáltalán nem kedvel, a mai napig nem érti többek között, hogy mi értelme volt azoknak a flitteres disco ruháknak, ha Jade ilyesmit próbálna most berakni, a farkas minden további óvintézkedés nélkül koncolná fel a terem összes táncosát. – Valami baj van? – Kérdezi lehelletnyi figyelmet színlelve, hiszen vérbeli manipulátorként érzi, hogy ami nem működött Theresánál, az egyértelműsíthető lehet itt és most. És mintegy véletlenszerű arébbtáncolással kerül most ő közelebb Sophiáékhoz. – A szám végén párcsere. – Dobja be az ötletet, mintha csak egy lehetőség lenne, holott ez nem megkérdőjelezhető parancs. Úgy játszik a hangjával, mintha ki akarná kérni a másik három véleményét. Bársonyosan szól, kissé talán mélyebben, mint eddig, amikor Sophiával beszélt, hogy ne legyen felismerhető a hangja. Azért nem direkt módon kéri le a lányt, hogy még érjen benne a gondolat, hogy valaki vár rá. Jade-et pedig nem hirtelen, durván koptatja le, még lehet jelentősége az apró gesztusnak.
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-03-02, 21:10
Sophia megszólalására csak finoman meghajtja a fejét, jelezve, hogy nem akart ő itt kifejezetten részletesen bemutatkozni, de ha ez Peter kívánsága, neki semeddig sem tart. Ha csak így engedi el a lányt vele - ami esélyes -, akkor legyen úgy. Egy névbe, szakba és évfolyamba nem ha bele amúgy sem. Viszont szívesebben menne már ő is táncolni, így magabiztosan vezeti el a lányt, és mivel kivételesen egész jó a táncparketten, bár nem egy versenytáncos, de azért tud rendesen táncolni, így egész könnyed mozdulatokkal forgatja meg a lányt. Amikor rá tippel, hogy ő küldte a számot, akkor elmosolyodik, maszkja megemelkedik egy picit. - Igazán kedves, hogy rám gondoltál, de sajnos nem tudom a teljes neved, így ez a titkos hódolód nem én vagyok. - forgatja tovább a leányzót, halványan mosolyogva, és amikor megjelenik Peter, akkor egy kicsit hagyja, hogy a lány felé közeledjen, meg váltsanak pár szót. Ahogy valaki kívülről figyeli, talán tényleg úgy tűnhet, mintha sok hódolója és titkos rajongója lenne. Sophia kérdésén érzi, hogy megakad, nem nehéz, hiszen elég nagy cezúrát tesz bele, de Elijah kivárja,és szemeivel leköveti, merre felé tekint a lány, de ő csak a tömeget látja, meg azt, ahogy Jade-t lekérik Petertől, de nem tudja eldönteni, a páros melyik tagját figyeli a leányzó, így nem is foglalkozik vele nagyon. - Nem szeretem magam röghöz kötni, és így senkit sem bántok meg azzal, hogy éppen nem vele táncolok. Ilyen prózai indokom van. Könnyebb üres kézzel lemenni a virágos kertbe, ha az ember csokrot szeretne kötni. Te Peterrel jöttél és Jade-del? - kérdezi, mert a szituáció nem volt neki egészen tiszta, aztán a szám is lassan a végéhez ér, így szépen kiforgatja a lányt, majd lassabb léptekre vált. - Nem akarsz vele is táncolni? - kérdezi, jelezve, hogy nem akarja magához kötni a leányzót, miközben azért finoman biccent neki,és ha esetleg távozna, akkor megköszöni a táncot, de amíg nem fogja távozóra, addig ezzel ráér.
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-02-28, 18:16
Mellőzöttség és kitaszítottság? Ugyan dehogy, mindössze borzalmasan irritál a férfi stílusa, ahogy jópofizik, megjátssza magát, és nem mellesleg már az tény is taszítana egymagában, hogy farkas mint én. Persze ennek ellenére még lehetne szimpatikus, de nem az. Egy cseppet sem. És ha már így megkérdezi, meg is mondom neki. - Igen. És nem köszi. - válaszolom egész egyszerűen, amikor megkérdezi, ő-e a rossz társaság és kárpótolja-e. Abban igaza van, hogy őszinte vagyok, nem fogok kertelni neki, hogy neeeeem, csak feldúlt és szarkasztikus vagyok, mert elpusztult a macskám, amúgy meg cuki pofa vagy. Egyszerűen csak elképesztően ingerel a stílusa. Az egész beszélgetés alatt csak állok ott, és kb semmit nem lehetne megmondani a testbeszédemből azon kívül, hogy magabiztosan vagyok a talpamon. A mimikám az árulkodóbb. - Kedves batát... Hát persze... - mormogom az orrom alatt, miközben kétkedve húzom el a szám szavai hallatán, és figyelem egy kicsit az említett fiút, aki hol vizsgáló, hol féltő, hol pedig kissé gyűlölköző pillantást vet a velem tárgyaló fazonra és a lányra, akivel van, felváltva. Szörnyen hihető, hogy remek barátok. Kérdésére fordulok csak vissza Dane-hez. - Honnan tudjam? Nem ismerem a csajt. - vonok vállat kérdésére, miszerint rendes-e a lány egyáltalán. - Ha gyóntatni akarod, jobb, ha tőle kérdezed. - megforgatom a szemeim, ahogy megint a társaságot figyeli a rózsaszín fénykörben, és már-már ott tartok, hogy fogom magam, és visszamegyek valami értelmeset csinálni, mikor közli, hogy lelépne. Hálégnek. Nem is köszönök el tőle, főleg, hogy a kezembe nyomja az üres poharát, aminél sokkal parasztabb dolgot nem tudott volna kitalálni hirtelen. Nem néz vissza rám, így nem látja, hogy fintorogva, némi gyűlölettel figyelem távozó lépteit. Eszembe jut, hogy hozzávágjam a poharat, de őszintén? Örülök, hogy végre eltűnt, így, hogy lecsillapítsam forrófejű haragom, a süteményekkel megrakott asztalhoz lépek, és olyan hévvel teszem le a poharat, hogy az összetörik. Egy pillanatra megállok, és figyelem a kezemen keletkezett vágást, amiből éppen kibuggyan a vér a szilánkok között, majd sóhajtok és megrázom, hogy a törmelék leesen róla. Elhatározom, hogyha ez a fickó elkezd kötözködni, én leszek az első, aki behúz neki. Főleg, hogy csak farkasszerzet, szóval a többieket nagyobb valószínűséggel roppantja össze, mint engem. Épp egy textilszalvétába csavarom a kezem, mikor hallom, hogy valaki felém tart, megfordulok, és a kicsit szerencsétlenkedő srácot figyelem. - Ha találsz itt hölgyet. De egye fene, ha én is jó leszek, hát legyen. - mosolyodom el egy kicsit a maszk alatt, ami teljesen takarja az arcomon lévő hegeket. Kicsit végigmérem a felemás szememmel, és remélem nem esik nehezére kezdeni valamit a ténnyel, hogy talán mégsem egy hölggyel fog táncolni. Fura is, hogy így nevezett, tekintve, hogy a fiúk egyenruhája van rajtam. Minden esetre ha már így alakult, felemelem a kezem egy picit, hogy mutassam, egy pillanat, miközben elkezdem levenni a nyakkendőt a nyakamból. - Thess vagyok, ha szeretnél is valami olyan névvel illetni, ami illik is hozzám. - közlöm, és hangom kicsit játékos, sejtelmesen mosolygom, miközben leveszem a fekete mellényt is, ami rajtam van, és kikapcsolok pár magas gombot az ingemen. Hamar kiderül, hogy nem vagyok egy deszka, csak a mellény nem lányokra lett szabva. Elkezdem feltűrni az ing ujját, hogy könyök fölé érő legyen, és egyre több heg bontakozik ki rajtam. A mellkasomnál, az alkarjaimon, mintha vágások lennének egymás mellett, karmolások. Nem nagyon csúnyák, csak fehér vonalak a bőrömön, amik hol vékonyabbak, hol vastagabbak. Mindez persze másodperceket vesz igénybe, a cuccaimat pedig a fotelbe dobom, ahol eddig ültem. Felnézek a srácra, akire eddig is figyeltem nyilván, ha beszélt hozzám, és kicsit félredöntött fejjel mosolyodom el, jelezve, hogy kész vagyok. - Akkor tánc? - kérdezem, hogy megbizonyosodjak, még él az ajánlata. Sokkal dögösebben nézek ki így, és nyilván kemény csajnak, hála a hegeknek. Vagy ijesztőnek. Egy pillanatra át is fut a fejemen, hogy vajon hogy is festhetek most, de gyorsan elűzöm a fejemből a dolgot. Még megigazítom kicsit a kezemre kötött textilt, és indulok Peterrel, ha indul ő is, hogy némi táncba elegyedjek vele. Nem igazán rettenek meg a feladattól, könnyedén megy, mindössze próbálom kerülni a testi érintést. A testem erős és rugalmas, a tánchoz pedig ez kell, a mozdulataim pedig remekül illeszkednek a ritmushoz. Szóval nem, egy pillanatra sem futhat át a fején, hogy "atyám, mintha egy karótnyelt sráccal táncolnék". A zene mindig is kihozta belőlem a nőt.
Egyelőre: Jade, Sophia, Dane, Elijah, Thess - Gondoltam, biztosra megyek – fordulok Sophia felé, amikor a lány elneveti magát, majd tanácstalan képet vágva vonom meg a vállam. - Talán meg szeretné írni a későbbiekben az önéletrajzom... Örömmel látom, hogy kezdünk átlendülni a holtponton, vagyis ezelőtt még pár perccel nem voltak ennyire vidámak a viszonyok, mint most. Lassan kezdünk azonban feloldódni, én azonban még mindig nem felejtem el, hogy a közelben van Dane is. Mi a fenét akarhat egy maskara-bálon? - Csak nyugodtan – kacsintok Jade-re, miután Sophia és Elijah eltűntek a táncperketten. - Igazán nem sürgős a dolog, bőven ráérek... Ami azt illeti, nem tudok táncolni, úgyhogy nem is igazán vagyok oda a parketten lévő bohóckodásért, de ha már a lányok ennyire lelkesek, akkor nem szeretném letörni a kedvüket. Én nem vagyok semmi rossznak sem az elrontója, tényleg nem, de ezt már bizonygattam eleget. - A két jómadár elég szépen elboldogul, nem gondolod? - pillantok az iménti páros felé, majd némileg lehalkítom a hangom és ismét megszólalok: - Te... kérlek, ne mond meg Sophy-nak, hogy én küldtem ezt a számot. Még csak nem is sejti, hányadán is állunk egymással kapcsolatban. Elvileg csak barátok vagyunk... Igen, ezek a fránya baráti körök, valamiért sohasem akarnak megcsappanni. Mindig van egy lány, aki többet jelent és ugyanez a helyzet a fiúknál is. Valami állandóan bekavar, ez pedig korántsem jó megoldás, szerintem semmiképp sem. Dönthettem volna úgy, hogy nem küldöm el a zenét, hiszen tisztában voltam azzal, hogy legalább Jade tudni fog rólam, de egyszerűen nem voltam képes nem meglépni a dolgot. - Kicsit jobb is, hogy van, akivel beszélgethetek róla – folytatom lazán, megbízom a lányban, pedig kicsit sem ismerem, de valamiért mégis rá merem bízni ezt a dolgot. Elvégre, talán ő sokkal jobban ért a dolgok érzelmi oldalához, mint szerény személyem. Lorelai előtt eléggé benne voltam az ilyesmiben, de amióta meghalt a lány, egyszerűen nem merek komoly kapcsolatot kezdeményezni senkivel sem. Mintha átok ülne rajtam, pedig ez leginkább csak egy bennem lévő gát, amelyet egyszerűen nem tudok átmászni, bárhogy is próbálkozom. Valamiért azt hiszem, hogy Sophia is ugyanígy járna, ha velem kavarna. Mégis, előbb-utóbb fel kell adnom vagy el kell mondanom neki. Egyik sem éppen kedvemre való megoldás, de nem teketóriázhatok állandóan. - Felénk jön... Csak egy jó tanács: vigyázz vele – súgok pár szót Jade fülébe, amihez le kell hajolnom hozzá, de látom, hogy Dane közeledik felénk, egyelőre pedig fogalmam sincs arról, mik is a konkrét céljai. Csak nem rendez balhét mindenki előtt... Persze, megteheti, miért ne tehetné, de nem olyan embernek ismerem, aki ennyire nyíltan szereti kiteregetni a kártyáit. Kiegyenesedek, majd szúrós tekintettel figyelem, amint közeledik. Amikor odaér mellénk, ugrásra készen állok, hogy bármikor cselekedhessek, ha ártani szeretne valamelyikünknek. Természetesen, magamra is vigyázok, elvégre még élénken él bennem a Vadkanban tett késes-ügy, ezt nem felejtem el neki, ahogy mást sem. Egy amulett van a nyakamban, amelyet megbűvöltek, egy-két órácskáig simán lecsusszannak rólam a fizikai fegyverek. Nem örök életű és mérgek ellen egyáltalán nem véd, de Dane ellen tökéletes. Mintha csak számítottam volna arra, hogy felbukkan. - Velem van... – nyitnám ellentmondásra az ajkaim, azonban addigra mindketten eltűnnek a tömegben, engem teljes mértékben magamra hagyva. Ó, hát így állunk.. Körbenézek, majd nem messze tőlem meglátom azt a lányt, akivel nemrég még Dane beszélgetett. Elindulok felé, megállok előtte, majd mesterkélt, már-már komédiás jellegű meghajlást vágok le előtte. Nem gond, ha kinevet, de szükségem van rá: - Felkérhetem a hölgyet egy táncra? Remélem, az ismeretlen lány belemegy a dologba, mert ha nem, akkor kénytelen leszek valaki mást keresni. Nyíltan nem vezethetem le Dane-t a tánctérről, de majd kitalálok valamit, először a közelébe kell jutnom. Olyan hülye nem vagyok, hogy hagyjam táncolni, nem én... Itt nem rohanhatom le nyíltan, mert még képes eljátszani az áldozat szerepét. Nem, felviszem a parkettre valamelyik lányt, onnan pedig szépen levezetem a férfit, mintha csak szeretnék vele beszélgetni.
Ruha 
