2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem sokat segíthettem neki és ez nem túl jó érzés. Persze a könyvtáros sem tudhat mindent és nem is oldhat meg mindent tökéletesen, de akármennyire is nem mondja ki hangosan azért látom rajta, hogy ahogyan beszélek úgy csügged el és fogy a lelkesedése, ami még talán a legelején meg volt, amikor arról beszéltem legalább pár elméleti könyv akad a témában. És pont e miatt tesz kíváncsivá, hiszen ha csak szimpla érdeklődés lenne akkor nem csüggedne ennyire, mintha ez ennél komolyabb lenne, de talán csak valami olyasmit látok bele, ami nincs is ott. Így hát végül kipakolom az asztalra legalább azt a könyvet, amit még eddig nem látott a témával kapcsolatban, bár sejtem én, hogy valószínűleg Thorne professzorhoz fog fordulni hamarosan, de arra nem számítok, hogy olyan gyorsan hagy faképnél és szelel el, hogy még elköszönni sincs lehetőségem tőle. - Megan, a... - könyv lenne a szó, ami már bent reked és szinte csak az orrom alatt mormolom el. Sóhajtok egyet, aztán elmosolyodva rázom meg a fejemet. Fiatalság, rohannak, bár én nem emlékszem, hogy fiatalon ilyen lettem volna, de persze ki tudja, talán nem emlékszem már jól rá, hogy milyen voltam akkoriban. Egyelőre viszont mást nem tehetek, mint hogy a könyvet visszateszem a helyére és ha már itt vagyok akkor szépen körbejárok kicsit. Az irodámban egyébként is viszonylag kevés időt töltök, jobban szeretem a lelkes tudásvágyat figyelni és ezúttal is inkább ezt teszem. Elpakolok pár kint hagyott könyvet és persze lehetőséget adok, hogy kérdezzenek, ha épp valakinek segítségre van szüksége. Remélhetőleg a következő diáknak többet tudok majd segíteni, mint Megannak.
//Köszönöm a játékot, jöhet a köv. kari. //
♬ Hallelujah ♬ Ruci Segítség adás [You must be registered and logged in to see this link.]
A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.
Igyekszem az arcomra varázsolni a megszokott pókerarcomat, ami azok után, hogy az imént még lelkes voltam és motivált, elég feltűnően visszalépés. Mintha egy éppen nyiladozó gyönyörű rózsa döntene úgy, hogy most még sem érdemli meg a világ, hogy gyönyörködjön benne. Persze, ez a rózsa szépsége miatt elég beképzelt példa, de a lényeg az, hogy a frissen tapasztalt nyílt tekintetem újra egy fal mögé húzódik vissza. A gondolataim között ott üvöltöznek a hangok, hogy Hazugság, Hazugság, Hazugság, mert nem akarom elhinni, hogy zsákutcába kerültem. Pedig ez az ára annak, hogy visszakapjam a családomat. Az a nő, a dáma, nem hiszem, hogy szívjóságból fog segíteni. Akármit is mondott a szája, teljesen mást mondott a szeme. Sosem fog segíteni, ha előtte én nem segítek neki. Miss Harper nem tehet róla, a legjobb tudása szerint segít nekem, ahogy mindig is tette, még is a szívem összeszorul és egyre jobban kezdi elönteni a lelkemet a tehetetlen düh, hogy már megint nem haladok semerre. Azt az egy könyvet kicsit túl erősen magamhoz szorítom - az ujjaim elfehérednek belé -, majd biccentek. - Thorne professzor, értem. Talán nála sikerrel járok, igen. - préselem ki magamból, a düh cseppet sem hallatszódik, csak a visszafogott csalódottság. Nem akarom, hogy rosszul érezze magát amiatt, hogy nem igazán tudott segíteni, így kicsit elmosolyodok és igyekszem hálás tekintettel ránézni. - Köszönöm szépen a segítséget Miss Harper, és a tippet is a misztikummágia tanárral kapcsolatban. - biccentek még egy kicsit, aztán elmormolok egy elköszönést és egy gyors hátra arccal, hosszú, sietős léptekkel távozom. Minél előbb a szobámban akarok lenni, csak hogy átgondolhassak mindent, vagy mondjuk eltemessem magam a kilátástalanságban, még nem tudom. Annyira sietek, hogy eszembe se jut megnézni a könyvet, hogy egyáltalán kölcsönözhető-e, vagy ott helyben lehet csak olvasni, de mire a könyvtárosnő utánam szólhatna már egyáltalán nem figyelek a külvilágra, csak elrobogok.
- Nem, tudtommal még nincs, aki sikerrel járt, vagy legalábbis nem láttam olyan feljegyzéseket. - rázom meg a fejemet. Ez nem olyasmi, amiről én tényleg tudhatok, lehetséges, hogy volt, aki próbálkozott, de olyan rémes volt a végeredmény, hogy inkább annyiban hagyták a dolgot és elrejtették az információkat, hogy más még csak ne is próbálja meg. Sajnos tudjuk jól, hogy az elrettentő példa nem minden esetben ér túl sokat, sőt van hogy valakit eleve ez motivál, hogy csak azért is ő legyen az, akinek mégis sikerül megoldani a a problémát. - Értem már, de akkor lehet, hogy jobb, ha eleve a tantárgyhoz kapcsolódó tanárhoz fordult, ha jól tudom Thorne professzor tanítja a misztikummágiát, talán ő többet tud a témában mondani. - ebben én sem vagyok biztos, ha nincsenek elérhető közelségben ilyen jellegű könyvek, akkor nem biztos, hogy a tanára mond majd valami használhatót, de ha más nem, akkor őt azért megpróbálhatja megkeresni, hátha többre jut, mint itt, hiszen láthatóan csalódott, nem sokkal többet talál, mint amit sikerült valószínűleg már egyedül is. Ez nem csoda, Megan jól ismeri a könyvtárat, meglepett volna, ha olyat mutatok neki, amit még nem látott. - Sajnálom. - sóhajtok egy aprót, hiszen látom a csalódottságot az arcán, ami persze nem valami örömteli dolog, de mit lehet tenni, ha egyszer ennél én tényleg nem segíthetek többet? - Talán Thorne professzornál megpróbálhatod, vagy a legfelsőbb szintekhez az igazgató úr engedélye kellene, de... őt azért nehezebb elérni. - erre azért tényleg nem sok esélyt látok, persze megpróbálhatja, de talán a tanárnő segíthet neki, vagy legalábbis egy próbát esetleg megérhet.
♬ Hallelujah ♬ ♦ Ruci ♦ Segítség adás ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.
Minden apró információt, amit megtudok a témáról mélyen az eszembe vésem, egészen figyelmes és koncentráló fejet vágok a szavaira, ami merőben szokatlan, mert általában minden órán és mindenhol, ahol infókat mondanak csak unottan bámulok ki a fejemből. Nos, most nem éppen, most az agyam szépen kinyílik és mint a szivacs engedi magába a tudást. - Tehát még senkiről nem tudunk, aki sikerrel járt? Egy igazi időutazóról sincsenek feljegyzések, mert vagy eltűnt, vagy beleőrülhetett, vagy már a próbálkozásba belehalt? - kérdezem, kicsit összeráncolva a homlokomat. Azt hittem, hogy ennél azért többet tudunk, vagy előrehaladottabb a dolog, hogy legalább néhány embernek a feljegyzései fent maradtak. Vagy csak Miss Harper nem tud róla semmit? Esetleg el akarja hallgatni előlem? De nekem szükségem van rá! Nem jövök zavarba, amikor megkérdezi, hogy miért is érdekel, hiszen bőven volt időm - hosszú hetek -, hogy ezzel foglalkozzak. Ahogy egyre mélyebbre ástam magam a könyvekbe, egyre egyértelműbb lett, hogy mi segíthetne legjobban... - Szeretnék Szimbolisztika szakra jelentkezni és a Misztikummágiával foglalkozó kötetek között találtam egyet, aminek egyetlen bejegyzése utalt a tér-idő mágiára. Azt hiszem még az egyetemisták se foglalkoznak vele, de szeretnék a témában kutatni, kideríteni, hogy mi igaz belőle és mi az, amit tényleg meg lehet tenni. - és ez tényleg mind-mind igaz. Az információk nem ebben a sorrendben jöttek, először tudtam meg, hogy létezik, aztán olvastam egy könyvben, mikor a témában keresgéltem, és aztán jött, hogy akkor erre a szakra jelentkezem majd. De minél többet olvasok a témában, annál jobban kezd el valóban érdekelni. Persze az elsődleges célom, hogy az információkat összegyűjtve "kiváltsam" a húgomat és apámat, és megtaláljam őket, de már tényleg kezd kicsit magával ragadni a kutatás. Követem persze, fél lépéssel mögötte maradva, ismerős sorokon jövünk be, aztán kicsit csüggedten nézem, hogy melyik könyvekhez vezet. - Ó. - sóhajtok fel halkan, mert az összes témába kicsit is belevágó könyv közül összesen egy van, amit még nem néztem át. Minden esetre azt az egyet a kezembe fogom és kicsit szájhúzva pillantok körbe. - Értem. - nyögöm ki csüggedten és lehajtom a fejem, aztán azok a bizonyos ébredező agytekervények működésbe lépnek. - Nem tudja véletlenül, hogy kitől kellene kutatási engedélyt kérnem, hogy a tiltott részlegben is kereshessek a témában? - kérdezem, megemelve a pillantásaimat. Nem fogom annyiban hagyni, ha engedély kell hozzá végigjárom a nyomorult bürokrácia utálatos lépcsőfokait. Mivel még nem vagyok egyetemista, ezért nem tudom pontosan, hogy például a Szimbolisztikusoknak van e valamiféle karvezetője, akivel beszélhetnék, vagy ez mondjuk Bimba, esetleg McGalagony hatásköre, vagy kié lehet. Akárkié is, ráveszem, hogy adjon engedélyt, akármibe is kerül ez.
Eszembe sem jutott volna, hogy pont valami ilyesmi érdekli ezt a lányt. Nem szoktak a diákok ilyen bonyolult mágiákról kérdezni, főleg mert nem is igen kerül az efféle szóba az iskolában, hiszen veszélyes és nem sokan vannak, akik ismerik, akik pedig használják is főleg nem, mert beláthatatlan következményei lehetnek annak, ha az ember babrál az idővel. - Elméletben... főleg elméletben, pont azért mert beláthatatlan következményei lehetnek. Ha elmegy valaki a múltba és visszatér... nem tudni mi lenne, talán annak aki változtatott megmaradnának az emlékei mindkét verzióról, talán teljesen beleőrülne, vagy anyagtalan időn kívüli lénnyé válna... nem lehet tudni. - kísérletek akadnak, elméletek is, de hogy vajon valaha valaki ilyesmivel tényleg próbálkozott-e arról nincs tudomásom és pont a veszélyessége miatt igazából talán jobb is, ha erről nem tudok semmit sem, sokkal... biztonságosabb. - És téged miért érdekel? - kíváncsi vagyok rá, hogy egyáltalán hogyan jutott eszébe, hogy effélének nézzen utána, hiszen órákon se nagyon tanulnak az idő mágiájáról, nem hiszem, hogy e miatt lenne, na de akkor miért merülhetett fel egy diákban? Nem túl gyakran szoktak ilyesmiről kérdezni, sőt amióta itt dolgozom még egyáltalán nem volt rá példa. Ettől még legalább azokat a könyveket megmutathatom neki, amik nyilvánosak. Persze a könyvtár hátsó szekciójában vannak, ott ahol nem nagyon bukkannak rájuk a diákok, mert poros, régi könyvek vannak, nem olyanok, amikből általában tanulni szoktak a legtöbben. Épp e miatt itt nem is jár most sem senki. Csak pár sornyi könyv van, nem is mind ezzel foglalkozik, ami az időről szó csak néhány kötet, talán 4-5, ezek között is akad, ami csak érintőlegesen érinti a témát. - Azt hiszem ennél sokkal többel nem tudok szolgálni, a tiltott részlegben talán akad még valami, de az tudod... tiltott. - nem hiába ez a neve, így oda nem vihetem be, csak mert kíváncsi, arra külön engedély kell és azt kétlem, hogy lenne neki.
♬ Hallelujah ♬ ♦ Ruci ♦ Segítség adás ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.
Nekidöntöm a vállamat az ajtófélfának és összefűzöm magam előtt a karjaimat, miközben próbálom megmagyarázni, hogy pontosan mit is keresek és várom a válaszát. Bár egyáltalán én érteném, hogy mit is keresek! De az az alak, Michelle. Bár azt hiszem, hogy soha nem fogom őt ezen a néven nevezni. Minél több idő eltelik, annál biztosabb vagyok benne, hogy a legkisebb köze sincs ennek a névnek őhozzá. Nem is tudom, hogy minek hívhatnám. Valamiért, ha rágondolok, akkor a Pikk Dáma jut eszembe. A révedésből visszatérek, túlságosan elkalandoztam már, a szemem ami az emlékekre és gondolatokra elfakult, most újra feltöltődik élettel és tettrekészséggel. - Természetesen csak az elméleti természete érdekel. Nem akarok semmiféle időszálakba belebonyolódni, biztos vagyok benne, hogy az csak katasztrófához vezetne. - biccentek gyorsan, hogy biztosítsam, aztán ahogy feláll és elindul az ajtó felé, ellököm magamat és előre engedem. A szívem üteme szépen felgyorsul, még ha nem is bukkantam még rá semmi értékesre, Miss Harper segít nekem. Ha sikerül elég információt szereznem... Ha a Pikk Dáma betartja a szavát, akkor meg fogom találni őket. És akkor visszakapom a húgomat. - Tehát tényleg létezik? Egy egész mágiaág, ami még az időnyerőnél is hatalmasabb és több mindenre képes? Ha valaki visszamegy a múltba és megváltoztat valamit, akkor mi történik a jelennel? Amelyből ő kilépett? Nem hadarok, lassan teszem fel a kérdéseket, kicsit elmélázva a kérdéseken. Valahol azt hittem, hogy csak valami mítosszal teli könyvre lelek, amit semmire se lehet használni, csak nézegetni benne az elképzeléseket. Persze még mindig lehet, hogy így lesz, de ha Miss Harper már is leszögezte milyen veszélyes, akkor több lehet benne... sokkal több. Kíváncsian követem a nőt, vajon ugyanazokat a polcokat kezdi-e átnézni, amelyeknél én horgonyoztam le néhány napja, vagy bízik bennem annyira, hogy olyan helyre vezessen, ami nem olyan kézenfekvő. Tényleg nem akarok belepiszkálni az időbe, bár kinek ne lenne csábító, hogy esetleg visszapörgesse az időt és megváltoztasson valamit... De nem. Ami volt, elmúlt, anyám halott, és fogalmam sincs, hogy milyen hatása lenne, ha célomul tűzném ki, hogy visszamegyek az időben és megmentem. Miattam pusztulna el a világegyetem? Még ez is elképzelhető.
Pont azért is lep meg a jelenléte, mert általában inkább Megan szokott másoknak segíteni, mint fordítva, szokatlan, hogy ennek ellenére mégis ő az, aki segítséget kér tőlem. Valahogy azért sejtem, hogy komolyabb téma lehet ez, nem pedig szimplán csak nem talál egy könyvet. - Rendben van, akkor valami más lehet a... probléma, vagy kérdés? - biztos vagyok, hogy hamarosan ez is kiderül, mert bár a válaszát tényleg sikerült úgy istenesen körülírnia, feleslegesen is túlmagyarázva, de azért sejtem én, hogy ha nem noszogatnám is rátérne végül arra, hogy mi az, ami tényleg érdekli és ami miatt most itt van, már csak az a kérdés, hogy mikor kerül erre sor és hogy mi az. - Időutazás? - meglepetten szalad fel a szemöldököm. Elméleti téren kiművelt vagyok, attól még, hogy én magam nem űzöm magas szinten a mágia különböző formáit, tudom mit hol kell keresni, de ez tényleg olyan téma, amit nem igen szoktak keresni a könyvtárban és ha netán mégis, hát nem sok könyv van, ami erről szól és a legtöbb inkább csak fejtegetés, semmint valódi varázslatok sora. Az ilyesmi nem érthető el a diákok számára. - Kísérleti mágia a legtöbb, épp ezért nem is keresik sokan és több kötet hát... nem elérhető a diákok számára. Miért érdekel? Gondolom azt tudod, hogy az idővel babrálni finoman szólva is veszélyes. - azért ennyire én is vagyok kíváncsi, hogy ha e miatt van itt, akkor annak valami komoly oka lehet, na de vajon mi lehet az? Persze azért csak felállok a székemből és elgondolkodva indulok meg Megan irányába, bár persze a cél az ajtó és maga a könyvtár. - Na jó, körülnézhetünk azért. - indulok el végül, ő úgyis követni fog engem, főleg ha ennyire érdekli a dolog, bár azért remélem, hogy tisztában van azzal, hogy tényleg nem lesz könnyű megtalálnia azokat a válaszokat, amiket keres, még ha nem is igen tudom, hogy mik lehetnek a kérdések.
♬ Hallelujah ♬ ♦ Ruci ♦ Segítség adás ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.
Kopogok, kedvesen biccent, csak a szokásos formalitás. Elég gyakran fordulok meg itt, büntető feladatként pont egy-két hete kellett bevezetőt tartanom az elsősöknek könyvtárhasználatból itt, tehát tudhatja, ha valamit én nem találok, az nagyon el van dugva. Vagy éppen zárolva. - Nem, az ikrek még a könyvtár közelében se jártak ma, nincsen semmi probléma. Minden csendes és nyugodt. Év eleje elmúlt egy hónapja, már mindenkiben le is csengett a láz, hogy tanulni akarjon, és nincs rajta a nyomás, hogy vizsgáznia kell. - mondom, sokkal, sokkal közlékenyebben mint valaha. Aztán nagy levegőt veszek, kicsit szájhúzva kérek segítséget, mintha kínoznának közben. - Nem tudom a kötet címét, de a Tér- és Időmágia témájáról szeretnék olvasni. Úgy hallottam léteznek olyanok, akik képesek az időutazásra. És nem az időnyerővel. Erről szeretnék olvasni, de nem találtam sehol róla. - vázolom neki, miközben a tekintetem megtelik tudásvággyal, ami rám nem volt korábban jellemző és persze most is csak néhány témában az. Tudom, hogy buta elvárás, de önkéntelenül is úgy gondolom, ha valaki könyvtáros, akkor ismerje is a kötetek tartalmát. Nem mintha ez lehetséges lenne, hiszen a Roxfort elképesztő mennyiségű tudást halmozott fel, de akkor is van egy ilyen érzés bennem. - Vagy tud esetleg valamit a témáról? - toldom hozzá, kíváncsian, várakozóan és persze... reménykedve. Meg kell találnom a kötetet. Tudnom kell mindent az idővándorokról, mindent az időutazásról. Ez volt az alku, és nekem teljesítenem kell.
Elmerengve ülök az asztalnál. Persze sokáig nem tehetem, hiszen van épp elég dolgom a könyvtárban. Akár csak annyi, hogy időnként körülnézzek és körbejárjak kicsit, felmérjem a terepet legalább valamelyest, hogy nincs-e valami gond, nem kér-e valaki segítséget, netán az ikrek nem csinálnak-e valami galibát, de talán érthető, ha ezt nehezebb olyankor megtenni, amikor az ember fejében millió gondolat kavarog és képtelen köztük rendet tenni. Egyelőre még mindig nem tudom, hogy mi lesz ezzel az egész Ansley üggyel, hiszen mégis csak egy diák, fiatal is és ennek ellenére... Képtelen vagyok kiverni a fejemből azt az estét, amikor itt maradt a könyvtárban, hogy segítsen nekem rendet tenni, de hogy azok után vajon tényleg eljön-e majd és segít fejleszteni kicsit a még mindig nem túl számottevő mágikus tudásomat... nem vagyok benne biztos. Aztán ott van a szüleim ügye, amit nem tehetek félre örökre, kénytelen leszek majd hazamenni... bár már rég nem érzem azt a házat az otthonomnak, talán sosem éreztem, de meg kell majd tennem, mert Albrecht jól mondta örökké bánnám, ha nem tenném meg. Nem csoda hát, hogy amikor a nyitott ajtófélfán kopogtatnak szinte riadtan kapom fel a fejemet, hiszen nem számítottam rá, hogy bárki is betoppan ide. Persze egyből arra gondolok, hogy valami gond lehet a könyvtárban, valaki gondot okozott, vagy esetleg nem talál egy könyvet, amire szüksége van? - Oh hát persze, gyere csak. - mosolyodom el és bólintok is, hogy bátran jöjjön beljebb. - Remélem nem az ikrek, vagy... keresel egy kötetet és nincs meg? - persze könyvtárosként mi másra gondolnék? Csak ilyen ügyekben szoktak segítséget kérni tőlem, bár ez is ritka. A legtöbben egészen könnyen boldogulnak a könyvtárban, vagy eleve segítséggel érkeznek ide, olyannal, aki könnyen eligazodik a könyvek között és akkor természetesen nem az én segítségemet veszik igénybe, hanem az adott diáktársukét. Nincs ezzel gond, az én dolgom egyébként is főleg az, hogy a végén rendet teszek és rendbe teszem a könyveket.
♬ Hallelujah ♬ ♦ Ruci ♦ Segítség adás ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.
Már kezdek kicsit kifogyni a béketűrésből. Egészen idáig az elmúlt hét év úgy ment el, hogy minden állandó volt. Reménytelenség, semmi új hír, csak iskola, munka, szobrászkodás, tengettem a napjaimat és mivel semmi sem tudott kizökkenteni lassan... Kihunyt a szememben a fény. És ezt mindenki láthatta. Nem érdekelt semmi és senki, főleg nem a tanulás nem, csak a magam szórakoztatására olvastam el azt, amihez éppen kedvem van. Már amennyire bármi a világon szórakoztatott, kivéve a szobrászkodás, ami kimosott az elmémből minden emléket és kikapcsolta az agyamat. Egyeseknek a zene ez a segítő erő, nekem nem. De most minden megváltozott. Kevesen vannak, akiket érdeklek, tehát kevesen lehetnek azok is, akik látják, hogy már nem csak lézengek, hanem pontosan vannak céljai a tetteimnek. Nem csak merengek, a falakat bámulva, hanem tettre készen pörgetem a pálcámat az ujjaim között és megdöbbenésre adhat okot az is, hogy... Próbálkozom. Tanulni, élni, megerősödni. És kutatni. De nem megy! Itt lenne az alkalom, hogy bizonyítsak, de állandóan falakba ütközöm, nem találok semmit, ami segíthetne. Ez a téma... ez egyáltalán nem mindennapi. A tér és idő mágia soha nem volt a legkönnyebb és leghíresebb mágiaág. Napokat töltöttem itt, lázasan kutatva, keveset szólva akárkihez is, ez tény, de legalább tettem valamit, látszott hogy foglalkozom az életemmel. Most viszont, miközben két haszontalan könyvet is ledobok - persze halkan, nem szó szerint - az asztalra, felpattanok és célirányos mozdulatokkal a könyvtárosnő irodájához érek, majd magabiztosan kopogtatok az ajtón, vagy az ajtófélfán, ha éppen nyitva van. - Bejöhetek? Szükségem lenne a segítségére. - a szavak marják a torkomat, ugyanis ez az első alkalom az egész életemben, hogy bárkitől is segítséget kértem volna az iskolában vagy könyvtárban. Persze, egyetlen téma van, amiben nem lennék rest akár térden állva könyörögni - Nina megtalálása -, de semmi más.
//
Ruci 
