2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Melissa Jones Születési hely és dátum: Phenjan, Észak-Korea, 1981.10.06. Csoport: Griffendél Patrónus: Sas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik Képesség: - Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - kiemelkedő Kihez tartozol: Ashton P. Blake
Jellem: Nem vagyok egy bonyolult ember, talán azért sem, mert én magam sem szeretek semmit sem bonyolítani. A legegyszerűbb út az egyenes ezért, ha nem vagy szimpatikus, nem fogok jópofizni veled, egyszerűen csak a szemedbe vágom a dolgot és tovább állok. Nem mondom, hogy nincs esélyed a későbbiekben arra, hogy összebarátkozzunk, hiszen történtek már csodák az idők folyamán, de ez csakis rajtad fog múlni, én nem foglak keresni. A tanórákon nem jeleskedek, ez talán a jegyeimen is meglátszik, leginkább csak csendben ülök egy félreeső sarokban és álmodozok. Egy másik világról, egy másik életről, mindenről, ami nem adatott meg számomra. Ennek ellenére nem vagyok egy magányos farkas, szeretem, amikor sokan vannak körülöttem, imádok a középpontban lenni, legtöbbszőr én vagyok a bulik lelke, a lány – aki, ha eleget ivott – képes az asztalon táncolni és idegen fiúkkal flörtölni. Ne érts félre, nem vagyok olyan, aki rögtön ágyba bújik valakivel – ennek ellenére egyszer történt már ilyesmi, de a ott a srác túl helyes volt, én pedig túl részeg -, de szeretem bezsebelni a bókokat. Talán ezért sem állítom le a suliban sem azokat, akik udvarolnak, egészen addig, amíg igazán kellemetlen nem lesz számomra a dolog.
Kinézet, megjelenés: Vegyes házasságból születtem, apám angol volt, míg anyám koreai, majd egymásra találtak és én lettem a végeredmény. A magasságomat apámtól örököltem, a magam 170 centijével igencsak kilógtam a sorból annak idején, piszkáltak is rendesen miatta a suliban. Nem érdekelt a dolog, kifejezetten örültem annak, hogy nem egy 150 centivel megáldott törpe lettem, mint a lányok többsége. A szemem világosbarna, szintén ritkaság az ázsiaiak körében, de az arcvonásaim már annál inkább odaillenek. A hajam hosszú, sötétbarna, kissé göndör, nehéz is vele bánni, de nincs az az isten, hogy rövidre vágjam, hiszen imádom. A testalkatom vékony, törékenynek tűnő, mindenesetre, aki már került velem bármilyen módon is összetűzésbe, jól tudja, hogy a nálam kétszer nagyobb alakokat is a falhoz kenem. Nagyobbakkal már nem boldogulok, de ha szeretnél a Roxfort falán ékeskedő fasírt lenni és nem vagy több 90 kilónál, akkor örömmel állok rendelkezésedre.
Előtörténet: Észak-Koreában születtem, az egyetlen olyan helyen, melyet épeszű ember leginkább elkerül. Apámat folyamatosan szemmel tartották a rezsim emberei, hiszen külföldi volt, velük szemben pedig azon a helyen alapból él valamiféle idegenkedés. Talán ezért is kellett Dél-Koreába szöknünk öt éves koromban. Nem sokra emlékszem ezzel kapcsolatban, az egyetlen, amit talán ki tudok emelni, az az állandó otthoni feszültség, nem sokkal a próbálkozás előtt, mely végül sikerrel járt, így ott telepedtünk le. Álnévvel persze, minden iratunkat meghamisítva, hiszen aki észak-koreai szökevény, az sosincs teljes mértékben biztonságban. Itt nevelkedtem, az itteni varázslóképzőbe is nyertem felvételt, apám pedig Dél-Korea vidékein tanított ki a vadászat alapvető fortélyaira tizenhárom éves koromtól. Nem, nem arra kell gondolni, amit a muglik hívnak vadászatnak,az elég unalmas... Mi törvényen kívüliekre vadásztunk, kissé olyanok voltunk, mint az aurorok, de mégsem, hiszen senkihez sem tartoztunk és senkit sem hagytunk életben. Akikre mi leltünk rá, az meghalt, bárki is volt az illető... Öltünk már vámpírokat, űztünk rosszindulatú szellemeket, végeztünk vérfarkasokkal, de leginkább a gyilkoló fenevadak voltak a szakterületünk. Ha a környékbelieket valamiféle varázslény tartotta rettegésben, akkor mentünk és eltettük láb alól a dögöt. Imádtam a dolgot, soha életemben nem éreztem magam veszélyben, hiszen apu mellettem volt... Igen, egészen tavalyig, amikor egy vadászat során életét vesztette. Ott voltam, végignéztem a halálát, én is épphogy csak megmenekültem, utána pedig heteket feküdtem az egyik ispotályban, súlyos sérülésekkkel a testemen. Amikor végül felépültem, anyu összepakolt és elköltöztünk. Semmire sem akart emlékezni a tragédiából, így Angliába mentünk, apu családjához, akik örömmel láttak minket. Jelenleg is velük élünk, amit cseppet sem bánok, hiszen anyu a mai napig nem dolgozta fel a dolgot... Engem kifejezetten tilt a vadászattól, noha még mindig életem szenvedélye a dolog, és amikor csak alkalmat látok rá, belevetem magam, természetesen arra is gondosan odafigyelve, hogy anyu ebből semmit se vegyen észre. Ha véletlenül elhúzódna a dolog, akkor felhívom anyut és azt mondom neki, hogy az egyik barátnőmnél alszom. A dolog szerencsére hihető, hiszen nagyon sok barátom van Angliában is, gyakran töltöm velük a szabadidőmet. A Roxfortba is hamar sikerült beilleszkednem, nincs kifejezetten sok baj velem, igyekszem átlagos lenni, már ha a varázslók lehetnek ilyenek... Van viszont egy srác, aki felkeltette a figyelmemet...Ami elég fura, hiszen ahhoz vagyok szokva, hogy én keltem fel a fiúk figyelmét, ő azonban mégis más. Gyakran kapom magam azon, hogy őt nézem és felkeltette a kíváncsiságom. Szakmai téren legalábbis mindenképp. Vadásznak való alkat, minden adottsága megvan hozzá, kár lenne egy ilyen tehetségesnek tünő srácot elhanyagolni. Nekem pedig kifejezetten jól jönne egy kis segítség, és hát – valljuk be – kinézetre sem éppen utolsó. Látom azonban, miként viszonyul a rá vágyakozó lányokhoz, úgyhogy nem árt óvatosan közelednem hozzá, beszerveznem, utána pedig alakul majd a dolog. Nem vagyok szívbajos, kezdeményezek én bátran, ő pedig talán meg is érdemel egy esélyt, még ha nem is kérte...
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Melissa Jones 2017-01-10, 10:55
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Kedves Melissa 2.0^^ (és összességében már a negyedik keresettem a sorban ). Nagyon hálás vagyok, és hadd fejezzem ki imádatomat, hogy megalkotod őt nekem Úgy kell, mint egy falat kenyér, és biztos vagyok benne, hogy nálad aztán nagyon jó kezekben lesz, már csak a hasonló játékstílusunk miatt is! A megfogalmazásod és az ötletességed eddig is nagyon tetszett, de Melissa olyan dögös és cuki lett, hogy most felülmúltad magadat, ez a mesterműved. Nagyon szép, fordulatos lett a sztori, ez az álmodozó kislány mégiscsak tud bulizós dög lenni. Már alig várom, hogy játszunk, mert így biztosan nem fognak elkallódni a lassan évek óta megálmodott ötleteim XD El is fogadlak, már ismered a járást, sicc gyorsan hszt írni nekem
). Nagyon hálás vagyok, és hadd fejezzem ki imádatomat, hogy megalkotod őt nekem 
