2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Az álom az ember szívéből fakad és legtöbben szívünk szerint élünk, így álmok nélkül semmivé lennénk."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Noel Jones Születési hely és dátum: London, 1971. október 22. Csoport: Varázshasználó Patrónus: Sas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Vállalkozó szellemű varázsló (mikor milyen munka jön) Képesség: Bejegyzett animágus - sas Kiemelkedő tudás: Nincs különösebben kiemelkedő tudásom. Amíg stréber módra tanultam, talán. De egy vizsgám nem ezt mutatja, hogy mennyire kiemelkedő mindenből a tudásom. Erősségeket tudnék sorolni, amik: sötét varázslatok kivédése, átváltoztatástan, legendás lények és gondozásuk, repüléstan. Gyengéim meg: bájitaltan, bűbájtan, jóslástan.
Jellemed kifejtése
Büszke - Apám mindig arra tanított, legyek büszke ember. Sikerült arra nevelnie. De ha ez nem elég, akkor már pusztán tőle eredeztetően örököltem én is. Vannak dolgok, amiket nem tűrök, például ócsárolni a családom, ilyenkor hajlamos vagyok kitörni a béketűrésből. Eltökélt - Már próbáltak halálfalók behálózni, hogy kövessem a családi hagyományokat. Akkor még kölyök voltam, stréber és teljesen más mentalitással voltam megáldva. Egy viszont változatlan maradt azóta is, én már akkor tudtam, hogy nem akarok rossz oldalra állni, még a család becsületéért sem. Azóta sok minden változott. Nem vagyok egy okostojás, nem vagyok szűk látókörű és én magam diktálom a szabályaimat, ahelyett hogy egy skatulyába lépnék, amit a társadalom elvár tőlem. Felelősségteljes - Amióta megszületett a lányom, megtanultam mérlegelni. Én. Igen. Nem is olyan nagy ördöngösség, csak tudni kell felnőni magamhoz és a feladataimhoz. Mostanra érzem azt, hogy úgy viselkedek, ahogy azt egy 26 évestől elvárják. Forrófejű - Mint már említettem, hajlamos vagyok ökörségeket tenni, például nem megfontoltan cselekedni. Ha sértegetnek, valamit veszélyeztetve érzek, vagy hirtelen történik váratlan esemény, képes vagyok fejjel menni a falnak. Ez egy gyenge tulajdonságom, tisztában vagyok vele. De nem is lenne olyan szép lányom, ha nem forrófejű kalandor módjára tomboltam volna végig az utóbbi öt évet. Szabadságszerető - Gyűlölöm, ha kalitkába zárnak. Azt sem szívlelem, ha szabályok közé szorítanak, olyankor azon vagyok, hogy azokat megszegjem. Persze nem olyan nagy lázadós hévvel. Vagy ha szükséges, akkor tudom magam zabolázni. De kényelmetlenül tud érinteni. Szórakoztató - Olykor olyan vagyok, mint egy mókamester. Sokszor csak lazán válaszolok dolgokra, vagy reagálok. Épp mint a húgom esetében. Szeret piszkálni... Nos én is őt. Aztán mikor ki sértődik belőle, én csak a vállam rántom rá. Védelmező - Megmaradt kis családom fontos nekem. Úgy érzem, amióta apám lelépett, én léptem elé a családfői szerepre. Ami irtó nehéz volt kezdetben, ezért léptem le. Most nem tudom a húgom mit szólna hozzá, ha haza állítanék, hogy amíg nagykorú nem lesz, addig én leszek a gyámja. Szerintem nem örülne neki. Sőt... Viszont egyre inkább azt érzem, hogy apámtól legalább féltenem kell. Nem állok senki pártján, sem a jókén, sem a rosszakén, de egy kivétel így is akad.
Megjelenés
Marcona, nagydarab megjelenés. Jó két métert már meghaladtam, ahhoz mérten pedig nem vagyok egy vékony faszi. Szemem barna, az egyik szemöldökömet heg keresztezi. Hajam sötétbarna, szeretem olykor hosszabban meghagyni. Az extrém öltözködést részesítem előnyben, nem szeretek sem átlagosan, sem túl egyszerűen, sem elegánsan öltözni. Van egy kifinomult stílusom, ami egyedi. És az alapján öltözködök, viselkedek és így komplett összkép már meg is jelenik rólam. Na milyen?
Életed fontosabb állomásai
Az én életem úgy festene papírra vetve, mint ha csak egy világtalan írta volna le eme szavakat. Valószínűleg nem egyedi az eset, ha az embernek nagy szabadságszeretete támad ifjú titánként. Míg kicsinek angyalian jó gyerek voltam, tizenévesen úgy ment az agyamra a tesztoszteron. Pár haverommal világot látni akartunk. Mindegy merre, mindegy miből és mindegy hogyan. Pedig a Roxfort igazi kihívás volt magában is. Míg tizenöt éves koromig mintadiák voltam, úgy kaptam vérszemet pont a vizsgákra. De szó mi szó, letettem az összes vizsgát közel jó eredménnyel. Tudtam építkezni azokból az ismeretekből, amiket kis stréberként előre tanultam önszorgalomból. Hova a nagy változás? Nos... édesanyám meghalt. A húgom még nagyon pici volt, apánk pedig furán viselkedett. Rokonokhoz kerültünk és a változást nem kezeltem a legjobban. Rokoni nyomásra befejeztem a sulit, de amint letudtam mindennemű vizsgát hetedévben, nyakamba vettem a világot. Összedobtuk pár hasonszőrű haverommal, amink volt. Más varázstudókkal ismerkedtünk, megosztottuk egymással az ismereteinket, alkalmi munkákat vállaltunk, csöveztünk a híd alatt égő fémhordó mellett, ébredtünk luxuskéróban vagy épp kurváztunk. Kár fecsérelni a tintát szép szavakra, mert az életemben olyat nem igen találni. Európa néhány kisebb-nagyobb országa után Hollandiába vezetett az út. Még ott annyira nem voltunk elrontva. Láttuk a világot, kinyílt a szemünk. Európa hatalmas és a maga színes kultúrájával páratlan! És akkor jött az az ország, ahol szinte minden legális, ami más országokban súlyosan büntetendő. Válogatás nélkül minden jóba bevezettek minket, ami ott lehetséges. Ami a muglinak szabad, az a varázslónak is. Különleges látni, hogy alig határolódik el sok helyen a két társadalmi szokás. Piros lámpás háztól piros lámpás házig jártunk. Szívtuk a jointot, meg a jóféle sütiket ettük. Ha kellett a pénz, akkor munkát kerestünk. Nem akartunk elmenni, úgy gondoltuk ez az ország nekünk lett kitalálva. Fiatalság, bolondság, ahogy mondani szokás. Sátorban laktunk többnyire, vagy ha tellett jobbra, akkor lakókocsiban. A féktelen szórakozás volt a lényeg, nem hogy valami puccos fedél kerüljön a fejünk fölé. Persze ha valakinek hosszabb időre akadt barátnője, akkor mindenki ment a csajhoz csövezni. Nem bántam meg akkor azt a korszakomat. Még ma sem bánom. Nem egy kalandom volt nőkkel, de egy ilyen kalandozásnál bizony szarvam törték. Pokolian jó nő volt, csak úgy izzott a vágytól. Heves volt, akár egy kiscsikó. Hosszú éjszakát töltöttünk együtt egy sátorban. Igen, egy baszott nagy sátorban! Nem számoltam vele, hogy még keresni fogjuk egymást. De egy nap jött. Hetek teltek el, de még emlékeztem rá. Ő volt az a vad amazon. Akkor pedig úgy állt ott velem szemben, mint aki összezuhant. Azt hittem, lelki problémái vannak. Azok voltak. Meg még valami. Gyereket várt, és azt mondta tőlem van. Nagyot fordult velem ott a világ. Nem változtam meg rögtön. Bepánikoltam, nem tudtam mit tegyek. Az is megfordult a fejemben, hogy csak így akar maga mellett fogni. De ez a kétely szertefoszlott, amikor egyértelműen megmondta, hogy ha úgy érzem, ne maradjak mellette csak kötelességből. De ő megtartja a picit, ha így alakult. Éretlen voltam még huszonhárom évesen is. 1995 május másodikán megszületett Sorine. Olyan csöpp volt, olyan törékeny és bájos. Úgy éreztem, felelősséggel tartozok ezért a kis angyalért. Minél többet láttam, annál biztosabb voltam, nem helyes az út, amin járok. Véget vetettem tivornya életemnek. Úgy döntöttem, hazaköltözök és építeni kezdem az életem. Szerettem volna egy olyan otthont magamnak, ahová bármikor elhozhatom a lányom. Noha messze voltak tőlem, tartottuk a kapcsolatot az anyjával. Aztán egyre nagyobb zűr lett. A lányom anyját megölte egy halálfaló. Köztudott, auror volt, ha hívta a hivatása, akkor a gyereket lepasszolta nekem. Hát most már úgy fest végleg nálam marad. De az életnek nem szabad megállnia, hisz annyi minden vár még rám. Ott a húgom és egyáltalán nem vesztettem el a reményt, hogy lányos apaként családot alapíthassak, ha úgy hozza az élet. Csak a lányomnak kell egyszer elszámolnom...
A hozzászólást Noel Jones összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-05-01, 11:01-kor.
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Noel Jones 2015-05-01, 06:32
Elfogadva!
Jó kis PB, a kedvencem, de nem vagyok elfogult mikor véleményezem az ET-t. Szerintem tökéletes, remekül felépített életút. A karakter viszont nem tökéletes ami jó, mert senki sem az érezhető, hogy ő sosem vergődik ki ebből, bár próbálkozik. Nem áll a "rossz" oldalon de ő maga egy igazi rosszfiú. Érdekes lehet a lányának lenni, külön irigylem azt aki megalkotja. már nagyon kíváncsi vagyok a játékodra, ha még nem foglalóztál, tedd meg. El vagy fogadva
érezhető, hogy ő sosem vergődik ki ebből, bár próbálkozik. Nem áll a "rossz" oldalon de ő maga egy igazi rosszfiú. Érdekes lehet a lányának lenni, külön irigylem azt aki megalkotja. már nagyon kíváncsi vagyok a játékodra, ha még nem foglalóztál, tedd meg. El vagy fogadva 
