2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Az életben egyes dolgokért muszáj tennünk valamit még akkor is, ha mások emiatt furcsának néznek, de nem szabad, hogy megakadályozzanak a célodban, csak csináld, vagy sose leszel boldog és szabad."
Főkarakter: Silent Zodiac Teljes név: Melissa Meghan Hasper Születési hely és dátum: London 1981. április 25. Csoport: Griffendél Patrónus: Fekete mamba Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évfolyam, Gyógyító Képesség: Bejegyzett animágus (csincsilla) Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: Gyógynövénytan – Kiemelkedő, Bájitaltan – Kiemelkedő, Legendás Lények Gondozása – Tehetségtelen Kihez tartozol?: Ashton P. Blake
Jellemed kifejtése
Oké akkor már most tisztázzuk, hogy szeretem a vért, de nem vagyok vámpír. Szóval az a lényeg, hogy sose paráztam a vértől, bírtam a látványt és egy idő után azt kezdtem el hajtogatni, hogy imádom már csak nézni is. Talán ezért is mentem gyógyítónak, hiszen sose volt bajom az orvosi cuccokkal, sőt valahol még élveztem is, ha csak arra gondoltam, hogy emberek életét menthetem meg, mint például az aurorok. Csak ez annyiban más, hogy én nem kerülök halálos veszélybe remélhetőleg, de a hősöknek is kell megmentő ugye, vagyis én így fogom fel. Egy szó, mint száz, bulisnak tartom ezt a foglalkozást. Ó, igen, amit még jó tudni, hogy imádom jól érezni magamat, még ha emiatt bajba is kerülök. Gyakran mondják rám, hogy furcsa vagyok csak azért, mert a saját szabályaim szerint élek. Helló, nem öt éves vagyok, akinek engedély kell valamihez, én is épp elég felelősségteljes vagyok. Legtöbbször… Na igen, szóval gyakran csinálok hülyeségeket, ha úgy gondolom, hogy az vicces, vagy feldobhatja a kedvemet. Ezért is tartanak kiszámíthatatlannak, meg talán azért is, mert nagyon gyakori nálam a hangulatingadozás. Az egyik pillanatban még tök nyugisan olvasok egy könyvet, a másikban meg már pattogok, hogy unatkozok. Ez van, nem tudom, miért honnan jönnek ezek a „rohamok”, de nem tudok velük mit kezdeni. El kell fogadni a tényeket és kész. Aztán ott van még az a sajnálatos tény is, hogy túl sok a fölösleges energiám, amit nem tudok levezetni könnyen ezért hiperaktív is vagyok. Olyankor el szoktam menni futni egyet, vagy lefoglalom magamat valami nagy koncentrációt figyelembevevő kézműves dolgot. Igen, művész alkat vagyok, szeretek gitározni, énekelni, meg kézzel készített dolgokat ajándékba adni, na meg persze kapni. Nem vagyok türelmes, sőt kifejezetten az ellentétje igaz rám, egy percig sem tudok nyugton ülni, nekem muszáj mindig valamit csinálnom. Kivétel, ha a könyveimet bújom, vagy valamin dolgozok, esetleg, ha fáradt vagyok. Akkor az a szerencsenapod. Ugyanakkor nem riadok vissza semmitől, még a bunyózástól sem, simán beszólok akárkinek, nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam, ugyanígy, akár be is mosok egyeseknek, ha nem tetszik, ahogy beszélnek rólam, vagy bánnak velem. Nem vagyok egy ijedős típus, sőt inkább keresem a bajt legtöbbször, csak azért, hogy valami izgalom is legyen az életembe. Gyakran belerángatok másokat is a hülyeségembe, de persze, ha nincs kedvük velem jönni, akkor azt is elfogadom, egyedül is megvagyok, bár azért inkább társasági ember vagyok. Nem szeretek nyomulni, úgy értem, szeretek pasizni, de csak szépen elegánsan, nem mindjárt azzal kezdeni, hogy akkor máris járunk. Nem én inkább azt a megoldást választom, hogy először csak felhívom magamra a srác figyelmét, aztán odamegyek hozzá, csacsogunk egy keveset, majd jöhet az első találkozó, majd a randi. Sokkal egyszerűbb. Ha van valami, amit igazán nem bírok, akkor az a hazudozás. Velem csak őszinte lehet az ember, mert ha csalódok, akkor nem lehet visszaszerezni a bizalmamat. Nem nálam nem érvényes a „mindenki kap egy második esélyt” mottó.
Megjelenés
A hajam eredetileg sötét barna, inkább feketés, amibe piros csíkok vannak, de könnyedén ki tudom mosni őket, igazából csak azért vannak benne, mert sokkal vagányabbnak tűnök tőle, de persze az is vagyok, és hogy ezt még jobban kimutassam gyakran bakancsot és bőrdzsekit hordok. Eredetileg kék hajat szerettem volna, de miután Griffendéles lettem, így maradt a piros. Az íriszeim ugyanúgy sötét árnyalatúak és vágottak, gyanítom a felmenőim között akadtak keletiek, de ezt nem tudom biztosra. Inkább anyura ütöttem ilyen téren, neki is ilyen szemei vannak. Fehér bőröm van, ami nyáron kicsit lebarnul, de úgy egyébként nem vagyok kreol, szóval elég világos a színe. Nem vagyok kimondottan magas, olyan százhatvanhét körül lehetek, ami szerintem alacsony és ez azért zavar. Mondták ugyan, hogy húzzak magas sarkút, de nem bírja a lábam, inkábba a kényelmes csukáknál maradok, meg a farmernél. Esetleg néhanapján felveszek egy ruhát, meg szoknyát, de az igen ritka, nem annyira az én stílusom, így inkább csak az elegánsabb alkalmakkor erőltetem magamra, De még akkor is csak egy szebb csizmát vagy lapos sarkút vagyok hajlandó felvenni.
Életed fontosabb állomásai
Mit is mesélhetnék? Én vagyok a középső gyerek a családba, meg az egyetlen lány. Van egy bátyám és egy öcsém, akik állandóan piszkálódtak velem, talán ezért vagyok ilyen durvább stílusú. De a lényeg, hogy sosem hanyagoltak el minket a szüleink, egyformán szerettek bennünket, és imádom a tesóimat, annak ellenére is, hogy gyakran falnak megyek a hülyeségeiktől. Származásomat tekintve aranyvérű vagyok, apu a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik, anyu pedig egy kis boltot vezet az Abszol úton. A családból csak én bírom a véres dolgokat, mindenki más már csak a gondolatától is rosszul van, szóval nem hiszem, hogy meg fognak látogatni a munkahelyemen. Azt hiszem most kéne elmondanom a nagyon romantikus történetét a szüleimnek, ami nincs. Igazából semmi extra sem volt, apu elment anyuék boltjába, és ott találkoztak, majd randevú és házasság. Ja igen, ez egy ilyen családi biznisz, amiben nekem nem kell részt venni, mert bátyus már bevállalta szerencsére.
Első nap a Roxfortban:
Duzzogva ültem a Griffendél klubhelyiségének egyik kanapéján, miközben a bátyámmal néztem farkasszemet. Alig ért véget a beosztási ceremónia, de nekem már most nem tetszett ez a hely. Dühös voltam anyuékra, a testvéremre, meg az egész házra. Legszívesebben ordibáltam volna, hogy én nem ezt akartam, de csak csöndben vágtam a grimaszokat. Ha tudtam volna, akkor most visszamentem volna az időbe, de mivel ez képtelenség volt, így nem is gyötörtem magamat azzal a gondolattal, hogy „mi lett volna ha...”Mert nem volt értelme, igazából ez csak arra szolgál, hogy az emberek megnyugtassák magukat, hogy elkalandozzon a gondolatuk valamerre máshová, hogy ne kelljen az eredeti szituációba belegondolniuk. -Ne már Melissa, ezért most ne ess össze. – mondja a bátyám nagyot sóhajtva és a fejét rázva. Tudja, hogy mi a bajom, ez nyilvánvaló, hiszen még mielőtt eljöttem volna otthonról is ezért izgultam, hogy az legyen, amit én szeretnék, de nem így lett, ezért is vagyok kiborulva. Azt mondták apáék, teljesen mindegy mi lesz, úgyis szeretni fognak. -Miért pont ide kerültem? Én a Hollóhátba akartam. Még a hajam is kék lett! – mondom dühöngve, talán a kelleténél kicsit hangosabban is. Mindig is okosnak tartottam magamat, az is vagyok, mégsem oda osztottak be, mert elvileg a bátorságom nagyobb, mint a tudásszomjam. Én szeretnék tanulni, de tényleg, ezt miért nem hiszik el nekem? És igen, nem félek semmitől, ez rendben is van, de akkor is muszáj volt ideküldeni? Jobb, mint a Hugrabug, ezt nem vitatom, meg itt van a tesóm is támasznak, de mégsem az lett, amit én szerettem volna és ez zavart. Valahol úgy éreztem, hogy nem voltam elég jó, csak ide. Persze ez is jó ház, nem erről van szó, de annyira vártam, hogy mikor ott ülök a széken, fejemen a Süveggel, akkor a kékek házát mondja ki, ne pedig ezt. -Inkább örülj neki, családban maradsz. És át tudod festeni. – Alig hogy kimondta elővette a pálcáját és egy egyszerű suhintással pirosak lettek az eddig kék csíkok. – Látod? Még jobban is illik hozzád. -Bár az elején könyörögtem neki, hogy változtassa vissza, nem tette, aztán már elfogadtam a tényt, hogy ide kerültem, nem pedig máshova. Az első héten már barátaim is lettek, aminek nagyon örültem, kifejezetten jó volt velük lenni, és kénytelen voltam beismerni, hogy valóban jobb a Griffendél, mint a Hollóhát. Sokkal bulisabb az élet, tele van kalandokkal, és nem kell állandóan olvasó, meg magoló maximalista arcokat bámulnom. Az órákon láttam, hogy milyenek, hát valóban nem illettem volna közéjük, de már nem is bánom. A piros házban is lehetek én a legokosabb, sőt itt nagyobb az esély rá, hogy az tudok lenni.
Első nap az öcskössel:
A bátyám már régen befejezte a tanulmányait a Roxfortban, mikor a kistestvérünk elkezdett idejárni. Én ötödikes voltam ekkor, beleszoktam az itteni dolgokba, ismertem a tiltott helyeket, egyszóval alkalmas arra, hogy bevezessem az iskola rejtelmeibe. Természetesen, mint mindenki más is a családból, ő is a Griffendél házat erősíti, aminek örült, hiszen tudta, hogy így olyan lehet, mint mi. Már úgy nagyjából, mert engem nem lehet utánozni, mint tudjuk. Főleg azért nem, mert ő fiú és nekem ott vannak a női szeszélyeim, meg az édes kis pofim, amit annyian szeretnek. Persze az öcsém is tündére, de én még mindig az vagyok, hiába vagyok már tizenöt. Na de a lényeg, hogy ő is hozzánk jött, igazából remekül megértett mindent, csak néha szorult az én segítségemre. Ami viszont gáz volt, hogy nekem kellett magyaráznia a legendás lényekről, mert ő odáig van értük, én viszont annyira nem így elég nehéz volt bármit is megtanulni velük kapcsolatba. De mindig voltam annyira jó a tantárgyból, hogy ne bukjak meg. Én örültem, hogy az első hetekben rám volt bízva az öcsém, hiszen öt évig mégiscsak távol éltem tőle, ez amolyan bepótolandó idő lett volna, de sajnos túl gyorsan a saját lábára állt, nem volt szüksége többé a tanácsaimra, inkábba a maga útját járta és sok barátot szerzett. Szerintem a másik tesómnak is ilyen érzés lehetett, mikor én önállósodtam. Csak neki kicsit hamarabb jött el ez az idő, mert amúgy sem voltam soha olyan, hogy bárkire is támaszkodnom kellett volna, inkább egyedül szertettem felfedezni a világot. Ezért kerültem mindig bajba, meg igazából most is, egy évben annyiszor megyek a büntibe, hogy a hetedik alkalom után inkább leállok a számolással. Valaki azt mondja nem is érdemes elkezdenem. Mondjuk van benne valami.
~
-Olyan cuki az a srác. – állapítom meg halkan az egyik barátnőmnek. Éppen a klubhelyiségben ültünk, tanultunk, illetve ő tanult, én már végeztem és a srácokat kezdtem el fürkészni szórakozásból. Aztán megállapodott a szemem az egyiken, pár percig figyeltem is őt, hátha rám néz, de nem így lett. Ezért is szólaltam meg, igaz nem kiabálva, de hátha feltűnik neki, hogy dumcsizunk, és akkor idenéz végre. Első dolog: felhívni magunkra a figyelmet. -Melyik srác? – kérdezi a mellettem ülő lány, akivel egyébként már első óta jóba vagyok, holott ő inkább a na bánts virág kategória. Lehet azért lettünk jóba, mert mellette sokkal keményebbnek tűnik és tudja, hogy képes vagyok megvédeni. -Magas, sötét, hosszú haj, kék szempár és olvas. – írom le neki röviden a srácot, akit remélhetőleg egyből kiszúr, nem nekem kell mutogatni, az gáz, bár tény, hogy akkor figyelne ránk, de inkább a pisisekre jellemző, hogy valakire ujjal bökdösnek, hogy ő az. Nekem ez olyan gáz. -Tegyél le róla. – közli ridegen, majd ismét a házijába bújik, mire én csak tátott szájjal nézek rá. Nem azt mondtam, hogy egyből kell nekem, hanem, hogy helyes és ezért még nem így kéne reagálnia. Ha annyira akarja, akkor nyugodtan megmondhatja, nem kell itt leharapnia a fejemet. Barát pasijára sose hajtanék, még akkor sem, ha nekem jön be jobban. Ez van, inkább megvárom, amíg szétmennek. – Ő senkivel sem jár. Sokan próbálkoztak, de nem jött össze nekik. Csak nem akarom, hogy csalódj. – Ez a mondata azért meglepett. Mi az, hogy senkivel sem jár? Vagy egyáltalán miért nem? Az ilyen pasik általában meghalnának, ha nem lenne barátnőjük. Nehezen hiszem el, hogy ő nem tartozik a hódítok közé, bár az is lehet, hogy szimplán nem találja a megfelelőt, vagy ugye meleg. Nem, az utóbbi nem illik egy ilyen helyes pofihoz. Bár a barátnőm szólt, hogy nem kéne ebbe belemennem, én mégsem tudtam levenni róla a szememet, csak őt bámultam hosszú percekig, amíg végül rám nem emelte a tekintetét. Amint azokba a kék íriszekbe néztem elmosolyodtam kedvesen, ő viszont visszamerült az olvasmányába. Ez után mindig, amikor összetalálkozott a pillantásunk vigyorogtam rá, ez kezdetnek pont elég is volt. Eldöntöttem magamban, hogy megszerzem őt és tudom, hogy vagyok elég kitartó ahhoz, hogy ezt véghez is vigyem.
Kiszámíthatatlan. Furcsa. Hiperaktív. Meg kitartó, de azt ritkán mondják.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Melissa Hasper 2016-09-01, 20:17
Elfogadva!
Hatalmas köszönet azért, hogy megalkottad a kis keresettemet. Sosem titkoltam, hogy mennyire bolondulok ezért a PB-ért, de azt tudom, hogy nálad nagyon jó kézben lesz, hiszen aktív, és nagyon is ötletes, olvasmányos író vagy. A kari több lett mint tökéletes, igazán sikerült az én elképzelésemet megvalósítanod, de még túl is teljesítened. Én nem láttam ezt a sorozatát, amiből a képed, gifed van, bár hallottam róla, de be kéne pótolnom^^ Nagyon szépen hosszan leírtad, hogy milyen is Melissa lelkivilága, tetszett a hollóhát helyett griffendél fordulat is, végülis itt már kiderült, hogy milyen kisoroszlán a hölgyemény, nem pedig holló. Határozottan jó, hogy már most a játék előtt kaptam egy komoly szeletkét, hogy hogyan is fogsz vele írni, és fenomenális lett, már alig várom őt élesben. Ugye nem váratsz sokáig? Foglalózni ne felejts^^
Sosem titkoltam, hogy mennyire bolondulok ezért a PB-ért, de azt tudom, hogy nálad nagyon jó kézben lesz, hiszen aktív, és nagyon is ötletes, olvasmányos író vagy. A kari több lett mint tökéletes, igazán sikerült az én elképzelésemet megvalósítanod, de még túl is teljesítened. Én nem láttam ezt a sorozatát, amiből a képed, gifed van, bár hallottam róla, de be kéne pótolnom^^ Nagyon szépen hosszan leírtad, hogy milyen is Melissa lelkivilága, tetszett a hollóhát helyett griffendél fordulat is, végülis itt már kiderült, hogy milyen kisoroszlán a hölgyemény, nem pedig holló. 
Határozottan jó, hogy már most a játék előtt kaptam egy komoly szeletkét, hogy hogyan is fogsz vele írni, és fenomenális lett, már alig várom őt élesben. Ugye nem váratsz sokáig? 
Foglalózni ne felejts^^ 
