2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Csak szolidan elnevetem magamat. Még hogy veszélyes vagyok... na jó, ha valaki tesz érte, hogy veszélyes legyek rá, akkor tényleg nagyon is az tudok lenni, de ha nem rosszalkodik, akkor megúszhatja, ellenben abban is igaza van, hogy a nők mindig jobb csábítók. Ennek viszont főképpen egy oka van és az nem is olyan bonyolult és nem is arról szól, hogy mi olyan profik lennénk ebben, hiszen köztünk is akadnak bőven, akik azért annyira nem értene hozzá. Nem zsigeri szinten születünk úgy, hogy jók vagyunk benne igaz? - Egyszerű az ok, a férfiakat könnyű elcsábítani. Nem is teljesen a nők érdeme, csak tudod az ösztönök. Egy mosoly, egy kicsit több, egy kis dekoltázs... túlságosan egy dologra fókuszáltok. - még szórakozottan meg is pöckölöm a homlokát, pedig ez a dolog, ami folyton a pasi eszében jár igazából nem is pont olyan dolog, amihez az agyuk kell. Azaz inkább úgy mondanám, hogy olyankor az agy egyszerűen kikapcsol és pont e miatt lehet olyan könnyen elcsábítani őket, vagy infokat kiszedni belőlük, mert egyszerűen képtelenek kezelni bármit is, ha a vér szépen lassan elindul lefelé. - Azkaban, jól sejted. - a randi lehetőségét viszont passzol. Kyle elég jó pasi, szó se róla, de nekem ott van Lance arról már nem is beszélve, ha a vonz erejét is ki akarja használni mondjuk információ szerzésre, akkor nem lenne jó ötlet, ha velem mutatkozna ilyen téren, hiszen ezzel más lányokat már egyből el is riasztana, akkor pedig nem sokra megyek vele. - Oh nem! Hőslelkű Griffendéles. Nem hiszem, hogy egy Mardekáros tudna mit kezdeni egy magamfajtával. Tudod... nem vagyok épp könnyű eset. - hozzám kitartás kellett és lássuk be, hogy elég sok akaraterő is, ami valahogy Lanceben meg van. Valószínűleg pont a miatt, mert egy király fia. Azért ő még sem csak egy átlagos roxforti diák, ő annál sokkal több. Nem elég, hogy szenvedélyes sellő, mellette még királyi sarj is, cseppet sem lep meg, hogy ilyen kvalitásokkal a Griffendélbe került. Illik is oda. - Ha esküvő nem is... azt mondod nem bányarém, mégis eltüntetnéd az útból mielőtt még következmények nélkül megdönthetnéd? Csak nem... valaki másért vagy oda talán, ezért akarod olyan gyorsan eltüntetni az útból? - kíváncsian méregetem, hiszen egyébként mi oka lenne rá? A legtöbb pasi kihasználná a lehetőséget, még ha csak jegyesek is lesznek egy ideig, de már nem élünk olyan buta társadalomban, ahol az esküvő előtt minden tiltott, akkor hát miért ne tenné meg? Miért ne mászna rá a csajra, mielőtt még megpróbálja elérni, hogy eltűnjön innen? Mert hát egyértelmű, hogy ez a célja és gondolom úgy, hogy nem ő akarja felbontani a jegyességet, hanem az lenne a célja, hogy a lány tegye ezt meg, vagy miatta menjen fuccsra az egész. - Végül is igen, apa imád engem és mindent megtesz értem, de... nem arról volt szó, hogy varázslatok érdekelnek? Kissé elkalandoztunk. - igen azért újra kitérek a téma elől, főleg hogy az utóbb időben az apám jelentősen kevesebbet foglalkozik velem, mint eddig és persze ez határozottan zavar engem, de nem Kyle lesz az, akivel ezt meg fogom beszélni. Annyira azért még nem ismerem és mint említettem maradéktalanul csak úgy azért nem bízom meg akárkiben, főleg olyanban nem, akit épp csak pár hete ismertem meg.
- De csak azért, mert a lányok nagyon profik abban, miként csavarják el a férfiak fejét – kacsintok Justice-ra, miközben el sem hiszem magamban, hogy most tényleg erről diskurálok a lánnyal, aki ráadásul eredetileg a testvérem is. Jó, ez elég abszurd, már csak az kellene, hogy elkezdjen nekem itt mindenféle hálószoba titkot megosztani velem... Akkor fogom magam és magára hagyom. Persze, nem ilyennek ismerem, aligha ez lenne számára a legelső dolog, de sose lehet tudni, mibe is nyúlkálok bele a kelleténél jobban. Mondjuk, a véleményemhez ettől függetlenül még igenis tartom magam, sok lány mestere a csábításnak, nem csoda hát, hogy a tapasztalt férfiak is belesétálnak az általuk állított csapdákba. Kipakolják mindenüket, miközben adják a szende szüzet, akinek még arról sincs fogalma sem, hogy mi fán terem a szeretkezés... Kétszínű bestiák. Ettől függetlenül azért igenis jó, hogy léteznek, nélkülük sokkal színtelenebb lenne az életem. - Hát persze, veled senki se merne kezdeni... Elég veszélyesnek tűnsz – felelem vigyorogva, habár szívem szerint már most kipróbálnám, milyen módszereket is tartogat a lány számomra. Tőlem még senki sem tudta magát megvédeni, habár ebben annak is igen nagy szerepe lehetett, hogy még soha életemben nem próbáltam meg ennyire nyilvános helyen kioltani mások életét. - Félnek hát. Elég rossz hely lehet az az Azkaban, vagy nem is tudom, mi annak a brit börtönnek a neve... Sokat hallottam már róla, olvastam is eleget néhány ott élő bűnözőről, ettől függetlenül engem nem riasztott el a dolog. Ha megölöm a lányt, akkor mindenképp megérte kockáztatni, nem igaz? Viszont, ha nem sikerül a tervem és Justice túléli a kísérletemet, akkor meg nem fogom hagyni, hogy elkapjanak, ez ennyire egyszerű. Amíg nem végzek vele, úgysem kerülök oda, ha pedig halott, akkor nincs az a dementor mennyiség, amely el tudná tőlem szipolyozni a boldogságomat. - Akkor ugrott Roxmorts – vágok némileg fancsali képet, noha magamban igenis örülök a hírnek. Tehát van valaki a lány életében, aki fontos számára, szóval könnyedén támadhatom onnan is. A kérdés már csak az, hogy ki az illető és mennyire állnak közel egymáshoz. Mondjuk, ha Justice visszafogja magát a randizás terén, akkor cseppet sem lehet jelentéktelen az illető, minden bizonnyal jelent valamit a nővéremnek. A gond itt csak azzal van, hogy nagy eséllyel időbe telne kinyomozni, ki is ő, nekem pedig nem sok időm van már. A félév elmúlt, én pedig nyáron visszatérek a nevelőapámhoz, aki nagy eséllyel nem enged újra a Roxfortba, főleg akkor nem, ha sikerül kitennem Aurora szűrét. - Féltékeny? Esetleg mardekáros? Ha azt vesszük, egy igen válasszal rögtön szűkül a kör, onnan pedig még könnyebben be tudom tájolni a fickót... Minden bizonnyal egyidős Justice-al vagy még idősebb, ez már számtalan előnyhöz juttat engem. Sokkal kevesebb diákot kellene megfigyelnem, ráadásul egy házba jár velem... Nem, ekkora mákom aligha lenne. - Mint mondtam: erre esélyt sem látok – vágom vissza a lánynak. Én és Aurora szerelmesek? Nem, nincs az az Isten, aki erre kényszeríthetne minket. - Ha ismernéd a csajt, nagy eséllyel belátnád, hogy nem vagyunk egymáshoz valóak, szóval itt nem lesz egyhamar esküvő, annyi szent... Nem érdekel, mit szól hozzá a családom, egyszerűen nem vagyok hajlandó Aurora mellett leélni az életem, meg addigra mindegy is lesz nekik a dolog... Gyilkos leszek, aki menekülni fog, tényleg csak az hiányzik, hogy mégvalakit magammal rángassak. A lány egyébként sem egy olyan típus, aki szó nélkül megülne a fenekén, elég hamar lebuktatna engem. A fene se akar pont miatta éveket tölteni a börtönben. - Akkor nagy lehet a harmónia otthon – erőltetek ismét mosolyt az arcomra, bár azt nem nehéz észrevennem, hogy Justice nem szívesen beszél az otthoni dolgairól. A legtöbb ember ilyenkor mindig mesél, csak úgy ömlik belőlük a szó, de ő... Semmit sem tudok kivenni a szavaiból, ami a hasznomra lehet. - Gondolom, szeretsz hazamenni nyaranta... Próbálkozom, hátha kinyög valami érdemi információt is, habár ebben nemigen reménykedem. Ennél jobban azonben nem merem faggatni, mivel akkor gyanút fogna, hiszen nagy eséllyel megkapta azokat a leveleket, amelyeket még Emilia írt pár hónapja.
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
- Igen, ezt ismerem, bár általában a pasikat jóval könnyebb ily módon befolyásolni. - persze a lányok között is akadnak bőven, akik egy sármos mosolyra máris vevők, de többségük azért igényli a kis füllentéseket is és persze a kegyes hazugságokat az örökké tartó szerelemről és a többiről. A pasik esetében erről szó sincs, elég egy kis csípőrisza, vagy mellé dobhatjuk csak a lehetőségét annak, hogy többet is megkaphatnak, mint amire gondolni mernének és máris nyitott könyvként dalolásznak. Bőven elég egy pasinál elérni, hogy a vér a fejéből... hát tudjátok más testrészébe szálljon és máris dalol, mint a pacsirta. A nőknél azért ezt valamivel nagyobb kihívás elérni, de úgy látom, hogy Kyle egészen rátermett. - Miattam ne aggódj Kyle, meg vannak a magam trükkjei, hogy megvédjem magamat, hidd el menni is fog, ha bármi gond lenne, de kétlem, hogy bárki az életemre akarna törni. Ehhez a legtöbben túlságosan... nyámnyilák. - mosolyogva vonom meg a vállamat. Magabiztos vagyok, mint mindig. Persze ott van az a fenyegető levél, de egy ideje csend van, talán csak valaki rám akart ijeszteni. Nem mondom, hogy nem sikerült neki egy kicsit sem, de igazából nem veszem az ilyeneket annyira komolyan. Persze bőven akadnak olyanok, akik ki nem állhatnak, érthető, hiszen szebb vagyok náluk, okosabb és még népszerűbb is, de ezek mind olyan alakok, akik igazán semmit se mernek tenni soha, azért vannak ott, ahol. - Ez bonyolult kérdés, de... a válasz ezúttal igen. Semmi komoly, de az illető féltékeny típus és meg van rá a jó okom, hogy kivételesen amennyire lehet visszafogjam magamat. A magasztosabb cél érdekében. Biztosan tudod hogy van ez. - hiszen ő is tudja, hogyan kell jól taktikázni, tehát bizonyára tisztában van vele, hogy van amikor áldozatokat kell hozni a jó ügy érdekében. Persze mondhatom azt, hogy Lance azért vonz annyira, mert különleges, hiszen sellő és a tetejében akár még királyné is lehetek mellette, de nem csak erről van szó. Persze ezt nem igen vallanám be másnak, még magamnak se nagyon, hogy mennyire babonáz meg a stílusa is, hiszen visszafogott, erős, ám mégis vad és gyengéd. Ahogyan abba na lebujban nekiment annak a fickónak. Konkrétan majdnem megölte és persze minden bizonnyal más ettől megriadna, de az én szememben csak még inkább nőtt ezzel. - Azt mondják a szerelem van, hogy lassan alakul ki és hogy a gyűlölet és a szenvedély között is vékony a határvonal... persze elég nagy marhaságnak hangzik annyi szent. Meglátom, hogy mit tehetek, az már más kérdés, hogy a lány hogyan reagál majd rá. Nekem nincs gondom a szüleimmel, nem kényszerítenek semmire, jobb fejek lehetnek mint a tieid. - nem fogom én lerántani a fátylat a kellemetlen családi hátteremről, hiszen az anyám szanatóriumban fekszik, az apám pedig könnyen lehet, hogy elvesz hamarosan egy tőlem alig idősebb csajt... Hát őszintén szólva nem örülök neki. Féltékeny is vagyok, mert kevesebb időt szentel nekem, de közben tudom, hogy az egész miattam van. Kellemetlen dolog a lelkiismeret-furdalás, főleg egy olyan valakinél, mint én, aki igyekszik úgy tenni, mintha nem is igen lenne lelkiismerete.
Na, igen, ha azt mondom, hogy Justice önbizalma az egekben van, akkor még csak nem is túlzok a dolgokat illetően, hiszen a lány eléggé fennhordja az orrát, már-már királynőnek hiszi önmagát. Hízelgek neki, elvégre el kell nyernem a bizalmát velem szemben, ezt pedig csak így tudom megtenni. Mindenesetre, az iránta táplált érzelmeim semmit sem változtak, még mindig igen ellenszenves a szememben, szinte már alig várom, hogy eljöjjön az a pillanat, amikor megölhetem. Fantasztikus látvány lesz, ebben biztos vagyok. Irigylem is Kylie-t, amiért ő már bepillantást nyerhetett a jövőbe, habár így sokkal izgalmasabb a dolog. Édesebb lesz a győzelem. - A legtöbb már egy csókért cserébe is elkotyogja a legféltetebb titkokat is – felelem én is somolyogva, mintha olyan sok tapasztalatom lenne az ügyben. Persze, nem vagyok egy félénk alkat, szeretem bolondítani a lányokat, vagyis leginkább csak szeretném, ha egyelőre nem lennék elfoglalva a magam ügyes-bajos dolgaival. Maddie volt az egyetlen barátnőm, előtte és utána sem volt senki más, az alkalmi partnereimet pedig azért nem számolom, mert érzelmileg semmit sem jelentettek számomra. Belementem az orgiákba, tettem a dolgom, kifejezetten élveztem is ezeket a rendezvényeket, melyet fiatalok egy szűkebb csoportja tartott rendszeresen. Jómagam nem voltam tagja a társulatnak, csak egy csaj ismerősöm hívott el, akinek eléggé tetszettem, és aki ezen az eseményen szépen ki is használta minden előnyét annak, hogy ott vagyok. Nem bántam, érzelmileg nem kellett belemennem a dologba, akkor miért is ne tettük volna meg? Maddie óta nem voltam ezen kívül egy lánnyal sem testi kapcsolatban, ennyi nekem is járt. Különösen amiatt, hogy apám egy olyan csoportba kényszerített bele, amit én nem szerettem volna, de mivel engedelmes fia vagyok, megtettem. - Senkinek sem ártok, nem vagyok olyan típusú ember. Mert te mit tennél, ha meg tudnád, hogy valaki az életedre tör? - továbbra is mosolyogva teszem fel a kérdést, mintha épp csak bevillant volna a gondolat, semmi konkrét jelentése nem lenne ennek az egésznek. Elég alaposan megfigyelem azonban a lány válaszát, hiszen így is sokat megtudhatok arról, milyen fegyverhez kapna... Nem árt felkészülnöm, ki tudja, talán már sejti, hogy valaki mesterkedik ellene, ha másból nem is, Kylie álmait hallgatva nagy eséllyel rájönne a dologra. Persze, a lány nem olyan, aki bárkinek is kifecsegné a titkait, ő maga is mondta nekem, hogy senkinek sem mesélte még el, de sose lehet tudni a dolgot. Emellett, nem bízik bennem, ez teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, amikor a szemeibe néztem. Nem hibáztatom, elvégre egy olyan álomban ismert meg, ahol éppen más életét oltottam ki, nagy eséllyel én is hasonlóképp tennék az ő helyében. - Szólnál egy erős férfinak, hogy védjen meg? Esetleg megvannak a magad eszközeid? Fogalmam sincs, kik mondhatják magukat Justice legközelebbi ölebeinek, erről talán nem is lenne rossz ötlet tájékozódnom, hiszen így tudni fogom azt is, kikre kell majd figyelnem, ha eljönne a cselekvés ideje. Nem lenne túl szerencsés, ha valami hős lovag betrappolna szívszerelméért, ha váratlanul ér a dolog, abba elég könnyen bele is bukhatok, ezt azért el kell ismernem magamban, még ha nem is tartozik a kedvenceim közé a gondolat. Sohasem jó egy plusz bábu a sakktábla peremén, azt elég hamar el kell távolítani onnan. - Is-is – vetek egy sokatmondó pillantást a lány felé, mintha valóban csak miatta lennék itt, noha a hányinger elég szépen elkap. Persze, benne van ebben a taktika, de az, hogy a nővéremnek udvaroljak... Egészen abszurd, szokatlan dolog, semmiképp sem hétköznapi számomra. - Tudod, elég szimpatikus vagy számomra, szóval, ha nincs vetélytársam, akkor talán elhívnálak egy randira valamikor Roxmortsba. Bár, tőlem lehet egy szimpla találka is, semmi más. Van esetleg valaki az életedben? Azt hiszem, itt leszek rosszul. Nem tudom, miként vagyok képes ennyi marhaságot összehordani a lánynak, de igen tehetséges vagyok a számomra kínos gondolatok leplezetlen kimondásában. Oké, Justice nem tudja, mi az igazság kettőnkkel kapcsolatban, de ezt már én érzem betegesnek, mégis úgy érzem, meg kell lépnem a dolgot, hogy több kapu nyíljon meg előttem. Ártatlan beszélgetésnek tűnhet ez, habár némi információ igen értékes lehet számomra. - Nem ronda, elég szép csaj, csak tudod, nem jövünk ki egymással teljesen – csóválom a fejem, ez részben igaz is, hiszen Aurora itt akar maradni az iskolában, ebben pedig egyáltalán nem egyezik a véleményünk. - Én pedig nem szeretnék olyasvalakit a feleségemnek, akivel ki nem állhatjuk egymást, még csak esélye sincs annak, hogy megkedveljem. A szüleim elég öntörvényűek ebben a dologban, a tieiddel mi a helyzet? Szereted őket?
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Végül is az a fő, hogy már szerzett infokat, még ha nem is volt pontos a dolog, de ezt tényleg betudhatom annak, hogy még kezdő és gyakorlatot kell szereznie benne. Biztosan nekem sem ment tökéletesen a legelején... bár azért nem szoktam magamról negatív véleménnyel lenni és én amúgy is profibb vagyok, szóval... de nekem már a legelején is profin ment. - Az biztos, nem lesz nehéz dolgod megtudni a lányok titkait. - sokat mondóan mosolyodom el, de ezúttal nem nyúlok az arcához bármennyire is hívogató a dolog. Pár hónappal ezelőtt gond nélkül megtettem volna, hiszen hogyan lehet a legkönnyebben magadhoz láncolni valakit? Hát úgy, ha elcsábítod szépen, de most itt van Lance bennem pedig van valami fura gát, ami miatt még sem teszem, pedig nem tudná meg, hiszen én nem mondanám el, más pedig nincs itt, aki lássa és persze gond nélkül le is tagadhatnám, hogy valaki csak be akar feketíteni, mert irigy a kapcsolatunkra... de valami miatt még sem kockáztatok. Persze egy-egy apró érintés nem nagy dolog, de ezúttal koncentráljunk a fontosabb dolgokat, mint a tanulás számára és persze az infok nekem. - Végülis... és amíg nekem nem ártasz, addig tőlem világokat is leigázhatsz. - rántom meg a vállamat egy félmosollyal. Amúgy tényleg nem érdekel, hogy mivel mihez kezd, de az embert mégis csak érdekli, hogy valaki miért érdeklődik annyira a sötét varázslatok iránt. Az effélében mindig van valami bizsergető, vagy legalábbis én mindig így gondoltam. Igaza van az ember lehet kíváncsi, érdekelhetik a sötét varázslatok, csak azért is, hogy megismerje őket, nem csak azért, mert rosszat akar velük. Nem véletlenül mondják, hogy vannak szürke varázslók is, akik nem jók és nem is rosszak, akik ismerik a sötétebb varázslatokat is, de nem feltétlenül jóra vagy rosszra használják őket, meg aztán lássuk be a jó és a rossz fogalma is teljesen relatív. Van, aki szerint már az is rossz, ha eltaposol egy bogarat, más szerint levadászni egy őzet nem nagy dolog, pedig az is egy élet kioltását jelenti. - Hízelegni azt nagyon tudsz, már látom. Nagyon akarod ezt, vagy értem vagy így oda? A végén még azt hiszem másra megy ki a játék. - na most már azért játékosan csak odakoppintok az orrára, mintha arra akarnék utalni, hogy ezek a külön órák nem is feltétlenül csak a tanulásról szólnak, hanem arról, hogy velem akar lenni. Persze érthető, ha a suli legfelkapottabb lányával akar kezdeni valaki, de nem ismer akkor eléggé, hiszen én nem vagyok olyan, aki csak úgy bárkinek odaadja magát. Eddig sem voltam ilyen, én szoktam inkább cserkészni és nem fordítva, de ez csak még inkább nincs így, amióta itt van az én kis sellő hercegem. - Hm... érdekes, a szülőknek mindig furcsa elképzelései vannak. És bűn ronda a lány, hogy kis se használod a lehetőséget? Vagy a szülők a házasság előtt semmi hívei? Az milyen bosszantó tud lenni! Hát jó... meglátom, hogy mit tehetek az ügyben, egy pletykát elindítani soha sem bonyolult. - sőt a legegyszerűbb dolog a világon. A nehéz mindig az, hogy a pletyka hiteles legyen és hogy amikor szépen terjed tovább szájról-szájra, akkor egyre hatásosabbá váljon és ne nevetséges irányba tolódjon el a történet. Ehhez tudnod kell, hogyan indítsd el és persze figyelned kell az útját is, hogy sehol se térjen el attól, amit te szeretnél. Ez ebben az igazi kihívás!
Megkönnyebbülök Justice szavai hallatán, igazán sokat bukhattam volna azon, ha a lány fogja magát és elmegy, miközben arra hivatkozik, hogy nem lát bennem se tehetséget se hajlandóságot a pletykák iránt. Kellemetlen ilyen kis apróságon elcsúszni, főleg olyankor, amikor egy ekkora horderejű dologra készül az ember, amilyen ez az ügy is lenne. Persze, ha azt vesszük, hogy mire is készülök valójában, akkor már az is veszélyes, ha egy porszemmel több hull a padlóra... - Tényleg csak egy kis idő kell hozzá – válaszolom Justice enyhült mosolyát látva, nem is áll szándékomban idő előtt feladni a dolgot, hiába nincs kedvem ilyesmivel játszadozni. Fontos azonba, hogy a lány közelében maradhassak, információkat szedhessek ki belőle, és talán még arra is lesz időm, hogy kifagassam arról, milyen érzés számára az, hogy a saját – elveszettnek hitt – testvére fogja megölni. Megalázó érzésnek képzelem el, főleg ebben az esetben, elvégre a lány nagyon beképzelt, igen allergiás arra, ha valaki nem illik bele abba a világba, amelyet magában megalkotott. Számomra milyen szerepet szánt volna, ha nem rabolnak el? Talán én is az információhírnöke lettem volna, ki tudja. - Van hozzá pofim, igaz? Lássuk be, elsősorban a lányok szeretnek pletykálni, szóval mindenképp tőlük kell információkat szereznem, ehhez pedig elengedhetetlen a jó megjelenés. Emellett elég sok helyen ott kellene lennem, hogy információkat szerezzek az emberektől, nem könnyű móka a dolog, de ha Justice számára ez kell, akkor tőlem minden gond nélkül megkaphatja. Nem sokáig maradok azonban, úgyhogy nem kell attól félnem, hogy évekbe telhet ez a kis kutatómunka... Majd ott leszek mindenhol, megpróbálom kihasználni az ingatag lábakon álló kapcsolataimat és beszivárogni a diákok életében. Emiliára ebben nem számíthatok, elvégre nem tudom magam ellenőrizni a pletykái igazságtartalmát. - Nem értem, miért él bennetek annyi előítélet – vonom meg a vállam egy félszeg mosollyal, mintha valóban annyira meglepő lenne számomra, hogy az itteni emberek elvből elutasítják azt, aki vonzódik a mágia eme oldalához. - Nem jelent feltétlenül rosszindulatot az, ha valaki szeretne elmélyülni valamiben, ami annak idején sok másik, lássuk be, kellemetlen személynek is felkeltette az érdeklődését. Egyszerűen csak a kíváncsiság hajt, semmi több, nem áll szándékomban világokat leigázni. Nálam sokkal hatalmasabb mágusok is belebuktak már, ennyire ostoba nem vagyok. Igen, ez az egyik olyan indokom, amellyel el szoktam hajtani a közelemből a kíváncsiskodó embereket. Nem tudom állandóan, a nap minden percében leplezni, hogy olyasmi érdekel, ami másokat taszít, nem tudok senkire sem odafigyelni, így – amikor kérdezősködni kezdenek – megmondom nekik az álláspontomat, miszerint nem mindenki gonosz, akit érdekel a téma. Én sem tartom magam rossz embernek, egyszeűen csak rossz emberek között nőttem fel. Justice után nem áll szándékomban halomra gyilkolni az embereket, hiszen nem születtem gyilkosnak, engem a bosszú vezérel. - Mondjuk, ennyit elvárhat az ember attól a személytől, aki kiemelkedően jól teljesít bűbájtanból – bájos mosoly jelenik meg az ajkaimon, elvégre a pillantásából érzem, hogy nem örül annak, hogy ennyire lenézem a képességeit. Az alapoknál azonban nekem sokkal többre lesz szükségem, de egyelőre maradjunk ennyinél. Szépen, fokozatosan kell megmásznom ezt a lépcsőt, noha ebben a pillanatban is felrohannék a legtetejére. - Jó, elmondom, de erről senkinek egy szót sem – sóhajtok fel, most rögtönöznöm kell, elvégre nem várhatom el tőle, hogy mindenféle információ nélkül siessen a segítségemre. Azt se hozhatom azonban a tudomására, hogy igen, őt akarom megölni és közben nem jó, ha a másik csaj szinte lépten-nyomon mögöttem halad. - Tudod, apám egy jegyességet erőltetett rám, amit én nem igazán szeretnék... Érted eddig, igaz? Nem vagyok a romantika híve, nem szokásom ilyesmibe gabalyodni, de a lányt utánam küldte, nekem pedig nyilván elég kellemetlen, hogy állandóan a nyakamon lóg. Indok kell számomra, olyasmi, amire hivatkozva felbonthatom a jegyességünket. Csak egy tipp: tartson szeretőt. Persze, ha meg tudod oldani. Tudod, én a szabad szerelem híve vagyok, de sajnos nem szegülhetek ellen ennek, úgyhogy téged kell megkérnem, hogy segíts ebben... Talán ennyi bőven elég lesz a lánynak ahhoz, hogy pletykát gyártson Auroráról és nem fog tovább faggatni a dologról. Nekem már az is bőven elég, ha annyit elér, hogy a lánnyal való jegyességemet felbonthassam, a többit majd én intézem személyesen.
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
- Jól van végül is igaz, még kezdő vagy a témában és idővel majd belejössz. - elmosolyodom egészen bájosan, mert tudok én azt is. Akárhogy is, de igaza lehet, ennyit azért engedhetek neki. Nem várom el, hogy egyből tökéletesen teljesítsen, amikor eleve nehéz feladatot adtam neki és végül is legalább hozott információkat és ezt kell mindenképpen értékelném és én értékelem is. A következő alkalommal pedig majd annak néz utána, amire megkértem, nem lesz itt gond, legalább igyekszik. - Hm... igaz még ki kell építened a megfelelő forrásokat, de az is menni fog majd ebben biztos vagyok. Meg vannak hozzá a kvalitásaid. - végül is az látszik, hogy tudja mit akar és nem adja fel egy könnyen, meg aztán helyes srác és mi lenne az egyik legkönnyebb módja az információ szerezésnek, ha nem az, ha elcsábítjuk azt, akiből ki akarunk húzni dolgokat? Persze azt már mindenki maga dönti el, hogy mi az a határ, amit végül nem lép majd át, de ezt már rá bízom. Én is alkalmaztam a taktikát sokszor már, de sosem mentem tovább egy bizonyos szintnél, de így is épp elég hatékonyan sikerült információkat szereznem, úgyhogy végtére is nem panaszkodhatom. - És miért érdekel téged ez ennyire? A sötét mágiák, vagy a fehérek sötéttel való kombinációja? - nem, igazából nem hiszem, hogy a kérdésre tényleg választ fog majd adni, de azért egy próbát mégis csak megér a dolog, aztán majd meglátjuk, hogy mit felel. Én is annak fényében dönthetem el, hogy mit adok a kezébe, hiszen akármit azért nem lehet, mert ki tudja mire használná fel. Maradéktalanul azért még sem bízom meg benne érthető módon. - Természetesen ismerem az illúzióteremtés alapjait. - olyan pillantást vetek rá, mint aki már a kérdést sem érti. Hát hogy ne ismerném? Amúgy nem vetettem volna fel neki nem igaz? Természetesen tudom, hogyan működik, de pont e miatt azt is, hogy elég veszélyes csak úgy bárki kezébe adni és azt is, hogy nem a legkönnyebb feladat elsajátítani. - Tehát el akarod ijeszteni azt a lányt, de miért? Tudod az a legnagyobb gond, hogy ha nem ismerem a részleteket, akkor sajnos nincs okom megtenni, amit kérsz, mert talán ő sem akarja, hogy itt légy és esetleg több mesélne, mint te... Ez már csak így megy. - oh nem azért egy ismeretlen lányt, nem fogok csak azért kellemetlen helyzetbe hozni, mert ő azt kéri. Az egy dolog, hogy mindennek ára van, be is vasalom az árát természetesen, de ahhoz hogy tudjam mit miért teszek tudnom kell a részleteket. A végén még olyan valakivel húzok újat, aki aztán nekem okoz sok gondot és végül én jövök ki belőle rosszul. Ezt nem kockáztatnám meg, főleg amíg nem ismerem azt a lányt, nem fogom kipróbálni vajon ő alám tud-e tenni, ha netán megneszelni, hogy közöm van az elindított pletykára. Arról nem is beszélve, hogy mivel semmit sem tudok róla azt sem tudom egyáltalán mi az, ami hatással lenne rá, még hozzá annyira, hogy elhagyja az iskolát. Információk kellenek, a nélkül én is csak a sötétben tapogatózom és az nem hoz semmi jót.
- És mivel kezdő vagyok, nagy eséllyel még fogalmam sincs arról, kiből miként szedjek ki fontos információkat. Adj egy kis időt, előbb-utóbb belejövök én is a dolgokba – vonom meg a vállam egyetlen laza mozdulattal, olyan képet vágva minden szavam mellé, mintha valóban teljes mértékben biztos lennék abban, hogy kis idő múltán már én is tökéletesen fogom tudni kezelni a pletykákat. Igazság szerint azonban nem érdekelt senki sem az iskolából, egyedül Justice számít, mindenki más másodlagos. Megkínozhatnék mindenkit, akitől információt szeretnék, természetesen nem lenne semmi akadálya a dolgoknak, de mivel egy olyan közösségben vagyunk, ahol legalább a tanárok odafigyelnek a diákokra, nem hinném, hogy erre sok esélyem lenne. Mestere vagyok pedig a vallatásoknak, apám oldalán már sok ember vergődését végignéztem, amíg az előttem álló kisasszony vígan élte életét. Utálom őt? Nem kérdés. Képes leszek végezni vele, amikor eljön a megfelelő pillanat? Napról-napra nagyobb iránta az ellenszenvem, úgyhogy ennek sem lesz akadálya. - Különben is, neked vannak már kiépített forrásaid, nekem azonban dolgoznom kell még ezen, nyilván jól tudod, hogy nem egyszerű mások bizalmába férkőzni. Aki pedig nagy horderejű titkot rejteget, valami olyasmit, ami téged érdekel, nos... Hogy is mondják? Róma sem egy nap alatt épült fel, nem igaz? Nem létezik annyira ostoba ember a földön, aki egy szinte teljesen idegennek adja ki a titkait mindenféle háttérmunka nélkül. A sikerért meg kell dolgozni, ha pedig Emilia csak ennyire kétes információkat tud rostálni számomra, akkor kénytelen leszek én magam akcióba lépni. Barátkoznom kell, beszélgetnem, részt vennem az ostoba iskolai programokon, esetleg vacsora alatt mások közelébe ülnöm, hogy halljam, mit beszélnek egymás között. Nehéz lesz bármiféle jegyzetelgetés nélkül megjegyeznem a dolgokat, de meg kell tennem. Justice nem lesz hajlandó túl sokáig engem pátyolgatni, ha nem bizonyítom, hogy érdemes vagyok rá. Nem olyannak tűnik, aki bármiféle haszon nélkül kapcsolatot tartana fenn másokkal. - Illúzió? - felcsillan a szemem a szó hallatán, miközben Justice tovább magyaráz, ez azért kezd elég érdekesnek hangzani számomra. Nem sok ilyen és ehhez hasonló bűbájt ismerek, soha életemben nem tartottam valami nagyra ezt a tantárgyat, hiszen nem ebben éltem ki magam. Sötét mágia? Az bármikor, bármilyen mennyiségben jöhet, hajlandó vagyok időt szakítani arra, hogy a mesterévé váljak, de a bűbájtan már teljesen más asztal. Ahogy a lány is mondja, nem lehet vele senki életét sem kioltani, ergó kínzásra és kivégzésre egyáltalán nem alkalmas, gyermeteg pálcaintegetés az egész, semmi több. - Sötét mágiát, nem bűbájtant tanultunk. Pont ezért vagyok kíváncsi arra, hogy az úgynevezett fehér mágiából is lehetséges-e feketét teremteni. Nálunk a bűbájtan elhanyagolható tantárgy volt, nem sokat foglalkoztunk vele, alacsonyabb volt az óra színvonala, mint itt. Te ismered az illúzióteremtés alapjait? Tisztában vagyok vele, hogy évek kérdése, mire kellőképp kitapasztalja az ember a mágia ezen területét, de milyen szép is lenne, ha Justice a saját álmai hálójába fulladna bele? Nem, nem ezzel fogok vele végezni, van már vele kapcsolatban tervem, de néha, csupán szórakozásból sem lenne rossz elhitetni ezt-azt a lánnyal. Például, hogy a folyosókon néha felbukkan előtte az öccse szelleme... Vagy olyasmiket látatni vele, ami csak a legvadabb rémálmaiban fordul elő, ő pedig elhinné, hogy ezek a dolgok valóságosak. - Nocsak, kíváncsivá tettelek? - most rajtam a szemöldökvonogatás sora. Nem lep meg, eredetileg is ez állt szándékomban. A munkához, amit Justice tartogat számomra, semmi kedvem ugyan, de szükségem van arra, hogy több fronton támadjam Aurorát. Az ugyanis nála nem megy, hogy kapásból bunkózok vele, ide sokkal több dolog kell. - Jó, hát akkor elmondom... Van egy új lány az iskolában, hallottál már róla? Aurora Godwin a neve, a Mardekárba jár... Csoda lenne, ha pont Justice nem hallott volna az új diák felől, talán már most többet tud a csajról, mint én. Nem ismerem túl jól Aurorát, egyszer találkoztunk a Roxfort előtt, akkor is a szüleink társaságában, egy-két órára csupán. Nem sok időm volt arra, hogy beszélgessek vele, nem is állt szándékomban, csupán közöltük egymással a nevünket, kezet fogtunk, ennyi volt az egész. A hátralevő időben csupán ültünk egymás mellett és hallgattuk apámat, amint azt fejtegette, milyen előnyökkel fog járni ez a frigy. - Meg szeretnék szabadulni attól a lánytól, az utamban van. Bizonyos okokból kifolyólag nem tehetek alá én magam, nyíltan semmiképp sem, ezért kérném a segítséged. Olyan pletyka kellene róla, ami elég ütős ahhoz, hogy itthagyja az iskolát. Meg tudod tenni? Nem kérdés, hogy Justice mikre képes, ha igazán összeszedi magát. Egyelőre nem megyek bele ennél jobban a részletekbe, majd ő kérdez, ha kíváncsi bármire is, én pedig válaszolok neki, ha nem látok veszélyt a dologban. Érthető, hogy valamit el is fog várni a pletykáért cserébe, nagy eséllyel böki is a csőrét rendesen, hogy ki az a lány és miért van itt.
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Az üzlet az üzlet, de fogjuk rá, hogy mivel ő még kezdő elfogadom esetlegesen a nem tökéletes információkat is. Nem mondom, hogy teljesen rendben van, hogy nem arról hoz nekem részleteket, akiről kértem, de lehetséges, hogy így még szaftosabb pletykák is kijöhetnek az egészből. Persze ezt nem mondom ki neki csak úgy nyíltan, nehogy a végén még elbízza magát itt nekem, mert akkor a jövőben még megnő az önbizalma és ne adj isten nem teszi azt, amit elvárok tőle, ami azért nagyon kockázatos lenne. Nincs az rendben, ha a tanítvány túlnő a mesterén és ezt nem is igen hagynám. - Jól van, mondjuk, hogy mivel még kezdő vagy ezért ezt is el tudom fogadni és talán igen... de tudod épp az a különleges info, amit nehéz megszerezni. Amiről már mindenki pletykál az nem nagyon dolog a kezünkben. - elnéző mosollyal vonom meg a vállamat, mint aki még most az egyszer hajlandó elnézőnek lenni, de a későbbiekben azért jól át kell gondolnia, hogy mit tesz és milyen infokat hoz nekem, mert nem biztos, hogy mindent el fogok fogadni. Én nem hallani szeretem a pletykákat, hanem elindítani és ahhoz az kell, hogy én tudjam meg a híreket először és ha már eleve mindenki arról beszél, hogy Willa terhes-e egy diáktól... hát abban nem sok izgalom van, ám ha arról lesz szó, hogy netán Screwburrynek ténylegesen köze van ehhez a Lucashoz és én tudok róla előbb, mint bárki... na annak már tényleg meg van az értéke. - A bűbájok általában trükkök és játékok, végezni valakivel általuk... Persze lehetséges, de ahhoz nagyon sokat kell tanulni és fejlődni. Azt mondják és én is így tapasztaltam hogy egy elég hathatós illúziót elhisz az elméd és már annyira elhiszi, hogy a test is reagál rá, így teszem azt elhitetheted valakivel, hogy megállt a szíve és végül meg is fog állni, vagy hogy felrobbant, de közben ez csak egy fényhatás. Szóval... a Durmstrangban nem tanultatok elég sötét mágiát? - kérdőn vonom fel a szemöldökömet, hiszen én is főleg csak trükköket ismerek, nem vagyok sötét boszorkány igazából. Szeretek játszani, na de halálos bűbájok... olvastam ilyesmiről már a könyvtárban, de természetesen itt az iskolában ilyesmiket nem tanítanak és én sem ismerek olyan varázslatot, ami ténylegesen halálos lenne. Persze utána lehet járni és talán van olyan, aminek még haszna is van akár védekezésre is jó és ha le akarok menni a tó fenekére Lance-szel, a sellők közé, akik közül jó eséllyel sokan el akarnának tenni láb alól, mert ráakaszkodtam a királyfira... hát lehet hogy érdemes lenne olyasmivel védekeznem, ami a víz alatt is hatásos és hát lássuk be a fény nem oltódik ki odalent sem, mint ahogyan teszem azt a tűz. - A szívesség, ami kellene mikor derül ki? Tudod mindennek ára van, ha még valamit kérsz tőlem én is kérhetek tőled még valamit és talán... lenne is amiben segíthetnél. - végül is miért is neki? Utána járhatna akár Lance ügyének is, vagy az enyémnek, ő talán hallhat olyasmit, amit mi nem, csak mert új és még nem ismerik és talán könnyebben megnyílnak neki. Ez is egy lehetőség, amivel mindenképpen élnem kell, persze csak óvatosan és úgy, hogy lehetőség szerint ne mondjak el neki túl sok részletet. Annyira még nem ismerem, hogy okom legyen teljesen megbízni benne ugyebár.
Megrándul a szám széle Justice válasza hallatán, legszívesebben felpofoznám, de nem teszem. Tartanom kell magam ahhoz, amit elterveztem, mert csak akkor járhatok sikerrel. Igazán nem lenne szerencsés, ha elveszteném a fejem, hiszen ki szeretne emiatt a liba miatt börtönbe kerülni, dementorok közé? Majd, ha mindenkit megöltem, akit csak szerettem volna, akkor jöhetnek a dementorok, addig azonban észnél kell lennem, nem árt, ha gondolkodom, mielőtt cselekedni kezdek. - Lehet, hogy nem róla beszéltél, de információnak ez is információ, nem igaz? - vágom vissza a kérdést csípőből, némieg talán mérgesen is, de igazán nem tehetek róla, hiszen nem értem, miért válogatnak állandóan a nők. A pletyka az pletyka, nem tudom irányítani a dolgokat – vagy nem akarom – nem is tehetek hát arról, hogy Emilia ezt adta a kezembe. - Nagy eséllyel a másikkal nem történt semmi olyasmi, amit érdekesnek találnál és ezért nem hallottam róla. Tanár-diák viszony, minden bizonnyal óvatosabbak a kelleténél is, lehet, megneszelték, hogy tudnak róluk... Elvégre, az iskolában terjednek a pletykák, talán van valamilyen besúgója a tanárnőnek, aki értesítette arról, hogy ezt beszélik róluk, legyenek óvatosak. Nem lenne csoda, főleg akkor nem, ha számítanak a Justice-féle emberkékre, akik szinte állandóan nyitott szemmel és füllel járnak a folyosókon, hogy olyasmibe üssék az orrukat, amibe nem kellene. Normális esetben nem érdekelne a dolog, ha más kérne meg ilyesmire, nem foglalkoznék az erkölcsi oldalával, de Justice... Ő alapból ellenszenves nekem, ezzel a hobbijával pedig csak tesz a tűzre. Ennek az egésznek csupán egy jó oldala van, mégpedig az, hogy ha eljön a megfelelő pillanat, nem fogok habozni a megölésével. Elvégre, minek is éljenek a hozzá hasonló emberek? - Ha eddig se volt egy szent, akkor engem már meg se lep ez a fejlemény – vágom vissza flegmán, hiszen miért is érdekelne, kivel kettyint és mikor? Ahogy elnéztem azt a nőt, még én is megdöngettem volna, amint alkalmam nyílik rá, aligha hagytam volna eliszkolni a kezeim közül. Fiatalos, hamvas teste van, nem is lehet több harmincnál, nem hibáztatom hát, hogy szereti az élet édesebb oldalát kóstolgatni. Persze, szerencsétlen balesetek mindig is történnek, az hogy teherbe esett az egyik tiltott gyümölcstől, elég nagy ostobaságra utal. - Hát persze, hogy nem. Az ő nyomoruk, nem a miénk, mi élvezzük az életet, hiszen nincs senkink, aki ilyesmibe keveredett volna – felemás mosoly jelenik meg az arcomon, mint akit tényleg nem érdekel senki baja, ezt oldják meg maguk. Mindig ilyen önző volt a lány? A szeme se rebben, amikor felhozom számára a témát, hogy képes ennyire ridegen hozzáállni az ilyen jellegű dolgokhoz? Amikor Justice lesüti a szemét, kissé elcsodálkozom? Mégis lenne némi rossz érzés benne? Nem számít azonban, hiszen akkor is meghal, bármennyire is bánja a dolgot... Ha igazán marná a lelkiismerete, akkor mindenki tudna a Roxfortban arról, mi is történt velem annak idején és még most is nyomozna utánam. Főleg most, hiszen minden könyvhez hozzáférhet, a tiltott szekcióhoz is. - Persze, nem is fontos – vonom meg a vállam a lány válaszát hallva, nagy eséllyel nem is mondaná el a dolgot, bármennyire faggatnám. Mindegy, nem életbe vágó, engem aztán nem érdekelnek a kis titkai, van neki ennél sokkal nagyobb is, amellyel még el kell számolnunk. Amikor Justice sorolni kezdi a bűbájokat, lemondóan legyintek egyet, szívem szerint egyik sem érdekel. - Olyan nincs, amivel tudok másoknak ártani? Mármint, nem akarok senkit sem megölni, ne erre gondolj, de van pár ember az iskolában, aki igazán megérdemelné a dolgot... Milyen lenne már, ha egy olyan bűbájjal végeznék vele, amit ő tanított nekem? Aligha fogja azonban megmutatni a dolgot, ha látja rajtam, hogy komolyan gondolom, úgyhogy igyekszem úgy tenni, mintha az sem érintene bosszúsan, ha esetleg nemet mond. - A bűbájokkal lehet végezni valakivel? - teszem fel a következő kérdésemet. - Filtwick professzor mindig csak a jó oldalukat mutatja, nincs olyan, amelyik bárkiben is komolyabb kárt okozna? Elméleti szinten gondolom, természetesen. Arra a kijelentésére, miszerint kíváncsivá tettem, halványan elmosolyodom. Aurora nem kívánt vendég a kastélyban, én bizonyos okokból nem is küldhetem el, de ha esetleg Justice venné a fáradtságot és terjesztene róla valamit, amivel elűzné a lányt, igazán boldoggá tenne.
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Annyi már biztos, hogy a srác kellően nehéz eset, pedig nem akarok én semmi rosszat sem kihozni ebből az egészből sőt átejteni sem szándékozom őt, remélem, hogy ezt felfogta már. Tartom magamat ahhoz, amit megbeszéltünk, nem kell ehhez többször is mindent kihangsúlyoznia, csak engem is idegesít vele, azzal pedig nem sokra megyünk nem igaz? - Oh igen, akkor mondhatnám ez az első rossz pont, mert én nem róla beszéltem... drágám. - ha már leédesez, én is vissza tudok ám vágni neki, ne játssza nekem itt a nagymenőt, mert az nem fog tetszeni, tehát nem ér vele valami sokat. Nem, majd meglátja, hogy a dolgok nem így menne, és ha nem annak néz utána, amit kértem... bár persze így is van ebben érdekesség, mert a pletykát az esetleges terhességről még nem hallottam. - Na nem baj, még kezdő vagy, nem meglepő, hogy hibázol és így is érdekes ez. Azt sokan tudják, hogy a tanárnő elég... kétes hírnevű, de az új, hogy ennyire. - rántom meg végül a vállamat. Na igen, ez tényleg eléggé új információ, hogy netán ilyen komoly kapcsolata is van valakivel, de ez most nem számít. Akiről akartam sajnos úgy fest, hogy nem tudtam meg többet, de hát van ez így, nem fogok felháborodni rajta, hiszen kezdő még, ennyi botlás még elnézhető neki. Rosszabb lenne, ha nem hozott volna semmi használható infot, na akkor tényleg morcos lennék rá. - Hm... igaz és persze minket az ilyesmi cseppet sem érdekel. - félmosollyal vonom meg újra a vállamat, de mégis talán egy röpke, szinte alig látható másodpercre lesütöm a szememet. Talán érthető az oka, hiszen mégis csak rólam van szó és tudom, hogy az öcsémet is elrabolták és nem a családjával nőtt fel. Azt sem tudom, hogy él-e egyáltalán, hiszen keresték ugyan, de nem találták meg. Persze gyerek voltam még akkor, túlságosan fiatal ahhoz, hogy rendesen átgondoljam, hogy mit is teszek, csak egy féltékeny kislány. Megbántam? Talán, de hogy ezt bevalljam? Soha. - Is-is, de tudod én sem adhatom ki csak úgy a forrásaimat, akkor nem lennének egyedi varázslataim. - azt hiszem ezen a válaszon nem lepődik meg, ha már akár csak egy kicsit is kiismert, főleg ha azt nézzük, hogy ő sem mondott el nekem csak úgy mindent, tehát érthető, ha én sem adok ki mindent, hiszen akkor nekem mim lenne? Persze azért elgondolkodom, hogy mi lehetne az, ami egy ilyen alaknak tetszene. Mindenképpen trükkös, főleg ha a bűbájtan az, ami igazán érdekli, amúgy az svk vonalán indult volna el. - Na jó kérdés, hogy apró, de hatásos, vagy nagyobb, de nehezebb? Teszem azt más hangján beszélnél inkább, vagy érdekelne egy olyan varázslat, amivel ideális külsőt kapsz, olyat, amivel bárki szemében megnyerő és bizalmat keltő leszel? - na persze akár hosszú távon mindkettőt megtaníthatom neki, de azért nem mondom, hogy most az első órán, majd szépen fokozatosan, főleg mert ezek a varázslatok sem olyan egyszerűek. - Hm... kíváncsivá tettél, de gondolom ez volt a célod. Meglátjuk, hogy miről van szó. - és persze majd akkor eldöntöm, hogy akarok-e segíteni neki, vagy hogy egyáltalán tudok-e. Érdekel, hogy mit szeretne, főleg mit szeretne kérni tőlem, hiszen már így is épp egy kérés teljesítése közepén járunk és mint azt már jól tudja mindennel ára van, nem teszek meg senkiért csak úgy puszta szívjóságból dolgokat. Jó talán... talán Lancenek igen, ha ő kérne még az is könnyen lehet, hogy segítenék neki úgy is, hogy nem várnék tőle komolyabb viszonzást.
- Én csak szeretem tisztázni a játékszabályokat. Ha szükséges, akkor sokadszorra is – ingatom meg a fejem nyugodtan. Ó, Justice még nem látott soha életében kiakadni engem, annyi szent... Nem volt ott mellettem, amikor megtaláltam a cikkeket, melyeket apám oly gondosan gyűjtögetett az élete folyamán, csak éppen azzal nem számolt magában, hogy bármikor ráakadhatok. Azt hiszem, talán az volt az a pillanat, amikor valóban kiakadtam... Hirtelen még az is eszembe jutott, hogy halálos átkot küldök azokra az emberekre, akik eddig a szüleimnek adták ki magukat, de utána valamiért meggondoltam magam. Fogalmam sincs, miért nem tettem végül ezt, sok okom nem lett volna arra, hogy megkíméljem az életüket, hiszen éveken keresztül becsaptak, mindezt pedig olyan módon tették, mintha teljesen természetes lenne a gyermekrablás. Mindenesetre, botorság lett volna részemről, ha ott és akkor szénné átkozom őket... Nem, előtte a vér szerinti családomat állt szándékomban felkutatni, akik még annyira sem vették a fáradtságot, hogy mindent beleadjanak az utánam való kutatásba. Elsőként megölöm őket, és ha mindezek után sikerül kijutnom ebből az országból, akkor az elrablóimat is. - Fogalmam sincs édes, hogy te kikről hallottál, a terhes tanárnő neve valami Willa. A családnevét ne kérdezd, mert nem tudom... - Emellett pedig nem is igen érdekel, ezt a kis lényegtelen információt már nem kötöm a lány orrára. Bizonyára mondta Emilia a nő családnevét, de egyikük se várja már el tőlem, hogy majd nekiesek jegyzetelgetni... Egyáltalán nem izgatott a Roxfortban élő diákok és tanárok magánélete, elég kalandos az enyém is, semmint hogy másokéval foglalkozzak. Ki kell zárnom az érzelmeket ahhoz, hogy célba érjek, talán ezért sem áll szándékomban mindenbe beleártani magam. - Te vagy a szakértő, ennyi információból is jól elboldogulsz, nem igaz? A kérdés már csak annyi, hogy akkor miért nem indult a felkutatásomra? Justice jó a nyomozgatásban, minden bizonnyal megy is neki rendesen a dolog, de az, hogy a saját öccse után is kutakodni kezdjen már nem igazán jött be neki. Talán élvezte a hirtelen jött reflektorfényt, amit egykeként mondhatott magáénak? Igen, ez lehet a magyarázat, hiszen a lány személyisége olyasmi volt, ami szeretett feltűnést kelteni mindenhol. Márpedig a hozzá hasonló emberek nem tűrik meg maguk körül a vetélytársakat. - Mindjárt elsírom magam, de komolyan – mormogom az orrom alatt, nem is számítottam Justicetól többre, hiszen nem egy érzelmeskedő alkat. Mindenesetre folytatom: - Gondold el hány meg hány gyerek van a világon, akiket elszakítottak valamiért a családjuktól. Úgy tűnik, rájuk is hasonló sors vár. Kíváncsian pillantok a lányra, komolyan érdekel, milyen reakciókat váltok ki belőle az iménti mondataimmal. Elszégyelli magát? Esetleg átsuhan valami az arcán? Némileg érthető tőle, hogy nem beszél másoknak az eltűnt testvéréről, de valamilyen érzelemnek benne is kell lennie, hiába mutatja magát ennyire ridegnek. - Szerintem jöhetnek az érdekesebbek – szólalok meg töprengve, talán lesz a mai nap folyamán valami hasznos dolog is ezen a hülyeségen kívül. Nem mintha érdekelne a bűbájtan, hiszen nem egy veszélyes tantárgy, de arra valóban kíváncsi vagyok, hogy a lány vajon honnan szed olyan témákat elő, melyeket még az iskolában sem tanítanak. - Kutakodtál egy kicsit a tiltott szekción bűbájtanból? Felvont szemöldökkel pillantok a lányra, miközben előveszem a pálcám. Kétlem, hogy lenne a könyvtárban olyan részleg, amely a veszélyes bűbájokat óvja, hiszen olyanok aligha léteznek. - Esetleg Filtwick professzor adott némi pluszleckét, amiért ennyire kiemelkedően teljesítesz az óráin? Esélyesebb, hiszen – be kell látnunk – az aprócska tanár is hajlamos kivételezni egy-két diákkal, akik jobbak bűbájtanból, ez nem csak Piton szokása. Minden professzor a saját maga által oktatott tárgyat részesíti előnyben, ez kétségtelen. - Óra végén megkérlek valamire, ha nem bánod – csigázom fel a lány kíváncsiságát. Aurora jelenléte ugyanis konkrétan zavart, kezdett kissé elviselhetetlen lenni, az pedig főként, hogy egy szobában kell lennem vele.
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
- Jól van, ki ne akadj nekem ezen. - mosolyogva vonom meg a vállamat. Azért annyira még nem ismerem őt, hogy csak úgy gond nélkül megbízzam abban tényleg meg fogja tenni azt, amit megbeszéltünk. Persze meg van az esélye, hogy átejt és annak is, hogy végül jó informátor lesz belőle, de azért nem bízhatom el magamat, hogy tényleg hozza majd a fontos infokat. Adtam neki esélyt, azért van itt, az hogy él-e vele már csak rajta múlik. Persze azért attól hízik a májam, hogy még dicsér is, jól sejti, hogy az ilyesmivel elég sokat elérhet nálam. - És mennyire biztosak az információid, egyáltalán... biztos, hogy azokról beszélünk, akikről én hallottam? Vagy netán többen is vannak? - azért elgondolkodtat azzal, amiket mond, mert kezdem úgy érzeni nem biztos, hogy ugyanarról a tanárnőről beszélünk, bár van még egy tanárunk, akiről sok mindent hallottam már én is, Willa Thadorien, engem nem tanít, de valami hasonló neve van, lehetséges, hogy róla hallott és nem is az én emberemről? Róla egyébként is elég sok már a pletyka, nem csoda, ha effélék is terjengenek róla igazából, de azért kíváncsi vagyok, hogy vajon minek mennyi lehet a valóság alapja. Nem arról van szó, hogy én nem terjesztek olyan pletykát, ami nem igaz, de azért az esetek nagyobb részében megpróbálok az igazság felé evezni, már csak azért is, mert így senki sem foghatja rám, hogy valótlant terjesztek, és hát lássuk be ez sokkal hatásosabb, meg aztán szeretem a szaftos kis titkokat. - Milyen szomorú és tragikus történet. - halkan felnevetek, de aztán szépen megrázom magamat és léphetünk is tovább. Ennyi egyelőre elég nekem, aztán majd úgyis tovább lépünk és az óra végén szépen kitárgyaljuk majd a többit is. - Ennyi egyelőre elég lesz nekem, aztán majd folytatjuk, pontosan mi érdekelne? Felsőbb éves bűbájok, vagy érdekesebbek, amiket nem nagyon lehet tanulni a suliban? Mire van szükséged? - oh sok mindent tudok én és persze folytattam jó néhány kutatást is már, hogy még jobb lehessek, már csak a saját céljaim miatt is. Főleg, mert mégis csak metamorf vagyok, de amikor még nem voltam elég jó akkor nem ment minden eléggé és egy kis varázslattal ki tudtam pótolni azt, ami még hiányosság volt. A hangomat elváltoztatni példának okáért. Már persze fejlődtem annyira, hogy ez se jelent problémát, hiszen gyerekkorom óta birtoklom ezt a képességet, volt elég időm, hogy tökélyre fejlesszem. Nem véletlen, hogy még Lancet is gond nélkül sikerült átejtenem és tényleg azt hitte, hogy pasi vagyok, amikor megleptem az éjszaka közepén.
Csupán halványan elmosolyodom, amikor megpillantom Justice szemöldökének enyhe emelkedését. Nocsak, sikerült kissé meglepnem a dologgal... Esetleg némileg megijesztettem? Nem, nem olyan ijedős ő, ennyitől még nem fog visszhangzó sikolyok közepette elmenekülni. Habár, azt be kell látnom, hogy eléggé bizonytalan helyzetet teremthet részéről egy ehhez hasonló cselekedet. Elvégre, kettesben marad egy vadidegen sráccal egy kulcsra zárt ajtó mögött, mégis mire gondolna más? Talán átfutott rajta az, hogy szeretnék tőle valamit, ezt azonban elég jól leplezi. Továbbra is magabiztosan pillant rám, mintha csak tudná, hogy nem fogok ártani neki. - Megegyeztünk, nem? - kérdőn pillantok rá, miközben igyekszem minél felháborodottabb arcot vágni a szavaim mellé. Megpróbálom azt sugallni felé, hogy állom az adott szavam, ez pedig így is van, róla is tettem egy ígéretet, amit mindenképp szándékomban áll betartani vele szemben. - Bennem aligha fogsz csalódni, elvégre fontos, hogy megkapjam a jutalmam tőled. Rajtad kívül nincs másvalaki, aki ennnyire jó lenne bűbájtanból. Tessék, ismét egy dicséret, jobb lenne visszább venni belőlük, különben még hozzászokik a dolgokhoz és minden órában elvár tőlem egy bókot. Egyébként sem fontos számomra a bűbájtan, mit érdekel, mennyire jó benne? Szerintem ez az egyik legkönnyebb tantárgy, még egy idióta is képes valamit felmutatni belőle, akkor meg miről is van szó? Persze, a talpnyalói teletömték a fejét azzal a szánalmas állítással, hogy milyen tehetséges. A magamban megírt forgatókönyvhöz azonban mindenképp ragaszkodom, hiszen Justice nem egy könnyű dió. - Talán már volt viszonya egy másik diákkal is – vonom meg a vállam, miközben én is felülök az egyik pad tetejére, így pedig pont a lánnyal szemben helyezkedek el. Utálom a buta pletykákat, nem is kötnek le, de Emilia hírszerzői igazán megbízhatóak, ő legalábbis ezt állítja róluk. - Esetleg, nyáron is lehetett köztük valami, nem tudom. Visszatértek az iskolába, majd rájöttek, hogy mégsem bírják ki egymás nélkül, vállalták a kockázatot és találkozgatnak a lebukás ellenére is. Mit gondolsz? Fogalmam sincs, miként működnek ezek a dolgok, hiszen szerény személyem eddig szerencsésen elkerülte az érzelmileg túlfűtött helyzeteket. Kivétel ez alól Madison, de ott sem én voltam az, aki drámát rendezett, hanem a lány. Persze, felkavart a dolog, hogyne tette volna, de korántsem éreztem annyira katasztrófálisnak a helyzetet, amilyennek ő állította be. Sikerült túllépnem a dolgokon, sokkal jobban járt volna ő is, ha ugyanezt teszi. A hisztivel semmi se jön helyre, de erre azóta már a lány is rájöhetett magában. - Óra végén – biccentek komoly arccal, mintha ez tényleg olyan fontos üzlet lenne az én szememben is. Fogalmam sincs arról, miért izgatja ennyire a lányok fantáziáját a pletyka, elvégre csak szavak halma az egész, semmi több, amit mindenki kénye-kedve szerint manipulál neki tetsző irányba. - Persze, majd kiadom a pletyka-díllerem nevét. Nem, Justice, ez üzleti titok, sajnálom. Van nekem is humorérzékem, nem vitás, főleg akkor, amikor a lánynak kell nemet mondanom. Élvezem a helyzetet, még ilyen kis piti ügyekben is. És mennyire fogom élvezni, amikor az életéért könyörög majd... Igen, akkor lesz csak igazán őszinte a mosoly az arcomon. És ha kimondom a végső átkot – mert ki fogom – semmit sem fogok megbánni. Még az Azkabanban sem vehetik el tőlem ennek az egésznek az örömét. - Nem vagy ostoba, ne kérdezz hülyeségeket – ingatom meg a fejem komoly képet vágva. - Persze, hogy lennének következményei, egy tanár-diák viszonyról van szó, ami még terhesség nélkül sem engedélyezett. De nyilván lesz annyi esze annak a bizonyos tanárnak, hogy nem hozza nyilvánosságra a dolgot és azonnal felmond. Az már egy másik kérdés, hogy a gyerek apja láthatja-e még a fattyát.. Ha én kerültem volna ilyen lehetetlen helyzetbe, akkor minden követ megmozgattam volna annak érdekében, hogy hozzám kerüljön a gyerek. Nekem viszont van annyi eszem, hogy nem ejtek teherbe tanárnőket. Leugrok hát az asztalról, majd ismét megszólalok: - Kezdhetjük az órát, vagy vannak még kérdéseid?
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Azért az láthatóan meglep, hogy konkrétan kulcsra zárja az ajtót, amikor bejön, de csak egy meglepett szemöldökfelvonással nyugtázom a dolgot. Végül is van benne ráció, nem feltétlenül szeretné, hogy zavarjanak minket, ebben egyetértek vele, ezt én sem szeretném, főleg ha az óra elején és a végén fontos dolgokról beszélünk egymással. Így végül nem teszem szóvá, csak kíváncsian követem a tekintetemmel, ahogyan beljebb léped és láthatóan nagyon váron, hogy vajon mivel fog majd előrukkolni. - Hm... egészen jól hangzik, szóval nem tétlenkedtél, amíg nem találkoztunk. Egész jó. - végül csak lehuppanok a padról, hogy még se a pad tetején ücsörögve nézzek le rá és helyet foglalok az egyik padban rendesen mellette, ha már leült, vagy majd ő ül le mellém egy végül is már apró részlet kérdés. - Úgy érted, akiről beszéltem? Ms. Screwburry? Én azt hallottam, hogy csak pár hete találkozgatnak. - érdeklődve szökik fel a szemöldököm újra, mert azért a fals információkat nem szeretem és annyit azért én is tudok, hogy erre ne sok lehetőség legyen, de azért kíváncsi vagyok honnan szerzett efféle infot. Persze a nem valós pletykákban is van bőven izgalom, d az az igazi, ha olyan pletykát terjesztesz el, ami a tetejében még igaz is, mint amikor elültettem néhány diák fülében a bogarat arról, hogy Szido vérfarkas. Az volt az igazán szép benne, hogy nem csak pletykáról volt szó, ő tényleg vérfarkas és ezért is érintette "szegényt" olyan rosszul a dolog, főleg hogy ha jól hallottam róla volt időszak, amikor fülig belém volt esve, ami persze cseppet sem meglepő. - Persze, hogy kell a név és gondolom a titkos infoidat nem fogod elárulni, hogy kitől is vannak és... ezt a részét csak az óra végén tudom majd meg, vagy oda valami nagyobb csattanót tartogatsz? - naná, azért látszik rajtam, hogy sikerült felcsigáznia, érdekel a kis szaftos sztori, és ha több infoja is van, mint nekem akkor naná, hogy tudni szeretném, hogy miről is van szó. Amikor pedig bedobja a végső nagy hírt rendesen kikerekedik a szemem, mintha minimum izgalomba hozna a pletyka, annak ellenére, hogy ez tényleg csak pletyka szinten van. Közelebb is ülök hozzá, én magam is alig veszem észre, hogy mennyire. - Oh komolyan? Az mekkora sztori lenne, hogy a diák teherbe ejtette a tanárnőt! Vajon lenne komolyabb következménye is? - lennie kell, mert mint tudjuk általában nem veszik az effélét jó néven, nem számít a korkülönbség alig megléte sem. Nekem is volt már közöm tanárhoz és sikerült ki is rúgatnom egyet még innen a suliból. Ez van, ha valaki nem azt teszi, amit kérsz tőle és én még csak nem is bújtam ágyba az illetővel, hiszen ilyen téren nem vagyok egy céda alkat, akármit is terjesztenek rólam, vagy akár én magamról. Persze a kutya se gondolná, hogy még őrzöm az erényemet, mert volt már közöm pasikhoz, de van egy bizonyos határ, amit eddig még mindig nem léptem át senkivel sem.
- Helyes – biccentek, miközben becsukom magam mögött az ajtót, majd kulcsra zárom azt. Nem, nem akarok ártani a lánynak, most semmiképp sem, egyszerűen csak nem érintene túl kellemesen, ha valaki ránk nyitna a különóra közben. Nem véletlen, hogy nem verem nagydobra a diákok köreiben a tényt, miszerint ismerem Justice Simmonst. A hosszabb távú terveim szempontjából ez nem lenne igazán kellemes dolog, leginkább csak bosszantó. Az viszont igazán meglep, hogy nem kezdi el a számomra tartogatott drámáját, amiért várnia kellett rám. Nagy eséllyel mégsem egy elkényeztetett liba. Esetleg csak taktika? Ami engem illett, nem túl nehéz kiismerni a szokásaimat, Justice pedig jóformán ebből él. - Nem vettem volna a szívemre, ha miattam ülöd el a formás kis popódat. Bizarr egy szöveg ez, habár a lányt nem zavarhatja különösebben, elvégre fogalma sincs arról, ki vagyok én valójában. Eldöntöm azonban magamban, hogy mostantól kissé leveszek ebből a dologból, számomra ugyanis némileg kellemetlen volt a helyzet. Persze, egy-két dicséret még belefér, hadd hízzon a nővérkém mája, elvégre bizonyára megszokta már a dolgot. A végén még megint azt hinné, hogy a másik csapatban játszom... - Igen, van némi információm – teszem le a táskám az egyik pad tetejére, miközben olyan tekintettel pillantok a lányra, amely azt sugallja, hogy igazat mondok. - Például tudom a diák nevét és házát, aki rendszeresen jár a tanárnőhöz. Nem hibáztatom, nem rossz bőr, kis fiatalos, az ember el se hinné róla, hogy már rég végzett az egyetemen. Ha nem tartanék ennyire apámtól, akkor talán még én is elvinném egy körre, ebben azonban gátolt az, hogy bármikor visszajuthat a fülébe a dolog, még akkor is, ha jelenleg is több száz km-re van innen. Aurora nem érdekelt, egyikünk sem akart semmit a másiktól, úgyhogy nagy eséllyel nem igazán zavarná a dolog. De még ha így is lenne, hidegen hagyna. Nem szoktam mások érzelmeit figyelembe venni, mielőtt megdöntök valakit. Általában azét sem, aki éppen alattam fekszik. Természetesen, a saját egóm miatt igyekszem, hogy neki is jó legyen, de ez minden. Eléggé énközpontú személyiség vagyok. - És van még némi plusz is a tarsolyomban – vigyorodok el, mintha tényleg ez lenne életem legfontosabb üzlete. Emiliának vannak információ, méghozzá a jobbik fajtából. Komolyan, az a csaj állandóan arra lebzsel, amerre nem kellene. - Az egyik diák szerint tavaly nyáron együtt nyaraltak a spanyol tengerparton, ügyelve persze arra, hogy senki se vegye észre őket... Ebben azért elég bénák voltak, de mit lehet ez ellen tenni, ilyen az élet. A diák természetesen Emilia volt, ő maga biztosított arról, hogy Justice ezt az információt még nem hallhatta, ő is a fontosabb helyzetekre tartogatta, ennek pedig itt és most jött el az ideje. - Persze, nem tudom, mennyire hiteles a dolog, de elképzelhető lehet – jegyzem meg. - A tanárnő tudtom szerint szereti az egzotikus helyeket. Elrepítem én Csodaországba, ha annyira hiányzik neki, nem kell hozzá azzal a béna alakkal lennie, de mindegy is. Nem ezért jöttem a Roxfortba, megpróbálok észrevétlen lenni, ami azonban nem sikerülhet, ha megdöntöm az egyik tanárnőt. Az ilyen Justice-félék rögtön ott teremnének, ahol az információmorzsák megtalálhatóak. - Kell a név? - vonom fel a szemöldököm, ingerlem a lányt, elvégre hogy ne kellene neki valami olyasmi, amivel könnyedén mások alá tehet. Justice számára ez olyan, mint egy falat kenyér, könnyedén éhenhalhat, ha nem szerzi meg azt magának. - És még némi plusz, de ezt csak azért nem mondom, mert még semmi sem biztos, lehet rosszindulatú híresztelés is... Ami eléggé a lány szakterülete, talán pont ő volt az, aki elkezdte a dolgot, ez azonban engem már nem igazán érint. A személyes titkaim biztonságban vannak előtte, ez a lényeg, semmi más. Az, hogy másról mit terjeszt, nem érdekel. - Állítólag terhes a nő, de ezt ugyebár mi nem tudhatjuk. Egy-két hónap után úgyis kiderül, nem igaz? Persze, ha úgy döntenek, hogy vállalják a gyereket.
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Nem szeretek várni, na de pont azért érkeztem kicsit korábban, hogy felmérjem a terepet. Mindig akkor van helyzeti előnyöd, ha nem te vagy az, akire várnak. A termet egyébként is elég jól ismerem ahhoz, hogy ne érhessen itt meglepetés, de mégis úgy a biztos, ha odafigyelek minden apróságra és kár lenne tagadni kíváncsi vagyok rá, hogy Kyle meddig jutott, hogy vajon tényleg szolgál-e nekem érdemi információkkal, hogy megtett-e azt, amire kértem. Végül is ez volt a dolga, tehát remélhetőleg nem maradt alul. Úgy tűnt legutóbb, hogy tudja mi fán terem az ügyeskedés és hogyan kell okosan fűzni a szálakat, de majd kiderül, hogy ez hosszú távon is megy-e neki. Meg aztán fontos tudnom azt is, hogy mennyire jó, mert ha netán túlságosan, akkor jó, ha egyben óvatos is vagyok és mint ahogyan mondani is szokták, tarts közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet, úgy tudod mindig, hogy mi lesz a következő lépésük és én sosem hamarkodom el a döntést, hogy valaki mely kategóriába sorolható. - Oh hát megjöttél! De ne aggódj, talán csak néhány perce és azt hiszem egy egész kicsit korábban is jöttem. - mosolyogva pattanok le az asztalról és foglalok helyet az egyik padban. Kicsíptem magamat, mint mindig, de nem annyira, hogy túlzásba vigyem. Nem, nem akarom elcsábítani. Játéknak jó, egy-egy lopott simogatás, csak hogy megnézzem hogyan reagál, de ennyi. Végül is megígértem Lance-nek, hogy nem viszem túlzásba senkivel sem és meg is próbálom ehhez tartani magamat. - Mindent, amit izgalmasnak gondolsz, ahogyan megbeszéltük. Tudtál meg valami újra a tanárnőről? De az új pletykák is érdekelnek, úgyhogy halljuk... - gondolom, ahogyan mondta most még úgyis csak részinformációkat kapok majd tőle, de nem zavar, nincs ezzel különösebb gond, majd az óra végén kapom meg a többit. És egyébként is ez még csak az első alkalom. Ha úgy látom, hogy netán nem tartja magát ahhoz, amit megbeszéltünk, akkor itt hagyom szépen és nem kap tőlem segítséget, pedig tudjuk jól mindketten, hogy én vagyok az egyik legjobb bűbájtanból az iskolában, úgyhogy ha tényleg fejlődni akar, tanulni és utolérni magát a tananyagban, akkor mindenképpen úgy jár jól, ha tőlem kap egy kis segítséget hozzá.
Emiliával nem találkoztam ezalatt a pár nap alatt, így kénytelen voltam a saját kezembe venni az információszerzést. Volt az iskolában pár olyan ember, aki igazán hasznomra volt a témában, ők helyettem is odafigyeltek mindenre, nyitott szemmel és füllel jártak, emellett pedig nem is sejtették, hogy én húzok hasznot belőle. Bella White rebegő szempillákkal mesélte el, hogy a vele egy évfolyamba járó mardekáros Victorie a múlt éjjel két pasival tűnt el a szobája közelében. Egy vajsör volt a liba ára, no meg persze az újabb randi ígérete. Egy harmadik évfolyamos srác szintén boldogan mesélt nekem egy fiatal tanárnőről, aki újabban egy diákkal hetyeg. Fogalmam sincs, mennyi valóságalapja van ennek a hírnek, de eltettem a tarsolyomba, Justice-t ez minden bizonnyal érdekelni fogja. A többinek úgyis utána jár majd. Talán pont az a Lucas volt az, akiről a lány előzőleg beszámolt nekem, ez viszont már igazán nem érdekelt. A lány baglyát még kora reggel megkaptam, egyenesen a reggelis tálamba, úgyhogy még egy strigula, melyet behúzhatok Justice ellenem elkövetett listáján. Természetesen senki sem kíváncsiskodott, nem ismertek még annyira az iskolában, hogy nyíltan meg merjék kérdezni tőlem, mi áll a levélben. Voltak ugyan kíváncsi pillantások, de a lány nem írta alá a pergament, ennyi esze neki is volt. Nagy eséllyel számolt a társai természetével, emellett semmit sem bízott a véletlenre. A levél szűkszavú volt, simán rávághattam volna, hogy randira várnak és ennyi az egész. Ki ne hitte volna el, hogy egy hozzám hasonló srác hidegen hagyja a lányokat? Talán beképzeltnek hat a dolog, de ez az igazság. A nap az eddigiekhez hasonlóan unalmasan telt, nem köszöntött be semmilyen rendkívüli esemény sem. Volt időm azon rágódni, mit kellene most tennem a testvéremmel, de az eddig eltelt eseményekhez hasonlóan semmire sem jutottam. Még mindig az lenne a legjobb, ha megpuhítanám és utána ott támadnám, ahol a legjobban fájna neki... Kérdés azonban, hogy mi az a dolog, amit Justice Simmons szeret? Ebben azért nem mertem nyíltan kérdezősködni, hiszen neki is vannak besúgói az iskolában, nagy az esélye annak, hogy előbb vagy utóbb belebotlok egybe, aki visszamondja a lánynak és akkor végképp elásom magam a szemében. Nem fog bízni bennem, azt hiszi, másnak kémkedek, olyasvalakinek, aki ártani szeretne neki. Semmi kedvem ismét jópofát ölteni és hízelegni neki. Félő ugyanis, hogy egy hamis mosolyát látva leátkozom a székéről. Órák után nem sokat időztem a klubhelyiségben, csupán ledobtam a könyveim az ágyamra, majd mélységes nyugalommal indultam el a bűbájtan-terem felé. Nem sietek, van még időm, habár túl korán sem szándékozom érkezni, hiszen utálok másokra várni. Az teljesen rendben van, hogy mások várjanak rám, ennek azonban az ellenkezője már nem vonz annyira. Fogalmam sincs arról, hogy Justice miként viselkedik eme téren, jóformán arra tippelnék, hogy szereti mások agyát húzni, ha az egóját veszem figyelembe. Imádja érezni, hogy fontos másoknak és szereti, ha rá várnak. Annál nagyobb azonban a meglepetésem, amikor belépve a terembe az egyik pad tetején üldögélve találom őt. Úgy érzem, időben érkeztem ide, nem késhettem egy percet sem, de ha esetleg valami okból ennek az ellenkezője történt volna, sem érdekel. Justice számítása nem jött be: sosem érdekelt, ki mennyit várt rám, erre talán Aurora esete a legjobb példa. - Szia! - köszönök neki a szokásos barátságos mosolyommal, melyet direkt neki tartogattam, miközben becsukom magam mögött az ajtót. A színjáték kedvéért azonban még hozzáteszem: - Mióta vársz rám? Hú, de nem érdekel, nem tudom, mit fogok tenni, ha itt elkezdi nekem eljátszani a Hattyú halálát. Az már most biztos, hogy nagy lelkierőre lesz szükségem annak érdekében, hogy ne hagyjam faképnél szinte azon nyomban. Vagy ne átkozzam porrá. Mindenesetre, igyekszem érdeklődő képet vágni. - A megállapodásunk szerint megtudtam pár dolgot – térek a tárgyra. Nem vagyok kertelős ember, nem szoktam mások agyát húzni a számukra fontos infókkal, nagy eséllyel ezt Justice nem is engedné nekem. - Mit szeretnél tudni? Átadok neki pár pletykát, utána bele is vághatunk a dolgokba. Természetesen, itt sem a bűbájtan érdekel, hanem maga a lány. Remélem, csepegtet magáról pár hasznos dolgot.
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
- Köszönöm professzor! - azért még nekem sem adta oda előre a kulcsokat, viszont vagyok annyira profi bűbájtanból és van már annyi befolyásom, hogy ne legyen gond Flitwicknél, hogy ha egy új diáknak szeretnék segíteni akkor gond nélkül odaadja a kulcsot. Fordulok is ki a szobájából, hogy aztán szépen a terem felé vegyem az irányt. Természetesen annyira azért voltam rendes, hogy Kyle még reggel kapott tőlem egy baglyot, hogy ne kelljen kapkodnia a készülődéssel és persze átgondolhassa, hogy milyen információkkal szolgál majd nekem, így hát tudja, hogy háromkor várom a bűbájtan terembél. Nyílt téren, nem szoktam én gyakran titkolózni. Pont az a szép ebben, hogy nem sunnyogok, mint sokan, nyílt lapokkal játszom, legalábbis bizonyos dolgokban, amire a legtöbben nem vetemednének, de én így szeretek játszani. Hamar megérkezem a teremhez, ahol szépen lepakolom a cuccaimat, kicsit megigazítom a ruhámat és a hajamat, mert ez mégis csak kell, aztán lehuppanok az egyik pad tetejére a lábaimat keresztbe téve várok. Szándékosan érkezem egy egészen kicsit korábban, hogy úgy tűnjön mintha sokat kellett volna várnom rá, még akkor is, ha netán időben érkezne. Nem ismerem még annyira, hogy sokat tudjak róla, de azért utána informálódtam az utóbbi napokban, meg aztán az is sokat elmond az emberről, meg persze a hozzáállásáról, hogy egy találkozóra mikor érkezik meg. Kyle különös figura, már csak azért is, mert nem sok mindent lehet tudni róla, nem igazán ismeri senki sem... vagy is hát majdnem senki, de arra sikerült rájönnöm, hogy egy valaki nagyon is jól. Ez a szép abban, ha sokakat ismersz az iskolában, no meg ha történetesen épp Lance haverja Raymon, aki sok mindent tud Madisonról. Csivitelő a szőke lány, még ha nem is nézi ki belőle elsőre az ember, de nem az a típus, aki könnyen tart titkot, meg aztán gondolom, ha valaki rosszat tesz ellene, akkor még könnyebben megered a nyelve, így aztán nem volt nehéz dolgom az elejtett mondatok után kihúznom belőle a részleteket. Elég volt csak a saját rettenetes esetemet elmesélni - amit persze kitaláltam - aztán már dőlt is belőle a szó, mint a vízfolyás. Így hát legalább vannak érdekes infoim is, amiket persze úgysem fogok magamban tartani, mikor majd Kyle megérkezik. Igazán kíváncsi leszek az ő verziójára is, meg aztán lássuk be, a csapatomba nem valami jó fiúra van szükség és ezek alapján nagyon úgy fest, hogy mi ketten meglehetősen sok mindenben hasonlítunk egymásra...
