2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "I'm not arrogant, I'm just better than You"
Főkarakter: Főkarakter Teljes név:Maxime Christopher Evans Születési hely és dátum: 1981. december 13., Párizs Csoport: Mardekár Patrónus: Gekkó Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hatodév Képesség: - Mágikus adottság: Vízmágus képesség - 1. szint Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - kiemelkedő, Átváltoztatástan - kiemelkedő Kihez tartozol?: Saját karakter
Jellemed kifejtése
Világéletemben arrogáns voltam, amióta csak az eszemet tudom. Édesanyám francia, apám pedig egy semmirekellő alkoholista, akit elcsapott a busz. Persze részegen. Ez a két dolog valami olyasmi, ami a kezdetektől meghatározott engem, nem okozott problémák mások levegőnek nézése, megalázása és az ehhez hasonlók. Az, hogy kissé sznobbá váltam, az iskolai életemben nem volt túlságosan pozitív tulajdonság. Nem bírtam soha megállni, hogy ne véleményezzek valamit...esetleg valakit, ne szóljak le egy nap legalább tíz különböző embert, illetve hogy ne kekeckedjek a tanáraimmal. Aztán amikor megkaptam a roxforti levelet, megfogadtam, hogy megváltozok valamennyire. És ez ment is. Az arroganciám és önteltségem nem csökkent, de nem voltam annyira szadista a szavakkal, mint azelőtt, próbáltam kapcsolatot teremtetni az emberekkel ahelyett, hogy beszólnék nekik. Így az a kép állt össze rólam, hogy nagyképű, arrogáns, kissé arisztokratikus - erről nem tehetek, anyai ágon francia nemesi varázslócsaládból származom - srác volnék, akinek egyébként van szerethető oldala is. Mert ám tudok aranyos, mosolygós fiúcska is lenni, ha épp ahhoz szottyan kedvem, de ez az énem inkább csak a szűk baráti körömben bújik elő. Jobb, ha nem így ismernek az emberek, és nem kedvelnek, esetleg utálnak..meg egy kicsit félnek tőlem.
Megjelenés
Mindig is kiemelkedtem a tömegből. Vézna, csenevész kisgyerek voltam születésem óta, aztán ahogy nőttem, a soványságom megmaradt, és mivel a sportok nem nagyon kötöttek le, nem is nagyon izmosodtam, a testépítő álmaimról - ha lettek volna - még a Roxfort előtt lemondtam volna. A törékeny alkatomat édesanyámtól örököltem, nálunk ez genetika lehet, mert az ő szülei is hasonló alkatúak voltak, mint mi. Szép hosszú, vékony ujjak, zongorázáshoz pont tökéletesek, hosszú, vékony - mást vártál? - lábak. És az arcom. Amire mindig is büszke voltam. Kiugró járomcsont, éles arcvonalak, vörös száj, majdhogynem hófehér bőr. És ehhez társul a kék szemem és fekete hajam. A magasságom sem elhanyagolható, vagyok vagy 180 centi, és örülök, ha a szél nem kapja fel a könnyed kis testemet. A ruhatáramban van minden, mi szem-szájnak ingere, elegánstól kezdve a fekete-fehéren át a rengeteg - tényleg megszámlálhatatlanul sok - kapucnis pulcsiig, és ezekhez társulnak a tornacipők, elegáns cipők, csizmák, bakancsok, gyűrűk, napszemüvegek. Ja, és van még egy dolog, ami szemet szúr az embereknek. Ez a muglik által is igen kedvelt kis ékszer, a fültágító. Na, nekem ebből van kettő is, és ha valaki meglátja, kapásból arra következtet, hogy valami rosszfiú típus vagyok. Mondjuk, nem is téved nagyot...
Életed fontosabb állomásai
Párizsban születtem egy hideg decemberi napon, péntek 13-án. A legtöbb embert ez a nap félelemmel tölti el, ám nekem elég pozitív ez a nap, mert ugye megszülettem. Egyébként a szerencseszámom a 13. Egy Párizs környéki kúriában nevelkedtem, apámmal, anyámmal és anyám szüleivel, akik mind a négyen varázslók, és akik közül csak apám volt brit, a nagyszüleim és az anyám franciák, ezzel szemben a nagyanyám a Roxfortba járt, míg a többiek a Beauxbatonsba. Mivel szüleimnek más és más az anyanyelvük, én gyerekként mindkettőt kaptam, így mára franciául és angolul is anyanyelvi szinten beszélek, ami valljuk be, nem is rossz. Öt éves voltam, amikor apám részegen indult haza, és elütötte egy busz. Folyton részeg volt, ezért várható volt, hogy előbb vagy utóbb megszívja. Így is lett. Nem volt kifejezetten kellemes a kapcsolatom vele. Elméletileg dolgozott valami internacionális cégnél, és folyton utazott, ha meg itthon volt, akkor ivott vagy aludt. Szóval nem érintett mélyen a dolog. 9 voltam, mikor az anyám munkát kapott egy divatcégnél, és Londonba kellett költöznünk emiatt. Nem akartam költözni, jó volt nekem a vidéki kúrián, távol a mugliktól és a nyüzsgéstől. Akkor még nem szerettem. 11 és fél éves voltam, mikor megkaptam a levelet a Roxfortból - hülye évvesztesség, kellett nekem decemberben születnem - , szokásos menetrend, Abszol út, Zsebkosz köz, King's Cross. A vonathoz hamar értünk ki, anyámnak mennie kellett dolgozni, ígyhát mikor beültem egy fülkébe, volt még 27 percem a indulásig. A vonaton mindenki Sirius Balckről susmusolt, én inkább az ablakon bámultam kifele, és néztem a mellettünk elsuhanó tájat, és csak arra tudtam gondolni, hogy vajon melyik házba osztanak be. A nagyanyám hollóhátas volt, híresen okos családból származom, így hát várható volt, hogy én is odakerülök. Mardekár! - jelentette ki a süveg, én pedig emocionális szempontból teljesen üresen ültem le a zöldekhez. Aztán rájöttem, hogy jobb helyre nem is kerülhettem volna. Minden, ami én vagyok, a gonoszkodásaim, arroganciám, nagyképűségem, sznobizmusom itt tud csak kiteljesedni, így hát jól éreztem magam a kígyók közt. Mert én is az voltam. Az első két év hamar elrepült, kiderült, hogy konyítok valamihez, teljes testhosszal vertem rá az osztályra Flitwicknél és McGalagonynál, emellett Gyógynövénytan sem ment olyan rosszul. Bezzeg a házvezető tanárom óráján egy-egy 'E'-ért is küzdenem kellett. 14 voltam, amikor anyámnak üzleti dolgok miatt Spanyolországba kellett mennie, és engem is magával vitt. Amíg ő dolgozott és meetingekre járt, addig én haverkodtam a spanyol korombeliekkel, illetve az ott nyaraló többi hasonló korú sráccal. Az egyik délután elég hűvös volt, és a megbeszélt helyre csak ketten mentünk el, én illetve az egyik helybéli srác. Akkor csókolóztam először fiúval, és ez elindított bennem valamit, olyan érzés volt, mintha beraktam volna az utolsó puzzle-darabot a kép közepére, ettől kezdve tudtam, hogy engem csak a srácok érdekelnek. Augusztus végéig leveleztünk, aztán mint akiket elvágtak egymástól, megszakadt a kapcsolat, ahogy visszatértem a Roxfortba. Mellesleg ezen a nyáron kedveltem meg a tömeget, a nyüzsgő életet, és innentől kezdve a nyaramnak az a része, amit a kúrián töltöttünk, nem volt ugyanolyan, mint régen, vágytam a pörgésre, arra, hogy mindig menjek valahová. Ezen a nyáron próbáltam ki a cigit is. A simát is, meg a zöldet is, de mázlimra, akadt társaságom a suliban, így hát azóta nem csak ezekkel találkoztam. Szerencsére nem szoktam rá semelyikre, csak a sima cigire, így csak a tüdőmet roncsolom rendszeresen, a többi anyag inkább bulikellék számomra. Azóta volt jó pár srác a suliban, akivel smároltam - vagy kicsit többet tettem - az elmúlt két évben, és a legtöbbje elég király este volt. Nem is titok már a suli előtt az orientáltságom, akitől pedig atrocitás ér ezzel kapcsolatban, azt átok éri. Tőlem.
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Tárgy: Re: maxime c. evans 2016-10-16, 08:12
Elfogadva!
Hali fali ^^
Nagyon cuki lett a srác, még úgy is, hogy arrogáns, nekem tetszik, csak tartsd távol Silent karimtól, mert még mindig nem bírja a Mardekárosokat xD Na de a lényeg, hogy nagyon bejön ez a rosszfiús stílus Hiába nem állt közel az apjához Maxime, én mondjuk tuti sajnáltam volna, hogy elvesztettem. De kinek mi, ha neked nem volt az, akkor legalább nem volt gyerekkori traumád Nekem külön öröm, hogy anyud francia, meg hogy Párizsban születtél, odáig vagyok Franciaországért, meg mindenért, ami ahhoz köthető, szóval ezért plusz pont jár A történeted végén meg csak pislogtam, hogy: Jól olvastam? Engem nagyon megleptél azzal, hogy mi történt Spanyolországban De ilyen karik is kellenek Nem találtam sehol sem hibát, így utadra engedlek Foglalózni ne felejts el, aztán már mehetsz is játszani
Nekem külön öröm, hogy anyud francia, meg hogy Párizsban születtél, odáig vagyok Franciaországért, meg mindenért, ami ahhoz köthető, szóval ezért plusz pont jár 
A történeted végén meg csak pislogtam, hogy: Jól olvastam? 
Engem nagyon megleptél azzal, hogy mi történt Spanyolországban 
De ilyen karik is kellenek 
Nem találtam sehol sem hibát, így utadra engedlek 
