2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem zavarja őt a hideg, igazából sose érdekelte, rá nincs hatással az időjárás, neki mindig jó kedve van, kivéve, ha felhúzzák, de akkor jobb, ha menekül az ember, mert a végén meg találja ütni az illetőt. De ma vidám volt akkor is, mikor felkelt, igazából csodásan indult a napja, még a városba is leugrott egy kis édességért, mert úgy érezte jól esne neki. Egy fehér pólót, fekete csőnadrágot, sötét árnyalatú magas sarkút és egy kék kockás pulcsit vett fel. A szemét húzta csak ki jó erősen feketével, ahogyan azt szokta, aztán már rohant is a Mézesfalásba, hogy bevásároljon. Na nem szó szerint, mert azért mégiscsak úri hölgy lenne, valahol jó mélyen, így az nem illendő. Vagyis a szülei szerint nem. Szinte alig tudott választani a sok finomság közül, mindegyik olyan ínycsiklandónak nézett ki, hogy legszívesebben felvásárolta volna az egész boltot. Mégsem tett így, elvégre nem hozott magával annyi pénzt most, meg, ha megteszi, akkor könnyen lehet, hogy elkapja a hév és mindent megeszik, amit csak lát, akkor pedig búcsút inthet a csodás alakjának, amiért odavannak a fiúk. Furcsa mód, mostanában nem keres magának annyira férfi társaságot, lehet ennek az oka Gregory, akivel múltkor ismerkedett össze? Persze ez is csak egy felvetés, a valós okát nem tudja senki, még ő maga sem, ami már egy kicsit kétségbe ejtőbb. Na de mindegy, ezzel még ráér foglalkozni, egyenlőre csak kiválasztja azt az isteninek tűnő bonbont, aztán már megy is vissza a kastélyba, hogy lepihenjen egy kicsit, esetleg átnézze még egyszer a tananyagot, hiába tanult már korábban. Mosolyogva sétálgat az udvaron még mielőtt visszaérne. ~Még nem akarok bemenni, olyan jó az idő!~ De sajnos nem tarthat örökké ez a kellemes idő, nemsokára már havazni is fog, csupán pár hónap van a Karácsonyig is. Gyorsan repül az idő, hiába szeretnénk lelassítani, nem tudjuk. Pedig milyen csodás volna, ha most meg tudná állítani és kiélvezné minden egyes cseppjét ennek a percnek! Aztán erőt vesz magán és befelé indul, mikor egy szintén keleti lány jön vele szembe, majd véletlenül egymásnak ütköznek. Nem kér bocsánatot, hiszen a másik sem teszi ezt, meg nem történt semmi. De hirtelen meghallja, ahogyan a könyvek a földre esnek, a lány pedig ráförmed. – Parancsolsz? – Itt is előjön a méretbeli különbség, de ez nem számít, ettől nem lesz ő kevesebb semmiben, így nem kell vigyorognia a másiknak ezen. – Akkor esetleg figyelj oda rájuk és ne menj bele másokba. Vagy talán rossz a szemed? Ajánlom, kérdezd meg Pottert, hogy hol vette a szemüvegét és csináltass egyet magadnak is. – vág vissza, majd kifigurázza a lány mozdulatát. Ő aztán nem hagyja magát.
Rohadt jól indul ez a nap is, mondhatom… csak tudnám, hogy miért kell még mindig egy szobában lennem azokkal a hülye libákkal, akikkel eddig is. Gondoltam, 7 év alatt csak megszabadulok tőlük, és az egyetemen már lesz saját szobám vagy valami, de nem, túl nagy volt az évfolyam, azért két másikkal kell osztozkodnom. Állandóan csak vinnyognak meg hisztiznek valamin, és teljesen szétmegy a fejem tőlük. Ma is arra keltem, hogy összevesztek azon, melyikre kacsintott rá állítólag valami menő mardekáros srác, aki mellesleg utálja őket, de nekik ez bejön, szóval… Nem is értem, hogy vehették fel őket ide. Jó, én se vagyok valami szorgalmas meg ilyenek, és tényleg kisebb csodaszámba megy, hogy letettem a RAVASZt és gyógyító szakon tanulok tovább, de akkor is. Mondjuk azóta alábbhagyott a lelkesedésem, mert nem egészen azt tanuljuk eddig, ami engem érdekel, de majd később meglátjuk, remélem jobb lesz. Addig is, van nekem elég problémám a tanulás mellett. Ja igen, néha azt is kellene csinálni, de a hülye szobatársaimtól nem lehet, úgyhogy kénytelen vagyok kimenni a hidegre, mert ott legalább nem zavarnak. Tíz perc után úgyis elunom a dolgot, magamat ismerve. Úgyhogy a készülődést gyorsan meg is ejtem – mármint amúgy két óra volt, de hozzám képest az elég gyors –, és már indulok is lefelé két könyvvel a kezemben. Egy fehér inget vettem fel, fekete csőnadrággal, magassarkú csizmával (nem mintha amúgy nem lennék elég magas így is), és egy lazacszinű pulcsit húztam magamra, hogy ne fázzak. Természetesen sminket is készítettem, mert anélkül ki nem lépek a szobámból, a szemeimen halvány rózsaszín és szürke párosítás látható, barna tusvonalat húztam, természetesen a szempillaspirál sem hiányozhat, sem a rózsaszín pirosító az arcomról. Az ajkaimon enyhén csillogó, rózsaszín szájfény van, aminek épp, hogy van egy kevés színe, úgyhogy ezúttal egyáltalán nem vittem túlzásba a sminket. Azért a táskám velem van, benne pár sürgősségi eszközzel, ha netán innom vagy ennem kellene, és meg kell utána igazítani. Ráérősen sétálgatok, majd pár perc céltalan bolyongás után a tópart felé veszem az irányt. Igazából még el sem jutok az arra felé menő útig, mert szembejön velem egy csaj. Fogalmam sincs, hogy ő jött nekem, vagy én mentem neki, de természetesen úgy kell kijönnöm a helyzetből, hogy ő a hibás, úgyhogy azonnal el is ejtem a könyveimet. – Hé, nem látsz a szemedtől? – förmedek rá ellenségesen. Hihetetlen, hogy az embernek sehol sincs nyugta. Végigmérem a lányt, elég beképzelt feje van, de egy elégedett félmosollyal nyugtázom, hogy mennyivel alacsonyabb nálam. – Ha nem tudnád, azok elég sokat érő könyvek, és nem örülök neki, ha tönkreteszi őket az első jöttment, aki az utamba kerül – folytatom tovább a lenéző monológomat, miközben dobok egyet a hajamon.
