2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Oldalra döntöm a fejemet, ahogy hallgatom mit mond. Nem olyan érdekes hely...? Szerintem elég sok érdekes dolog van, és történik itt. Legalább is, mindenkitől ezt hallom, és én magam sem egy unalmas helynek élem meg az iskolát. Persze, azon talán annyira nem kell meglepődnöm, hogy Seung-ah eonnie másként látja. Ő nem éppen olyan személyiség, mint én, de így talán sokkal szórakoztatóbb az egész. - Hmm, szerintem azért itt is vannak érdekes dolgok... - jegyzem meg halkan, amíg ő egyre lelkesebben kezd beszélni az Incheoni suliról. Hamar vissza is fordítom felé a tekintetemet, lelkes típus vagyok, így nekem is felcsillanak a szemeim, amikor megemlíti a haza látogatást. - Rendben van, már alig várom. - Örömömben összecsapom a tenyeremet és egy széles vigyor terül el az arcomon. - Addig azért mesélhetnél róla egy kicsit! Kíváncsivá tettél... - felelem neki rögtön, amint a Griffendéles témára vált. Rendben van, én hoztam fel a dolgot, de ezzel a koreai iskolával most felkeltette az érdeklődésemet. Na, nem mintha át akarnék menni, én egészen megkedveltem a Roxfortot, de ezt nem említem neki, ahogy azt sem, hogy én komolyabban elgondolkoztam azon, ahogy itt maradjak tovább tanulni. Biztos vagyok benne, hogy leszólná a dolgot, és akár lebeszélni is megpróbálna. Viszont, én azt nem szeretném, még akkor sem, ha tudom, hogy csak a jó szándék vezetné. Ezért is, amint mesélt nekem egy kicsit többet erről a másik iskoláról, reagálok is arra, amit a Griffendélről mondott. - Nos, legalább ott van neked Kevin, hogy együtt szórakozzatok. Ő az a magas, barna hajú srác, azzal a pimasz vigyorral, nem? - Vidáman érdeklődöm, azt hiszem már egyszer be is mutatta nekem őt, de csak halványan rémlik, hogy kiről is van szó pontosan. De, ha az, akire gondolok, akkor meg is tudom érteni, hogy jól szórakoznak, elég szimpatikus srác, vicces volt, jó a humora. - Ugyan, biztos nem! - legyintek vidáman. Én nem hiszem, hogy olyan rossz véleménnyel lennének róla, legalább is nekem még egyszer sem mondták. Felnevetek, amikor azt mondja, hogy a Hollóhátasoknak már félig megvan a diplomája. Bár, látok benne némi realitást, de attól függetlenül nagyon vicces állítás. Viszont, amint kinevettem magam, felemelem a fejemet, hogy újra rápillanthassak. - Ne aggódj, nem viszem túlzásba, viszont, ez nagyon vicces volt. Szerintem elég sok lusta ember is van a Hollóhátban, meg fura figurák is! - bizonygatom, ahogy egy kicsit még mindig előre dőlve, a térdemen a könyökömre támaszkodva mutogatok lelkesen. A fintorára viszont lebiggyesztem az ajkaimat, csak a mondandója végén húzom újra mosolyra őket. - Biztos vagyok benne, hogy eljönnél megnézni! Legalább az első meccsemet. - Csillogó szemekkel pillantok rá, szinte az összes lelkesedésemet ebbe a kijelentésbe helyezem, ami egyenlő azzal, hogy biztosan ki fogom próbálni a kviddicset.
megjegyzés: uncsitesóóó ◊ zene ◊ szószám: 443[You must be registered and logged in to see this link.]
Sejthettem volna, hogy attól, ha beszólok neki, nem lesz semmi baja, hanem kb még jobban bepörög. Igazából már évek óta nem hat rá a stílusom, de csak azért én sem fogom magam meghazudtolni. Legalább így mellettem megedződött, és ha netán valami rasszista barom beszólogatna neki a saját házában vagy a mardekárosok közül, akkor már le tudja rendezni a dolgot. Mivel nekem nincs testvérem, és ő a legközelebbi rokonom, gyerekkoromtól kezdve én foglalkoztam vele meg együtt játszottunk, szóval az egész olyan nekem is, mintha testvérek lennénk. Persze neki nem mondanám, mert akkor tényleg úgy pörögne, hogy nem tudnám leállítani. Majd amikor egy kicsit lenyugszik, megtudhatja. – Nem hát… azért sok izgalmasabb helyet tudnék mondani, mint ez az iskola. Jó, először, amikor elsősként idejöttem, persze tök érdekes volt, de aztán… – vonom meg a vállam, de aztán felcsillan a szemem. – Remélem, te se tervezed, hogy itt tanulsz tovább. Júliusban voltam otthon, Incheonban, és összefutottam Mi-hyunnal, tudod, anya legjobb barátnőjének a lányával. Megmutatta a suliját, és sokkal jobb, mint ez. Majd neked is megmutatom, ha hazamegyünk nyáron. – Persze a Roxforttal sincs semmi különösebb bajom, csak már évek óta idejárok, kellene valami változatosság. – Visszatérve a Griffendélre, lehet, hogy azt mondják, hogy izgalmas hely, de annyira mégsem. Kevinnel röhögünk néha a többieken, de nagyjából ennyi. – Nem olyan ott az élet, mint azt képzeli, de a hollhátasokéhoz képest csak jobb lehet, az biztos. – Rendben, írd csak meg, de szerintem ettől függetlenül azt fogják hinni, hogy nem csinálok semmit. – Nem fogok ettől persze összetörni, tudom, hogy ilyenek, az enyémek is hasonlítanak rájuk ebben, de kicsivel elfogadóbbak. Egész jól kijövök velük ahhoz képest, hogy tudom, mennyire kiállhatatlan vagyok néha. A nagyszüleim nem értenének csak meg, ők nagyon konzervatívak, de arra az egy hétre, amíg nálunk vannak egy évben kétszer, simán el tudom játszani, hogy mennyire fontos nekem a suli, meg hogy milyen jövőt képzelek magamnak… Nincs ebben semmi rossz, így nem fognak legalább kiborulni miattam, és otthon büszkén mesélnek rólam a szomszédoknak. – Az jó, ne is vidd túlzásba. Azt mondják, ha valaki hollós lesz, már félig megvan a diplomája. – Ez persze hülyeség, de talán ad neki egy ki löketet, meg nehogy ilyen fiatalon tényleg csak a könyvek bújásából álljon az élete. – Kviddics? – fintorgok, de csak mert engem le se lehetne zavarni a pályára. – Hát, ha ezt mondja, biztos megérné kipróbálni. Első óta nem jártam a pálya közelében… úgyhogy nagyon jó érveket kell felhoznod, hogy lerángass oda, ha meccsed lesz – vigyorodom el. Persze megnézném szívesen, csak hát olyan messze van.
Már alig vártam, hogy megérkezzen. Igazság szerint mindig is nagyon felnéztem rá, a mai napig őt tartom a példaképemnek, számomra szinte már olyan, mintha tényleg a nővérem lenne. Bár, azt nem tudom, hogy ő mit gondol, de végül is, mivel róla van szó, biztos, hogy valami gonosz dolgot mondana, így inkább nem is említem neki a dolgot. Inkább csak örülök neki, hogy foglalkozik velem, szóval, amikor végre ideér, kitörő örömmel fogadom, még ha ezt megint csak nem fogadja túl nagy örömmel. - Jó, jó... - A mosolyom nem lankad, annyira nem is veszem komolyan a figyelmeztetését. Tudom, hogy ő nem olyan vidám személyiség, mint én, szóval igyekszem igazodni hozzá, de csak miatta nem dobom félre a saját személyiségemet, szóval magamat meg nem hazudtolva zúdítottam rá a kérdéseimet. Természetesen, ő sem hazudtolja meg magát. Szóval, a kérdésére megforgatom a szememet, és keresünk egy helyet, ahová leülhetünk és ahol végre válaszol nekem. - Ó, értem. Komolyan nem történt veled semmi? Pedig, állítólag a Griffendél egy izgalmas hely... - morfondírozok el. Mindig is úgy képzeltem el, hogy az a hely tele van izgalmas dolgokkal, és az oda tartozó diákok folyton valami csínytevésen törik a fejüket. Bár, az tény, hogy Seung-ah eonnie túl lusta ahhoz, hogy folyamatosan valami hülyeségen törje a fejét. - Értem. Nos, akkor majd megírom nekik, hogy még nem tudod. - Kissé meglepett a válasza. Szinte biztos vagyok benne, hogy anyáék majd továbbítják az infót az ő szüleinek, akik lehet nem nézik majd jó szemmel a dolgot, hogy ha nem akar tovább tanulni. Bár, az ő szüleiről van szó, én sohasem értettem őket. Van amit megengednek, de van, amit meg egyáltalán nem, de ha Seung-ah eonnie-ról van szó, akkor biztosan megoldja majd. Elég nagy szája van, még a szüleivel szemben is. Néha kicsit irigylem, én nem tudom, hogy vissza mernék-e így szólni az enyémeknek. - Csak a szokásos. Azt nem mondanám, hogy agyontanulom magam, mostanában egész jól megy, elég figyelnem, és megjegyzem a lényeget. Ó, és képzeld! Azt mondta Mrs. Hooch, hogy csatlakoznom kéne a kviddics csapathoz. Szerintem jó ötlet lenne? - Teljesen fellelkesedem, és vidáman mosolyogva ecsetelem az unokatesómnak a lényegesebb dolgokat, természetesen, a gúnyos megjegyzését figyelmen kívül hagyva. Rajtam már szinte nem is fognak a szavai.
megjegyzés: uncsitesóóó ◊ zene ◊ szószám: 367[You must be registered and logged in to see this link.]
Őszintén szólva sok mindenhez volt kedvem aznap, de pont a túlpörgött unokatesóm pesztrálásához nem, de már nem halogathattam tovább a dolgot. Egy csomószor megígértem, hogy találkozunk, de mindig lemondtam az utolsó pillanatban, de most hajlandó voltam levonszolni magam. Nem arról van szó, hogy nem akarok vele összefutni, csak messze van a bejárati csarnok, meg úgy minden, ami nem a Griffendél-toronyban van. Öltözékem most nem a talár, mert úgy tettem, mintha Roxmortsba indulnék, úgyhogy felvettem egy fehér, hosszított csipkés felsőt, ezüst nyaklánccal, leggingset és magassarkú bokacsizmát, nem mintha amúgy nem lennék magas. A kabátomat is felvettem, de nem gomboltam össze, szóval látszik a csodás ruhám, az ízlésemet elleshetné pár szürke kislány, akivel szembetalálkozom a folyosón. A hajam be van göndörítve, a szememet pedig kiemeltem fekete szemceruzával, de csak azért, mert nem rég keltem, és így nem látszom álmosnak. A bejárati csarnokban már ott van Eun-bi, és tudtam, hogy rám fogja vetni magát, szóval az amúgy is lassú lépteimet csak még jobban lelassítottam, amikor megiramodott felém. – Eun-bi-ya, nyugodj már le – szólok rá, mert tényleg képes lenne itt vinnyogni nekem, ha nem állítom le. – Szerinted egyszerre hány kérdésre tudok válaszolni? – forgatom meg a szemem, majd intek a fejemmel, hogy menjünk el valahová leülni, mert ma így is túl sokat mozogtam. – Szóval, semmi különös, megvagyok – válaszolok, miután leültünk valahová. – Tanulni kell, ami uncsi, és nem tudom, minek. Szóval nem tudom, hogy maradok-e vagy sem, majd meglátjuk. A szüleidnek megmondhatod, hogy nem változtam semmit, ugyanaz a lusta sza… izé lusta vagyok, mint eddig – legyintek. Csak azért nem mondom ki azt a szót, mert a végén még képes lenne, és leírná abban a levélben. A szülei amúgy sem nézik jó szemmel a ténykedésemet, és félnek, hogy rossz példát mutatok Eun-bi- nek, de nem kéne aggódniuk, mert hollóhátas lett, a sok stréber majd elintézi, hogy tanulógép legyen. – Veled mi a helyzet? Ki sem látsz a sok tanulásból? – Nyilván gúnyolódom, de ehhez hozzászokhatott, folyton ezt csinálom. Igen ritkán tudok kedves is lenni, de ma nincs születésnapja, szóval…
A nyári szünet alatt elég sok időt töltöttem az unokatestvéreimmel, többek között Seing-ah eonnieval. Viszont, ahogy elkezdődött az iskola, szinte nem is láttam, csak futólag a folyosókon. Nincsenek közös óráink, még csak nem is egy házba osztott minket a Süveg. Az egyetlen esélyem, ha írok neki egy levelet, vagy, ha éppen összefutunk az egyik folyosón, akkor megkérem, hogy találkozzunk valamikor, és, mivel már elég régen találkoztunk, gondoltam, írok majd neki egy levelet, de végül is pont összefutottunk az utolsó óra előtt. Már tegnap délután találkozni akartam vele, de végül is csak mára tudtuk megbeszélni. Többek között azért is, mert korrepetálnom kellett az egyik barátnőmet, meg, mintha neki is lett volna valami dolga. - Seung-ah eonnie! - kiáltottam fel, amikor kiszúrtam, ahogy közeledik. Még integettem is neki, pedig biztos, hogy a kiáltásom után észrevett engem. Viszont, nem tudtam magam visszafogni, a megszokott energialöketemmel üdvözöltem őt, és ha hagyta, akkor meg is öleltem, mint mindig, amikor köszönök neki. - Örülök neki, hogy el tudtál jönni. A nyári szünet óta nem igazán volt időnk beszélgetni. Mi a helyzet? Milyen az utolsó év? - A megszokott kérdésekkel bombáztam, és kíváncsian hallgattam a válaszait. - Eldöntötted már, hogy maradsz-e egyetemen? Anyáék is érdeklődtek utánad a múltkori levelükben. - Továbbra is kíváncsian faggatóztam, de az utolsó mondatomnál elkaptam róla a tekintetemet, és az egyenruhám zsebében kezdtem el kutakodni. Ha jól emlékszem, akkor zsebre vágtam a levelet, amikor leraktam a holmimat az ágyam mellé...
megjegyzés: uncsitesóóó ◊ zene ◊ szószám: 237[You must be registered and logged in to see this link.]
◊ zene ◊ szószám: 443
