2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Sikerül mindent nagyjából összehangolni, pedig őszintén szólva soha sem voltam az a kimondottan csapatjátékos típus, de most nincs más választásom. Arra hamar rá kellett jönnöm, hogy innen nem jutok ki csak úgy egyedül, muszáj vagyok összefogni a többiekkel, ha túl akarom élni és úgy fest sikerül. A rettenetes emléket, vagy mit is bezárom, aztán amikor végre eltűnik mindenki és újra magamhoz térek már nincs más dolgom, mint elrejteni úgy, hogy soha senki ne találja meg újra. Az biztos, hogy nem akarok odavisszakerülni és ha igaz az, amit azon a falon láttam... Zavartan pislogva nyúlok valahogy automatikusan a hasamhoz, miközben gyors tempóban indulok meg a mosdó felé. Brady... hamarosan találkozom vele és indulunk. El innen, oda ahol nem kell folyamatosan arra figyelnem, hogy épp ki van, vagy ki nincs a nyomomban. Aurorok... a bátyám, elég változatos a felhozatal és meg kell vallanom Agnese árgus pillantásai se nyerték el a tetszésemet és ki tudja talán még Nox is emlékezett rám halványan, ami szintén nem jó jel. A múltam túlzottan zavaros ahhoz, hogy sokan tudjanak róla, hogy ki vagy mi voltam ez előtt, hogy honnan szöktem el néhány hónapja.
//Köszönöm szépen a játékot, én a magam részéről nagyon élveztem! És a jutalmakat is köszönöm szépen! //
Chantal kifelé menet felkap egy serleget amely az egykori nagyterem utolsó maradványai közül lehet egy, ez majd kiválóan alkalmas lesz, hogy bele rejtse a tárgyat. A küszöbről még tudja aktiválni a fal vérmágiáját, a rúnákat berobbantva lobbant egyet a robbanó bájitalon, amely elkezd sercegni, forrrni. Max megsemmisíti pálca nélkül is a David-rémálom karmát, és arébb tudja húzni Caitlynt, hogy együtt támogassák egymást a kijáratig. A férfi előtt megsejlik a villanás, amely Dumbledore főnixét jelentheti. Rákoncentrál, és még hívja is, a mítikus állat egyből feléjük fordul, és heves szárnycsapásokkal közeledik. A fekete füst immár teljesen körbeveszi David testét, aki próbál kiszabadulni Chantal hálójából, tépi-szaggatja, de esélytelen, hogy pár pillanaton belül kijusson, és hogy harcoljon Agnese patrónusával, sok ez így most neki egyszerre. A grófnő pedig otthagyja a patrónust, és a mardekáros lány segítségére sietve elhoppanál. Legnagyobb meglepetésére működik! Akkor ez valóban nem az igazi Roxfort, hiszen ott ez nem működött volna. A főnix leszáll eléjük, és Max felé egy méltóságteljes csippanást hallat, hogy kapaszkodjanak. Caitlyn és Chantal át tudja ölelni a férfi lábát, derekát, amit találnak, a madár pedig felemelkedik. Chantal szorongatja a kupát, ebbe majd bele tudja zárni az emléket. A robbanó bájital ekkor éri el a forráspontját, és berobban, magába emésztve a falon található vérmágiát, s ezáltal az egész kastélyt. A sötét füst egy utolsó visítást hallat még, és végleg eltűnik. Az igazi David pedig Graves lábainál jelenik meg, immár magához tér.
[Graves, Nox, Jonathan, Georgiana]
Ezúttal Graves a gyorsabb, talán mert az otthonát védi, nem pedig megzakkant hatalomvágyó, mint Nox, akit már a farkas is támad. A fenevad ugrásból veti rá magát a halálfaló leányra, és bár a karját már nem éri el, de kellőképpen megzavarja ahhoz, hogy mielőtt bekapná a levitációt, Graves még egy tökéletes kábítóvarázzsal le tudjon csapni Noxra. Jonathan nekicsapódik Graves-nek, de a vadőr még eltalálja Noxot, aki elveszti az eszméletét, és már nem tér magához. Jonathan miután le tud kászálódni Graves-ről, visszaváltozik emberré, és már ura a cselekedeteinek. Graves félig a földön fekve még el tudja indítani a tűzvihart. A főépület felől hatalmas robbanás rázza meg a birtokot, Agnese hoppanál melléjük, és még éppen időben tudja hasznosítani a gyógyító képességeit, úgy fest Georgiana mégsem bénult le, csak becsípődhetett valami ideg, és a grófnő első gyógyítására helyrerándul, ettől fel tud ülni, ám jelentős fájdalmakkal. A tűzvihar közben tépi-szaggatja a polipot, egymás után találnak be a lángnyelvek, és az ősi lény darabokra robban. Belső szervei viszont nincsenek, mintha maga a mágia hozta volna valahogyan létre. Ekkor tér magához Nox is, immár kitisztult elmével. A főnix leszáll eléjük, de csak arra az időre, hogy mindenki bele tudjon kapaszkodni.
[Mindenki]
Fawkes felszáll a díszes társasággal, és egyre magasabbra száll, maga alatt hagyva a birtokot, amelyre ha lenéznek, nem csak az összeomló épületet láthatják, hanem az erdő, a birtok szépen besüpped a földbe, mintha valami mocsár lenne. Magába fordul az egész rémálom, amely azonban ismét előhívható, ha valaki egy bizonyos időben érkezik a birtokra. Kivéve ha Chantal örökre bezárja. Egy sötét villanás a szárnyalás közben, és mindenki magához tér, ahol éppen volt az álom előtt. Van azonban némi következménye a történteknek: Georgiana háta azért kissé fáj, de pár nap után el fog múlni. Graves ha a valóságban is elsétál a tópartra, megtalálja a polip tetemét, amely immár nem árthat senkinek, de úgy fest, volt fizikai teste. Chantal pedig heves hányingerrel ébred, és ha egy kicsit belegondol, mintha kimaradt volna a havi ciklusa. Állapotos?
//Nagyon köszönöm ennek a 9 főnek, hogy végig bírta, remélem nem volt nagyon zavaros, igyekeztem a ti elképzeléseiteket is belevinni, hogy közös legyen a mese, mindenki belerakja az elgondolásait. És persze némi jutalmon is gondolkoztam nektek. Nektek, és csakis nektek az alábbi négy bónusz jár, ami nem ehhez a karakterhez csatolandó kötelezően, hanem bármely karakteretekhez felhasználható, de értelemszerűen csak egyszer:
+1 kiemelkedő tudás (egy karakternek, akinek 2 kiemelkedője, vagy 1 született tehetség + 1 kiemelkedő van, kaphat még egy kiemelkedőt) +1 házpont dobás minusz nélkül (egy házpont dobás soron kívül, ha negatív, akkor újradobhatsz. Írd bele a dobásba, hogy nagymese) +1 karis dobás 50%-os szorzóval (egy karakterednek egy képességét, vagy egy született tehetségét újradobhatod, 50%-os szorzóval. Tehát ha 10%od van rá, a nagymese dobással 15% lesz, írd bele a dobásba, hogy nagymese) + 1 adventis segítség Luna irányába (az adventi naptár időszakában egy kvíznél kérhetsz egyetlen segítséget Lunánál. Hivatkozz a nagymesére.
Remélem tetszett, lehet még zárót írni, de nem kötelező^^//
Georgiana Findley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-11-20, 21:10
Örömmel konstatálom, hogy támadó varázslatom is van olyan sikeres, mint az eddigi védő varázslataim. Nem állok meg persze ezen örömködni, elvégre nem tanórán vagyunk, ahol a tanár dicsérete következne. Valahol mélyen örülnék, ha Lupin professzor is itt lenne a kis csapattal, legalább az iskola lezárását követően megnyugtathatnám, hogy úgy tűnik, a való/álomvilágban nem vagyok olyan kétbalkezes- és lábas, mint az óráin. Ez persze egy pillanat alatt rohan át elmémen, s mielőtt még egy újabb támadó varázslaton kezdhetnék dolgozni, netán egy ismételten nagyobb védővarázslaton – elvégre most megpiszkáltuk a lényt, hátha olyan, mint a vaddisznó, hogy sebesülten még agresszívebb – de tulajdonképpen nem jutok odáig, hogy döntsek. Egy éles fekete villanás belém fojt mindent, minden szót, minden fájdalomkiáltást, minden lélegzetvételt s minden gondolatot. Már felesleges is lenne azon lamentálni, hogy ha gyakorlottabb lettem volna, vagy csak jobb a reakcióidőm, talán tompíthattam volna az esést. Mert estem, ugye? Vagy repültem? Repültem s zuhantam a fájdalom áthatolhatatlan feketeségébe. Soha nem éreztem ilyen fájdalmat, nem is lenne szabad senkinek se ilyet éreznie. Soha. Nem tudom érzékelni, hogy mi zajlik körülöttem, jobb is talán, jobb nem tudni semmiről, igen, az lesz talán a legjobb, legalábbis egy időre, míg el nem múlik. A furcsa érzéketlenségben és tudattalanságomban a remény van velem, hogy ez is elmúlik majd egyszer.
Agnese Yermouth
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-11-20, 18:05
A-csapat
Nehéz választás és döntés. Caitlyn-ért megtette amit tudott, legalábbis e fura David-szerű lény ellen nem jutott eszébe más, csak a patrónus-bűbáj. Chantal lelépni készül, pedig Agnese is futott volna tovább, remélvén, hogy Caitlyn-t ki tudják így húzni a többiek is, de Max egyedül kevés lesz. Agnese meg szíve szerint menne inenn. Nem David miatt. Egyszerűen csak mentené Georgiana-t is, ha még nem késő. Ő bezsélte meg a lánnyal, hogy a tanév utolsó napja utáni napon találkozzanak és beszéljék meg a lány továbbtanulását. Az ő hibájából van itt a lány és nem hagyhatja, hogy meghaljon miatta! Megint egy olyan helyzetbe került, ahol pillanatnyi idő van arra, hogy eldöntse, ki éljen és ki haljon meg, pedig már korábban megfogadta még egyszer nem csinálja ezt. Most sem fog a grimoire használatához folyamodni... Ami azt illeti, lehet nincs is itt a könyv, nem érzi a jelenlétét a Roxfort mélyébe elrejtve... Mi van, ha ez nem is az igazi Roxfort? Hiszen sose volt ilyen közel a tó az udvarhoz, sosem volt az udvar szomszédságában sírkert ráadásul hatalmas kriptával kiépítve, és egészen bizonyos benne, hogy Dumbledore nem hagyná, hogy ez az iskola ide jusson, vagy ha valaki likvidálta Dumbledore-t, azt biztosan látványosan teszi, hiszen ki ne büszkélkedve vele, hogy korunk legnagyobb mágusát megölte? Gyorsan dönt: vágtában közelíti meg a Caitlyn-Max párost a háló közelében, talán még korábbi patrónusa tud egy kisebb tiszteletkört tenni, hogy elvonja az ál-David figyelmét. Megragadja ő is Caitlyn-t, hogy elhúzza David közeléből. Reméli, Max le tudja imádkozni azt a főnixet a magasból, mert ahogy odaért hozzájuk a madár, Agnese is rögtön hozzáér és már mondta is a rövid varázsigét. Nincs vesztenivalója, egy próbát megér, mert ha ez nem az igazi Roxfort, nem az,
ahogy ismerik, akkor a törvényei is talán mások: mi van, ha el tudnak együtt hopponálni innen le a tópartra Georgiana-hoz. Lesz munkája annak a gyógyító madárnak!
Nox Djarum
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-11-16, 15:29
A tónál
Bár váratlan(nak nem mondható) cselekedeteim némileg súlyos következményeket láttatnak a szemem előtt, én mégis úgy érzem, most jött el a pillanat, hogy megtaláljam a szerepemet a történetben. Egy rövid szemlélődés után körvonalazódik, hogy első gondolataim a lényről abszolúte teljes mértékben hamisnak bizonyultak, ennek ellenére a racionalitás talaján lábadozva rájövök, hogy túlélési esélyeim bizony jelentős mértékben csökkentek - azon tényből kifolyólag, hogy az eredeti csapat akivel ideérkeztem, immáron a riválisomnak számít. Ugyanakkor felmérvén, hogy a csápos lény, avagy a véres szemű farkas, a kiterült vadőr és az általam kettétört kiscsaj közül kinek az oldalán is van esélyem a további életben maradásra... Nos, egyértelműen a lény mellett voksolok. Szegény szenvedő csoda... Micsoda tudást rejthet magában. Valamit, ami túlmutat a kifacsart anyagi világunkon... Belegondolván közel sem biztos hogy meghálálja a mentése érdekében tett fáradozásaimat. De miért is várnék el ilyesmit? Hisz bármikor meghalhatok. De ha meg kell halnom, ne az emberek által haljak meg. Ne azok iránt a titkon mindig is gyűlölt lények iránt, akik közé a Sors kényszerített, és amivel azóta sem tudtam megbékélni, csupán beletörődni. Persze ezen röpke gondolatmenethez egy pillanat kell csupán, hamarosan a szemeim elé tárul tetteimnek súlya, s elsöprő sikeremtől diadalittas mosoly látszik átsuhanni az arcomon - feltételezvén hogy kilátszik a véres harc izgalmai mögül. Nincs sok időm a következő lépésre, hisz rögtön kétfelől érkezik az újabb támadás. Georgiana ugyan likvidálva, de Jonathan és legfőképpen Graves további veszélyforrást jelentenek. Sejtem, sőt mi több őt ismervén szinte tudom, hogy mi lesz első lépése amint feltápászkodik, így időbeli és helyzetbeli előnyömet kihasználva megpróbálok két legyet ütni egy csapásra. Amint enyhe csalódottsággal észlelem, hogy a farkasformát öltött férfi cikk-cakkban felém közeledik, nemes egyszerűséggel, egy jól irányzott levitációs bűbájjal megpróbálom felemelni, és teljes erőmből hozzávágni a még látszólag jócskán megszédült Graveshez, megelőzvén további támadásait. Tudatomban immáron letisztult célok cikáznak: szó sincs semmiféle csökönyös érzelemkitörésről, egyértelmű célom, hogy korábbi társaimat eltéve láb alól szerezzek új szövetségest a lény "személyében", ezáltal önerőből kievickélve a szorult helyzetből, továbbra is a különös sötét tudás iránt szomjazva. És persze ha úgy adódna: kegyelemről szó sem lehet - hisz ha a groteszk lény netán változatlanul meg szándékozna ölni, meggyengült állapotában talán képes lennék elbánni vele, s ha időközben a csapat másik fele is felbukkanna, nyugodt szívvel mondhatnám, hogy a többiek bár hősiesen küzdöttek, elestek a szörny ellen vívott kemény csatában, melynek támadását végül csak én éltem túl. Ez persze csak a rosszabbik végkimenetel, de nem árt minden szempontból felmérni a helyzetet.
David LaFayette
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-11-16, 07:38
A lány – aki a legközelebb heyezkedik el hozzám – megpróbál elmenekülni, de természetesen itt is én vagyok a gyorsabb. Hiába az emberi test, melyben most vagyok, a képességeim nagyja így is megmaradt, ezek közül pedig talán a gyorsaság az, amiből egy fikarcnyi sem veszett el. Villámgyorsan ragadom hát meg a lány vállát, majd csapom a szemközti falhoz, amikor pedig végül a földre csúszik, egy pillanat alatt a hasába mélyítem karmaimat, melyek immár egy ragadozó végtagjaira emlékeztetnek, semmint egy emberére. Kész, vége, innen már egy ember sem tud menekülni... Az emberi lény ruhái immár vörösben pompáznak a saját vérétől, én pedig élvezettel fürdök benne. Lenyalom az arcomra fröccsent vér nagyját, majd hirtelen elmosolyodom. Számukra olyasminek tűnhet a dolog, mintha egy baráti, őszinte mosoly lenne, ami inkább bíztató, semmint rosszakaró. Erről azonban szó sincs: élvezem az öldöklést, szeretem hallani a fájdalmas sikolyokat, melyeket én desszertként fogyasztok az emberi vér és belsőségek mellé. - Azt hiszitek, ezzel vissza tudtok tartani? - pillantok arra a néhány emberre, akik a körém felvont burkon kívül állnak, de egyelőre meg sem próbálok kiszabadulni. Elvégre, az éhségem nagy, amit csillapítanom kellett, hogy ismét visszatérhessen a régi erőm. Nem mintha így nem lenne elég nagy, de nekem ennél többre van szükségem belőle. Az emberek, ha összefognak, sok mindent el tudnak érni, talán még ellenem is. - Végzek a lánnyal, utána veletek is... Nem mozog a szám, hiszen nem szóban közlöm velük a dolgot, hanem a gondolatok útján, így mindenki hallhatja, talán az alattam fekvő, sebesült lány a leghangosabban. Ő van a legközelebb hozzám, a mi kommunikációnk pedig függ a távolságról is. Minél messzebb van valaki, annál halkabb a dolog, pár km után pedig már el is hall. Épphogy végzek a mondandómmal, fordulok is vissza a lány felé, ekkor azonban egy kéz jelenik meg a látóteremben, én pedig hiába vagyok gyors, egy hirtelen jött átok ellen már nem tudok mit tenni, A kezem darabokra robban, én pedig rémisztő sikolyt hallatok, miközben a lányt a burkon kívülre húzzák. Nem érdekel, egyelőre a gyógyulásom a fontosabb, pár pillanat múltán pedig ismét kinő a karom. Gyengébb ugyan, mint az eddigi, nincs is benne annyi erő, a teljes regenerálódás időbe telik számomra. - Mindannyian itt fogtok pusztulni! - újabb fenyegető gondolathullám, miközben az új karomat fogom, hiszen a fájdalom még mindig elég éles, majd fenyegető pillantást vetek arra a mágusra, aki ezt tette velem: - Nemsokára kiszabadulok innen, és veled kezdem... Hiába vannak itt a többiek, lassú halálod lesz, erről gondoskodni fogok... Már nem érdekel a lány, hiszen haldoklik, talán meg is hal, mire én innen kijutok. Mert időbe fog telni, ez mát mindennél biztosabb számomra...[/color][/color]
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-11-15, 13:42
Sajnálatosan egy ostoba és mondhatni kezdők hibájába esett. Az érzelmek széles skálájából egy úrrá lett rajta. Immár késő volt bármit is cselekedni, a fejébe hasító fájdalom elűzte a meglepődést, és helyette befurakodott a harag. A harag, amiért ennyire ostobán viselkedett. De nincs több ideje méregzsáknak lenni, hiszen valami furát vett észre magán. Nem azt, hogy vörös függöny hullt a szeme elé. Hanem azt, hogy hiába is akarna felnyúlni, és letörölni a vért, nem ér el vele semmit, és ahogy jobban körbenéz, mintha alacsonyabbról szemlélné az eseményeket. Lenézett a földre, és bizony nem a mocskos, de drága cipőjét látja, amit sajnos ki kell majd dobnia. Hanem két, szőrős mancsot. ~ A pokolba.- a lény csapása valahogy átváltoztatta farkassá, és ha ez nem lenne elég, hiába próbálkozik, nem sikerül visszaalakulnia. ~ Nagyszerű, ez egyenesen nagyszerű.- szó szerint képes lenne morogni, de helyette csak magában átkozódik. S ez annyira elvonta a figyelmét, hogy kis híján kihagyja azt, ahogy a nőszemély kis társaságuk ellen fordul. Micsoda „váratlan” fordulat. De nem ér rá ezzel foglalkozni, ahogy a sérült lánnyal se. Neki feltehetőleg már vége, egyszerűbb lenne, ha valaki megadná neki a kegyelemdöfést. Graves is ahelyett, hogy farkasszemet néz egy farkassal, foglalkozhatna a lánnyal, esetleg a nőszeméllyel. Forgatni kezdte a szemeit, és ha képesek erre a farkasok, akkor a pofájára eléggé lenéző tekintet ült ki. Nemes egyszerűséggel hátat fordított Gravesnek, és cik-cakban Nox felé iramodott. Habár a fejére mért ütés miatt még kába, de elszökni most nem fog, feltehetőleg nem érne el vele semmit. Megpróbál elég közel kerülni hozzá, hogy rávethesse magát, és viszonozza a kedvességet. Bár nem kifejezetten érdekli az árulásnak a ténye, hiszen a véletlenek miatt Jonathant nem érinti. De az már igen, hogy egy hisztérika miatt romlanak a túlélés esélyei. S ha sikerült elég közzel kerülnie Noxhoz, akkor ráveti magát, és ha meg nem is öli, de a karját marcangolni kezdi. Remélhetőleg elég lesz ahhoz, hogy észhez térjen, de ha nem is, akkor talán a fájdalom miatt cselekvésképtelen lesz.
Hiába minden.... hiába sikerül elkerülnöm, és kisebb sérülésekkel megúsznom az eddigi csapásokat, ha nem vagyok mégsem elég gyors és ügyes. Nem értek én ezekhez a dolgokhoz, csak egy egyszerű gyógyító vagyok, aki mindent megtesz azért, hogy az emberek megmeneküljenek a haláltól. Most, azzal a csöppnyi erőmmel, ami megmaradt, nem sikerül semmit sem tennem. Pedig szükségük lenne rám. Nagy szükségük. David viszont teljesen engem szemelt ki magának és a következő pillanatban csak egy őrült fájdalmat érzek a hasamnál. A karmok belém szúródnak, elviselhetetlen érzés járja át minden porcikámat. A külvilágot szinte nem is hallom már, csak erre tudok koncentrálni. Teljesen elvesztem, ezt gondolom jelenleg. A következő pillanatban már a földön fekszem, reszkető kezemmel a hasamat fogom, amiből élénkszínű vér csordogál kifelé, átitatva a ruháimat. Látom, ahogyan a többiek tehetetlenek, szinte teljesen leperegnek előttem utolsó perceim, főleg amikor a háló körénk fonódik. Szólni nem tudok, a fájdalom uralja a testemet, erőm pedig nincs varázsolni. Mégis felcsillan a remény egyetlen apró szikrája, amikor Max kezét érzem az enyémen, és megpróbál kihúzni David -lény mellől. Ez még közel sem jelenti azt, hogy el tudok menekülni, hiszen ilyen sérüléssel még felállni sem vagyok képes. Jól jönne most ide még egy gyógyító, aki legalább egy picit tudna segíteni rajtam, hogy felkeljek és kimenjek ebből a csapdából.
*Az egész annyira félelmetes és hihetetlen,még sosem láttam ilyet, persze nem is kerültem bele semmibe és a néhány kisebb balesettől eltekintve került a baj is. Most viszont úgy tűnik a legnagyobb kulimászba kerültem és nem úgy áll a helyzet, hogy egyhamar kikerülök belőle. Bár lenne pár ötletem, a megvalósításhoz sem idő sem pártoló nincs. Sajnálatos módon az egyetlen aki mellém áll az pont az a lány akit a David nevű akármicsoda, karmos kezű rém elkap. Én még félre tudok ugrani de a lány már nem, hiába figyelmezteti David egy szabad pillanatában amikor önmaga, elméje átveszi az uralmat a benne parazitaként harcoló lény felett, de csak egyetlen tőmondatra futja, aztán végleg elnyeli. *-TEJÓSZAGÚMERLINSZAKÁLLA! *A karmok a lány hasába fúródnak, én elfordulok mert látni sem bírom, immár nincs mit tenni,mindketten elvesztek. Vagy talán még sem….Áttetsző burok veszi körül őket mely már nem enged át semmit sem magán, mi még megmenekülhetünk…talán a lány is, talán David is. Valahogy. A másik társaság korábban eltűnt hölgye tér vissza és patrónus bűbájt alkalmaz, egyes esetekben ez megfelelő lehet akkor is ha nem dementorról van szó. Nem gondolkodom azon, hogy magamat mentsem, egyszer az életben tehetek én is valami jót, valamit amit nem ronthatok el. Elindulok azonnal a falhoz, hogy legalább a lányt kiszabadítsam, talán még lehet rajta segíteni, meg kell próbálnom. Amint alkalmam nyílik rá megteszem, a kezéért nyúlok s közben a karmos kézre küldök egy megsemmisítő bűbájt. Persze pálca nélkül. Én megteszem, meg akarom tenni és ez a gondolat olyan erőt ad amilyen sosem volt. Talán én is meghalok, de ez az egész nem fog beteljesülni ha rajtam múlik. Ám nem csak rajtam múlik. Nem tudom honnan kúszi fel bennem az érzés, egy emlék Dumblesore-ról és arról, hogy aki a Roxfortban segítséget kér az meg is kapja, mindegy honnan jön, néha a legváratlanabb helyről, de jön. Dumbledore-ról pedig Fox jut eszembe, a főnix aki Harrynek is segített, ki ne hallott volna a történetről….*-Segíts Fox! Kérlek segíts! *Már látom is, nem tudom, hogy valóság-e vagy csupán a vágyaim kivetülése, egy álomkép. Ez az amit utoljára látok talán.*
Csak finoman fújtatok egyet Max javaslatára. Én mindig inkább a saját bőrömet védem, mint hogy kockáztassak másokért. Akár mind itt veszhetünk, ha olyasmivel próbálkozunk meg, aminek ki tudja hogy milyen vége lehet és valahogy nem hiszek abban, hogy ez az egész végül akár jól is zárulhat, főleg nem Davidre nézve. A világ elveszít vele egy helyes pofit... ez tényleg igen szomorú lenne, ám megmenekülünk mi többiek. Persze itt a legfontosabb, hogy főleg én... de fogjuk rá, hogy érdekelhet távolról, hogy így a többiek is. - Túlságosan kockázatos... - rázom meg a fejemet végül csak magam előtt, mielőtt még bármit is tennék. Nyílt harcba nem megyek bele, nem őrültem meg, távol maradok Davidtől, amennyire csak lehet, azzal foglalkozom, amit a falon láttam és az az elsődleges célom, hogy ha tényleg igaz, amit ott láttam, akkor ne kerüljön ide a lányom... már ha egyáltalán létezik olyan, hogy nekem valaha gyerekem lesz, mert hogy anyának sosem gondoltam volna alkalmasnak magamat, annyi biztos. A bebörtönzés legalább sikerül, többet nem teszek, távol tartom magamat az egésztől, eszem ágában sincsen az életemet kockáztatni másért, az akció után kifelé veszem az irányt és remélem, hogy lesz, aki megteszi, hogy felrobbantsa a helyet. Ha más nem, akkor még a kijáratból a falra, ahol az írást olvastam tudok varázsolni talán egy robbantást, aztán távozom is. Találomra kapom fel az első kezem ügyébe kerülő tárgyat, mert nem akarom, hogy a lányom, ha tényleg lesz is valaha ide kerüljön bármikor is. A helyet el kell rejteni, ehhez pedig kell valami, amibe belekerül és azt lehet elrejteni.
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
NOX, GEORGIANA, JONATHAN ÉS GRAVES
Tökéletes meglepetésként ér Nox összeroppanása, de felocsúdni sincs időm és már el is ér az ereje. Elterülök mint a rohadt nád, és már épp talpra kecmeregnék fájdalmasan-bpsszúsan morogva amikor végre eljut a tudatomig - Georgiana kis híján belehalt a támadásba. Csak egyetlen pillantásba kerül, és már látom hogy nagy a baj körülöttem. Az eddigi dühöm, félelmeim egy csapásra eltűnnek, elmém kisimul és megnyugszik, ahogy kivonul a tudatos énem az egyenletből, mintha csak kívülről szemlélné az egész helyzetet. Helyette a harci ösztöneim veszik át az irányítást, számító-rideg módon értékelve mindent ami csak körülöttem történik, hogy aztán ennek megfelelően cselekdjek. Az elsődleges fenyegetés immár Nox, így megidézek egy kábítóvarázst - üvölteném is az igét teli torokból, ám arra már nincs szükség. Második célpontom a csápos kreatúra, rá egy újabb adag tűzvihart idézek a kezemet kinyújtva, ezúttal úgy irányítva az erőt hogy az Akármit eltaszítsa a közelünkből. Johnatan-farkasra már nincs lehetőségem bűbájt bocsájtani, így csak szembe fordulok vele és felkészülök hogy puszta kézzel intézzem el - már ha szükséges. Georgiana pedig muszáj hogy szenvedjen, amíg el nem intézem ezt az egészet, és véget nem ér a közös rémálmunk. Fel sem tűnik, de az arcomra egykedvű kifejezés fagyott, így meg sem szólalok az egész alatt...
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-11-08, 20:13
Jonathan úgy meglepődik, hogy a különös káoszlény első tapadókorongos csapása őt éri. Fejbe találták, és ez olyan magától értetődő folyamatot indít el az elméjében, hogy azonnal farkassá alakul anélkül, hogy ura lenne a cselekedeteinek. A tudatát megtartja, hiszen animágus, de nem tudja befolyásolni a folyamatot, és módosítani sem. A szemébe vér csorog, majdnem betört a koponyája, de fel tud tápászkodni, hogy eldöntse, támad, vagy sem. Graves és Georgiana a tűz erejét használják fel, és talán jó is az ötlet, hiszen a lény víz alapú lehet, ha már a tó mélyéről tör fel. Ám ez a torz rémálom sokkal inkább valami más dimenzióból származó lény, aki inkább az álmaikban él, még ha az evilági megtesülését talán el is pusztíthatják. A tűzörvény és a tűzgolyó útjára indul, több helyen is becsapódnak a lángnyelvek, és emésztik a polip-pók testét, ami sivít, süvölt a fájdalomtól, cafatok robbannak ki a testéből. Ám váratlan segítsége támad Nox személyében, aki vélhetően mindig is sokkal sötétebb teremtmény volt, mint hitték róla a külseje alapján. A patrónusa is polip, úgy fest, a lénnyel kötődnek is egymáshoz. A farkas felett most átszáll a mágiája, Gravest mellbe taszítja, de az igazi áldozat Georgiana, aki elég törékeny, hogy az elemi erő tökéletesen telibe kapja. Egy fa törzséhez csapja a sötét boszorkány, és hangos reccsenés hallatszik. Ám nem a fa volt az.. A mardekáros lány gerince kétrét roppanva törik el, teste éppen az ellenkező irányba hajlik, mint kéne, és rongybabaként zuhany a földre, éppen Graves lába elé. Moccanni nem tud nyaktól lefelé, a fájdalmat viszont az elméjében érzi, szinte pusztító tűz járja át elme minden zegét-zugát. Aztán a fájdalom elillan, és hűvös érzet tör rá, fázik.. A szája szélén lassan vérfolyam kezd el csordogálni. Nox pedig nem talál semmi alternatív megoldást, egyértelműen ez a lény az, aki lelkeket nyalogat, most éppen rájuk van szüksége. Bár ha a lány segített neki, megmenekülhet. Most az a kérdés, hogy a tántorgó Graves-t támadja meg, vagy a lényt...?
[Chantal, David, Caitlyn, Max, Agnese]
Agnese a megjelenő szellemlénytől már csak sugallatokat kap, érdemi párbeszédre az alaknak már nincsen lehetősége. Három kép villan be az elméjébe. A tóparton haldokló Georgiana, aki még megmenthető. David, akinek a lidérc viseli már az alakját, de ha meg is hal itt, a grófnő érzi, hogy a valódi tanár fel tud ébredni.. mert Agnese-nek az az érzése, hogy David már az elejétől fogva nem az igazi tanár, a sötét füst jött velük végig, őt kell legyőzni. És Caitlyn aki komoly sebet kapott, de talán őt a társai is meg tudják menteni. Aki leginkább rá szorul, az Georgiana! Az egykori David immár minden emberi mivoltát levetőzi, vad harcot vív Caitlynnel, és Max-szel, eddig még szerencséjük volt, de végül a lányt kapja el, mert már nem tud uralkodni magát, és a karmok, amiket növesztett, áthatolnak Caitlyn gyomorfalán, belső szerveket is sértve, úgy szögezi a földhöz, mint valami bogarat, Max viszont arébb tud szökkenni. Ekkor érkezik Chantal a megoldással, meg kell börtönözni a lényt, és rárobbantani a helységet, amely valaha a Roxfort nagyterme volt. Varázslata hálószerűen borul az egykori tanárra, viszont nem csak őt, hanem Caitlynt is magába szívja. Ekkorra ér vissza Agnese, aki a patrónusával rést nyit Chantal hálóján, és ki tudják húzni a lény alól Caitlynt. Kérdés, hogy van-e értelme. David most nem tud szabadulni, de kérdés, hogy meddig. A megoldás adott, ott van a bájital, amelynek ugyan Agnese visszarakta a komponenseit a sírokba, de a Chantal által megnyílt vérfal elég komoly mágiát sugároz ahhoz, hogy egy sima robbanó bájitalt a falra dobva az egész épület a levegőbe repülhet. De most következik a kérdés, hogy ki marad ott a haldokló David-licérccel, hogy feláldozza magát a csapatért? Max eközben viszont valami furcsát érez, mintha a halványuló álomkép tényleg meg-megremegne, és a valóság nyúl feléjük. Igen világlátott alakról van szó, aki sok növényt és állatot ismer, hallott már Dumbledore legendás főnixéről is. Mintha a nagyterem ablakából a főnixet látná felvillanni a ködben. Meg tudja valahogy idézni, hogy elmenekülhessenek általa a rémálomból? Chantal már majdnem a küszöbön, úgy véli, hogy alaposan bevédte magát, és elkerülheti ezt a rémes jövőt, amit nekik szánt a sors, de úgy véli, hogy nem elég csak felrobbantani az épületet Daviddel együtt, és elmenekülni, ha nem akarja, hogy mondjuk a leendő gyermeke is találkozzon ezzel a rémséggel, hanem miután ő ismeri a sötét varázslatokat, ennek az alternatív roxfortnak az emlékét belehelyezhetné egy tárgyba, hogy jó messze elássa, eldugja. Akkor talán végleg eltűnik a homályban.
Nox Djarum
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-11-03, 11:48
A tónál
A Jonathannal és a többiekkel kialakított eszmecserét nem folytatnám, mindenesetre magamban már a kezdetektől elkönyveltem, hogy itt bizony senki ne számítson senkire, ha a saját élete forog kockán. Egy dolog a kölcsönös segítségnyújtás, egy másik meg az önfeláldozás. Utóbbiban jobb, ha senki nem reménykedik... Egy viszonylag monoton séta elteltével egyre közelebb és közelebb jutunk a tóparthoz. Ahogy ez folyamatosan közeleg, belül egyre inkább magával ragad az a bizonyos sötét, mámorító entitás. Hazudnék, ha azt mondanám nem találom vonzónak az érzést. Pont a hátborzongatósága az, amitől szenvedélyes kíváncsiságom felpezsdülve várja a szemtől szembeni találkozást. Ez hamarost meg is történik, s megpillantván a különös lényt, egy pillanatra a szívemhez kapok. Ijedtséggel vegyített gyönyör ez, egész egyszerűen lenyűgöz a lény groteszk komplexitása. Micsoda teremtmény... Lélegzetelállító. Azonban úgy tűnik innovatív megjelenése csupán bennem kelt instant extázist, s a többiek máris elkezdik reflexszerűen tűzgolyókkal dobálni, mely láttán azonnal ereimbe fagy a vér. - Nemnemnemnem... - Fogom a fejem kétségbeesetten. Bolondok... Az a fránya, elvakult harci vér... Micsoda története volna ennek a lénynek, micsoda lehetőségeket rejtene. De nem! Ők el akarják pusztítani, anélkül, hogy megértenék! Ó nemnemnem... Ezen bosszússágomtól felbuzdulva én inkább ijedten elkezdek mászkálni a tó partján, valamiféle alternatív megoldás után kutatva. Ha sejtéseim nem csalnak, nem ez a lény maga minden baj okozója, és a terv elsődleges megalkotója. Véleményem szerint ő csak egy támadásképtelen hordozó, egy közvetítő, vagy netán egyfajta illúziógenerátor... De semmiképp sem maga a kigondoló. - ELÉG! - kiáltok rá a másik három delikvensre, majd egy temperamentumos karlendítéssel - szintén elemi erőt használva - igyekszem nekilökni őket egy jókora fának. Nem tudom pontosan mi ütött belém, talán csak megbódított a lényből áradó rejtélyes sötétség, de... De úgy érzem, a lény mellé kell hogy álljak. Nem törődök a következményekkel, az említett teremtmény reakciójával sem, de úgy érzem a kezembe kell vennem a történet irányítását. Itt, a tóparton rejlik a cselekmény egy jelentős darabkája. Egy olyan része, melytől akár a többiek sorsa is függhet... S ez a hatalomvágy mintha teljesen elcsavarta volna a fejemet. Egyszerre gyülemlik fel bennem a kitaszított életből fakadó bosszúvágy, s a megalomán tudáséhség. Összezavarodtam. Nem engedhetem, hogy elpusztítsák a lényt, még most nem... Meg kell akadályoznom.
// hatoskát dobtam //
Georgiana Findley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-11-01, 19:39
Most nem kezdek bemutatkozni, csupán intek a két ismeretlen felnőttnek. Sose láttam őket, meglepő, hogy a tanév befejeztével mennyi idegen mászkál a Birtokon. Vagy ilyenkor szállodaként működik a Roxfort? Nehezen tudom elképzelni. Nagyon magyaráznom sem kell, miért jöttem, nem firtatják. Az a lényeg, hogy leérjünk a tóhoz, ennyit tudok, mivel a feléről lemaradtam, mikor ezt a „kirándulást” eltervezték. A lényeg, hogy boruljon a sakktábla. Na, de ilyen figurára nem számítottam. - Mi ez?? Költői kérdés, nem várok igazából választ, ha megmondanák ennek a lénynek a nevét, akkor se tudnék többet róla. Graves tűzzel támadja, ez pont elég nekem, hasonló varázslaton dolgozok, a rettentően undi-undi-undi-undi-undi szívókorongokat veszem célba robbantó varázslatokkal. Lehet lefagyasztanám őket, de mint már mondtam, ha Graves inkább tűzzel támad, akkor inkább én is a tüzes vonalon dolgozok. Ha más nem, remélhetőleg a Confringo átokkal pár lábat is eltüntetnék, abból is meglehetősen undorítóan sok van.
Dobás: 9
Agnese Yermouth
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-11-01, 13:28
A-csapat
A megjelenő fehér füstre biztos, ami biztos alapon hátrál pár lépést a kripta kijárata felé, hiszen nem tudhatja, mit idézett elő tettével. Kellemes csalódás lesz, hogy ezúttal nem a párszaszájút hallja, hanem egy férfit, aki határozottan Griffendél Godrickot formázza, és a kellemes csalódáson túl megnyugtató is. Magában felír egy piros pontot az alapító szellemének vagy kivetülésének javára, amiért ifjúnak nevezi őt, de egy fekete pontot is halványan mellé satíroz, amiért még Godrik is munkaköri leírásának tekinti, hogy rébuszokban beszéljen. Hogy az ereklyevadászatban sok talánnyal dolgozik és még élvezi is általában, az rendben van, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül erre vágyik mindig. Főleg ha tényleg valaki élete a tét. - Legyen az, aki a legnagyobb veszélyben van. - Minthogy Griffendél Godrick azt nem jelezte, hogy a ladynek nyakába kell kapnia a lábait úgy rohannia le a tóhoz meg a kastélyba is aztán, hogy megnézhesse, ki szorul rá a legjobban, hát a lady úgy vélte, az alapítótól kell kívánni. Elvégre ha kifulladva a futástól oda is ér bármelyik helyszínre, ő ugyan mit tehetne a megmentésért? Itt nála valami sokkal hatalmasabb dologgal kell szembenézniük, így logikusnak tűnt elsőre, hogy az alapítóhoz kell fordulni. Gondolt rá, hogy kollégája, David nevét mondja, mert legutolsó információ szerint ő nézett ki a legrosszabbul, de nem tudja, hogy az eltelt időben mi történt: életben van-e egyáltalán még David, más került-e veszélybe akár David miatt, akár másvalami vagy másvalaki miatt. Nehéz így bölcsnek és igazságosnak lenni. Az adott talányos válasszal reméli, megfelelő személyt ment meg, mert számos nem iskolához tartozó személy is jelen van az iskola területén és Agnese egyiküket sem fogadná fel gyermekvigyázónak, de nem volna méltó hozzá sem, ha az előítéleteire hagyatkozna. Ha viszont Griffendél Godrik szerint most neki kell futnia megmenteni valakit vagy az Agnesé-nek mondott szavai után ismét elnyelte fehér füst alakját a semmi, akkor nincs mit tenni, mint futni és jobb híján akkor utolsó információira hagyatkozik: David-et kell megmenteni, így hát felé veszi akkor az irányt. Ha sikerült még időben elérnie oda, ahol ők vannak, és ha nem kapott Griffendél Godrick-tól jobb ötletet, akkor a fekete füstös, karmos kezű David felé emeli kezét pálca híján és egy londoni házban történtekre gondol. - Expecto patronum! - Tisztában van vele, hogy nem dementor David, de hátha az őt körülölelő vagy benne lévő halált is el lehet ezzel ijeszteni vagy legalább megzavarni, míg valamit kitalálnak a többiek kollégája megmentésére. Ha a varázslat sikerül, akkor előbb egy hüllőszerű fej jelenik meg éles hegyes fogait megmutatván széttátva pofáját, majd a rendkívül hosszú nyakban folytatódik és
A testem alakul, mássá lesz, a vér pedig apad, ahogy folyik belőlem, ez egyszerűen nem lehetséges. Páni félelemmel tekintek le magamra, miközben a többiek támogatnak és egyszerűen nem akarom felfogni, hogy nekem már halottnak kellene lennem... Mégis, valamiért sokkal jobban vagyok, mint eddig, nem számít a sok vér, semmi. Egészségesnek érzem magam, olyasvalakinek, aki bármit megtehet. Az életenergiám is tülteng, ez annyira más, mint amira az ember normális esetben számítana. Nem igazán foglalkozom Chantallal, nem lep meg a nő viselkedése, bizonyos vagyok ugyanis abban, hogy hasonló helyzetben én is ugyanígy tennék. Az emberi természet már csak ilyen, menekülünk az elől, ami veszélyt jelenthet ránk. Főleg akkor, ha nem is igazán tudjuk behatárolni a ránk váró dolgok eredetét. Márpedig az, hogy mi van velem, egyelőre előttem is teljesen tisztázatlan. Mindenesetre, két ember még mellettem marad, amiért természetesen hálás vagyok. - Köszönöm – rebegem gyengén, habár testileg tényleg teljesen jól vagyok, és mégis... A szememre egyre gyakrabban ereszkedik köd, és olyankor sohasem tudom, mit is teszek éppen. A gyilkos vágy, mely a hatalmába kerít olykor-olykor, most még legyőzhető, de mi lesz később? Aggaszt, hogy semmit sem tudunk arról, ami velünk történik, ez még ebben a világban sem jó jel. A terembe lépve azonban megváltozik a testem, én pedig ismét teljesen elvesztem az uralmam magam felett. Az utolsó, amit még képes vagyok tiszta elmével észrevenni, az az hogy a kezeim helyett immár karmokban végződő valamik vannak, melyek vészjóslóan imbolyognak a törzsöm mellett. Semmi kétség, ez gyilkolásra is tökéletesen alkalmas. Egyetlen erősebb mozdulat és az áldozatnak annyi... Egy szempillantás alatt végezni tudnék bárkivel. Időm sincs arra, hogy gondolatmenetem végére érjek, szinte rögtön mozgásba is lendülök. Elsőként Maxot veszem célba, őt azonban nem sikerül eltalálnom, így csalódottan fordulok a nő irányába és ugrok utána... Sikertelen viszont minden igyekezetem, egyszerűen nem megy a dolog. - Meneküljenek! - kiáltom el magam kétségbeesetten, amikor egy pillanatra sikerül átvennem az uralmam a dolog felett, arról viszont fogalmam sincs, merre tudnának kijutni a társaim. Kijáratok vannak persze, minden bizonnyal, azokat azonban meg kell találni, és ez időbe telne. Nem, idejük nem sok van, úgy tűnik, én is a végét járom a sajátoménak, már csak a körülöttem gomolygó fekete füstből ítélve is. Nem vagyok már önmagam, ez teljesen nyilvánvaló. Megpróbálom elmém segítségével felvenni a kapcsolatot a bennem megszálló lénnyel, de egyáltalán nem biztos, hogy sikerrel járok. Testem azonban ismét nekirugaszkodik, hogy újabb támadásommal a földre kényszerítsek valakit.[/color]
A többiekre szinte figyelni sem figyelek, gyógyítóként kötelességemnek érzem, hogy segítsek az elég rosszul kinéző Daviden. Mégsem tudnom mit tegyek. Láthatóan a mellettem állók is igen tanácstalanok ez ügyben. Főleg, ahogyan elkezd megváltozni a másik... nem várok a végzetemre, a karmokat meglátva engedem őt el, szinte lököm el magamtól és mellette én is egy jó nagyot ugrok hátra, aminek folytán szerencsére sikerül elkerülnöm a végzetes csapást. Azért elkerekedett szemekkel pillantok körbe, reménykedve, hogy másnak sem lett semmi baja és próbálok a lehető legtávolabb maradni egyelőre a férfitól, hiszen bármikor megismétlődhet ez a kellemetlen helyzet. De vajon mi történhetett vele? Ekkor kapom fel a fejemet Max kérdésére és ötletelésére, amit valószínűleg Chantal felé fűzött. - Én támogatom az ötletét. Egy próbát talán megérhet... - Pillantok Maxre és a többieket figyelem közben, hogy mi történik. Nem hagynék senkit sem hátra úgy, hogy ne próbálnánk meg valamit tenni. Még az előző támadás sokkja miatt kicsit szaporábban veszem a levegőt, mi várhat még ránk? Ez már most is elég szörnyű...
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-10-27, 22:31
A tó csapat.
Bár nem adja jelét annak, hogy mennyire is igaza van Noxnak, de magában egyet kell hogy értsen a nővel. Nem érdekli, hogy a jelenlévők élnek vagy halnak. A saját bőre már annál inkább, de hogy túlélje, ahhoz csapatjátékot kell játszania. Ez már bebizonyosodott az erdőben tett séta közben is, ahol majdnem sikerült pontot tennie a történetére. - Sértő, hogy ezt feltételezi, kedves hölgyem.- a tegezést nem említi, pedig illendő lenne, ha Nox elhagyná, hiszen Jonathan az idősebb. De be kell tudnia annak, hogy a mai fiatalság már ennyire nem ad az illemre, és csak az alkohol, paráznaság az, ami érdekli őket. Rémes hogy hova is fajult a világ. - Nocsak.- bővült a kis társaságuk, bár az okát nem érti, de nem is firtatja. Inkább az érdekli, ami a tó felől árad. Valami egészen sötét, mondhatni gonosz, mintha hívná a Jonathanban lakozó árnyat, és ez felettébb mulatatja a férfit. - Megdöbbentő, egész egyszerűen megdöbbentő.- maguktól buktak ki belőle a meglepődött szavak. Nehéz elérni Jonathannál ezt az állapotot, de ennek az akárminek most sikerült. Groteszk, és egyben elnyűgöző is. Hihetetlen, hogy ilyen lény is létezhet a világban, minden bizonnyal egy új fajt találtak, és talán, amint elhagyja a testét a döbbenet, akkor gondolkozhat azon is, hogy milyen nevet adjanak neki, persze csak is azután, hogy már végeztek vele. Amihez a jó vadőr már hozzá is látott, talán nem ártana majd segíteni is neki.
//dobás:2
Ellnézést, hogy most, napkőzben akartam, azt hittem be is ment, de a jelek szerint csak a previewre kattoltam.//
*Nem jó ez, határozottan nem jó. Fogalmam sincs mibe keveredtünk, de nagyon remélem, hogy csak egy rossz álom és hamarosan felébredek. Mind felébredünk. Kísérteties érzés, hogy valószínűleg mind ugyanazt álmodjuk, ha felébredek, érdemes lenne ezt megvitatni. Egyelőre azonban úgy tűnik bármi is legyen ez, meg kell küzdenünk vele, különben nem éljük túl és ha valaki meghal egy ilyen mágikus álomban, ha életben is marad a teste, az agya már csak egy marék rozs marad, amit az idő zabál fel. Határozottan nem jó kilátások. Sajnálatos módon a Davidnek szólított férfi előresietett ebben az állapotban és jócskán megelőzött minket. A fekete, gomolygó füst Voldemortot és a Halálfalókat juttatja eszembe, és azokat a sötét varázslatokat melyeket a nagyúr vitt véghez. Mindehhez hozzájön még az is, hogy visszakerültünk a Roxfortba, a kastély egyfajta mágikus gócpont, az itt felhalmozott bűvös tárgyak élnek, lélegeznek, lüktetnek. Hiába zárták a szükség szobájába, hiába védi némelyiket százszoros pajzs bűbáj, attól még léteznek. Elég egyetlen lökés, mint kiszáradt fűnek a szikra és robban minden. A bájos vörös hajú hölgy is ( Caithlyn) hozzám hasonlóan tanácstalan, csak a másik hölgy kutakodik, aki korábban Davide támogatta, mostanra azonban eltávolodott tőle. Ő tette jól, de hát én már csak ilyen vagyok, segítek akkor is ha rám is veszély leselkedik. *- Éppenséggel nem érünk rá, inkább mondja el mit kell látnunk. *David teste áttetszővé válik ahogy az élet ereje bíbor folyóként hagyja el. Nincs már hol megfogni, támogatni, ijesztő az a rengeteg vér, mégis mintha erősebb lenne mint korábban. A benne lévő entitás irányítja, növekszik benne, belőle táplálkozva. Hátrébb lépek, tenni nem tudok semmit egyelőre. *-Robbantani? Úgy érti….hogy érti? Ó, hát…. *Nem tudom befejezni a mondatot, a David nevű férfiból karmok nőnek ki és helyre kis arctalan szörnnyé alakul. Felénk csap, felém és a bájos kis vörös hajú hölgy felé. Nem tudom mi volt előbb, a csapás vagy a robbantást megoldásként ajánló hölgy pajzsa, egy burok ami körbeveszi és nem csak őt, a mágiát sem engedi ki. Csak nézem magamat, hogy mivel kell számoljak, tapogatom a hasam, a mellkasom, de szerencsére nincs rajtam sérülés. Elkerültem a karmokat. A kérdés, hogyan tovább? Gyors és rövid eszmefuttatásom eredménye az, hogy Davidet itt kell hagynunk, ám ez nem igazán opció, nem hagyunk hátra senkit, nem ártatlanokat. Beletúrok az ijedségtől ezüstszürkére változó tincseimbe.* -Nincs más megoldás? Itt kell hagynunk? Űzzük ki belőle azt az izét. Akkor ő is jöhet. Csakcsakcsak, készítsük elő a robbanást, vigyük a kijárathoz és ha meg van a kiűző bűbáj, egy hozzáadott lökéssel a terem belsejébe taszíthatjuk azt az izét és David is megmenekül. *Pálcával is elég kockázatos, de meg kell próbálnunk, viszont ha jól számolok akkor a mostani világban pálca nélkül is képesek vagyunk olyan varázslatokra, melyeket pálcával sem vittünk eddig végbe. Ez most a segítségünkre lehet.*
Szépen feloszlik a csapat és amikor David üvölteni kezd már tudom jól döntöttem, hogy távoztam a közeléből, mert valami nagyon rossz történik vele. Szegény... pedig igazán helyes pofija volt, szomorú ha ilyen véget ér majd, de azért könnyeket nem fogok hullajtani érte, főleg ha ott lennék és engem is magával akarna rántani a halálba... na akkor meg inkább én segíteni neki, hogy minél előbb megszűnjön a fenyegetés. Egyelőre viszont inkább vizsgálódom, miközben többen is eltűnnek a helyiségből, ami nem jó jel, főleg hogy az egyik a párszaszájú, aki már előzőleg is méregetett. Gyanús... A falakat vizsgálva azért kissé szájhúzva veszem tudomásul, hogy a véremet kellene adnom azért, hogy kiderítsem mi a fene folyik itt, vagy legalábbis a fal mit rejt. Nehezen szánom rá magamat, szívesebben vágnám fel más tenyerét mondjuk a sajátom helyett, az szimpatikusabb megoldás lenne. Amikor előkerülnek a nevek azért eléggé meglepődöm, főképp, hogy mi neveink is itt vannak áthúzva, bár a többséget nem ismerem, azért arra kíváncsi vagyok, hogy vajon Agnese neve is ott van-e. Ez van, ő számomra gyenge láncszem, hiszen tudom, hogy köze volt az Azkabanhoz, és valahogy úgy sejtem ezt a többség nem tudja. Ami csak még jobban meglep, a név, mintha csak a... vajon lesz egy lányom na és pont Brady-től? Ezen végül csak átsiklom, de aztán kissé megköszörülöm a torkomat. - Ezt látniuk kellene, amennyiben épp ráérnek... - szólalom meg végül. A fenébe is attól tartok, hogy Brady túlságosan jó hatással van rám és nem biztos, hogy egyedül kijutok innen. A nagy helyzet az, hogy nem akarom meghalni, főleg nem egy ilyen nyomorult helyen. - Úgy sejtem, hogy fel kell robbantani a helyet és... hát ez a lényeg körvonalaiban, akkor talán megússzuk. - teszem még hozzá és már azon gondolkodom hogyan tehetjük meg, hogy lelépünk innen, viszont Davidet itt hagyjuk, mert az már egyértelmű, csak hangosan nem mondom itt, hogy ő nem jöhet velünk, ha egyszer benne van az az izé. Számomra pedig annyira azért nem fontos az a helyes arc, hogy a jövőmet és az életemet kockáztassam érte. Végül csak megpróbálkozom legalább annyival, hogy megpróbálok David, vagy a Davidben lévő lény köré egy burkot varázsolni. Erőset, amiből nem tud kitörni. Nem csak magunkat kell védeni, azzal nem sokat érünk, arra lenne szükség, hogy itt ragadjon, mi pedig el tudjunk tűnni innen.
//Sötét Varázslatok Kivédése - született tehetség//
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
Nox, Georgiana, Jonathan és Graves
Egy biccentéssel konstatálom hogy Georgiana csatlakozik hozzánk, de különösebb figyelmet nem vesztegetek sem rá, sem a többiekre. Jelenleg elég annyi, hogy mindenki követ engem, és így talán a végére tudunk járni ennek a dolognak egyszer s mindenkkorra. Relatív gyorsan elérjük a tó partját, ott aztán megtorpanok és meglátom azt a valamit, amitől két egész szívdobbanásra lefagyok. Az az izé nem hasonlít semmire, amivel eddig találkoztam - pedig láttam már pár rémálomba illő kreatúrát. Aztán a pillanat elmúlik, én pislogok egyet, és beindulnak a belém vert reflexek és felmérem a helyzetet, épp úgy ahogy egy katona tenné. Mérlegelem a helyzetet, és bár az ösztöneim azt súgják hogy a halálos átokkal kezdjek, az eszem inkább azt diktálja, hogy itt semmi sem úgy működik ahogy kellene. Inkább a tűzhöz nyúlok - ha már a jelenésekkel végzett a temető bejáratánál -, és nagyon remélem hogy itt is működni fog. Megidézek hát egy tűzörvényt az akámire célozva, belesűrítve az összes vélt és valós varázserőmet a dologba, és csak menet közben jut eszembe, hogy talán foglalkozni kéne a többiekkel is, elvégre a feladatom az hogy mindenki ép bőrrel megússza. De nincs időm ilyesmire, inkább az ellenfélre figyelek és csak remélni tudom hogy nem hibáztam túl nagyot.
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-10-23, 17:57
Graves már régóta jól sejtette, mindez nem lehet igazi, még ha a Roxfort területén vannak. Ez a birtok csupán valami álomkép lehet, alternatív valóság, amelyet együtt álmodnak, már csak a forrást kéne megtalálni, az álmodót felébreszteni, megzavarni, hogy visszezökkenjenek a saját idejükbe. Auror volt, és még manapság is komoly érzéke van a bestiákhoz, a tópart felől érez valamilyen különös entitátást, amely az egészért felelős lehet. Jonathan és Nox viszont másféle módon tudja megközelíteni az érzést, ők a sötét füsttel tudják legbelül összefüggésbe hozni, hiszen ők ketten a feketemágiát is művelték egykor, vagy még mindig teszik. Valahogy úgy érzik, hogy az a valami, ami az érkezésükkor jelen volt, most ismét itt van. Mintha a sötét füst testet öltött volna, és a valódi megnyilvánulása valamiféle lény lehet a tó partján. Georgiana utánuk siet, de vajon jó ötlet lemondani a bájitalról, ha már rájött a megoldásra. Négyen leérnek a tópartra, ahol megpillanatják a lényt, amely az álmukért felelős. Olyan, mintha egy pók és egy polip keveréke lenne, valami eltorzult káoszlény. Számos lába, karja van, nem is tudni, hogyan vonszolja magát. Ilyen teremtménnyel még biztosan nem találkoztak. A bestia feji részén szívókorongok billegnek, mintha ezek lennének felelősek az álomért.
//Graves kivételével a többi három játékos dobjon a hsze ELŐTT a kockadobások fórumában. 1-3ig az illető lefagy, meglepődik, úrrá lesz rajta az iszony. Graves és aki 4-0 között dob, szabadon cselekedhet//
[Chantal]
Chantal tehát hátrál Davidtől, aki már nem egyértelműen önmaga. Gia otthagyja nekik a komponenseket, tehát a mágikus bájital vélhetően már nem fog elkészülni. Chantal tehát nézelődik a nagyteremben, és mivel van benne bőven sötétség, na meg érzéke is van az ilyesmihez, a helység hátsó falánál érzi, hogy meg kell vágnia a tenyerét, hiszen a vér majd mindent felfed. Feltételezve, hogy ezt megteszi, és végighúzza a kezét a falon, akkor meglátja, hogy rengeteg név van felírva, majd áthúzva, szinte listaszerűen, ők is, akik itt szerepelnek. Ami megüti a szemét, hogy lát egy viszonylag friss listát, amin egy különös név üti meg a szemét: Jasmine Meroni-Fairlane. Az ő lánya is majd egyszer belép ebbe a terembe? A listával ugyan most nem biztos, hogy sokat tud kezdeni, de azzal igen, hogy ráébred, hogy a termet valahogy fel kell robbantani, és a Davidből átváltozott lényt is ide kell bezárni, akkor talán vége lehet a rémálomnak. Tehát valahogyan az egykori tanárt kéne hatástalanítani, bezárni ide, és örökre megsemmisíteni a teremmel együtt, hogy véget érjen a jó és a gonosz közötti szimulált harc, amelynek úgy fest akaratlanul is a részesei. Talán csak egy álom az egész, amelyet a tóban élő sötét teremtmény hívott életre, de abban Chantal biztos, hogy aki itt meghal, az már nem fog visszatérni a testébe. Esélyes, hogy az a lény, amelyet most a vadőr hajszol, eleve lelkekkel táplálkozik. Kérdés, hogy ha Chantal a saját bőrét menti, és valami módot kieszel, hogy felébredjen, megúszhatja-e egyedül, vagy mindenképpen a társaira kell hagyatkoznia?
[Flinn, David, Caitlyn, Max]
Caitlyn és Max egyaránt támogatják Davidet, akiről ők még nem tudják, hogy kicsoda, vagy micsoda. A fekete füst immár teljesen átveszi felette az uralmat, kezei helyén karmok jellennek meg, és a két segítője felé kap. (dobjatok a hszetek előtt a kockadobás fórumában. Ha 1-4-ig sikerül a dobás, „David” eltalált, amolyan gyomortájék, tehát kiomló belekkel kell számolni. 5-0-ig elkerül titeket a csapás, jók a reflexeitek). Flinn viszont olyan helyzetben van, hogy felveheti a harcot Daviddel, ha képesnek érzi magát, hogy akár meg is ölje egykori tanár kollégáját.
[Agnese]
A grófnő úgy fest Graves-hez hasonlóan felrúgja a sakktáblát, és pont az ellenkezőjét csinálja, mint amit várnak tőlük. Azzal, hogy a kriptába siet, és visszahelyezi a három alapító csontjait, a fehér füst jelenik meg, és egy fehér köpenyes alak, karddal az oldalán. Képekről ismerős lehet. Griffendél Godrik az, és mosolyog a nőre. – Végre valaki, aki képes lehet feloldani a rémálmot. Mardekár másik kedvencét időről időről felébreszti az éhség, és lelkekre éhezik. Talán ti képesek lesztek megállítani. Most viszont választanod kell ifjú Agnese, mert a társaid közül valaki meg fog halni, ha csak nem mented meg. – Na igen, ez egyértelmű dilemma, hiszen a csapat kétfelé vált, vajon kinek a sorsát írták meg úgy a forgatókönyvírók, hogy már csak a nő közbelépése mentheti meg az életét? Az biztos, hogy nem szakadhat ketté, még varázslattal sem. Ha rosszul dönt: valaki meghal.
//A következő határidő: november 3, éjfél//
Agnese Yermouth
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-10-20, 19:49
A-csapat
- Iiigen, én is pont ettől tartok. - Feleli Caitlyn szavaira. Jó és a rossz harca, ahol egyik fél indítéka, célja sem tisztázott, így meg aztán végképp lehetetlen meghatározni, mi számít jónak és mi rossznak és most ők melyik oldalon is vannak? Még ha Mardekárt rossznak is tekintünk, ami így ebben a formában badarság lenne, akkor most jó eséllyel a rossz oldalon vannak, hiszen párszaszóul segítette őket valaki vagy valami a kinyitásban. Ráadásul nagyon segít nekik, mert kevesebb személy is ki tudta nyitni, mint kellett volna... Ez valahogy túl szép, hogy igaz legyen. Fehér füst vezette őket a csapóajtóhoz is... Hát ha valamit megtanult ereklyevadászat alatt, hogy a sztereotípiák csak ártalmasak az egészségre, szóval a fehér se feltétlen jó. A csapóajtó mindenesetre feltárul és eddig ismeretlen járatot látnak meg a túloldalán, irányából ítélve az iskola épülete felé vezet. Már maga is indulna, mikor nevét hallja és Georgiana hangját, így figyelme felé fordul és maga elé enged ez idő alatt bárkit. - Köszönöm, Ms. Findley... Nos... - Átveszi a csontokat, mert hát a diák kezében sem maradhat, sőt, de hogy most hogyan tovább? ~ Most bezzeg a kígyónyelvű nem segít...~ Jegyzi meg magában, csak úgy magának. - Maradjon csak Mr. Matlock-kal, Ms. Findley. És jusson eszébe, amit bizonyára az Ön édesanyja is szásszor elmondott: ne bízzon meg az idegenekben. - Ezt már halkan teszi hozzá, mert látja, hogy a vadőrrel több olyan felnőtt is távozik, akiket sosem látott még a Roxfort területén. Félti a lányt, de nagykorú, így nem is tarthatja vissza, ha menni akar. Másrészt jobb is, ha minél messzebb marad a lány a bombától. A tér meg lassan kiürül Agnese körül, mert társai vagy lementek a katakombákba és onnan bizonyára a Nagyterembe, vagy lementek a tóhoz. Terve lenne erre is, meg arra is menni... Menjen a tóhoz és nyomja valami sellő kezébe a csontokat, hogy a víz alatt rázza fel? Vagy menjen a többiek után és az egyre kevésbé önmagának látszó David kezébe adja? Na ezért lesz az ereklyevadász mindig magányos kutató! Nem lehet egyszerűen szétszakadni! Végül elindul, de sem a tóhoz, sem a katakombákba nem megy, hanem csak előre a csontokkal a temetőbe, ahonnan idehozta Georgiana is őket. Megkeresi a kriptát és maga is bemegy oda. Az alapítók csontjaiból készült nagy erejű bomba, amihez emberáldozat is kell. Na nem. A grimoire-okból nagyon is jól ismeri már ezt a módszert,
személyesen és túl jól ismeri, még egyszer nem terheli meg a lelkiismeretét mások feláldozásával egy remélt jó célért, a kétes sikerért. Szóval Agnese célja egy: szépen visszateszi a csontokat a helyükre!
Flinn O'Donnell
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-10-20, 17:21
-Minket vadmacskák támadtak meg. Milyen illúzió volt? – Kíváncsi vagyok mi lehetett az, talán össze tudnánk kapcsolni azokkal az állatokkal, akik minket támadtak meg. Persze ez csak egy ötlet, de valami mindnyájunkat ideküldött, talán ugyanaz a különös dolog, akkor pedig jobb, ha összeegyeztetjük, hogy mi is történt pontosan a másik csapattal. Így egyről a kettőre juthatunk, vagyis ez az én véleményem. Némán bólintok, mikor elfogadja az invitálásomat és gyorsan a lány meg a barátom után sietek. Nem vagyok valami fényesen, ez már nyilvánvalóvá vált, de szerencsére még bírom az iramot. Mindenesetre figyelmeztetem Samuelt az állapotomról, hogy tudja, mi van. Örülök, hogy így bíztat, tényleg jól esik. Közben Georgina sikeresen begyűjti a csontokat, meglepő, milyen gyorsan sikerült neki. Diák létére igazán ügyes. -Hogy érti, hogy a csontok nem erre szolgálnak? – Hollóhátas voltam ugyan, de én főleg a Mágiatörténethez értek, így ötletem sincs, hogy mire gondol a lány. Ha egyszer ez volt írva, akkor ennek kell lennie, vagy… talán egy szimpla elterelés lett volna? Mégis ki űzni ilyen ostoba tréfát velünk? Számomra ez egy teljesen érthetetlen és különös eset. A barátom kérésére vele megyek, de amikor megindul visszafelé a lány, akkor azért mind a kollégámnak, mind a kertésznek szólok, hogy talán bölcsebb lenne nekünk is visszatérni. Majd meglátom, mit mondnak, talán ők inkább itt maradnának, amit szintúgy megértek, elvégre elég sokan vagyunk, nehéz lenne követni a beszélgetések fonalát.
◊ Zene ◊ Aktuálisviselet ◊ Szöveg, idézet stb.◊
Flinn O'Donnell carried out 1 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Minden rosszban van valami jó. Csak meg kell találni.
Nox Djarum
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-10-20, 16:35
Nox a nagymesén
A határozott, szőke tincsekkel megáldott nőszemély - aki jelen esetben nem én vagyok - bár intéz egy kérdést felém, máris eltereli figyelmét valaki más - ezzel megkímélve őt, továbbá engem is egy esetleges értelmetlen konfliktustól. Micsoda öröm... Látván, hogy szavaim az enyészetbe torkollanak csupán, jobbnak látom kivonni magam a kis társaság ténykedésétől - persze nem azért, mert zavaró tényezőként tekintenék magamra, hanem mert nyilvánvalóan más terepeken kell mozognom, ha ki akarok jutni innen (lehetőleg egy darabban). Nem erősségem a csapatmunka. Talán a véletlennek tudható be, talán nem, mégis úgy érzem másfelé kell vennem az irányt. A tó felől érzek egyfajta baljós, s ebből fakadóan csábító hívogatást, és ahogy látom ezzel nem vagyok egyedül - noha az utóbbi benyomásommal a jelenséggel kapcsolatban talán mégis. Mindenesetre hálás vagyok neki, akármi is legyen az, már csak azért is, mert volt olyan kegyes, és Graves bájos személyét is maga felé húzza. A harmadik... fickó bár kétségkívül nem nevezhető éppenséggel bájosnak, de nem is ez a lényeg - ki tudja, talán lesz az a helyzet, mikor majd hasznot hoz a jelenléte. Hármunk közt meg is kezdődött az eszmecsere, ezúttal azonban meg sem próbálok a csapat feje lenni, stratégiai szempontból jobbnak látom a törékeny hölgyemény szerepét, lényegesen kevesebb erőfeszítésembe kerül - nem lenne jó, ha elfáradnék a fináléig. - A többiek segítségére legyünk? Úgy csinálsz mintha minimum érdekelne... - célzom mondandómat Jonathan felé egy inkább szarkasztikus, mintsem szemrehányó mosollyal. Hiába, valahogy kételkedem benne hogy innen bárki is kockára tenné az életét csupán azért hogy másokon segítsen, ha lehetősége adódna végre eltűnni innen (én legalábbis biztos nem.) - De ám legyen. Induljunk. - Libbentem meg hófehér tincseimet, s már épp tartanék a tó felé, mikor meghallom a hátunk mögül érkező enyhén irritáló női hangot - bár lehet csak a hosszútávú kényszeres egymásra utaltság undora ez. - Oh, remek... - Zsörtölődök magamban, de a továbbiakban ügyet sem vetek a lányra. Ha ez minden vágya, felőlem jöjjön, csak ne engem fárasszon a kérdésivel. Most, hogy ezt elhatároztam magamban, akár haladhatunk is tovább - és ami engem illet, lehetőség szerint igyekszem tisztes távolságban, mégis kellően közel maradni Graves személyéhez.
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat
//
