2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A nyolc felnőtt mágiahasználó a Roxfort területén van ebben a pillanatban, ezen a csillagtalan nyári estén, amikor komor vihar veszi kezdetét, szinte a semmiből. Diákok már alig találhatóak a birtokon, hiszen nyári szünet van, csakis hírmondónak maradtak, akik példának okáért valamely tanárnak segítenek. A tanárokon, diákokon, és a személyzet tagjain túl azonban áthalad a birtokon egy-egy kívülálló is, varázshasználók, ex-halálfalók, mindenki saját célzattal, itt éri őket a vihar. A vihar amely elsőre normális viharnak tűnik, hirtelen támad az égzengés és földindulás, úgy esik, mintha csak dézsából öntenék, majd egyértelműen egy mágikus lökéshullám száguld végig az iskolán, s az azt körülvevő birtokon, majd mind a nyolcan az udvaron találják magukat, csont száraz ruházattal. A pálcájuk nincsen náluk, hiába is keresnék. Az egész iskola kihaltnak tűnik, nem moccan semmi, csak ők egymást méregethetik. Vagyis előtte illene feltápászkodni, mert úgy néznek ki, mint a kuglibábuk, akiket valaki alaposan feldöntött. Az esti órára azonban tekintettel van a sors, senki nincsen ugyanis hálóruhában. Olyan ruházatot viselnek, mint amilyen napközben is volt rajtuk. És hogy a pálca hiánya mit jelent? Tulajdonképpen az benne a meglepő, hogy mágikus erejük teljében vannak, úgy érzik, hogy akár pálca nélkül, varázsszavak kimondása nélkül is tudnának varázsolni. S a tópart felé egy furcsa, tejszerű köd imbolyog, mintha lidércfény lenne...
//Nos ez az alapszitu, lehet ismerkedni. Ne várjatok egymásra, itt még nincsen sorrend. Viszont ne játszatok le több kört, mindenki csak egyszer írjon. Lehet varázsolni, képességeket használni, mágikus adottságokat aktiválni, bármi ilyesmi. A határidő, amíg írni lehet ebben a körben: július 20. Később majd lehet, hogy lesznek gyorsabb körök, de itt még mindenki emészgesse a szitut. Kérdezni facebookon a csoportban, kivéve ha titkos dologról van szó, akkor nálam (Draco) személyesen)
A jelenlévők: Samuel Assielin Flinn O'Donnell Chantal di Merini Caitlyn Brooks David LaFayette Agnese Yermouth Remus J. Lupin Georgiana Findley//
Szerző
Üzenet
Remus J. Lupin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-08-29, 11:57
A hatalmas, kék szemű macskák úgy tűnik, hogy mindenkit megleptek. Egyikünk sem számított ilyen nagy és fájdalmas támadásra az erdőből, de szerencsére azért sikerül egész szépen reagálni a dolgokra. A pálcám hiánya még mindig kétségekkel tölt el és vélhetőleg ez az, amiért nem sikerülnek a varázslataim. Jó lenne elhinnem, hogy a pálcám nélkül is képes vagyok varázslatokra. Persze ez elég nehéz, lévén egész életemben azt tanították, hogy fókusszal kell varázsolni, az vezeti a mágiát a kívánt irányba. Megfordul a fejemben, hogy az ujjamat használjam, vagy egy másik fadarabot, de sajnos nem sok időm marad ezeken agyalni. A macskák támadnak, és az ellenük intézett megbénító varázslatom nem használ. Rám vetik magukat és karmolni, harapni kezdik a bőrömet. Tépik a húsomat, én pedig üvöltök fájdalmamban. Jó nagy darabokat kitépnek a karomból a ruhámmal együtt, mígnem megjelenik az eddig nem látott hölgy és valami furcsa füstszerű mágiával tünteti el a dögöket rólunk. Ijedten kúszok hátrébb, és érzem a pajzsot is, majd a többi varázslat is eléri a célját: hamarosan a pajzson belül már csak mi maradunk, a macskák már csak kintről zavarnak bennünket. Enyhe sokkban vagyok, a karom rettenetesen vérzik és fáj, így nem igazán figyelek a többiekre. A földön valamiféle bot után kutatok és ha találok, akkor azzal, ha nem, akkor csak a kezemmel próbálok egy gyógyító bűbájt a karomra: a vérzést akarom elállítani, illetve a sebeket bezárni. Egyelőre... Nem igazán figyelek a nőre és a kérdésére. Mindig is érdekeltek a rúnák, de soha nem voltam olyan jó belőlük. A bájitaltan... Hát, azzal meg olyan köszönő viszonyban állok, Várakozáson felüli szinten... - Mindenképp jó lenne bejutni a kastélyba... - jegyzem meg halk, fájdalmas hangon. Kellemetlen, hogy ilyen nagy sebeket szenvedtem, míg a többiek varázslata hatott, de sajnos ez van. Legközelebb jobban kell próbálkoznom, addig is pedig a gyógyító varázslatra koncentrálok, hogy legalább az sikerüljön.
Chantal di Merini
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-08-28, 17:26
Mivel eddig nem látott senki sem, viszont az egyik fiatal lány érzékelt, én pedig a segítségükre siettem nem biztos, hogy lenne értelem tovább rejtőzködni, főképp mert a csapóajtót sem tudom egyedül kinyitni, ahhoz segítség kell. Nem vagyok rossz bájitaltanból, hiszen Mardekáros voltam, de annyira profi sem, hogy csak úgy meg tudjam oldani a dolgot. Nincs mit tenni végül csak feloldom a rejtőzködő varázslatot és megjelenek, ha már amúgy is láthatták a varázslatot, amivel a macskákat tüntettem el az útból. Azért ijedten segíteni nem kezdek el másoknak és persze felkészülök minden eshetőségre, ha netán lenne aki nem szimpatizál velem, esetleg felismer, akkor ne legyen különösebb gond, gyorsan távozhassak, vagy újra eltűnhessek a szemük elől. A fényt odafent csak fél szemmel veszem elő, amúgy is meg akartam nézni a kastélyt, de akkor állított meg a csapóajtó, ezért most nincs mit tenni egy kis torokköszörüléssel várok, amíg mindenki megpróbálja összeszedni magát, aki netán megsérült, hogy aztán hívjam fel a figyelmet a csapóajtóra, ami még most is ott pihen és sajnos még mindig nem került kinyitásra. Azt pedig, hogy miért rejtőztem majd valamiféle paranoiára fogom és persze mondhatom, hogy egy diák rokona vagyok, még ha akadnak is tanárok biztosan nem ismernek mindenkit, hogy tudják igazat mondok-e. De vállalhatom nyíltan azt is akár, hogy Brady jó barátja vagyok és őt akartam meglátogatni, ez még igaz is. - Arra van egy csapóajtó a földben, van köztetek, aki jól ért a bájitalokhoz? Nagyon úgy fest, hogy a rúnák alapján azt kellene keverni és valami köze lehet Hollóháti Hedvighez is. - oh igen úgy adom elő az infokat, mintha mi se történt volna, nem jöttek volna a méretes macskák és persze nem lettem volna eddig számukra lényegében láthatatlan. A magabiztosság sok esetben előny és szerencsére ebben nálam nincs hiány. Ha pedig mégis rákérdeznek miért rejtőztem, akkor majd ráérek megmagyarázni a dolgot.
Lupin és Caitlyn varázslata talán az izgalmak hatására sikertelen, és a rájuk ugró szellemmacskák tépik, harapják őket, vélhetően a karjukat, hiszen azt kapják maguk elé. A lények foga veszedelmesen éles, szó szerint darabokat rágnak ki az áldozataikból. Még jó, hogy van viszont olyan a csapatban, akinek sikerül hathatósan besegíteni. Chantal meglepetésszerűen érkezik, különleges varázslatával amerre csak mutat, sötét füst dől az ujjaiból, és amikor elér egy-egy macskát, az porrá omlik, ő védi meg meg végül a két földre esetettet is. Georgiana diákhoz képest olyan komoly védőpajzsot pattint fel, hogy burokba is zárja nyolcukat, és az erdő felől özönlő horda nagy része lepattan a falról, és kénytelenek visszahátrálni, így csak a bent rekedtekkel kell megküzdeniük. Agnese másolatokat képez, viszont a lények nem a látás alapján tájékozódnak, hanem az életeszenciát érzékelik, ezért ő maga is kap vagy három macsekot, akik felugranak rá, és már tépnék is, ám a mellette álló Flinn védekező varázslata ugyan nem olyan kiterjedt, mint Giáé, de pont lerázza a grófnőről a dögöket, akik fújtatva köröznek, de azért nem hátrálnak meg. David viszont pont ezt a hármat teszi mozdulatlanná, már csak fel kell őket rúgni. Viszont Samuel teszi a pontra az i-t, amikor a földmágusi képességeit bevetve kisebb mocsarat idéz a macskák alá, hőseink pedig akár egymásba kapaszkodva megvethetik a vállukat, a macskák pedig, akiket még Chantal nem írtott ki, szépen miákolva eltűnnek a föld alatt.. Lehúzza őket a mély. Gia és Agnese viszont rájön valamire. A kislány a mágiatörténet tudását veti be, a grófnő pedig mint relikviamester tűnődik el, és mindketten rájönnek, ezek a szellemmacskák többféle mágiatörténeti mitológia szerint valamiféle őrök, akik az élők és halottak világa közti mezsgyén kószálnak. Na de most picit szusszanhatnak, akár gyógyulhatnak is. Viszont mintha a kastély egyik emeleti ablakában.. fény gyulladt volna.
//Dobni most nem kell, a határidő augusztus 31//
Agnese Yermouth
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-08-17, 19:52
A-csapat
//Dobás: 8//
- Vagy a balszerencsének, kolléga... - Feleli csendesen Davidnek, hangot adva kétkedésének, hogy szerencsének nevezhető, hogy emlékek nélkül eszméletlenségből ébrednek ott, ahova egyikük sem ment. Ő sokkal inkább azt látja benne, hogy valaki egy helyre terelte őket, mert így könnyebb... mondjuk levadászni őket? A pesszimizmussal az a baj, hogy az embernek igaza lesz, csak éppen öröme nem lesz benne, ugyanis elméletét igazolni látszik a támadás, ami többeket letarol, s az a baj, hogy ez csak a kezdet. - Csak mi vagyunk a kastélyban. - Feleli Georgiana-nak, egyben utalva arra is, hogy a tanári kar is ennyi, amennyit itt lát. Még Friccs is lenn van Roxmortsban beszerezni valamit, az igazgató meg a Minisztériumban, no nem virágfüzérrel. Nincs is más rajtuk kívül, hacsak... - Kollégák, a manók a kastélyban vannak...? - Veti fel, mert ha a konyhában lent serénykedő manók is besegítenek, az ő mágikus képességükkel már abszolút túlerőben lehetnek szinte bármi ellen. Az események haladnak tovább és az ő varázslatára a növeszteni kívánt növények inkább porrá omlanak, semhogy tényleges akadályt képezzenek. És a manók helyett nagy macskák tűnnek fel világító kék szemekkel. - Descriptio! Descriptio! - Előbbit a diáklányra, Georgiana-ra mondja ki, utóbbit magára, hogy belőlük rögtön kettő legyen, s a később kimondott varázslataikat lemásolja a másolat is, hátha ezzel megzavarhatják a macskákat. Figyelme innen már a macskáké, akiknél próbálja felhasználni a mágikus adottságát, s rájönni, miféle módon lettek megbűvölve, mi a varázsuk lényege, hogy ezzel rájöhessen a semlegesítésük módjára is.
Vélhetően még egy varázslatra nem lesz ideje, így marad a cselezés: másolat-magával hatalmas hidegvérrel az utolsó pillanatban térnek ki a feléjük vetődő állatok elől, hogy azok lehetőleg egymásba ütközzenek érkezéskor, jó esetben fejük is kicsit szédítőleg összekoccanjon.
A varázslatom sikerült. Ezt csak abból tudom, hogy a kis csoportosulásunktól pár méterre észlelek valakit, de senki mást körös-körül a birtokon. Vagyis nem tudom persze a varázslat határát, így hogy pálca nélkül is ment és még bennem kering az a különös érzés, hogy még soha nem volt ilyen erős a mágikus erőm. - Ott még van valaki rajtunk kívül. Látják esetleg? Ugyan nem látom, de érzem így nagyjából Chantalra mutatok, aki akár velünk együtt is idekerülhetett, habár akkor miért van rejtve? Így aztán egyik első gondolatom, hogy ő irányíthatja az eseményeket, francba, akkor nem kellett volna felé mutogatnom. - Mit érzel? Én még mindig a korábbi fura erőteljes mágiát érzem, ami eltölt… Nem tudom, erre gondol-e Caitlyn vagy sem, én ezt érzem… az épphogy kordában tartott félelmemen kívül persze, de feltételezem nem erre kíváncsi. Mivel az előbb nem kerültem a földre, ezért lehet azzal kapcsolatban érez valami mást… de legalább tudni fogjuk, hogy ez különbség lehet. Csupán biccentek Lupin professzornak a köszönetére és halványan elmosolyodok, hogy emlékszik a nevemre, holott sose voltam kimondottan jó SVK-ból. Pech. Még egy rendes patrónus-bűbáj se sikerült… habár lehet, emiatt emlékszik rám. Ici-picit lehervad emiatt a mosolyom, de még inkább a böhöm nagy macskák megjelenése miatt. Legalább most már tudjuk, mik morogtak, habár lehet jobb lett volna csak találgatni és soha meg nem tudni. Első gondolatom a korábban jól bevált pajzs lenne, már csak amiatt az indítvány miatt is, hogy a csapat egyik fele védekezzen - a másik támadjon. Habár ha a sóbálvány- és egyéb megdermesztő varázslatok működnek, azok egyúttal mindkét funkciót ellátják… és akkor még nem is hallottam mindenki varázsszavát. Szívesen lekicsinyíteném a macskákat házimacskaméretűvé, akkor túl nagy bajt nem okozhatnának, de inkább egy védőfal lesz a nyerő, azzal nem csak magamat, de egész területet is védeni tudok, ha sikerrel járok ismét. - Protego! Kár, hogy rém-macskák nincsenek rúnákkal körbeírva mondjuk, akkor tudnék segíteni… így csak megpróbálom végiggondolni, nem-e valamilyen mitológiai lények esetleg, mert legendás lények gondozása óráról sem rémlenek kéken világító szemű macskák.
//Dobásom: 10 + 9 //
Flinn O'Donnell
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-08-16, 09:47
Mosolyogva rázom meg a fejemet, hiszen tényleg nem ő tehet erről, csak egy baleset volt. Fájdalmas baleset ugyan, de a lényeg, hogy nem szándékos. Elfogadtam a segítséget, sőt kifejezetten örültem neki, hiszen a fájdalommal minden nehezebb. Nem értettem, hogy miért ilyen kicsit csap a hátamra, általában nagyobbat szokott, talán azért volt most ilyen finom, hogy ne okozzon nagyobb szenvedést az amúgy is sérült vállam miatt. Azonban a mágiám nem hat, illetve jobb lett, de még mindig nem az igazi. Azon gondolkodok, hogy talán, ha van itt egy orvos, akkor ő segíthetne. Igen, mintha mondta volna valaki, hogy a gyengélkedőn segített, biztosan tud velem kezdeni valamit. Elindulok a tömeg irányába, de lépek egyet szédülni kezdek, nem is megyek tovább, inkább egy helyben állok. Nem hiszem, hogy ez az eséstől lett volna, nem ez valami egészen más. Majd én is megláttam a különös lényeket, amik az erőd felől érkeztek, az első gondolatom egy védekező varázsige volt, úgy éreztem semmilyen támadásra nem vagyok alkalmas. Hátrébb léptem párat és magammal húztam a barátomat is, hogy legalább mögém kerülve őt is érje védekező bűbáj. Nem tudom, hogy micsodák ezek, vagy hogyan kerültek ide, de az biztos, hogy semmi jót nem jelent. Ez az egész helyzet különös, nem is tudom ép ésszel felfogni. - Álljunk össze egy kupacba. Valakik támadjanak, mások védekezzenek, úgy legalább tudnánk fedezni egymást. – kiabálok a többiek felé, közben igyekszem én is feléjük menni, miközben Samuelt is rángatom magammal. Nem tudom, hogy ő is olyan gyengének érzi-e magát, mint én, de muszáj együtt maradnunk, szétszóródva gyengébben vagyunk, így legalább valamennyi esélyünk lehet.
◊ Zene ◊ Aktuálisviselet ◊ Tömegesen.◊
Samuel Assielin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-08-15, 20:05
Dobásom: 2 Én mindig kicsiket dobok
Nagymese A
[You must be registered and logged in to see this image.] Megnyugtató érzés, hogy nem törtem el szegény barátom vállát, de azért a ficam miatt bocsánatkérően nézek rá. Felsegítettem, majd háton csaptam. Az ütésem sokkal gyengébbre sikerült, mint vártam. Talán olyan érzés lehetett neki, mintha csak megsimogattam volna. Ahogy megpróbáltam elindulni jobbra, éreztem, hogy alig van erő a lábamban. Nem tudtam, miért éreztem, hogy ilyen gyenge és tehetetlen vagyok, mindenesetre borzasztóan zavart, hogy nem vagyok képes semmi értelmesre. Ha ez nem lett volna elég, valami megmozdult az erdő szélén. Rémisztően néztek ki a lények, amik közeledtek felénk. Először hátrálni akartam, de nem volt bennem elég erő ahhoz, hogy elfussak. Az agyam zakatolt, kétségbeesetten próbáltam jobbra-balra forgatni a fejemet, hogy mit tegyek. Láttam, hogy pár embernek mozog a szája. Bizonyára valamilyen varázsigével próbálkoztak. Én is erőt vettem magamon, és a felém közeledő alakokra, lényekre öszpontosítottam. Tudtam, hogy ha egyetlen varázsigét sem bírtam volna kimondani most, van valami más, amivel próbálkozhattam. Fejben elképzeltem, ahogy a lények felém közelednek. Majd pár méterrel előttem széles mocsarat képzetem el. Láttam, ahogy a lények belesétálnak a mocsárba, beleragadnak, esetleg feldőlnek. A mocsár megállította őket. Kinyitottam a szememet, és reméltem, hogy a képzelgésem valóra vált, hála a képességemnek.
Nyúlfarknyi, de nem rizsáztam az elején
David LaFayette
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-08-15, 15:13
Aggódva kémlelek az ismeretlen hang irányába. Mi lehet ez? Hiába próbálkozom, valamiért nem igazán tudom megállapítani magamban, hogy miféle élőlény adhat ki magából ehhez hasonló hangot. Soha életemben nem voltam egy legendás lények-szakértő, nem is bestiamesternek készültem, és hát tanárként sem tudhat mindent az ember. Remegő kezekkel emelek egy zsebkendőt a vérző orrom elé, és körbepillantok. A döbbent arcokat látva mindenki más is hallotta ezt a morgást vagy micsodát... Remek, legalább nem velem van a baj. A kastélyra pillantok, majd ereimben még jobban meghűl a vér, persze ha ez lehetséges az eddigiek után... Mintha más lenne az épület... Nem a kinézete, vagyis igen, de nem úgy változott meg... Mintha már sokkal több ideje itt állna, mint kellene. A falak már mállanak, az ablakoknak itt-ott hűlt helyük, és semmi sem utal arra, hogy bárki is az épületben tartózkodna. Mintha teljese n üres lenne. Valakinek márpedig kell odabenn lennie! Nem lehet, hogy a jövőbe kerültünk? - vonom le a végkövetkeztetést magamban, miközben szinte nem is számítok válaszra. Elvégre, most mindenki másnak fontosabb dolga van az én dilemmámnál, nem igaz? És mégis: jó lenne, ha kissé tisztában lennék a történtekkel. Hirtelen minden erő kimegy a lábamból, és kissé megroggyanok, mintha csak a kelleténél többet ittam volna. Nem tart sokáig a dolog, épp csak pár másodpercig, utána sikerül ismét egyenesbe jönnöm, de akkor is... Még mindig gyengének érzem magam, noha semmi okom nem lenne erre az egészre. Fülemet hirtelen megüti annak a lánynak a hangja, aki állítása szerint a gyengélkedőn van. Petrificus Totalus? Az ijesztő lények azonban egyre közelebb kerülnek, így nem sok időm maradt a habozásra. Kezem felemelem, majd megszólalok: - Petrificus Totalus! Nem tudom, követik-e mások is a példámat, ahogy arról sincs fogalmam sem, hogy sikeres lesz-e a mágia, de még mindig jobb, mintha egy helyben állnánk a csodára várva.
Alig nézek hátra, csak amikor kifejezetten erőteljes hangokat hallok. Én végül is nem zúgok el, ahogyan a többség mögöttem, mint valami kuglibábuk, akik le lettek tarolva. A csapóajtót vizsgálom, de a bájitalokhoz nem értek komolyabban és még csak a hollóhátat sem ismerem olyan mélyen, nem hogy Hedviget. Nem jó hír, pedig sejtem, hogy le kellene jutni oda valahogy. Pár pillanatig gondolkodom csak, amikor meghallom én is az erdő felől közeledő nem valami bizalomgerjesztő hangokat, aztán a nagymacskák is előkerülnek, amik tényleg úgy istenesen nagyok. Újra a csapóajtóra pillantok, egy másodpercre szorítom csak össze a szemeimet. Kockázatot vállalok, nem is kicsit, ha most felfedem magamat és ezzel akár azt is vállalom, hogy ha valaki felismer abból komoly baj lehet, főleg hogy én is tudom van itt olyan Agnese személyen, aki maga is megjárta az Azkabant, ha nem is olyan hosszú ideig, mint én, no meg neki nem volt szüksége szökésre sem, ahogyan nekem. De egyedül talán a csapóajtóval se tudok mit kezdeni, nincs meg hozzá a megfelelő tudásom, segítség kell, azt pedig akkor kérhetek, ha van a többiek között olyan, aki jobban ért hozzá, mint én és persze, ha túlélik egyáltalán. Végül mégis megfordulok. Túlságosan közel ugyan nem megyek és a mágiát sem tüntetem el magamról, amivel eddig is rejtőzködtem, bár talán halványul, ha másba fektetem az erőmet, de így is tudni fogják, hogy van itt valaki, a macskákat viszont összezavarhatom, ha nem látnak, bár az is benne van a pakliban, hogy érzékelik a mi mágikus esszenciánkat, vagy az életjeleinket és akkor mit sem ér, hogy nem szúrhatnak ki pusztán szemmel. Mivel Sötét Varázslatok Kivédéséből vagyok igazán kiemelkedő azzal operálok. Sok sötét varázslatot ismerek, hiszen jó ideig éltem és dolgoztam sötét varázslók között, épp ezért a világító kékes szemeket látva a mágiát próbálom meg elszívni a macskákból. Elszívni és a saját hasznomra felhasználni, hogy erősebb legyek tőle, ha pedig a macskákat mágia járja át és tartja egyben, akkor talán ez véglegesen megállítja, talán el is tünteti őket.
//Sötét Varázslatok Kivédése - született tehetség (varázslatokhoz ezt használja a kari//
Senkit sem ismerek a jelen lévők közül. Nem szokatlan számomra a helyzet és igazából nem vagyok egy ijedős, szégyenlős fajta sem, ezért nem tántorodom el amikor Remus Lupin megszólít, igazából már vártam is erre, hiszen majdnem végig mellette álltam. - Caitlyn Brooks vagyok, a Mungóból, éppen az iskola gyengélkedőjén segédkeztem amikor ide kerültem. - Magyarázom, de nem merülök bele túlságosan a fecsegésbe, hiszen erre most nincs időnk, amikor ennyi minden történik körülöttünk. Az egyik pillanatban még állok, a másikban pedig valami mágikus lökésnek hála, a földre kerülök és az orromból a vér is elered. Egyáltalán nem érzem jónak ezt a helyzetet, most még valahogy rosszabb előérzetem van, mint eddig. A hozzánk érkező lány, Georgiana -akit a legfiatalabbnak ítélek meg a társaságban- nagyon segítőkész, de ameddig Lupin elfogadja a felsegítést, addig én gyorsan feltápászkodom és ekkor kezdem el azt érezni, hogy egyre jobban gyengülök és a mágiám mintha teljesen most elszállna. - Maguk... maguk is érzik? - Kérdésemet bárki felé célzom, de valószínűleg csak a mellettem állók hallják meg. Igyekszem minél összeszedettebben gondolkodni, azt viszont most biztosan tudom és érzem, hogy ha szüksége lenne valakinek segítségre, nem tudnék, nem mernék próbálkozni semmilyen komolyabb gyógyító varázslattal. Mire felkapom a fejemet a következő pillanatban már észreveszem a felénk közeledő állatokat. Kicsit hunyorgok, de a kék szemük mégis jól kivehető a tompa fényben. Kezemet magam elé tartom, hirtelen megijedek a támadástól, és nem is tudom milyen lények ezek, mi történne, ha elérnének. - Petrificus totalus! - Próbálkozom, ki tudjam ekkora eséllyel és hogy egyáltalán elérek e ezzel valamit, viszont ha igen, akkor is úgy mérem fel, hogy többen vannak, és ezért többször kell megismételnünk a varázslatot. - Próbáljunk együtt működni! - Ezt mindenkinek célzom, aki a közelben van, együtt biztosan többet fogunk elérni mint egyenként.
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-08-07, 17:55
//Dobásom: 84//
Elég furcsa ez az egész este és egyre furcsább és furcsább lesz. Már az is gyanús, hogy hogyan is kerültünk ide az elülső udvarba, mikor a Roxfortban nem lehet hopponálni. bizonyára valami extra varázslat, de hogy mindannyiunkat egyből ide hozzon? Hát, érdekes, az biztos. De sajnos van nagyobb bajunk is, mint az ilyen különleges dolgokon agyalni. Igyekszünk megbeszélni, hogy mi is történt, ki mit csinált és merre volt. Nem nagyon van összefüggés a dolgok között, így egyelőre fogalmam sincs, hogy mit és miért is keresünk itt... Most tűnik fel a vörös hölgyemény is, akit még nem ismerek. Biztos nem tanár. - Elnézést, Ön kicsoda? - fordulok felé. Nem gyanúsan, vagy ilyesmi, egyszerűen csak szeretném, ha tisztában lennék azokkal, akik jelenleg itt vannak az udvaron. Nem árthat... Agnese szavaira lassan bólintok és a kastély felé nézek. Összevonom a tekintetem, mert kicsit mintha furcsa lenne a kastély. Mintha valami nem lenne rendben vele... Lehet, hogy Davidnek igaza van, és ténylelen nem kellene bemennünk. Lehet, hogy tényleg csak a szerencsének köszönhetjük, hogy itt vagyunk. Egyelőre pontosan olyan reménytelen és ötlettelen vagyok, mint ő és habár ő nem érzi kínosnak, én egy kicsit igen. Remélem, hogy valami kellemes helyen és szituációban fog kiderülni, hogy mit is keresünk itt, és nem kerülünk valami veszélybe. No, nem mintha problémám lenne az izgalmas helyzetekkel, de úgy érzem, hogy már kinőttem belőlük. Bezzeg ha James és Black itt lenne... Elfojtok egy mosolyt a gondolatra, de nem sok időm van agyalgatni, hiszen hamarosan mozgás hangja kúszik felénk az erdőből. Nem sok időm van felfogni a dolgokat, egy erőteljes pofont, csapást érzek az arcomon, és érzem, ahogy fenékre huppanok. Annyira nem volt vészes az ütés, de azért... Na. Kicsit kellemetlennek is érzem egy diák előtt így seggre ülni, úgyhogy amilyen hamar csak tudok, olyan gyorsan igyekszem felkászálódni. Ő azonban hamarabb ott terem mellettem, és a kezét nyújtja. Na, ennyit a kellemetlen helyzetről... Egy lágy mosollyal fogadom el a diák kezét, és állok fel a segítségével, habár azért ügyelek arra, hogy ne rántsam magamra a lányt. - Köszönöm Miss Findley! - biccentek felé és szólítom a nevén, jelezve, hogy tudom, kicsoda. Nem sok időnk marad a köszöngetésre és arra, hogy összeszedjünk magunkat, hiszen hamarosan vadmacska-félék jelennek meg az erdő szélén és egész egyszerűen... Felénk tartanak. Döbbenten pislogok körbe, és tanácstalanul markolászom a zsebem, ahol a pálcám szokott lenni. Mi tévők legyünk? Hiszen kezdem gyengének érezni magam, kezdem azt érezni, hogy az a nagy mágikus erő, ami még az előbb átjárta a testemet, egyszerűen köddé vált. Az agyam gyorsan pörög, és figyelem a macskák mozgását, majd habár pálca híján ugyan, de elmotyogok egy támadó varázslatot: - Immobilus! - a macskákra koncentrálok, és hogyha a varázs sikerül, akkor a macskák mozdulatlanná dermednek. Akkor esetleg meg tudjuk őket vizsgálni, hogy mik is ezek és mit keresnek itt...
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-08-06, 21:34
Chantal már előbb elindult, mint hogy a mágikus lökéshullám elérte volna, így nem sérül meg. Érzékelheti, hogy nincsen telihold, sőt, nagyon is sápadt az esti fény, a csillagok sem látszanak, mintha az égbolton is sűrű sötét felhők úsznának, csoda, hogy látnak, de mivel többen fényt varázsoltak, az udvar most bizonyos fokig világosságban játszik. A csapóajtót nézve valamilyen mágikus zár védi, és mivel született tehetség sötét varázslatok kivédéséből, egyértelműen érzi, hogy valamilyen vérmágia védi a helyet. Bonyolult rúnákkal van felírva, hogy egy bájitalt kellene megfőzni, és azt rálocsolni az ajtóra, de mivel rúnamágiából is ügyes, kisilabizálja, ravenclaw, tehát mintha.. Hollóháti Hedviggel lenne összefüggésben a vérmágia? David a kastélyt figyeli, és felfedezi, hogy az ablakok sok helyen betörve, vagy megrepedezve, az egykori dicső kastély falai omladoznak, megroggyantak, mintha eljárt volna felettük az idő. És sehol nem ég világosság. Georgiana pajzsbűbáján becsapódik a lökéshullám, de a lány okosan döntött, így állja a sarat. Nem lát más csoportosulást, úgy tűnik, ők maguk vannak. A fény bejárja az udvart, és az erdő felé siklik, és miközben Lupin, Caitlyn, Samuel, és Flinn megsérülnek, a tanárnő megpróbál a természet erejével akadályokat gördíteni az erdő felől érkezők valamik felé, ám varázslata nem hatásos, úgy érzi, a növények, amelyeket növeszteni akarna, porrá omlana a mágiától, mintha eleve halottak lettek volna... Félelmetes.. Flinn nem ficamítja ki a vállát azzal, hogy Samuel ráesik, de azért zúzódások érik, varázslata viszont érdekes módon nem tölti el jó érzéssel, ha ránéz a vállára, ott ahol ráesett a másik, még a gyógyítás ellenére is egy sötét árnyék jelenik meg. Jobban van egy fokkal, de nem teljesen. És a többiek is, akik most megsérültek, érzik, hogy gyengék, nagyon gyengék, mintha valami elszívná az erejüket. És az erdő felől feltűnnek a rémek. Olyanok, mintha borjú nagyságú vadmacskák lennének, pengeéles fogakkal, ám ami a legijesztőbb, kéken világít a szemük, ami nem azt feltételezi, hogy csak a sötétben látnak. Nos nem, mágia járja át őket. Több tucatnyian vannak, és nem félnek, sőt, már vetődnek is az állókra, fekvőkre, kivéve ha el tudják űzni őket valami értelmes varázslattal.
//Chantalon kívül mindenki kénytelen védekezni, vagy támadni. Használjatok képességeket, és mágiaágakat, amiben úgy érzitek, hogy jók vagytok. És még a hsz előbb dobjatok a kockadobások fórumában egy 10 oldalú kockával. Ha véletlenül 10-et dobnátok (0) akkor dobhattok ismét, amíg 10-es lesz a kockán. Ha háromszor, akkor háromszor. Összeadódik majd. A határidő az írásra: augusztus 16-a.//
David LaFayette
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-07-31, 10:12
Nem igazán csodálkozom azon, hogy senki sem tudja, mihez kezdjen, hiszen elég hirtelen kerültünk ide, ráadásul még azt sem tudjuk biztosra, mivel is állunk szemben. A köd elkezd távolodni, én pedig némileg megkönnyebbülten hagyom abba a koncentrálást. Fejembe azonban újabb kérdés tolakodik: mégis mi a fészkes fene folyik itt? Voltak még jó páran rajtam kívül idekinn, de kétlem, hogy bárki is saját szándékától vezérelve jött volna ki ebben a nagy viharban. De miért csak mi kerültünk le ide? Elvégre, számos más tanár is tartózkodik még a kastélyban, akiknek maradniuk kell még pár hétig a papírmunkák miatt. Ja, és még pár diák is van, akik ilyen-olyan okokból nem tudtak még hazautazni. Ennek ellenére azonban még korántsem vagyunk itt teljes létszámban. - Valakinek van esetleg valami ötlete, hogy mi folyik itt? - Tanár létemre nem érzem szégyennek, hogy ilyen kérdést teszek fel, hiszen a csapatmunka alapja a kommunikáció. Én pedig férfiasan bevallom, hogy lövésem sincs a dolgot illetően... Talán valaki másnak van valami sejtése arról, mivel is állunk szemben. Elvégre, több szem többet lát. Talán valaki olyasmit is észrevett, amit mi nem. Miközben felteszem mindent eldöntő kérdésem, némileg kétségbeesve veszem észre, hogy a köd ismét újult erővel támad ránk. Már pont emelném ismét a kezem, hogy eloszlassam, amikor a jelenség újfent távolodni kezd, mintha meggondolná magát a dolgokat illetően. Na jó, itt valami nagyon nincs a helyén, annyi szent... - És ha lehet, gyorsan ossza meg velünk a gondolatait! Nem érzem pofátlanságnak a sürgetést, hiszen mindannyiunk érdeke az, hogy a dolgok végére járjunk. Ha továbbra sem tudunk mit tenni, akkor itt bajok lesznek. Már az sem a legjobb jel, hogy itt tértünk magunkhoz. A legfurább ebben az egészben pedig az, hogy mindenkin az a ruha volt, amit napközben viselt magán. Nagy bánatomra ugyanis egyik hölgyemény sem jelent meg fehérneműben. - Jó ötlet ez, Yermouth professzor? - fordulok az ereklyevadász tanár felé kérdő képet vágva. Egyikünk sem tudhatja, mivel találja szembe magát a kastélyban, habár minden kétséget kizáróan biztonságosabb lenne ott. Mégis, valamiért tartok attól, hogy bemenjünk. - Talán ott is történt valami, és mi csak a pillanatnyi szerencsénknek köszönhetjük, hogy ide kerültünk. Mondjuk, a szerencse-szó azért elég erős túlzás. Ki nevezné szerencsésnek ezt a helyzetet? Elvégre, olyasmivel állunk szembe, ami minden bizonnyal ártalmas ránk nézve. Már pont nyitnám a szám ismét, amikor hirtelen morgás üti meg a fülem, majd egy nagy erejű lökéshullám dönt le szinte mindenkit a lábáról. Nekem sikerül ugyan állva maradnom, azonban még így is elered az orrom vére, és sípolni kezd némileg a fülem. - Mindenki jól van? - kiáltom el magam, miközben előveszek egy zsepkendőt a zsebemből és az orrom elé tartom, majd a ködöt kezdem el ismét figyelni. Az a hang onnan jött...
Elkapom Lupin professzor meglehetősen furcsálló pillantását magamon. Nem meglepő, elvégre majdnem minden diák elutazott a Roxfort Express-szel… talán csak én maradtam. Itt mindenesetre biztosan. Vajon…. - Vajon miért csak mi kerültünk ide? Másokat, akik még a Birtokon voltak, nem érintett a furcsa vihar vagy csak máshova kerültek? Feltételezem legalábbis, hogy nem csak hatan maradtunk, elvégre még biztos van adminisztrálnivalójuk a tanároknak, ahogy azt Lupin professzor is említette. Kérdésemre nem várok egzakt választ, elvégre egyértelmű, hogy a vihar, a köd és az egész szituáció talány a tanároknak is. Kérdéseim inkább csak afféle gondolat-ébresztő visszhangok, mivel nem is túl hangosan mondtam ki. A kérdések nyomán egy újabb varázslaton dolgozok, mivel nem látok a közelben hozzánk hasonló csoportokat, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek a közelünkben. Ha a fürge tanárok le is zártak mindent és el is ruccantak már a tengerpartra, valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy Dumbledore professzor is köztük van és virágfüzérrel a nyakában kamarazenél épp. -Homenum Revelio! Mormolom, fogalmam sincs mekkora hatósugárral sikerül összehozni, ha sikerül egyáltalán. A fény is remélhetőleg segíteni fog majd a környezetünk felderítésében… a furcsa lökéshullám már nem annyira. Pláne, hogy Yermouth professzoron kívül, ja és saját magamon kívül megint mindenki földre került. Nem jó jel! De legalább a pajzsbűbájom hatott, legalábbis rám/ránk, vagy Yermouth professzor pajzsa, ha ő is megidézett egyet. A morgás sem túl biztató. Egyre csábítóbb Yermouth professzor javaslata, hogy menjünk be a kastélyba… csak ahhoz előbb mindenkinek lábra kéne kecmeregnie. Az egymásra huppant páros egymást támogatja fel, így a vörös hajú lány és Lupin professzor felé közelítek, hogy segítsek nekik a felkelésben, ha szükségük van rá. - Segítsek? Nyújtom kezem is…. nem vagyok az az ott-segít-ahol-tud kiscserkész, de az én érdekem igen erősen, hogy minél többen legyenek „harcra kész” állapotban, ha erősödne a morgás… netán támadna is. Szegény lánynak még az orra vére is eleredt az eséstől.. biztos több volt, mint egy esés, uhh nagy lökés lehetett. Sajnos annál többet nem tudok segíteni, hogy felsegítem őt és Lupin professzort, már ha elértem őket időben, mielőtt felpattantak volna, mivel se érzékem, se tudásom nincs a gyógyításhoz.
//Dobásom értéke: 4 +2 =6//
Agnese Yermouth
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-07-26, 20:09
A-csapat
//De gyanús, hogy a kocka velem van, szerintem ő lesz a gyilkos 5-t dobtam//
- Ezt én is szeretném tudni. A vihar mindenesetre elvonult. - Azt azért megnézi, hogy nedves-e minden vagy sem? Volt eső abból a viharból és csak véletlen egybeesés ez a történtekkel vagy valami különös vihar volt? - Igen, nekem is. És pont ez a baj. - Válaszol Georgiana-nak, majd figyel a többiek válaszára is. - Tehát senki nem volt az udvaron, s mégis mind itt vagyunk. Lehet be kellene menni... - Intézi szavait most Lupinhoz fordulva. A diákot csak azért nem küldi be Agnese még, mert egyedül ne menjen, az legalább olyan felelőtlenség volna. Ám lehet kollégája válasza késni fog, mert a mágikus fény ekkor villan fel, s a morgás is megüti fülüket, hogy aztán mintegy láthatatlan lökéshullám söpörjön végig az udvaron szemük láttára döntve le többeket. Agnese az utolsó pillanatban emeli maga elé a kezét ösztönösen is a pajzsbűbájra gondolva és Georgiana elé lépve védelmezőn, lábait jól megvetve, s meglepődve tapasztalja, hogy a pajzsbűbáj sikerül! De hiszen nincs is nála a pálcája! - Lumossolen! - Most már ő is fénymágiával próbálkozik, ráadásul azzal, ami nagy hatótávolságra van, s célpontja az erdő, amely felől a morgás jön. Vajon megvilágítja, mivel van dolguk? Akárhogyis, döbbenetes érzés és tudat, hogy rácáfol a keze mindarra, amit eddig a varázslat fizikájáról tudtak: kell hozzá egy pálca! Mindenesetre ha kiront az erdőből valami feltehetően nem barátkozós szándékkal, akkor Agnese azonnal egy Baziteo varázslattal is bepróbálkozik, hogy az udvar növényeit, főleg az oszlopokra felfutó borostyánokat, a sarkokban álló fák kibukkanó gyökereit nagyra
és dúsra növessze és akadályt képezzen bárminek, ami rájuk törne. Elvégre a a muglik Csipkerózsikás meséjében a sűrű, áthatolhatatlan bozótrengetegnek is ilyen alapja volt, csak ezt a muglik nem tudják.
Flinn O'Donnell
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-07-26, 13:39
//dobás:1 bár Samuel miatt amúgy is a földön vagyok //
A köd, melyet annyira figyeltünk szépen lassan eltűnt, de még mindig nem értettem mi folyik itt. Egyre inkább nyugtalanná váltam e miatt a különös dolog miatt. Az első ember, akit észrevettem és felismertem Samuel volt, így hozzá siettem oda. Közben egy lány fényt varázsolt, aminek nagyon örültem, hiszen így kitisztult a kép is előttem, ami azért sokat segített. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy esetleg nála lenne-e a pálcája, de aztán már inkább a barátommal kezdtem foglalkozni, aki szintén nem tudta mi folyik itt. Közben egy másik tanár arról kérdez, hogy kinek mi az utolsó emléke mielőtt válaszolnék, gyorsan elmondom a mellettem lévő férfinak is, hogy mit mondott, mert úgy festett nem tudta leolvasni a szájáról. Ha szükségesnek érezte, akkor elmondom helyette, igazán nem okoz nagy gondot. - A szobámban voltam, éppen olvasni készülődtem. – felelem végül én, a barátom pedig, ha kér a segítségemből, akkor majd megsúgja nekem, vagy akár el is ordíthatja magát. Bár ezt róla nehezen tudtam elképzelni. Aztán jött egy lökés, amely mindenkit leterített a lábáról, még engem is. Úgy érzetem mintha valaki bemosott volna nekem, egy jó erőset egyenesen az arcomba és a földre estem, rám pedig Samuel. Nem mondom, hogy nem fájt, mert nagyon is, de ezt nem vetettem oda neki. Próbáltam szólni neki, hogy szálljon le rólam, de aztán rájöttem, hogy süket lévén, úgysem hallja, így csak türelmesen megvártam, amíg ő maga rájött, hogy rám esett. Végül ő is rájön, hogy nem a földön fekszik, így legurult rólam, én pedig fellélegeztem. - Nem vészes, túlélem. – mondom mosolyogva, holott a fájdalom a vállamban elviselhetetlen volt. Sose voltam valami orvosi alkat, nem tudtam megállapítani, hogy eltört, kiugrott, vagy szimplán megzúzódott, de nem akartam, hogy rosszul érezze magát emiatt. Nyújtja a kezét, én pedig el is fogadom azt és talpra állok, még szerencse, hogy jobb kezes vagyok és a bal sérült. Egy olyan varázslatra gondoltam, amivel tudnám enyhíteni a fájdalmamat, hátha beválik.
◊ Zene ◊ Aktuálisviselet ◊Tömegesen.◊
Samuel Assielin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-07-26, 10:56
dobás: 4. maximális balszerencse.
Nagymese A
[You must be registered and logged in to see this image.] Látom, hogy nem csak én vizsgálom a ködöt, mások is érdeklődnek felőle. Szerencsére elkezd halványulni, így egy kicsit megnyugodhattam, hogy legalább ezt a rejtélyt megoldottuk. Egy pillanattal később a szemem elé kapom a kezem. Mikor oldalra fordulok, látom, hogy egy lány épp fényt idézett meg. Nem volt annyira erős, mint hittem, csupán a sötétség miatt bántotta a szememet. Nem ismertem sem a lányt, sem a birtokon lévők többségét. Imitt-amott felismertem egy-két tanárt, de mást nem. Mondjuk a munkámhoz nem tartozik hozzá a bájcsevegés és az ismerkedés, nekem pedig amúgy is nehezebben megy ez. Már majdnem elindultam előre, hogy közelebb kerülhessek a többiekhez, mikor megéreztem a kezet a vállamon. Megfordultam, és Flinn állt előttem. Rámosolyogtam, majd egy vállrándítással jeleztem, hogy én sem értem, hogy mi folyik itt. Majd a szemem sarkából látom, hogy egy szőke nő beszél. Túl későn fordultam oda, hogy le tudjam olvasni, mit is mondott, ezért Flinnhez fordultam, és erőszakoltam magam, hogy beszéljek. – Mit mondott? – kérdeztem röviden. Úgy éreztem, mintha valaki képen törölt volna, majd ismét a földön voltam. Szerencsére a föld puha volt. Csak pár másodperccel később érzékeltem, hogy nem a föld volt annyire kényelmes, hanem ráestem a barátomra, Flinnre. Termetemet és erőnlétemet tekintve lehetséges volt, hogy a kelleténél jobban megsebesítettem, esetleg kificamítottam a vállát. Rémülten legurultam róla, és arrébb húzódtam, hogy tisztábban lássam a fényben. – Fáj? – kérdeztem talán hangosabban, mint szükséges volt. De abban a pillanatban nem tudtam uralkodni a hangomon. Sosem ordibáltam, csak ha a helyzet úgy hozta. És most úgy hozta, hogy a Roxfortban az egyetlen barátom miattam feküdt a földön. De engem vajon mi terített le? Megpróbáltam értelmet keresni ebben az egészben, de csak odáig jutottam, hogy körbenéztem. Ha Flinn barátom megsebesült, megpróbáltam minél hangosabban azt kiáltani, hogy van-e gyógyító vagy valaki a közelben, aki segíthetne. Ha nem sebesült meg, akkor pedig felsegítettem őt a földről. Meglátjuk, mi fog történni.
Caitlyn Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-07-25, 15:47
Először nem is vettem észre, hogy ilyen sokan vannak körülöttem. Meglepődött pillantással fordulok körbe, de rá kell jönnöm, hogy senkit sem ismerek ezek közül az emberek közül. Aztán a köd teljesen elvonja a figyelmemet, nem tudom, mi történhet vele és gőzöm sincs, mihez vezet, de egyelőre még nem is indulok el utána, nincs túl sok értelme. Agnese kérdését válaszolom csak meg határozottan. - A gyengélkedőn voltam. - Bólintok egyet, de nem látok összefüggést a többiekkel, azon kívül, hogy mind itt, az iskola területén tartózkodtunk. Szerencsémre a fényvarázslatom sikerül, ami után fellélegzem, hiszen végre látunk is valamit, de gyorsan elhessegetem a gondolatokat, hisz a fák közül valami hangok, morgás szűrődik ki. Odakapom a fejem, és ekkor tudatosul bennem, hogy ennek valószínűleg én vagyok az okozója, mivel amikor a fény megjelent, akkor hallatszott először a morgás is. Zavartan hirtelen semmi sem jut eszembe, amit tehetnék, csak erősen az erdő felé figyelek, hátha sikerül kiszúrnom valamit ott. Viszont egyelőre csak a lökést érzem, ami jól elvág és a földre küld, hirtelen úgy érzem, mintha valaki megütött volna és az orrom is vérezni kezd, remélhetőleg gyorsan múlandóan. Mikor észreveszem, kezemet odakapom, letörölve onnan a vért, és lassan kászálódok fel a földről, ismét körülnézve, és most már egyre jobban aggaszt a helyzet súlyossága...
Aktívan osongálok az épület felé, legalábbis egy ideig. Látom, hogy a többiek fényt varázsolnak, hogy nagyon próbálnak rájönni mi ez az egész, ami érthető, de én soha sem voltam az a típus, aki megy a tömeggel, hiszen mi értelme? A saját utamat járom, és az üvöltést hallva a fák felől csak még inkább arra a következtetésre jutok, hogy inkább távolodjam onnan, mint hogy megnézzem mi lehet az. Az ég felé pillantok, a holdat vizsgálom meg, hátha teli. Hiszen, ha az akkor talán vérfarkas lesz, de akármi más is lehet, egyikkel se szívesen találkoznék legyen troll, vagy sárkány... vagy bármi nem túl barátságos lény. Csak eztán indulok tovább, amíg meg nem torpanok a csapóajtót kiszúrva. Eszem ágában sincs szólni róla másoknak, ezzel csak felhívnám magamra a figyelmet, amit egyelőre nem szándékozom. Inkább óvatosan pillantok körbe, hogy figyel-e valaki és csak óvatosan nyúlok a csapóajtóhoz, hogy megnézzem könnyen nyitható-e, vagy netán zárva van valamilyen módon. Ha netán zárva van akkor megpróbálom varázslattal feloldani és úgy kinyitni, ha nincs akkor első körben alig nyitom fel, hogy belessek hogy ezzel se vonjam magamra a figyelmet. Jó eséllyel e körül kapom meg a pofont, ami úgy istenesen nagy, bár annó az apám azért volt, hogy nagyobbakat is osztogatott rosszabb napjain. Megtántorodom, de talán nem kerülök a földre, csak az orrom vére ered meg. Felkapom a fejemet és körbenézek, aztán húzok fel egy erős pajzsot védekezésül és foglalkozom tovább a csapóajtóval.
//Sötét Varázslatok Kivédése - született tehetség (varázslatokhoz ezt használja a kari//
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-07-24, 10:11
//A dobásom: 2//
Valóban nagyon furcsa kezd lenni ez az este. Egyszerűen csak itt teremtünk a Birtokon, és valami furcsa köd leng körbe minket. A pálcánk pedig sehol. Talán ez a legnagyobb problémám - szerencsére. Vetek egy pillantást a Holdra, mely a felhők mögött bujkál és sóhajtok egyet. Remélem, hogy a vihar hamarosan csendesül, soha nem szerettem. Felmérem, hogy kik is kerültek velem együtt a Birtokra. Sokukat ismerem, néhányukat azonban nem, így ők vélhetőleg nem tanárok. A vörös hajú hölgy, aki fényt varázsol, számomra ismeretlen, ám elismeréssel adózom az ötletéért, hiszen az én varázslatom úgy tűnik, nem működik. Egyelőre még nem tudom, hogy azért, mert nincs fókuszom, vagy mert egyszerűen a köd nem akar mozdulni. Chantal szépen beslisszan a sötétségbe, így észre sem veszem. Talán felismerném, hogyha meglátnám a fényben az arcát. Agnese megjegyzését nem hallom, azonban a kérdését igen, így feléjük fordulok. Felismerem a diákot, így csak egy szemöldökvonást küldök neki. Nem tartom jó ötletnek, hogy velünk van egy diák. Mi lesz, ha valami baja lesz? - Én a szobámban voltam, adminisztráltam a diákok dolgait. - válaszolok egyszerűen és várom a többiek válaszát. Hátha valaki valami különleges bűbájt végzett a szomszédban, vagy ilyesmi. Bármit el tudok képzelni. Talán pont a diáklány volt. ~Ugyan Lupin, vagy csak ő is olyan véletlen áldozat, mint te ~morogja a tudat alattim és kicsit el is szégyellem magam, amiért a lányt gyanúsítom. Gondolataimat az erdő felől jövő morgás, furcsa hang töri meg. Nyúlnék a pálcámért, de a reflex mozdulat még félúton elhal, mikor rájövök, hogy nincs is nálam a pálcám. Ajajj... Ahogy eljut a tudatomig a gondolat, akkor ér oda hozzánk a lökés is, ami egészen egyszerűen ledönt a lábamról. Olyan érzésem van, mintha egyszerűen valaki pofán csapna egy erőteljes ütéssel. Fenékre huppanok, elvesztve az egyensúlyomat és érzem, hogy a fejem is kicsit kavarog, de amilyen gyorsan lehetséges, igyekszem felkászálódni és figyelni arra, hogy vajon ki is lapul a sötétben, és ki tart felénk. Hallgatózok - már amennyire az ütés engedi - , hogy négylábú-e a közelítő valami, vagy ember, esetleg valami surranó, surrogó hangot ad ki, kezemet pedig magam elé emelem, hogy védjem magam egy újabb ütéstől.
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-07-23, 19:52
A kis társaság kezd lassan magához térni, a köd viszont megindul, távolodik. Lupin és David hiába oszlatná el, a varázslatuk ugyan sikeres, ám érzik, nem közönséges ködről van szó, sokkal inkább olyan, mint valami szellem, valamilyen entitás, ezért nincsen rá hatással. Távolodik, halványul. Nem úgy mintha megszünne létezni, sokkal inkább úgy, mint aki eltűnik a színről. Caitlyn fényt idéz, ami hatásos, sikeresen megvilágítja az udvart, ám a fák közül mintha mordulást hallana, és meg is indul feléjük valami. Eddig nagyjából a sötétben voltak, de most kiválóan felhívta magukra a figyelmet. Viszont Chantal gyorsabban elrejtőzik az árnyékok között mielőtt felfedeznék, így jó eséllyel meg se látják. Viszont Caitlyn varázslata megvilágít így valamit, amit Chantal kiszúr, eddig ez nem látszódott. De még a tanárok sem láthatták, most mégis a boszorkány (Chantal) fedezi fel, úgy tűnik a különös konstelláció kellett hozzá. Egy csapóajtó sejlik fel a köd alól. A többiek még nem látják, és egyedül a lányon múlik, hogy szól-e a többieknek, vagy inkább továbbmegy a célja, az iskola felé. Georgiana pajzsbűbája sikeres. Az erdő felől erősödik a morgás, és mintha valamilyen mágikus hullám csapna végig a kis társaságon (kivéve Chantalt, aki már arébb osont).
//Mindenki dobjon a kockadobások fórumában egy hat oldalú kockával, MIELŐTT még hozzászólást írna. Georgiana hozzáadhat a dobásához +2-őt. Ha a dobás nem éri el az 5-ös eredményt, akkor az illető úgy érzi, mintha pofáncsapták volna, és a földre kerül, még orrvérzés is előfordulhat A következő körre a határidő július 31 éjfél.//
Georgiana Findley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-07-16, 20:05
Tetszett a beszélgetés Yermouth professzorral, úgyhogy ha végül az egyetemi képzés mellett döntök, remélem, hogy nem a ruhám alapján és az első benyomás alapján skatulyáz be. (A hazaérkezés örömére vettem fel ezt, végülis majdnem egyszerű bőrszoknya és blúz, csak egy kicsit megbolondított szabásmintájú az összhatás. Szóval remélem nem divat-ereklyevadásznak gondol.) Habár úgy érzem, nem csak én élveztem a beszélgetést. Kicsit billenni látszik a mérleg nyelve, de alszok még rá párat a végleges döntés előtt.
Aztán Agnese határozott ébresztésére térek magamhoz… az udvar közepén. Talpra állok és rögtön a pálcám után kutatok szoknyám zsebében, ez reflex. Az még rémlik, hogy elérkeztünk az általános csevejhez, ami az elbúcsúzás és részemről a köszönet a beszélgetésért felvezetője lett volna, ahogy az is, hogy valami komoly vihar előszele érződött, mert még eszembe jutott a borvörös kalapom, ami az eső ellen pompás lett volna, de azután képszakadás. - Jól, igen, de hogy kerültünk ide? Bólintok arra, hogy futni fogok. Ez van, nem érzek jelenleg se hősi, se halálvágyú attitűdöt magamban. Egyébként csak ebből az utasításból egyértelmű, hogy ez nem a professzor valamiféle külön vizsgája számomra… no meg a többiek látványától, akiket most veszek észre, lehetünk hatan vagy heten, még nem vettem lajstromba mindenkit. - Nincs. Kiforgattam mindkét zsebemet - csak a külön házvezetői engedélyem lapul a balban, hogy még a Birtokon tartózkodhatok, legalábbis feltételezem, hogy a kitapintott pergamen az az - és a földön se látom pálcámat. Helyette valami különöset érzek, nem tudom, mi lehet, majdnem olyasmi, mint amikor furcsa álmaim vannak, ugyanakkor esszenciálisan mégis egészen más. Igazából nehéz lenne megfogalmazni, mitől jutott mégis eszembe, mert semmi hasonlóság… lehet ez egy álom? Alig láthatóan megcsípem magam, hátha felébredek. - Beléptünk a nagykapun, Önnek is? Mivel eltérőek lehetnek az emlékeink ezért válaszolok a kérdésre. Egyébként meglehetősen hallgatag a kis társaság, a többséget felismerem, tanárok és személyzet, nem meglepő, ahogy az sem, hogy egyedüli diák vagyok, elvégre szinte mindenki hazautazott. A furcsa ködöt figyelem, tudom, hogy nem én váltom meg a világot a tanárok mellett, de a biztonság kedvéért egy egyszerű pajzsbűbájt igyekszek összehozni az udvarra, pálca és szavak nélkül, mégis, nem tűnik lehetetlennek ettől a különös érzéstől.
Agnese Yermouth
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-07-11, 20:52
A-csapat
A legtöbb diák már hazament, csak néhányan maradtak kivételes esetként. Már lassan Agnese is készülődik, hogy összecsomagoljon, de nem sieti el. Lányait a Szent Mungóban csak szerda este látogathatja meg, így elég akkor útba ejtenie Londont és elindulnia innen. A kopogtatáskor azt hitte, hogy Leticia lesz az, így érdeklődve húzta fel némileg szemöldökét, mikor a Mardekáros lányt pillantotta meg. Úgy sejti, eddigre Philip már beszélt Leticiával, s minthogy nem döntötte Agnese-re az ajtót a lány, hát Agnese-nek kellene felkeresnie őt, mert van mit megmagyarázni, megbeszélni. Igen, jól van ez így. Ha este még itt lesz Leticia, akkor felkeresi a Griffendél-toronyban, de addig is meghallgatja a Mardekáros lányt. Kellemes beszélgetés volt a parkban, és csak napnyugtakor indultak vissza a kastélyba, mikor a viharfellegek már erősen gyülekeztek. Nem tudja, mennyire sikerült meggyőznie Georgiana-t az egyetemen való maradásról, na meg mennyire reklámozta jól az ereklyevadászatot. Rábeszélni sem akarja, és ellenérveit is megérti, ugyanakkor sajnálná, ha a lány nem itt kezdene szeptemberben, mert van érzéke a témához, ráadásul olyannak tűnik, aki komolyan veszi, amit csinál, márpedig az ereklyevadászat nem az a foglalkozás, amit félvállról lehet venni vagy félszívvel csinálni. Emlékszik, hogy belépnek a nagykapun és mögöttük leszakad az ég, tökéletesen időzítettek... és itt mintha elvágták volna a fonalat, az udvaron ébred a földön fekve. Nem lamentál sokat ott, hogy került oda, azonnal felnyomja magát a földről és feláll, hogy minél kevesebb ideig legyen e kiszolgáltatott helyzetben. Odébb Georgiana-t látja meg, s így rögtön felé lép, ha kell, még ébresztgeti is lágyan, de sietősen. - Jól van? Maradjon mellettem, de ha azt mondom, hogy fusson, akkor fusson. Ne nézzen hátra, ne várjon senkire! - Csak ennyit mond neki halkan instrukcióként, mikor magához tért a lány. Nem tetszik Agnese-nek ez az egész helyzet, s ez látszik is jegeskék szemeiben, ahogy körbenéz és felméri, kik vannak még itt. Önkéntelenül is a pálcájáért nyúl... ami nincs meg! - Megvan a pálcája? - Érdeklődik Georgiana-tól, maga is körbenéz, hátha a földön van nem messze ott, ahol feküdt, de hiába. Mégis az erejét valahogy érzi, de elsőre arra gondol, hogy a tanári karban Rejtélyes Mágikus Adottságnak elkeresztelt erőt érzi csak. Meg még valami pluszt, valami újat, amit nem tud egyelőre meghatározni, hogy mit. Egyelőre csak figyeli, ki merre mozog, ki van még itt. Chantal-t még nem szúrja ki, legfeljebb csak ha nyitódik vagy csukódik az ajtó, az lehet feltűnő, de nem biztos, hogy felismerné akkor sem. Talán ismerős lenne kicsit, de nem is igazán az újságból, hanem az Azkabanból... - Úgy látom, a kolléga nem azon a véleményen van,
hogy ami távozik, azt ne bolygassuk... - Jegyzi meg inkább csak magának és Georgiana-nak Lupin ténykedését figyelve. - Kinek mi az utolsó emléke, mielőtt itt ébredt? - Teszi fel fennhangon a kérdést, hogy mindenki hallhassa.
David LaFayette
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat 2016-07-11, 13:05
Ismét az íróasztalomra dőlve kap el az álom, noha már lefekvéshez készülődtem, hiszen már csak egy boxer volt rajtam, semmi más. Jóformán a hálószobámban intézek minden papírmunkát, ami a tanévvel kapcsolatos, valamiért nem vonz a dolgozószoba. Persze, volt nekem is, ahogy minden tanárnak, hiszen itt mégsem fogadhatom a diákokat, de akkor is... Amint tehettem, összanyaláboltam az irataimat, majd átcaplattam ide. Barátságosabb, megszokottabb, kényelmesebb. A mennydörgés ébresztett fel, én pedig a hatalmas ablakhoz sétáltam, majd onnnan néztem ki az udvarra, melyből most semmit se láttam. Sötét volt, szakadt az eső, és csupán a villám világított meg itt-ott egy kis szakaszt a birtokból. Az ablak kilincséhez nyúltam, hogy becsukjam azt, azonban ezzel egy pillanatban már valami hidegen feküdtem, mindenféle felvezetés nélkül. Pech. Egész testemre ömlött az eső, én pedig ennek hatására felültem, majd végignéztem magamon. Szerencsére, rendes ruhában voltam, pont abban, amit napközben viseltem. Fehér ing, sötétkék farmer, és a kedvenc cipőm. Korrekt. De mit keresek én itt? Ekkor vettem észre, hogy jóformán nem csak engem érintenek a nemrég bekövetkezett változások. Szemem sarkából vettem észre, hogy tőlem nem messze is mozgolódás támad. Mi a fene? Talán magamra találtam volna még elfogadható magyarázatot, de másokra már nem igazán. Mivel mindenki magával foglalkozott, én is felálltam, majd a köd felé pillantottam, mely fenyegetően haladt felénk. Mi lehet benne? Egész egyszerűen nem tudtam eldönteni, hiszen ilyesmivel ritkán fut össze az ember. Ráadásul, abban is teljes mértékben bizonyos voltam, hogy ilyen jelenségről még soha életemben nem hallottam. Ösztönösem nyúltam a hely felé, ahol normális esetben a pálcámat tartottam, de most annak csupán hűlt helyét leltem. Mindezek ellenére azonban olyan erő járt át, mintha nem egy, hanem ezer pálca lenne nálam. Lupinhoz hasonlóan hát én is a köd elé léptem, majd szorosan behunytam a szemem, és én is olyan mágiát próbáltam hát alkalmazni, amivel eloszlathatom ezt a jelenséget. Legyen az fény, szellő, bármi...
Hiába volt már este, én mégsem tudtam aludni, így a könyvim között kezdtem kutakodni, hátha találok valamit, ami lefoglal. Kivételesen nem egy Mágiatörténeti köteten akad meg a szemem, hanem egy másik tárgy tankönyvén, a Legendás Lényeken. Mindig is imádtam az állatokat, ez alól a varázslények sem voltak kivételek, csak éppen nem ez volt a kedvencem tananyagom. Megtanultam róluk persze mindnet, kiváló is voltam belőle még az iskolában, de jobban szerettem volna látni ezeket a fajokat, mintsem csak tanulni róluk. Bár ilyenkor az ember fantáziája szárnyra kél és remekül meg tudja formálni a saját kis szörnyeit, engem mindig érdekel, milyenek lehetnek az életben. Gondolatmenetemből mennydörgés és villámok ébresztenek föl. Kutya egy idő az biztos, örülök, hogy a kastélyban vagyok és nem kint lófrálok. Bár szívesen tölteném otthon már most a szabadságom, de még nem mehetek haza, vannak még elintézetlen dolgaim, nem mellesleg még az új barátomtól sem köszöntem el. Ismét hallom az eget rengető dörgést és most már az ablakhoz is lépek. Nagyon rossz az idő odakint, remélem, senki sincs olyan helyen, ahol elérhetné a vihar. Megfordulok és az ágyam felé tartok, hogy leüljek és nekilássak a könyvnek, mikor egy pillanatra elsötétedik minden, én pedig mikor ismét kinyitom a szememet, a birtokon fekszem a földön. Gyorsan felülök és körbenézek, nem vagyok egyedül, ez már egy jó jel. Én is feltápászkodom, majd a zsebembe nyúlok a pálcámért, de az nincs ott. Mi folyik itt? A pálcám hiányában a körülöttem lévőket kezdem szemlélni. Van még itt rajtam kívül pár itt dolgozó, de én egyből a kertészt szúrom ki és odamegyek hozzá. Mellélépve vállára teszem a kezemet és kérdőn nézek rá, majd a figyelmemet a köd köti le. Közben egy nagyon furcsa érzésre leszek figyelmes. Mintha erő lenne, de hiábavaló, hiszen nincs nálam pálca, így semmit sem tudok tenni.
◊ Zene ◊ Aktuálisviselet ◊ Tömegesen.◊
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A jelöltek - Roxforti nagymese - A csapat
