2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Bár még neki sem mondom el az igazat Lancről, de még sem akarom, hogy szórakozzon vele. Lance... rendes srác a maga különös módján és bármit is mondok nem akarok rosszat neki és főleg nem akarom megbántani, bármennyire és úgy teszek, mintha nem érdekelne. Kedvelem, akármit is mondok másoknak, vagy akármivel is hitegetem magamat. A stílusa, maga a tény, hogy tud engem kezelni és persze, hogy sellő és még egy király fia is, azért ezek felett nem lehet csak úgy átsiklani. Emilia pedig tudom milyen, mint én is vagyok, pont ezért nem akarom Lance közelébe engedni. Elég legyen neki csak az, hogy ő az én játékszerem és nem osztozom rajta, keressen magának valakit mást. Vannak még srácok a suliban, bár tény, hogy a többség eléggé... hát tényleg nem nagy szám, de azért lehet vadászni, ott van ez az Andrew, akit említett szórakozzon vele, nekem pedig megmarad a jó fiú, aki állítása szerint annyira nem is jó, na de pont e miatt vonz még inkább. - Csak keress tovább, de Lance-en nem osztozom, ő túlságosan érdekes ahhoz. Remélem megérted... privát játékszer. - sokat mondóan mosolyodom el, de talán érezheti a mosoly mögött azt a kis fenyegetést is, amiből sejtheti ezúttal tényleg nem venném jó néven, ha bármit is belezavarna a dolgaimba Lance-szel. Van amikor igenis kisajátítok magamnak valakit és akármennyire is szeretne tenni ez ellen valamit, hát nem sok esélye van, ez most pont egy ilyen helyzet. Ő az enyém, Emilia maximum történeteket hallhat róla, de nem szeretném, ha ólálkodna a közelében. - Hm... érdekesen hangzik, hát akkor törd meg. Tudod, hogyan kell, nem hiszem, hogy ne oldanád meg ezt is. Csak ügyesen... látod itt a kihívás. Kerülj hozzá közel, legalábbis hogy ő azt higgye és majd meglátod mit sikerül kiszedni belőle. Biztosan vannak a felszín alatt érdekes titkok és hogy mi nem tudunk róla... na olyan nem lehet igaz? - már most zavar, de komolyan, hogy itt egy srác, akiről nem tudunk semmit sem, pedig ismernünk kellene a titkait, hiszen az iskolában épp eleget tudunk már másokról és az nagyon ritka, hogy valaki kimarad a szórásból. Azért azzal csak nem ronthatjuk a hírnevünket, hogy úgy fest valaki mégis kicsusszan a hálón. Emilia is ügyes, tudja hogyan kell másokból kihúzni a dolgokat, úgyhogy nagyon remélem, hogy nem adja fel csak úgy annyival, hogy a srác antiszociális, nekünk ez nem jelenthez akadályt.
Kiszórakoztam magamat, mondhatjuk ezt is. Tényleg elengedtem egy kicsit magamat mellette, de a bizalmának elnyeréséhez és megtartásához ez is feltétlenül szükséges. A látszat fenntartásáról nem is beszélve. Meg hát, nem lát a fejembe, hogy tudja, mi az, amin éppen nevetek. Viszont, addig is jó, mert biztos vagyok benne, hogy lennének olyan gondolataim, amik nem tetszenének neki. Szerencsére a téma olyasmire terelődik, ahol kétségtelenül otthon vagyok. Pletyka terjerjesztés és mások lelki nyomorba döntése. - Természetesen. - Kissé ördögi a mosolyom, ahogy rápillantok. Ez azon kevés pillanatok egyike, amikor az igazi arcom mutatkozik meg. Mivel pedig, annyira nem vagyunk jelen pillanatban a figyelem középpontjában, úgy gondolom meg is engedhetem magamnak, hogy egy kis időre önmagam legyek. - Jól van, bár, szerintem kevesen vannak, akik ténylegesen pletykálkodni kezdenének rólad. Tudják, hogy milyen megtorlás következne - kuncogok halkan, de biztos, ami biztos, a szám elé teszem a kezemet. Most nem a figyelem felkeltés a célom, inkább csak az információ gyűjtés, de mégis milyen ironikus már, hogy pont én mondom ezt! De nem baj, ő erről úgy sem tud még, jelenleg csak élvezem a műsort, amit lead. - Ugyan, sosem tennék ilyet! Tudod, hogy másokkal mindig milyen jól bánok. Tudom, hogy mikor meddig kell elmennem és mit mondanom. - A mosolyom kissé önelégült, nem is titkolom, hogy milyen egyszerűen át tudom ejteni az embereket. Mindenki azt hiszi, hogy milyen kis tünemény vagyok, közben meg... Nos igen, a részletekbe nem megyek bele, jobb, ha ez az információ titokban marad. Justice is csak azért tud egy keveset az álszent énemről, hogy elhiggye, neki mindent elmondok. Így biztonságban érzi magát és ő is el mer kotyogni egy-két dolgot. Nekem pedig pont erre van szükségem. A következő szavaira viszont eléggé elgondolkozott arcot vágok. Magamban inkább csak arra gondolok, hogy mennyire nem akarok én több emberrel foglalkozni, mint jelenleg, de a külvilág felé nem árt némileg több érzelmet mutatnom. Ezért is, elsőre csak rágcsálni kezdem az ajkaimat. - Lehet igazad van... De akiket ismerek, egyszerűen olyan bénák! - csalódottan sóhajtok fel, rengeteg érzelmet belevive. - Még ha találnék valakit, akivel érdemes foglalkozni, de eddig nemigen láttam erre méltót - kissé megrántom a vállamat és úgy teszek, mintha vizslatóan elkalandozna a tekintetem a körülöttünk ülőkön. Valójában viszont inkább arra gondolok, hogy milyen témával is ugorhatnánk túl ezen. Nem szeretem feszegetni ezt a témát. - Andrew, Andrew Basker. Egy évvel alattunk jár. ha jól emlékszem, akkor ereklyevadász szakra. Ritka, ha valaki tényleg kihívást jelent, úgy gondoltam érdemes róla pár információt szerezni, de eddig még nem sok mindenre bukkantam. Nem túl szociális alkat, az nekem is feltűnt, hogy milyen bunkó - kezdek el játszani a pálcámmal. Az ujjaim között forgatom, miközben gondolkozok, de a szemeimben ott csillog egy kis ravaszság. - Viszont, általában az ilyen emberek azok, akik a legizgalmasabb titkokat rejtegetik. Biztos, hogy neki is van egy legalább, ha ennyire nem akar közel kerülni másokhoz. - Ismét egy széles vigyor kúszik az arcomra. Érzem, hogy valami érdekes dologra leltem a fiúban, amit érdemes lenne kideríteni majd kiteregetni is akár.
♫ Music ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Persze-persze mondhatjuk, hogy nem szép tőlem, hogy mások körül keverem a... Hát tudjátok, de egyszerűen élvezem. Szeretem tovább adni azt, amit másoktól hallottam és ez is egy ilyen dolog. Az, hogy kinek lesz ez kellemetlen már kevésbé érdekel, főleg akkor, ha ezzel akár még újabb bizalmasokat is szerezhetek, akkor főleg meg van a haszna. - Igaz? Elindíthatjuk a pletykát, persze szépen finoman, mint mindig... hogy tudod mi még véletlenül se keveredjünk bajba. - kacsintok rá, miután már kellően kiszórakozta magát. Na igen, ügyesen tudjuk az efféle mende-mondákat elindítani, van már benne gyakorlatunk. Egy mindig a lényeg, hogy ne lehessen hozzánk visszavezetni a szálakat, mert annak rossz vége lehet. Azért még sem akarnék a nyakamba egy morcos biztonsági tisztet, még ha nem is tudom, hogy egyáltalán mi a fenére jó egy ilyen állás. Olyan haszontalannak tűnik őszintén szólva. - Szóval már érdeklődnek. Nem is baj, szeretem, ha rólam van szó, csak figyelj rá ne kezdjenek olyasmiket terjeszteni, ami még véletlenül sem igaz, az rontaná a hírnevemet. - széles mosollyal vonom meg a vállamat, de ennyire már ismer, azt azért szeretem, ha rólam van szó, főleg mert sokan irigyelnek, nem kétlem, hogy nagyon, ezért jó ha beszélnek rólam, de nem szeretem, ha túlzásba viszik és netán olyasmikről is szó esik, amikről nem akarom. Azért csak mértékkel terjedjenek azok a pletykák. - Végül is talán, ha lesz egy szabad perce. De csak óvatosan, ő tudod az a jótét lélekféle, nehogy lerombold, amit már elértem nála. - és ezúttal nem mondok igazat, főleg azért nem akarom, hogy túl sok időt töltsön a közelében, mert bár nem mondanám ezt ki, de kezdem megkedvelni Lancet. Határozottan igen, kezdem megkedvelni és nem szeretném, ha Emilia megtetszene neki. Tudom, hogy nem olyan típus és értem amúgy is oda van, meg aztán a barátnőmet sem érdeklik különösebben a pasik, de jobb óvatosnak lenni. A sellők, ahogyan Lance már sokszor rávilágított elég érzelmes típusok, hirtelenek és szeszélyesek és nem szeretem, ha valaki velem játszik, azt csak én tehetem meg. - Ki tudja, az is lehet, hogy hamarosan fog. Neked is kéne valaki, legalább időnként, szórakozni. - mert hát lássuk be én sem kötöm le magamat, de legalább eljátszom időnként másokkal, ő viszont még ezt sem. Maximum csak a kis húzásai vannak, mint az újabb, amiről pont most számol be, de ennyi. - Hm... érdekesen hangzik, na és hogy hívják? Kíváncsivá tettél, ha ilyen nehéz eset. Néha olyan könnyű átejteni egyeseket, nem rossz, ha van legalább egy kis kihívás is az életben. - néha kell egy-egy újabb préda, akivel el lehet játszadozni és egészen felkeltette az érdeklődésemet ez az alsóbb éves Hollóhátas kis srác. Lehet, hogy nem sokat, de egy kicsit hátha el lehet vele játszadozni, persze csak szolid keretek között, úgy, hogy abból Lance-nek még ne legyen gondja.
A vigyorom meglepően igazi, valószínűleg azért is, mert nem teljesen Justice szavaira reagál. Azok, ha őszinte akarok lenni, maximum egy gőgös, kárörvendő, inkább grimasznak titulálható reakciót váltanának ki. Most viszont közösségben vagyunk, így örömmel villantom meg a helyes kis pofimon azt a megszokott, szórakozott mosolyt. A sztori így is elég vicces, bőven bevehető annak, hogy azon nevetek, sőt. Mindenki úgy tudja, hogy mérföldes barátnők vagyunk Justice-szel, szóval természetesen ez a minimum reakció, amit talán ő sem sejthet, hogy megjátszott. Erről nem igazán meséltem neki, felesleges is tudnia, elég, ha annyit lát, hogy élvezem a társaságát. Ez valamelyest még igaz is, csak nem teljesen vele, hanem néha inkább csak rajta szórakozom. - Ez nem is olyan rossz ötlet... - harsányan felnevetek a kijelentésére, nos igen. Nekem is legelsőre Justice esete jutott eszembe arról az előző tanárról. Az tényleg kegyetlen húzás volt, de meg kell hagyni, hogy nagyon szórakoztató. Az ilyen pillanataiért még kedvelni is tudom. - Az ellenakaróid igencsak figyelmesek tudnak lenni. Hallottam, amint a közös helyiségben, vagy éppen a folyosón cseverésztek erről fenn hangon, valamint, egy-két srác is érdeklődött nálam, hogy mi van köztetek, mivel meglepően sokszor látják melletted az új srácot... - könnyedén vonom meg a vállamat, amint egy pillanatra körbetekintek. A fejemmel egy-egy ember felé bökve, jelezvén, hogy ők voltak azok. Főleg a lányokat sikerül belőnöm, ők valamiért mindig pletykára kiéhezve várnak valamelyik sarokban... - Hmm, szóval csak játék. Értem, szórakozni mindig kell, ezt elismerem. Úgy hallottam egész kis helyes pofi, majd valamikor bemutathatnád nekem, kíváncsivá tettél. - Ismét ránézek, megint csak őszinte kíváncsiság csillan meg a szememben. Tényleg érdekel ez a fiú, nem lehet semmi, ha képes volt Justice figyelmét felkelteni. Talán, talán van egy újabb ötletem... Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez, de talán nekem is meg kellene ismernem közelebbről. A bűbájos énemnek gyakran csak nehezen tudnak ellenállni mások. Kételkedem benne, hogy ez ennél a srácnál másképpen lenne, ha pedig Justice kérdezné... Majd azt mondom, hogy csak félreértette a Griffendéles. Amúgy is, a barátnőm tudja rólam, hogy nem érdeklődöm a srácok után. Egy-két komolytalan flört belefér, de nem szoktam közeledni feléjük sohasem, és nehezen is kezelem, ha ők próbálkoznak. Én jól megvagyok egyedül, ezt pedig talán ő is teljesen felfogta. - Mondhatjuk. Bár, inkább csak nem akadt még senki az utamba... - egy pillanatra elkalandozik a tekintetem az asztalnál, mintha csak elgondolkoznék. Igazából meg, egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék. Valami hihető kellene, rám jellemző. Azt mégsem mondhatom, hogy éppenséggel ellene munkálkodom a háttérben... - Talán csak egy alsóbb éves háztársunk. Összekevert Christinnel, azzal a nagyon elkényeztetett kis libával a csoportunkból... - forgatom meg a szememet, miközben még egy pillanatra a hideg is láthatóan kiráz. Előtte szükségtelen titkolnom azt a mély undort, amit az a liba ki tud váltani belőlem. Justice biztosan megérti az utálatomat. - Kicsesztem vele, mivel a srác valamiben segíteni akart neki, de sikerült teljesen más irányba terelnem az egészet. Annyi, hogy az a fiú nagyon éles szemű, hamar kiszúrta, hogy nem feltétlenül őszinte az a bájcsevely, de a lényegre nem jött rá... - Félig-meddig elégedetten fejtem ki az eseményeket, de a végére érve kissé már másként hat az egész. Mintha csak egy számon kérés lenne a fiú irányába. Nevezhetjük végül is annak, jobb szeretem az olyan embereket, akik egyszerűen csak belesétálnak a csapdámba. Még ha szórakoztató is a megvezetésük, mégis csak sok energiát igényel.
♫ Music ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Időnként halk nevetéssel konstatálom Emilia arckifejezéseit. Imádok neki mesélni, már csak a reakciói miatt is, hiszen ő mindig odafigyel rám és lelkesen terjeszti a pletykákat, hiába tudja, hogy soknak a fele sem igaz, vagy még egy kicsit pluszban is kiszínezem őket, mert végül is miért is ne? Ezúttal is így van, részben igaz persze a kis sztori, amit kitaláltam, de épp csak alig. Állítólag az újonnan érkezett biztonsági tiszt... vagy ki a nyűg beleesett a szökőkútba. Valaki látta az ablakból, és valami Hollóhátas diák szedte ki onnan ázottan, jó kis tapadós ruhában. Persze én már rendesen kiszíneztem a sztorit, olyan pikáns verzióra, hiszen az érdekes történetek így jönnek létre egy kis plusz színnel. Az én sztorimban a srác szemei majd ki estek és persze majdnem elcsattant egy csók is feltüzelt állapotukban, mert miért is ne? Az nem izgat, ha visszajut a nő fülébe, nem tudok félni valakitől, aki képes belezuhanni egy szimpla szökőkútba és egyébként sem félek senkitől sem, meg aztán elég ritkán vezethetőek hozzám vissza a pletykák, aztán még mindig kenhetem másra, hogy nekem is úgy mesélték. - Ugye? Ha hírbe hozzák a biztonság tiszttel... vagy épp fordítva. - szélesen elmosolyodom, hiszen én is tettem már érdekes dolgokat, még egy éve sincs, hogy miattam ment el egy tanár a suliból, de van ez így... nem mindenkinek lehet minden napja kellemes, főleg akkor nem, ha nekem olyan jegyet ad, ami nem tetszik. Nem szeretem, ha valaki lehúzza az amúgy kiváló átlagomat, csak mert épp kissé másnaposan mentem be vizsgázni, pedig tudom az anyagot, mindig tudom! - Én szoktam a legtöbbet rebesgetni, mégis kitől hallottál ilyesmit? De jó... bevallhatom, van egy Griffendéles srác, de persze semmi komoly, csak tudod egy kis játék. Szórakoztató elcsavarni a fejét, főleg, hogy olyan édesen naiv, tudod, hogy milyen ez. - mosolyogva vonom meg a vállamat. Oh tudom, hogy ő is tud ám érdekes csavarokat belevinni az életébe és persze másokéba is, úgyhogy ezt nem kell neki külön bemutatni. - Na és te? Mostanában túlságosan nagy a csend körülötted, ami határozottan furcsa és szokatlan. Kiütött az évkezdés? - cukkolom, de ennyi barátok között belefér és amúgy is tényleg így van, mostanában nem nagy a fennforgás körülötte, ami szokatlan számomra és egyelőre még nem tudom az okát, de majd csak kiderül, hogy miért lehet, remélhetőleg elmeséli nekem, vagy legalábbis megtudok olyasmit, amit másoktól nem lehet. Tény és való elég sokat vagyunk együtt, de mostanában azért sokat voltam Lance-szel is. Jól érzem magamat vele, de ezt azért nem fogom csak úgy nyíltan kimondani.
Az arcomon egy kissé önelégült mosoly játszik, amint Justice mondandóját hallgatom. Volt szerencsém már más forrásokból is értesülni erről a kis pletykáról, de tény, hogy ő az, aki mindig a legjobban informált. Ezért is van az, hogy ilyen jóban vagyunk. Viszonylag sok hasznot tudok belőle húzni, és egészen szórakoztató is tud lenni, amikor éppen együtt szekálunk másokat. Viszont, néha meglehetősen irritáló is az a magas szintű beképzeltsége. Ezért is döntöttem végül úgy, hogy kicsit viccesebbé teszem a dolgokat. Nem igazán ismerem a részleteket, csak egyszer-kétszer hallottam róla, ha véletlenül szóba jött, hogy pontosan milyen kis titkokat is rejtegethet. Bár, sohasem mondta ki nyíltan, ahhoz elég éles az eszem, hogy kitaláljam a részleteket. Magamban nagyon is jól mulattam rajta, sőt. Ahogy most megint az eszembe jut, majdnem sikerül elnevetnem magamat. Helyette viszont, inkább csak szélesen elvigyorodom. - Szerencsétlen egy srác. - Csak ennyit jegyzek meg rá, amikor befejezi a kérdésemre a választ, miszerint ő mit hallott róla. Majd ráemelem a tekintetemet, amiben őszinte kíváncsiság csillan meg. Ezúttal még tényleg érdekel is a dolog. - Valamint, ha már srácokról van szó, azt rebesgetik, hogy téged is együtt láttak egy Griffendélessel... Igaz ez? - A hangom barátságos, a mosolyom sem kevesebb. Talán, ha már kellően ismer, csak akkor sejtheti, hogy ez puszta udvariasság, egyfajta színjátszás a többiek előtt, akik körülöttünk vannak. Ha csak kettesben lennénk, akkor biztos, hogy sokkal lelkesebben és minden kertelés, kegyelem és jó pofizás nélkül kérdeznék rá a lényegre.
♫ Music ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
