2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A szerénység közepes tehetségeknél puszta becsületesség, nagy talentumoknál képmutatás."
Főkarakter: Titkos karakter Teljes név: Emilia Darlington Születési hely és dátum: 1978. június 12. Ipswich, Anglia Csoport: Hollóhát Patrónus: Sivatagi macska Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 10. évfolyam (Látványmágia) Képesség:Hosszú élet Mágikus adottság: Tűzmágus 1. szint Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan - Kiemelkedő, Legendás lények gondozása - Tehetségtelen Kihez tartozol?:[You must be registered and logged in to see this link.]
Jellemed kifejtése
A könnyek mind hamisak, a mosolyok mind álszentek, de senkinek sem tűnnek fel. Elképesztően jól játszom a kedves, megértő barátnőt. Valószínűleg annak a barátságos kisugárzásomnak köszönhető, ami alapvetően teljes ellentétben van a személyiségemmel. Mindenki csak annyit lát belőlem, hogy nevetek és kedveskedek. Még, amikor éppen a barátnőim körében vagyok és szemétkedek is, valahogyan sikerül a külvilággal elhitetnem, hogy csak belevisznek a rosszba. Persze, vannak gyanakvó alakok, akik nem hisznek nekem, de egyszer mindenki megtörhet. Én pedig ezért a pillanatért élek. Nagyon élvezem, ahogy az eseményeket a háttérből manipulálva elérem, hogy valaki teljes letargiába zuhanjon. Lehet gonosznak nevezni, vagy álszentnek, egyszerűen nem érdekel. Nem hat meg mások véleménye, az indulataimat is mindig megfelelően kontroll alatt tartom, így még kiakadni sem láthatnak. Nem, nem hagyom, hogy bárki egy pillanatra is gyengének láthasson. Az évek során sikerült egy falat húznom magam, és a külvilág közé, amit senkinek sem hagyok átlépni, még a családomnak sem. Főleg nekik nem, mert a szeretet egyszerűen gyengévé tesz. Azt hiszem nem is kell kifejtenem, hogy szerelmes sem voltam még igazán.
Megjelenés
Egy kedves mosoly, egy bájos pillantás és egy hihetetlenül barátságos kisugárzás. Ennyit lát mindenki belőlem, és ez éppen elég nekem. Élvezem, ahogyan megtévesztek másokat a viselkedésemmel. Nem is szívesen kedveskednék velük, valahogyan túl furcsa. Csak is ezzel az álszent viselkedéssel érzem jól magam, amit az aranyos, ártatlan külsőm lehetővé tesz. Főleg a szemeim azok, amik nagy segítségemre vannak, ugyanis, valamiért mindenkit rögtön meggyőz pár ártatlan szempilla rebegtetés. Valamint, biztosan az is sokat nyom a latban, hogy viszonylag nagyok a szemeim, kékek és hihetetlenül gyengéd pillantásom van. Egyedül akkor tűnik ez másképp, amikor a megszokott lágy, megértő mosoly helyett egy ördögi vigyor, vagy éppen egy pimasz grimasz játszik az ajkaimon. Bár, még akkor sem feltétlenül ijesztő a tekintetem. Az nekem valahogyan sosem ment, de nagyon kevés emberre szoktam így pillantani. Én tényleg szeretem eljátszani a jó kislány szerepét. Az öltözködésem is szolid, sokkalta inkább aranyos, nőies, mint menő. A testtartásom sem olyan szigorúan egyenes, az orromat sem emelem magasra, éreztetem a környezetemmel, hogy mennyire nem tartom magamat sokra. Legalább is, a testbeszédemmel sikerül valami ilyesmi érzetet keltenem az emberekben, erre már rájöttem.
Életed fontosabb állomásai
Minden elhomályosult körülöttem. Hiába pislogtam, egyszerűen nem vált tisztábbá a kép. Sőt, mintha, ahogyan telt az idő, még a hangok is elmosódtak volna. Én pedig csak feküdtem ott, némán, élettelen tekintettel, és csak a néha-néha elcsattanok pofonok fájdalma volt képes némi érzelmet csalni az arcomra. Hosszú óráknak tűnt, de igazából nem volt több tizenöt percnél. Valahogyan sikerült áttörniük a szüleimnek a védőbűbájt, amit a nagybátyám a szoba ajtajára helyezett. Nem is kell kifejtenem, hogy mennyire ki voltak akadva, amikor meglátták, hogy mit is művelt velem. Arra már mondjuk nem emlékszem, hogy mi lett a dolgok vége, hogy pontosan mi is lett a nagybátyámmal, mert, az ajtó betörése után pár másodperccel elájultam. Vérveszteség, és komoly lelki trauma, a Szent Mungóban legalább is ezt mondták. Még a felébredésem után hallottam rossz nyelveket, miszerint több is volt ott, mint verés, de a gondozók és a szüleim hamar elhallgattatták őket. Otthon sem beszéltek róla, szinte már a sötét nagyúr nevéhez hasonlóan tilos volt kiejtenie mindenkinek a száján. Ez viszont nem jelentette azt, hogy nem emlékeztem mindenre. Minden egyes pofonra, a vérző sebekre... Viszont nem is akartam elfelejteni. Ez egy jó lecke volt arra, hogy sose bízzunk meg senkiben, még a saját vérünkben sem. A kedvesség, a jó indulat mások irányából a mai napig mindig gyanút kelt bennem, főleg a családomban. 12 éves korom óta nem bízok meg senkiben. Drasztikusan megváltozott a viselkedésem ezek után, a tanáraim az iskolában nem is igazán tudták, hogy hogyan kezeljenek, főleg, hogy fél évet kimaradtam a nyáron történtek után. Az első évben szerzett barátaimtól is teljesen elhidegültem, senkit nem akartam magam mellett tudni. Mindenkiben csak a rosszat kezdtem el látni, féltem. Az évek múlásával viszont ebből a félelemből utálat alakult ki. Kritikus lettem, de megtaláltam azt a társaságot, akikkel együtt tudtam utálkozni. Annyi volt köztük és köztem a különbség, hogy én rosszabb voltam, mint ők. Ők is hazudtak, ők is bántottak másokat, de ezt nyíltan felvállalták. Én óvatos voltam, vigyáztam a jó híremre. A szüleim nem értékelték volna, hogy bármilyen negatívumra fény derült volna, így is elég nagy szégyenfolt egy ilyen híres aranyvérű családnak a nagybátyám cselekedete. Szinte biztos vagyok benne, hogy ki is vettek volna az iskolából. Ezért is volt az, hogy elkezdtem egyszerűen megjátszani az egészet, a jó kedvet, a barátságos jellemet. Nevetnem kellett, hogy milyen könnyen elhiszi ezt mindenki. Nagyon jól szórakoztam az egészen, jól esett, hogy valamivel előttük voltam. Mondhatni elégedettséggel töltött el, mígnem, egy nap az egyik fiú valahogyan rájött... Újra megízleltette velem, hogy milyen is a rettegés, milyen félni, hogy sosem tudhatod, hogy mi történik legközelebb. Én viszont erős maradtam, nem mutattam ki a félelmemet, ez az utolsó évem, nem veszíthetek egy jöttment ellen. Pláne, hogy a saját trükkjeimet használja fel ellenem, ezt még úgy sem hagyhatom.
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Emilia Darlington 2016-10-02, 12:50
Elfogadva!
Hali fali ^^
Először is nagyon szupi lett a kari, én mikor megláttam egyből arra gondoltam, hogy egy kedves és segítőkész Hollóhátast kapunk, de amint elolvastam a jellemed máris rájöttem, hogy én is belesétáltam a csapdába, mert abszolúte nem ilyesmire számítottam Ezzel a külsővel tényleg könnyen át tudod verni az embereket Lényeg a lényeg, hogy nagyon jól összeraktad a lánykát, elég hosszúra sikerültek a leírások, én még ugyan olvastam volna, hogy hogyan talált rá azokra a barátokra, akikre, de összességében minden jó lett, nem találtam benne hibát, így utadra engedlek, hogy mehess is játszani ^^ Ha jól láttam foglalóztál már, szóval már mehetsz is játszani