2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Valahol részben az is a célom, hogy kiugrasszam a nyulat a bokorból, hogy megtörjem a nagy ellenállást, ezt a fene nagy komolyságot... Igen, azt hiszem az az új életcélom a mellett persze, hogy még népszerűbb legyek és még jobb és szebb és... mindenki imádjon. Az viszont nem tetszik, hogy ő ennyire nem közéjük sorolható, csak úgy elvan és mintha csak úgy elviselne, ami azért lássuk be felettébb kiborító. Én nem csak valaki vagyok, aki mellett meg lehet lenni csak úgy, én ennél sokkal több vagyok. Szeretek szórakozni, de nem vagyok butácska, aminek tart gondolom és talán valahol még a következményekkel is tisztában vagyok, csak nem érdekelnek. Nem fogok elvonulni a világ elől egy kis fenyegetés miatt, mert nekem ennél több kell, jobb és boldogabb, bővebb élet, mint ami eddig is volt. Nem tudok ebből alább adni, akármennyire is ezt szeretné elérni az újdonsült testőrkém. - Jó válasz, soha sem szoktam slampos lenni és persze innentől neked sem lehet, bár mindig olyan feszes a hátad, hogy ez esélytelen is igaz. Bár a hajaddal lehetne mit kezdeni? Ez a túlságosan belőtt frizura... sőt szerintem egy leheletnyi borosta is jól állna, de gondolom kizárt. - kész csoda, hogy nem paskolom meg kicsit az arcát, csak simán belé karolok, hiszen most séta jön. Még mi sem kaptunk különleges engedélyt arra, hogy csak úgy hoppanáljunk a birtokon. El kell sétálni a bejáratig, aztán onnan lehet tovább indulni. Elég macerás, annyi szent, de ennyit kibírok. - Ah... megint kezded. Remélem azért pár autogrammot kioszthatok, ha netán ahhoz lesz kedvem, majd maximalizáld a számukat. - persze ezt már kissé kelletlenebb hangon mondom, hiszen a reptéren se tetszett az,
ahogyan megszabta, hogy mikor és mit tehetek és persze hányszor, de nincs mit tenni. Ha el akarom kerülni az állandó konfliktust, akkor legalább valamennyire hallgatnom kell rá. Persze eszem ágában sincsen túlzásba vinni a dolgot, de mondjuk néha... egy kicsit. Viszont akkor már igazán lazíthatna kicsit, felpróbálhatna pár öltönyt, vagy tudom is én, bár szinte semmi esélyt se látok rá, hogy erre rá tudjam venni... ahhoz ő túlságosan komoly és szabálymániás. - Jó gondolom csak színben és mintázatban válogathatunk, vagy az is kötött? Csak fekete és csak egyszínű, fehér inggel? - kíváncsian pillantok oldalra, a karját nem engedem el, bár biztosan ezt is tiltja a szabályzat, de mivel nem szólt miatta, egyelőre nekem aztán nincs okom rá, hogy megszakítsam a kontaktust. Kicsit elgondolkodva nézek körbe, amíg sétálunk, pár pillanata telik mire újra megszólalok. Szó se róla a magassarkúm annyira nem passzol a fűben való mászkáláshoz. Igazából, ha már a testi épségemre vigyáz, akkor a belé karolás még inkább fontos, mert itt simán kitörhetem a bokámat. - Egyébként itt ez a birtok nem arról híres, hogy milyen nagyon védett és biztonságos? Itt miért van szükség testőrre egyáltalán? - kis csipkelődés, de persze kíváncsi is vagyok. Jó gondolom álcában, vagy ha valaki elég ügyes és körültekintő, akkor be tud ide jönni és akár el is tehet láb alól, de gondolom gyanús, vagy veszélyes alakok azért egy könnyen csak nem tehetik be ide a lábukat, vagy ha sikerülne is biztosan könnyen elkapnák őket. Na persze nem szeretném kipróbálni, hogy a megölésem után mennyire könnyen, vagy nehezen kapják el a merénylőt.
♫ Fire ♫ ♦ Ruha ♦ Bevásárlás ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Már csak azért sem értem a dolgot, hogy miért piszkál, mert ezzel tényleg megnehezíti az életemet. Nekem nem kell izgalmat csempészni a megbizatásomba, bírom a monotóniát, az sem gond, ha nyolc-tíz órán kell mögötte csendben, mozdulatlanul állni. Egyrészt ez a dolgom, és akkor is élő fegyver vagyok, figyelek a testi épségére, amit még mindig nagyon nem vesz komolyan, ami érthetetlen. Az világos, hogy a rajongóiért él, de biztosan ők sem örülnének neki, ha valaki elvenné tőlük. Most pedig ez a lehetőség áll fent, de nem akarja átgondolni. Mintha neki az is játék lenne, hogy gúnyt űz belőlem. Már régen le kellett volna fektetnem... mármint a játékszabályokat. Hiszen igen, szörnyű, hogy ennyire csinos, gyönyörű lány, nem csoda, hogy mindenki a lábai előtt hever, mintha tőlem is ezt akarná kicsikarni. Ez nem nehéz, de azért ellenállok, mert csak akkor tudok figyelni, ha nem rajta legeltetem a szememet. - Azt erősen kétlem.. – Mormolom, na nem azért, mert elhinném, hogy egy lesifotós keresztezheti az utunkat, de inkább ez, hiszen az fel sem merülhet, hogy ő slamposan nézzen ki. Azért egy halvány mosolyféle kiül a számra, amikor még nyafog is. Tisztára mint valami nagyranőtt kislány, aki sosem akar felnőni. Ez a része még valahol mélyen tetszik is, hiszen elvenné, amit akar. Nehéz elvonatkoztatni attól, hogy ő is hatni akar rám, eddig olyan megbízóim voltak, akik hallgattak rám, viszont nem volt konfliktus, mellettük nem éreztem magamat mindenbe bevonva, Nina meg állandóan unatkozik, ha nem érzi úgy, hogy szórakoztatnám. - Megijedve? Na persze. A ruhapróba belefér. Majd mindenkit kirugdalok a boltból. Legalább megmozgatom magamat. – Ezúttal hagyom, hogy belémkaroljon, még rá is paskolok a kézfejére, jelezve, hogy kész vagyok együttműködést tettetni. Végülis kimozdulhatunk, semmi értelme az egész évadot az iskolai szobájában kuksolva eltölteni, még ha az is lenne a lehető legbiztonságosabb. Nem fogok mindenen görcsölni, ha hozzá közvetlenebb stílus illik, akkor átállítom az agyamat. Na a készültségből azért nem engedek egy fikarcnyit sem. - Mire gondol Ms. Monroe? A szabályzatban is benne van, hogy mi az alap elvárás egy testőrtől. Nehezen tudunk ettől eltérni. – Kérdezek rá, miközben kilépünk az iskola kapuján, itt már jobban nyitvatartom a szememet, noha az kétséges, hogy valaki a Roxfortba bejutott volna, mint merénylő. Majd akkor kell nagyon figyelnem, amikor már elhagytuk az iskola területét. Londonba feltételezem, hogy varázslattal megyünk. Vagy rendelt az erdőszélre valami kocsit? Ezt azért nem ártana tudnom...
Persze alapvetően van épp elég dolgom és teendőm így is, hiszen rengeteg a tanulni való, de nem hanyagolhatom el a rajongóimat sem. Azért, mert most nincsenek fellépéseim, csak a szünetekben és persze majd nyáron még nem áll meg az élet. Vannak reklámok és el kell mennem időnként egy-egy fotózásra is. Arról már nem is beszélve, hogy rengeteg rajongói levelet kapok, amikre mindenképpen válaszolnom kell. Na jó persze mindre nem tudok saját kezűleg, az lehetetlen lenne, de igyekszem legalább egy részükre. Persze a szelektálás pusztán randomitás alapján megy, másképp nem is lehetne, de ennyi bele kell, hogy férjen az időmbe. Azért ennyire nagyon is fontosak nekem a rajongóim, ennyi időt kell tudnom szánni rájuk. Most mégis valami más tervem van, még hozzá a komor képű testőrömmel. Persze neki még fogalma sincs róla, hogy hová megyünk és én direkt lassan is készülök el. Kár lenne titkolni, hogy szándékosan nehezítem meg a dolgát, hogy ne legyen olyan egyszerű. - Jól van már! Mindig úgy kapkodsz, hogy valami rémes. A végén még slampos leszek és bármikor belebotolhatunk egy lesifotósba! - kicsit azért rájátszom a nyafogásba, nem gondolom komolyan. Annyira durván igazából nem is öltöztem ki, átlagos szerelés, bár persze csinos és dekoratív, mint mindig és persze figyelemfelkeltő, hogy ő is csorgathassa a
nyálát, még ha titkon is teszi csak. Nem hiszem, hogy fából van, akkor pedig biztosan megnézett már magának legalább párszor. - Londonba megyünk, csak hogy ne legyél ennyire megijedve, hogy mi lesz. Nem buliba, becs' szó, csak ruhákat próbálni. Egy hét múlva fotózás lesz és addigra kell pár új cucc, de gondolom ezt te úgyis tudod. - mosolyogva vonom meg a vállamat, miközben besorolok mellé és lazán belé karolok. Végül is miért ne? Jöhetne mögöttem is szigorúan, ahogyan egy testőr szokott, de az olyan rettenetes. Egyrészt nem akarok itt az iskolában is ennyire feltűnő lenni, másrészt... máshol sem. Ha úgy viselkedik, mint a kísérőm, rokonom... pasim, akkor legalább nem néznek utánam úgy, mint aki ennyire puccos és felvágós, hogy még saját testőre is van. - Azért túlélted ezt a kis várakozást? Neked is nézhetnénk valamit. - nem azt mondom, hogy slampos, de azért elég egyszerűek a ruhái. Egy kicsit fel lehetne dobni a ruhatárát, mondjuk valami szép nyakkendővel, netán minőségi öltöny, vagy... egy kis szín, kiegészítő. Tudom, hogy se fog tetszeni neki az ötlet, de azért én próbálkozom. Hátha rá lehet venni, hogy legalább pár dolgot felpróbáljon. Tuti, hogy csomó minden jól állna neki, csak egy egész kicsit lazábbra kellene vennie a figurát, mert ez a folyton komor karót nyelt stílus valami rémes! Nem tesz jót az arcbőrnek, ez közismert tény.
♫ Fire ♫ ♦ Ruha ♦ Bevásárlás ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem akarom felhúzni magamat a kis hercegnő pofavágásain, és összekötni azzal, hogy az anyám is hasonló volt. Úgy vagyok vele, hogy ez csak munka, még akkor is, ha a lány állandóan kacérkodik vele, szinte húzza az idegeimet, mert tudja, hogy hivatalosnak kell maradnom, mert akkor tudok profin mindenre figyelni, megóvni az életét, ha mindent átlátok, és az összes veszélyforrással tisztában vagyok. Ő meg azt hiszi, hogy ez az egész csak vicc. Komolyan nem tudom, hogyan fogok ezzel a helyzettel boldogulni, mert nem fogom csak azért feladni, mert így viselkedik. Pedig tudom, hogy csak eljátssz a butát, aki uralkodik a szolgáin, valójában nagyon is értelmes lány lenne. Azt hiszem megszokta, hogy mindenki őt imádja, ami valahol nem csoda, hiszen gyönyörű, és sikeres, de ahogyan játsza a mártírt, hogy ő csak a rajongóiért él... Hát nem teljesen látom így, nagyon is tetszik neki a luxus. Miután lepakoltunk, úgy tudom, hogy el akar menni valahova, de nem volt hajlandó elárulni, ami azért tarthatatlan. Nem tudok előremenni, biztosítani a helyet, így csak a saját ösztöneimben bízhatok. Példának okáért ha fel akar szedni valakit, akkor honnan tudjam, hogy az illető mennyire használja ki a helyzetet? Hiszen biztosan ki lennék parancsolva a szobából, így nem tudnék hatással lenni arra, ami bent történik. Na ezért nem érdemes énekesnőket védeni, mert érzelmileg túlfűtöttek, akárcsak az anyám. Fapofával ácsorgok a szobája előtt, de miután már fél óra eltelt azóta, hogy jelezte, hogy rögtön jön, mégiscsak bekopogok. Remélem nem volt annyira ostoba, hogy teszem azt az ablakon másszon ki, a griffendél tornyok párkányairól ha leszédül, esélytelen hogy túlélje. Inkább kopogok. - Ms. Monroe? Indulhatunk? Elkészült? – Hangom nem sürgető, sőt, sajnálatos módon inkább kicsit aggódó. Valahol kimagyarázható, hogy miért, hiszen az életét féltem, de több érzelem van ebben a kérdésben, mint indokolt lenne. Mindegy, az ajtón keresztül nincsen jelentősége. És különben is, hova akar most menni? Izmaim pattanásig feszülnek, azt akarom, hogy egyikünknek se kelljen idegfeszültségben élnie, legalább ne hívjuk ki magunk ellen ki a sorsot. De hát neki aztán beszélhetek...
