2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Follow me, step by step"
Főkarakter: Draco Malfoy Teljes név: Damien Maxwell Születési hely és dátum: 1978.10.25. Csoport: Griffendél Patrónus: Farkas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 10. évfolyam - ereklyevadász Képesség: Kísértetvadász Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő Kihez tartozol?: Keresett karakter
Jellemed kifejtése
Amolyan elcseszetten cinikus alak vagyok, aki egyrészt mindent jobban tud másoknál, hogy aztán mégis adjam a lustát, ha olyan kedvem van. Dúl bennem a bizonyítási vágy, mert az apám soha semmiért nem dícsér, és úgy véli, hogy anyám puhánynak nevelt, mint egykét. Anya már pár éve meghalt, betegségben, azóta mindketten még keményebbek lettünk, az apám a vagyonban és a kapcsolatokban látja az érvényesülést, míg én a saját magam ura vagyok, és nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam. Egyre komolyabb szinten űzöm a relikviák felkutatásának tudományát, gyakorta a könyvtárakat bújom, de nem elégedek meg ennyivel, bátran kimozdulok a terepre, hogy ősi sírhelyeket tárjak fel, még akkor is, ha veszélyes átkokkal, vagy bestiákkal kell szembenéznem. A szabályokra magasról teszek, mert ha valakinek nem felel így meg a viselkedésem, akkor inkább kerüljön. Legbelül azért rendes vagyok, mert érdekelnek mások dolgai, de mindig sikerül ezt úgy kimutatnom, mintha a véletlenek közjátékának köszönhető lenne, hogy végül kényszerből segítenem kellett.
Megjelenés
A külsőmet illetően azért nem vagyok egy izmos, kigyúrt alak, sőt még egy picit vékony is vagyok. A sok terepmunka azért szikárrá tett, és széles a vállam, de azon túl, hogy ököllel meg tudom védeni magamat, nem tudnék komoly súlyokat felemelni. A szemem kék, érdeklődő, a hajam rövidre nyírt, mert göndör, és így könnyebb kezelni. Nem vagyok túl igényes a ruházatomra, bőven megteszi egy kopott dzseki is, jobbára úgyis könyékig kell nyúlkálnom a múmiákban, akkor minek divatozzak. Nem csoda, hogy sokszor maszatosan, koszosan, csimbókos hajjal kerülök elő egy-egy küldetésből, úgy, hogy le van rólam szakadva a nagy részt ruha, a lányok legnagyobb kuncogására. Na nem mintha érdekelnének. Merthogy enyhén szexista is vagyok, nehezen fogadom el, hogy egy lány komolyabb feladatot is kaphasson, mint dísz legyen egy pasi oldalán. Ők lányok, nem értenek ehhez.
Életed fontosabb állomásai
Nem túlzottan érdekel, hogy apa szerint el kéne vennem Dorothyt. Nem igazán kedvelem azt a lányt, még úgy is mondhatnám, hogy ő a Nemesisem, fázok tőle, akárhányszor csak meglátom. Értem én, hogy családi érdek lenne, ha a két familia összekapcsolódna, mind anyagilag, mind a kutatásainkat illetően. Maradjunk inkább annyiban, hogy nyíltan nem szegülök szembe apa véleményével, de állati nagy hülyeségnek tartom. Egyrészt én meg a házasság, az nagyon távol áll tőlem, még csak kapcsolataim sem voltak nagy számban, csak egy-egy értelmetlen, de ha mégis lenne, miért egy olyan lánnyal, aki azt hiszi, hogy bármiben is jobb lehet nálam? Nekem megvannak a magam dolgai, a kísértetek, túlvilági szellemek segítik a kutatásaimat, amelyik háborgó, haragos szellem pedig nem talál nyugalmat, és másokat akarna riogatni, azoknak én magam eredek utána, és örökre elpusztítom, mert hogy képes vagyok rá. Dorothy aligha tudná ezt utánam csinálni, és nem szokásom véka alá rejteni ezt a tudásomat előtte. És mintha a tanárok éreznék az alapvető taszítást, mostanság párba raknak minket, hogy a szenvedélyünket fordítsuk a tanulásra, úgy jobban tudunk érvényesülni. Faszom... Volt olyan is, hogy pálca nélkül vágtak ki minket egy óriásgriff hátáról egy olyan tömött erdőben, ahol csak magunkra voltunk hagyatkozva, és az átkozott lány még ott se adta fel, hogy engem becsméreljen, de furcsa módon úgy rohant a nyomomban napokig, hogy azt hittem, hogy valami doppingszert szed. Na de hogy megdícsérjem érte... Az már nem ment volna. És fogalmam sincsen, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, hiszen apa már nagyon erőlteti ezt az esküvőt, most indul majd a végzős évünk, aztán már ott a nász. Hát nem tudom, legalább ebben egyetértünk Dorothyval, hogy ami nem működik, azt nem kell erőltetni. Nem mondom, hogy majd összehozom egy haverommal, mert ilyenek nincsenek, eléggé magamnak való alkat vagyok. Nem csoda, a győztesek útja elég magányos út. Szívesen motorozok, van egy saját magam létrehozta fűrészfogas pengém, ami mágiával van átitatva, és még a szellemeket is vágja. Nem mondanám se késnek, se kardnak, inkább egy kampó, merthogy hajlított a pengéje, így mászni is tudok vele. Ha nagyon unom már a sok szart, a hátamra csatolom, és lelépek a vérbe.
