2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Karakteredre jellemző idézet"
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Jaden Ballard Születési hely és dátum: 1961.06.12. Leeds Csoport: Varázsló Patrónus: Borz Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Zenész, színész Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Egykor vadóc voltam, aki ugrált a színpadon, a haknik alkamával pedig akár az asztalokon is. Nem vetettem meg a könnyű drogokat sem, az italt, imádtam a központban lenni, hülyülni a tömeggel, csajozni, hogy aztán vad éjszakáim legyen. Aztán belassult minden. Talán valaki számára megnyugtató élet a családi háttér, belőlem kiölte a szuflát az, hogy az egyik groupie-val lebabáztunk, és most már semmi sem lehet ugyanaz. Maradtam ugyan zenésznek, ám már nem koncertezünk annyit, más stílusúak a számaink, így a közönségünk is. Gyakorta egymagam gitározok, idézek régi számokat egy-egy kocsmában, és tudom, hogy ez már ugyanaz. Érzem, hogy van még cucc a pincében, de már a kötöttségek miatt nem lehetek valódi önmagam. Átvették a vad bulik helyét a szolid sörözések, és talán az, hogy majd egyszer én lehetek az, aki felfedezi a jövő reménységét.
Megjelenés
Elég extrás külsőm volt egy időben a platinaszőke és rózsaszín tincseket illetően, a körmöm sokféle színben játszott már, minden lemeznél más stílust képviseltünk, de mindig felismerhetőek maradtunk. Ami a legkarizmatikusabb bennem az a mások által szexisnek mondott kék szemem, és a szögletesen markáns arcélem. Manapság inkább amolyan kiégett rockernek tűnhetek, mert megmaradt némi szakállam, kopottas dzseki, a hónom alatt sokszor az akkusztikus gitár. Nem vagyok durván magas, és komolyan izmos sem, amolyan átlagosnak gondolnám magam, aki inkább a kisugárzásával tarolt, bár arcra úgy vélem, kifejezetten csinosnak vagyok gondolt. Ha régi rajongóimmal összefutok, készségesen adok autogrammot, valahol hajlamos vagyok a régmúltban élni, úgy ülök le velük sörözni, mintha még mindig huszonéves bandavezér lennék. Rég volt, nehéz a továbblépés. Még manapság is előfordul, hogy rám akarnak mászni olyan kis csitrik, akik rajonganak a híreséggekért, már ráébredtem, hogy nem engem akarnak, csak az érzést, hogy tombolhatnak. Keserű felismerés volt de bölcsebbé is tett.
Életed fontosabb állomásai
Tulajdonképpen mindig is zenész akartam lenni. Valaki, akire majd felfigyel a világ. Hiszen mi mással is írhatnánk mérföldkövet a történetelmben, mint azzal, hogy dalba mondjuk, kiírjuk magunkól az érzéseinket, és ha úgy alakul, beszólunk az arcnak. Az sem volt elhanyagolható, hogy ha a dalaimat mások is éneklik, hatalmas elánnal. Nem volt gondom belőle, ha másoltak minket, átvették a számokat, valahogy úgy éreztem, már ezzel is adtunk valamit a világnak. Két végén égettük a gyetyát, nem is nagyon érdekelt, hogy mi lesz másnap, pedig isten látja a lelkemet, més menedzsereink is voltak, nem számított, hogy hol alszunk, kivel osztjuk meg az ágyunkat, ez egy ilyen életstílus. Biztos, hogy sokan átvertek, de kit érdekelt a pénzt? Csak úgy repültek az évek, igazi barátaink nem nagyon voltak, a többiek viszont vagy kezdek belassulni, vagy csak háttérbe húzódtak, csak zenésznek lenni nem ugyanaz, mintha frontember lenne valaki. A többség végülis az én arcomat ismerte, nem az volt a nevünk, hogy Black Ladies, hanem Jaden Ballard meg a bandája.
Sarah-t az egyik koncerten ismertem meg. Ott csápolt az első sorban, aztán eljött a show utáni afterpartyra. Eleve cuki csaj volt, gyorsan össze is jöttünk, az apja meg még egy rakás pénzt is beletett a bandába, mesésen hangzott mindez. Pár hónappal később kiderült, hogy gyereket vár. Az elején még lelkes voltam, egészen érdekesen hangzott, hogy apa leszek. Aztán jött a feketeleves. Sarah és az apja házasságot vártak, és életmódbeli változást. A banda nehezen értette meg, ketten ki is léptek, az ötről gyorsan háromra fogyatkoztunk, a kilépők szereztek egy új énekest, aki még züllettebb volt, mint én, mi pedig kénytelen kelletlen lemondtuk a turnékat. Jess születése mégis kárpótolt, imádom azt a kislányt. Betölti az életemet, ami a zene iránti vágyam hagyta űr okozott. Sarah aranyos lány, bár a kislány születését követően szomorú szemmel kezdtem észrevenni, hogy egyre nagyobb zsírpárnákat növeszt. De az a diktatórikus viselkedés, ahogyan irányítani akart, teljesen a sajátja lett, apja halála után főleg.
Nehezen értette meg, hogy belekényszerítve éreztem magam a dologba, s a láng már kihúnyni látszik. Talán sosem voltam szerelmes, így pedig már csak Jess miatt maradok vele. Nem akarom a picit bizonytalan helyzetbe sodorni, a pénz és a félárvaság okozta nyűgbe. Sarah ugyan párszor már a pénzzel megzsarolt, de őszintén szólva az nem érdekel. Van elég galleonom a jogdíjakból, mégis a békesség híve vagyok.
Így esett, hogy a békés gitározgatás lett az új életstílus. Roxmortsban gyakran léptünk fel a nagy bulikat mellőzve inkább haknizva, ünnepekkor, születésnapokra meghívva, vagy csak egy unalmas őszi esős napon, amikor felfigyeltem az egyik csapos kislányra, aki szolgálata végeztével leült a nézők közé, és ottmaradt. Ahelyett, hogy sietett volna haza, kiváncsi volt rám. Igen tetszetős vadmacskának tűnt, elkopott fiatalságomat idézte.
Pár héttel később már rendszeressé váltak a találkáink, gyorsan összegabalyodtunk. Nem kellett magyarázkodnom, tudta, hogy ki vagyok, van családom, de mégis... ha nem értette meg, egyenlőre elfogadta, és hosszú idő után végre egy kicsit ki tudtam ereszteni a gőzt. S hogy mi lesz velünk? Tudja a halál...
