2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
-Ah-ha. Az első számot elosztja kapásból, hangszíne is erről árulkodik, de a vége már egész hihető, úgyhogy a hangsúly is megváltozik a végére. ~ Persze a haveroknak meg a felcsípendő csajoknak huszonnyolcat, ha nem harmincat mond majd..~ Gondolatban megvonja vállát, ez már úgyse érinti. Aztán egyszerű félmosolyra húzódnak ajkai, valami ilyesmi választ várt intelmére. Akkor kezdett volna aggódni, ha Danny leborul és leteszi a kiscserkész-fogadalmat. Az hamis lenne. Így tudja, hogy minden rendben és él benne a remény, hogy Daniel olyan sokszor hallja tőle, hogy idővel a tudatalattijába beépül és ösztönösen vigyázni fog magára. - Az is egy módszer, a muglik is így csinálják, de ez csak első lépcsőfok. Se náluk, se nálunk nem lenne elég. Vannak különböző, bonyolult varázslatok, amikkel afféle karantén hatást lehet elérni, ezzel védve a medimágusokat, de ez sem nyújt száz százalékos védelmet. Mindig bukkannak fel új fertőző varázskórságok, amik ellen nem véd a régi varázslat vagy épp félrediagnosztizálják és rossz védóvarázslatot aktiválnak… Ezeket az óvintézkedéseket persze mind megtesszük, de nincs garancia arra, hogy egyszer se kapjak el semmit. Ez egy olyan kockázat, aminek tudatában volt, amikor erre a pályára lépett. Még nem döntötte el, hogy merre szakosodjon, azzal ráér még pár év gyakorlat után, egyelőre még semmit se húzott le a listájáról. Nem tudja határozottságának köszönhető-e, hogy Danny nem akadékoskodik és elindul. Ugyanakkor nem tud ennek örülni, mert aggasztja, hogy a fiú észre se vette a minden bizonnyal mély és/vagy nagy sebet. Az adrenalin egy dolog, de az lenne a magyarázat? Túl egyszerűnek tűnik… - Jó, nem nézem. Csak néha szokott szólni a kuplerájért, de most nem állt szándékában ilyesmi. Tényleg. Más esetben vigyorogna ezen a kupi dolgon, de a fájdalmas fintort látva elmegy tőle a kedve. Ambivalens érzés, hogy mégis örül neki, ezek szerint lassan megérkezik a fájdalom. Ezt fogja elsőként kezelni. Danny közvetlen közelében marad, ha meginogna a vérveszteségtől, vagy az eddig elnyomott fájdalom hullámaitól, támasza legyen, ha szükséges. A szobába lépve perifériásan érzékeli a nem épp patikarendet, de nem érdekli. Ledobja táskáját és Danielt az ágyhoz vezeti. Egy hatékony mozdulattal mindent letol a másik oldalon a földre, hogy legyen hova feküdnie – ugyanakkor hozzá is férjen a sebekhez. Egy műanyag lepedőt varázsol a lepedő fölé, hogy megóvja az ágyat. - Gyere, segítek. Besegít a dzseki levételében, lehámozza a széles vállakon megakadt dzsekit. Egy pillanatra elakad a lélegzete is, ahogy a megpillantja a rengeteg vért. Szíve szerint a Gyengélkedőre vinné, de az most túl sok idő lenne. - Leveszem az inged, hogy hozzáférjek a sebhez, aztán lefekszel, jó? Enyhén megremegő ujjakkal gombolja ki sorban az egykor szépreményű fehér ing gombjait. Hát valahogy nem szerepelt azon ábrándjaiban ennyi vér, amik arról szóltak, hogy hogyan vetkőzteti le Danielt először. Ahogy végre lekerül a fiúról az ing, előbb felitatja vele a vér nagy részét és csak azután dobja le a földre. Már nem keresgél az üvegcsék között, egyszerűen magához lebegtetni a szükségeseket. Leteszi az éjjeli szekrényre és végre tüzetesen megvizsgálja a sebet. - Hát ez nem túl szép, mintha megharaptak volna, olyan mélyek ezek a sebek, de hosszúak, még felkarodon is tart, úgyhogy ezek komoly karmolások… vagyis már inkább tépések, ezért a sok vér. Fertőtlenítem és összeforrasztom a sebeket. Aztán vérpótló főzetre lenne szükséged, de arra majd visszatérünk. Először, ezt idd meg, fájdalomcsillapító. Kitölt egy kis kupaknyi főzetet és átnyújtja a leendő bestiamesternek, remélhetőleg ép kezével megfogva meg tudja inni, ha nem, segít. Mindenféleképp megvárja, hogy lenyelje a szirupot, mert a fertőtlenítés nem épp kellemes érzés, jobb ha már benne van egy adag fájdalomcsillapító. Nem akarja a vérveszteséget még fájdalom-sokkal is tetézni.
Ellie túlzottan is jól ismer, elkapom azt a pillantást, ahogyan felvonja a szemöldökét. Pontosan tudja, hogy vele is mennyire szeretek együtt lenni, az más kérdés, hogy a külvilág felé a haverok felvállalása jelenti az első helyet a priorizálásban, hiszen egy igazi menő pasi sosem adná fel a barátait, és végképp nem a szabadságát egy lány kedvéért. Az más kérdés, hogy amikor ketten vagyunk, akkor teljesen más a helyzet, most azonban az sem mindegy, hogy végeztem a vizsgáimmal büszkén mutatnám a sérüléseimet, ez amolyan gladiátor stílus, felvághatunk egymás előtt a gyözedelmes lerázást követően. Ehhez képest a kis szöszi itt mosolyog rajtam, ahogyan a némiképpen kiszínezett beszámolót meghallja. - Voltak talán huszonnyolcan is, de.. lehet, hogy csak tucatnyi. Ki számolja? – Félmosollyal vonom meg a vállamat, amitől máris elindul valami zsibongás a bordáim környékén, itt még nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, az érzések kavalkádja ugyanis a jelen pillanatig is átjár, legyőzhetetlennek érzem magam, aki pedig ilyen, az nem is érzi a fájdalmat, hanem mindenre képes, nemigaz? Úgy gondolom, hogy néhány percre mégis maradhatok, ahogy sejtem, a srácok most még csak hangolnak éjszakára, jó eséllyel pirkadatig mulatunk majd, egyébként sem arról vagyok híres, hogy pontos lennék. Ahogy Ellie vizsgája elhúzódott a többieké is lehet, hogy még folyamatban van. - Ja, köszi. Majd ha fagy. – Fonom karba a kezeimet, hogy legalább a zsibongás csökkenjen, s várakozóan nézek az őzikebarna, mandulavágású szemekbe, ha már rászánom az időmet, megtisztelem azzal, hogy odafigyelek rá. Amilyen kis szeleburdi, pusztán a jelenlétével, és a stílusával kiharcolja a jó jegyeket. - Azt én se hiszem. És mondd csak, ilyenkor valami védőkesztyűt húzol? Vagy hogy oldod meg, hogy ne kapd el a nyavaját? – Érdeklődve figyelem, hogy miért matat a cuccai között, vélhetően az államat akarja lekezelni, amire tényleg nem látok szükséget, végül mégiscsak belenyugvóan bólintok, ettől többnek érzi magát, és valahol igaza van, bár menőek a sebhelyek, azért nem az arcomon kéne ilyet viselni. Ahogyan előrehajol, megérzem a belőle áradó finom, nőies illatot, amire most én vonom fel a szemöldökömet, nem szeretem az ilyesmit, hiszen barátok vagyunk, de az illatok köztudottan komoly hatást szoktak kiváltani a másik nemből. Aztán el is felejtem a dolgot, amikor jelzi, hogy súlyosabb a sérülésem, mint hogy az államon éktelenkedjen egy karomnyom. - Mi? Ezt észre se vettem? De most.. jó mindegy, menjünk. – Mormolom, nem akartam ezzel időzni, viszont mégiscsak ő a gyógyító, jó kezekben leszek. Viszont ha lecsúszok a buliról, akkor nem csak én akarok ki, hanem a többiek is. Afféle bandavezér vagyok, nem tartozom magyarázattal senkinek, legroszabb esetben majd valami könnyű nőcskére fogom a dolgot a pacsikat bezsebelvén. Tudom, rohadtul következetlen vagyok. - Oké, a kupit majd ne nézd. – Tápászkodok fel, és itt elnyomok egy elkínzott fintort, most már tényleg belehasít az oldalamba, sőt érzem is, hogy sikerült átvéreznem a felsőmet. Lehet, hogy meg fogok szédülni? Mégiscsak tartom magamat, remélem a lány gyorsan összefércel. Nem a hálókörletek felé lépcsőzünk, hanem a saját egyetemi szobámba nyitok be, miután elfordítottam a kulcsot. És valóban, néhány zokni a földön, egy ledobott koszos farmer az egyik fotelben. Hát ez van. Próbálom lehúzni a dzsekit, de a bal tenyeremen valami nedveset érzek, vér...
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Félig felvonja bal szemöldökét a türelmetlen szusszanásra. Ismeri már ezt is, de nem zavartatja magát. Elvégre ha Danny menni akar, akkor nem szuszog és fújtat türelmetlenül, hanem elindul a haverokkal. Elfojt egy sóhajtást, néha még olyan kisfiú tud lenni… fájdalmasan dobban egyet a szíve, felnő vajon egyszer? Mosolyt varázsol arcára, ezen gondolatairól és érzéseiről senkinek se kell tudnia. - És hány farkas próbált vacsorát csinálni belőled? Finom, de gyors mozdulatokkal kinyitja a táskát lezáró két csatot és felnyitja a táskát. Előveszi pálcáját, azután a kis üvegcsék között keresgél. A fájdalomcsillapító mellett a fertőtlenítő kenőcsöt is keresi. - Jobban kéne vigyáznod magadra! Mondja a jól bejáratott lemezt, talán Danny már meg se hallja, pedig mindig komolyan mondja. - Egy bájital-főzés közbeni balesetet szenvedett boszorkány volt a vizsga tárgya. Elemezni kellett a balul sikerült bájitalt, hogy kezelni lehessen, úgyhogy félig ez most bájital vizsga is volt. Az elméleti teszt meg a ragályos varázsnyavalyákra ment rá, de erre lehetett számítani. Nem volt nehéz. Az év végi jegy nagy részét egyébként is az évközi gyakorlat zárójegye adja, úgyhogy nem izgulok azon, hogy esetleg megbuktam volna. Nem kérkedésből mondja, egyszerű tény. Soha nem bukott meg egy vizsgán sem, ez pedig nem csak egyszerű vizsga. Úgy tekint rá a lány, mintha csak hivatása gyakorlása közben fejlesztené tudását, amit aztán végképp nem fog ellazsálni. Ujjai rátalálnak végre a két üvegre, de ahelyett, hogy kivenné őket, visszaejti őket a többi közé, halk csilingelő koccanást hallatva. Ugyanis, ahogy előrehajolva felnézett Danielre, végre megpillantja a dzseki által eddig takart vérfoltot. Leolvad a mosoly az arcáról. - Lehet fel kéne menni a szobádba, szeretném megnézni az oldaladat is. Nem akar ráijeszteni a másikra, ezért hangja nyugodt, ugyanakkor határozott is, mintha csak egy pácienssel beszélne. És akkor határozottnak kell lennie, hogy komolyan vegyék. Persze egy egyszerű beteg adna szavára, de Dannyvel kapcsolatosan sose lehet biztos a dologban, nem-e csak azért se csinálja majd amit mond. És akkor használhatja a klubhelyiségben a dohányzóasztalt vizsgálóasztalnak és a fél ház lehet tanúja a műveletnek, no meg Danny jól kidolgozott felsőtestének…. csak jobb volna tehát felmenni.
A kanapén dobolva várom a lányt, hiszen mennék már, és észre sem veszem, hogy a nyitott bőrzsekin kivillanó fehér ingemet lassan átvérzem az oldalam környékén. Úgy tűnik, hogy valamelyik bestia mégiscsak elkapott, lehet, hogy az egyik oroszlán, vagy egy farkas cakkozott meg. Ha ez ott a vizsgán kiderül, lehet, hogy közel sem kapok ilyen jó osztályzatot. Mivel nem veszem észre, és még rosszul sem vagyok, így várom Ellie-t, akit kedvelek ugyan, de most nem az aggodalmaira vagyok kiváncsi, hanem a srácokkal mennék el inni, kitombolni magamat. Mégis megígértem a szöszinek, hogy itt várom meg, akkor jobb túlesni rajta, mert ha nem jelzem, hogy élek, akkor még képes, és halálra aggódja magát. Végre megérkezik, bár tényleg nem késett sokat, de hát nőből van, már szinte előjognak tekinthető, hogy picit megvárat. - Ugyan szivi, ráérek. – Szuszogom türelmetlenül, mégsem azt sejtetem, amit mondok, csak udvariaskodok vele, de valójában már mennék is már, noha érdekel, hogy vele mi történt. Na nem mintha nem érdekelne, de most más a fontosabb. Talán kicsit bunkóság tőlem, de a banda nem szokta megérteni, hogy ha egy lányt helyezek előtérbe. - Semmi komoly, lenyomtam őket, mint mindig. A farkasok azért taktikáztak rendesen, bekerítő hadművelet, megpróbálták elrántani a bokámat, de... na szóval ismersz, esélyük sem volt. Na és neked Ellie? – Azért pár percig talán maradhatok, de amolyan sürgető mozdulatot teszek, hogy lehetőség szerint fogja gyorsra a beszámolót. És még mindig nem veszem észre, hogy egyre jobban szivárog az oldalam. Lehet, hogy ideget ért, ezért nem érzem a fájdalmat. - Áh, ez semmi, valamelyik odakapott, de nem vészes. Majd iszok rá fájdalomcsillapítót. – Most már tényleg kiváncsi vagyok, hogy ő hogy végzett, de jó eséllyel ő is hasonlóan ügyes volt, hiszen nem szokott hibázni. Elkönyveltem magamban jó kislánynak. És bár csak barátok vagyunk, azért férfiből vagyok, egy futó pillantást vetek a karcsú alakra, aztán ismét vissza az arcára, kislány még.
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Szia! Bocsi a késésért! Még a nyári gyakorlat részleteit meg kellett beszélni a vizsga után, erre nem számítottam, de mindegy. Hagyja, hogy táskája pántja lecsússzon válláról, miközben leül a Daniel melletti fotelbe. Fúj egy nagyot és miközben mély levegőt vesz, lassan tényleg megérkezik a klubhelyiségbe, nem csak fizikálisan. - Na, milyen volt a vizsgád? Mennyire szedtek szét a bestiáid? Közelebb húzza magához táskáját, ami idáig se volt éppen messzire, csak a fotel másik oldalán, de ha egyik-másik óra után is szükség van az összefércelésre, akkor nem olyan nagy talány, hogy az évvégi záróvizsga után is szükség lesz rá. Ismét összefogja hosszú, szőke haját egy copfba, alacsonyan, egészen a tarkójánál. A vizsga utána engedte ki, munka közben nem szereti, ha az aranytincsek zavarják. A vizsga e tekintetben munka volt, ahogy most is munkához készülődik. Nem kerülte el figyelmét a seb Danny állán, az első pillantásra kiszúrta. Különleges érzéke van, hogy bárhol megtalálja pillantása Danny-t, az utóbbi két évben pedig már a sebeket is listázza. Természetesen egyből a gyógyító varázslattal vagy eljárással, idáig szerencséje volt, még soha nem szedett össze olyan sérülést a másik, amitől az első szívmegállása rosszabbodott volna, mind kezelhető. - Ezt a sebet, hogy sikerült összeszedni? Kérdi a férfi állára bökve, miközben kibújik az iskolai talárból, amit a vizsga elején és végén viselnie kellett. Alatta az Ispotályban is használatos egyenruhát viseli a lány, ami karcsú alakján kimondottan jól áll. A halványszürke színnel lehetne ugyan mit kezdeni, de szerencsére a szabást már rugalmasan kezelték viszonylag, így Elenor szoknyája a térdéig érő, laza hullámokban ér véget.
Azt kezdem el észrevenni, hogy a bestiamester gyakorlatokon mindenki fiatalabb nálam. Látványosan. Na nem csak azért, mert most végeztem el a kilencediket, és már végzős leszek. Nem, valahogy mintha idáig érve a többség feladná, és szakot váltana. Pedig nincsen bennem semmi ördöngősség, faszagyereknek kell lenni, a lányok is arra buknak, hogy minél több sebhelye legyen egy pasinak. Van is egy tetkóm, hogy ezt elmélyítsem, egy sas a vállamon átívelő szárnyakkal, hiszen manapság már inkább önkifejezés, semmint az azkabani börtöntöltelékekre jellemző aljanép megkülönböztetése. Azért nem vagyok annyira nagy arc, hogy úgy véljem, csakis saját magamnak köszönhetem a sikeres évet, Abraham ügyes mentor volt, belémverte, hogy legyek azért egy fokkal óvatosabb, ne olyan önfejű vadóc, mint ahogyan kezdtem az egyetemet. A lassan kiöregedő vadász olyan, mint egy indián vén, de még sosem mondta, hogy már közel minden tudását átadta. Nem, dicsérni sem szokott túlzottan, volt egy időszak, amikor kifejezetten azért rikácsolt, hogy elbarmolom az életemet, hogy ha csak a szoknyákat hajkurászom. A záróvizsga sikeres volt, lehetett választani, hogy három oroszlán közé küldenek, vagy két tucatnyi farkas közé. Megkérdeztem, hogy plusz pontokért nem lehetne esetleg mindkettőt? Abraham ott nagyon nézett, hirtelen azt hitte, hogy ki is rúgnak a vizsgáról, de csak sikerült végül, megkaptam a magam a K-ját, na nem mintha stréber lennék, vagy osztályelső, engem nem az érdekel, inkább csak az, hogy minél veszélyesebb akadályokban legyek menő. Az államon egy csúnya karmolás jelzi, hogy ha nem kezelem le, ott bizony marad majd egy sebhely, hogy letettem a záróvizsgámat. Úgy beszéltük meg, hogy Ellie-vel utána találkozom, a lány vajon hogyan boldogult? De mivel a srácok azt mondták, hogy elmehetnénk bandázni, piálni, csajokat felhajtani, lehet, hogy le kell majd ráznom a szöszit, mert felesleges kifogásokat nem gyártok a haveroknak, hogy miért nem érek rá. Úgy beszéltük meg a lánnyal, hogy a klubhelységben futunk össze, de úgy látom, kicsit késik, remélem nem bénázza el a vizsgát. Áh, nem rá vallana, ő az a jókislány típus, aki soha senkinek nem okoz csalódást. Ledobom magamat a kanapéra, gyűrkélem a dzsekim szélét, és végigsimítok a hajamon, látványosan rövidre sikerült vágatnom, úgy nézek ki benne, mint egy mugli tengerészgyalogos.
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
