2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Fel sem merül bennem, hogy azt gondolja nekünk már esélyünk sincs, mert Maggievel akarok lenni a gyerek miatt, hiszen nincs így. Nem, eszem ágában sincs vele lenni, mi nem leszünk egy család csak azért, mert terhes, főleg mert tudom hogyan intézte el és azt is, hogy mire képes. Nem akarom azt, hogy ebből bármi rosszabb legyen, de azt sem, hogy a gyereknek ne legyen apja, mert nekem így volt könnyebb. Az viszont, hogy elvetessük... mégis csak egy életről van szó, akárhogy is jött létre, nem lennék rá képes. Majd valahogy megoldjuk ezt, még ha most nagyon bonyolultnak is tűnik, de kitalálunk valamit, Maggie pedig hátha észhez tér és végre felfogja, hogy nem leszek vele semmiképp, akármit is próbál kitalálni. - De hát az igazat még sem mondhatom el neki nem? Mármint Maggieről... abból csak baj lenne és bajba nem keverhetem, ha egyszer várandós. Csak... azt mondom, hogy szükségem van rá, talán úgy is megérti. - ha azt mondja tényleg rendes fickó az igazgató, akkor talán nem fog nagyon kérdezősködni, hanem tényleg elfogadja majd, hogy erre szükségem van, de nem mondhatok el minden részletet. Vannak helyzetek, amikor bizalomra van szükség bár talán én nem szolgáltam rá, igazából sosem keveredtem nagy balhékba, maximum a dühkitörések miatt voltak apróbb gondjaim, de azt hiszem azt tudja az igazgató is, hogy ez nem azt jelenti balhés vagyok, csak... mondjuk úgy kissé problémás. - De megoldjuk, így még mindig jobb, mintha nem is lennék az élete része nem? Vannak, akik így nőnek fel és túlélik, vagy... nálam lenne, csak nálam. - tudom ez végképp abszurd, én sem vagyok épp apának való, hiszen magamról sem gondoskodom valami jól, nem hogy egy gyerekről és Bonnie minden bizonnyal nem arra vágyik, hogy épp csak elkezdünk valamit máris van egy gyerekem, aki beleszól az életembe nem is kicsit. De akkor mégis mi lenne a jó megoldás? - Jól van, akkor legyen így, egy óra múlva, addig én is összepakolok... rendesen. - elmosolyodom megpaskolva a táskát, mert lássuk be eléggé hiányos. Szinte csak bedobtam pár dolgot, talán tudat alatt reméltem, hogy még sem kell elmennem, de hát nem lehettem biztos semmiben sem, meg aztán Bonnie bár nálam jóval talpra esettebb ő sem találhat mindenre megoldást. A csók is jól esik, furcsa a végén még nem fogok ettől sem óczkodni. Vissza is csókolok hát, sőt még a kezem is egy pillanatra a derekára siklik, csak aztán lépdelek lefelé a lépcsőn, hiszen az én klubhelyiségem és a szobám azért messzebb van.
Bonnie & Noel
Make you stay | Búcsú | Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Hát nem is tudom.. én magam sosem gondoltam gyerekvállalásra, de ha már felmerül, akkor valahogy a családi hátteret lenne illő megadni neki. Viszont ha jobban belegondolok, a szüleink sem éltek végül együtt, de minket a hugommal szétválasztottak. Ikrek vagyunk, de elég kicsi az esély, hogy Noelnek és Maggienek is ikrei születnek, így nem is tudom, hogy a srác hogyan szeretné mindezt megoldani. Eltűnődöm rajta, de semmi épkézláb ötlet nem jut eszembe. Ha valahogy mégis megoldaná, hogy Maggie eltűnjön a képből, akkor nekem kéne pesztrálnom a kicsit? Na jó, azért ez túlontúl elképzelhetetlen.. Még annak is örülök, hogy kezdek tisztában lenni magammal, kevésbé önzőnek lenni, na de hogy egy gyerekre figyeljek, aki még csak nem is az enyém..?? Sokkal jobb lenne, ha kiderülne, hogy mégsem jön a baba, bár akkor meg Noel zuhanna össze, mert láthatólag kezdi beleélni magát. - Én már igen. Behivattak rögtön a második napomon hozzá, mert összerugdostam a hugomat, de csak vigyorgott, hogy fiatalság, bolondság. Megértette, hogy mekkora sokként ért minket, hogy van egy klónunk. Ehhez képest a gyerektéma.. Nos biztosan segít majd. – Haloványan mosolygok rá fel, miután picit eltoltam magamat tőle, hogy oda tudjak nézni. Nekem sincsen egyszerű életem, Noel éppen hogy kezdene vele lenyugodni a falhoz kenős stílusból, előáll megint ezzel a Maggie témával, amely még mélyebben gyűrőzödik, mint eddig. - Ez nem így működik. A gyerek majd biztosan megsínyli, ha a szülei nincsenek együtt. Nem lesztek minden nap hármasban, akkor pedig mindig azon lesz majd nyüglődés, hogy kinél van a gyerek. – Nem akarom, hogy örökösen ezen idegeskedjen. Vagy mi történik, ha majd Noel valóban megnősül, lesz egy olyan felesége, akivel közös gyerekei lesznek, akkor a Maggie-set hogy fogja tudni kezelni? - Jól van drágaság, akkor itt találkozzunk mondjuk egy óra múlva. Kicsit pakolj be jobban, mert ahogy nézem, nagyon rohantál. De ne félj, ez a néni nem bánt. – Gondolok egyet, mégicsak odapusszantok a szájára, ki tudja, hogy még meddig tehetem, aztán sarkon fordulok, és már sietek is vissza a griff körletbe, a kedvéért ki akarom csinosítani magamat, zuhany, hajmosás, epilálás.. Na jó, ez utóbbi annyira nem fontos, végeredményben úgy nem leszünk egy pár, azt hiszem nem is fogékony az igazi vágyakra, én pedig nem erőltethetem, főleg mivel csak rossz érzései vannak ezzel kapcsolatban.
Házasság? Fel sem merült bennem, ha tudnám, hogy ilyesmik járnak a fejében menten le is beszélném róla, hiszen nem akarom én elvenni Maggiet, főleg azok után, amiket csinált, hát miért is akarnám? Nem, én csak nem akarom megölni azt a gyereket, hiszen ő aztán tényleg nem tehet semmiről sem. Nem az ő bűne, hogy így fogant, de azt sem hagyhatom, hogy Maggievel maradjon, hiszen tudjuk jól, hogy vele nagyon nagy gondok vannak. Más megoldás kell és egyelőre csak azt látom, hogy valami módon a gyerekhez is közöm legyen és mellette még se kelljen Maggiehez... túl sok közömnek lennie. Az enyém kell, hogy legyen a gyerek, ehhez viszont kell aki segít, hogy végül hozzám kerülhessen. Nem tudom, hogy ez lehetséges-e egyáltalán, főleg mivel nem vagyok járatos az effélékben és hát van még időm kitalálni. Először tényleg azt kell elérnünk, hogy a későbbiekben ilyen, vagy akár csak hasonló se történhessen meg. - Rendben. Azt mondják az igazgató rendes fickó, bár én még sose találkoztam vele így... tudod nem a folyosón, vagy évkezdéskor, de azok alapján, amiket mesélnek róla biztosan segíteni fog. - és ami a fontosabb nem fog akadékoskodni, legalábbis nagyon remélem, hogy nem. Nem mondhatom el a részleteket, azt nem akarom, hogy Maggie bajba kerüljön, mert a baba még ott van vele és ki tudja, hogy mire vetemedne akkor. Nem szeretném, hogy valami őrültséget csináljon, ez az egy, amiben teljesen biztos vagyok. - Hogy mi? Ezt hogy érted Bonnie? Miért lenne vele kapcsolatom? Nekem csak a gyerekhez lesz közöm, semmi máshoz, senki máshoz. - nem, eszem ágában sincs Maggievel kezdeni valamit, azaz semmit sem akarok. Maggienek nagy gondok vannak a fejében, ezt tudjuk jól mindketten és én még véletlenül sem akarom, hogy közöm legyen hozzá, a gyerek viszont ne vele szenvedjen. Hozzá lesz közöm és neki akarok valami rendes életet, ha már ez így sikerült. Ennyit meg kell tennem, hiszen végtére is, még ha nem is akartam, de... apa leszek. - Igen, azt hiszem az jó lenne, az igazgató után. Pár nap... addig Maggie is hátha átgondolja... Jó tudom, hogy nem fogja, de én is össze tudom szedni a gondolataimat. - hogy mit mondok neki, hogyan állok elé, mert meg kell még értetnem vele, hogy nem akarok tőle semmit az ég világon, főleg nem hosszú távon és ezt biztosan nem fogja valami könnyen kezelni. Okosan kellene felvezetnem, szépen fokozatosan.
Bonnie & Noel
Make you stay | Búcsú | Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Ha viszont nem veszi el, akkor a gyerek nem házasságban fog felnőni. Bármennyire is berzenkedek a konvenciók ellen, és sosem volt komoly kapcsolatom, most ez a helyzet teljesen új. Ha engem erőszakolt volna meg valaki, és teherbe estem volna, biztosan elvetetném a gyereket, hogy ne legyen egymáshoz semmi közünk, nem tudnék igazi életként tekinteni rá. Ha nem is vagyok családcentrikus, de gyerekem attól legyen csak, akivel szeretjük egymást, vagy mi a szösz. - Igaz, gondolom még mindig a dolog hatása alatt vagy. – Bólogatok, és hajgumit sikertelenül keresgélve a zsebemben, csak tízujjal fogom össze a hátsó tincseimet, hogy ha mondjuk bújok, ne cirógassa csiklandozósan az arcát, vagy a nyakát. Egyre jobban oda tudok rá figyelni, magam sem értem miért, valahogy rá van szükségem, még akkor is, ha ebből semmi komolyabb nem alakulhat ki, főleg úgy, hogy most már nem én leszek az, akivel összeköti az életét. - Nem kell, ha nem akarsz. Beszélhetsz vele általánosságban, miszerint nem akarod, hogy bárki is elcsábítson, szeretnél ura maradni a gondolataidnak. – Akár én is megcsinálhatnám ezt a bűbájt, de az a biztos, hogy ha ez a Maggie végképp nem próbálkozik, ha Dumbledore védelmében van. Ettől még Noel nem lesz az enyém, még ha meg is csókolt. Lehet, hogy pusztán hálából, udvariasságból tette, hiszen már annyiszor elmondta, hogy neki nem megy ez a kapcsolatózósdi, amit lényegében megértek, valahol én vagyok ennek a másik fele. - Tudod lassan én is változom. Nem tehetek szemrehányásokat azért, ami már előttem is létezett. Különben is, lényegében vele lesz kapcsolatod, nekünk egymáshoz.. úgy nincsen közünk. – Pillantok rá a zsákjára, és az egész srác egészen ziláltnak tűnik, talán tehetünk valamit az ügy érdekében, hogy kicsit lenyugodjunk. – Ha nem akarsz nagyon kapkodni, akkor ezt még át is gondolhatjuk. Lelépünk valahova egy pár napra? – Természetesen nem az a célzat, hogy édeskettesben elcsábítsam, hogy aztán a saját gondolataimat verjem a fejébe. Egyszerűen csak.. jó vele, és most ezt az ötletet dobom be.
Egyelőre még fogalmam sincs, hogy mit tegyek, főleg ezzel a gyerek kérdéssel, vagy úgy akármivel. Mégis honnan tudjam mi lenne a jó megoldás, vagy épp mi a rossz? Az a legnagyobb baj, hogy Maggie mindig eléri, amit akar és most is igyekszik bebizonyítani, hogy ez így van, de mit tegyek, hogy ne így legyen? Főleg, hogy az volt a terv, hogy elmegyek, úgy jöttem ide, amit most Bonnie erőteljesen felborított azzal, hogy szerinte meg lehet ezt oldani, vagy legalábbis kezelni, erre pedig nem számítottam, szóval értető módon egyéb tervem nem igazán akad. - Nem... dehogy! Én csak... nem tudom Bonnie, az egészet nem gondoltam még át. - főleg nem ilyen formában, nem csoda hát, ha gőzöm sincs, hogy mit tegyek egyáltalán, pedig jó lenne tudni, de mégis mi van, ha Maggienek semmi sem jó? És neki semmi sem lesz, csak az, amit ő akar, ez pedig nagyon úgy fest, hogy én vagyok és lehetőleg korlátlan mennyiségben, de én pont ezt nem akarom, de a gyereket sem dobhatom el csak úgy, azért olyan ember sosem leszek. - De nem tálalhatunk ki az igazgatónak! Ja, hogy... ne mondjunk el mindent igaz? - hamar leesik ám a tantusz, főleg hogy az igazgatót említi. Végül is igaza van, ha ő segít az mégis csak biztosabb védelem, mintha Bonnie csinálná. Nem arról van szó, hogy nem bízom meg benne, de tényleg jól mondja több értelme lenne annak, ha valamilyen komoly varázslat védene, amit nem lehet csak úgy kijátszani. Még az is lehet, hogy az igazgató tud valami igazán kiváló védelmet, de persze mindenbe csak nem avathatjuk be, azt azért nem lehet, főleg, hogy Maggie tanár lett és még az is benne van a pakliban, hogy netán inkább neki hinne, mint nekem, és mint tudjuk Maggie kiváló meséket tud kanyarítani. - Tudod... biztos voltam benne, hogy ki fogsz borulni. - jegyzem meg azért halkan, miután felkaptam a hátizsákot, amibe igazából elég rögtönzően pakoltam össze pár cuccot, át se nagyon gondoltam ezt a lelépek dolgot. Nem azt mondom, hogy titkon reméltem, hogy nem kell, csak hát nem volt alkalmam bővebben belemenni ebbe az egészbe. De hát akkor irány az igazgató és meglátjuk, hogy ő mivel rukkol elő és hogyan tud megvédeni Maggievel szemben, hogy máskor ne piszkálhasson bele a fejembe és a tetteimbe.
Bonnie & Noel
Make you stay | Búcsú | Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Nem akarok én besokalni, de azért elég durva így. Noel mellett jól érzem magamat, részemről már az is komoly lépés, hogy félretettem a manipulációt, és megpróbálom vele, de hogy egy gyerek is feltűnjön a láthatáron, azt nehéz megemésztenem. Csak azért nem vágom be a durcit, mert őt még meg is erőszakolták, így kell a nyakába vennie egy porontyot. Én még nagyon messze vagyok ettől, még közel sem biztos, hogy lesz valaha gyerekem, hiszen nem vagyok éppen a komolyság mintaképe. Maradok, mert feltámadt bennem valami sosem tapasztalt kötődés, és magamnak is be akarom bizonyítani, hogy nem vagyok olyan elcseszett méhkirálynő, akinek csak mások szenvedése folytán lesz bármi öröme az életben. Illünk egymáshoz Noellel, mindkettőnknek megvannak a lelki defektjeink, és úgy vélem, hogy ha neki segítek, akkor azzal magamon is. - És akkor.. el akarod venni feleségül, vagy mi lesz? Nem lehetsz mindig vele, kivéve ha egy pár is vagytok. – Nem húzom el a kezemet, amivel átölelem, de azért nem árt ezt mielőbb tisztázni. Sokakból csináltam már hülyét, arra viszont nincsen szükségem, hogy engem is pofára ejtsenek. Lehet, hogy megérdemlem azt, hogy a sors bosszút álljon, én mégis szeretném kihúzni a fejemet a hurokból. - Ismerek! Drágám tudod egykor bizony én se voltam szent. Mégis úgy vélem, hogy nem nekem kéne ezt megcsinálnom, hanem az igazgatónak, akkor én is nyugodtabb vagyok, nem akarnék forgolódni éjszakánként, hogy milyen buktatói lehetnek a varázslatomnak. Ez a banya tanár lett, nem? Akkor ne találja meg a gyenge pontjaimat. – Kétségkívül ügyes bűbájtanos vagyok, a Beauxbatons erre épült teljesen, ám ez a Maggie igen gonosz dög, és lássuk be, felnőtt boszorkányként ebben tapasztaltabb nálam. - Akkor gyerek szépfiú, panaszoljuk be a kis menyasszonyodat. – Na nem szó szerint, mert ha nem akar majd elszakadni a gyerekétől, akkor kénytelenek vagyunk elviselni a jelenlétét. Egyszerűen csak annyi, hogy felkeresük az igazgatót, és név nélkül előadjuk, hogy mi a helyzet, és hogy Noelre kérnénk egy ilyen elmevédelmes varázst, hogy soha többé ne lehessen így kihasználni. Ez tőlem is megvédi, nem mintha pont ellene akarnék ilyesmit csinálni. Ha valaha is lesz köztünk valami, az ő döntésésből kell, hogy fakadjon. Felállok, és átkarolom a derekát, hogy elinduljunk a Főnixes feljáró felé, ha csak nem vétózza meg az ötletet.
Sejtem én, hogy szívesen reagálna valamit, de mégis így gondolom, ha az én gyerekemről van szó még sem tehetem meg, hogy csak úgy nem foglalkozom vele azért, mert ilyen körülmények között kapta az életét... leendő életét. Nem az ő hibája, csakis Maggie és én tudom jól milyen egy szülővel, vagy inkább szülő nélkül felnőni, ha az az egy sem foglalkozik veled. Nem tenném meg, hogy a saját gyerekemet csak úgy eldobom, csak mert Maggie fejével tényleg nagy gondok vannak, sőt neki végképp nem hagynám ott, ki tudja mit művelne vele. - Igen tudom, pont ezért nem hagyhatom annyiban. Gondolja bele... ha az a gyerek vele maradna, miközben ennyire nagy bajok vannak a fejében. - bele se merek gondolni, hogyan nevelhetne ő fel egy gyereket és annak milyen csúnya következményei lennének mármint a gyerekre nézve persze. És ha netán még mondjuk fiú is lenne... Nem, nem engedem meg, hogy rajtam kívül mást is olyanná tegyen, mint amilyen én lettem. Persze előtte is voltak már velem gondok, de Maggie viselkedése tette fel igazán az i-re a pontot és eszem ágában sincs hagyni neki, hogy ezt még valakivel megtegye, főleg nem egy kis gyerekkel, aki eleve még nem tud semmit a világról. Nem tudja mi a rossz és a jó, ahogyan én sem tudtam gyerekként. - Létezik ilyesmi? És te ismersz is ilyen varázslatokat? - igen ez nem lenne rossz, védelmet felhúzni akkor, ha vele kell találkoznom, hiszen ha tényleg igaz ez a baba kérdés akkor nincs más lehetőség és nem tehetem meg, hogy esélyt adok rá, hogy máskor is valami hasonlót műveljen velem. Lényegében a tudtomon kívül hálózott be, ezt az egészet is úgy hozta össze, hogy nekem fogalmam sem volt róla, ami azért lássuk be nagyon durva, de pont e miatt észnél kell lennem, hogy többé tényleg ne legyen rá lehetősége sem, ez pedig csak úgy működhet, ha nagyon-nagyon odafigyelek arra, hogy mikor mit teszek és ő mit tehet meg velem szemben. Kell nekem az a védelem, hogy újra még véletlenül se történhessen még csak hasonló sem. - Inkább a hivatalosat, csak ha más mód nincs akkor valami... rosszabbat, rendben? - nem tudom, hogy milyen ötlete van, de azért jobb óvatosnak lenni, nehogy valami gond legyen ebből, meg aztán ha tényleg a gyerekem anyja lesz, akkor mégis csak jó, ha átgondoljuk rendesen, hogy mit is teszünk, tehát nem lehet csak úgy bármit, mocskos utat legalábbis nem, ha nem muszáj
Bonnie & Noel
Make you stay | Búcsú | Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Szóra nyitnám a számat, aztán bezárom. Charlene igazán büszke lenne rám, hogy tapintatos maradok, holott ő is igencsak szókimondó. Mérlegelem a hallottakat, csinos arcomon töprengő fintor jelenik meg, még az egyik szőke tincsemet is az ajkam elé emelem, hogy átgondoljam Noel dilemmáját. Nem gondolom, hogy az álnok teremtés okozta magzat még gyereknek számít, ebben a pillanatban még csak egy sötét eszköz, hogy a nő rá tudja magát erőltetni a srácra, aki nyilvánvalóan egy naív hülye. Még akkor is, ha én kedvelem, de semmit nem konyít a női nemhez, és ez a ribanc ha elkábítja, mit tehet ellene? - Ez nem meglepő, és nem egyedi, inkább szánalmas, hogy csak így tudott rád hatni. – Rázom a fejemet, lepillantva az öklére. Én sem vagyok szent, ám inkább zsarolással, manipulációval, és persze a csáberőmmel értem el, hogy valaki szét akarja feszegetni a combomat, ami után minden esetben kőkeményen bevasaltam az árat. Na de hogy valakit csak varázslattal, álnok félrevezetéssel tudjon az ágyába csalni, majd egy életre megnyomorítsa, ettől még az én gyomrom is felfordul. Ez akkor is megtörtént volna, ha nem jövök el a Beauxbatonsból. Más dolog gonoszkodónak lenni, de ez a Maggie szó szerint klinikai eset, aki az ispotályra szorul. Mossák ki az agyát, vagy mittudomén. Ezt már nem lehet viccesen elintézni, ahogyan Fred csinálná. De.. ha ártok neki, akkor meg Noel omlik össze, hogy nem tehetem ezt a gyereke anyjával. - Ott.. de az életedet nem kell összekötni ezzel a nővel. Inkább meg kéne tanulnod bánni a saját védelmeddel. Hogy többet ne hasson rád a bűbáj, vagy bármi, amivel erőszakot tehet rajtad. Végleges módszer kell. Ismerek varázslatokat, Franciaországban kifejezetten a vélák ellen fejlesztettek ki egy hideg fej nevű varázslatot, mert ott minden harmadik lány véla felmenőkkel rendelkezik, aki meg nem, azok is.. Tudod, franciának lenni egyfajta szexuális kultuszt is jelent.. – Vonom meg a vállamat mosolyogva, én nem vagyok az, britnek születettem, mégis engem tartottak minden idők legnagyobb méhkirálynőjének.. Összeérintjük a szánkat, ami még nem igazi csók, de több mint a semmi, ezek szerint tényleg nem csak barátkozni akar, és engem választana, ha megteheti. Akkor tegyünk róla, hogy ez így legyen.. – A hivatalos utat akarod járni, vagy a mocskosat? Mindkettőben benne vagyok, de csak rajtad áll. – Karolom át fiúsan a vállát, szeretek mellette vagány lenni, noha nem vihetem túlzásba, mert mint tudjuk, nem nyerő nála a csábítás. Ezért csak odaillesztem a fejemet a mellkasa környékére, és áfonyakék szemeimmel macskamód nézek rá fel.
Jól esik, hogy mellettem van és érzem jól, hogy mit akar ezekkel az apró gesztusokkal, hogy nem rám mérges, pedig én úgy érzem, éreztem hogy én is ugyanúgy hibát követtem el, hiszen valahogyan belementem ebbe az egészbe és most a feje tetejére állt minden, valamit pedig mégis csak tennem kellene, de fogalmam sincs, hogy mit tehetnék, főleg így... hogy Maggie akár még Bonnienak is árthat és sajnos tudom, hogy képes is rá, hogy megtegye szemrebbenés nélkül, hiába gondolja azt Bonnie, hogy nem sikerülne neki. Nem őt becsülöm le, sajnos inkább Maggieről tudom, hogy milyen. - Igen, de ettől még ő mégis csak az én gyerekem és... nem tehet róla, hogy így... fogant. - valahogy még a szó is nehezen jön ki a számon, határozottan meg kell küzdenem vele, hiszen nehéz belegondolnom még mindig, hogy gyerekem lesz, de mégis úgy gondolom nem a születendő gyerek hibája az, hogy így kerül az életbe, ezért nem tehetem meg, hogy úgy teszek, mintha semmi se történt volna, főleg nem hagyhatom ott szegényt Maggievel, aki egyértelműen nagyon problémás. - Igen, beadhatott valamit, de... dühítő, hogy képtelen voltam ellenállni. - egy pillanatra azért ökölbe szorul még így is a kezem, talán most láthatja is, hogy jó eséllyel sikerült már kissé törnöm-zúznom a hírnek hála, mert van pár kisebb-nagyobb sérülés a kézfejemen, de elhanyagolhatónak mondatóak fogjuk rá. Mégis végül kifújom a levegőt, Bonnie jó hatással van rám, főleg a közelsége. - De attól még ott van a gyerek Bonnie... hiába néz bárki a fejembe. - persze meg vagyok győződve róla, hogy ha Maggie azt mondta akkor a gyerek az enyém, főleg mert igenis éreztem dolgokat az után, hogy azt mondta hemperegtünk, amire én csak ködösen emlékeztem, akkor pedig bizonyára igazat mondott. De legalább a csók segít, tényleg nyugodtabb vagyok Bonnie mellett. Ha nem lenne jó eséllyel már gyógyító varázslatok hadával kellene összerakni és tuti, hogy valami komolyabb balhéba keveredtem volna, de hála neki a nyugalom egyelőre erősebb, mint a riadalom. - Hát... köszönöm, komolyan. Jó lenne, ha működne, csak hát ez az egész... de majd kialakul. - halványan elmosolyodom. Fogalmam sincs hogy csinálja, de változom mellette és ő is változik mellettem és azért ez elég nagy dolog mindkettőnk részéről. Megnyugtató, hogy nem egyedül kell ezzel az egésszel megküzdenem, én meg le akartam lépni. Elég nagy marha vagyok igaz? - És szerinted mit tegyünk? - igen képes vagyok most már addig is eljutni, hogy többes számot alkalmazok, valami miatt tényleg megy, miatta, mert úgy érzem, hogy tényleg menni fog. Ketten valamit tenni tudunk Maggie ellen, csak egyelőre még fogalmam sincs, hogy mit.
Bonnie & Noel
Make you stay | Búcsú | Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Töprengő arccal ráncolom a homlokmat. Fújtatva mérlegelem a helyzet súlyát. Aztán csak megrázom a fejemet, miközben összekulcsuljuk a kezünket, kicsit még közelebb is csusszanok hozzá. Hogy felnézve az arcára, a vállának dőljek, de csak egy pillanatra, hogy érezze, nem vele van bajom, hanem a helyzettel, amelyet el kellett szenvednie. Szerencsére nem járkálnak most errefelé sokan, hiszen ez mégiscsak ránk tartozik. Sosem gondoltam volna, hogy egy olyan bensőséges titkom lesz, ami nem valami zsarolásnak a következménye. Lassan tényleg fejlődök, főleg Charlene-nak köszönhetően. - Oké, tegyük fel, hogy igaz. És azt is, hogy tőled van. De megerőszakolt téged, így miért lenne felelősséged? Nem tartozol neki semmivel, sőt, még te küldhetnéd rács mögé, hogy ilyesmit tett. – Higgadt vagyok, de csak azért, mert ha első blikkre kéne döntenem, akkor minimum rohannék, hogy kikaparjam ennek az őrült lotyónak a szemét, de azt meg Noel nem hagyná.. pedig még csak nem is az igazi testvére. Egy beteg szuka. - Látod itt a lényeg.. Normális esetben. Ez nem volt az. Beadott valamit, megbűvölt, annyi módszer van rá. Tudod.. én se voltam mindig.. szentéletű. – Halványan azért elmosolyodom, nyilván Maggie nálam sokkal rosszabb, de nem sokkal maradtam le tőle korábban. Ám én mindezt manipulációból tettem, s sosem vállaltam volna be olyan marhaságot, hogy teherbe essek valakitől. Ez már tényleg egy perverz szint. - Oh dehogyisnem. Keresünk akár legilimenciával rendelkező egyént, aki belenéz a fejecskédbe, és tanusítja, hogy mi történt. Például Dumbledore. Ám lehet, hogy erre nem is lesz szükség. Csak simán megfenyegetjük a csajt ezzel, hátha már ettől eltakarodik. És miattam meg ne izgulj. A szex az egy dolog, nem te követtél el bűnt, hanem ő. Nem haragszom rád. – Nézek fel nagy kék szemeimmel rá, ahogyan szorongatja a kezemet, és most először jóleső melegség jár át. Ez a fiú őszinte velem, és bántja, ha úgy érzi, hogy nekem rossz. Fura, de ez így.. valóban működő dolog, és kedvel engem, még ha nem is tudja mindig ügyesen kimutatni. Próbálkozik. Az ajkamon érzem az övét, kellemes, puha, nem vadító, szinte a lelkemig hatol. Valami ilyesmiről mesélhetett Charlene is, hogy ha ezt érzem, akkor jó úton haladok, hogy boldog legyek valakivel. Nem karolom át Noel nyakát, nem kell mindig összesimulni. Viszonzom, s egymáshoz tapadunk egy pár pillanatig. – Na figyi, én sosem akarom majd lerángatni a ruhát. Ha benned felmerül, az lenne az igazi.. de minek erőltetném, ha csak rossz emlékeid vannak ezzel kapcsolatban? Ha pedig nem működünk együtt.. az sem baj. Viszont.. nekem jó így. Egész jókislány lettem melletted. – Halkan belenevetek a fülébe, miközben végigsimítom a mellkasát, mindenféle csábítás nélkül. Rajta áll, hogy akarunk e tenni a gonosz némber ellen.
Igen arra számítok, hogy kiborul majd és még az sem lepne meg, ha egy pofon lenne az egész vége. Végül is megérdemelném, hiszen mi elvileg valahogy együtt vagyunk, még ha nem is értem az okát, hiszen én nem vagyok alkalmas az effélére, ezt mindketten jól tudjuk, de ő mégis kedvel, viszont ez így biztosan meg fog változni, hiszen az első csókját még csak nem is viszonoztam, Maggie viszont valahogy az ágyába csábított... megint? Hiába derengenek csak halványan a részletek, attól még azt tudom, hogy megtörtént és valami miatt Bonnie e miatt nem akad ki, pedig tényleg arra számít, hogy ez következik és mégis úgy fest, hogy nem kapom meg azt a várt pofont és még csak faképnél sem hagy, sőt egészen higgadtan kezeli a helyzetet. - Kétlem, ha kamu lenne... - csendben válaszolok csak és rázom meg a fejemet. Nem hiszem, komolynak tűnt nagyon is, amit mondott, tehát mégis mit tehetnék, vagy mondhatnék rá? Nem vághattam egyből a fejéhez, hogy hazudik, mert ha nem így van... és persze az ilyesmi könnyedén bizonyítható, az pedig valahogy fel sem merül bennem, hogy mástól lenne terhes. - De Bonnie... ha megtettem, hogy lehetnék áldozat? Valahogy mégis rávett. Én... fogalmam sincsen hogyan, normálisan elküldtem volna a fenébe, de nem értem... azt sem, hogy miért nem száll már le rólam végre. - csak sóhajtok egyet. Igen jól sejti én össze vagyok törve, ő viszont valahogy olyan könnyedén kezeli ezt az egészet, nem is értem, hogyan csinálja. Mintha tényleg nem lenne nagy dolog, hogy lefeküdtem Maggievel, hogy ez mintha őt tényleg nem zavarná. Persze ismerem a múltját, tudom, hogy ő is... hasonló dolgokat tett, de ettől még nem rosszabb ez az eset. - És, ha mégsem tudsz? - nem húzom el a kezemet, sőt megszorítom az övét. Mennem kellene tudom jól, hiszen eldöntöttem, olyan jól eldöntöttem, de úgy fest így személyesen sokkal nehezebb a búcsú, főleg hogy szerinte nem ezt kell tennem. - Maggie tényleg... mindenre képes. Azt mondta szedett valami szert, amitől nagyobb eséllyel esik teherbe. Ez az egész... nem normális dolog. - néha tényleg úgy érzem, hogy a mostohanővérem nem komplett, hogy valami nagy baj van a fejével és ki tudja talán segítségre szorulna, de mégis... mit tehetnék én, nem zárathatom be valahová, az is kegyetlenség lenne, hiszen volt idő, amikor én is akartam, amikor nem értettem az egészet, amikor legalább ő mellettem volna, amíg a szüleink nem foglalkoztak velünk, de ez így már... egyszerűen beteges. Mégis most úgy érzem ez talán jó pillanat, bár talán meglepődik, de ő mondta el kell döntenem, hogy mit akarok, ezért is hajolok közelebb hozzá és bár óvatosan és kellően bizonytalan módon, de a szájára tapasztom az enyémet. Csak egy finom csók, semmi nyelv, vagy túlzott dolog, de olyan kitartott hosszabb fajta. Nem csak a barátja akarok lenni, csak hát gőzöm sincs alkalmas vagyok-e ennél többre.
Bonnie & Noel
Make you stay | Búcsú | Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Látom rajta, hogy teljesen el van anyátlanodva, talán én csináltam valami hülyeséget? Tulajdonképpen nem is járunk együtt.. csak haverok vagyunk, főleg én próbálkozom, de néhány ügyetlenül elhelyezett puszinál alig értünk el többet, de nem is erőltettem, ha idő kell neki, hát én adok. Mással most nem is kavartam, de nem is hiányzott. Ha kicsit megpróbálok jobban hasonlítani a klónomra, akár tisztességesebb életet is élhetek. Most sincsen túl sok értelme a nyakába ugrani, mert még az átlagosnál is savanyúbb fejeket vág. Rögtön az első mondatnál már sejthető is a téma. Leülök mellé, keresztbetett lábamat kicsit lógázom, és mivel naci van rajtam, nem villan ki semmi, csak a bokám. - Várható volt, hogy előbb-utóbb felbukkan. Folytasd csak. – Bólintok, ez még számomra sem meglepő, de az feltűnik, hogy Noel nagyon ki van bukva, valószinűleg több is történt. Veszekedtek, vagy megint sikerült a csábítás? Én már ezen sem lennék meglepve. Türelmet erőltetek magamra, és nem húzódok arébb, én is érdekes múlttal rendelkezek, nem lehetnek előítéleteim. Féloldalasan fordulok, hogy jobban láthassam őt, habár mintha kerülné a pillantásomat. Zavarban van már megint? Végigmondja, és mintha pár mondat alatt azt hinné, hogy széthullik minden. Végigfuttatom magamban a hallottakat, kicsit hitetetlenve nyitom el az ajkaimat, de nem azért, amiért elsőre gondolhatja. - Elmész, hogy engem ne bántson? Baromság. Ha jól értem, megerőszakolt téged, és most összeomlottál, mert bekamuzta, hogy gyereket lesz? – Az égnek emelem a szemeimet, kicsit még forgatom is, hogy egy jó nagyot sóhajtson. – Na figyelj Noel, mert úgy látom, még mindig nem ismersz eléggé. Azt hiszem tudtuk, hogy nem száll le rólad csak úgy. Itt te vagy az áldozat, és.. csak azért kell rosszul érezned magadat, amit veled tett. – Azért nem egyszerű nekem sem túllendülni ezen, de nem a fiút hibáztatom, meg ha belegondolunk, ez csak szex. Én is manipuláltam már sokakat, beleértve felnőtt, férfi tanárokat, aztán szívfájdalom nélkül túlléptem rajtuk. De megértem, hogy Noel kicsi szíve most teljesen össze van törve, mégis engem akar védeni. Szinte már nem is tudom, hogy mit akar, de azt mondja, hogy nem akarta, tehát mégsem szerelmes abba a beteg csajba. – Tudod, hogy én sem vagyok szívbajos, és simán átlátom ezt. Te nem vagy olyan alkat, aki elcsábít másokat, ami nem is baj, nem kell mindenkinek. Miattam viszont ne aggódj, tudok vigyázni magamra. Nekem még mindig kellesz, bármilyen minőségben. Csakis rajtad áll, hogy mit akarsz, de lassan kitalálhatnánk valamit. – Akár képes vagyok harcolni is érte, vagy vele menni, mittudomén. Jó hatással van rám, és egy nálam őrültebb liba nem tehet tönkre mindent. Ha mégis ezzel a Maggie-vel lenne, hát ez van, akkor maradok a barátja, ha viszont tenni akar ellene, akkor segíthetek kitalálni. Nem tudom, hogy most lelkileg mennyire van maga alatt, de megfogom a kezét, ez végülis nem halálos.
Bizonytalanul ácsorgok és várom, hogy megérkezzen. Biztosan nem tart soká és abban is biztos vagyok, hogy nem fog megváratni, ha már szóltak neki és ha tudja, hogy én keresem. Nem azt mondom, hogy más nem várhat rá, mert biztosan lettek már barátai, de azért jó eséllyel én várom idekint, főleg ha a srác, akit megkértem még esetleg legalább minimális személyleírást is adott rólam. Ácsorgok és amikor a Dáma utat enged neki csak egy halvány mosolyra futja a viccelődést hallva. A puszit azért viszonozom, de most talán nem is lenne sok értelme ennél többnek, főleg a miatt, amilyen hírrel jöttem. Nem fog örülni, de még sem tehetem, hogy csak úgy szó nélkül és persze búcsú nélkül távozom, az nem menne és nem akarnám ennyire megbántani sem őt. - Igen, ez... ez a legjobb szó rá, elég nagy. - bököm ki, amikor kicsit félrelépkedünk, hogy ne legyünk útban. Keresek valami folyosót, ahol legalább pad akad, mert állva ez nem hiszem, hogy a legjobb lenne neki sem és persze nekem sem. Szóval előbb leülök és remélem, hogy ő is így tesz. Megfoghatnám a kezét, hogy én magam húzzam le magam mellé, de most valahogy ezt még sem érzem helyén valónak. - Maggie... tudod a mostohanővérem előkerült pár napja, talán egy hete... és már akkor mondanom kellett volna, de valahogy nem ment. Én... - elakadok, hiszen azóta találkoztunk és talán érezhette rajtam, hogy valami nincs rendben, hogy még a megszokottnál is visszafogottabb voltam, de hát érthető Maggie megjelenése mindent felborított újra és persze maga a tény, hogy ő és én... Még mindig nem emlékszem a részletekre, nem tudom hogyan történt pontosan csak arra, hogy megtörtént. Talán valamit tett az italomba, vagy elkábított, de mit számít, ha akkor is így volt, talán nem is lesz nehéz Bonnie dolga és talán nem is akar majd meggyőzni, hogy maradjak, azt is megérteném és persze nem is lenne értelme. - Úgy tett, mintha a zenekarba jelentkezne és csak én mentem, a többiek nem értek rá. Nem sok mindenre emlékszem, eléggé... zavaros a fejemben minden, de mi... szóval én és ő.... és most úgy néz ki, hogy gyereket vár. Sajnálom, nem akartam, az egészet... nem is értem, de elmegyek. Nem akarom, hogy bántson téged. - bököm ki végre, akadozva, néhol hadarva, de ha bele akarna szólni, akkor megállítva őt. És várom a pofont? Igazából az is kijárna nekem, hiszen mi még csak a csókig is alig jutottunk el, azt is nehezen, az elsőnél csoda, hogy nem adta fel és most azt kell hallania, hogy Maggie előkerül, én meg egyből rávetem magamat? Nem volt szándékos... azt hiszem, de véletlenül nem bújsz ágyba valakivel és főleg nem marad terhes és egyébként is ha nem is lenne így, akkor is itt van Bonnie, Maggie pedig tanár lett a suliban, ennek csak rossz vége lehet és az egész miattam lenne, amit pedig nem akarok. Akkor jobb, ha eltűnök és talán kivédem, hogy Maggie olyasmit tegyen, amit nem akarok.
Bonnie & Noel
Make you stay | Búcsú | Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Egészen jól sikerült beilleszkednem, és ez talán Noelnek is köszönhető. Már nem vagyok rászorulva, hogy Charlene hugrabugos haverjaira akaszkodjak, a griffendéles toronyban is vannak értelmes emberek. Amióta nem nézem le a lányokat, és nem „úgy” nézek a pasikra, egészen jól el tudok beszélgetni, még egy tanulókörhöz is sikerült csatlakoznom, ugyanis itt már nem nézi el anya, hogy csak a külsőm alapján osszam az észt, a Roxfortot komoly iskolának tartja, és eredményeket vár tőlem. Hiába akarnék énekesnő lenni, ahhoz is fel kell mutatni a Roxfortos papírt. Viszont most állatira le vagyok maradva ezzel a legendás lényes házival, biztos nem fogok gumicsizmában durranó kacsákat figyelni a tóparton, úgyhogy még ötletem sincsen rá, hogyan haladhatnék vele. Szinte megkönnyebbülésként hat, amikor megérkezik a háztársam, hogy egy fiú keres. Remélem, hogy jó eséllyel Noel az, hiszen másokkal nem futok. Megigazgatom a hajamat, és a dekoltázsomat, noha a pasit mintha semmi ilyesmi nem érdekelné. Kilépek a Dámán át, aztán vigyorom látványosan lelohad. - Oh, csak te vagy az..? – Aztán mégis elnevetem magamat, jelezve, hogy csak vicceltem. Viszont a hátizsák láttán azért óvatos mosolyba fúl a lelkesedésem, hát ez most hova megy? Túrázni..? Közelebb szökkenek, és csak egy puszit adok az arcára, tudom, hogy ha valami lelki nyűgje van, akkor nem akarja még pluszban a nyilvános csókokat felválallni. Tulajdonképpen egy-egy csókon túl semmi nem történt még, igazából ki sem mondható, hogy együtt vagyunk, de rólam tudhatja, hogy érdekel, mert igenis küzdök magam ellen, hogy változzak valamennyire. Besorolok mellé, és én magam vonom félre, mert látom az arcán, hogy megint öngyilkos hangulata van. Én csináltam már megint valamit? - Ugye baj van? – Nézek fel hatalmas kék szemeimmel rá, valamiért furcsa érzés kerülget, nem is akar visszajönni? Na neee..!!
Beszélnem kell vele, nem tűnhetek el csak úgy szó nélkül a semmiben, így is napok óta nem beszéltünk és nem találkoztunk, mert egyszerűen nem volt alkalmam és időm sem és persze azt sem tudtam mégis hogyan mondjam el neki, hogyan fogjak bele, de most már nincs mit tenni, el kell kezdenem és be kell fejeznem, mert őt nem rángathatom bele ebbe az egész zavaros ügybe. Nekem kell megoldanom, persze nem fogok úgy táncolni, ahogyan Maggie fütyül, de mégis... ki kell találnom valamit és persze ezt már vissza nem csinálhatom, el nem rángathatom az orvoshoz és egyébként is attól, hogy csak egy magzat, nem tehetjük meg, hogy csak úgy... Egy pillanatra lehunyom a szememet, megállok a lépcsőn, de végül beveszem az utolsó pár fokot és a nagy jövés-menésben lévő Griffendélesek közül csak leszólítok egyet. - Szia! Bocs, de... szólnál Bonnienak? Bonnie Michaels. Sürgősen beszélnem kell vele. - órája volt nem rég ezt tudom, tehát már itt van, tehát lesz egy kis ideje talán, hogy beszéljünk, hogy elköszönjek, mert ennyit csak megérdemel. Ha gyerekem lesz, már pedig ez ellen már semmit sem tehetek, még ha nem is értem, hogy az egész hogy is történt, muszáj gondoskodnom róla és ezt így nem tehetem meg. Az a legrosszabb, hogy fogalmam sincs, hogy hogyan történt. Emlékszem valamelyest arra, hogy... megtörtént, de valahogy a részletek nincsenek meg. Az sem lepne meg, ha Maggie tényleg kevert volna valamit az italomba és nem voltam teljesen magamnál, de mégis mit tegyek, ha ez lett a vége, hogy gyereket vár? Nem hátrálhatok ki most már csak úgy az egészből, ha már elszúrtam, ha oda mentem, ha nem léptem le egyből, amikor megláttam... Egyelőre viszont nem tehetek mást, csak várok, várom, hogy megjöjjön, hogy elköszönjek, hiszen a hátizsák már ott van a vállamon, majd maximum leteszem a földre, amíg beszélünk. Kicsit persze félrehúzódunk majd, hogy ne zavarjuk a háztársait, de nem lesz ez olyan hosszú, hogy e miatt keresni kelljen egy külön folyosót, vagy zugot, vagy hasonlót. Persze mondhatnám, hogy maradjunk barátok, válthatnánk időnként néhány levelet, de kétlem, hogy ebbe belemenne, főleg hogy lássuk be technikailag megcsaltam, pedig én nem akartam, istenemre mondom, hogy nem akartam, de mégis így van, akkor pedig valószínűleg, ha elmondom felpofoz és faképnél hagy és Maggie sem hiszem, hogy értékelné, ha levelezésbe kezdenék vele. Úgyhogy... ez van, ebből már jól sehogy sem jöhetek ki, pedig kezdtek jól alakulni a dolgok és most... vége.
Bonnie & Noel
Make you stay | Búcsú | Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
