2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Főkarakter: Draco Malfoy Teljes név: Joyce Brekinridge Születési hely és dátum: 1976.07.27. Derry, Maine állam, USA Csoport: Varázshasználó Patrónus: Farkas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Dúsgazdag örökös Képesség: Született vérfarkas (hivatalos kiskapu) Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: - Kihez tartozol?: saját karakter
Jellemed kifejtése
Egyértelműen irányításmániás vagyok, beleszülettem abba, hogy csak nekem lehet igazam. Sosem érvelek, csak tényeket közlök, és ha véletlenül mégsem nekem lenne igazam, akkor egy vállrántással elintézem a dolgot, hogy tökmindegy. Cseppet sem vagyok törékeny, érzelgős lány. A véremből kifolyólag sokkal inkább vagyok határozott, férfias alkat, legalábbis ami a jellememet illeti. Tudok harsány, és bunkó lenni, viszont valahol meg mégiscsak lány vagyok, ezért ravasz praktikák szerint cselekszem, ha nem hat a karizmatikus fellépés. Egy vezető mindig ismerje fel, hogy hol kell erélyesnek, hol pedig bátorítónak, manipulatívnak lennie. Akár még csábosnak is mondhatnánk, hiszen nincsenek gátlásaim, nem fogom vissza magamat, hogy elérjem a célomat. Pedig nem erről van szó, belül tudom, hogy a női csáberő meg én nagyon távol állunk egymástól, de vannak olyan pasik, akik nagyon is az erőteljes fellépést, a határozottságot kedvelik. Nagy ritkán van, hogy magamba zuhanok, de akkor nagyon, ennek az az oka, hogy nem ért még igazi veszteség, nem ismerem a nélkülözést, ezért aztán gyakorta legyőzhetetlennek hiszem magamat.
Megjelenés
Kivívó ruházattal hívom fel magamra a figyelmet, de ez nem jelenti azt, hogy kivágott felsők, testhezálló pólók. Főleg a feketét, és a pirosat kedvelem, a sötét és a vér színe nagyon is jellemző rám, nem szeretek beleszürkülni a környezetembe, de kifejezetten rühellem ha a húst látják bennem a fiúk, a letámadható kis cafkát, ezért sosem veszem fel szoknyát, a hajammal nem játszadozom, és nem viszem túlzásba a sminket sem. A személyiségemmel, a stílusommal akarok hódítani, és nagyon is igaznak tartom a mondást, hogy egy lánynak a tekintete legyen igéző, ne a dekoltázsa. Nagy ritkán felveszek ugyan csábító holmikat, de nem az én világom, nem tudok vele azonosulni, jobb szeretem, ha én irányítok, nem pedig ha engem gyűrnek le. Ettől még divatos amiben vagyok, csak éppen uniszex darabok, bárki felvehetné. Aranyszínű szőkés hajamhoz türkizkék tekintet párosul, a bőröm halovány, a járásomban pedig már ránézésre is van valami erőteljes, ragadozós mozdulat, mintha sosem akartam volna titkolni, hogy ki vagy mi vagyok. Nincsenek kifejezetten farkas követőim, ha kellenek, majd szólítok, szelidítek.
Életed fontosabb állomásai
A kis Annabelle hogy is hihette, hogy csak megharapták? Aki elrabolta, azért tette, mert szüksége volt egy társa, ám én mint Anna nővére, pontosan tudom, hogy a családunkban generációk óta lappang a kór, amely bizonyos tekintetben átok, ám számomra, egy született vérfarkasnál ez magától értetődően előny. Annabelle viszont tényleg nem volt igazi vérfarkas, kellett neki az a a harapás, amelyet az elrablójától megkapott, de nekem nem, én magamtól lettem ilyen. A szüleim nagyon odavoltak, amikor a kishugom rossz társaságba keveredett és eltűnt. Távolról ismertem azt a Billyt, és így közvetve tudtam arról, hogy mifélék, ám én sosem csapódtam hozzájuk, sokkal több erőm volt. Magányosként is róttam az erdőket, felfedeztem a saját határaimat, hogy aztán még inkább kitoljam őket. Sajnáltam, hogy Anna évekre eltűnt, de a szüleim nem adták fel a reményt, és teljesen csak vele foglalkoztak, így rám kevesebb figyelem maradt. A jellemem így még inkább fejlődött egy olyan irányba, ami nem túlzottan lányos, de engem sosem zavart, hogy határozottabb vagyok az átlagnál. Amikor csak lehetett, leléptem otthonról, és kiszagoltam a hozzám hasonlóakat, mert alattvalókat akartam, akiket irányíthatok. Meg akartam ismerni a mámorító vezetés ízét, hogy olyan döntéseket hozzak meg, amit senki más nem kérdőjelezhet meg. Már gyerekként sóvárogtam Anna egyik alfája, Wyatt iránt, de miután magam is alfa vagyok, kár lett volna ütköztetni a dolgokat, ezért nem léptem, úgy véltem, hogy majd egyszer felkeresem. Nagyon is kötődök az állati énemhez, ezért már idejekorán kitaláltam, hogy így is fogok élni, ösztönösen megtervezve az életemet, amiben majd Wyattnek is szerepe lehet akár, ha kész behódolni nekem. Nem tudok ugyan bármikor átváltozni, és a tudatom is elillan akkor, ám tudom hívni a társaimat, és őket irányítani, ez pedig több mint elég. Ám most, hogy Annabelle visszatért Angliába, ismét köztünk van, én is követem őt, hiszen rátalált Wyattre, aki immár a maga útját járja. A sötétség, amely a farkasokat körülveszi, egyre fojtogatóbb, és fel kell vennem vele a kapcsolatot. Ő van olyan erős, hogy társamul szegődjön, hogy ha együtt összefogunk, végére járjunk a rejtélyes haláleseteknek, amely sorainkat ritkítja.
