2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Eléggé cikisre sikerült az előző alkalom a lánnyal, akire a titkomat bíztam volna, mert teljesen más valósult meg. Kifacsarta a dolgokat, sokkal nagyobb szája van, mint amit a szomorú pillantás alapján sejtettem volna, és a cápa harapja meg, nem is tudom kiverni a fejemből. Valahol az első kis barátomnak, Sammynek van igaza van, vannak olyan lányok, akikre egyértelműen barátként nézhet az ember, akarom mondani sellő, és megint más, ha Justice folyamatosan a lábam között tapogat, annak aztán nem sok köze van a barátkozáshoz. Valahol idegesít, más szempontból meg felvillanyoz, és úgy gondolom, hogy a lány nagyon megosztó személyiség lehet, nem csoda, hogy ha jellemre ilyen, mert ezt nem mindenki tűri el, másoknak pedig biztosan tetszik. Bár lehülyéztem, és nagyon erélyesen szóltam rá, mindez a meglepetésemnek volt köszönhető, mert ha mérlegre kell tennem a dolgot, akkor inkább érdekel, mint sem. Azt ugyan kiemelte, hogy ki kéne használnom a származásomat, de már előtte is velem maradt, kérdezgetett, sőt simogatott, amikor látta, hogy milyen hatással van rám. Na ebből még nem kell komoly következtetéseket levonni, de az igenis bántó, engem bánt, hogy utána olyan durván magamhoz rántottam. Ennél én azért egy fokkal lágyabb típus vagyok. Nem volt igaza abban, hogy szüzikeként viselkednék, vagy hogy nekem kell az a nagy szerelem, na de a másik véglet se az én hitvallásom, hogy csak érzelemmentesen vessük bele magunkat mindenbe. Igen, lehet izgalmas bármi, de attól még nem úgy kell nekikezdeni a dolgoknak, ahogyan a lány tette, hogy flegmán rámmarkolt, amolyan minden mindegy jelleggel. Nem várok tőle bocsánatkérést, hiszen ő ilyen, és végső soron én vontam be őt az életembe, ezért egyedül én vagyok a hibás. Nem is akarom túlpörgetni ezt a témát, de ha még van kedve találkozni velem, akkor vállalom, amit kért, hogy megteszek neki valamit. Kiváncsi vagyok, hogy miről is lenne szó, ezért jobb elébe menni. Írtam neki egy baglyot, hogy mivel már nagyon szép idő van, fürdödjünk egyet a Tóban. Tudom, hogy az emberek sokkal kevésbé bírják a hideget, de mindjárt itt a május, és a víz is igen kellemes, és ha nagyon vacogna, vízmágus vagyok, sellőként olyan meleggé varázsolom az érzetét, amilyenre csak akarja. Beleírtam még a levélbe, hogy ha kívánsága lenne, állok elébe. Amolyan pikniknek szánom, mert hozok egy kis kaját is a konyháról, de semmi megterhelőt, csak sütiket, és gyümölcslevet. A megbeszélt időponthoz képest picivel előbb érkezek, egy szál úszónadrágban, egy póló is van nálam, de csak azért, hogy ha nagyon ki akarnánk feküdni a partra, azért nem kérek senkitől mustráló tekinteteket. Justice-tól ahogy sejtem, úgyis kapok, de a mellettünk elhaladó lányokról beszélek, ha egy lánnyal töltöm a délelőttöt, akkor az szóljon csak róla, ne másokról. A karkötő rajtam van, tehát nem fogok átváltozni a vízben sem, kivéve ha a lány kéri. Mivel már nem nagyon tudok várni, ezért a kosarat és a takarót kint hagyom a parton, és beljebb gázolva a vízbe fejest ugrok, hogy tempózzak néhányat. Aztán kiteszem a fejemet a habokból, és fürkészem a lány közeledtét. Remélem azért eljön, ebbe bele sem gondoltam, hogy mi van, ha durván megsértődött, hogy faképnél hagytam. De hát.. végülis a levelem, és az invitálásom afféle bocsánatkérés, vagy mi.
Valahogy már az elejétől sejtem, hogy ez is egy érdekes nap lesz. Talán még újabb titkokat is megtudok, bár még azt se találtam ki, hogy az elsővel mit kezdjek. De nem is mindig tudom azonnal, van hogy idő kell hozzá, hogy beugorjon valami, ami tényleg jó lehet. - Nem hazudok, természetesen tudtam. Láttam milyen volt a hatás, várható volt, hogy... nem tudod majd csak úgy elfelejteni. Szóval tetszem. - úgy vonom le a konzekvenciát, mintha tényleg ezt mondta volna, pedig tudom, hogy egyáltalán nem erről van szó. Ő azt mondta, hogy azt tetszik neki, ahogyan viselkedem, nem azt, hogy az, amilyen vagyok, de nem ragaszkodna annyira ahhoz, hogy megismerjen, ha nem tetszenék neki én magam is a stílusommal együtt, ami szó se róla tényleg rámenős, de akkor sem hiszem, hogy más ne akarta volna megérinteni azt a sellőuszonyt, ha a közelébe jut ilyesminek. - Tehát annyira akkor még se lesz célod, hogy felmelegítsd a vizet. - szélesen elmosolyodom, hiszen sikerült megint elérnem egy apró kis sikert. Talán nem merült fel benne az, amit kimondtam, de ettől még szívesen megnézné azokat a kis domborodó bimbókat fürdőruhában rajtam. Esetleg még lehetősége is lesz rá, bár nem tudom hogy fogja bírni, hiszen ha jól sejtem akkor már a gondolat is felébreszti benne azt, amit legutóbb az érintésem hozott ki belőle. - Tipp volt, de ezek szerint már ezt is tudom rólad. Apuci mennyire értékelte, ezt a kis kiruccanást? A megkomolyodás előtt kaptál egy kis egérutat? - kíváncsi pislogással csúszik ki a számon a kérdés. Még a kezemet is a szám elé kapom, mintha nem lett volna szándékos, pedig természetesen de, ez a hamar megjelenő mosolyomból is látszik. Biztosan nem lehet könnyű, hogy sok elvárás feszül felé, de ő abban se biztos, hogy teljesíteni akarja őket egyáltalán. - És ha megtalálod a nagy Őt, akkor mi lesz? Ha ő nem akar a víz alá menni, de neked muszáj... ebbe belegondoltál?- értem én, hogy miért akart feljönni és itt ismerkedni, van ebben logika és ráció, csak hát közben meg nem biztos, hogy ezzel tényleg azt a célt éri el, amit eredetileg akart, hiszen ha két külön világból származik ő és a nagy Ő... az még szülhet kellemetlen végeredményt. - Jól van igaz, másra is hatással lettem volna, de neked eredetileg csak a farkadat simogattam meg... úgy értem a halfarkadat! Mint ha másnak a combja lenne, az nem mindenkire hat ilyen intenzíven. - mosolyogva vonom meg a vállamat, ahogyan hátrapillantok a vállam felett, így még a nagy nyelést is pont elkapom, amikor olyan nagyon hatással van rá az a kis megjegyzés, amit persze azért teszek, hogy hatással legyen rá. Szó se róla tetszik, hogy ilyen mértékben elérem nála a célomat. A családomról viszont annál kevésbé szeretek igazából beszélni. Őszintén szólva jól meglennék a téma nélkül. - Úgy érted a szüleimmel? Az apámmal persze, ott lakom, anya pedig... nem túl gyakran, néha meg se ismer, de... mi lenne, ha inkább fürdenénk, ha már annyira azt várod a számomra teljesen érdektelen téma helyett? - talán most először egy egész leheletnyit haragosabban villan a tekintetem, hogy ennyire nem akar leakadni a család témáról. Persze én még nem masszíroztam meg, de ha megtenném ki tudja, hogy meddig bírná. Már így is szépen formálódik az úszónadrágja, ha én érnék hozzá, a végén még nem bírna magával, vagy a fürdőruhás verzióm nagyobb hatással lesz majd rá. Megengedem, hogy ebben ő döntsön, de persze csak akkor, ha leakad végre a családom témájáról.
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
Azt még nem tudom, hogy hatással vagyok-e rá, de az már biztos, hogy imádja a titkokat, szinte felcsillant a szeme, amikor megtudta, hogy pont rábíznám. Na nem mondom, hogy benne is valami felizgulás indult el, amikor hozzámért ott lent, de a kíváncsiság hajtotta a kezeit, és attól azért igenis beindult kissé, hogy nekem mennyire tetszett a dolog. Hirtelen túl jó lett, és ezen kajánul nevetgélt, mintha imádná, hogy milyen hatalma van. Különös lány, akit talán senki nem tartott eddig kordában, és sajnálom, hogy olyan cefetül bántam vele, talán még fájdalmat is okoztam. Igen, talán jó lett volna megfogni a mellét, de én merő véletlenségből ennél többet tettem, ami az ő hibája, de nem akarok ujjal mutogatni. A lényeg, hogy adnék egy második esélyt a dolognak, ha még nem szúrtuk el annyira mind a ketten, hogy csak veszekedés legyen belőle. - Nem Justice, alig tudok még valamit. Éppen ezért szeretnélek megismerni, mert… amit megtudtam, az egyszerre zavar, és érdekel… Úgy összességében nagyon tetszett, nem tudtalak kiverni a fejemből, szinte még mindig bizsergek, na de ezt hagyjuk, ezzel pontosan tisztában voltál eddig is, ugye? – Nem, csakazért se pirulok el, mert semmi értelme játszanom a kis naivat, van már tapasztalatom, csak itt fent új életet akarok kezdeni, erre nem sokkal némi nézelődés után abba futok bele, hogy valaki ennyire rámkattan. Vagyis arra, ami vagyok, de ez szinte össze is függ. És mellette a lány kacér, ádáz mosolya jó értelemben idegesít, mintha valahogy azt akarná elérni, hogy mindig csak vele akarjak lenni. Jó úton van, és talán ez nem a viszonylagos magá- nyosságommal függ össze. Tényleg dögös, csinos lány, akivel azért beszélgetni is akarnék, hiszen érdekel… nagyon! - Hát nem pont ez volt az alap gondolat, csak szeretek fürdeni, de most hogy mondtad, már ez lesz a lényeg. – Minek tagadja, a csajszinak őrjítően szexi teste van, és a hűvösebb vízben kifejezetten izgató lehet, ahogyan a keblei ruganyos labdaként önálló életre kelnek, na meg a bőrén visszatükröző nedvesség is komoly gondolatokat indíthat el bennem. Viszont mindenképpen azt akarom, hogy érezze, nem irányíthat teljesen, mert nem szeretnék a saját fajom után még az emberek között is dróton rángatható báb lenni. Úgy tűnik nem is erőlteti, azért a naívságom mellett mintha még be is jönne neki, hogy a férfiasságomat illetően komoly határozottság bújik meg bennem. Meglepetten kapom fel a fejemet, hogy így kilogikázta, hogy amit csak pár szóban elejtettem neki, de ő ezt is pontosan tudja már. - Nahát... nem gondoltam volna, hogy ennyire okos vagy. Egen... én követném a trónon, és ez nagyon frusztrál, nem vágyom a lenti dolgokra. Tudod... az a helyzet, hogy többnyire azért kellettem a lányoknak, mert vonzza őket a poszt, nem pedig azért, mert én jönnék be nekik. És ez.. Inkább eljöttem, hogy itt ne tudja senki, hogy ki és mi vagyok, mert unom, hogy csak a koronát látják bennem. – Nem sértődök meg a nyersen hangzó kérdésein, már kezdem megszokni, és így fogadtam el. Olykor helyreigazítom, mert a végtelenségig nem uralhat, csak mert lány, de tudja mégiscsak, hogy mivel hathat rám. Főleg, hogy már a meztelen bőrét is látom. - Szerinted másra nem hatottál volna, ha csak úgy megtapogatod, simogatod? Csak én nem vagyok fából...? – Kérdezek vissza, miközben elkezdem nyomogatni a gerince mellett, amolyan szép férfiasan határozott mozdulatokkal, de nem vadállat módjára, hogy aztán akkorát nyeljek, hogy még a lélegzetem is elálljon, hát ő mindenre ezt a célozgatást veti be? Meddig akarja húzni még az idegeimet? Ez a tágítás téma megint olyan, hogy átfut rajtam egy forróbb hullám, és ez azért teljesen más, mint ahogyan a sellőlányok csábítgattak, az ő tekintetük olyan üres volt, míg Justice-é olyan élettel teli, látszik, hogy élvezi. - Mázlistának azért nem tartanám magamat.. És találkozol azért még velük? – Kérdezek vissza, de ha nem akar ezzel foglalkozni, akkor nyilvánvalóan témát kell váltanom. Mégis tartom, hogy akkor tudunk megismerni valakit, ha a rázós témákról is szót ejtünk. Ha már a kezem ügyében van a masszírozás kapcsán, kedvesen megsimogatom a lapockáját, és a tarkóját. Most valahogy ez jut eszembe. Csak még a szívességről nem beszéltünk, holott azért vagyok itt. Mintha valami mardekáros pasit említett volna, de még nem nagyon bontottuk ki azt a témát. Mostanság fogunk rátérni?
Biztos vagyok benne, hogy ezt az újabb helyzetet is élvezni fogom, pont e miatt jöttem el, mert tudom, hogy hatással vagyok rá és ha akarom, akkor ezt meg is tudom mutatni. Bár valahol tény, hogy részben azért is vagyok itt, mert ő is hatással van rám, még ha ez nem is olyan nyílt dolog, mint fordítva. - Úgy beszélsz, mintha már egyből ismernél is... szóval szerinted ismersz? - kíváncsi pillogással döntöm oldalra a fejemet. azért nem hiszem, hogy ennyi mindent tud rólam, hiszen eddig még csak egyszer találkoztunk. Mondjuk az tény, hogy akkor rövid idő alatt sok minden történt és az is igaz, hogy tényleg szeretem az újdonságot és neki sikerült elérnie, hogy meglepődjem. Már csak az is izgalmas benne, hogy sellő, de nem csak erről van szó, hiszen e mellett egy egészen kedves srác is, akivel elég egy kicsit nyitottabbnak lenni és máris beindul. Gondolom túl gyakran nem történik meg, hogy valaki letámadja úgy, ahogyan én, még ha nem is volt teljesen szándékos a dolog, hiszen először csak a kíváncsiság vezetett. - Lehet, hogy te nem szereted annyira a meglepetéseket, de minek derüljön ki már ilyen korán, hogy akarok-e fürdeni a hideg vízben. Bár gondolom pont azt néznéd meg szívesen, hogy milyen hatással van a hideg a női testre... - szélesen elmosolyodom, csak hogy tudja szimplán csak húzom az agyát, bár biztos vagyok abban, hogy ezzel magától is tisztában van, mint ahogyan én is azzal, hogy most is elkalandoznak bőven a gondolatai és nem csak a körül járnak, hogy milyen lenne együtt úszni a tóban. - Jól van, jól van, tehát nem szoktál könyörögni. - nagy komolyan bólogatok párat. Hát legyen, bár azért kíváncsi vagyok, hogy mik azok a dolgok, amiket megtenne a céljai érdekében és arra is, hogy mik a céljai, de idővel majd biztosan erre is fény derül, én legalábbis tenni fogok róla. A kíváncsiságom mindig is épp elég nagy volt ahhoz, hogy nehéz legyen kielégíteni, épp e miatt kellenek nekem mindig újabb és újabb titkok és információk másokról, hogy legyen valami, ami leköti a figyelmemet. - Én is biztosan imádnám az apádat és akkor csalódott benned? Vagy te hogy leszel király? Egyáltalán miért vagy itt? Kaptál egy kis kimenőt, aztán majd úgy is meg lesz a feladatod a víz alatt? - van persze a szavaim mögött egy csekélyke szurkálódás is, ami természetesen szándékos, de talán nem olyan nagy mértékű, ami miatt mondjuk meg lehet sértődni és azt nem is akarnám. Valahol még kíváncsi is vagyok, hogy ez hogyan megy náluk egyáltalán. Biztosan nem lehet könnyű dolga, ha nem vágyik hatalomra, de mégis király lesz belőle. Talán pont e miatt is kerül le rólam a felső, hogy lássam a hatást és azzal is elvonjam a figyelmét arról, ha netán zokon venné a kérdéseimet. Nehéz dühösnek lenni valakire, aki egész más dolgokat mozgat meg benned. - Rendben van, értem-értem. Úgy mondod, mintha először is szándékos lett volna. Nem tudhattam, hogy olyan hatással van rád egy kis kíváncsi tapogatás. - megvonom a vállamat miután lekerült rólam a felső, aztán szépen elhelyezkedem előtte, hogy neki kezdhessen a dolognak és egy kicsit kimozgassa az izmaimat. Jól fog esni, ez nem is lehet kérdés és van egy olyan sejtésem, hogy neki is, még ha tagadni is próbálja esetleg a dolgot. - Oh szóval... kitágítottad. Valahogy úgy sejtem mást is szívesen... kitágítanál, de értettem próbáljam magamat tartani a határokon belül. Igyekezni fogok, becs' szó! - kap azért egy ártatlan pillantást még, csak akkor váltok talán egy kicsivel komolyabbra, amikor tovább kérdezget a családomról. Láthatóan ez a kellemetlen téma, amiről nem szívesen beszélek senkivel sem, mégis faggat, de talán visszafogottan, kevés infot elmondhatok neki, ha már én is tudom a titkát. Persze tényleg nem sokat. - Szóval te mázlista típus vagy, jó neked. Az anyám pedig... idegösszeomlást kapott. Kiskoromban eltűnt az öcsém és ezt nem tudta kiheverni, az apám pedig tovább lépett. Végül is jól tette, csak az a nő... - elhúzom a számat egy pillanatra. Jól látszik, hogy határozottan utálom, de ez érthető, hiszen majdnem egy idős velem. Végül is ki kedvelne egy nőt, akit a végén még anyának kell szólítania, ha egyszer alig idősebb nála pár évvel? Az egész helyzet nevetséges.
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
Szándékosan nem bántok senkit, barátkozós típus lennék, ha lett volna a Tóban bárki is, akinek magamért kellek. Ha volt, a saját buta általánosításom miatt nem vettem észre, és már mindegy is, hiszen eljöttem, és fenn próbálok szerencsét, viszont azt nem akarom, hogy Justice egyetlen találkozóból vonjon le messzemenő következtetéseket. Mint ahogyan valóban, nekem sem kellene minduntalan azon munkálkodni, hogy azt mondjam rá, hogy aranyos. Ha gonoszkodik, legalább felvállalja, hogy ő olyan, hatással akar lenni másokra, és akkor lesz fúria, ha nem tud irányítani. Engem olyan mértékben tud, hogy nem tudok egy átlagos lányt látni benne, akivel csak elbeszélgetünk, főleg ahogyan hozzámért már kétszer is, és ahogyan az ujjait szopogatja, az minden, csak nem semleges. - Igen, zavarba hoztál, én pedig megleptelek. Többszörösen. Nálam meg ez az aduász. Tudom, hogy mennyire.. akarod az újdonságot, a vadságot. – Már nem feltétlenül úgy, ahogyan magamhoz rántottam. Sokkal inkább úgy, hogy szeret minden szabályt áthágni, hogy még véletlenül se kelljen megfelelnie senkinek. Na ebben azért hasonlítunk, én sem tűröm, hogy bárki beskatulyázzon. Ezek szerint mégsem vagyunk ennyire különbözőek? Épp csak annyira, hogy meglegyen az izgalma, noha nem tudom, hogy mire akarunk kilyukadni mi egymással. Nem hiszem, hogy lelki társak leszünk, mert tudunk ugyan beszélgetni, de ő nem akar megnyílni, én pedig nem erőltetem, viszont valami azért mégiscsak felé vonz, amitől nehéz csak úgy másra gondolni. - Mertem remélni. Az is kétséges volt, hogy eljössz-e, és hogy egyáltalán fürdenél. – Intek a ruhája felé, hiszen nem derült ki, hogy van-e alatta úszócucc. Azért nekem is kiszélesedik a mosolyom, amikor kiderül, hogy mázlim van, és nem én leszek most az egyetlen sellő. Justice ugyan vérileg nem az, de csodás alakja van, és ha a vizet felmelegítem körülötte, akkor bátran szelheti velem a habokat anélkül, hogy bekékülne a szája. - Nem, azt lesheted Justice. Sosem fogok könyörögni neked semmiért. Kérek, egyszer, aztán kész. Na nem azért, mintha nem akarnék valamit, nagyon... Feladni sem szoktam. De könyörögni... Ennyire azért nem vagyok gyenge.. – Borzongok meg mosolyogva. Tudom, hogy lemondtam arról, hogy a trón közelében legyek, de apám méltósága igenis bennem van, hogy sosem alázkodnék meg. Tudom, hogy el szoktam szúrni dolgokat, és túlságosan sokat adok magamból, de ha nagyon kellene valami, akkor elvenném. Lennék olyan merész, hogy ha Justice elkezdene manipulálni a szokásosnál is jobban, hogy kizsaroljon tőlem valamit, akkor helyre tenném, mert mindent azért nem nézek el neki sem. - Komolyan? Az apám tényleg imádna téged. Lehet, hogy egyszer elviszlek hozzá bemutatni, a hatalom a mániája. Belém azért nem sikerült ez plántálnia, úgy tűnik én anyára ütök, hogy érdekel a francot az ilyesmi... – És itt kapok majdnem levegő után, ahogyan minden előzetes figyelmeztetés nélkül lekapja a felsőt, de mire felfognám már el is fordult, viszont olyan közel marad, hogy nyilvánvalóan masszírozást kér, vagy valami ilyesmit. Mintha állandóan magasan szárnyaló pontyokat dobna fel nekem, amiket le kell csapnom. Már a háta és a nyaka is igen hívogató, de nem akarok mindig pincsikutya lenni. – Én kezdem, és hogy ha nem lenne nyilvánvaló, a szolga viszonzást is vár. És ezúttal kizárólag felsőtestre értem, mert még ezt is célzásnak veszed. – Bólintok, de azért a pilllantásomból süt, hogy csak a fériasság nevében tartom magamat, hiszen aki most nem falná a tekintetével, az nyilván csak az igazgyöngyök bűvöletében élő fanatikus, akinek senki nem kellene, aki mozog. Közelebb csusszanok, és a finomkodásnál azért határozottabban kezdek ráfogni a hófehér vállakra. Annyira nyomom meg az ínakat, hogy azok kipattanjanak a merevség gödréből, no meg a lány érezze, hogy bármennyire is le akar kezelni, van itt férfierő bőven. Nem kerülte el a tény a figyelmemet, hogy alaposan végigmustrált, amikor kijöttem a vízből. Igenis ez fordítva is működik, vannak igényei, és nem fogja vissza magát. Állítása szerint nem csinál magából könnyű nőcskét, aki ezt mindenkivel megteszi, de azt sem várhatom, hogy csak így a semmire leragadjon nálam. Nyilvánvaló, hogy pórázon akar rángatni, és az aranyhal tudja, hogy mitől maradok meg izgalmasnak. Ha ellenszegülök, vagy ha behódolok... Így egyiket sem teszem teljesen, megtartom a távolságot, olykor adok magamból, néha elveszek, azt hiszem így lesz a legjobb, mert akkor én se esek pofára. - Nem Justice. Az én titkaimmal nem játszol. Rád bíztam, elégedj meg azzal, hogy szolgálatkész vagyok, amíg nem mész át önelégült kis ribancba, mert az izgalomnak is vannak határai. Amiket a te kedvedért most jelentősen kitágítottam. – Töretlenül nyomkodom a vállát, és a gócokat a gerince mellett, nyilvánvaló, hogy azért megremegek attól, hogy így hozzáérek, és már meg se kell lepődnie, hogy ha lepillant a gatyámra, akkor érzékelhetően faltörő kos lapul a szövet alatt, amely szinte átszakítja a ruházatot. - Nálam is új asszonyt vett maga mellé apa anya halála után, bár a mostohám kifejezetten kedves, vele sosem volt gondom. De.. sajnálom, hogy ha nálad ennyire rosszul jött ki a lépés. Mi történt az anyukáddal? – Nem tudom, hogy mennyire tapintatlan a kérdés, mivel nem szoktam beszélgetni senkivel, így egyértelműen a kiváncsiság hajt. Az ujjaim alatt a vízmágiának köszönhetően kicsit benedvesednek, hogy ne a száraz bőrét csiszatoljam, és jóleső langyos kezdek belemaszírozni a tagjaiba.
Túlságosan jó fiú ahhoz, hogy szándékosan meg akarjon bántani bárkit is, ez nekem már az elején is nyilvánvaló volt, de ennek ellenére mégis csak kicsit mondhatni elszaladt vele a ló, de főleg azért, mert addig hergeltem, amíg már nem tudta visszafogni magát. Tudom én, hogy én okoztam és persze szándékos volt. Sokkal rosszabbul viselem, ha egyáltalán semmilyen hatással se vagyok valakire. Ez még mindig jobb, még ha tényleg meg is lepett azzal a mozdulattal a végén, ami miatt valószínűleg még mindig kellően rosszul érzi magát. - Mivel zavarba hozlak vele, naná, hogy nem fogom csak úgy elfelejteni. - szélesen elmosolyodom, de szerintem ennyire már megismert, hogy tudja hajlamos vagyok effélére, nem kell rajta meglepődnie. Ha hatalmam van valaki felett, azt szeretem is kihasználni, mert egyszerűen jobban érzem magamat tőle, erősebbnek. - Jól hangzik, lehetséges, hogy élek vele, végül is hoztam fürdőruhát. - tényleg meggondolom a dolgot, hogy bemenjek a vízbe. Végül is miért is ne? Van egy olyan sejtésem, hogy szívesen megnézne fürdőruhában, csak hát annyira nem bátor, hogy ezt nyíltan is kimondja, de már így is látszik rajta, hogy hatással vagyok rá, ha más nem, hát a pillantásaiból és persze én direkt azért is eszegetem ilyen módon a sütit, hogy lássam, hogy mit váltok ki belőle. - Jól van cukikám, nehogy aztán könyörgőre fogd nekem.. megbocsátok. - komolyan édes, hogy ennyire a szívére vette ezt az egészet. Határozottan cuki, ahogyan igyekszik rádumálni, hogy elnézzem neki a dolgot, pedig nem haragszom rá komolyabban. Nem volt ebben semmi. Nem tepert le és tépte le rólam a ruhát, maximum a mozdulattal esett túlzásba, de azért annyira nem vagyok félős kislány, hogy ennyitől halálos zavarba jöjjek. - Akkor ezt jól át kell gondolnom, hogy mi az amit kérek tőled. Te leszel az új ugráltatható kis szolgám. Mondjuk kezdésnek... - láthatóan elgondolkodom kicsit, de aztán lekapom a felsőmet. Látszik, hogy tényleg ott van alatta a fürdőruha, ahogyan említettem is, de csak épp egy pillanatig van lehetősége rá, hogy megnézze a dekoltázsomat, aztán hátat is fordítok vele. - Valami rémesen sikerült elaludnom a nyakamat... - kicsit meg is ropogtatom, aztán nézek rá hátra a vállamat felett kérdőn, ha egyből nem lenne neki egyértelmű, hogy mi a feladat. - Ahogy gondolod, ha aranyosnak látsz hát nem cáfollak folyton, maximum majd rájössz magadtól, hogy tévedsz. - a vállamat csak részben vonom meg, ha már elkezdte a nyomkodást, ha volt egyáltalán hozzá mersze. Az pedig, hogy szoktam-e másokkal is ilyen nyíltan viselkedni... hát naná! Nekem ez nem okoz gondot és tudom, hogy a pasikat így lehet úgy istenesen felhúzni, én pedig szeretek játszani másokkal. Pont az borít ki, ha valakire semmilyen hatást sem gyakorolok, mert ott attól tartok velem van a baj, pedig lehetséges, hogy csak a másikkal. - Látod végül is hoztam. Mondhatnám, hogy sose higgy nekem, de... túlságosan jó vagy és nem hinnéd el, hogy ne... higgy nekem. - szórakozottan rázom meg a fejemet, de tudom, hogy úgy se nagyon tudok hatni rá. Nem is baj, pont ez a kedves naivitás tetszik benne és ez az, ami valahogy határozottan szórakoztató számomra. Ha nem ilyen lenne, akkor jó eséllyel itt se lennék most. - Oh hát a te titkaiddal is biztosan jól lehet játszani nem igaz? - nem válaszolok konkrétan a másik esetre, az már úgyis nyilvánvaló számára, hogy mi lesz majd belőle, vagy mi nem. Ez természetesen csak tőlem függ, és van amikor csak úgy spontán találom ki, hogy mi legyen a következő lépés. Mint ahogyan még most sem tudom előre, hogy mi lesz ebből a mai napból, de eljöttem, mert végül is miért ne? - Család? Van persze. Van egy apám, elég gazdag alak, jól fizető melóval és... egy baromi fiatal menyasszonnyal. A csaj majdnem annyi mint én.. na jó túlzok. Az anyám szanatóriumban van, apa pedig gondolom már megunta a várakozást. - simán csak megrántom a vállamat, mintha ez tényleg afféle semmiség lenne. Nem láthatja rajtam semmiféle jelét sem annak, hogy netán rosszul érintene. Talán igen valamelyest, de főleg a fiatal csaj, aki nem tetszik nekem.
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
Nem akartam megbántani, ezt át kell éreznie, ezért is reménykedem benne, hogy eljön. Hiába fogja rám, hogy amolyan hős típus vagyok, ez csak részben igaz. Nem a romantikára vágyom, elég nekem a figyelem, abban meg igaza volt, hogy hajlamos vagyok másokért olykor beáldozni magamat, de igenis felvillanyozott az, ahogyan bánt velem, még ha kissé durvának is ítéltem meg, de hogy egyedi volt, ahhoz nem fér kétség. Bizonyos tekintetben kezdeményező ugyanúgy, mint a sellőlányok, viszont őt a titkom érdekelte, nem pedig a posztom. Ez egy fokkal jobb, mintha a leendő hatalmamra akarna rámenni. Biztosan voltak olyanok is a Fekete Tó mélyén akiknek igazán tetszettem, de a végén már senkiben nem tudtam megbízni. - Látom nagyon megmaradt az benned, és nem felejted állandóan kiemelni. – Nevetgélek, újra zavarba akar hozni, ami sikerül, hiszen a hangsúly és a mimika nagyon is begyakorlottnak tűnik neki, nem csak az a lényeg, hogy mit mond. Azért nem fogok máris felizgulni, de jó úton jár, ha megint belém akar gyalogolni, ezért inkább gyorsan témát váltok. – Talán van összefüggés, de nem, erre még lent is kevesen voltak képesek, ez az én adományom. – Róla még nem nagyon tudok semmit, engem pedig lassan kivesézünk, de nem azért hívtam ide, hogy rólam beszélgessünk, hanem hogy kiengeszteljem valahogyan. Na nem egy újabb titokkal. Inkább azt akarom, hogy rátérjünk, hogy én miben tudok neki segíteni. Ahogy nyalogatja viszont az ujjait, ezért megrándulok, nem vagyok én fából, nyilván eszembe jut, hogy valami mást szopogathatna. Villámgyorsan lehuppanok, ülve már nem látszana annyira, hogy ha megnőne az a valami a lábaim között. - Engem nem érdekel, hogy volt már rosszabb. Én nem szoktam bántó lenni a lányokkal, maximum ahogy mondtam, otthagyom őket. Veled durva voltam, mert sokkoltál, ezt azért nem szoktam meg. Ezért kértem bocsánatot, és áll az ajánlat. – Tűnődően gondolkozom a válaszon, melléheveredek a pokrócra, és nem szándékosan feszítem meg a testemet, csak simán felkönyökölök, de ha zavarja, tényleg felöltözhetek. - Nem. Bármit nem. Nem fogok gyilkolni, és megsebesíteni másokat. De minden más tényleg jöhet. Még akkor is, ha nekem lenne rossz. Megígértem. – Ezzel azt hiszem elég tágra szabtam neki a halmazt, ha fel akar mérni. Tudom, hogy gonoszkodós típus, ennek talán az lehet az oka, hogy magányos, és valamiért kialakult ez. Ha azt akarja, nem mentem meg ettől, a szép lányoknak többségében megvan a keresztje, olyan nincsen, hogy tökéletes legyen minden. Ezért aztán hiába akarnám, hogy Justice boldog legyen, van olyan butácska hogy elrontja ő magának. - Nem félek Justice, csak.. nehéz téged kiismerni, ami tetszik, szeretem a rejtvényeket. Komolyan mondtam, hogy aranyos lány vagy, de nem akarom rád erőltetni, mert még azt hiszed, hogy mindenkibe belelátom. Szó sincsen róla. Az én életemben is voltak olyanok, akiktől sosem kérnék bocsánatot, nem akarnék velük többet beszélni. Te nem ilyen vagy. És sajnálom, hogy azt mondtam, hogy mást is letapiznál, az tényleg erős volt. Biztosan neked is megvannak a komoly döntéseid. – Nem megyek arrébb, ahogyan közelebb húzódik, csak a vállára teszem a kezemet, hogy jelezzem, nem baj, hogy közelebb jött, aztán kibököm amire gondoltam. – Kár, hogy nem hoztál fürdőruhát, szívesen fürödtem volna veled, de semmi baj, talán majd legközelebb. – Inkább hallgatom, hogy most éppen kivel kavar, valahogy sejtem én, hogy a lányokkal nincsen túl jóban, hiszen előttem is éppen egy sráctól jött ki. Féltékeny nem vagyok, valahogy beleillik a képbe, amit róla gondoltam eddig. – És most a kiscsaj fogja megtudni a titkokat? Igazad van, te tényleg nagy játékos vagy. Szerencsére nekem nincsen nőm... – Mosolyodom el, és azért egy pillanatra belegondolok, hogy Justice-nak milyen lehetett az az affér, itt azért tényleg nyelek egyet. Na nem féltékenység, hiszen alig ismerjük egymást, de azért valóban máshogyan érint, mint amit Madison mondott Keith-ről. Igen, azért remélem Justice igazat mondott, és tényleg nem szokott mindenkit csak úgy letapogatni. Még nekem is bizsereg kissé az ágyékom, ahol „véletlenül” magamra löktem. Remélem neki azért már nem fáj. Lényegében úgy utasítottam el, hogy megfogjam a mellét, hogy a puszta vágytól imitáltam azt, hogy a magamávé teszem. Ez meg őt sokkolhatta. - És mit csinálsz akkor, amikor éppen nem a titkokkal babrálsz? Van családod? – Úgy vettem észre, hogy a család manapság mindenkinek érzékeny téma, de ha már belegyalogoltam a lelkivilágába, rosszabb nem lehet, de ha szeretném megismerni, akkor azt úgy érdemes intéznem, hogy rátérek az iskolán kívüli életére. Ha van neki olyan. Remélem, hogy nem pattan fel, hogy itt hagyjon, azt egyszer én eljátszottam, de nem kéne ebből rendszert csinálnunk.
Magabiztosság igen, ez az egyik fő jellemzőm, ezért utálnak sokan, de ezért vannak mégis a közelemben, mert én tudom, hogy kinek mire van szüksége és a sértéseket se veszem fel. Szido se azért borított ki, mert nem volt velem kedves, hanem azért, mert nem hatott rá semmit sem a csáberőm és nagyjából semmi sem. Túlságosan szeretek játszani másokkal ahhoz, hogy annak semmi hatása se legyen. Az ilyesmit egyszerűen képtelen vagyok elviselni és szerencsére Lance esetében erről szó sincs. E miatt jöttem el a szemétkedő szavai ellenére is, mert a hatás az meg volt, nem is tagadhatta volna le. Nagyon is elértem azt, amit akartam nála, és végül is az volt a cél, hogy kiboruljon, ami szintén megtörtént. A kioktatás meg amúgy se érdekel annyira, hogy komolyan vegyem. Épp elegen próbáltak már nekem csúnya dolgokat mondani, hogy érdekeljen egy újabb olyan valaki, aki effélével próbálkozik. Én tudom magamról, hogy milyen vagyok és szeretek ilyen lenni, szóval... nem érdekel mások miket gondolnak, vagy mondanak rólam. - Melegítővarázs? Vagy ez a sellőséggel jár? Szóval tudsz mást is azon kívül, mint hogy azt az érzékeny sellő farkadat elővarázsolod? - szándékosan mondom így, hiszen tudjuk mindketten, hogy mennyire nagyon érzékeny az a sellőfarok. Bár valószínűleg, ha csak szimplán letapiznám az is ugyanúgy nagy hatást gyakorolna rá. Jó eséllyel már önmagában az is hatással lehet rá, ahogyan megint szándékosan rájátszom a helyzetre. Direkt úgy nyalom le az ujjaimról a cukrot, hogy látványos legyen és közben végig rá nézek. Amúgy is szép látvány, főleg így ebben a kis gatyában. - Volt már rosszabb, nem veszem fel az ilyesmit és finom a süti, mondhatni ez segít hogy ne legyek rád annyira mérges. - szórakozott mosollyal döntöm oldalra a fejemet és újabb sütit veszek magamhoz, hogy tovább eszegessek. Közben persze figyelek rá, ahogyan leül, mert minden bizonnyal nem fog tovább ott ácsorogni, pedig elég szép látvány - És bármit megteszel, amit kérek? - kíváncsian mérem végig még gyorsan az előtt, hogy tényleg helyet foglalna. Vajon tényleg megtenne nekem akármit csak hogy segítsen? Biztosan tudnék tőle olyasmit kérni, amitől kellemetlenül érezné magát. Na nem vagyok olyan, hogy mondjuk valami csúnyaságra vegyem rá, de... egy kis szórakozásra szükség van, csak hogy ne nagyon unatkozzam. - Hogy engem? Olyan cukin naiv vagy, de komolyan... kis édes. Inkább úgy látom te vagy zavarban és még a távolságot is tartod. Félsz tőlem Lance? - halkan felnevetek és szándékosan kicsit közelebb húzódom hozzá. Ott vannak még köztünk a sütik és amiket hozott, de azért ne legyen olyan nagy a távolság. A fenébe is azért elég mesterien kidolgozott felsőteste van, szívesen tesztelném, hogy valódi-e, vagy csak valamiféle sellőmágiával tűnik ilyennek. Végül is a vélák is hatással vannak a másik nemre, a sellősről nem tudok olyan sokat, lehetséges, hogy bennük is van valamiféle meghatározhatatlan báj. - Van egy Mardekáros srác... tudok róla ezt azt és volt is egy kis afférünk, most pedig van egy kis nője... szóval van mivel foglalkoznom. - szándékosan pasi témát vetek fel neki, kíváncsi vagyok, hogy milyen hatással van rá, mert az már biztos hogy én hatással vagyok rá. Vajon mondjuk lehet féltékeny is, ha arról beszélek, hogy milyen ügyem volt mással?
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
Megijesztett, mert bár hozzászoktam a magamutogató, céltudatos lányokhoz a sellőknél, na de az, amit az emberlány Justice művel, az minden képzeletet felülmúl. Külsőre bájos pofival megáldva, amihez olyan fintorrendszer párosul, hogy csak kapkodom a fejemet. Nála magabiztosabb lányt sosem láttam még, és még az se rendítette meg túlzottan, hogy a háztársával nagyon összekapott. Gyorsan meglátta bennem az új játékszert, és lássuk be, azért annak ellenére felcsigázott, hogy nagyon otrombának éreztem a módszereit. Muszáj volt rábíznom a titkomat, de nem csak az érdekelte, végülis nagyon jót beszélgettünk, ha leszámítjuk a fogdosását, ami szégyen, nem szégyen, nehezen verhető ki a fejemből, végülis nem vagyok fából. Viszont azért határozottan lelkiismeretfurdalásom van, nem szoktam beindulni senkitől így, de az is igaz, hogy ennyire senki nem szokott hozzámnyúlni, a többségüknek ezt nem is hagytam, de Justice úgy meglepett.. Biztosan én is őt, ahogyan teljesen felhúzva magamhoz rántottam, csoda, hogy nem szakítottam át a bugyiját, de ez valahol az ő hibája is. Viszont úgy az elegáns, ha én kérek bocsánatot, én indítottam ezt az egészet, mondhatni ő ártatlan elszenvedője volt a dolognak. Ha nem is annyira ártatlan, de a felelős én vagyok. Nem tudom, hogy mit akarok mondani, vagy tenni, de egy alkalmat azért adnék a dolognak, hogy megnézzük, mire jutunk együtt. Abban igaza, hogy nem tisztem felülvizsgálni az eddigi életét, ha neki úgy jó, hogy gonoszkodik, és zsarol, akkor tegye, még akkor is, ha megvan rá az oka. Nem kellene magamat beleártani, de én azért látom benne az aranyos stílust is valahol mélyen, amit ha nem akar felszínre hozni, akkor maradjon így, ha ő ettől boldogabbnak érzi magát. Nem szokásom senkit elítélni egyetlen találkozás alkalmából kiindulva, ezért fenntartom a lehetőséget, hogy barátkozhatunk, vagy bármi ilyesmi, ha ő is szeretné. Ha egyáltalán ő jön. Amint meglátom, hogy jön lefelé a tópartra, mosolyogva integetek a vízből, de azért kicsit elmegy a kedvem, hogy a ruhájából ítélve nem akar fürdeni. Kár, a vízben minden annyival egyszerűbb. Még akkor is, ha én is fentre vágytam. Lendületes tempókkal száguldok kifelé, még emberi alakomban is rendkívül szabályosan úszok. - Nem. Megszoktam már, és ha mégis fáznék, tudom a módját, hogy mitől melegítsem fel a vizet. – Utalok arra, hogy értek a vízmágiához, és neki sem kéne megfagynia, ha bejönne velem a vízbe, na de miért is erőltetném a dolgot? A mosolya igazán szép, de igyekszem alul nem megrándulni, ahogyan az ajkait harapdálja, meg az ujjáról nyalogatja a cukrot. Nem, nem ezért hívtam, de félő, hogy kisgatyában még inkább látszik, hogy mit gondolok, úgyhogy ettől most sürgősen elvonatkoztatok. - Mindkettő. Ne haragudj, hogy lehülyéztelek, meg hogy durván bántam veled. Már elszoktam az ilyesmitől, és elvesztettem a fejemet. Természetesen él, amit megígértem, hogy segítek neked feltételek nélkül, csak mert meghallgattál. A titokkal pedig azt kezdesz, amit akarsz. – Nem teszem hozzá, hogy lehet, hogy ő is szép látvány lenne kevesebb ruhában, de miután pont az lenne a lényege, hogy megismerkedjünk, és akár barátkozzunk, ez most nem is baj. Ha nincsen kedve fürdeni, majd kijövök én, és szórakoztatom a parton. - Köszi. Nem akarlak zavarba hozni. – Vigyorgok rá, hiszen akár fel is kaphatom a felsőmet, némi pirulás azért van, mert jól esik amit mond, valahogy ő másképpen fejezi ki, ha kedvel, mint Madison. Érezhető a különbség. Leülök a közelébe, és még vetek egy pillantást az ujjaira, amit az előbb szopogatott, akaratlanul is nyelek egyet, és inkább én is kiveszek egy sütit. Leheveredek a közelébe, de azért kartávolságon túl, és a barna szemekre fókuszálok, az talán nem annyira zavarbaejtő. - És.. van azóta kit gyötörni? – Kérdezem lágy, és kedves mosollyal, ennek semmilyen bántó célja nincsen, inkább csak hogy értse, nem akarom megmenteni, akkor ő ilyen, pusztán érdeklődöm, mi volt vele az elmúlt két napban, amióta nem láttam.
Pedig meg voltam győződve róla, hogy eléggé ráijesztettem, vagy csak vissza akarja hízelegni magát, hogy ne hogy beváltsam az ígéretemet és mondjuk tényleg elterjesszem, hogy pontosan mi is történt velünk és hogy micsoda, azaz kicsoda is valójában? Persze megfordult a fejemben, hogy a legutóbbi kioktatás után el se megyek, de valahol azért kíváncsi vagyok, hogy mit szeretne. Meg akarja váltani a lelkemet az ördögtől, vagy tényleg bocsánatot akarna kérni, esetleg olyan nagyon magányos, hogy nem talált mást, akivel az időt múlathatná, netán... a leglogikusabb, hogy képtelen nekem ellenállni és ezért akar időt tölteni velem. Végül is megértem... tökéletesen érthető, hogy szeretne ennyire nagyon velem lenni, ki ne lenne így ezzel? Úgyhogy összekapom magamat, természetesen csinosan indulok, mint mindig. Kíváncsi vagyok rá, hogy mi is lesz a tó parton. Talán önálló bemutatót tart majd nekem? Bár őszintén szólva azt nem hiszem, hogy újra vállalná, hogy majd pont előttem elővillantja a halfarkát megint, annyira biztosan nem lesz majd bátor, hiszen tudjuk, hogy legutóbb mi lett ebből. Amikor elérem a tópartot ő már a vízben van, de nem úgy fest, mintha sellő alakja lenne. Azt hiszem annyira tényleg nem bátor, de nem baj, majd ráveszem, ha netán olyan kedvem lesz. Mosolyt varázsolok az arcomra. Nem vagyok egy duzzogós fajta, de hogy belemerészkedjek a vízbe... na arra kevés esélyt látok. Annyira nem meleg, én pedig nem bírom jól a hideget, nehéz lesz rádumálnia. Nem is hoztam fürdőruhát, ami mondjuk nem jelent még önmagában akkora akadályt. - Most komolyan... nem fagysz meg? - intek neki egyet és amíg ő áztatja a habtestét, én ledobom magamat a pokrócra és veszek magamnak egy sütit kezdeti majszolgatás céljából. Persze, ha kijön a vízből, akkor jól megnézem magamnak. Nem is rossz... komolyan szép látvány és ha hozzáképzelem a legutóbbi sellő külsőt... hm... Akaratlanul is szélesedik a mosoly, csak aztán harapom be kissé a számat, hogy utána szándékosan eltúlozva nyalogassam le az ujjamról a rákerült porcukrot. - Szóval... bocsánatot szeretnél kérni és ki akarsz engesztelni? Vagy mi a célja ennek a kis pikniknek és mellkasmutogatásnak? Hozzá kell tennem... szép látvány. - oh szándékosan bókolok, hátha kicsit még ettől is zavarba jön. Élvezetes másokat zavarba hozni, főleg mert a legtöbben nem olyan bátor és szókimondóak, mint mondjuk én, de nekem ez soha sem esett nehezemre. Most is szórakoztató lesz, ha netán egy kis pír jelenik meg az arcán. Végül is vagyunk már olyan viszonyban, hogy én nem fogom furcsán érezni magamat, maximum ő, de hát pont ez a cél.
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
Eléggé cikisre sikerült az előző alkalom a lánnyal, akire a titkomat bíztam volna, mert teljesen más valósult meg. Kifacsarta a dolgokat, sokkal nagyobb szája van, mint amit a szomorú pillantás alapján sejtettem volna, és a cápa harapja meg, nem is tudom kiverni a fejemből. Valahol az első kis barátomnak, Sammynek van igaza van, vannak olyan lányok, akikre egyértelműen barátként nézhet az ember, akarom mondani sellő, és megint más, ha Justice folyamatosan a lábam között tapogat, annak aztán nem sok köze van a barátkozáshoz. Valahol idegesít, más szempontból meg felvillanyoz, és úgy gondolom, hogy a lány nagyon megosztó személyiség lehet, nem csoda, hogy ha jellemre ilyen, mert ezt nem mindenki tűri el, másoknak pedig biztosan tetszik. Bár lehülyéztem, és nagyon erélyesen szóltam rá, mindez a meglepetésemnek volt köszönhető, mert ha mérlegre kell tennem a dolgot, akkor inkább érdekel, mint sem. Azt ugyan kiemelte, hogy ki kéne használnom a származásomat, de már előtte is velem maradt, kérdezgetett, sőt simogatott, amikor látta, hogy milyen hatással van rám. Na ebből még nem kell komoly következtetéseket levonni, de az igenis bántó, engem bánt, hogy utána olyan durván magamhoz rántottam. Ennél én azért egy fokkal lágyabb típus vagyok. Nem volt igaza abban, hogy szüzikeként viselkednék, vagy hogy nekem kell az a nagy szerelem, na de a másik véglet se az én hitvallásom, hogy csak érzelemmentesen vessük bele magunkat mindenbe. Igen, lehet izgalmas bármi, de attól még nem úgy kell nekikezdeni a dolgoknak, ahogyan a lány tette, hogy flegmán rámmarkolt, amolyan minden mindegy jelleggel. Nem várok tőle bocsánatkérést, hiszen ő ilyen, és végső soron én vontam be őt az életembe, ezért egyedül én vagyok a hibás. Nem is akarom túlpörgetni ezt a témát, de ha még van kedve találkozni velem, akkor vállalom, amit kért, hogy megteszek neki valamit. Kiváncsi vagyok, hogy miről is lenne szó, ezért jobb elébe menni. Írtam neki egy baglyot, hogy mivel már nagyon szép idő van, fürdödjünk egyet a Tóban. Tudom, hogy az emberek sokkal kevésbé bírják a hideget, de mindjárt itt a május, és a víz is igen kellemes, és ha nagyon vacogna, vízmágus vagyok, sellőként olyan meleggé varázsolom az érzetét, amilyenre csak akarja. Beleírtam még a levélbe, hogy ha kívánsága lenne, állok elébe. Amolyan pikniknek szánom, mert hozok egy kis kaját is a konyháról, de semmi megterhelőt, csak sütiket, és gyümölcslevet. A megbeszélt időponthoz képest picivel előbb érkezek, egy szál úszónadrágban, egy póló is van nálam, de csak azért, hogy ha nagyon ki akarnánk feküdni a partra, azért nem kérek senkitől mustráló tekinteteket. Justice-tól ahogy sejtem, úgyis kapok, de a mellettünk elhaladó lányokról beszélek, ha egy lánnyal töltöm a délelőttöt, akkor az szóljon csak róla, ne másokról. A karkötő rajtam van, tehát nem fogok átváltozni a vízben sem, kivéve ha a lány kéri. Mivel már nem nagyon tudok várni, ezért a kosarat és a takarót kint hagyom a parton, és beljebb gázolva a vízbe fejest ugrok, hogy tempózzak néhányat. Aztán kiteszem a fejemet a habokból, és fürkészem a lány közeledtét. Remélem azért eljön, ebbe bele sem gondoltam, hogy mi van, ha durván megsértődött, hogy faképnél hagytam. De hát.. végülis a levelem, és az invitálásom afféle bocsánatkérés, vagy mi.
