2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Miért ne látnám be? Aki mást mond, az vak és hülye. – Tudom, hogy szereti, ha istenitem, és be kell látnunk, jól megvagyunk együtt. Nem leszek a kis aranyhala, aki minden kívánságát teljesíti, viszont egyértelműen a királynőmként tudom kezelni, még ha nem is biztos, hogy komolyra fordul ez köztünk, vagy hogy lemegyünk a Tó mélyére, hogy átvegyük a hatalmat. Valószinűleg kedvére lenne, hogy ő lehetne az egyik uralkodó, de vajon nem unná meg nagyon gyorsan? Vagy engem? Mégsem lehet arra alapozni, hogy befuccsolunk, viszont azt nem hagyom, hogy elültesse bennem gondolatként, hogy mennyire nem veszi komolyan. De igen, valahol vegye, ha már illegette magát, akkor nem hagyom, hogy tartsa a távolságot. Vagy akkor mondjuk ki, hogy nem vesztegetjük egymásra az időt. Jó, egy bizonyos szintig tetszik a játék, de akarom őt, és ezt nem mondom minden lánynak. Azért a válaszára fintort kap, fújtatok, aztán mégis elnevetem magamat. - Te meg mindent kiforgatsz, pedig pontosan tudod, hogy mit mondok, de legyen, elmagyarázom, mint egy öt éves ebihalnak. Engem nem érdekel a három lány, nekem nem a szexről szól az életem, komoly terveim lennének. Vagy ha valaki csak játszani akarna velem, ne számítson, hogy ki az apám.. Te pedig.. nyugodtan mássz az ágyamba, te mindenben kivétel vagy, neked még azt is elnézem, hogy királynő akarsz lenni. Mert tudom, hogy nem azért kellek. – Simitok végig az arcán, ami tudom, hogy számára talán túlságosan is intim gesztus lehet, intimebb, mintha a lába közé nyúlnék. Ő ilyen lány, máshogyan kell hozzáállni, de nem baj, én sem vagyok az az átlagos srác. - Csak rám. Másokra nem, ők érzéketlenek az ilyesmire.. – Már tényleg nagyon nevetek, tudom, hogy flörtöl, húzza az agyamat, de lássuk be, hogy ha nem akarna tőlem semmit, akkor nem nekem tenné fel ezeket a kérdéseket. És meg se kell lepődni, hogy ő olyan lány, aki már a szavaiva is feltüzel. – Lehetsz édes, és mellette meg egy szexis.. csodahal is számomra. A kettő nem zárja ki egymást. Ebből látszik, hogy meg is akarlak kapni, de beszélgetni is jó veled.. – Újabb csókot kap, de többször már nem simogatom meg a keblét, a végén még megszokja, vagy unalmas leszek. Az viszont eléggé bezsongató, hogy így egymáshoz simulunk, főleg azok a gondolatok jutnak eszembe, hogy az előbb egy pillanatra bepillantást nyerhettem a vágyott szekciókba is. Megértem, hogy itt a tóparton már nem túl kényelmes neki, nekem fel sem tűnt, hiszen én akár aludni is tudnék ilyen helyen, és maximálisan kényelmes lenne. Gyorsan lehengeredek róla, és őrt állok, amíg fel nem húzza magára a bikinit, vagy akár a felsőjét. - Ne is, csakis nekem. Mehetünk. Szerintem szaladj fel a hollóhát klubhelységbe, hogy valami szárazabb sétálós rucit húzz fel. Vékony legyen! – Jólesően cuppannunk össze, azért mégiscsak alakul itt valami. Megfogom a kezét, és elindulunk a főépület felé.
- Na azért az ilyet szeretem is, ha belátja a másik. Szóval... izgató vagyok, ez a lényeg, a többit meg se hallom. - mosolyogva rántom meg a vállamat és hát igen tudom így kezelni a dolgokat, sokszor megtettem már, egyszerűen átlendülök gond nélkül bármin, ami nem érdekel. Az, hogy netán valaki engem akar piszkálni, vagy kihozni a sodromból... hát leginkább azzal lehet, ha nem gyakorolok hatást a másikra, szóval kimondottan nagy kihívásnak számít, hogy valaki ezt elérje nálam és persze nem is igen szoktam hagyni, hogy felhúzzanak. Lance szerencsére nem is akar, helyette inkább aktívan és sokat az egomat fényezi, amit viszont nagyon szeretek. Be kell vallanom tényleg kezdem megkedvelni a srácot annak ellenére, hogy azért van, amikor talán egy kicsit sok a lelkesedése, de ez bizonyára a sellő léte miatt van, szóval megpróbálom elnézni neki. - Vannak bőven pasik, akik összetennék a két kezüket, ha három lány várná őket az ágyukban csak úgy. Persze értem én... szóval ha királynő akarok lenni, ne másszak az ágyadba igaz? - jó talán azért erősen kiforgatom a szavait, de én megtehetem igaz? Nekem úgyis elnézi, mert amúgy is nehéz eset vagyok, így pedig megpróbálhatja látni bennem a jó kislányt, ami azt mondom még most is, hogy nincs ott, de... ki tudja, ha mégis hát olyan mélyen van eltemetve, hogy onnan kibányászni valami ritka nehéz feladat lesz. Persze próbálkozhat vele, csak nem tudni, hogy van-e rá esélye, hogy sikerüljön. - Szóval tényleg nagy hatással vagyok a sellő fiúra? Vajon mindre, vagy csak rád? - elgondolkodva pillantok a víz felé, pedig annyit sejthet, hogy nem vagyok egy céda típus és igazából a többi nem izgat. Ő a király fia, meg amúgy is az érdekesség az izgalom ott van, hogy sellő, egy ugyanolyan sellővel mit kezdenél? - Édes vagyok? Nem gondoltam volna, hogy ez a tökéletes szó, miközben majd szét vet... hát nem az ideg. - széles mosolyt villantok rá, főleg amikor még rám is hengeredik. Csak az nem érezné mennyire dudorodik a nadrágja, aki teljességgel érzéketlen, szóval nagyjából lehetetlen lenne a dolog. Épp e miatt tetszik annyira ez a helyzet, még számomra is bizsergető, nem is kicsit. - És hogy értem... mondtam már nem vagyok én olyan bonyolult, viszont azt hiszem beleállnak a hátamba a kövek... - halkan felnyögök, ahogyan kicsit megpróbálok helyezkedni alatta és valahol a gerincem körül valami jó istenesen beleáll. Hát, ha most messziről látna minket valaki jó eséllyel nem arra gondolna, hogy egy kő van útban, ami nagyon kemény. - Na jó, mi lenne, ha innánk valamit? Vagy legalábbis felöltöznék, mert a végén még valaki meglát és nem vagyok prűd, de nem mutogatom magamat akárkinek. Okés? - még nyomok egy csókot a szájára, de félő, hogy szétpattan a gerincem, ha ezt még sokáig játszik és az egyikünknek se lenne jó, meg aztán a kis sellő barátnői is visszatérhetnek és szerintem arra sincs nagy szüksége.
//Köööszönöm a játékot szivimacs, vállalom a kezdőt //
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
Nem, valahol tényleg mindketten óvatosan bánunk egymással. Vannak sérelmeink, de jó érzéssel tölt el, hogy odafigyel rám, tudja, hogy milyen szeszélyes vagyok, éppen ezért éreztetni akarom vele, hogy érdekel, hogy mi történt vele, de nem annyira, hogy megbántsam a faggatózással. Különleges lány minden porcikájában, olyan akivel amúgy érdemes a külsőségeken túl még játszadozni is. Olyan, akinek elmesélhetem, hogy mi bánt, és érdekes módon tud komoly válaszokkkal szolgálni, hogy mit kéne tennem. Azért mielőtt még kitalálná, hogy a többi sellő is érdekli, helyezzük inkább rám a hangsúlyt. Azért megint elnevetem magamat, és a hajába túrok, ahogyan fejcsóválok a beszólásán. - Justice, te sosem fogsz leállni. Azzal kezdted, de alatta ott volt az igazi, ahhoz is eljutottál. Meglepődtem, de csak mert túl jó volt. Egy ideje már nem voltam senkivel, ez igaz, de más közel sem biztos, hogy így hatott volna rám. Igen, be kell látni, hogy te vagy ilyen izgató, na.. – Vonom meg a vállamat, tetszik ez a cicázás, amire nem is tudom, hogy nekünk van-e külön szavunk, talán aranyhalazás? Cápázás? Kagylózás? Oly mindegy. A lényeg, hogy kergetjük egymást, de szerencsére nem prűd annyira, hogy ilyesmiről beszéljen, és belevisz az édes kis játékába, de nem is annyira rámenős, hogy csak azért tegye, hogy majd levigyem a víz alá királynőnek. Nem, tökéletes arany középút, pont amilyen nekem kell. Ha tudtam volna hogy hol keressem, lehet, hogy már korábban feljövök. - Abba bele tudok unni, hogy nem én kellek, csak a szexen át a hatalom. Tudod én nem dobom oda magamat, csak hogy valaki felkapaszkodhasson, és egy lánytól sem tartom értékes tulajdonságnak, hogy ha ilyen.. nálatok hogy is hívják.. kurtizánt csinál magából. Semmi kifogásom a lányok ellen, ha valakit érdeklek. Bejön, hogy így fogdosol, mert tudod, hogy arra izgulok, de rólad, valahogy nem feltételezném, hogy csak akkor fekszel le velem, ha királynő lehetsz. Nos.. többet ezt úgy megelőlegezték nekem, hogy volt olyan éjszaka, amikor arra úsztam haza, hogy három sellőlány várt az ágyamban.. Lehet, hogy.. én vagyok a béna, de ezt nem érzem győzelemnek. – Kissé azért bizonytalanul, esetlenül vonom meg a vállamat, ennyire sosem érdekelt sem a halfarkam, de az igazi sem, hogy kiélvezzem az ilyesmit. Egy ideig talán, de teljesen összeomlottam lelkileg, kiüresedtem, úgy éreztem, hogy velem van a baj, hogy mások ennyire ki akarnak használni. Éppen ezért esik jól, hogy most kárpótolni akar, és nem csak a mellét mutatja meg, de egy felvillanó pillanatra a kis ékét is, meg a popsiját, amitől csoda, hogy nem teperem le azon mód itt a tóparton. És még oda is hajol egy csók erejéig. - Nem mások miatt szenvedek, vagy mert.. régen.. Miattad. Megőrjítesz.. – Csókolom meg újra és újra, és ha már ennyire nem gond, hogy nézem, és simogatom is egyszerre.. Hát meg is teszem, sőt, még odáig is elmegyek, hogy mivel eddig ő volt felül, megfogom a vállát, és ráhemperedek. – Dehogy vegyél.. Majd én eltakarlak.. És nem kell engem sajnálni, nagyon is jó így. Nem sietünk, de.. köszönöm, már így is sokkal édesebb vagy, mint bárki más. Inkább az a kérdés, hogy én mit tehetek érted? – Simítom meg az arcát. Én már kifejeztem, hogy jól érzem magamat vele, ami azt jelenti, hogy vinném magamat a nagyszülőkhöz, na meg azt is, hogy ha ismét hancúrozásra adnám a fejemet, csakis ő lehetne a partner, de siettetni sem akarom, mert tényleg figyelmes. Azért mindent úgysem akarhatok, már többet mutatott, és engedett, mint az alku része volt, így néhány csókon túl, nem lehetek túlságosan ledorongoló, mert még pofán csap, azért kár lenne. Inkább csak nézem őt, és várom, hogy ha már kettőn áll a vásár, akkor ő mit várna el tőlem, vagy.. hogyan lendíthetnénk előre a közösen eltöltött időn.
- Jól van királyfi, érezzem hogy hol vannak a határaid igaz? - sejtelmes mosollyal pillantok rá. Nem, azért nem akarom túlságosan kihúzni nála a gyufát, erre azért odafigyelek, mert azért sejtem, hogy ha nagyon túlzásba viszem a végén még tényleg komolyabban kiakad és azt azért nem kockáztatom meg. Hogy miért? Magam sem tudom, talán tényleg érdekel és talán nem csak azért, mert sellő, vagy mert egy király fia, bár azért ez is nagyban benne van, hiszen elég sokat dob rajta, hogy ilyen extrái vannak, ilyen valakivel még azért soha sem találkoztam és szó se róla nagyon sok unalmas alak van azért a suliban, tetszik egy az üdítő kivétel. - Látod én már látatlanban is a... farkadat fogdostam, még ha csak a halfarkaddal is kezdtem. - oh nem, úgy sem tudom megállni, hogy ne célozgassak, mert egyértelműen elég nagy hatással volt rá amit csináltam és egyértelműen azóta is, én pedig tudom, hogy a legtöbb pasit tényleg vonz, ha egy nő határozott és magabiztos, de azért akadnak kivételek is és én nem igazán viselem jól a kivételeket, mint amilyen a kis csigavérű is volt, ahogyan ő nevezte. Egészen találó, tetszik és igen az is tetszik Lanceben, hogy ő még véletlenül sem ilyen. Talán, ha a végén nem vitte volna túlzásba a dolgokat lehet és nem megy át kicsit agresszívabba, talán nem is keltette volna fel annyira az érdeklődésemet. - Beleuntál? Van olyan pasi, aki bele tud unni? Érdekes egy alak vagy... de ezek szerint már hiányzik. - oh és ez igen egy újabb lehetőség nekem, hogy fogást találjak rajta. Tudom, hogy csúnya dolog a részemről, nem szép, hogy így állok hozzá, de hát na ez tényleg egy újabb olyan dolog, ami fogást ad rajta, hiszen kihasználhatom könnyedén, hogy már nagyon ki van éhezve és annyira már ismerhet, hogy ki is fogom, esetleg nem olyan csúnyán nagy mértékben. - Azért is hagytad el a jól megszokott kis királyságot és a biztos helyet igaz? - igazából nem is kellene, hogy meglepjen, hogy ilyen sokat akar és végül is egy részét meg is adhatom neki, már azzal is sokkal többet ér el, mint bárki és nagyon is rövid idő alatt, de ha egyszer szegény ennyire maga alatt van, hát tenni akarok érte, hogy jobb kedve legyen. Remélhetőleg így is lesz, és nem pedig pocsékul érzi majd magát, mert tényleg nem tudja visszafogni, amit kellene. Látom én, hogy milyen hatással van rá csak maga a látvány is és pont ez tetszik nekem annyira. Oh hát ki a fene ne lenne oda, ha látná, hogy egy pasi ennyire rá van gerjedve, így még azért se orrolok meg rá, mert kissé túlzásba esik és végül mégis csak eltér a mindent a szemnek semmit a kéznek megoldástól. - Te szegény... nagyon szenvedhetsz. - csak akkor szólalok meg, amikor már sikerül elszakadni tőle, mert azért só se róla én se vagyok fából, rám is hatással van az, ahogyan hozzám ér, vagy egyszerűen csak maga a csók. Nem fogja vissza magát, bár jelenleg nem is nagyon várom el tőle, sőt talán még zokon is venném. - Ritka, de... talán azt mondhatom, hogy sajnállak... de vegyek fel valamit? - nem, egyelőre még biztos, hogy nem tennék meg ilyesmit, főleg nem olyan helyen, ahol bárki láthat minket, de annyira se vagyok aljas, hogy kiélvezzem a helyzetet, mert hát tényleg látszik rajta, hogy rendesen szenvedhet most és nem akarom, hogy a végén tényleg ne bírja tovább, aztán meg e miatt érezze magát pocsékul.
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
Azért itt tényleg forgatom a szememet, de legalább nem kell attól félnie, hogy nincsen rám hatással. Nagyon is ki tud hozni a sodromból. Na mérges azért nem vagyok rá, csak néha nehezen tudom követni. Talán éppen ezt akarja, hogy a szeszélyessége folytán mindig megmaradjon valami izgalmi faktor. Nem gondol bele, hogy olykor lehetünk békések is, nekem is akkor is tetszik, amikor éppen nem éles a nyelve. - Hát komolyan mondom, hihetetlen vagy.. Érdekelsz, nagyon is érdekelsz Justice, de nem akarok faggatózni, ha úgy érzed, hogy nem akarsz róla beszélni. Vagy.. még nem akarsz.. Én tökéletesen elégedett vagyok azzal, amit mutatsz, de majd ha úgy látod, hogy rám bíznád azokat a piszkos titkokat, amiket másról őrzöl, vagy éppen azt, hogy legbelül mi foglalkoztat, tényleg érdekel. – Ezzel rövidre zárom a dolgot, nem hagyom, hogy a szeszélye engem is uraljon. Elvágom az elvarratlan szálakat, hogy tudja, húzhatja az agyamat, felizgathat, de rosszul biztosan nem fogom érezni magamat miatta, hiszen én nem bántom őt, szándékosan legalábbis biztosan nem, végülis nem vagyok papucs. Még ha el is menekültem a sorsom elől, de büszke vagyok arra, aki vagyok, akinek születtem. Attól még lehet a hugom a királynő. - Mert az egy csigavérű.. impotens idióta volt, így látatlanban megmondom neked. Na nem azt mondom, hogy te egy sablon aranyhal vagy, akire teljes biztonsággal minden hím vágyik, de.. a többség egészen biztos. Tudod sokakat vonz ez a magabiztosság, ez az erő.. Na már megint az egódat fényezem, ez már kórós.. Viszont.. tényleg meglepődtem, mert egyrészt már ijesztő, hogy minden sellőlány a koronámat akarta még ilyen módszerekkel is, és te pedig nem is tudtál róla, vagy.. már elszoktam attól, hogy bárkinek is ilyesmit engedjek, nem hogy egy ilyen.. szép.. valakinek.. – Na igen, egy jó ideje bezárkóztam a saját lakrészembe, és csak vártam, hogy tizennyolc legyek. Már jó ideje kiábrándultam abból, hogy a lányokkal csevegjek, ezért Justice érintése egyébként is nagyon izgató volt, hát még ha a hal nagyon régóta kínzó vágyat érez azután, ami korábban nagyon is a sajátja volt. Viszont az nagyon idegesít, hogy a sellőlányok még most sem hagynak békén, és őszintén szólva jobban kell most a közelsége, a gondolatai, mint hogy miről maradok le éppen. Végül mégiscsak rávesz, hogy visszatereljem rá a gondolataimat. - Majdnem két éve.. Korán kezdtem, de korán beleuntam. Viszont így, hogy tudom, hogy milyen, enyhe elvonási tünetekkel küzdök, de ne hidd, hogy csak ez érdekel. Sőt.. Annyira nem érdekelt, hogy tegyek ellene. Viszont te meg olyan.. jó kis csajszi vagy, már ha rád nézek, akkor alig bírok magammal. – Engem aztán nem izgat, hogy elneveti magát, ha gúnyolódik, ha nem, még mindig százszor értelmesebb, mint a fajtársaim, és legalább őt érdekelem, annyira mindenképpen, hogy húzza az agyamat, hogy cicázzon velem. Ettől állok már lassan annyira, mint a cövek, főleg ha mindig sejteti a gyönyörű kis halmocskák árnyékát. - Oh nem, Justice, kockáztatni tudni kell. – Na és persze benne van az is, hogy már így is megsimogattam a mellét, igaz, csak visszafogottan, de hát odáig bármikor eljuthatunk ismét. És különben is, egy férfi azért legyen merész, tudjon veszíteni, és ebben benne van az, hogy semmit sem kapok. Aztán elegánsan tudni kell azt mondani, hogy akkor nem veszem el, amit akarok. Itt azért eléggé beakad a lélegzetem, mert most már nem csak sejteti, hanem meg is mutatja azokat az ágaskodó bimbókat, amitől még nyelni is alig tudok, itt akár meg is elégednék már a látvánnyal, amit most nem érinthetek, ha már így döntöttem. Aztán mégiscsak elkezdi letolni a bikini alsót, hát majdnem arra a sorsra jutok, amit feltételezett, de láthatja is, hogy majd szétrobban a fürdőnadrágom, holott még hozzá sem értünk most egymáshoz. Jól láthatóan kimegy a vér a fejemből, megjön végre a lélegzet, de amolyan zihálósan, mintha minimum a kopoltyúmon át venném a levegőt, méghozzá fent a felszínen, fuldoklásközeli az állapot. Azért enyhén felhördülök, amikor a kivillanó ágyék helyett végül a fenekét pillantom meg, vagyis elülről, hátulról is egy gyors kis szeletkét, a fenekéből azért többet, bár nem sok időre, még felfogni is alig sikerül. Nem is tudom, hogy melyik a jobban ennivaló. Aztán visszahúzza az alsót, de a felsőt nem, visszafordul hozzám, szinte a kitárt karomba veti magát, amin csak egyetlen pillanatra lepődök meg, és gyorsan elfelejtve az egyeszséget, mintegy véletlenül a keblére siklik a kezem, és a finomkodást száműzve csókolok vissza. Nem csak holmi szájrapuszi, ahogyan eddig, hanem igazi csók, hiszen azt érdekli. Végül azért mégiscsak észbe kapok, és a derekára csúsztatom a kezemet, nehogy itt vágjon képen, mint hitszegőt. Megízlelem a finom, érzéki ajkakat, jól érezhetően már nem csak láthatja, hogy mennyire megfeszülök, hanem érezheti valahol a hasa környékén. Végül.. aztán mégiscsak muszáj megszólalnom. - Nem akarom, hogy azt érezd, közönségesnek tartalak, de muszáj kimondanom, hogy nagyon akarlak. De várok, mert kellesz. Tudok fokozatos lenni, érted érdemes.. – Susogom elfúló hangon, ismét lepillantva azokra a csodásan hullámzó keblekre..
Végül is van ebben bőven ráció. Ha magamról nem beszélek, akkor beszélhetünk végül is másokról. Én szívesen beszélek másokról, kiteregetem neki a szennyest, azt már úgyis látom, hogy túlságosan jófiú ahhoz, hogy aztán mások szennyesét tovább adja. Nem hiszem, hogy ilyesmit megtenne, annyira azért jól nevelt királyfi. Aztán persze ki tudja talán egyszer beszélek neki a családomról, csak még nem azonnal, hiszen nekem is kell a bizalom. Túl sok titkot fecsegtem már ki, vagy használtam fel a saját céljaimra ahhoz, hogy óvatos legyek a saját titkaim kiadásával. - Oh szóval nem is akarsz annyira sok mindent megtudni rólam? Végül is... így egészen jól kijöhetünk, igazad van. - és hogy most komolyan beszélek, vagy viccelek azt nem lehet tudni. Mintha még egy leheletnyi sértettség is lenne a hangomban, bár nem sok és talán csak azért van, mert direkt ezzel akarom húzni őt, nem tudhatja. Talán nem tetszik, ha túl könnyen feladja a dolgot, talán egyszer majd el akarom mondani valakinek az életem részleteit, de hogy mikor... na azt egyelőre még én magam sem tudom. Idővel ez is ki fog derülni, talán magamtól is megnyílok neki, ha úgy érzem, hogy tényleg megszavazhatom neki a bizalmat. - Valahol én is? Jól van... talán, de csak valahol és tudod akkor sértődtem volna meg igazán, ha egyáltalán nem gyakorolok rád hatást, ahogyan a másik sráccal volt, szóval hidd el ez így volt a jobb. Az más kérdés, hogy tényleg túlreagáltad. - mosolyogva vonom meg a vállamat, hiszen na nem kellett volna annyira kiakadnia csak azért, mert ez lett az egészből. Én azt azért nem tudtam, hogy a sellőfarok ilyen érzékeny... úgy érzem az uszonya. Na persze a másik is, de nem volt szándékos, hogy izgalomba hozzam, egyszerűen csak érdekes volt, hiszen még soha életemben nem nyúltam sellőhöz, pikkelyhez, kíváncsi voltam, hogy milyen. Az más kérdés, hogy annyira voltam szemét, hogy utána sem álltam le, amikor már egyértelmű volt, hogy milyen hatással vagyok rá, pedig kérhettem volna elnézést és húzhattam volna vissza a kezemet, de ennyire sajnos nem vagyok rendes lány és úgy tűnik, hogy neki pont ez tetszik. De úgy fest a kis társainak nem jön be, hogy olyan valakivel van, akinek lábai vannak, mármint alapból is, nem csak akkor, ha úgy akarja. Engem nem különösebben érdekel a dolog, de úgy fest, hogy rá nincsen jó hatással az a pár szúrós pillantás. Én pedig kivételesen lehetek rendes... nagyon rendes, hogy jobb legyen a kedve. Úgy sokkal szórakoztatóbb a társasága, mint amikor így el van kámpicsorodva. - Szóval ennyire régen voltál lánnyal? Ez édes... hogy félsz, hogy felszülsz... vagy is elsülsz. - akaratlanul is elnevetem magamat, pedig igazán nem akarok én most semmi rosszat, hiszen így sincs jó kedve, bár most pont azon vagyok, hogy feldobjam szépen a kedvét és ha jól sejtem akkor menni is fog. Akkor viszont rendesen meglepődöm, amikor kiderül, hogy ő egy kicsit többet szeretne látni, mint amit én szándékoztam mutatni neki magamtól. - Akkor nem piszkálnának jobban azok a kis sellők? Rémes, hogy ilyen sokat akarsz... nem félsz, hogy azt mondom akkor semmi? - kíváncsian döntöm oldalra a fejemet, de végül mégis csak elmosolyodom. A kezem egy laza mozdulattal lecsúszik a mellkasom elől. Haladjunk csak szépen lépésenként, jó eséllyel ezzel már úgyis az enyém lesz a teljes figyelme. Az a helyzet, hogy remek adottságaim vannak és eddig még senkinek sem volt lehetősége ilyen közelről meg is tapasztalni ezt, legalábbis a látványt. Csak aztán állok fel a pokrócon. Körbekémlelek kicsit és és egészen lassan kezdem el lejjebb húzni a fürdőruha alsójának a pántját előbb az egyik, majd a másik oldalon. Majdnem teljesen lent van már, de úgy kb. csak a feléig jutok el, aztán fordulok meg és hasonlóan kínzó lassú mozdulatokkal folytatom a műveletet hátul is, hogy aztán végül teljesen lecsusszanjon a fürdőruha alsó is a fenekem alá. Épp csak egy pillanatra aztán vissza is húzom. Nem, végül elölről nem mutatok meg neki mindent. - Nem akarom, hogy a végén még csúnya baleseted legyen és... egyébként is hol van így a titokzatosság? - széles mosollyal térdelek le mellé és ha tudom akkor ezúttal én hajolok oda kicsit, hogy odacsókoljak a szájára, ha csak nem sértődött meg különösebben. Így is elég sokat mutattam neki... nem panaszkodhat igaz?
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
Egyértelműnek értem, hogy ha Justice-szal a testiségen túl is minőségi időt akarok eltölteni, akkor kénytelenek leszünk beszélgetni, és mivel magáról nem hajlandó beszélni, így másokra kell terelnünk a hangsúlyt, ezért is ajánlottam fel, hogy pletykálkodjunk. Bele sem gondolok, hogy együtt járunk, vagy ilyesmi, ez még semmi komoly részemről sem, bár kétségkívül nagyon tetszik úgy összességében, és mivel már egy-egy finomabb csók elcsattant, talán még lehet belőle valami. - Olyasmi. Egészen jól megfogalmaztad. Tudod próbálok a kedvedben járni hogy megkapd amit akarsz, és ne is kelljen magadból sokat adni. Úgy látom, hogy nálad ez a pálya, és voltaképpen ez nekem is tökéletesen megfelel. – Kacsintok, és teljesen elfogadom, hogy ha cukkol, ettől marad izgalmas. Nem erőszakosan kiköveteli magának azt, hogy csak vele foglalkozzak, int a fajtársait. Justice finom célzásokat tesz rá, hogy nagyon is jól járnék vele, viszont amikor elfogadnám a tényt, akkor meg jelzi, hogy na de semmi komoly. Furcsa lány, de csakis jó értelemben. Külsőleg majd meg veszek érte, azok a sötét igéző szemek, és az a kecses gazella termet, pedig szerintem még úszni sem szeret. A vagánysága pedig nagyon nőies, ezért aztán nem csoda, hogy vissza kell fognom magamat, mert úgy viselkedhetek vele, ahogyan a sellőlányok velem, az meg számomra taszító volt, de Justice örül a zsongásomnak. - Valahol te is, de inkább magamra vállalom. Tudod én szólítottalak meg, titkot akartam rád bízni, és erősebbnek kellett volna lennem, nem úgy izgalomba jönni az érintésedtől. Túl régóta voltam már lánnyal, és ez az önként vállalt remete-lét hülyén jött ki rajtam, hiszen te meg édes vagy. Azért az izgalmam valódi volt, csak ostobán kezeltem, téged hibáztattalak, pedig csak érdekelt, hogy mi történik velem. – Most már nem nyelek ismét, csak megnézem az árnyékokat, amik megint azt sejtetik, hogy ott gyönyörű domborulatok vannak. Tényleg hihetetlenül komoly tartása van ennek a lánynak, nem hagyja magát irányítani, megfélemlíteni, ezért is gondoltam azt, hogy az apám imádná, na de nem cél, hogy máris hazavigyek valakit, hiszen Justice napi szinten kapná az orgyilkos merényleteket, ebben biztos vagyok. Azt tényleg észrevettem, hogy kedvel, de a nagy visszafogottságát nem értettem eddig sem, noha nem tartottam bajnak. Az viszont nagyon idegesít, hogy a sellőlányok triója feltűnik, és rosszalóan néznek minket, ez tényleg kétségbeejt, még azt is elfelejtem, hogy ha Justice véletlenül nem takarja magát, akkor talán most minden láthatnék. Na nem mintha mindez tisztességes lenne. De nem akarok nyafogni, végülis én döntöttem úgy, hogy megpróbálom a saját életemet élni. Meglepetten kapom fel a fejemet az ultimátumára, bármelyik választás mesés lenne. - Komolyan? Egyrészt gonosz dolog, hogy vagy-vagy, mert nem lesz teljes az öröm, viszont.. nagyon figyelmes vagy, hogy így.. felajánlod. Hülye lennék bármelyiket is nem elfogadni, és azt mondani, hogy maradjunk a tisztesség elvénél. Ma köpök a tisztességre. Legyen.. a.. megnézlek, de nem érintelek meg. Már túlságosan takargatod magadat, és attól félek, ha ezek után még odanyúlok, akkor.. szóval érted. – Mososolyodok el, már azzal is felizgatott, hogy ő nyúlt hozzám, ha én megteszem most így rákészülés nélkül, akkor még attól félek, hogy nedves lesz a gatyám. Az meg elég vesztes dolog lenne. Viszont ha már láthatom.. – Igen, legyen akkor a látvány, de akkor teljesen, hiszen pocsék a kedvem. Ha már a múzsám vagy Justice, akkor hadd őrizzem meg a gyönyörű tested teljes látványát. – Könyölölök most fel, és igenis tessék megoldani, hogy ne csak a kebleit mutassa, hanem valahogy a fürdőruci alsóját is dobja le. Végülis most nincs itt senki a közelben.
Erre kezdek rájönni, hogy ő se nagyon más, mint a sellők, akiket emlegetett eddig. Ő is nagyon erősen az érzelmei alapján működik, ahogyan a társai. Persze nincs ezzel különösebben nagy baj, addig amíg nem akarja rám erőltetni a nagy érzelmeket, mert onnantól már bajban lesz, hiszen én nem igazán vagyok ezekben otthon, hogy miért... na arról nem kell tudnia, még ha igyekezne is nagyon kihozni belőlem, hogy miért vagyok olyan, amilyen. - Szóval szeretnél a legjobb barátnőm lenni, akinek mindent elmondok, amiket másokról hallok, de a te titkaidat megtartom magamnak? - persze csak cukkolom, láthatja a mosolyomból is. Végül is ez se biztos, hogy rossz lenne. Talán még a végén tényleg hajlandó leszek, hogy ne adjam ki a titkait csak úgy másoknak. Egyébként is az a jó titkokban, ha megtartod őket magadnak, bár ez néha nehéz, de amúgy nem igazán van alapja a zsaroló taktikának nem igaz? Bár talán őt nem fogom zsarolni... persze még meglátom és nem akarom, hogy nagyon elbízza nekem magát. - Azt már megbeszéltük, hogy az egom fényezésében profi vagy, de egyre feljebb teszed a lécet. Te se vagy egyszerű, főleg ezzel a sellőséggel, meg a királyi véreddel. - hát persze elsősorban azért ez a különlegesség fogott meg benne, de tény, hogy van benne ezen felül is valami érdekes, főleg az, hogy annyira érdeklem annak ellenére, hogy nem indítottam épp a legkedvesebben ezt az egészet, sőt... finoman szólva is ajtóstul rontottam a házba, vagy talán pont ez az, ami tetszik neki? Talán még az se lesz rossz, ha tényleg elkísérem a nyáron mondjuk Londonba, ha más nem hát egy rövid időre és persze eszem ágában sincs nagyszülőzni. A saját nagyszüleimet se tolerálom túlságosan, nem hogy másét... fura lenne. - Szóval úgy gondolod, hogy te voltál bunkó? Hát... érdekes hozzáállás, tényleg fura pasas vagy... vagy is sellő. - szórakozottan mosolyodom el, kicsit még direkt feljebb is könyökölök, csak hogy még jobban lássa azokat az árnyékokat. Persze a kezeim ott vannak részben mellettem, így oldalról van csak belátása, de ennyit engedhetek neki. Ez még semmi, volt már, hogy többet is hagytam egy pasinak, csak soha nem lépem át azt a képzeletbeli határt. Nem véletlenül nem terjedt még rólam el semmi kurvás megszólalás, hiszen nem mászom csak úgy ágyból-ágyba, olyat sose tennék, az már túlságosan lealacsonyítana. - Ez még titok marad... - én is kicsit felkapom a fejemet, amikor elhallgat és megáll a mozdulatok közepette is. Kicsit oldalra fordulok, ezúttal eltakarva a mellkasomat a kezemmel és méregetem a sellőlányokat, akik hamar eltűnnek, Lance pedig rendesen kidől, még azzal se foglalkozik, hogy milyen lehetősége lenne egy kis leskelődésre. Az még jobban meglep, hogy odabújik hozzám, nem is tudom hirtelen hogyan kezelni a dolgot. Igen, most először kicsit zavarba hoz, mert ez nem csak olyan incselkedés, ez azért viszonylag komoly mozdulat és nem szoktam meg. - Hát... ne foglalkozz velük. Van egy ötletem, hogy mivel vonhatom el a figyelmedet... Választhatsz. Becsukod a szemed és akkor tapi van, de más nincs, vagy maradsz a mindent a szemnek semmit a kéznek elvnél? - szórakozott mosollyal próbálkozom, hogy megint jobb kedve legyen. Persze csak mert nem szeretem a rossz kedvű pasikat... semmi több nincs ebben... téényleg semmi több! Várakozó pillantással ülök fel szépen és hagyom, hogy eldöntse és ne figyeljen azokra a kis féltékeny sellőkre.
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
Azt nem mondom, hogy máris bele vagyok bolondulva, de hogy teljesen más, mint akikkel eddig találkoztam, az teljesen biztos. Látom, hogy borzasztóan kell neki a visszajelzés. Nem akar rám mászni, mint a sellőlányok, de igenis kidomborítja a női jellemzőit, és most nem a kebleire gondolok, hanem a szeszélyeire, az édes határozatlanságára, hogy még maga sem tudja hogy mit akar, de tőlem elvárja, hogy megadjak neki mindent. Ebben nincsen hiba, vonzódom hozzá a véleménykülönbségeink ellenére is. És nem, nem akarom lekötni, de mellette meg egyenesen féltékeny lennék, ha másokkal is ugyanezt játszaná. Nem, akkor már inkább mondja meg, hogy már nem izgatja a fantáziáját a titkom, és inkább keres más játszótársat. Igaza van, kissé már belebolondultam. Túlságosan is érzelmi lény vagyok, betegesen vágyom a valódi érzékiségre, a romantikára, de én sem adom meg magamat akárkinek. Tulajdonképpen én is szeszélyes vagyok, a határozatlanság mintaképe. - Nem Justice, az enyémet nem, azért ott hagynálak, és azt nem akarod. Viszont szívesen lennék a társad olyan módon, hogy ha megtudunk valami titkot, egymásnak elmondhatjuk. Van, hogy nem tudjuk magunkban tartani, akkor következmények nélkül lenne valaki, aki jót nevetne a dolgon. Vagy te pont abban vagy jó, hogy gonoszkodj, zsarolj másokat? – Döntöm oldalra a fejemet, nem ítélem el érte. Megmondtam már neki is, hogy a világ nem fekete és fehér, én sem vagyok hősies, csak mert vannak bizonyos elveim. Ott van a sötét oldalam, az esendőségem. Igenis szeretek gyerekes lenni, olykor elvenni amit akarok, főleg ha róla van szó. Bár őt illetően sem tudom, hogy gyengéd udvarlás lenne ami tetszene neki, vagy a lehengerlő csábítás, merész érintések. Azt hiszem egyikünket sem lehet annyira beskatulyázni, hogy csak az egyik végletünk működne. Hangulatemberek vagyunk, vagyis én hangulatsellő, és az aktuális szeszély alapján alakulnak a dolgaink. Csak éppen olykor be kell hódolni a másik akaratának. El tudom képzelni, hogy bármennyire is romantikus, érzékeny pillanatomban vagyok, ha neki rossz a kedve, akkor dobnom kell a sajátomat, és valami olyasmit csinálni, amitől jobb lesz, minthogy az enyémet rontsa el. - Nem tudom. Annyira még nem ismerlek. Csak szeretnélek valamennyire megismerni, ha ez alatt meg is tudlak érteni, akkor oké, ha nem, akkor nem. Viszont érdekesnek tartalak. Udvarlás, és csábítás nélkül mondom, te vagy a legérdekesebb ismerősöm, akit valaha ismertelek. Na jó, sok sellőlány nagyon egysíkú, de tőlük függetlenül magasra teszed a lécet mások számára. – Komolyan gondoltam, hogy aranyos lánynak tartom, ettől még nem kell nyálasnak gondolnia, csak mert képes vagyok kimondani, hogy mit gondolok róla, attól még nem vetem a lábai elé magamat. Vagyis nem szó szerint. - Akkor ezt megbeszéltük. Köszönöm. – Simítok végig a hátán, ha már éppen ott kenegetem. Nekem teljesen jó úgy, hogy ott a lehetőség, hogy bármikor felpattanjak, ha nem érzem magamat jól a nagyszülőknél. Nem gondolom, hogy Justice pótmegoldás lenne, bárhogy is alakuljon, utána elmehetünk valahova a közelben. Nem akarom kimondani, hogy randi, a végén még megrémülne, hogy kalickába akarom zárni. Pedig valahol igen, erről van szó. Egyedi lánykának tartom, akivel egy próbát tehetünk együtt, hogy is érezzük magunkat. - Valakiért érdemes. Az elején azért majdnem elijesztettél. Jó, hogy rámenős vagy, és hogy nem csinálsz nagy ügyet bizonyos dolgokból. Kár volt, hogy olyan bunkó voltam veled, de már tudom, hogy hogyan is kell egymáshoz állnunk. – Mosolyodom el, és hatalmasakat pislogok, ahogyan forgolódik, mindig mutat valami új szöget a keblei árnyékából, és valahol igaza is van, nem hagyja, hogy egy pillanatra is elfeledkezzek róla. Most már lassan látni is akarnám a tökéletes almácskákat, de még mindig fenntartja az érdeklődésemet. Na nem mintha elmúlna, ha végre megpillantanám. - Nem mondtam, hogy tudnod kell. Csak hátra rávágsz valamit, tudod kiugrasztom az aranyhalat az akváriumból. Én is bírlak, és.. – Hallgatok el, miközben a haját simogatom, a tarkóját masszírozom gyengéd eleganciával, ám bennakad a mondat, mert csobbanásra leszek figyelmes, és három dühös sellőlány fejével nézek cápaszemet. Nagyon rázzák a fejüket, amitől elönt a polipméreg, indulatosan intek nekik, hogy el lehet húzni vissza a víz alá. Egy pillanattal később már csak a sellőfarkakat látom alámerülni. Biztosan megindulnak a pletykák. Azt azért remélem, hogy Justice-t nem bántja majd az egyik. Lehet, hogy hanyagolni kéne a közös évődést, hogy ne essen baja? Ledőlök inkább a lány mellé, a hátamra fekszem, hogy a szemem elé húzom az ujjaimat, annyira megerőltet most lelkileg az egész, hogy dühösen nyomkodom a halántékomat, és végül más ötletem nem lévén odabújok a lány arcához. - Lehet, hogy soha nem fognak végén hagyni..
Szeretek játszani másokkal és azt is szeretem, ha valakit sikerül magamba bolondítani, de azt hiszem Lance viszi a pálmát, főleg hogy nála még csak nem is kellett nagyon igyekeznem, a nélkül is egészen könnyen ment. Jó, hát tény, hogy ott van a személyes varázsom, aminek azért elég könnyen bedőlnek sokan, főleg azok, akik még nem ismernek, de azért valahol meglepő és egyben imponáló is ez a figyelem és rajongás, ami részéről érkezik. - Oh szóval annyira nem vagy jó fiú, érdekelnek a pletykák, amiket másoktól tudok meg? Ez nem lenne csúnya dolog, olyan sellőtlen, ha tovább adnám őket? Akkor a tiédet is tovább adhatnám másnak. - kérdőn pillantok rá, persze hogy ezúttal is incselkedőre veszem a figurát, csak hogy jobban gondolja ezt át, mert nem biztos, hogy sikerült tényleg megrágni a dolgot. Én aztán szívesen fecsegek neki, de akkor tényleg tarthat attól, hogy ne adj isten mondjuk másoknak is elmondom az ő titkait, hiszen nem tudhatja, hogy mikor kivel beszélek, annyira azért nem vagyunk összenőve. - Tehát még mindig úgy gondolod bonyolult lelkületű vagyok és még mindig meg akarsz fejteni, vagy érteni? Mi van, ha nem is vagyok olyan bonyolult? - persze nem zavar azért annyira, ha többet lát bennem, mint ami igazából bennem van, sőt jól is esik valahol mélyen, de ezt nem fogom azért egy könnyen a tudtára adni, akkor túl nagy lenne az aduász, amit a kezébe adnék csak úgy. Nem, azért ennyire szeretek irányítani, nem adom ki magamat úgy nagyjából... senkinek sem, de erre azt hiszem már régen sikerült rájönnie. Talán tényleg én is réteges vagyok, mint a hagyma, de nem biztos, hogy azokat a rétegeket olyan könnyű lebontani. - Így egészen jól hangzik, legalább kimozdulok kicsit, na nem mintha amúgy folyton csak otthon ülnék, de érted, nem rossz az utazás, aztán még ott... eldöntöm. - érezheti, hogy ez azért nagy kompromisszum a részemről, hogy esetleg elkísérem. Ez még koránt sem biztos, hogy könnyen lehet, hogy végül majd mégis visszahátrálok, de esetleg lehet róla szó, hogy netán mégis csak megteszem a kedvéért, ha már elmegyek vele nagyszülőket megismerni. Mondjuk nem akarok én ott lenni, amikor lemegy valami nagy nyálas ölelkezés, még a végén azt hinnék, hogy mint a barátnője kísértem el, az meg milyen ciki egy helyzet lenne. - Azt hiszem pont ez tetszik benned, hogy ilyen kis eltökélt vagy és ennyire kitartóan próbálkozol. - a mosolyomat persze annak veszi, aminek akarja, könnyen lehet, hogy akár veheti biztatásnak is, de akár úgy is, hogy nem nagyon hiszek én ebben, aztán majd úgyis kiderül, hogy mi lesz. Én azért nehezen hiszek abban, hogy ahogyan ő gondolja meg tud puhítani, de ha neki ettől jobb, akkor gondolja csak bátran. Főleg, hogy tényleg nincsenek olyan sablon sztorik mögöttem, mint hogy volt valami pasi, aki összetörte a szívemet. Én inkább mások tapasztalataiból építkezem, az valahogy sokkal egyszerűbb és úgy nem én esem pofára. - Miért, te mit szeretnél? Életre szóló szerelmet? Azt mondtad te sem keresed még a komoly dolgokat, csak próbálkozol idefent. Nekem miért kellene tudnom, hogy mit akarok? Talán nem akarok semmit, vagy magam sem tudom, hogy mit... tudod a női szeszély. Bírlak... nekem már ezt is nagy dolog kimondani, szóval érd be ennyivel. - leheveredem, de így is láthatja az oldalamnál a mellem körvonalait, hiszen úgy nem is lehet hason feküdni, hogy semmi se látszódjon belőle, még ha a karomon fekszem is. Mégis egy halk sóhajt azért kivált belőlem a finom érintés, ahogyan a hajamba túr. Jól esik na, azért velem tényleg ritkán viselkednek így.
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
Még mindig nem tudom könnyen kezelni, de küzdök vele, mert igenis inspirál az, hogy nem egy egyedi lányról van szó. Akár veszekedünk, akár cicázunk egymással, ez a lány igazi aranyhal, legalábbis az én olvasatomban. Nem tudok tőle elvonatkoztatni, mert hiába telt el már több hét is, amióta megérkeztem az iskolába, a többi lány egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Justice olyan lánynak tűnik, akinél nem csak a külső dominál, nagyon is érdekesen húzza az ember, vagy éppen a hal agyát. Ha egy hétre eltűnne a szemem elől, akkor is azon rágnám az uszonyaimat, hogy meg kell őt találnom. Érdekel, nagyon is. - Nem feltétlenül nehezebb esetek, hozzám nem passzolnak. Egy átlagos sellő srácnak biztosan jó dolga van, velem viszont.. ha már így alakult a sorsom, szóval érted, nem tudtam velük mit kezdeni. Nem hittem el, hogy valóban csak én érdeklem őket. De ez mindegy is, miért róluk beszélünk? Érdekel, hogy milyen titkokat szoktál másokból kihúzni, mert izgalmas lánynak tartalak. Nem mondom, hogy egy szent vagy, de nekem nincs is szükségem szentekre. – Kicsit ugyan túlragoztuk ezt a sellős dolgot, de nem ártott róla beszélni, hogy aláhúzzam, szeretem a társaságát, és már mindegy, hogy mit hagytam magam mögött. - Könnyebb, de azért ne hidd, hogy teljes kiismertél. Ha csak arra hajtanék, hogy hány lánnyal tudok lefeküdni, akkor megelégedtem volna a helyzettel. De nekem több kell. Valaki, aki igazán érdekel. Látod vannak bonyolult lelkületű pasik is. És mint látod, nekem sem az egyszerű lelkek kellenek. – Vigyorodok el, mert bármilyen nehezen is indult a találkozásunk, már akkor is komoly vibrálás volt, szinte a nyálát csorgatta, hogy ekkora titkot adok a kezébe, és hogy még fel is izgulok az érintésétől. Na igen, Justice-t úgy tűnik pont az a két dolog élteti, amit meg tudok neki adni. Már csak arra kell vigyáznom, hogy megmaradjak érdekesnek a szemében. - Mert senki mással nem jutottál el odáig, hogy türelme legyen hozzád. Pedig.. én úgy vélem, hogy megéri. De.. ha nem akarsz családozni, amitől még én is tartok kissé, nekem úgyis jó ha elutazol velem, de mondjuk a közelben megszállsz, vagy ilyesmi, és megpróbálok gyorsan végezni. Már az a tudat is könnyebbséget okoz, hogy bármi legyen, te ott vagy.. – Kérdezem oldalt döntött pofival, remélem így aztán tényleg megfelel neki. Meg hát az arcáról lerí, hogy még alig ismerjük egymást. Mondjuk számomra ez nem gond, hiszen már most is fontos dolgokról beszélgetünk, tehát folytathatjuk a családozással, de megijeszteni nem akarom, ezért adok neki menekülőutat. - Azt már észrevettem, hogy nem tudlak zavarba hozni, hogy ha menő dolgokat mondok, de az igenis motivál, hogy rájöjj, hogy lehetsz valakinek fontos is. Hidd el, nem kell mindig könnyen venni az életet, lehet, hogy egyszer majd tényleg elérem, hogy olyan jól essen neked valami, hogy igazán elengeded magadat. Tudod soha se mondd, hogy soha. - Nézem a körvonalát, és már ettől olyan fickós vagyok, hogy csoda, hogy elférek a saját úszógatyámban, még jó, hogy hideg volt annyira a víz, hogy kicsit lehűtsön. Azért a nagy nyeléseket nem tudom visszafogni. Nem is akarom. Viszont elnevetem magamat, mert már megint a kemény csajt játsza. Nem baj, én tudom, hogy vannak azért érzései. Ahogyan nyögdécsel az ujjaim alatt, még inkább izgatottá válok, hallhatóan nehezebben veszem a levegőt, és hiába takarja a melleit, egyrészt az árnyékok alapján már odaképzelem, másrészt meg valami imádnivaló, hogy így titokzatoskodik, és nem dobja csak úgy magát oda. A feneke simogatását azért nyilván nem hagytam ki. - Hát.. egyrészt úgy látom, hogy ismered a dörgést, nem rettensz csak úgy vissza, ez arra utal, hogy a saját utadat járod. Másrészt ha nagyon válogatós vagy, akkor mégse biztos. Sablon sztorik pedig nincsenek, biztos vagyok benne, hogy nem azt várod tőlem, hogy vigasztaljalak, hanem azt, hogy fényezzem az egódat, amit már meg is beszéltünk. Különben meg igen, bezsongatsz, már ezt is tisztába tettük, úgyhogy már csak az a kérdés, hogy te mit akarsz? Tudom, semmi komolyat.. Akkor mi komolytalankodunk? – Kérdezem mellé heveredve, odanyúlok, hogy kissé beletúrjak a hajába, végigsimogatva a nyakszirtjét, anélkül, hogy megcsiklandoznám. Izgalmas lány, az egyszer biztos. Már csak az a kérdés, hogy ő mit vár az élettől? Mert én sellő révén mégiscsak imádom a kincseket, a vérem hajt, hogy sose nyugodjak, mindig felfedezzek valamit. Ő viszont társasági embernek tűnik. Vajon mennyire vagyunk különbözőek?
Az az igazság, hogy sokan ettől még nem tudják kezelni a stílusomat, ahogyan azért neki se ment könnyen az elején, hiába tesz most úgy, mintha olyan egyszer "falat" lennék bárkinek is. Mások még annyira se tolerálják a dolgokat, mint ő és hát az ilyenek hamar lelécelnek, vagy idővel behódolnak, ha már nem akarnak szórakozni azzal, hogy ellenkezzenek velem. Változó, hogy ki hogyan reagál, engem pedig nem izgat, ha valakinek nem tetszik a stílusom. - Azt mondod a sellő lányok még nálam is nehezebb esetek? Ezt nem gondoltam volna. És naná, hogy megérdemlem, mindent megérdemlek! - na jó csak a jó dolgokat, a rosszakat nem, de az nem is érdekel annyira. Nem izgat, hogy ki mit gondol rólam, vagy ki mit tesz ellenem, mert én csúnyább bosszút tudok állni másokon, azt pedig biztosan senki sem szeretné, hogy én legyek az ellensége. Lance úgy fest, hogy nem akar ellenségeskedni velem, ami jó, sőt ha még az egomat is fényezi és behódol nekem az külön öröm. - Csak mert azt mindig könnyebb kitalálni, hogy ez pasi mit szeretne. Nem vagyok túlságosan bonyolultak. - ha nem úsztam volna eleve távolabb tőle, akkor most még meg is pöckölném a homlokát, de mivel nem ott vagyok mellette, így ez nem történik meg. A mosolyomból viszont látszik, hogy talán viccelek, de talán nem is annyira. Tényleg egyszerűbbnek gondolom a pasikat, mint minket nőket, ami valahol jó is, mert könnyebb őket kiismerni, de ők úgyis zokon veszik, ha ilyesmit mondunk nekik. - Na látod ilyesmit még senki se mondott nekem, hogy jó velem beszélgetni. Ritka madár vagy... akarom mondani sellő. - végülis a jó ég tudja, lehetséges, hogy a szimpla ember pasik nem passzoltak hozzám sosem igazából, míg ő valahogy jobban beleillik Justice Simmons különleges kis világába. Lehetséges, hogy pont azért, mert ő történetesen sellő és nem csak egy szimpla ember, bár úgy fest, hogy részben az, akkor hát félsellő, bár gondolom ilyen nincs, csak maximum a vagy-vagy. - Mármint ismerjem meg a nagyszüleidet? - oké ez a felajánlás azért nagyon meglep, nem számítottam rá. Nem vagyok én a nője, hogy ilyen utakra kísérjem el, de végül is a nyaram alapvetően szabad, nincsenek nagy terveim, nyaraláson és persze szórakozáson kívül, szóval... - Hát jó, esetleg beleférhet, de csak akkor, ha nem kell jó pofizni unalmas vasárnapi ebédeken, mert azt nem bírom. - mosolyogva vonom meg a vállamat. Hát na ennyire szerintem már megismert, hogy az efféle időtöltésekért nem vagyok különösebben oda, szóval az biztos, hogy ezzel nem akarok foglalkozik. Esetleg elmehetek vele, maximum én csak benézek, aztán körbejárom vele Londont, abban még látnék is fantáziát. - Én elpirulni? Hm... próbálkozz csak, de valószínűleg semmi esélyed sincs ilyesmit elérni nálam. - oh, kétlem, hogy valamikor is vörös lenne az arcom, mert olyat mondana, amit nem tudok kezelni. Én szoktam az lenni, aki zavarba hoz másokat, mint ahogyan most is sikerül. Kortyolok kicsit a kakaóból, csak aztán kapom le a bikini felsőt. Na persze háttal neki, de igen ettől még láthatja az árnyékokat könnyedén, én pedig kicsit hátrafordulva azt, hogy milyen hatással van rá ez az egyszerű mozdulat. Nagyon is nagy hatással. - Ez az aranyos nem kellett volna oda. - oldalra fordítom kicsit a fejemet, hiába hajol közel, sőt igazából szándékosan teszem, így még közelebb lesz az arcom az övéhez, bár épp csak egy pillanatra, de az pont elég, hogy ha arról van szó zavarba hozzam... megint. Szándékosan, amikor elkezdi a hátam bekenését még egy-egy élvezetet jelző hangocskát is kiadok, halk sóhaj félét, aztán azért kicsit felkönyökölök takarva a mellkasomat legalábbis oldalról, hogy fenézhessek rá széles mosollyal. Értékelem a bátorságát, végül is nincs nekem gondolom az effélékkel, mint hogy a fenekemhez ér, hiszen én kínáltam fel neki a lehetőséget. - Úgy nézek ki, mint akinek volt bárki komoly? Vagy most várod a sztorit a pasiról, aki összetörte a szívemet és azért lettem ilyen nehéz eset? Az olyan sablonos lenne nem de? - halkan felnevetek, de csak újra elnyúlok a pokrócon, ha már a napozás volt a fő cél, ami miatt elheveredtem itt. Jól áll nekem a barna no, de hát mi nem áll jól nem igaz?
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
Nem is értem, hogy mások miért félnek tőle. Azt már én is észrevettem, hogy a lányok manipulatívak, szeszélyesek, de tudni kell velük bánni. Én jobban láttam a sellőket inkább lepattintani, mert tudtam, hogy nem én kellek nekik hanem a még nem is létező koronám, és a fajtársaim olyan behálózóak tudnak lenni, amire sosem volt szükségem. Justice igazi, vérbeli nő, de mégis hagy teret, hogy férfi tudjak maradni, így a kölcsönös érdeklődés, vetélkedés nem is szűnik meg. Ha olykor oda is szúr, akkor is érdeklem. Ha nem így lenne, már régen nem beszélgetnénk. - Na látod éppen ezért nem szoktam megerőltetni magamat, esetedben tényleg kivételes a helyzet. Nem vagyok én gyáva, de egy szint felett már tényleg kiismerhetetlenek a lányok, a sellőtársaim legalábbis lányként elviselhetetnek, itt fent a felszínen pedig nem akadna túl sok fiú, akinél célt érnének. Az egódat szívesen fényezem, és ha ehhez az kell, hogy én hódoljak be, miért is ne? Megérdemled. – Azt a vékony választóvonalat kell megtartanunk, hogy még mindketten jól érezzük magunkat a saját felünkön. Justice kiváló stratéga, kevés valódi érzelmet mutat, viszont éppen eleget ahhoz, hogy még ne válljon unalmassá, kiszámíthatóvá. Szó sincsen köztünk barátkozásról, nagyon is olyan szemmel méregetjük egymást, hogy ebből valami lesz, vagy nem. Hiába mondja, hogy ő nem köti le magát komolyan, ha csak cicázna velem, akkor sokkal pocsékabbul érezném magamat. Nem, valami itt alakul, csak a világért sem ismerné be. Én meg ezt minek erőltetném? Elég, ha legbelül tudom. - A kettő együtt működhet, néha én magam sem tudom, hogy mit akarok, tehát ez nem csak női tulajdonság. Igaz, én nem is várom, hogy kitaláld, és teljesítsd, csak jólesően meglepődöm, ha mégis sikerül. Eddig nagyon jól boldogulsz. – Vigyorgok rá, hiszen minden érintése, pillantása totálisan bezsongató, mégsem kezeli úgy ezt az éledő kapcsolatot, mintha csak egy bunkó hím lennék, aki csak azt akarja. Ez nyilván benne van, de mégis kijelentette, hogy neki nem szokása csak úgy odadobni magát. Ez igazán jó pont, nagyon nem sellős tulajdonság. Rengeteg kérdésem lenne hozzá, de nem akarom, hogy faggatózásnak vegye, főleg, hogy nagyon kihátrált a családját illető kérdések elől. - Engem nem érdekelnek mások Justice, és nem az a cél, hogy bárkit is egy-két szép szóval megostromolva levegyem a lábáról. Szeretek veled lenni, dumálni is jó, aztán meglátjuk, hogy akarunk-e bármit egymástól. – Itt úszom hozzá közelebb, de semmi érintés, csak pillogok rá, picit talán igézően is. Fenntartom magamnak a lehetőséget, hogy többesszámban beszéljek magunkról, mert bár tetszik, nem akarom, hogy az esetleges behódolásom miatt teljesen nyeregben érezze magát, kihasználjon, és megbántson. Ettől függetlenül tényleg sok mindent megtennék érte, és nem érzem időpocsékolásnak. Tudom, hogy sikerült már annyira elbizonytalanítanom, hogy benne is felmerüljön, hogy átadja magát az érzésnek, hogy valaki udvarol neki. - Értelek, de ez mégis másféle hatalomvágy, mint a sellőknél. Téged megmozgat, izgalmasnak tartod, ezt nem tartom rossz dolognak. A nagyszüleimről alig tudok valamit, egyszer láttam őket, de apa nem engedett soha fel. Anya szülei, viszont muglik, noha már tudnak a varázsvilágról. Londonban laknak, ügyvédek, mint anya volt. Tényleg fel kéne keresnem őket, hátha kiváncsiak lennének rám. Ha úgy alakul, akkor van kedved elkísérni? – Ez akár egy komoly randi is lehet, amibe még családozást is belekeverünk, de ha már szó esett róla, nekem megnyugtatóbb lenne, hogy nem egyedül megyek, nem ártana, ha van mellettem egy olyan agilis személyiség, mint Justice. - Tudom, hogy el tudsz pirulni. Jól is állna neked, de fogadjuk el, hogy te egy erős, független lány vagy.. – Nevetem el magamat, nem gúnyosan, de tényleg valami hihetetlenül cuki, hogy ennyire kiáll saját magáért, és már-már flörtölés szinten húzza az agyamat. A kezébe nyomom a kakaós kulacsot, érintésemtől még fel is melegszik kissé. De azt rosszul látta, igenis van kaja, bár az tényleg nem meleg, de laktató. Szokásom szerint panírozott húsokkal mászkálok, amolyan sajtos-tojásos külseje van ezeknek, úgyhogy alaposan be lehet velük kajálni. Kicsomagolom az egyik műanyag dobozból, és már eheti is, amíg én bekenem őt. Nagyjából a számat is eltátom, amikor lekapja a felsőjét. Valóban nem látok sokat, csak árnyékokat, de más téma megtapogatni, vagy látni azokat a csodás kebleket. És már ismét megmoccanok ott lent, amit szerintem már nem is csodál. Megköszörülöm a torkomat, hogy kapjak levegőt, aztán mellé térdelek, bár akár az is megoldás lenne, hogy egész egyszerűen ráülök, de talán akkor lerúgna magáról, így nem kockáztatok. Rányomok egy közepesebb adagot a naptejből a tenyeremre, némiképpen eldolgozom, hogy ne follyon végig a hátán. Mielőtt elkezdeném bekenni, odahajolok a füléhez, és belesúgom. - Egófényezés: gyönyörű vagy Justice, és aranyos. – Ez utóbbi szót tényleg nem gúnyolódásból mondom, valóban így gondolom. Attól mert ő erősnek akar mutatkozni, én még tudom, hogy mit látok benne. Finoman elkezdem bekenni a hátát, gyengéden dörzsölve a lapockáját, a tarkóját, vagy a gerince vonalát. Ez nem masszás, tehát nem kell gyúrnom, de nem hagyom ki az alkalmat, hogy bár hason fekszik, kicsit lefelé is húzzam a kezemet, és megérintsem oldalról a mellét, hiszen ez már nem az első alkalom. Illetve ha már bátornak tart, akkor miután végeztem, és már nem krémes a kezem, megsimogatom a hátsóját is. - Ezért is nem értem a többi pasit, hogy miért nem voltak veled kitartóbbak. Volt egyáltalán bárki komoly? Az én szerelmi életemet már különben is kitárgyaltuk. – Vetem fel a kérdést, és ügyet sem vetek a három kibukkanó lányfejre, akik a tó vizéből emelkednek ki, és rosszallóan forgatják a szemüket. Hát igen, én aztán ügyesen szervezem meg a randim színhelyét, pont a sajátjaim előtt..
Talán tényleg az tetszik, hogy nem fél tőlem és nem is ismert még ki teljesen, mint ahogyan itt az iskolában viszonylag sokan. Neki fogalma sincs egyelőre még arról, hogy milyen vagyok, ha tényleg kieresztem a karmaimat, vagy hogy mennyire nehéz velem, amikor még a megszokottnál is rosszabb napjaim vannak, e mellett viszont mégis érdeklődik utánam, pedig már látott belőlem ezt-azt, tehát mondhatnám, hogy valahol abszurd ez a hozzáállás, de közben pont ez a bátorság, ami tetszik. - Attól még szeretem, ha fényezik az egomat. Tudod azt szokták mondani, hogy egy igazi nő maga se tudja, hogy mit akar, viszont elvárja, hogy a férfiak ezt teljesítsék. Így az igazán nagy kihívás ez. - mosolyogva vonom meg a vállamat, hiába nevet és szórakozik ennyire jól ezen az egész helyzeten, vagy azon, amit mondok, nem érdekel különösebben. Tényleg élvezem ezt a kis játékot, tetszik, hogy ilyen bátor és kimondja, amit gondol. Biztosan ez a királyi vér miatt is van, pedig erről még régebben nem is tudtam. - Fura egy figura vagy. Lekapnád rólam a felsőt, de közben vannak érzéseid is és még tiszteletben is tartod, hogy én milyen vagyok és mire vágyom, pedig azt néha még én magam sem tudom. Tudod ez tényleg tetszik, ilyen sráccal még nem találkoztam, a legtöbbjük általában elég egyszerű és elég végletes is. - na igen, ha már ilyen őszinte, egy kicsit én is lehetek őszinte vele végül is. Tényleg szimpatikus a hozzáállása és azt hiszem nem csak azért, mert tetszem neki, vagy mert akar tőlem valamit. Egyszerűen tetszik ez a magabiztosság, mintha tényleg elhinné, hogy képes hatással lenni rám, hogy akár le is dobnám a felsőmet idővel, vagy aminek még jobban örülne megnyílnék lelkileg. Csak az a nagy kérdés, hogy ilyesmire képes vagyok-e, mert őszintén szólva ebben még én magam sem vagyok teljesen biztos. A lelkem mélyén furcsa dolgok vannak, amikkel nem szívesen találkoznék. - Ha nem nekem mondod ezt tudod ugye, hogy valaki már a lábaid előtt heverne és csillogó szemekkel várná a további szép szavakat, és te mégis rám pazarlod az idődet és ezt a kis cuki már-már költői vénádat. Édes... - na jó, ha már ennyire közelíteni akar folyamatosan, annyira engedem, hogy kicsit meg tudjam paskolni azt a cuki pofiját. Komolyan, tényleg olyan, mint egy kis pincsi kutya, akit az ember képtelen lenne hagyni az ágy mellett a földön aludni, mert olyan szépen tud nézni azokkal a nagy és vágyakozó szemeivel. Lehet, hogy én is azért engedem neki, hogy udvaroljon és próbáljon hatással lenni rám, mert ha nem tenném a végén még rosszul érezném magamat? - Azért nem hangzik rosszul királynőnek lenni, el tudnám viselni, szóval igen mondhatjuk, hogy arra gerjedek, na de mesélj mit lehet tudni a nagyszüleidről? Csak hogy tudjam mik az alternatívák, ha netán még sem a víz alatti királyi életet választod. - persze ezzel nem azt mondom, hogy máris a hálójába kerültem, csak hogy sellő szakszóval éljek. Jobban szeretek én ficánkolni a tengerben, mint rabságban létezni, de tény és való, hogy ez a királynő dolog eléggé meg tudja mozgatni a fantáziámat. Van benne lehetőség és különleges is. - Még hogy én pirulni? Hová gondolsz? - tényleg nagyon nehéz engem zavarba hozni, szinte már lehetetlen. Ahhoz túlságosan nagy a szám és hiába hogy nem csináltam még mindent a valóságban, attól még bőven meg van a fantáziám hozzá és azért már sokáig volt szerencsém elmenni, még ha nem is tettem meg mindent, amit talán ő már igen. Ettől még persze hagyom, hogy megtörölgessen szépen végig a hátamat és a hajamat is rendbe tegye kicsit. Kaja viszont nincs, de talán beérhetem kakaóval is. Vannak, akik gyerekesnek tartják, de egy meleg kakaónál azért kevés jobb dolog van. - Hm... jól van, akkor jöhet a kakaó és most remélem rendesen bekened a hátamat, nem akarok leégni. - a víz lemossa a naptejet, úgyhogy amíg önti a kakaót és melengeti, én szépen hátat fordítok neki és egy laza mozdulattal simán lekapom a bikini felsőt. Azért fél kézzel eltakarom magamat, bár kétlem, hogy meg tudna nézni, ha egyszer mögöttem van, csak aztán nyúlok el szépen a pokrócon. A hajamat eltűröm oldalra, épp csak annyira emelkedek fel, hogy azért így féloldalasan a körvonalakból azért láthasson valamit. Majd a kakaót úgy iszom, hogy közben mögöttem lesz, meg tudom oldani, elég lesz neki belegondolni a ténybe, hogy igenis nagyon leimádkoznia se kellett rólam azt a felsőt.
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
Úgy tűnik, hogy értelme volt a mai találkának a parton, mert mindketten látunk a másikban valami nagyon is tetszetőset, de nem kell erőltetnünk semmit ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Az nyilvánvaló volt már eddig is, hogy sok pasi megfordul utána, de őt valahogy nem köti le egyik sem, mert úgy látom, hogy még most sem talált senkit. Egyet tudok érteni, hogy a srácok valahogy nem szeretnek egy bizonyos szint felett küzdeni, én ennek pont az ellenkezője vagyok, mert idegesített, hogy nem is én kellek a lányoknak, és akartam, hogy legyen valaki, akire valóban én tudok hatással lenni. - Mondjam? Justice, nem cél, hogy leimádkozzam rólad ezt a csinos felsőt, bár igaz ami igaz, szívesen benézzek alá. De nem arról volt szó, hogy meglepődnél, ha igazán udvarolnék neked? Ahhoz hogy jön, hogy kimondod hogy fényezzem az egódat? – Nevetem el magamat, de pusztán ez játék, tényleg tetszik nekem, és bejön a provokációja. Nyilván rengeteget nyom a latba, hogy ilyen csinos pofija van, és mellette még feszes is a bőre, mindenhol ingerlő domborulatai vannak, ahol csak kell, de az is számít, hogy vagány, és lehet vele beszélgetni. Azért nem hiszem, hogy a víz alatt, vagy akár felett sok lányra jellemző ez az impozáns felsorolás. Talán csak Madison ugrotta meg ezt a szintet, de hát ő nagyon érzékeny lelkű, és inkább drukkolok neki, hogy sikerüljön helyrehoznia a megromlott kapcsolatát. Addig én elvetélkedek itt a barna szépséggel, akinek minden szemvillanása újabb izgalmakat ígér. Most itt vagyunk a vízben, de legközelebb hol futunk össze? Azt már tudom, hogy a család témát hanyagoljam, de vajon ő is lesz annyira menő, hogy engem hív el valahova? Őt tuti nem utasítanám vissza, még akkor sem, ha már sikerült kissé durván bántanom, még le is hülyéztem egyszer. - Te pont jó vagy. Nem olyan felületesen teszed, hanem... van benned érzékiség, magabiztosság, de még női tartás is. Látszik, hogy van hozzá érzéked, szexepil, meg minden, és.. Dehogy, nem foglak csak a külsőségek alapján kivételesnek mondani. Te nem valami gumikacsa vagy, akit az alapján ítélek meg, hogy hogy néz ki, vagy milyen a tapintása. Egyértelmű, hogy nagyon dögös vagy, még az enyémhez képest is, de.. Tudom, nem lehet téged learanyosozni, mert nem tartod magad olyan típusnak, viszont megérdemled a figyelmet. Engem érdekel a lelkivilágod is, amellett, hogy állandóan azon jár az eszem, amikor megfogdostál. – Ezt már mosolyogva mondom, nem gondolom, hogy hülye lenne, pontosan tudja, hogy mekkora hatással van rám. És ebben nagy szerepe volt abban, hogy úgy megsimogatott, ahogyan nagyjából még senki, valami olyan pontot találhatott el ösztönösen, hogy csoda, hogy nem téptem le róla a ruhát, de azt azért nem akartam volna. Tudatosan legalábbis nem lett volna helyes. Tudom, hogy ő se egy szerelmes típus, valahogy eddig én is bőszen kerültem, hogy bárkivel is komoly legyen a dolog, a fentiek között sem akartam a nagy őt hajkurászni, de vele jól érzem magam, és tényleg határozottan idegesítene, ha most parkolópályára tenne. – Az vagyok, de tudom uralni, és csak azzal törődöm, akivel érdemes. Veled, és ha már itt vagyunk, egyrészt én akarok irányítani, hogy igenis érezd körbeugrálva magad. Na nem úgy, mintha valami szolgahal lennék, na de érted, figyelem, tisztelet, még ha a lányok egy része a macsó bunkókat kedveli, én azért nem vagyok rossz, és nem akarlak csak úgy kihasználni, meg ott hagyni. Azt mondom, hogy lesz, ami lesz, és csak úgy, hogy ha az mindkettőnknek jó. De amíg egy kis esélyt is látok rá, hogy tudok neked adni, addig biztosan nem állok le. – Odaúszok hozzá, még az sem érdekel, hogy ha megint lelocsol, vagy belémrugdal a víz alatt, de ezúttal nem érek a bőréhez, csak körbeúszom, végülis az is komoly feszültséget tud generálni, hogy ha közel vagyok egymáshoz, de nem történik semmi. Pár centis közelségbe úszom az arcához, de nem csókolom meg ismét, csak rém közelről szemlélem azokat a sötét, csodás szemeket, és úgy válaszolok. - Az vagyok. Magabiztosan rúgtam le magamról a közelességeket. Ha majd ott tartunk, hogy apa nagyon vissza akar vonulni, talán még átgondolom, de előtte a felszíni nagyszüleimmel is beszélni akarok erről. Anya szülei talán másféle alternatívát is kínálhatnak. Különben te meg arra gerjedsz, hogy én lehetnék a koronás fő? Nekem ez annyira nem számít, de.. lehet, hogy neked van igazad, csak nem tetszett, hogy ezért kellenék valakinek. – Engem aztán az se zavarna, ha kifelémenet elhúzná a kezét, akár egy pillanatig is megfoghatom, hogy ne essen el a sodrástól, de ha ő a menő csaj, én meg a titkos hódolója, hát nekem az se gond, felőlem cicázhat másokkal, de hülyét azért nem akarok magamból csinálni, ha mással akar mondjuk lefeküdni, vagy ilyesmi, akkor hagyni fogom őt, azért mert nem kell most még komoly kapcsolat, azért a túlzottan felületesek se az én világom. - Hm... na jó, akkor inkább ebbe bele se kérdezek, mert a végén még kiderül, hogy te is el tudsz pirulni. – Mögé állok, és megtörölgetem a hajvégét, majd a hátát is gyengéden, de határozottan dörzsölöm, hogy gyorsabban megszáradjon. – A kaját nem annyira, de hoztam teát, meg kakaót is, mert sejtettem, hogy a fenti lányok nagyon fázósak. Mindkettőt fel tudom melegíteni. Vízalapúak. – Mutogatok a két kulacsra, amiket a tértágított táskából veszek elő. Érintésemtől már egyből fel is melegszik mindkét ital, nekem jó lesz azért hidegen is. Kérdőn nézek a lányra, hogy melyiket kéri, akár mindkettőt megkóstolhatja. Nem fogom megölelgetni, mert már arra is furcsálkodva nézett, hogy megfogtam a kezét, akkor nem erőltetem, majd jön az magától, ha olyan helyzet adódik.
Talán igen pont ez az, ami valahogy megfog benne, ahogyan viselkedik és hogy hatni tudok rá, de még se fog padlót, hogy aztán ne tudjon mit kezdeni velem, de azért mégis csak időnként majd el cseppen a nyála. Ez a tökéletes átmenet, ami azért nagyon is tetszik nekem és azt hiszem ezzel kezd tisztában lenni. Különben már meghátrált volna, de helyette ő hívott ide, hogy ismerkedjünk, pedig rájöhetett már, hogy nem vagyok az a nagyon ismerkedős típus, főleg akkor, ha magamról kell beszélnem. - Ez jól hangzik és tetszik is, mondhatni... mondd csak tovább. Szépen fényezed az egomat, na nem mintha amúgy túlságosan kicsi lenne. De jó, hogy te legalább nem ijedsz meg tőlem. - na igen ő egész jól csinálja, pedig ahogy mondtam a legtöbb pasi nem szokott sokáig elviselni, már csak a stílusom miatt sem, meg aztán tényleg irányító vagyok és nem viselem el azt, ha mások próbálnak irányítani engem. Mondhatnád rossz szokásnak, de én ilyen vagyok és kész, nincs szó rossz szokásról, főleg hogy én ezt cseppet sem tartom rossznak. Nincs baj a határozottsággal. - Én nem vagyok túlságosan rámenős ezek szerint? Hm... végül is, ha ők még nálam is jobban, akkor megértem, hogy nem viselted jól ott, de tudod vannak kegyes hazugságok, mondhattad volna, hogy igenis csúnyák voltak, mind azok, csak hogy jól érezzem magamat és kivételesnek. És te nem vagy érzelmileg túlfűtött? - kíváncsian pillantok rá, hiszen ha a sellők azok, akkor gondolom ő is. Viszont ha az akkor vajon nem fog majd tényleg túlságosan rám kattanni? Azért azt nem akarnám. Ahogy mondtam már neki nem vagyok az a nagyon szerelmes típus és nem is gondolom, hogy ez gyorsan változna nálam, de persze ki tudja. Lehet, hogy képes lehet hatni rám, persze, ha nagyon igyekszik, mert ebben aztán tuti, hogy van kihívás, nem kicsi. - Gyávák, irányíthatóak... egyszerűek, de tudod velük lehet a legjobban játszani. - igazából nem is nagyon kerestem olyanokat, akik nem olyanok, akik erőteljesebb jellemek, mert ők valahogy nehéz esetnek számítanak, őket tényleg nagyon nehéz kezelésbe venni. Persze azért volt már, hogy megpróbálkoztam az ilyen nagyobb kihívásokkal is, de azért ez mégis csak ritkább eset volt. Nem szeretem a kudarcot, ezért inkább a már előre sejthetően sikertelen esetekkel nem is igen próbálkozom. A kis csiklandozása ennek ellenére tetszik, nevetve suhanok tovább miután kiszabadítottam a lábamat, vagy miután ő maga elengedte. - Végül is a király fia vagy, illik magabiztosnak lenned nem igaz? Legalábbis furcsa lenne, ha nem lennél az, az apád biztosan nem könnyen bízna rád egy egész királyságot, még ha egyelőre nem is igen akarnád elfogadni, ha erre kerülne sor. És persze kimehetünk, ha már nem kell megvédened. - mosolyogva indulok meg kifelé. Érzem, hogy változik a víz is közben, kicsit hűl, hogy ne legyen nagy a különbség, amikor kimegyek. Kedves tőle, hogy ilyen téren is gondol rám. Amikor pedig utolér, még a kezemet is megfogja. Nagy a késztetés, hogy visszahúzzam, hiszen azért lássuk be... ezt ha valaki meglátná... az elég nagy gond lenne, nagyban rontaná a hírnevemet és azt nem értékelném túlságosan, de mivel nem látok senkit sem a környéken nem húzom el a kezemet. - Nem tudom... igazából ilyesmire még soha sem volt példa, úgyhogy e miatt nem aggódom különösebben. - vonom meg a vállamat és azért beburkolózom egy törölközőbe, mielőtt leülnék. Így azért kellően hűvös van, hogy mit ne mondja, most igazán jól jönne valami melegebb kaja. - Ha a víznél megy, tudod melegíteni a kaját is? - az egy kicsit tényleg felmelegítene, szóval nem ártana, ha ehetnék most valami kellemesen meleget, vagy langyosat, utána tuti, hogy jobban érezném magamat. Bár ahogy őt ismerem, szívesebben ölelgetne meg, hogy úgy melegedjek át. Azzal is növelné a testi kontaktus mennyiségét közöttünk.
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
Valahogy nagyon tetszetős arany középút, amit képvisel. Nem szégyenlősködik, viszont van tartása. Bátran kezdeményez, provovokál, de csak picit prostis, és semmiképpen nem ribancos. Tudja, hogy hol a határ, és bár átlépi őket, számomra ez még pont idilli, hiszen képes engem is zavarba hozni, de nem olyan nyers módon, hogy még meg is alázzon vele. Igen, valóban tetszik, és nem véletlenül éreztetem vele, hogy hozzám passzolna, szerencsére úgy tűnik, hogy ő is ki van békülve a helyzettel, hogy hatással van rám. Nyilván legyezgeti a hiúságát, hogy körbezsongom, és nagyokat nyeldesek ha csak megnyalja a száját, meg az sem mindegy, hogy én sem vagyok egy nyámnyila alak, simán rászólok ha már túlzásba vinné. Többségében a visszafogottságomat le tudom cserélni kezdeményezésre, mert tudom, hogy nem azért figyelt fel rám, mert majd a korona várományosa lehetnék. - Ennek több oka lehet. Egyrészt az, amit mondasz, hogy megszokták, ha a lányt irányítani kell, másrészt erőteljesen növeli a kudarcélményt, ha a lánynak személyisége van, és azt mondja valamire hogy nem. Holott... igen, én nem ilyen vagyok, igenis legyen meg a játék izgalma, a vetélkedés, és hogy egy pasi is lehessen olykor védelmezni való. Nem mondom, hogy legyen minden fordítva, de az adok-kapok tényleg... lehet szexi. – Nem fogok megijedni tőle, a kezdeti zavarom annak köszönhető, hogy nem ilyen közeledést szoktam eddig meg, és alaposan kihátráltam a sellők viselkedése elől, de amikor rájöttem, hogy Justice csak szereti irányítani a dolgokat, egyből átláttam, hogy milyen dögös, édes lány, és ha nem is akarja, hogy aranyosnak neveljem, akkor is szeretnék foglalkozni vele. Azt azért tartom, hogy csak mert vagány, igenis lehet olyan, akit körbe lehet udvarolni. Ha nem is romantikus, azért biztosan jól esik neki, ha mondjuk egy pasi bizonyos keretek között királynőként kezeli. Esetemben hercegnéként, de az mindegy. - Hidd el, elég sok rossz tapasztalatom van velük. Csúnyák? Dehogy, vannak kifejezetten elég szépek is. De.. mi valahogy olyan érzelmileg túl vagyunk fűtve, tudod a sellők állatira szeszélyesek, talán anya is ezért húzott inkább fel, mert nem bírta a túláradó érzelmeket. És.. a lenti lányok túl magabiztosak, törtetőek, ha fenti szóval kéne mondanom, kurvák, de tényleg. Bedobták volna magukat csak úgy nekem, hogy egy éjszakáért cserébe máris ők legyenek a kiválasztottak az oldalamon. És... ahogy mondod, ki lehetett volna használni ezt, az elején még jól esett a figyelem, de ez nem is nekem szól, én bármilyen rusnya lehetnék. És annyira nem vagyok cápadugóan kanos, hogy rendszert csináljak ebből. Így.. nem kell az egész. A felszínen meg senki nem tudja, hogy ki vagyok, ismerkedhetek, azt az oldalamat is kidomboríthatom, amit anyától kaptam. – Talán most kicsit túlságosan kiveséztem a fajtársaimat, ennyire lehet, hogy is volt kiváncsi, hogy a többi lányról mi a véleményem, de ha belegondolunk, ezzel kicsit őt emelem ki, hogy rábíztam a titkomat, de nem kezdi el egyből bedobni magát, csak hogy őt vigyem magammal. Másféle módon volt aktív nálam, és igen, valahol az is számít, hogy sellő vagyok, ami itt ritkaságszámba megy, de attól még úgy vélem, hogy a külsőm, és a személyiségem is megfogta valamennyire. Simán kinyitom a számat, amikor felém fröcsköl, hogy még oda is menjen, engem nem bosszant az ilyesmi, sőt, örülök, hogy benne van a játékban. - Eddig olyanokat támasztottál, amikkel szívesen megküzdöttem, de úgy látom én sem könnyítem meg a dolgodat. Olyanok vesznek körül, akik túl gyávák hozzád? – Kérdezem incselkedve, és egy picit a lába után kapok, hogy megcsiklandozzam a combját, vagy a talpát, amit elérek az úszás közben, de csak egy pillanatra, hogy tudja magát tartani, és ne ijedjen meg, ezért gyorsan el is engedem, hogy arébb úszhasson. - Valahol az is számít, hogy megijedj, és tudj róla, akarok valamit, ha már így letapiztál. Hát viseld a következményeit. – Nevetem el magamat, sosem fogom elmulasztani, hogy megemlítsem, mit is tett az első alkalommal. Ismét visszaúszik hozzám, megint egymást közelében vagyunk, szerencsére senki nem zavar meg minket. Még csak az kéne, hogy a Fekete tó mélyéről felússzanak a társaim, és elkezdjenek beszólni. De ettől mégse szál inamba a bátorságom, nem fognak elüldözni a vízből. – Naná, magabiztos vagyok, és tarts unalmasnak, sosem bántanálak még ilyen szinten sem, hogy arra játszanék, hogy meg kelljen menteni téged. Tökéletes biztonságban vagy, így nem lenne nagy szó, hogy ha segítenék. Megtenném, de ettől még nem írhatnék be magamnak strigulát, hogy miért lehetek jó nálad. Azt máshogy érdemlem ki. Különben meg nem félek megcsókolni téged, ha tetszel, hát úgy fogok tenni. Na kimenjünk Justice? – Foglalom neki picit össze, más dolog cicázni, hülyíteni a másikat, de azt is tudom hogy az emberek számára a víz akár halálos közeg is lehet, ezzel nem viccelnék. Megvárom, hogy elkezd kifelé úszni a part felé, kissé most hűtöm körülötte a vizet, hogy frissítő érzés maradjon meg, na nem annyira, hogy fázzon. Ha már biztonságos mélységben kint van, én is követem. Megfogva a kezét gázolunk kifelé. - Na és mondd csak, ha valakivel véletlenül komolyra fordul, gyorsan lerázod, nehogy elhiggye, hogy lehet valami? – Ezt nem bántásból kérdezem, mindketten baromi szeszélyesek vagyunk, de talán pont ezért is illhetünk össze. Egymást csak nem őrjítjük meg...
Egészen jól kezdi kiismerni, hogy milyen is vagyok. Tényleg szeretek játszani, de nem adnám oda magamat csak úgy akárkinek. Azért ilyesmire nem vetemedek, ennél sokkal több bennem a tartás, meg aztán ahhoz nem fűlik a fogam, hogy mindenféle csúnyaságokat terjesszenek rólam. Vannak persze rosszindulatú pletykák, de a nagy részüknek semmi igazságalapja nincs és az ilyenekre könnyedén és ütősen tudok visszavágni. - Tudod sokan nem igazán tudnak mit kezdeni a határozott és céltudatos nőkkel. Azt szeretik, ha a gyengébbik nemet istápolni kell és védeni, de te nem ilyen vagy ezek szerint. - és az a helyzet, hogy ez tetszik nekem, tényleg tetszik, még ha nem is vallanám be nyíltan, nehogy elbízza nekem magát. Jó persze elég izgalmas az is, hogy sellő és hogy a király fia, de az is tetszik, hogy őt valahogy nem riasztja el a stílusom, pedig azért sokakat igen, főleg ilyen tekintetben, hogy a nőt lássák bennem hosszú távon. Vannak persze azért, akikkel jól el lehet játszadozni, de valahogy ők meg engem nem kötöttek le soha sem hosszú távon bár tény, hogy még nem találkoztam olyasvalakivel eddig, akinek egy király az apja, még ha a víz alatt él is. - Tényleg ennyire nem bírod a sellőlányokat? Ennyire csúnyák? Vagy mi vonz ennyire a felszínhez? - lehet hogy csak múló nosztalgia nála az anyja miatt, mert igen emlékszem rá,hogy ezt is mesélte. Simán lehet, hogy idővel majd elmúlik, csak most úgy érzi, hogy kötődése van ehhez a világhoz, aztán majd rájön idővel, hogy tévedett. Végül is ez is benne van a pakliban, aztán visszamegy királynak valami sellőlánnyal, akit választanak mellé. Vagy csalódik az emberi életben és rájön, hogy ott mégis csak jobb volt, mint itt, ki tudja. - Te tehát kitartó vagy és nem vagy végletes sem. A végén még azt hiszem, hogy túlfényezed magad, vagy netán engem. Nem tudom, hogy melyik a veszélyesebb. - azért csak elmosolyodom, mert őszintén szólva a fényezés azért mégis csak tetszik nekem, kár lenne tagadni és ő is kezd rájönni, hogy velem azért nem könnyű, bár talán nem is annyira nehéz, mint amilyen nehéz lehetne más esetben. Végül is legalább van benne izgalom, azok a víz alatti uszonyosok biztosan unalmasak voltak hozzám képest, úgyhogy megértem, hogy a felszínt választotta. - Csak, mert biztosan szereted a kihívásokat és nem akarlak untatni sem. - szélesedik a mosolyom és a fröcskölést is viszonozom. Persze kicsit elfordulok, hogy ne a képembe kapjam a vizet, de ő is kap egy nagy adagot, bár gondolom neki nem árt, amúgy is bírja vizet. - Tudod csak latolgatom a lehetőségeket, az soha sem árt. Nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Az apám talán kihúzza alólam az örökségemet... akkor nem árt valami másban gondolkodnom. - a témától függetlenül mosolyogva vonom meg a vállamat, annak ellenére, hogy ő épp a mellemet tapizza, bár nem olyan direkt módon, csak finoman oldalról. Igazából meg is lepett volna, ha netán konkrétabb mozdulattal nyit, az nem is passzolt volna hozzá. Annyira azért nem vadul nyomulós fajta és gondolom tisztában van azzal is, hogy feszegetheti a határokat, de nem léphet azért át rajtuk olyan könnyen. - Egészen komoly céljaid vannak, a végén még megijedek, hogy ilyen nagy hatással akarsz lenni rám... pont rám, de próbálkozz csak. - ha nem lenne közel lehet, hogy kapna még egy nagy adag vizet a képébe, de végül eltekintek tőle és inkább elrúgom magamat, hogy utána ússzak. Pár lábtempó után szólalok csak meg újra. - Tudom ám, hogy mi a célod... - nem azt mondom, hogy máris fáradok, de tény és való, hogy nekem azért nem olyan megszokott ez a közeg, mint mondjuk neki. - ... a saját terepeden magabiztosabbnak érezheted magadat és ha meg találnék fulladni meg tudsz menteni. - persze viccelek, tudok én úszni, bár azt nem mondom, hogy tökéletesen profin, vagy hogy addig bírom, mint ő. A végén még tényleg kifáraszt, hiszen a víz pont az a közeg, ahol úgy istenesen el lehet fáradni, de persze csak kint a parton érzed igazán, hogy alig állsz a lábadon. Akkor most jól fog jönni a kaja, amit hozott.
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
Ahhoz képest, hogy a Fekete Tó mélyén mennyire le akartam magamról rugdosni a rám mászó sellőlányokat, Justice esetében teljesen más a helyzet. Egyrészt ő nem azért volt vadóc, és kezdeményező, mert tudta, hogy a király fia vagyok, szimplán érdeklődött a titkom iránt, és saját magam miatt kezdett az izgalmas játékba. Nyilvánvalóan hatással volt rá, amikor megtudta, hogy sellő vagyok, de ez inkább izgatta, semmint hatalomvágyat ébresztett benne. Ráadásul az határozottan tetszik, hogy bár merész, és felvállalja a nőiességét, de nem lesz tőle céda, igenis hagyja magát abban a szerepben láttatni, miszerint egy nő azért valahol tényleg nem árt, ha törékeny, és elfogadó. Tudom, hogy gonoszkás a humora, de ez bőven belefér, azok után, hogy a sok unalmas uszonyos teremtéssel vettem körbe magamat, ő kifejezetten izgalmas személyiség. - Na igen, mondanám, hogy meglepődnék, hogy nem döglik érted mindenki, de ha abból indulok ki, hogy az a farkas gyerek se... Hát tényleg nem értem a dolgot. De legalább több jut nekem. – Nevetem el magam, még véletlenül sem akarom emlékeztetni a kudarcára, sokkal inkább azt emelném ki, hogy nem csak, hogy csinos lány, nagyon is jó társaság, olyan, akivel nincsen egyetlen unalmas perce a halnak. Nem forralom azért fel a vizet, éppen csak annyira, hogy kellemesen langyos legyen, és ne fáradjon le benne, ha úszni támadna kedve. Szívesen fogócskáznék vele még így emberi alakomban is, hiszen igen finomnak tűnik a bőre ahhoz, hogy kihagyjam azt, hogy ne akarjak hozzáérni, átölelni akár érdekesebb helyeken is, amit a játék hevében talán nem is venne letapizásnak. Vagy ha annak venné, nem hiszem, hogy nagyon ellenkezne, hiszen megvan a közös hullámhossz. - Nem, azért nem kényszeríthet rá, hogy vállaljam be a királykodást. Ráadásul ő is fiatal még, nem most lenne, hogy trónra kéne ülnöm. Különben meg... szerintem jobban szeret annál, már csak anya miatt is, hogy mondjuk kitagadjon. Ott van a húgom végső soron. De még nem tudom, lehet, hogy egyszer visszatérnék uralkodni, de biztosan nem egy sellőlánnyal az oldalamon. – Rázom meg a fejemet, számomra igenis szimpatikusak a fentiek, mellém is valaki olyan kéne, mint anya, hogy ne csak egy világról legyen elképzelése, hanem egy másféle látásmódot tudjon adni. De ez még oly messze van, ráérek ezen gondolkozni, noha Justice cuki, hogy ilyen lényegi kérdéseket feszeget. - A legtöbb pasi végletes. Vagy könnyen meg akarnak kapni valakit, vagy gyorsan feladják. Érdekelsz, és nem fogok meghátrálni az akadályaidtól. Főleg, mert látom, hogy csak a játék kedvéért emelnéd őket, az meg nem zavar, sőt.. van értelme belemenni. – Nem úgy értve, hogy ragaszkodó lennék, hiszen nem fogok behódolni teljesen az akaratának, ezt már közöltem is, de teljes értékűek tudunk egymás szemében lenni. Elvigyorodom, ahogyan meglepődve válaszol, tudtam, hogy valami ilyesmit fog mondani. Imádja húzni a másik agyát, de azért könnyedén visszatáncol. – Áh, nem akarsz komoly kapcsolatot, de felszíneset sem. Tök kiismerhető vagy.. – Fröcskölök most egy kicsit rá, de azért nem a hajára, hogy ha nem akarná bevízezni, akkor ne én legyek a szemét. A pillantásomból egyértelmű, hogy csak vicceltem, nekem sem szexpartner kell, csak oldani akartam a dolgot, miszerint felesleges még bármit is eldöntenünk most. Egyértelműen hatással vagyok rá, és talán ez kölcsönös, hiszen itt sem lenne, és nem hagyná magát, már régen lelépett volna, ha semmit sem jelentenk számára. - Ne szaladjunk annyira előre, még meg se kértelek. Addig ne temesd a királyságunkat. – Nevetgélek, tetszik, hogy ennyire gondolkozik a dolgokon, még ha most még egyértelműen viccelődünk, játszunk a gondolatokkal. Ha már hagytuk a családját, az enyémről beszélgethetünk bőven, nem vagyok ellenére, még akkor sem, ha én is menekültem a felelősség elől. Kiváncsian tapogatom meg a keblét, de a korrektség határain belül, nem nyúlok bele a ruhájába, és még a bimbóit sem érintem, tényleg csak oldalról, egy-két pillanat erejéig. Sármosan elmosolyodom, amikor engedi, és bólintok köszönetem jeléül, tényleg nagyon csinos lány, még ha ennyi nálam nem is lenne elég önmagában. - Az tetszene, hogy ha én vehetnélek le a lábadról. Tetszik, hogy ennyire vagány vagy, de miután a múltkor megmondtad, hogy nem akarod, hogy bárki aranyosnak tartson.. De.. szerintem tényleg az vagy, és megérdemelnéd, hogy valaki tényleg odafigyeljen rád. Na nem azt mondom, hogy amolyan unalmas módon, amitől zavarba kellene jönnöd, viszont az igen, nekem is tetszene, hogy mellettem nem kéne erősnek, megingathatatlannak lenned. – Nem csókolom meg ismét, csupán arrébb húzódom, és kavargatva a vizet magam körül beljebb intek, hogy ússzunk csak arrafelé, ahol már nem ér le a lábunk. Az az igazi, nem itt a partközeli pocsolyában.
- Játék és izgalom, ezt a két szót mindig is szerettem együtt emelgetni. - nehéz lenne most a mosolyt letörölni az arcomról. Tetszik a hozzáállása és a stílusa is. Ahhoz képest, hogy nem rég kissé mintha meg lett volna szeppenve, és amikor legutóbb találkoztunk nem tudott mit kezdeni magával... azért ez az állapot sokkal érdekesebb számomra. Izgi, hogy tud azért érdekesebb is lenni és ez nagy szó, hiszen már eleve sellő és egy király fia, alapjáraton már ez is épp elég érdekessé tud tenni egy embert, de ő még rá is tesz egy lapáttal, főleg hogy ha innen nézzük akkor igazából nem is szó szerint emberről beszélünk. - Igen ez már kiderült és ez tetszik nekem igazán, szeretem ha valaki oda van értem és láthatóan te igen, kérdés hogy ez mire elég. - mert hát játszani én is szeretek, de nem igen szoktam egy szintnél tovább menni senkivel sem. Általában tényleg csak játszom és ha kezd forró lenni a talaj inkább lelépek és annyiban hagyom a dolgot, de valószínűleg ezt most itt annyira nem tehetem meg és ő se értékelné, szóval majd meglátjuk mi lesz. Végül is ő jött máshonnan, más világból, kettőnk közül arra van nagyobb esély, hogy ha összebalhézunk akkor nagy eséllyel ő fog lelécelni, vissza a vízbe gondolom. - És mi van akkor, ha az apád bekeményít? Ettől nem tartasz? Esetleg úgy véli, hogy ez valami múló hóbort és ha nem fejezed be magadtól akkor valamiféle választás elé állít. - nem tudom én, de azért vannak elképzeléseim, hogy milyen lehet egy királynak, vagy király fiának lenni és valahogy nem hiszem, hogy az apja majd jó néven veszi, ha tényleg nem akar visszamenni királykodni, hanem csak éli a saját kis életét itt a felszínen. - Oh szóval ennyire érdekellek? Érdekes... ez még valahol nekem is új. A legtöbb pasit viszonylag könnyű lekoptatni. - mosolyogva mérem végig őt, de valahol tetszik ez a fajta ragaszkodás, amit produkál nekem. Ilyen még tényleg nem volt, főleg nem egy sellőtől, mert azt nem tagadom volt már akit magamba bolondítottam annyira, hogy képtelen volt ellenállni és bármit megtett volna azért, hogy vele legyek, de úgy fest, hogy Lancere ez fokozottan érvényes annak ellenére, hogy nem akar ő sem semmi komolyat. Fura egy srác annyi biztos. - A szexre? Tudod már mondtam, hogy nem vagyok könnyű nőcske sem. - mosolyogva indulok el a röpke kis csók után a víz felé. Na igen sokan sok mindent gondolnak és terjesztenek rólam, de még nem feküdtem össze senkivel sem, ennyire azért nem vagyok céda típus. Ha valaki effélét terjeszt rólam az nem érdekel, a pletyka az én asztalom, el tudom intézni, hogy a másikról rosszabb történetek keljenek lábra és hamar visszavonja a dolgot. - Hercegné... ez még az apádtól is függ, mert ki tudja talán ha nem akarsz király lenni kitagad, akkor pedig az se lehetek. - látványosan még le is biggyesztem a számat. Ez azért nem rossz alternetíva. Ha már az apám új nőt hoz a házhoz legalább én is tudok mit kezdeni magammal. Ez egészen jól hangzik így, de persze majd kiderül, hogy mi lesz belőle, mert Lance nem akar király lenni és még nem ismerem az apját, de ha ő király tuti, hogy elég szigorú fajta és nem fogja csak úgy könnyedén hagyni az ellenszegülést. Az azért meglep, ahogy hozzám ér hirtelen felbukkanva előttem, de nem tolom el a kezét, vagy lépek el. Végül is igaza van ennyi jár, miután én egészen komolyan értem hozzá legutóbb. - A víz remek és úgy érzem... le akarsz venni a lábamról, pedig ez az én reszortom szokott lenni. Pironkodva süssem le a tekintetemet zavaromban? - persze nem teszem, bár el tudnám játszani hatásosan. Lehet, hogy még izgalmas is lenne. Hagyni neki, hogy becserkésszen, amivel mintha próbálkozna. Én szoktam effélét játszani másokkal, de van abban is azért izgalom, hogy fordul a kocka és ezúttal mondjuk meghagyom ezt a lehetőséget a másiknak. Miért ne?
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
- Valamit muszáj, én sem akarok egy átlagos, sablon jellem lenni, és ha már bejön valaki, akkor legyen meg a játék izgalma. – Egyértelműsítem, hogy igen, ő az aki tetszik, bár én nem használok ki senkit, viszont nem is adom meg a lehetőségét, hogy valaki teljes mértékben irányítson. Hiába lázadok oly annyira a királyi dolgok ellen, a véremet nem tudom megtagadni, nem kezelhetnek le. Én úgy látom, hogy annak ellenére, hogy Justice egy kicsit gonoszkodó jellem, valahol megvan ennek az oka, lehet, hogy a pocsék családi háttér alakította így. Igen, egyre jobban azt veszem észre, hogy a család nagyon meghatározó lehet. A hollóhátas lány rossz tapasztalatokat szerez otthon, ezért a saját életét, és másokat már kontrollálni akar. Érthető. És mindazonáltal izgalmas jellem, nem csak belecsücsül a társadalmi szerepébe, nem pironkodik. Még jól húzza meg a határt a ribancos viselkedés előtt, mert bár kezdeményező, azért mindent biztosan nem engedne, és nem is megy bele csak úgy mindenbe. Megmarad ügyes játékosnak, aki saját maga dönti el hogy mi az ami még belefér. Élvezkedve simogatott, nézte a hatást, még a saját kebleit is felajánlotta cserébe. Szókimondóan tesz a helyemre, hogy aztán csendben tűrje, ha én is megteszem ezt vele. Tényleg izgalmas, és egyenértékű partnerek vagyunk. - Érdekelsz, nagyon is. Na nem a nyálas-csöpögős szerelem szintjén, de azt hiszem abban te sem hiszel. Viszont.. minden más tekintetben majd megdöglök érted, ami már eddig is kiderült. – Nem, nem csak szexulis értelemben, vonz a bátorsága, és ahogyan gonoszkodva viccelődik, ahogyan szinte máris királynőként jár s kel. A szerelemre nem akarok gondolni, hiszen az egyikünknem sem a sajátja, de kétségkívül tetszik, és ebből még bármi kisülhet. Biztosan bele fogunk még gyalogolni egymás lelkivilágába, de ez benne van a pakliban. - Igen.. és akkor most gondolj bele, hogy mennyire unalmas lehet, hogy ha születésed óta tudod, hogy nem lehet máshogy, mint amit egyébként is kapnál. A felszíni élet már inkább nekem való. Lehet, hogy megkeresem anya családját, a nagyszüleimet, hiszen sosem láttam őket, lehet, hogy érdekelném őket. Ide fogok járni, kiteljesítem a mágikus érzékeimet, mert korai lenne még eldönteni, hogy mit is akarok. – Szívesen megkérdezném, hogy mik az ő tervei, de talán majd máskor, vagy később, hiszen a kedvét már kicsit elvettem, és most vissza kéne hozni. Először talán inkább fürödjünk, és foglalkozzunk egymással, a mélyinterjú majd később jöhet. Végülis nem én akarok lenni a kishal aki a cápával kötekedik. Bár Justice egy nagyon vonzó, dögös cápa, de akkor sem. - Bizonyos keretek között. Csak annyira, hogy ne érezd, hogy valami őrülten féltékeny idióta vagyok, annyira viszont igen, hogy vízbefojtsak bárkit, aki csak rád néz. Megvannak a módszereim. – Nem akartam túlzásba vinni a csókot, inkább csak jelzés mindkettőnk számára, hogy nem csillagászatról beszélgetünk csak, mint Madisonnal. Ami egyébként szintén jó volt, de itt most másról van szó. A szája finom, és miután nem húzódik el, tényleg látom, hogy érdeklem, ez már csak valami főpróba volt. – Ahogy én sem. Akkor mi majd a szexre fogunk alapozni. – Bólintok, hiszen ez valahol vicc is, nem csak azért vagyok vele, hogy ágyba vigyem, főleg, hogy én voltam inkább zavarban, viszont elijeszteni sem érdemes egymást azzal, hogy máris hosszútávra tervezünk. Csak annyit zárnék ki, hogy a kavarást nem tolerálnám másokkal, ha nem én kellek neki, akkor szóljon, aztán annyi. Elindulok befelé, hogy felmelegítsem a vizet, és közben visszamosolygok rá. - Igaz. De hercegné még igen. – Megint viccelődünk, noha esetemben azért konkrét alapja van. Bejön ő is a vízbe, addigra nekem már a hajam is nedves, és várom, hogy milyen lesz a látvány. Ha el akarna menekülni előlem, itt most egyértelműen én vagyok a gyorsabb. Nagyot nyelek, ahogyan megszemlélem, hogyan tapad rá a ruha, hogyan sejlik át az ágaskodó bimbó az anyagon keresztül. Igen, pontosan erre számítottam. Lebukok a víz alá, hogy pár villámgyors tempóval közel kerüljek hozzá, és mellette bukkanok fel. Nem nyálcsorgatva, de határozott mozdulattal érintem meg, amikor már ott vagyok fent a felszínen mellette. Csak kétoldalról finoman, nem pedig a tenyerembe véve, hiszen nem letapizni akarok, éppen csak jelezni, hogy nem felejtettem a múltkori felajánlását. Remélem nem húzza el a kezét. – Igen, nem csak a látvány fantasztikus. Na milyen a víz? – Kérdezem elengedve a keblét, viszont odahajolva az arcát puszilom meg. Azaz ez több annál, amolyan sejtelmes arccsók.
- Áh... trükkökhöz folyamodsz, hogy ne tudjam könnyen, hogy mit is akarsz igaz? Ez tetszik. - hát igen, ez tényleg tetszik. Nem olyan kis egyszerű, naiv lélek, mint amilyennek először tűnt és ez mindenképpen jó hír. Persze szeretek én másokkal játszani, szeretek másokat kihasználni, de nincs értelme egy olyan párharcnak, ahol a másik félnek esélye sincs labdába rúgni. Ha már az elején nyert ügyem van, akkor értelme se sok van annak, hogy próbálkozzam. Persze azt se szeretem, ha valaki alapból elutasít, az se jó. Kell az a bizonyos arany középút, az úgy az igazi, de azt hiszem erre már ő is kezd rájönni. Jó, ha a másikban van érdekesség és izgalom, de nem jó, ha annyi van, amibe már beletörik a bicskám. - Ne is kezelj úgy, de azért add a tudtomra, hogy érdekellek. Tudod úgy maradhat meg az izzás és az érdeklődés részemről is. - de ezzel már lassan tisztában van, ahogyan én is azzal, hogy nagyon is hatással vagyok rá, még a szavaimmal is természetesen, ahogyan szinte mindig és hát pont ez a lényeg. Tetszik, hogy elérem nála, amit akarok, hogy elég pár mozdulat, vagy megjegyzés és ugyanúgy a hatásom alá kerül, mint legutóbb, ha nem is azonnal olyan látványosan, de azért lássuk be, hogy most is látszik rajta, hogy sikerült azért hatással lennem rá nagyon is. Azért ettől függetlenül, vagy pont e miatt kíváncsi is vagyok rá, hogy milyen ember, hogy miért nem akar hatalmat és miért nem akar ő lenni az uralkodó, hiszen az mégis csak elég nagy dolog. - Tehát csak úgy átadnád a testvérednek az uralkodás lehetőségét? Nehezen értelek meg. Rengetegen oda lennének, ha ilyesmi pottyanna az ölükbe. És akkor te mit csinálnál szívesen helyette? Élnéd a felszíni életet? - hiszen ez még nem derült ki. Már, ha persze választhat, mert szerintem azért ez nem lesz ilyen egyszerű. Ha az apja azt akarja, hogy ő legyen az örökös, akkor kétlem, hogy belemenne abba, hogy csak úgy hagyja az egészet, vagy itt a felszínen élje le az életét. Mondjuk ettől még érdekel, hogy vannak-e tervei. Olyan tervező típusnak tűnik, aztán persze ki tudja, hogy így van-e. Azt mondta most csak élné az életét, lehetséges, hogy huzamosabb ideig inkább csak sodródna és kész. - Szóval kisajátítanál? - talán csak egy pillanatra akad el a szavam, hogy egy röpke szinte már puszi csattan az ajkaimon. Nem hagyom, hogy hatással legyen rám, legalábbis nem nagy hatással, azt nem hagyhatom, hiszen én irányítok, mindig én irányítok! - Azt ugye sejted, hogy én nem vagyok a komoly kapcsolatok híve? - remélem, hogy ezzel azért tisztában van, de ennek ellenére még se hagyom faképnél csak úgy, hanem megyek vele a vízbe. Ha annyira akarja akkor megnézheti, hogy milyenek a domborulataim vizes, átázott fürdőruhában. A többit pedig... majd meglátjuk. Egyelőre szimpatikus a jelleme és az is, hogy herceg, a többit pedig majd eldöntöm szépen. - Megfelel... hercegem. De ha nem leszek király... én se lehetek királynő igaz? - elrugaszkodom és lemerülök egy pillanatra, ha már langyos lett a víz, hogy a hajam is vizes legyen. Persze pár méter után felemelkedem, hogy kiemelkedjek a vízből és ha már annyira szerette volna, akkor megkapja a látványt. Azért most még van köztünk távolság bőven, hiszen eleve arrébb úsztam tőle, amikor lemerültem. - Erre számítottál? - sokat mondó mosollyal húzom ki magamat. Igazából a víz nem hűvös, ettől függetlenül nagyon jól látszik minden forma, ez nem csak a hidegtől függ, van akinek egyszerűen ilyen felépítésűek a cickói és kész, mint nekem.
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
- Nem igazán.. Kevesebb is elég, de ha pofákat vágsz, akkor sem biztos, hogy lelépek. Ez így nehéz ügy. Úgy láttam, eléggé forgattad a szemedet, amikor találkoztunk, biztosan kiakasztó volt, hogy valakire nem tudsz hatással lenni. – Most már tényleg nagyon nevetek, hiszen igen, hatással van rám, és igaza van, más nem biztos, hogy ennyire be tudott volna indítani, mint ahogyan az sem, hogy minden sellőre ilyen hatással lett volna ő. Valahogy köztünk durván működött a kémia. Csak segíteni akartam elsőre, nem beudvarolni magamat a bugyijába, de nagyon is tetszett az a vérlázító kezdeményezés, ahogyan játszott a titkommal, és még a lábam közötti résszel is. Úgy, hogy nem tudta, hogy ki vagyok, csak hogy mi. Tetszett, hogy ennyire nyálcsorgat a különlegességemmel, és máris azt tervezgeti, hogy milyen kis szolgát csinál belőlem. Domináns lány a maga nemében, viszont mégis megőrzi a nőiességét azzal, hogy elhallgat, ha leugatom, visszavonul, ha azt érzi, hogy sértettnek érzem magam. Pedig úgy vezette fel, hogy neki semmi sem számít, pedig ez nincs így. Kiváncsi, de tudja, hogy mikor kell mégiscsak tapintatosnak lenni. Kinevet, amikor aranyosnak titulálom, úgy vélem, hogy ez egyfajta pajzs, hogy erős tudjon maradni, úgyhogy nem erőltetem azt, hogy cukinak nevezem, jó ez így, és azt hiszem jól tettem, hogy másodszor is látni akartam. Na nem csak azért, mert nagyon dögös. Társaságnak se utolsó. - Akár ki is mondhatom, hogy a múltkor jól lemaradtam a felajánlásodról, hogy megfoghatlak, de szívesen megnézném azért, hogyan reagálnak a cickóid, ha hideg a víz. Csak nem akartalak egy darab húsnak kezelni, pedig azért.. huh... Nem vagy semmi. – Udvarias akartam lenni, erre ő mégiscsak kihúzza belőlem, mondjam ki, mit akarok tőle. Tudom, hogy nem barátként kezeljük egymást, hanem erőteljesen dúl a testiség emlegetése, nekem valahogy mégis jól esik, ahogyan másról is beszélgetünk, a családomról nekem sincsenek jó emlékeim, viszont nekem nem gond, ha legalább kibeszélhetem magamból, de nála ez nem működik, némi szűkszavú válaszon túl lerázná magáról a témát, amit itt most megértek, talán később lehet jelentősége. - Van egy hugom, aki inkább sellő, mint ember, én meg fordítva. Ő imád a vízben élni, igaz rajta sosem volt akkora teher, mint rajtam, vannak barátai, nagyon központi személyiség. Most, hogy eljöttem, nem hinném, hogy felmerült, hogy királynő lenne majd. Bár ki tudja.. Lehet, hogy örülnék, ha én megmaradnék hercegnek. Az se rossz, sőt.. – Felelem elgondolkozva, és meg is állok a maszírozásban, észre sem veszem, hogy csak simogatom a hátát, de aztán mégiscsak beugrik, így folytatom az ellazító nyomkodást. - Neem, ez a fenti egy nagy kaland, szívesen maradnék itt. És biztosan a szívedhez kapnál, ha azt mondanám, hogy jó lenne köztünk valami komoly, de ha meg azt mondom, hogy csak kaland vagy, akkor pedig megsértődsz. Úgyhogy.. mit mondjak? Tudod mit? Nem izgat, hogy mit akarsz hallani. Azt mondom, amit gondolok. Nagyon vagány csaj vagy, és az a másik egy idióta volt. Nem tudom, hogy mi lesz, de őrülten féltékeny lennék, ha mindenkit tapiznál, mert én sem vagyok ilyen másokkal. Sőt.. – Most egy kicsit talán merészebb leszek, de nem izgat, most kihozza belőle. Előrehajolok, és odacsókolok a szájára. Biztosan hatalmas már a tapasztalata, és nem lepődik meg az ilyesmin, de számomra újdonság kezdeményezni, de most meglépem ezt, történjen bármi. Nem vagyok ügyetlen, de meg akarom ízlelni az ajkát. Csupán egyetlen, na jó, pár rövidebb csók, anélkül, hogy a nyelvemet használnám, de nem tudom tovább türtőztetni magamat. Hagyok lehetőséget, hogy eméssze a dolgot, és felállok, hogy elinduljunk befelé a vízbe. Félmosollyal bólintok, hiszen én sem akarom, hogy kékre fagyjon a szája, és ne legyen élvezetes az úszás. Térdig begázolok, és a vízbe tartom a kezemet, ami lassan kavarogni kezd, és mire ismét beleérinti az ujját, már kellemes langyos, amiben lehet úszni. Szinte már meleg, de azért nem gyógyforrás. - Így jó lesz királynőm? – Kérdezem vigyorogva, és a kezemet nyújtom. Szerintem így is izgató lesz majd, ahogyan rátapad majd a ruha, és hátha hatással lesz a bimbóira az, ha mondjuk szorosan összefonódunk, hmm..
- Tehát, ha le akarlak koptatni, elég, ha pofákat vágok? És én nem csak barát vagyok, bár erre már rájöttem, ahhoz túlságosan heves volt a reakciód. - meg aztán nem teszem hozzá, de nem riasztottam el, pedig általában könnyen el tudom riasztani a stílusommal az embereket, de erre most nem került sor. Épp ezért is vagyok itt, mert valahogy tetszik a stílusa, a hozzáállása és kár lenne tagadni, még az is, hogy sellő. Azért ez elég ritka, én pedig amúgy is válogatós típus vagyok. Egy sellőhöz izgi, ha köze van az embernek és ez nem túl gyakori, még egy ilyen iskolában sem, ahol mint tudjuk elég sok különleges diák van. - Bizonyos dolgaim? Olyan édesen mondod, pedig pasiból vagy, tudom hogy szívesen nézed meg bizonyos... dolgaimat. - az arcomon megjelenő széles mosolyból jól látszik, hogy szívesen és persze szándékosan húzom már megint. Valahogy jól esik, jobban is, mint másokat, de ezt nem fogom az orrára kötni, a végén még elbízná magát. Nem hagyhatom, hogy úgy érezze máris nyeregben van, mert a végén még azt hiszi, hogy ilyen könnyű engem megpuhítani. Én szoktam megpuhítani másokat, kiszedni belőlük a titkaikat, a legbelsőbb vágyaikat, nem pedig fordítva. - És van testvéred? Tudod az apák nehezen viselik, ha a fiaik nem viszik tovább a családi vállalkozást, ha pedig nincs testvéred, akkor trónviszályt is kirobbanthatsz. Kész királydráma! - na jó, persze ilyesmiket én inkább csak könyvekből ismerek. Nincs róla személyes tapasztalatom, hiszen én nem vagyok egy király fia, főleg hogy fiú se vagyok, de azért vannak róla sejtéseim, hogyan mennek ezek a dolgok. Ha nem ő örökli a trónt, akkor valaki más akarja majd megszerezni, ezzel pedig veszélyeztetheti az egész sellő közösséget is akár. Nem tudom, hogy ebbe belegondolt-e egyáltalán. - Oh, szóval csak kalandozol. Én is egy kaland vagyok? Különlegesebb, mint a kis sellők és ez érdekes számodra? - ezen azért nem sértődöm meg. Mások biztosan zokon vennék. Nem mondom, hogy az itteni lányok mind a házasságra mennek rá, de általában kétféle van belőlük. Az egyik lazább, viszont e miatt neki nem tetszenének, a másik fajta viszont nem szereti a lazáskodást és a majd meglátjuk mi lesz típusú szórakozást, mert túlságosan komolyan veszik magukat. Meg aztán nehéz olyat találni, akivel hasonlóan kezeled az életet és ezek a komoly lányok gyakran futnak bele olyan pasasokba, akik aztán lepasszolják őket és jön a nagy sírás, meg a rívás. Kellemetlen helyzet. - Na látod, nem tehetek róla, nem tudhattam, hogy ilyen hatással leszek rád igaz? Nem ismerem ennyire a sellők felépítését. - mosolyogva vonom meg a vállamat, bár azért azt mindketten tudjuk, hogy egyébként utána tovább folytattam, amikor már nem az uszonya volt ott, hanem ténylegesen az érzékeny rész. Persze akkor nem simogattam, de akkor is ott maradt a kezem, csak hogy zavarba hozzam. Ez már persze szándékos volt és ez másokra is nagy hatással lett volna valószínűleg. Jó nem mindenkire, aki olyan, az képes és még ellöki a kezemet... na az ilyenektől isten ments! A családomról viszont nem akarok beszélgetni, erre hamar rájöhetett már. Nem vagyok egy lelkizős típus, az ilyesmi nem az én asztalom. - Na azért. A család kérdés nem épp a kedvencem, ere most már rájöttél. - azért kap még egy szúrós pillantást, de végül megyek vele fürdeni. Nem vagyok rá annyira mérges, hogy ez ne változhasson pár perc múlva. Jól is szórakozhatunk, csak ne erőltesse a kellemetlen témát, ez a lényeg. Ledobom hát a nadrágot is és marad a fürdőruha. Persze először csak az ujjamat érintem a vízhez és már akkor érezni, hogy hűvös. Libabőrös leszek tőle azonnal. - Na jó... tudsz rajta melegíteni? - mert így tuti nem megyek bele, bármennyire is szeretné látni a hideg hatását a testemre és a bőrömre tapadt fürdőruhát... ez kizárt ebben a formában.
♫ Not broken yet ♫ ϟ Ruci ϟ Randi, nem randi, ez itt a kérdés.
- Tetszel, ami nálam nagy szó, nagyon tudom unni a lányokat, a legkisebb pofavágástól is herótom van, elvesztettem már a türelmemet. Van itt fent egy barátom, aki lány, de ő csak barát, te viszont... nem. – Mosolygok rá, nála nagyon nem a barátkozás volt a lényeg, de azért ha hollóhátas, leszűrheti, hogy egyedül neki mondtam el a titkomat, ami komoly bizalomra utal, ami valami barátkozás alapot is sejtet. Nyilván benne volt, hogy szimpatikusnak találtam elsőre, és hát az sem volt mindegy, hogy láttam rajta valami szomorúságot, amin segíteni akartam. Nem teszem hozzá, hogy az egy igazi fatökű, akinek ő nem tetszik, hiszen nagyon szép, csinos lány, ráadásul még cicázik is az emberrel. Nem tudom, hogy ki lehetett az a vérfarkas, aki úgy kihozta a sodrából, de biztosan valami sérült elme, hiszen én azért felzaklattam magamat miatta rendesen. - Ezt nem is döntöttem el, mert egyrészt azt akarom, hogy begyere a vízbe, és ne fázz, másrészt ha te ilyen hatással voltál rám, kiváncsi vagyok, hogy milyen az, amikor neked látszanak bizonyos... dolgaid. – Ha már ő ilyen nyíltan fogalmaz, kár lenne célozgatnom, inkább kimondom én is, hogy milyen gondolatok merültek fel bennem. Főleg, hogy ő magas labdákat ad, harapdálja a száját, akkor ki akarja élezni, hogy úgymond a hatalmában vagyok. Ám csak egy bizonyos szintig tűröm, hogy mindent meg akar mondani, valahol mégiscsak én vagyok a férfi, és nem fogom hagyni, hogy a farkamnál fogva vezessen. Még akkor is, ha azt szó szerint istenien csinálja. - Azt még nem is tudja, hogy nem biztos, hogy visszamegyek. Ő azt hiszi, hogy nekem ez valami fellángolás, de jobb szeretek itt lenni, ahol fogjuk rá, hogy önmagam lehetek, és nem egyedül kuksolok valami óriás kagyló héjában. Az nem nekem való, az uralkodás meg.. nem hiányzik. – A pimasz kis vigyorgásából azért elbizonytalanodok, Justice valami kiscsaj lenne, akinek csak a szája nagy, játszadozik, de nincsen tapasztalata, vagy komoly lepedőbajnok, de a kedvemért eljátsza a butácska csitrit, aki hagyja magát helyretenni. Miközben maszírozom, tovább folytatódik az adok-kapok, meglepően fontos témában. - Nem keresem a nagy Ő-t. Fiatal vagyok ahhoz, hogy ennyire érzelgős legyek. Pont ez a gond, hogy mindenki tőlem várja a felelősséget, és ez nyomaszt. Én még élni akarok.. Na nem mondom, igazán jó lenne nem egyedül lenni, és nem valami érdeket hajhászó csajjal kavarni, de hogy levinnék valamit királynőnek... Ez most nem foglalkoztat. Ha kellek valakinek, akkor lehet, hogy jönne velem, de ha nem, akkor nekem az se gond, ha itt maradok fent. – Nem gondoltam, hogy olyan témák felmerülnek részéről mint a nagy Ő, hiszen Justice elég célratörő lánynak bizonyult az első alkalommal és most sem fogja vissza magát. Sikerül is ismét pirulásra késztetnie, és már meg se kell lepődnie, hogy emberi állapotomban is jelentősen fel tudott izgatni. Főleg ha még meg is kér, hogy maszírozzam meg a meztelen bőrét. - Erre egyszerű a magyarázat. Az uszony ilyenkor olyan, mintha nem a combom lenne, hanem egy egybefüggő.. érzékeny rész.. Ráadásul már régen nem engedtem, hogy bárki hozzám nyúljon, talán a kiéhezettség is az oka.. Na de mit magyarázom, úgyis tudod, hogy milyen a hatásod. Másra tényleg nem biztos, hogy ennyire komoly lett volna, hogy ott hozzáérsz.. Mármint a combjánál. – Ezzel én is egyetértek. Erőteljes, de nem fájdalmas mozdulatokkal nyomogatoma vállát, és a hátát, hogy el tudjon lazulni tőle, de mivel úgy tűnik a családról nem akar beszélni... – Oké... A fürdésnek is örülök, sőt. Nem akartalak hülye helyzetbe hozni, hanyagoljuk akkor ezt. – A haragos tekintetből azért értek, így felpattanok, és felhúzom őt is, majd nem eleresztve a kezét, belegázolok a vízbe, ami számomra nem hideg, én így szeretem, de kérdőn nézek rá, hogy felmelegítsem-e... vagy majd sokat mozog, addig pedig elérjük a kívánt hatást. Nem leszek annyira szemétláda, hogy direkt lefröcsköljem, mert annyira még nincsen jó idő, a végén még egy életre megutál. Ha már fürdeni hívom, elég akkor játszanunk, ha már megszokta a vizet. Azért nehéz levennem a pillantásomat a hosszú combjáról, nem semmi egy lány. Igen, az a farkas tényleg valami nyomorult alak lehetett...
//