2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben."
Főkarakter: Titkos karakter Teljes név: Neville Longbottom Születési hely és dátum: 1980 július 30, Nagy-Britannia Csoport: Griffendél Patrónus: Medve Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedéves Képesség: - Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: Gyógynövénytan - Kiemelkedő tehetség, Legendás lények gondozása - Tehetségtelen, Repüléstan - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Neville egyszerű lélek, kevés dologhoz ragaszkodik, az elvei sem sarkalatosak. De amikhez igen, az meghatározza az egész életét. Mindenki úgy ismerte meg, mint a suli egyik legszerencsétlenebb diákja. Ügyetlen, mondhatni kétbalkezes, feledékeny, kissé butácska, csúnyácska, pufók fiú. Mégis mit keres egy ilyen nyuszi az oroszlánok között? Sokan azzal csúfolták, hogy nem is a Griffendélbe való, de még csak a Roxfortba sem. Amibe belefogott, rosszul sült el. A varangyát is állandóan elhagyta, de ez a nefeleddgömbjével is megesett már. Önmagában megtestesítette a rakás szerencsétlen fogalmát. Az első éve vége felé mégis olyat tett, amire senki nem számított: beszállt egy verekedésbe Crackkal és Monstroval szemben, később pedig határozottan szembeszállt háztársaival, akiket akkor már ő a barátainak tekintett, még ha fordítva nem is volt így, mert nem helyeselte azt, amire készülnek. A fiú alapvetően barátságos, igényli a társaságot, még akkor is, ha sokan kiközösítik, megvetik, mert kis pipogya volt. Igyekszik levetkőzni korábbi előnytelen tulajdonságait és ezért rengeteget tesz. Sokat gyakorol, készül, hogy meglegyen a rutinja és ne maradjon le a többiek mögött. Nem a legerősebb varázsló, nem is lesz ez tény, de megcáfolhatatlanul bátor és a helyén van a szíve. A Griffendélben jogosan van a helye. Nem az a társaság középpontja típus, mégis mindenhol ott van egy kicsit, csak a háttérben. Legjobb barátai közé sorolja Lunát, Harryt, Hermionét, Ginnyt és Ront is. Azok, akiket a barátainak tart mindennél fontosabbak számára. Bízik benne, hogy ő is joggal van közöttük. Ha valaki bántja, szidalmazza őket, annak nem kegyelmez. Az első igazi megmozdulásai is értük voltak. Jelentős szerepet játszanak abban, hogy Neville igazán a lábára álljon. Ha kellene, akár az életét is feláldozná értük. Ebből kifolyólag önzetlen. Ki nem állhatja, ha édesanyjáról, vagy édesapjáról rossz szót szólnak a közelében. Ilyenkor háttérbe szorul minden gyengesége, és előtör belőle a vad. Igen, mintha kicserélnék, nehéz visszafogni, csak azok képesek rá, akik közel állnak a szívéhez. Vannak dolgok, amikről nem szívesen beszél, de a hozzá legközelebb álló barátai tudnak. Ilyen az, hogy ő sokáig kviblinek tartotta magát. Rettegett attól, hogy az lesz, főleg mert a nagyanyja és a többi rokona is ezzel piszkálta. Nagybátyja, Algie bácsi kilógatta őt a lakásuk ablakán, kockáztatva ezzel az életét. De pont ebben a krízishelyzetben mutatkozott meg igazán, hogy ő is rendelkezik varázserővel. Ugyanakkor a barátai azt is tudják, hogy egy személy jelenlétében képes lenne elveszíteni teljesen józan ítélőképességét. Olyannyira gyűlöli, hogy biztosan megpróbálná megölni, ha találkozna vele, ő pedig Bellatrix Lestrange. Noha sokat tesz azért, hogy erőt kovácsoljon a kitartásával, egy valamitől képtelen megszabadulni, még mindig feledékeny egy kissé. És még mindig nehezen mer nyitni mások felé, ha nem mutatja elsőre, akkor is így van. Nem szereti és néha még nehezen kezeli, ha csúfolják vagy bántják. Igyekszik felülkerekedni a mumusain, noha egy még mindig biztosan Pitonként jelenne meg.
Megjelenés
Első ránézésre kissé hórihorgas, de magas fiatalnak tűnik, aki ha elkényelmesedik, bizony húzhatja be a hasát. Szeme színe barna, ahogy a haja is, nagyjából 183 centi magas és nyúlánk alkata van. Azonban a külső nem a valóságot szemlélteti, Neville fizikuma többet bír, mint ahogy gondolnák. Masszív, magas tűrésküszöbbel rendelkezik, ha kell, jól bírja a gyűrődést és több erő lakozik benne. Alkalomadtán a verekedésekből sem húzta ki magát, Draco és önjelölt testőrei legnagyobb meglepetésére. Keresgéli a saját ízlését, eddig minduntalan nagyanyja ráerőltetett göncökben jelent meg, úgy hordta a haját, de amióta kezd egészen saját lábára állni, már látni változásokat. Persze nem esett át azon a bizonyos lovon és vélhetőleg nem is fog. Megjelenése viszonylag visszafogott, mint amilyen félénk ő maga is. A múltban történtek ellenére képes mosolyogni, az élet apró örömeit értékelni. Az ereje igazán ebben rejlik, ami a személyiségét sem teszi visszataszítóvá. Nagy ritkán rátör a magány, olyankor gondterheltségét sem tudja elrejteni.
Életed fontosabb állomásai
Vajon lesz normális ember abból, akinek az élete nagy része nem áll másból, mint bántásokból, önbizalom rombolásból és tragédiákból? Tudsz úgy tükörbe nézni nap mint nap, hogy tudod, a szüleid sosem lesznek a szerető szüleid? Hogy nap mint nap csak elzárva látni őket a Mungóban ahová kényszerűen kerültek? Nem hibáztatnád magad, ha az a bizonyos jóslat váltotta ki a borzalmat, amely szólhatott volna rólad? Neville sokat gondolkozik azon, hogy vajon hogy alakult volna, ha Voldemort őt választja ellenfeléül Harry helyett. "A másik kiválasztott." Lehetett volna így is, de az ő szüleinek más sors jutott, mint a halál és az anyai szeretet védelme. Voldemort választott, semmissé vált, de az ő élete cseppet sem lett könnyebb. A szüleit senki nem hozza ki a Mungóból, sohasem fogja azt hallani senkitől, hogy "szeretlek kisfiam". Nem választhatod meg a családod, akkor sem, ha nem sok jó származik belőle. A csecsemő az apai nagyszülőkhöz került, ahol szigorú nevelést kapott. Abban a tudatban kellett felnőnie, hogy a szülei elméje nem ép és csak egy házsártos nagyanyára számíthat. Elit körökben követelmény az etikett, annak betartása, a nagyszerű viselkedés és a felmenők. Na és persze a varázserő. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Teljesen zizzent bagázsnak tűntek, Algie bácsi gyakran tette próbára a fiút, hátha megmutatkoznak a képességei. Keresztbe tett neki, ahol csak tudott, hátha kivédi. De csupán nyolc évesen mutatkoztak meg a képességei. A nagybátyja kilógatta az ablakon, majd mikor édességgel kínálták, elengedte a fiút. Neville szerencsére nem sérült meg, elpattogott az udvaron, majd kiterült. A rokonok nem tudták eldönteni, örömükben sírjanak-e vagy nevessenek. Soha többet nem került elő az a kifejezés, hogy kvibli, Neville személyiségében azonban mély nyomot hagyott. Csoda hát, ha ilyen rokonok mellett - akik csak akkor büszkék rá, ha valami nagyszerűt tesz - nem volt sem önbizalma és nem is figyelt magára? Kétbalkezes, kétballábas, feledékeny és ügyetlen dundi fiú lett belőle a roxfortos évekre. A nagybátyjától kapott békát, Trevort is állandóan elhagyta - később mindkettejüknek nagy megkönnyebbülés volt, hogy az állat végül a roxforti tó környékén lelte szabadságát -. Dadogós kisfiú volt mindig is, akitől ha megkérdezték, "te ki vagy?" úgy felelt, hogy "senki". Mindig mindenkinek elege volt belőle, sokan bántották, de akadtak olyanok, akik segítettek neki. Hermione vette elsőnek pátyolgatása alá, amikor a békát keresték a vonaton első alkalommal. Sok ilyen apró pillanat tette boldoggá az iskolai életét, még ha több rossz jutott ki neki, mint jó. A sok kellemetlenség ami az ügyetlenségéből fakadt, a sok gyakorlás, hogy ne legyen rossz tanuló és ne okozzon csalódást a rokonainak. A sok apróság adott erőt neki és a határtalan bátorsága, amely csak olykor pislákolva mutatkozott meg. Úgy is érezte, hogy igazán semmire sem hivatott, sohasem lesz életcélja és semmiből sem lesz kiemelkedő. Éli a szánalmasan együgyű emberek életét. A rokoni befolyás és az olykor pozitív visszajelzés meghozta a hatását. Nem nagyanyja utasítására választott tantárgyat, hanem McGalagony bátorítására olyat, amit igazán szeretne. Hasznos akart lenni, legalább azoknak, akik a figyelmükre méltatták. Segítőkészsége utat tört magának, még akkor is, ha nagy akaraterő kellett ahhoz, hogy valakit megszólítson. Sok tárgyból való tehetségtelensége sokszor szomorította el. De amikor a varangydudvával segített Harrynek, rájött, hogy ő ezt akarja egész életében csinálni. Különleges növényekkel foglalkozni, segíteni, ismeretekre szert tenni. A fiú akkor jött csak rá, hogy igazán nem tehetségtelen belőle, hacsak nem ront el valamit sutaságával. De egy kis akaraterővel, egy kis önbizalom növeléssel minden megoldható. Ha kellett, ő ott volt, ha kell, most is ott van. Úgy érzi, hogy a vizsgái is egészen elfogadhatóak lettek és már azt is tudja, mit szeretne tenni, kezdeni az életével. Tanári pályát szeretne, még ha sokan ezzel szemberöhögik. "Ki kell ám állni a gyerekek elé és beszélni. Majd mondani fogod, hogy é..é..ééés.. aa..aakk..aakkor..." Hallatszik a gúnyolódó megjegyzés. "Hallgass!" - hangzik a gyors válasz rá. Igen, ő Neville jelenleg. Még mindig kicsit szétszórt, még mindig egy picit ügyetlen, de amit tud, azt nagyon jól tudja és már nagyon jó úton halad afelé, hogy megvalósítsa azt, amit szeretne. Mindenközben pedig ahányszor teheti meglátogatja a szüleit. Már képes szembenézni a múltjával, mindazzal, ami velük történt. Nem tagadja, nem titkolja, de okolni még okolja magát miattuk. De minden egyes alkalommal friss virág illatozik a szobában elhelyezett vázában, ahányszor ott jár.
Cheon Seung-ah
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Neville Longbottom 2016-03-22, 18:59
Elfogadva!
Azt hiszem, sokan várták már ezt a karaktert (mert minél több canon van, annál jobb ), és örülök, hogy egy olyan kezébe került, aki ilyen szépen fogalmazta meg az életét. Látszik, hogy nem csak átfogalmaztál egy cikket róla, hanem belevitted a saját stílusodat, és egy kicsit a saját ízlésed szerint alakítottad, ami kell is bele, de mégsem érzem soknak. A jellem már egymaga olyan hosszú, mint máshol egy előtörténet, ezért is kapsz egy jó pontot, és hát a kidolgozás is remekül sikerült. Általában azt gondolja az ember, hogy könnyű egy canon karakterrel bánni, mert mindeni tudja, hogy milyenek, de amikor a játékra kerül a sor, nem biztos, hogy tényleg annyira egyszerű hűen hozni a jellemet. Az eddigiek alapján nem aggódom emiatt, úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót, a foglalózás is megvolt, mehet a játék, a barátaid már várnak!