2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
*Katherina, az én imádott húgom és nem sokára hivatalosan is a gyámlányom, a családom tagja természetesen mindent jól csinált. Hogy volt-e valami kis baki a kivitelezés közben, arról nem tudok, a lényeg jól sikerült. Megkaptam Missy egyik ruháját és elvittem Roxmortsba a szabóhoz ahol méretet vettek róla, majd közös munkával vissza is csempésztük a helyére. Kétszer varázsoltam el Katherinát és még most is, ahogy Missyre várok az általam gondolt, képzelt és megalkotott bálteremben, elmosolyodom attól a látványtól milyen arcot vágott mikor már láttam újra. Hihetetlenül élvezte az egészet, azt hiszem élete egyik legnagyobb kalandja volt, hogy észrevétlenül surranhat be a klubhelyiségbe és csenhet el egy ruhát, majd mehet vissza ugyanúgy, hogy nem látja őt senki. A ruha elkészült és egy dobozba csomagolva küldtem el Missynek természetesen azt is Katherinával, és egy levelet is mellékeltem hozzá. *
„Drága Missy-m! Én várni rád ott ahova Katherina vezet, te venni fel ajándék ruha és jönni hozzám meglepetés. Darius”
*A ruha csodálatos lett, Missynek minden bizonnyal tetszeni fog és neki jól áll a piros szín. Katherina is elámulhat rajta, bár a lényeget csak egy mágikus képről láthatja majd, de talán nem lesz csalódott miatta. Minden készen állt, a szükség szobájába megálmodott bálterem csak a kettőnké, és ezt meg tudtam mutatni Katherinának is mikor elkészült, sőt még egy keringőt is lejtettem vele, hogy átérezhesse mi vár Missyre. A húgom igazi kis hercegnő, imádni való. Izgatottan vártam, hogy megjelenjenek, ott ácsorogtam a terem közepén, melynek egyik sarkába egy kényelmes vacsorázó helyet alakítottam ki, a bejárattal szemben pedig ívelt lépcső vezetett fel egy folyosóra, ahonnan csupán egyetlen szoba nyílt. Remélem odáig is eljutunk majd, ám a lényeg lent zajlik. Több meglepetéssel is készültem és most legalább hasznát vehettem a tanulmányaimnak is, a terem nem egyszerű bálterem volt, hanem mágikus, azon felül, hogy a szükség szobájában lett kialakítva. Mindezt azonban Missy részletekben látja majd és Katherinának sem mutathattam meg, hiszen bonyolult varázslatról van szó és elég volt egyszer létrehozni. vagyis kétszer….mert ki kellett próbálnom, hogy működik-e. Az öltönyöm bal belső zsebében ott lapult a gyűrű, arra várva, hogy Missy ujjára húzzam, többször is megtapogattam míg várakoztam rájuk.*
Még mindig örömködök ettől az egész mai estétől, nem tudok betelni az ajándékommal, ami most inkább fogalmi értéket képvisel, azt hiszem nagyon jó lóra tettem vele. Hát gyorsan meg kell fognom, mielőtt kiderül, hogy mennyire értékes pasi, és a roxforti lánybanda rácsap. Most már az enyém, még ha bizonyos mértékig félek is attól, hogy ennyire ráakaszkodok, és túl korai ez az egész. Nem láttunk még semmit a nagyvilágból, de ha ezt szóvá teszem, a végén még lehet, hogy kiábrándul belőlem. Inkább az ő kezébe helyezem az irányítást, viszont muszáj valahogy viszonoznom mindazt, amit tesz értem, még ha csak egy vacsorával is, noha a főzőtudományom nem a leghíresebb. Talán pont a magamfajta pocsék szakácsok miatt rossz a híre az ispotály menzájának.. Azért Darius kedvéért muszáj lesz valahogyan összekapnom magamat. Minden boszorkányságomra szükségem lesz. - Tarator... oké. Utánanézek. – Aztán elkerekedik a szemem, amikor kiderül, hogy csak viccelt, és valami nagyon bonyolult fogásról lenne szó. Óóó... Pedig biztosan megpróbálkoztam volna vele. Na majd egyszer! – Sok hús.. az menni fog, igyekszem! – Legalább valami komoly alapanyag, amit valahogy pasisan kell fűszerezni. Lehet, hogy megkérdezem Kathrine-t, hogy a párom szereti-e a csípőset, abban lehet, hogy megforgatnám. Meg a köret sem mindegy. Lehet, hogy a kislány lesz a kuktám, ketten mégiscsak jobban boldogulunk, végülis a szándék a fontos. Előre bocsájtom, nem lesz tökéletes, de ha közben Dariusért teszek, hátha értékeli. Már a vigyorából azt látom, hogy nagyon jól esik neki már csak a gesztus is. Lecsüccsenek mellé a kanapéra, a ruhámat kisimítom, és picit feljebb emelem a lábamat, hogy ne húzódjon az anyag, és hallgatom a srác sorolását, meg is korran a gyomrom. - Húúú... ez nagyon jól hangzik. A hideg hús nem az én világom, de a többi nagyon jó. Csak... nem akarom túlenni magamat. Szeretem a halakat, a tengeri mütyűröket. Szedném nekem szívem polipkát, meg tintahalat? Ezekkel kezdek. Jöhet hozzá... sültkrupli! Te mit eszel? – Meresztem hatalmas barna szemeimet úgy mindenre, majd vissza Dariusra, tényleg kitett magáért. Jó lenne, ha tényleg nem rontanám el a gyomromat, nem kéne megint tönkretenni az estéjét. - Na és.. te mindig ilyen romantikus voltál? Vagy csak velem? – kérdezek rá incselkedve, még kicsit könyékkel oda is szúrok egy aprót, de csak viccből, nem kell ám komolyan venni, csak beszélgetést kezdeményezek.
*Egy kicsit necces volt a ruhát így megtervezni, féltem attól, hogy ijedtében kiugrik a karjaimból, de Missyt nem kell félteni, stramm csaj, abból az édes kis pofiból ki sem nézni, de pont ezért szeretem. Többek között. Felsorolni sem tudnám mindazt ami vonzó benne, de szerencsére eddig nem is kérte, kissé zavarba jönnék, mert angol nyelven nem igazán úgy hallatszana az udvarlás mintha az anyanyelvemen regélném el ékesszólón. Fülig ér hát a szám amikor Missyn látom mennyire örül és meglepődött, fel tudnám falni a csókjaimmal de nem teszem még meg mikor köszönetképp én kapok tőle, nem rohanunk, szóval van időnk bőven arra, hogy a mai este minden pillanatát ráérősen kiélvezzük. A szavaira csak a fejemet rázom, hiszen nem kérek semmit sem tőle, a mai este csak az övé, csak róla szól, nem vártam ajándékot, épp ezért is tartottam az utolsó percig titokban a tervemet. Ám a vacsoraajánlatra nem tudok nemet mondani és vigyorogva csalom be az erdőbe. Boszorkány legyen a talpán ha a kedvencemet megfőzi. * -Nekem kedvenc? Missycica ügyesnek kell lenni ha azt akarna főzni. Tarator. Nemzeti leves. Da. *Persze nem szándékozom ezt kérni tőle, bőven van olyan étel amit még szeretek és nem különleges. *-Én viccelni. Nem kelleni Missynek nehéz étel főzni, jó lesz sok hús. Birka finom. *Már-már természetellenesen oldalra szélesedik a szám, nem tagadom, imádom a húst, és kíváncsi vagyok arra, Missy hogy csinál hétköznapi dolgokat. Igazság szerint már nagyon szeretnék vele együtt élni, hogy azt az oldalát is megismerjem, mert addig nem mondhatom el, hogy ismerem mint a tenyeremet amíg nem mellette ébredek fel reggel és nem együtt fogyasztjuk el a reggelit, ebédet, vacsorát, amíg nem osztozunk a fürdőszobán. Azonban most inkább Missy estéjénél maradjunk, azt hiszem jobban izgulok mint ő amikor átnyújtom az első ajándékomat és várom, hogy kinyissa a dobozt. A reakciója újra és újra megmosolyogtat, olyan édes ahogy örülni tud, olyan mintha bármelyik pillanatban kiugrana a bőréből. A köszönő csókot egy kicsit elnyújtom, élvezem, elmerülök benne, majd elválva édes ajkaitól a kis sarkunkhoz vezetem. A kanapé majdnem olyan mintha csupán hatalmas, vastag párnák lennének a földre dobva, igen alacsony, de még sem kell a földön kuporogni és Missy is kényelmesen el tud helyezkedni a ruha hosszának ellenére. Az asztalon néhány hidegtál látható előételként, sajttál, tenger gyümölcsei, gyümölcsök és friss zöldségekből saláták. Azok melyek le vannak takarva sokféle húst tartalmaznak.* -Van sült hús, hideg és meleg. Én nem tudni név, de lenni finom. És lenni itt gyümölcs, sok sajt, öööö….ezt nem tudni hogy mondani angol. Ez lenni…*Mutatok rá egy tálra melyen angol puding van, és van ami számomra furán néz ki. Angol sertéslepény, de, hogy angolul mi a neve arról fogalmam sincs. Igyekeztem mindenfélét összeválogatni, hogy legyen egy kis angol, egy kis nemzetközi, egy kis különleges. *-Ez Fish and chips. Da. Lenni furcsa, hogy összeborít, egyszerre meg vissza. Azt mondani finom. Hal az lenni finom. *Csak ne lenne összekeverve a krumplival. *
Darius úgy próbál meg cukin figyelmes lenni, mintha kicsit is az ő hibája lenne, hogy karácsonykor olyan nagyon rosszul voltam. Holott erről szó sincsen, az az ételmérgezés úgy hallottam másokat is legyűrt az ispotályban, rossz volt az időzítés, hogy pont karácsonyra. Biztosan pletykálkodtak a hátam mögött, hogy biztosan terhes vagyok, szerencsére Dariusban nem merült fel, hogy titkolóznék. Ami azt illeti, eszembe se jutott, hogy ezen agyaljak, még ha amúgy sokat is agyalok a jövőn, ez valahogy sosem volt terítéken. Még mindig nehéz elképzelnem magamat egy felnőtt kapcsolatban, pedig Darius már egyértelműen mutatja, hogy komolyan gondolja velem, és hosszútávra, hiszen már a családját is ismerem. Izgatottan hagyom magam megcsókolni, miután kiujjongtam magamat, és megperdülök a csodaszép ruhában, még azután is egyszer, hogy már megcsodáltam a felobbanó lángokat. A bíborszín maradandó lángok igazán illenek az arcom pírjéhez, teljesen el vagyok alélva attól, hogy mennyire kitett most magáért. - Ha tudtam volna, hogy valami pótkarácsonyt szervezel nekem drágám, én is kiagyaltam volna valami frappáns ajándékkal, de... mit szólnál, ha a közeljövőben főznék neked valami finomat? Mi a kedvenced? – Engem nem zavar, hogy ennyire romantikus, mellette úgy tűnik, hogy én is azzá válok. Fel sem merül köztünk a griff-mardi ellentét, de ha úgy is lenne, izgalmas dolognak tartom, hogy pont mi találunk egymásra. Így kettecskén. Jó ötlet volt Lavenderre hallgatni, hogy lépjek túl Roydenen és járjak nyitott szemmel, hátha felfigyelek valakire akinek én jelenthetem a boldogságot. És talán Darius pont azért jött Angliába, hogy rám találjon. Ez igazán szívderítő gondolat, nem csoda, hogy porcelánfehér bőröm most a ruhám színében játszik. Meglepetten kuncogok, ahogyan oldja a hajamat, valahogy erről az jut eszembe, hogy talán este még a ruhámból is ki fog csomagolni. - Lássuk akkor azt a vacsorát, és ajándék...? Ezen kívül? Ómamám! – Szökken ki a meglepődés szava az ajkaim közül, ahogyan átveszem a dobozkát, és elképedt pofival kezdem nyitogatni. Mágiával megbűvölt virág. A szavam is elakad tőle. – Ez... gyönyörű... köszönöm! – Karolom át a nyakát, és csókolom meg az ajkát. A doboz még a kezemben, tehát azt nem szorítom kettőnk közé. Nem kéne ezen az estén többször elsírnom magam, mert még gyengének, túl érzelgősnek tart. A vízálló smink ellenére is. Ezek után már tényleg meglepődnék, ha lenne még tovább. – És mi lesz a vacsi? A múltkori után most kifejezetten farkaséhes vagyok. Vagy oroszlán?
*A mai estére mindent megterveztem, Missy boldogsága a fontos, hogy azokat a dolgokat melyeken keresztülment az utóbbi időben, elfelejtse. Tudom mennyire bántja, hogy a saját családja elfordult tőle, ráadásul olyasmi miatt aminek nem kell, hogy fontosnak legyen. Az, hogy milyen szakirányba fordul az egyetemi évei kezdetén attól függ, hogy mihez van tehetsége, kedve, mi az amit szívből tud végezni és nem a családi érdekektől kellene motiválódnia. Az én családom ebből a szempontból egészen más, nálunk nem számít a tiszta varázslóvér, nem számít az, hogy felnőttként mihez kezd magával a családtag, csak az, hogy jól érezze magát, hogy abban amit csinál sikeres legyen. Ezáltal viszi tovább a család hírnevét, ezáltal lesz értékes függetlenül attól, hogy a léte már önmagában is az. Nálunk mindig mindent megbeszélnek a családtagok egymással, én is minden tervemet elmondtam nekik, igaz csak levélben de a válasz gyorsan megérkezett és mindenki rábólintott. Mellettem állnak a húgom gyámságának kérelmében és Missyvel való kapcsolatom szorosabbra fűzésében is, ez az igazi támogatás, ezt tanították nekem és e szerint viszonyulok én is Missyhez. Családtagnak tekintem házasság nélkül is, támogatom amiben tudom és amiben hagyja anélkül, hogy megfosztanám az önbecsüléstől. Nem vagyunk szentek, sok álnokságra vagyunk képesek, de csak a család érdekében, makacsul és erővel törünk előre ha másként nem megy, de a család mindenek felett fontosabb. A mai este csupán jutalom, ajándék azért mert a karácsonyi bál rosszul sült el, egy kis figyelmesség Missy felé, noha van azért komolyabb tervem is és kétlem, hogy ezzel nincs tisztában. A nők megérzik az ilyesmit, csak azért fohászkodom, hogy kibírja a végéig. Azért a terveimnek van némi buktatója, az első mindjárt akkor jön el amikor eltolom magamtól Missyt, hogy megforgassam. Lássuk be, a bűbáj amivel átitattam a ruhát tőlem elvártan látványos, ám meg is ijesztheti, ezért feszülten figyelem, hogy a legapróbb jelre közbeléphessek, ám félelmeim feleslegesek mert a csodaszép lány elámul, ujjong és boldog. Bárcsak minden ma esti tervem így sikerülne. Megcsókolom a kezét és magamhoz húzom mikor a lángok lassan elhalványulnak, ám mikor végleg eltűnnek azt nem nyomtalanul teszik, a ruha alján felfelé láng alakban ott maradnak bíborszínben, így a ruhaköltemény kissé sötétebb tónust kap, fenségesebb, nemesibb. Megszólalni azonban csak édes és viszonzott csókja után tudok, egyik kezemet a derekán nyugtatom míg a másikkal elengedem az ő kezét és az arcára simítom a magamét.* -Nem szándékos, te nem tenni róla szándékosan. Missynek nem kell hála…hálálni, da? Csak élvezni az este és boldognak lenni. *Talán túl romantikus vagyok, de ma megengedett, vele az. Megismeri majd a másik oldalamat is, azt amiért szinte felnőttként a Mardekárosokhoz kerültem, az a csipetnyi gonosz ami ott lappang a lelkemben. Beletúrok a tincsei közé és a hajtűket keresem s mikor megvannak, sorra húzom ki őket óvatosan, hogy a haja lágy hullámokban omoljon a vállaira.* -Szép hölgy. Jönni kicsi vacsora és lenni kicsi ajándék. *Szorosan magam mellett tartva vezetem az étkezősarokhoz, hogy néhány pillanatra elengedve őt az egyik párna alól előhúzzam az első dobozkát. Nagyobb mint egy gyűrűs doboz, talán nem is számít emiatt még a gyűrűre. Apróság csupán, ahogy az estét lépcsőzetesen megterveztem, úgy az ajándékok is ekképp alakulnak majd. Tenyérnyi díszes doboz, sűrű, aprólékos faragással mahagóni fából. Átadom neki s ha kinyitja egy vörös rózsa bimbója bukkan elő belőle, majd lassan kezdi bontani a szirmait, egyenként. Végül kibuggyan a dobozból, az illata intenzív. *
Darius mellett teljesen másféleképpen élem meg a saját nőiességemet. Végre valaki, aki figyel rám, ha már a szüleim nem tették meg, a srácok pedig mindig rámenősségnek élték meg, hogy barátkozni akartam, így egy idő után fel is hagytam vele. Az én kedvesem még mindig nem látja a szeszélyeimet, és hogy annyira nem is vagyok jó ember, mint hogy hiszi rólam. Csak mert elérzékenyültem a családi zűrjein, és hogy vágytam arra, hogy együtt legyünk, még nem vagyok egy angyal. A medimágusi elkötelezettségem az egy dolog, igenis van bennem némi furcsaság, amit majd meglát, vagy én fedem fel, de olyan jól van felvezetve ez az egész este, hogy jelen pillanatban tényleg valami királylánynak képzelem magamat. Nincsen semmim, de Darius mégis mindent megad. Forgatom az ujjaim között a poharat, miután megkaptam az italt, és koccintunk, majd kortyolgatok. Eszményi, nem is tudom, hogy a srác mennyit dolgozhatott mindezen, hiszen aprólékosan fel felépítve minden. Biztosan kikérdezte Kathrine-t is, hogy járjon a nyomomban, vagy talán Lavendert, akár az új szobatársat Thaliát, hogy vajon mi az, amivel a kedvemre tehet. Nem bonyolult, ehhez már ő is ismer eléggé, hogy kis igényű vagyok; csak az kell, hogy valaki odafigyeljen rám. Nem tudom, hogy őt a külsőmmel fogtam-e meg, ha úgy, akkor sincsen semmi baj, végülis valamire csak felfigyel az ember, én is bele vagyok esve azokba a karizmatikus zafírszemeibe. Hagyom magamat táncba vinni, teszek én a protokollra, miszerint tartanunk kéne a távolságot, ha közelebb húz, akkor még a nyaka köré is kulcsolom a kezemeit, elmélyülök a pillantásában, ajkaimon lágy mosoly játszik. Hangosan felsikkantok, ahogyan eltávolodunk, a varázs láttán pedig a szám elé kapom a kezemet, bennreked a meglepődés, ahogyan pörgök, és figyelem a lángokat, amelyek nem ártanak nekem, mégis olyan valósághűek, igazi csodában van részem. - Köszönöm... én meg olyan buta vagyok, hogy így átugrottam a karácsonyt, pedig te olyan sokat érdemelnél. Hogyan hálálhatnám meg? – Kérdezem most én magamtól odaúszva a közelébe, és a szájára tapasztom a sajátomat, kék pillantásomban már szinte kibuggyannak a könnycseppek a meghatódottságtól. Még jó, hogy varázslattal megbűvölt sminket tettem fel, nem fogom sem a szempillafestéket, de még a rúzst sem szétmázolni, a pirosítom is a helyén marad. Na a frizurámról azért nem kezeskedhetek.
*Tudom, hogy talán neki mindez még korai, hiszen most kezdte csak az egyetemi éveit, hosszú őt áll előtte és mindennek egyedül indult volna neki. Missy erős és bátor és kitartó amit becsülök benne, de ez nem jelenti azt, hogy magára hagyom. Segítek neki amiben tudok, hogy könnyebben vegye az akadályokat, így csak a tanulásra tud koncentrálni és ez fontos is mert szerintem Merlin is gyógyítónak teremtette. Ez a mai eljegyzés is csupán névleges, hogy megadjuk a módját a kapcsolatunknak, hogy ne higgye azt, ő csupán egy állomás az életemben, hanem az egyetlen, a végső. Az esküvőt azonban már nem fogom szorgalmazni, mindezt rá bízom, az ő idejére, vágyára és szükségére, amennyiben szóba hozza már repülök is vele az első paphoz; szó szerint. Vagy, talán inkább hazaviszem és hagyom, hogy a rokonaim nőtagjai megfelelő esküvőt szervezzenek fejet hajtok minden kis női őrültségük előtt, amennyiben Missy is szeretné. Csak ez a mai este, csak ez sikerüljön és ne végződjön kudarccal, bár ha időt kér, megértem ha csak azért nem akarja majd elfogadni a gyűrűt, de őszintén kudarcnak élném meg. Biztos vagyok Missyben és magamban is. Hogy mivel érdemelte ki a szerelmemet? Erre nem tudok válaszolni, ilyen válasz nem létezik, egyszerűen szeretem és kész, ő a mindenem, a világom, az életem. Csak mosolyt szeretnék látni az arcán, ennyi az egész és a mai este amolyan pótkarácsony, amit összekötöttem az eljegyzéssel. Missy legutóbbi karácsonya meglehetősen rosszul sült el, és szerettem volna megadni neki, másrészt nem is voltunk még ilyen bálon együtt, ahol megtáncoltathatom, ahol magamhoz ölelhetem és megcsodálhatom egy szép ruhában. Az alkalom különleges és pezsgőt kíván. Nagyon remélem jó választás, ugyanis fogalmam sincs melyiket szereti jobban, de elvileg minden lány az édeset, nagyon nem lőhetek mellé. Két korty után lesem az arcát, hogy fintort látok rajta vagy elégedett mosolyt s mikor az utóbbi szélesedik, megkönnyebbülök. Az egész estét mondhatni lépcsőfokokra bontottam, az első kettőn túl vagyok de a terveim szerint még van legalább annyi mint ami itt a teremből a fenti emeletre vezet, és az utolsó részt helyileg is oda terveztem. Missy pohara mellé teszem a magamét, és megfogom a felém nyújtott törékeny kis kacsót, bűbájaim közül talán a következő kívánja a legnagyobb odafigyelést, hiszen eléggé összetett és nonverbálisan kell végrehajtanom. Sajnálatos módon a pálcát nem tudom nélkülözni, de megoldható. Missyt magamhoz húzom a derekánál fogva, a kezét pedig a mellkasomra vonom, azt amelyiket fognom kellene elvileg a táncnál. Csak néhány pillanatra engedem el, a hátam mögött újra a kezembe csúsztatom a pálcát a zakóm ujjából és kezdődhet a varázslat. A zene felcsendül, lassan vezetni kezdem Missyt, majd pár lépés után elengedem a derekát, a varázsigét elgondolom, közben megfogom a kezét és megpörgetem. A ruha ekkor kel életre.*
Darius nagyon romantikus, azt meg kell hagyni. Az volt a vágyam, hogy valaki úgy igazán foglalkozzon velem, hiszen Roy eléggé bunkóskodó és lehengerlő volt, és nem a jó értelemben, így elég szemét dolog lenne tőlem, ha elutasítanám. Ő az, aki mindent megtesz értem, valójában ez kell nekem, vagy ha nem, akkor le kell gyűrnöm a szeszélyemet. Nem is tudom, hogy miért vagyok ennyire pocsék természetes, lehet, hogy azért, mert a családom mindig komoly elvásárokat támasztott irányomban, ezért is van, hogy én sem tudom, hogy mit is akarok. Úgy nagyjából az élettől. Azt tudom, hogy nem akarok senkinek ártani, ezzel viszont teljesen ellentétes, hogy bírom valahol mélyen a halálfalókat. Ha a tükörbe nézek, nem is tudom, hogy melyik énem az igazi. Mindenesetre szeretem Dariust, és ezt vissza is mondom neki. - Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki, de én is szeretlek téged. – Vallom be kissé pironkodva, hiszen ilyen fontos még sosem voltam senkinek, és nem tudom, tényleg nem, hogyan is viszonozhatnám ezt. Amire ő kér, az egy életreszóló elköteleződés, és ha magamba nézek, nem vagyok annyira jó ember, mint amilyennek ő kívülről lát engem. Bizonyos tekintetben sok van bennem a szüleimből, hiszen bármennyire is küzdöttem ellenük, de remélem Darius mellett le tudom majd vetkőzni ezt is, ahogyan a gátlásaimtól is megszabadított. Ha belegondolok, nála már én kezdeményeztem, hogy legyünk egymáséi, holott Roynál még nagyon ellene voltam az ilyesminek. Kath közben lelép, már az is aranyos volt tőle, hogy elhozta a ruhámat, és hogy idehívott, de ez most tényleg csak kettőnkről szól. Fiatalnak érzem magam ehhez az egészhez, de a szüleim nem nagyon hagytak választást. Végülis most kell eldöntenem, hogy milyen irányba tanulok tovább, így ez az ő szempontjukból is kérdés volt, hogy most akkor valóban a lányukként viselkedem-e, vagy a saját utamat járom. Még csak tizenhét éves vagyok, gyakorlatilag árva, és rögtön menyasszony, és ezt egy kicsit soknak, letaglózónak érzem, de úgy gondolom, hogy boldog vagyok, bele kell vágni. - Köszönöm drágám. Én pedig a legszerencsésebb lány, hogy ilyen párom van, aki ennyire elhalmoz. Igyunk. – Emelem rá én is a poharamat, és összekoccintom az övével. Biztosan fogunk táncolni is, és nagyokat enni, végülis Darius most úgy tűnik, teljesen elhozta számomra a karácsonyi bált, és ugyan ki ne örülne egy ilyen romantikus ajándéknak? Beleiszom a pezsgőbe, és most egyáltalán nem vagyok tőle rosszul. Finom, édes, Darius ismeri az ízlésemet. Leteszem a poharamat, és a kezemet nyújtom, szinte táncba hívatom magamat.
*Tudom, hogy sejti miért vagyunk most itt, elvégre beszéltünk már róla és ha nem is hivatalosan, de már megkértem a kezét azzal a medállal ami most is ott függ a nyakában. Hiába próbálom a bevezetőmben elterelni a gondolatait és csak a kihagyott bált pótolandó estére fordítani a figyelmét, szerintem úgy is tudja, hogy a mai este nem egy szimpla randi lesz. De megpróbálom azért a lehető legtovább húzni az időt és addig mindent megadni neki amire csak vágyakozik, amit egy lány csak álmodhat. Nyugodtan lehet rám követ vetni amiért ilyen nyálasan romantikus vagyok, annak beverem a képét. Missy bármit amit csak kíván megérdemel. Látom rajta, hogy tetszik neki amit lát, pedig még nagyon az elején vagyunk, ám már a csillogó szemei is ajándék és a jele annak, hogy nem lőttem mellé. Könnyedén átölelem a derekát és picit magamhoz húzom, a szemeibe nézek hiszen amit mondani szeretnék az nem viccelődés, mégis mosolyogva és kacsintva adom elő.* -Én szeretni téged Missy ….az lenni az én vágyam, neked minden adni amit te szeretni és boldog lenni, látni mosoly az arcodon mindig. *Hát nem egyértelmű? Imádom őt, és nem akarok könnyeket látni a bájos arcán, szomorúnak tudni. A szívem szakad meg amikor elkísértem az otthonába és láttam rajta mennyire szíven ütötte a hűvös fogadtatás, hogy el kell hagynia az otthonát ahol felnőtt. Akkor, bár nem volt egyedül hiszen ott álltam mellette és igyekeztem mindenben támogatni, egy kislánynak láttam, egy elveszett kislánynak aki egymaga van a világban. Missy azért él a földön, hogy örökké mosolyogjon, neki ezt rendelte a sors és én azon leszek, hogy ez teljesüljön is. Nincs bennem semmilyen megmenteni akarás, nem ezért vagyok mellette, nem ezért segítem, minden amit teszek önzetlenségből és szerelemből fakad. S mindezt csak ő kaphatja meg. A muzsika tovább szól, ám a szikraesőt ontó függönyök lassan elhalványulnak, ahogy a gyertyák is sorra egymásután, ahogy a zene lassul és halkul. * -Pezsgő! Ünneplés! *Majd` kiugrom a bőrömből, eddig egész jól ment, csak nem üt be a krach. Kézen fogva vezetem az ülősarokig, ott elengedem, hogy tölthessek mindkettőnknek a pezsgős pohárba, majd az egyiket neki nyújtom. Ismét magamhoz húzom egy kicsit,csakhogy érezzem a testét ne csak a látvány költözzön a szívembe, megemelem a poharamat és rámosolygok.* -Én inni Missyre, a legszebb lány a földön, kedves, csodálatos, jó szíve lenni és vicces és bolond….hmmm…bo-lon-dos, és inni arra, hogy Missy mindig lenni boldog és mosolyos. Da! *Ez még nem a betanult szöveg, bár sorra vettem mit szeretnék mondani és mikor mivel köszöntöm vagy épp szórakoztatom, de azért nincsen kőbe vésett menetrend. A mai este laza, nevetős és romantikus lesz egyszerre, legalábbis ez a terv. Azt szeretném ha jól érezné magát, ha örökké emlékezne erre az estére, ha mosolyogna és örömkönnyeket morzsolna úgy harminc év múlva mikor újra és újra az eszébe juttatom.* -Én szeretni téged Missycica! *És megemelem a poharam az övéhez koccintom, majd ha belekortyolt a sajátjába, akkor én is iszom két kortyot, de többet nem, csak módjával, mert nem szeretném ha tudomása lenne a bulizós oldalamról, amit Kevin már ismer, a húgom barátja. Meg Shane is. Á nem, kizárt, hogy tetszene neki ha monokli van a szemeim alatt és dülöngélve találom meg csak az ágyamat cirka egy órányi keresgélés után. *
Nagyot nyeldesbe ugrom Darius nyakába, most félreteszem kissé az aggályaimat, hiszen ő volt az, aki teljesen átfordította az elképzeléseimet a fiúkról, hiszen elég rossz tapasztalattal indítottam Roydent illetően, aztán szintén ő volt, aki megmentett a családomtól, és még a tandíjamba is beszáll, mégis olyan nyomasztó, mert nem akarok csak azért kötődni hozzá, hogy lerójam a tartozásomat. Szeretem, de vajon ez elég, hogy máris ilyen komoly lépésre szánjuk el magunkat? Mégsem merem kimondani az aggályaimat, mert teljesen beleélte magát, de talán valami köztes megoldásban ki tudunk egyezni. Kathrine eltűnik, nagyon aranyos volt, hogy ennyire lelkesedik, már csak az ő álmait sem kéne összetörnöm a hülyeségemmel. Szótlanul bólogatok, remélve, hogy nem gyűlik könny a szemeimbe, tisztára hülye vagyok, meg sem érdemlem ezt az egészet. - Annyira aranyos vagy... az én hibám volt, butaságot ehettem az ispotályban. De te mindenért kárpótolsz. Miért vagy hozzám ilyen jó? – Kérdezem bizonytalankodva, tudom, hogy szeret, de máris elkötelezné magát mellettem.. ez olyan hihetetlen. Tudom, hogy a legtöbb lány ilyesmiről ábrándozik, az én szívemet is megérinti a romantikus gesztus, de tekintve, hogy mennyire vonzódom a sötét mágiához, vajon tényleg meg tudnék mellette állapodni? Meghökkenve rezzenek meg, amikor meghallom a zeneszót, és nézek körbe, itt tényleg mindenem megvan, nem tehetem meg, hogy csak úgy nemet mondok. Hát lesz ami lesz, még azért kivárok. - Azt sem tudom hirtelen, hogy melyikkel kezdjük, mind olyan mesésen hangzik. Szeretlek Darius, szívemből! Legyen a... pezsgő! Most biztosan nem leszek rosszul! – Ígérem mellkasra vont kézzel, a másikat a levegőbe emelem, mármint az övével együtt, hiszen még mindig szorongatjuk egymásét. Kedves mosoly játszik az arcomon, úgy gondolom, hogy inkább elengedem magam, és élvezem a pillanatot. Közelebb lépek, hogy tölthesen nekem, végtére is nem is értem, hogy mi a bajom, el kéne engednem a szeszélyes énemet, és arra koncentrálni, hogy megtaláltam az igazit, aki mellett egy életen át boldog lehetek. Hát akkor nosza!
*Nem egyszerű a szükség szobájának éppen abba a kívánt termébe lépni amelyiket csak egy bizonyos alkalomra szántak, így meg kellett mutatnom Katherinának hogyan léphet be Missyvel együtt, mert neki kellett megnyitnia. Azt nem mondom, hogy nem izgultam mert hazugság lenne de tudtam mire készülök és nem voltak kétségeim, még Missyt illetően sem, hiszen megbeszéltük, épp csak a meglepetéses romantikus körítás hiányzott, a bál és az alkalom különlegessége. Mindez már megvolt együtt, csak ő hiányzott és nem győztem várni. A percek csigalassúsággal vánszorogtak, bár már megszoktam, hogy a nőkre sokat kell várni de megéri, most türelmetlen voltam. Látni szerettem volna már az arcát mikor belép és meglátja mivel készültem, Katherina nyüszögése azonban mindezt elnyomta. Muszáj voltam a húgomon kuncogni, annyira aranyos volt azokkal a nagy csodálkozó szemeivel és a türelmetlenségével, hogy végre láthassa a képeket rólunk, elvégre megígértem neki. Ám a pillantásom nagyon gyorsan Missyre ugrott és nem titkoltan néztem rajta végig, csodálattal a szemeimben és a lelkemben. Hozzáléptem és megfogtam a kezeit, csókot leheltem rájuk egymás után.* -Gyönyörű lenni, olyan mint szép álom. *Katherinára néztem és bár imádtam és nem akartam elküldeni, muszáj volt. Egy halk „köszönöm”-mel búcsúztam el tőle, de később sokszorosan meg fogom neki hálálni a rengeteg segítséget. Amint a húgom apró és ugrálós alakja eltűnik, Missyre nézek és tovább gyönyörködöm, közben ellépek előle, hogy jobban megnézhesse a termet és elindulok a lépcső melletti ülősarokhoz. Díszes, kényelmes párnák garmadáját halmoztam fel, alacsony kis asztalkára terítettem meg, sokféle finomság van ott, ételek, italok egyaránt.* -Én köszönni, hogy Missy eljönni, nekem lenni fontos és elmaradt bál helyett én adni ezt. *Tárom szét az egyik kezem amivel már elengedtem őt. Észrevétlenül csúsztatom a kezembe a pálcát és a hátam mögött suhintom meg, mire a mennyezettől a padlóig érő függönyök szikrázó, színes vízeséssé változnak, legalábbis látványra, a gyertyák lángjai pedig kisebbek lesznek, hogy kompenzálják a hirtelen támadt fényességet. Zenekar nem látszik, mégis halk muzsikaszó járja be a termet. Még sosem csináltam ilyet, nem tudom mi a menete, hogy van-e egyáltalán, vagy csak adjam át magam a történéseknek. Azt szeretném, ha Missynek egy életre szóló élmény lenne a mai este, hogy örömmel mesélje el a gyerekeinknek és az unokáinknak, megfáradt szemeiben az ifjúság szikrázó csillogásával, midőn összegyűlünk a kandalló előtt a kanapén és felidézzük életünk legszebb pillanatait. * -Te szeretni enni előbb vagy egy korty pezsgő? Tánc? Mi nem táncolni sok a bálon, én szeretni Missyt megpörögni, suhanni mint szél….ilyen…ez lenni jó? *Na igen ezen a ponton már tanácstalan vagyok, viszont szép szerelmi vallomással készültem, még Katherinának sem mondtam el. Leírtam mit szeretnék mondani Missynek és elküldtem az unokahúgomnak, Rossitvának, hogy fordítsa le angolra. Ő már elég nagy és nem fog nagyon belepirulni, bár nem írtam szeméremsértőt, és neki megy a legjobban az angol. Persze lecsekkoltattam a szöveget egy ivócimborámmal Roxmortsban mikor elvittem Missy ruháját a méret miatt.*
- Jövök már jövöök, pillanat! – Szólok ki, ahogyan Ginny rámigazgatja a ruhát, készen vagyunk az utolsó simításokkal. Ritka alkalmak egyike, amikor szobatársunk nem éppen valami pasival van, a kis Weasley csodaszép lánnyá érett az évek alatt, az egykori répaszín tincsekből igazi vörös királynői hajkorona lett. Nem csoda, hogy azt hódít meg akit akar. Én ellenben illegetem magamat az új ruhámban, amikor már készen vagyunk. A hajamat feltűztem hozzá, hogy ne takarjon a pirosból semmit, meg hát Darius imádja is látni a karcsú hófehér nyakamat, csoda, hogy még nem hattyúzott le. Lassan már kezdem elhinni, hogy nem álmodok, és tényleg valami meglepetés vár rám. Sejtéseim vannak ugyan, de nem akarom elkiabálni, majd meglátjuk, lehet, hogy elvisz vacsorázni, vagy ilyesmi. Viszont a kint izguló kislány annyira aranyos, hogy meg kell zabálni. Beletűzöm az utolsó csatot is a hajamba, majd egy kedves mosollyal bólintok oda Ginnynek a szakszerű segítségért, és a levelet elteszem a kis fiókomba az ágyam mellett, már így is rongyosra olvastam. Végigsimítom a rucimon az összes fodrot, és felcsippentem az alját, elindulok kifelé Kathhez. - Oh, köszi. Gondolom nem mondhatsz semmit a meglepiről... – Mérem végig mosolyogva a kislányt. Nem akarom manipulálni, mert tudom, hogy a picik nem tudnak titkot tartani, viszont azt is, hogy Kathleen nagyon szereti a bátyját, és nem játszaná ki. Végeredményben pár percet már kibirok, ráadásul még a kezemre is rámarkol, és úgy húz maga után. Hamar kiderül, hogy a felső szinteken lévő Szükség Szobába megyünk. Na igen, az jó kis titkos találkozópont, ott érdemes csak meglepetést elrejteni. Halkan nevetgélve bólogatok a kislánynak, látszik, hogy szinte nálam jobban várja, hogy mi fog történni. A szükség szobájáig megyünk, odáig hagyom magam rángatni, itt már elengedem Kath kezét, aztán nagy levegőt véve rámosolyogok, és benyitok. Hogy aztán elámulva tátsam el a számat az előre kigondolt szinte bálba illő látvány kapcsán. Szó szerint hápogva várom, hogy Darius elém siessen. Nem nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel. Ezt tényleg nem érdemlem. Igaz, hogy Darius már a medállal is megkért, és vélhetően most még inkább komollyá akarja tenni a dolgot, de hogy ez... Ennél én sokkal rosszabb vagyok, félreismer, és most teljesen úgy érzem, hogy csak ráakaszkodtam. Imádom a romantikus lelkét, de olyan királylánynak tart, ami nem vagyok. Ajjaj... hol van, és mit kéne reagálnom minderre?
- Missy, Missyyy! Készen vaaagy? - igyekszem nem nagyon hangosan visítani, de nem garantálom, hogy sikerül is. Mint valami szélvész süvítek végig a lányok hálókörleteit összekötő kis folyosón, hogy aztán Missy szobája előtt cövekeljek le. A ruhát odaadtam neki már egy órával ezelőtt, hogy legyen ideje elkészülni, aztán én is felkaptam valami alapcuccot, de már vagy fél órája inkább csak izgulok és pörgök a szobámban, úgy két percenként kinézve az ajtómon, hogy vajon készen van-e már. Nem akartam zargatni, meg hát gondolom a barátnőivel öltözködik, én amúgy se értek ehhez annyira, maximum ha kérte, akkor segítettem, de egyébként most érek vissza, hogy az ajtón kopogtatva jelezzem, hogy itt vagyok és hogy idő van, ennyi idő alatt már készen kellett lennie. - Mennünk kell! - alig mondtam el neki valamit, még azt sem, hogy a bátyám várja, bár szerintem azért erről vannak sejtései. Kapott egy ruhát, elviszem valahová, amit nem mondtam el hol van... ebből szerintem csak aki nagyon buta nem értett volna meg, hogy miről is van szó, vagy legalábbis sejti az ember. Izgatottan mérem végig, ha végre ajtót nyit, vagy ha kiszól, hogy bemehetek, akkor majdnem átesem a küszöbön. - Oh ez... ez mesés! - csapom össze a kezeimet, kész csoda, hogy nem pattogok ugrálva örömömben. Ha készen van, akkor már ragadom is meg a kezét, hogy lelkesen húzzam magam után. Oda kell érnünk időben, nem szabad késni, az milyen lenne már? - Már csak tíz percünk van, az nagyon kevés. Le kell menni innen, aztán végig a folyosókon, amíg... - elkerekedik a szemem és a szám elé kapom a szabad kezemet, majd cipzárt eljátszva fojtom magamba a mondatot, csak aztán húzom tovább magam mögött. Persze óvatosan, ne hogy ne adj isten valami baja legyen a ruhának. Én már azt is tudom, hogy milyen lesz a helyszín és valami csodás! Mesés volt a bátyámmal lejteni egy táncot ott és remélem, hogy egyszer majd az én kezemet is ilyen csodálatos módon fogják majd megkérni, az mesés lenne! Izgatottan szedem a lábaimat végig a folyosókon, hogy minél előbb elérjük a célt. Ha Missy netán kérdezgetni akarna akkor úgy, ahogyan az elmúlt napokban, ezúttal se mondok semmit sem, csak szájösszeszorítva rázom a fejemet. Csak akkor visítok fel majdnem, amikor meglátom Dariust szépen kicsípve. Valami fantasztikusan néz ki. - Annyira... annyira... - majdhogynem már nyüszítek, hogy nem mondhatok semmit, de nincs mit tenni, hallgatnom kell, ezúttal az a dolgom, hogy kísérő legyek, aztán majd megnézem a képeket és persze úgyis kifaggatom Missyt és persze aztán Dariust is. Arra nem is gondolok, hogy mi van, ha ne adj isten nem jön össze, de hát erre esély sincs igaz? Missy szereti a bátyámat, tuti hogy nem mond nemet. Csak igen mondhat, hiszen egy ilyen lánykérés... ki mondana rá nemet? Csodás lesz és lesz majd esküvő is és az még csodásabb lesz!
♫ Repül a léptem ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
*Katherina, az én imádott húgom és nem sokára hivatalosan is a gyámlányom, a családom tagja természetesen mindent jól csinált. Hogy volt-e valami kis baki a kivitelezés közben, arról nem tudok, a lényeg jól sikerült. Megkaptam Missy egyik ruháját és elvittem Roxmortsba a szabóhoz ahol méretet vettek róla, majd közös munkával vissza is csempésztük a helyére. Kétszer varázsoltam el Katherinát és még most is, ahogy Missyre várok az általam gondolt, képzelt és megalkotott bálteremben, elmosolyodom attól a látványtól milyen arcot vágott mikor már láttam újra. Hihetetlenül élvezte az egészet, azt hiszem élete egyik legnagyobb kalandja volt, hogy észrevétlenül surranhat be a klubhelyiségbe és csenhet el egy ruhát, majd mehet vissza ugyanúgy, hogy nem látja őt senki. A ruha elkészült és egy dobozba csomagolva küldtem el Missynek természetesen azt is Katherinával, és egy levelet is mellékeltem hozzá. *
„Drága Missy-m! Én várni rád ott ahova Katherina vezet, te venni fel ajándék ruha és jönni hozzám meglepetés. Darius”
*A ruha csodálatos lett, Missynek minden bizonnyal tetszeni fog és neki jól áll a piros szín. Katherina is elámulhat rajta, bár a lényeget csak egy mágikus képről láthatja majd, de talán nem lesz csalódott miatta. Minden készen állt, a szükség szobájába megálmodott bálterem csak a kettőnké, és ezt meg tudtam mutatni Katherinának is mikor elkészült, sőt még egy keringőt is lejtettem vele, hogy átérezhesse mi vár Missyre. A húgom igazi kis hercegnő, imádni való. Izgatottan vártam, hogy megjelenjenek, ott ácsorogtam a terem közepén, melynek egyik sarkába egy kényelmes vacsorázó helyet alakítottam ki, a bejárattal szemben pedig ívelt lépcső vezetett fel egy folyosóra, ahonnan csupán egyetlen szoba nyílt. Remélem odáig is eljutunk majd, ám a lényeg lent zajlik. Több meglepetéssel is készültem és most legalább hasznát vehettem a tanulmányaimnak is, a terem nem egyszerű bálterem volt, hanem mágikus, azon felül, hogy a szükség szobájában lett kialakítva. Mindezt azonban Missy részletekben látja majd és Katherinának sem mutathattam meg, hiszen bonyolult varázslatról van szó és elég volt egyszer létrehozni. vagyis kétszer….mert ki kellett próbálnom, hogy működik-e. Az öltönyöm bal belső zsebében ott lapult a gyűrű, arra várva, hogy Missy ujjára húzzam, többször is megtapogattam míg várakoztam rájuk.*
