2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az első pár próba kifejezetten jól sikerült. A jellemünkből adódó különbözőségek nem vészesek, úgy gondolom, hogy egy zenekarnak minimum hetek kellenek, hogy teljesen összecsiszolódjon a tagjait illetően. Ez a mostani főpróba igen kedves McGalagonytól, még ha csak tízéveseknek is fogunk játszani, nem baj, szinte nevezhető éles bevetésnek. Mivel tényleg csak próbának szánom, megüzentem a többieknek a címet, ami a Három Seprű egyik hátsó terme, és nem kötelező eljönniük, legrosszabb esetben Noriko-val hülyülünk egyet a kicsiknek, ő tudom, hogy minden körülmények között velem jönne. Mivel a látványelemeket nem tudom, hogy hozza-e Charity, ezért nem számolok vele, csak a levél mellé csatoltam egy számlistát, amit szerintem játszani kéne, és meg is jelöltem, hogy ki legyen az énekes. Az oroszlánrészét vállaltam a számoknak, de a többiek is kaptak bőven, elsőre úgy gondoltam, hogy tizenkét szám elég lesz. Hallgattam Norikora, nem metálos hangzásúak, hanem főleg gyerekdalok, hiszen a zsúr résztvevői ősszel kezdik majd a Roxfortot, vagy még egy évvel később. McGalagony úgy tűnik figyelemmel kísérte a banda életetét, és volt olyan kedves beszervezni nekünk ezt a szülinapi fellépést. Nyilván fizetség nem jár érte, csak a tortából meg a sütikből kapunk majd, végtére is itt a gyakorlás a lényeg. Direkt nem is öltöztem be gótosan, farmerben vagyok, és remélem hogy a többiek sem viszik túlzásba, példának okáért talán Charity sem adja túlzottan önmagát. A gitáromat hozom, ami basszus, mert nem akarom elvenni Noeltől a kenyerét. Meg is érkezek délután fél négyre a fogadóba, és elsőre még nincsen rossz előérzetem attól, hogy ilyen tömött. Ám amikor megkérdezem, hogy hol van a hátsó terem, a függöny mögé mutatnak, amit elhúzva vagy hetven emberrel szembesülök, szülők, családtagok, egyéb rokonok. És az öt darab kicsi. Ööö... Hát nem erről volt szó. A szülőket keresem, akik lelkesen integetnek, és a születésnapos kislányt mutatják. Mivel ajándékot nem hoztam, a dalokkal leszünk majd itt, kedvesen rámosolygok, aztán zavartan keresem a pódiumot, amit meg is találok. Elkezdek lerámolni, hát ez vérciki, itt felnőtt dalok is kellenének, vagy nem, mert a kicsikért jöttünk? Ajvé! Noriko hol vagy már, mit csináljunk?!
Noriko tehát cukrokkal kínál minket, Chin-hae pedig elmegy italokért, úgy érzem, hogy muszáj a hangoláson túl valami mást is csinálnom, hogy a saját idegességemet levezessem. Leteszem a basszusgitárt, nagyon vigyázva, hogy ne dőljön el, és ne is legyen senki útjában, még csak az kéne, hogy megsérüljön. Igaz, hogy van elég pénzem a pótlására, meg varázsolni is tudunk, de nem kéne most semmilyen gigszernek becsapnia az utolsó pillanatban, már így is idegesek vagyunk, hogy főleg felnőttek vannak, meg Charity hiányát pótolnunk kell. - Zachary vagyok, üdv Alysha. De elég a Zach. Tényleg köszönjük, hogy így hirtelen bevállalod, te vagy a megmentőnk. – Ennyi, nem hálálkodok még jobban, mert attól még szegény lány zavarba jönne, ha eddig még nincs, hiszen így is vagy tíz szempár szegeződik rá, és még több fog, ha majd elkezdjük a koncertet. A dobosunk remélem meghozza az italokat, és ugyan egyet engedélyeztem mindenkinek, de nem vagyok szó szerinti főnök, „felnőtt” emberek, mindenki azt tesz, amit csak akar. Én simán vajsört iszom, nem kockáztatok most Lángnyelv Whiskey-vel, vagy egyéb gyors hatást elérő alkohollal, mert még a fejembe szállna, attól pedig nem önbizalmat szereznék. Viszont úgy látom, hogy Jess-re ráér egy kis lelki támogatás, ezért mellé lépek, és félrevonom, hogy egy kicsit odasuttogjak neki, két oldalról átfogva a vállát. - Nézd kislány, én Charityt ismertem meg előbb, de most már nagyon örülök, hogy te is jelentkeztél. Látod, te sokkal megbízhatóbb vagy, szuper a hangod, és menni fog ez. Most már te vagy a vezérvokálos, neked kell segítened Alyshának. Gondolj csak bele, lehet, hogy egyszer kórusunk is lehet, ahol mindenki rád fog hallgatni. – Azért nem kezdem el megölelgetni, úgy gondolom, hogy az sok lenne, vagy sokk, bőven elég a baráti ráhatás. Remélem, hogy picit össze tudja magát szedni. Ha mindenki eleget iszogatott, akkor nekikezdhetünk a hangszerek begyűjtésének, és szólok a szervező kislánynak, hogy mi bizony belekezdünk. Hátraintek a többieknek, hogy melyik számra gondoltam elsőre, ezúttal még nem saját számban gondolkozunk, hanem valami gyors, hangulatos számmal kell bekezdenünk, ha nem is annyira rockoperás hangzású, de most gyerekeknek énekelünk. Majd később belecsempészünk sajátot, és durvábbakat is. Belecsapok hát a húrokba, remélve, hogy a többiek is tudnak követni. A gyerekek viszont ütemesen tapsolva csüccsennek le az első sorokba, és nagy vigyorgások vannak, úgy tűnik, jól kezdtünk. Mégis, a szemem sarkából észreveszem, hogy a terembe egy kisebb csoport lép be, élükön egy fiatal, szőke lánnyal, göndör hajjal. Mögötte vagy négy fiú van. Karbafont kézzel, igen szúrós szemmel néznek minket. Mi ez, riválisaink vannak? Igyekszem nem kiesni a tömegből, és hátranézni a vokálosokra, remélem menni fog a tűzkeresztség.
Meglepetten tekergetem az egyik hajtincsem az ujjam köré, miközben ide-oda kapkodom a fejem, nehogy lemaradjak valamiről. Hát tény, szarban vannak, és tetszik, hogy el is ismerik. Igazából jó némi közvetlenség, kezdtem attól tartani, hogy még az angol fiatalok többsége is olyan karót nyelt, mint a felnőttek. De úgy tűnik, nem. - Ismerek gyerekdalokat - bólintok a felvetésre. Hát persze, azért nekem is énekelt anyukám és én is jártam énekórára. Ezeket pedig az ember nehezen felejti, valahogy beleültek a fülébe és ott is maradtak, csak fel kell idézni. - Az se baj, ha van hangom? - nevetem el magam először a bandavezérnek tűnő srác szavaira. Ha az csak plusz, hogy énekelni is tudok, akkor kezdek félni, miféle stílust játszanak. - Megnézek egy-két kottát és próbálok veled, jó? - fordulok a vörös lány felé, ha már elvileg vele kéne énekelnem. És úgy tűnik, neki is effélén jár az agya, mert már szedi is elő a halomnyi papírt. Merlinre, remélem nem mindet kell azonnal bemagolni!? - Egyébként Alysha a nevem - teszem még hozzá, mert a bemutatkozás elmaradt, márpedig ha tényleg azt akarják, hogy segítsek, netán tag is legyek, nem hézhetünk, meg hééte-zhetünk mindig. És közben már veszek is el egy kottát, ismerkedem a dallammal, miközben halkan dúdolni kezdek, majd egy-egy sort énekelgetek is. Mázlijuk van, otthon anya kérésére, na meg a tanár biztatására kórustag voltam évekig, pontosabban, míg el nem jöttünk. Igaz, kissé berozsdált a torkom, meg nem is efféléket énekeltünk, de azért nem vagyok teljesen amatőr, még a kottát is ismerem és olvasni is tudom.
♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥ Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Jessica Cartwright
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Black Birds - születésnapi fellépés 2016-07-07, 13:32
Amikor az idegesség már kezdett felszívódni, újra előjött amikor kiderült, hogy lehet, hogy egyedül kell énekelnem néhány számot. Nehéz lesz, sokkal jobb volt eddig -már ha ott volt- Charity, volt valami biztos pont, egy támasz akire nézhettem még ha nem is voltunk olyan túl jó viszonyba egymással. Na mindegy is, ezért inkább csak csendben álldogálok és hallgatom a fiúk drazsés megszólalásait, és erőltetett mosollyal egyetértően bólogatok szinte mindenre. Remélem nem fogok összeesni a színpadon. Ekkor lép be a csaj. Furcsa és vicces volt a jelenet, de gyorsan átváltunk komolyabb hangnemre, hiszen ez az első fellépésünk, fontos. Jó benyomást kell keltenünk és még akkor azt sem döntöttük el, hogy mi legyen a gyerekdalokkal meg a felnőttekkel. Lassan majd kifog alakulni ez biztosan, de ezek a hirtelen jött dolgok remélem nem fogják elrontani az összképet. Ezért is ajánlom fel a segítségemet a lánynak, ameddig behangolnak a többiek. - Igen, megbirkózom velük, ha szükséges egyedül is. - Válaszolok a felém célzott kérdésre, majd ismét Alyshara tekintek. - A többi pedig tök egyszerű, biztosan hallottál már párat, itt valahol vannak ... - Elkezdek kutakodni a táskámban, annyi mindent belezsúfoltam, hogy csoda, hogy a kották szép simák és átláthatóak. Közelebb lépkedek hozzá -addig is elterelem a figyelmem és ismétlek én is- majd megmutatom a dalokat amik a repertoáron szerepelnek ma. Persze közben fél füllel hallgatom a többieket, elvégre szükséges, hogy tudjak én is mindent. Különben olyan elveszettnek érzem magam!
Nem mondanám, hogy jól alakul az este. Eleve féltem, hogy mennyire fog ez menni nekem... akarom mondani nekünk, erre most még hiányzik egy vokalistánk is, plusz mintha ez önmagában még nem lenne elég eleve úgy fest, hogy a zenei felhozatalunkat is változtathatjuk meg... Hát komolyan jól jönne most egy ital, az segítene, hogy egy kicsit egyenesbe jöjjenek a gondolataim, mert egyelőre még felettébb zaklatottak és úgy arra is nehéz lesz koncentrálni, hogy jól játsszam a kottákat. - Sajnos nincs, pedig milyen jól jönne! - a sima cukorka szopogatás is segít, de nem mondanám, hogy sokat. Azért jócskán fellélegzem, amikor végül Zach belemegy abba, hogy legalább egy kört legurítsunk. Talán az tényleg oldani fogja valamelyest a gátlásaimat és segít majd, hogy még vokálozni is... Vokálozni is tudjak??? Rendesen elkerekedik a szemem és kész csoda, hogy nem nyelem félre a kemény cukrot. Nekem az is nagy dolog, hogy egyáltalán fellépek, a tetejében úgy, hogy enyhe a káosz, de hogy még közben vokáloznom is kell, miközben ilyesmit még csak nem is próbáltunk el sose... Jó persze ott voltam a próbákon, tudom nagyjából és végül is csak besegíteni kell, de hát na... ettől még nem kevésbé ijesztő a helyzet. Végül torok köszörülve, de nagy nehezen bólintok. Igen, már tuti, hogy tényleg kelleni fog az az ital. - Oké, legyen akkor így. - bólintok nagy nehezen és ha megérkezik az italunk gond nélkül fel is hajtom. Persze aztán jöhet váltásnak az új lány, bár abban igaza van Norikonak, hogy azért érdemes lenne tesztelni mielőtt még kiáll a színpadra. Az egér hang ugyan vicces és tuti, hogy a kölyköknek nagyon tetszene, de ha mellette hamis és nem tud rendesen becsatlakozni, netán kiállva lámpalázas lesz, akkor máris égés az egész és ki tudja, hogy valaha elhívnak-e még minket egyáltalán hasonló eseményre. Persze ebbe én nem szólok bele komolyabban, maximum bólogatok Noriko szavaira, de ezt inkább Zachnek kell eldönteni, mégis csak ő a bandavezér. Nekem még vokálozni is kell, bőven elég ezt elfogadnom és kezelnem, mint hogy még ennél többel is foglalkozzam most. Nagy a nyomás na.
Black Birds & Noel
Dark side | Az első fellépés |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
iután túl vagyok az első sokkon, kezdek megnyugodni, és ezerrel pörögnek a fejemben a gondolatok, hogy mit tudnánk tenni. Ha Jess elég magabiztos, akár egyedül is énekelhetne, de ez majd még később kiderül. Biztatok mindenkit, hogy vegyen a cukorból, és felröhögök, mikor Chin-hae kérdezi, hogy van-e benne vodkás. – Alkohol majd akkor, ha túléltük – jelentem ki vigyorogva, hát jól nézne ki, ha egy gyerekzsúr előtt rendesen bealapozva lépnénk színpadra. A vajsör persze jöhet, de elég lesz mindenkien egy, erről gondoskodni fogok, azért mégis csak gyerekek előtt lépünk fel. – Én kezdek bizakodni, szerintem megleszünk – mondom Zacknak és Noelnek, talán ők aggódnak a legjobban. Fontos, hogy tudjunk rögtönözni. Ekkor toppan be az új lány, akit eddig még nem láttunk, és kiderül, hogy tud énekelni. Én is azon a véleményen vagyok, hogy beállhatna hozzánk, de igaza van a fiúknak, nem igazán tudja a számainkat, és ennyi idő alatt szerintem nem tudja megtanulni, hacsak nem fotografikus memóriája van. – Gyerekdalokat biztosan ismersz. Igazából nagyrészt azzal készültünk, és bedobnánk párat a saját repertoárunkból, vagyis hát a megváltozott helyzet miatt akár többet is. Jess, azokat meg tudod oldani egyedül? – nézek a vörös hajú lányra. A nővére mellett szerintem nem sok alkalma lehetett rá, hogy csak ő kapjon figyelmet, de most itt lenne a remek lehetőség. – A gyerekdalokban pedig te is tudsz segíteni, és nagyon hálásak lennénk neked – mondom ismét az új lánynak, és közben a többiekre is nézek, hogy mit gondolnak erről az ötletről. Nem akarok Zacknek se ellent mondani, mert ő azt javasolta, hogy először Noel énekeljen, de emlékeim szerint a fiú a múltkor sem szívesen énekelt, pedig nagyon ügyes volt. Igazából itt most rajtuk múlik a helyzet, ha Noel szeretne énekelni, akkor elvetem az ötletemet, csak azért találtam ki ezt, hátha így mindenkinek jó. Zack felkérésére kicsit ráncolom a homlokom, és bár már nem lehet visszavonni, amit mondott, halkan odasúgom neki. – Szerintem előbb hallgassuk meg, milyen – nagyon ügyelek rá, hogy az új lány ne hallja, nem akarom, hogy bizalmatlannak tűnjek, de még tényleg nem hallottuk énekelni, én addig biztos nem ajánlanám fel, hogy csatlakozzon. – Nem hiszem, hogy rossz hangja lenne, mert különben nem ajánlkozott volna, de biztosabb, ha tudjuk, milyen, és csak utána vesszük be – folytatom. – Nem lesz semmi baj – ezt már hangosabban jelente ki, bátorítva kicsit, és megveregetem a vállát. Ha Chin-hae megérkezik az itallal, akkor pedig mindenkihez szólok. – Akkor mehet a próba? Sose kezdjük el – nevetek, és nem sürgetni szeretném őket, csak kicsit elindítani a dolgot, mert utána már simábban megy. Az új dalokról még nem egyeztünk meg, de az menet közben is lehet még dönteni.
Zachary Cross
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Black Birds - születésnapi fellépés 2016-05-14, 13:50
Nem csak hogy veszek a zacskó cukorból, amit Noriko nyújt át, hanem el is veszem az egészet, és négyesével dobom a számba, hogy ne kelljen megszólalni, mert félek, hogy annyira elvékonyodna a hangom, hogy már-már lányos lenne. Hogy tudok majd így énekelni? Szégyenszemre át kéne adnom Jessnek a frontemberi posztot, hiszen Charityre tényleg nem számíthatunk majd a következőkben. Nem is tudom, hogy mikor ragadom meg a lány kezét, de úgy szorongatom, hogy láthatja rajtam, minden fér kifut a fejemből, tiszta szégyen, hogy ilyesmire vetemedek. Noel is kér a cukorból, aminek a kétharmadát pillanatok alatt elpusztítottam, de Noriko ügyes szervező, hiszen ez felturbóz, így ki tudok már nyögni valamit az érkező srácnak. - Nem, hányásízű nincsen benne. Szükség esetén te is vokálozol Noel, jó? – Úgy érzem vegyesebb lesz úgy a hangzás, mint két lánnyal tennénk, de nem baj, Norikora viszont nem akarom ezt ráerőltetni, ő sok más téren erős inkább. Bátorító mosolyt vetek Jess-re, mert igazat adok Noelnek, az újdonsült ismerőst, Alyshát nem állíthatjuk be most mellé, de nem nagyon van választásunk. Charity kedves lány, de nagyon úgy tűnik, hogy nem csapatjátékos, és még élné a saját életét. Mi viszont össze akarunk fogni, így lehuppanok, és a térdemre támaszkodva agyalok, hogy mi is legyen. Intek Chin-Hae-nek, de bármilyen meglepő, én is bólintok, lehet, hogy kéne valami vajsör, ami a gátlásainkat oldja. - Rendben hozzál akkor kérlek egy tálcán, mindenkinek egyet, de ne többet. Ez bele kell hogy férjen, hogy eldobjuk magunktól a görcsölést. Akkor bevállalod Alysha? Elsőre úgy is jó, ha az első számoknál még Noel vokálozik, addig te átnézed a kottákat, és amikor úgy látod, hogy nagyjából képben vagy a későbbi számokkal, akkor becsatlakozol. – Megtörlöm a homlokomat, mert tisztára levert a víz az izgulástól. Egy gyerekbulinak indult, erre most be leszünk dobva a mély vízbe. Lassan szálingóznak be a srácok, remélem a dobosunk még azelőtt meghozza a söröket, hogy el kéne kezdenünk. És nem a nagyközönség előtt kéne alkoholt innunk. Ezért nekikezdek a basszusgitár hangolásának, és remélem, hogy Alysha is igent mond. - Ahogy mondod. Jess nővére sajnos visszamondta, és úgy tűnik nem csak a mai napot, holott a számainkat, és a stílust úgy raktuk össze, hogy kell a két vokalista. Örülnénk neked, ha volna kedved az állandó csatlakozáshoz. És persze ha tudsz is énekelni, az se hátrány. – Még mindig tördelem a kezeimet, remélem, hogy mégiscsak jó vége lesz ennek a mai napnak.
- Szóval A-terv: gyerekzsúr, B-terv: felnőtt-party, C-terv: kiderül a felnőttekről, hogy death metal rajongók. Jogos... - Vigyorog Chin-hae, de persze van abban valami, amit Noriko mond. Mégis, úgy látja, hogy Zack túlaggódja a dolgot, míg Chin-hae az ellentéte. Legalábbis ezt addig gondolta, míg ki nem derült, hogy Charity nem jön. Na csak van valami, ami kicsit letörli a srác képéről az odarögzült vigyort. Hát kinek a kivillanó combjait nézze így? Noel-ét? ráadásul így Sung-yeunnak se fogja tudni megmutatni a csajt, pedig már annyit mesélt róla! Zack viszont komolyan gondolja, hogy új ember után kellene nézni a lány helyett, aki az alapozást keményen nyomta ezek szerint. ~ Hűha, jobb lesz eztán nem sokat késni, mert még a végén Zack az én szűrömet is kiteszi.~ Fut át fejében a gondolat, miközben integet a megérkező Jess-nek. Szó se róla, Charity hiányában, Chin-hae fogja fel leglazábban a helyzetet, s ha rajta múlna, lehet egy könnyed, próbáról ismert jammelést tolna a közönségnek. Hiszen Chin-hae-nek ez csak szórakozás, semmi komoly dolog, csupán azért van, hogy ne a szülők által kijelölt úton kelljen haladnia. - Egy kis szíverősítő még csak-csak, de Charity húzása után azt hiszem kinyírna minket Zack. Nincs a cukorkák között vodkás... vagy konyakos? - Jegyzi meg Noelnek, miközben befejezi a dobfelszerelés összerakását és rövidke hangolását is, ami arra is jó, hogy a függöny túloldalán várakozók legalább hallják, készül a fellépési műsor. Nekik jobb nem tudni, hogy micsoda gondok merültek fel. Nem mellesleg Chin-hae elég kétkedve fogadja a megérkező lányt. A cincogó hang amúgy haláli, egészen biztos, hogy néhány héliumos lufit be fog szerezni az afterpartyra, de ilyen hanggal énekelni? És mi van, ha amúgy nincs hangja, vagy hamis? Akkor már inkább a lufis hang, mert legalább van min nevetnie a közönségnek, bár a csapat imázsának nem tesz túl jót. Noel kap egy-két hátba veregetést részben a félrenyelés miatt, részben a támogatás miatt, mert hát jól beszél a srác, mikor hajlandó beszélni. - Máris kedvelem! - Vigyorodik el Chin-hae, mikor az új lány kicsit csúnyább beszéddel fejezi ki a helyzetüket, de végülis teljesen helytálló stílusválasztás. - Jah, szarban vagyunk. - Bólogat rá párat, mielőtt Zack esetleg ezt megpróbálná finomabban kifejezni büszkeségből. - A vokalistánk nincs fellépés-képes állapotban, úgyhogy kellene egy hős megmentő!
Totális ledöbbenést, talán némi kulturáltan visszafojtott röhögést vártam, mert hát én ekképp viselkednék, ha egyszer csak valaki besétál a banda közepébe és egércincog. Mert bár nem vagyok jártas a sulizenekarokban, annyira nem vagyok hülye, hogy ne ismerjem fel a hangszereket. Egy szülinapi zsúron meg általában a zenekarnak vannak ilyenei, nem a vendégeknek. Ehhez képest kicsit úgy érzem, mintha magam lennék a messiás vagy valami megváltó. Vagy tudom is én, egy baráti üdvözlet és továbbengedés helyette lazán letámadnak, miközben én csak kapkodom fejem, próbálván leszűrni az infókat, egyesével válaszolni. - Olyasmi - hebegem a griffendéles srác szervezői kérdésére. Igen, valami olyasmi, bár igazából én csak díszítettem McGalagony kérésére. Az énektudás és beugrás témánál viszont totál ledöbbenek. Azt se tudom kik ők, miféle zenét játszanak, ugyanakkor ők azt sem tudják ki vagyok és hogy tudok-e énekelni. Persze ez utóbbi gondolom hamar kiderülne. Vagy ennyire barátságosak vagy ennyire bolondok? Vagy csupán ennyire kétségbeesettek? Esetleg ezt nevezik az angol barátságosságnak? - Azt hiszem... Bár ha az egérhangom fogott meg, esélytelen a dolog - préselek ki magamból egy halovány mosolyt, miközben lassan visszaáll a hangom az eredetire. Az az egy tuti, hogy némi bohóckodásért nem fogom magam órákig héliummal szívatni. - Vele tudok egyetérteni - biccentek a morcosabb képű srác felé. Tényleg nem ismerem a számaikat, azt se tudnám, hol kell énekelnem és mit. Persze a vörös csaj ajánlata könnyítene, végül is, talán csak nem lehet olyan nehéz. - Ennyire szarban vagytok? Na jó, talán nem kellene ilyen szókimondónak lennem, de hát csak úgy kicsúszott. Máskülönben miért rohannának le így egy idegent, akiről semmit sem tudnak és aki róluk se tud semmit, nemhogy a dalszövegeiket?
♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥ Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Jessica Cartwright
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Black Birds - születésnapi fellépés 2016-04-25, 17:55
Kicsit sem lepődtem meg azon, hogy a testvérem még nincs jelen. Mostanság nem tudok túl sok olyan dolgát felsorolni, ami ne olyan lett volna, hogy csak kipróbálta és eldobta. Nem is ő lenne. Mélyen azért kicsit reméltem, hogy ez nem ilyen lesz. Mert nekem számított, főleg, hogy kezdtem azt érezni egy picikét közelebb kerültünk egymáshoz már. Ezek szerint nem. Üdvözlöm a többieket, lepakolom a dolgaim majd hálásan mosolygok Norikora, amikor nyújtja felém a cukorkás zacsit, mivel rettentően izgulok, és ilyenkor mindig édeset szoktam nyammogni, kivéve, ha nem készülök fel. Lehet, hogy tudnék kintről lopni valamit, de most nem fog ezen járni az agyam, van nagyobb gondunk is. Hálásan szopogatom a cukorkát, miközben Zach kijelentésére megrázom a fejemet. - Nem gond, teljesen megértem. Nem gondoltam, hogy ezt is így el fogja majd baltázni. - Rázom meg a fejemet, néha legszívesebben le is tagadnám a nővéremet. Sokszor annyira gyerekes, és azt gondolom róla, hogy ha ilyen kicsapongó életet fog élni, nem lesz belőle soha semmi. Gondolataimból egy lány zökkent ki, akiről úgy rémlik, hogy egy évvel felettem járhat, de nem igazán ismerem az idősebb korosztályt. Viszont vicces, el is nevetem rajta magam amikor bejön, de gyorsan visszafojtom, mivel szegény biztosan kínosan érzi magát, hiszen én is úgy érezném. Mindenki letámadja, úgyhogy én megvárom, hogy kicsit elcsendesedjenek a többiek, kicsit fel tudja dolgozni a helyzetet és belevágok. - Hát, végül is én megmutathatom mit kellene énekelnie, addig ti mást nem behangoltok fent a színpadon. - Ajánlkozok fel nagylelkűen, végül is miért is ne, legalább megismerem őt. Persze ha tud énekelni. Ha nem akkor felesleges köröket futottunk, de még úgysem kezdenénk. Ha nem tud, talán egyedül is boldogulhatok valahogyan, megoldanám biztos. De próba szerencse.
Oké azt hiszem kellően pánikban vagyok, nem is kicsit. Össze kellene kapnom magamat, de az nem tűnik könnyűnek. Új számokat előkapni a tarsolyból elég nehéz így hirtelen, főleg hogy nem gyakoroltunk még annyit. Persze lehetett volna, de... nem is volt még annyi időnk és hát a fellépésre készültünk azért adott dalokkal, de ennyi ennyire nem. Oh jesszus, és ez a tömeg! Azt hittem lesz pár kölyök, akik annyira nem számítanak, de itt nem pár kölyök van, hanem egy egész hadsereg! Állati sokan vannak, plusz van egy tonna felnőtt és állati ijesztő az egész helyzet is e miatt. Kell az a cukor, hogy egy fokkal jobban legyek. Almás, akkor almás, ha Chin-hae azt mondja. - Nem a hányásízű most nem lenne jó. Akkor nem csak egy vokalista hiányozna... és máskor tényleg kell B terv is, mert ez... jó ég! - azt hiszem én vagyok a legjobb betojva, a többiek jobban kezeli, de nekem van a leginkább tömegiszonyom és nem vagyok profi színpadra született előadó sem. Zavarban vagyok akkor is, ha pár ember előtt kell énekelnem, de hogy egy kész tömeg előtt... na az még félelmetesebb. Remélem, hogy a cukor segít, de az kevésbé fog, hogy mint kiderül még a vokalistánk se jön. Nem kéne nekem is kiesnem a csapatból, azzal most tuti, hogy nem járnánk jól. Nem akarom kiadni magamból a kaját, vagy valami, bár nem mintha sokat ettem volna. Így is egy apró kis gombóccá van összenyomorodva a gyomrom, de akkor is kijönne belőlem minden, amit eddig ettem. - A vajsör nekem akár még most is jól jönne, de gondolom gyerekbulin nem kellene már eleve azzal nyitni mi? - áh inkább magamhoz veszem a gitárt, az legalább segít, kicsit erőt lehel belém, valamelyest elbújhatok mögé és talán annyival könnyebb lesz... legalábbis nagyon remélem. Nagy levegő, kifúj és beszív és... tartani kell ezt a sorrendet és akkor nem lesz gond. Közben előkerül a vékony hangú lány is, amin azért meglepődöm, majdnem félrenyelem a cukrot is, de szerencsére végül nem lesz gond, mert nem kéne most még valami életmentő fogással is nekem esni, nehogy kinyírjam magamat egy cukorral. - Az tényleg nem lenne rossz, ha beugranál, de nem ismeri a számainkat és nem is gyakorolt velünk, ez nem lenne túlságosan nagy feladat így? - éljen a józan ész, meg persze a pánik továbbra is. Nem gyakorolt velünk, azt se tudja milyen dalaink vannak, akkor nem tudom, hogy mit tudna velünk játszani egyáltalán. Mert oké, hogy a vokalista csak itt-ott beénekel, de azért egy vokalistának is tudnia kell, hogy mit csinál és nem énekelhet bele akárhová, bár van örömzenélés is, de ez most nem az. Áh... nem tudom hogy mi lesz ebből, hagyatkozom a többiekre, mást nem tehetek. Én játszom a saját részemet és... nem lesz itt gond! Remélem...
Black Birds & Noel
Dark side | Az első fellépés |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
lég cikis a helyzet, mert túl sok itt a felnőtt. Fogalmam sincs, mi lehet az oka, nem jött el mindegyik gyerek, vagy talán csak később érkeznek? Amennyien itt vannak, azok inkább testvérek lehetnének a szám alapján, hát nem létezik, hogy egy ilyen korú kisgyereknek csak öt barátja jön el, amikor ebben a korban mindenkit meghívnak szülinapi buliba, aki még nem húzta meg a hajukat. Zach hasonlóan ideges, bár talán ő még jobban, mert jobban szívére veszi az egész bandaügyet. Nem mintha engem nem érdekelne az együttes, csak általában sokkal lazábban kezelem a dolgokat, mint ahogy most is, az első sokk után máris új tervek vannak a fejemben. – Most mondom, hogy ne felejtsük el, de ebből tanulva a következő fellépésre legyen B és C tervünk is – vigyorgok, hogy kicsit oldjam a hangulatot, majd az orra alá dugom az egyik zacskó cukrot. – Vegyél, majd utána kigondoljuk, mi lesz. – Közben szerencsére befut Noel is, aki ugyan nem beszél sokat, de amikor igen, akkor nagyon jó ötletei vannak. – Hát nem – csóválom a fejem, mikor megérkezik, majd a kérésének eleget téve neki is odanyújtom a zacskót. Miután vett, veszek én is valamennyit, de azért készenlétben vagyok, ha valaki még kérne. Úgyis hoztam egy csomót, van bőven nekünk is, meg a gyerekeknek is. Leülök a földre, hogy segítsek gondolkozni. – Vagy csak eltévedtek – hülyéskedek, mikor Chin-hae megérkezik, de persze tudom, hogy kizárt dolog, direkt van itt ez a sok felnőtt. – Van benne mindenféle, kivéve hányás ízű, az most nem jönne jól – válaszolom, és neki is odanyújtom, ne maradjon ki a jóból. – Köszi, te is jól nézel ki. – Mert hát attól, hogy valaki nem úgy öltözködik, mint én, nézhet ki jól egyszerűbb cuccokban is. Őt hallgatva elgondolkozom, hogy talán igaza lehet. – Végülis… Megpróbálkozhatunk vele szerintem. Dobjunk be egy-két felnőttesebbet, de az egész repertoárt ne változtassuk meg. Nem az ő születésnapjuk. – Ezt persze nem gonoszan mondtam, de hát abban tényleg van valami, hogy a gyerekeknek jöttünk zenélni, de abban is, hogy nem hagyhatunk teljesen figyelmen kívül egy csomó felnőttet. Végül úgyis Zach fog dönteni, de azért a többiek véleményére is kíváncsi vagyok ebben a tekintetben, úgyhogy rá is kérdezek. – Szerintetek mi legyen? – Az érkező Jessnek is automatikusan nyújtom a cukros zacskót. Már csak Charity hiányzik, de pont ekkor mondja Zach, hogy nem jön, mert jól kiütötte magát. – Komolyan? Pedig bulizni utána is lehetett volna, ha már valaki állja az első kört – vigyorgok Chin-hae-re. Ekkor beesik egy lány, akit eddig még nem láttam erre. Csatlakozok Zach-hez kérdések tekintetében, úgyhogy szegényt kapásból egy faggatóroham éri. – Tudsz énekelni? Kellene egy beugró – térek rögtön a lényegre, aztán ha magához tér, hátha elfogadja. Most tényleg akárki jó lenne, akár még valamelyik gyerek is, mert Jessnek nem kellene egyedül énekelnie. Persze nagyon jó hangja van, meg minden, de ha ketten vannak, minden sokkal jobban hangzik.
Zachary Cross
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Black Birds - születésnapi fellépés 2016-04-11, 16:31
Amíg egyedül vagyok, nem nagyon pakolok ki, csak a hátamra csatolt gitárral ücsörgtök, mert tisztára meg vagyok illetődve az első éles fellépésünk miatt. Ahol a születésnapi zsúr ellenére alig lézeng pár gyerek. Erre nem gondoltunk, hogy egy gyereknek lényegesen több a felnőtt rokona, mint a kispajtása, ezért a hat gyerekre jut vagy negyven felnőtt vendég is. Jó, a gyerekek állnak majd a központban, és nekik szólnak a számok is, na de mégis... nem csak pár anyuka van itt, akiknek mindegy. A rokonok fognak ránk figyelni, és elvihetik a hírünket. Nagy megkönnyebbülésemre megérkezik Noriko, csoda, hogy nem vetem egyből a nyakába magamat, mert az még inkább cikis lenne, de jelen körülmények között inkább fojtott hangon suttogva, szinte odamotyogok neki. - Nagyon nem. Most improvizálhatunk. Gyorsan le kéne ülni egy új listát csinálni. Nekikezdek. – Bólogatok, miközben ő a táskáját túrja fel, a cukrok amik előkerülnek, persze jó ötlet, habár már ránézésre is egy tonna édesség van. Az érkező Noelnek intek, és amikor ő is kér cukrot, akkor én is tartom a markomat, elmosolyodom halványan, de jó hogy nem csak én izgulok. Most nem foglalkozom a szopogatással, elrágcsálom őket, még ha kemények is, az álkapocs-munka talán tényleg el tud lazítani. Azért kezet nyújtok a srácnak, és immár lenyelve a számban forgatott cukorforgácsot, megszólalok. - Ne feledjétek, mindenki elkezdi valahol. Viszont Charity aligha hiszem, hogy jön ma. Iszonyatosan ki van ütve, tegnap valami buliban volt. Nélküle kell megoldani. Valahogy az ő stílusa nem illik a miénkhez. Lehet, hogy ki kéne írni egy plakátot, hogy felvétel van a vokalista posztra Jessica mellé. Mit szóltok? Remélem nem bántódik meg a hugi. – Az érkező Chin-hae legalább hatalmasakat vigyorog, nem csúszott annyira szét, mint mi. Ezért jár a pasi. Bólintok neki, és hagyom, hogy tartsa a többiekben a lelket, és úgy döntök, hogy azért mégiscsak megkérdezem az egyik szervezőt, hogy maradjon-e az eredeti elképzelés. Pár perccel később térek vissza, éppen akkor, amikor Jess is megérkezik. Azért neki nagyon jó hangja van, kár lett volna őt is elveszteni. Tétován hajolok oda, és nyomok az arcára két puszit. Ő is barát mint Noriko, akivel meg ölelkezni szoktunk, igaz, ez most elmaradt. - Te Jess.. szerintem a tesód hanyagol minket. Nem baj, ha meghallgatunk más jelentkezőket is? – Itt tartok a társalságban, a többiek már nagyjából lepakoltak, és a kicsi kölkök is kezdenek bevonulni, hiszen elméletileg időben kezdünk. Noriko kezébe nyomok egy picit módosított listát, hogy mondjon rá áment, aztán adja tovább a sorrendet. Raktam rá vagy három felnőttesebb, de azért csak vidám, nem pedig sötét számot, és esetleg a szünetben még próbálhatunk csiszolni a stíluson. Egészen elnevetem magamat, amikor a griffendéles háztársam közelebb ér, látásból ismerem, pár évvel alattam jár. - Szia! Te is szervező vagy? Vagy csak erre jártál? – Igazából jó lenne, ha Jessnek nem egyedül kéne vokáloznia, mert a számaink többsége több lány hangra van kitalálva, a srácok nem kényszeríthetőek erre, Noriko pedig megmondta, nem énekelni van itt. Talán Alysha jó lenne beugrónak? Már közben hangolom a basszusgitárt, mindjárt kezdenünk kell.
Nem egészen tudom, hogy McGalagony részéről ez a mai program jutalom vagy büntetés. Igazából vehetem jutalomnak, mert hát kimozdulhatok a suliból, lejöhetek a faluba, sulis kereteken kívül. Emellett akár gyakorolhatom is a varázslást a terem díszítése közben. Emellett nem tettem semmi olyat, ami miatt büntetnie kellene. Ugyanakkor még is csak büntetés, mert hát ez még is csak egy babazsúr! Na jó, ezt visszavonom, amint meglátom a vendégsereget. Ahhoz képest, hogy elv gyermek-szülinapi buli lesz több a nagykorú, mint kellene. Vagy lehet ez csak álca, gyermekek mögé bújva akarnak kicsit kikapcsolódni, szórakozni. Alapjában véve nekem tök mindegy, az egészet már halálosan unom. Már ebéd után lejöttem, azóta lufikat fújok, konfettit pakolok, na ez kifejezetten pepecs és utálatos meló. Emellett a falra akasztandó díszpapírokat lebegtettem, na ez kifejezetten jó szórakozás. Meg hát addig se kell tanulnom. Igaz, Dylan-nel sem lehetek, de még se lóghatok folyton a nyakán! Az utolsó lufi is pukkadásig teli, a hangzavar kezd fokozódni. Nem, egyszerűen nem bírom ki, az egyik hupikék lufit elcsórom, és a színpad mögé bújva engedek gyermeteg énemnek, mikor némi héliumot eresztek ki belőle.. egyenest a számba. - A nap csúcspontja - cincogom egérke hangon, ami a saját fülemnek is mulatságos, így hát kénytelen vagyok elnevetni magam, ami valljuk be, a hélium hatása alatt minden, csak nem kellemes kuncogás. Sokkal inkább mint valami beszívott egérraj röhögése. Hm.. végül is... Újabb korty, ahogy haladok egyre beljebb, remélvén, elbújva jót szórakozhatok a magam hülyeségével, ám ahogy a színpad mögé érek társaságba botlok. Meglepetten dermedek a padlóra, kezeim között a félig elfogyasztott lufival, majd esetlenül elmosolyodom. - Sziasztok - nyehegek illendőn, ám a lehető legkevesebb komolysággal, hisz csak az előbb kapott újabb adagot a torkom, így újfent az egér cincog, nem én. Jesszusom, totál zakkantnak fognak nézni!
♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥ Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Jessica Cartwright
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Black Birds - születésnapi fellépés 2016-03-31, 09:02
A fellépést túl korainak éreztem még, ezért is volt ez az egész napos idegesség. Reggel óta csak ugráltam erre, ugráltam arra, nem tudtam egy helyben maradni, próbáltam mindent megtenni azért, hogy eltereljem gondolataimat és meggyőzzem magam, hogy minden rendben lesz. A szobatársamat már felidegesítettem, ezért amikor a ruhaválasztáson kezdtem el gondolkodni, akkor felkelt a könyvei mögül és odajött hozzám, hogy segítsen. Azt hiszem, hogy zavartam a tanulásban és már alig várta, hogy lelépjek. Teljesen megértem. Végül elég gyorsan kiválasztottunk nekem egy kék ruhát egy kis piros övvel, ami nem is túl feltűnő, de egészen elegáns is egy ilyen alkalomra. Nem igazán tudom mit kellene felvennem, őszintén, vagy hogy a többiek miben lesznek, de Noriko biztosan kitesz magáért, lehet hogy legközelebb tőle kellene kérnem öltözködési tanácsokat. De most már úgyis késő ehhez. Miután elkészítettem a laza sminkemet, felöltöztem és összepakoltam a táskám még egyszer körülnéztem és mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem hagytam fent semmit, -a szobatársnőm legnagyobb örömére- elindultam. Kicsit sietősre vettem a lépteim mert úgy éreztem, hogy el fogok késni. Én pedig soha nem szoktam késni. Most is pontosan tudtam, hogy mennyi ideig tart nekem elérni a Három Seprűig, de egy kicsit mégis később érkeztem, mint a többiek. Amikor beléptem a helyiségbe és megláttam a rengeteg embert, közöttük több felnőttet, akkor kicsit elfehéredtem. Nem erre számítottam és valahogy nem is erre készültem, én sem és a többiek sem, biztos vagyok benne. A gyors eligazítás után szinte hátrafutottam a többieket keresve, mert nem szerettem volna lemaradni a megbeszélésben és éppen a zenei egyeztetésre toppantam be. -Sziasztok, bocsi a késésért. - Tettem le a cuccomat egy székre, ha találtam olyat és végighallgattam a többiek kijelentését, majd én is hozzátettem az én ötletemet. - Szerintem is úgy kellene ahogy Chin-hae mondja. És a felnőttek is szokták szeretni az átdolgozott gyerekdalokat, úgyhogy szerintem sem lenne gond... - Nem tudom mekkora szavam lehetne, de végül is úgyis a többség dönt ha valamit el kell dönteni. Múltkor még kicsit a háttérbe szorultam, de most már kezdek feloldódni, és azt hiszem, erre szükség is lesz.
- Bocs a késésért! Itt mit osztogatnak, hogy ennyien vannak? Tombola lesz? - Kérdezi már messziről a többieket örök későként, mikor lihegve feltűnik a színen és csapattársaihoz ér. Látta ő is kinn a tömeget, de csak lassan tudatosul benne elkapva a beszélgetésfoszlányokat, hogy azok ott a nézősereg. Ők mind. Már-már száján lenne a kérdés, hogy ki lépett fel előttük vagy ki fog utánunk? Mert azért az nehéz elhinnie, hogy Roxmorts varázslólakossága ennyire ki lenne éhezve már egy koncertre. Mondjuk amennyire tudja, nem is volt az utóbbi pár évben itt ilyen, szóval valahol mégiscsak indokolt. Plusz ez egy kis falu, ez lesz a holnapi beszédtéma mindenhol mindenkinél és vér ciki lehet, ha valaki kihagyta. - Almásat adj neki. Az alma jó lámpaláz ellen, nagyapám mindig ezt mondta. Ja és állati jól nézel ki ezzel a virággal a hajadban! Meg úgy egyébként is! - Jegyzi meg Noriko-nak Noel kérésére, s ő is lepakol, habár cucca egy részét leküldte előre, mert egy teljes dobfelszerelést azért mégsem tud lehozni a hátán. Összetettebb hangszer ez ugyebár, mint mondjuk egy gitár /: P/. - Hé-hé-hé! Pánikra semmi ok! Gyerek születésnapra hívtak minket, nem? Tudjuk, hogy az ünnepelt kicsi, legalábbis fiatalabb, mint a kinti átlagéletkor. Szerintem csak az összes kölyöknek itt a teljes rokonsága, de azok aligha lepődhetnek meg, ha gyerekeknek szóló műsort kapnak. Majd menet közben kommunikáljunk kicsit a nézőinkkel, kérdezd meg mondjuk tőlük szeretnének-e valami felnőttesebbet is? Ez még jó reklám is lehet nekünk. - Intézi utóbbi szavait Zach-nek, mielőtt a többiekre pillantana újra szélesen és bátorítóan mosolyogva. - Csak lazán srácok! Az afterparty-n én állom az első kör vajsört! - Úgy tűnik, Chin-hae az egyetlen, aki nem esett pánikba a tömeg láttán. Ráér majd akkor pánikolni, ha felsülni látszanak, előre viszont teljesen felesleges. Jók voltak a próbán, erre szerződtették őket, aztán ha mégis meg lesznek dobálva mindenízű drazséval, mert nem elég jó a felhozatal dalokból, majd váltanak. Amilyen hangja van a csajoknak, tutira nyert ügyük van. Ráadásul még jól is néznek ki, s elég sok apukát látott odakinn Chin-hae... Öltözetben nem esett túlzásba, mégsem lehet olyan nagyon darkosan öltözni, legalábbis kizárható, hogy a kis ünnepelt elvetemült Merilyn Manson- vagy Lordi-rajongó lenne, szóval elég ide egy fekete farmer, tornacipő, szürke póló és egy fekete mellény némi szegecs-díszítéssel, hogy azért menőbb legyen és pár kitűző rá a punkosabb hatás kedvéért. ~ Kíváncsi vagyok, vajon a srácok is eljöttek-e?~ Gondolkodik a dobcucc igazgatása közben két ázsiai szobatársára gondolva.
Nem mondom, hogy állatira parázok, de az tuti biztos, hogy izgulok, mint a fene. Mégis csak ez az első fellépésünk és én már a miatt is aggódtam, hogy a többiek előtt kell énekelni és bemutatni, hogy mit tudok, de hogy gyerekek előtt és még nem is kevés előtt... Na de csak túl éljük majd valahogy, legalábbis ebben reménykedem. Én azért nem öltöztem túl, ha ez most gyerekzsúr, akkor gondolom nem is kell túlzásba vinni a dolgot. A téli kabát alatt egy sima fekete farmering van, alatta fehér póló, meg egy szimpla farmer edzőcipővel, mivel már nem esik a hó, nem kell azért bakancsban feszíteni, vagy ilyesmi. Természetesen a gitár az nálam van, tokban ahogyan kell a hátamon pihen, ahogyan végigsétálok Roxmorts utcáin. Azért igyekeztem, hogy tényleg időben sikerüljön érkezni, ciki lenne, ha csak én késnék, bár van egy olyan érzésem, hogy Chin-hae akármit is teszek így is úgyis utánam fog majd érkezni, szóval... valószínűleg jó vagyok, még amúgy is van idő. Nagy levegőt veszek mielőtt belépnék a helyre, aztán kis kérdezősködés után indulok el hátra, majd rendesen ledöbbenek, amikor meglátom hányan vannak. Alig van gyerek... viszont felnőtt, gondolom szülők és rokonok rohadt sokan. Van egy kb. fél perces teljes lefagyásom, mire valaki oldalba bök, hogy menjek csak oda hátra, mert ketten már megérkeztek. Ez van, ha a nálad lévő gitár árulkodó. Gondolom a nő valami szervezőféle lehet, hogy ennyire tudja, hogy ki érkezik és hol vannak a többiek. Nagyjából akkor toppanok be Zachék kettőséhez, amikor Noriko a cukortémát taglalja. Alig utána sikerült tehát érkeznem, de pont annyival lemaradva, hogy már nem láttam őt, hogy merre császkál el. - Eszméletlenül sokan vannak, ugye nem erre számítottunk? - még mindig rendesen elképedve hámozom le a gitárt a hátamról, aztán a kabátot is ledobom egy kósza székre, ami alkalmas a tárolására. Látszik rajtam, hogy be vagyok tojva a tömeg miatt, hogy nem erre számítottam és még fogalmam sincs, hogyan fogom lekezelni a dolgot. - A cukor jó, én is kérhetek? Hátha önbizalmat növel. - pár kölyökkel számoltunk, de alig van gyerek, csak egy csomó felnőtt. Ha kapok valami rágcsálnivalót, hogy kicsit tompítsa az idegességemet, akkor a gitárt a falhoz támasztva leülök egy kósza székre, hogy a bólogatásommal jelezzem, ha ennyi a felnőtt, akkor tényleg több felnőtt dal kéne, csak hát arra meg nem készültünk, de... akkor mi lesz?
Black Birds & Noel
Dark side | Az első fellépés |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
a lesz az első fellépésük… már önmagában ez a tény elég volt ahhoz, hogy sokkal korábban keljek fel, mert annyira vártam, hogy megmutassuk, mit tudunk. Nagyon sokat készülődtem a tükör előtt, mert gyerekszülinapra nem mindegy, mit veszek fel, de nem akartam rózsaszín habos-babos ruhában villogni, azt meghagyom Natsuminak. Úgyhogy hosszas gondolkodás után egy világoskék ruhára esik a választásom. Nincsen most agyondíszítve, csak egy csillogós öv van a derekán, mert azért mégis csak vékonyít valamennyire, illetve tüll alsószoknyát vettem alá, hogy legyen tartása, és jól tudjon libbeni, ha forgok vagy ugrálok. Kesztyű most nincs a kezemen, a hajam ki van engedve, és kék-fehér rózsa alakú díszt helyeztem be, mert olyan nem fordulhat elő, hogy valami nincs a fejemen. Nyakamba egy elegánsabb gyöngynyakláncot tettem, ami szépen csillog, meg amúgy is jól mutatna. Ilyen elegánsabb kiegészítőket ritkán hordok, de most, hogy a külsőm nem annyira extrém, mint egyébként, felvettem, mert ne porosodjon a ládámban. Lábamon fehér térdzokni van, és a ruhámmal megegyező színű magassarkú. Szerintem jól áll, csak tudni kell mivel hordani. Belepakolok egy csomó hasznos dolgot a hátizsákomba, és pár óráig még tuti nem tudok mit kezdeni magammal, mert egyelőre nem kell indulnom. Mikor végre itt az idő, utoljára ellenőrzök mindent, hogy megvan-e, normálisan nézek-e ki, ilyesmi, és gyors léptekkel tartok Roxmortsba. A normál idő fele alatt érkeztem meg, és egyből a Három Seprű felé vettem az irányt. Szerintem a helyszínválasztás tökéletes, mert barátságos a hely, a gyerekek is ismerik, és ráadásul nem egy sötét környéken van – még azért Roxmortsban is vannak olyan részek, ahová nem mennék –, szóval minden szempontból kiváló. Leginkább gyerekdalokat fogunk játszani, mert nem kell szerintem elijeszteni őket a metálosabb dalokkal, és mégis csak egy szülinap, ne kicsiken kísérletezzünk. Persze egy-két rockosabb klasszikust be lehet dobni, valószínűleg fogunk is, de semmilyen hörgést nem szeretnék, se az operás hangzást, ami néha visításnak hangzik, őszintén. Főleg a gótikusabb számok, azoknak a dallama is elég fura, leginkább thriller-betétdalnak alkalmasak. Berontok a terembe, és megtorpanok, mert elég nagy a tömeg, de gyerek alig van, sokkal több a felnőtt. Integetek nekik, sőt, oda is megyek hozzájuk, kicsit kérdezgetem, hogy várják-e a koncertet, hogy érzik magukat eddig, stb, de aztán megkérdezem az egyik szülőt, hogy itt van-e már valaki az együttesből. Hátramutatnak, és mondják, hogy jött már egy fiú, úgyhogy indultam is az irányba, mert gondoltam, hogy Zach lehet, ő ér oda mindenhová nagyon korán. – Szia. Nem erről volt szó – dohogok, miután köszöntem. Tudom, hogy nem az ő hibája, de akkor is. – Hoztam amúgy cukrot, csokit, ilyesmit, a végén odaadhatjuk nekik, vagy akár közben – mondom neki, miközben a táskámban matatok. – Ha ennyi felnőtt van, a dalok nagy részét ki is húzhatjuk, és inkább más kellene helyette – vetem fel, mert látom rajta, hogy aggódik, és sejtem, hogy emiatt. Kicsit én is, mert váratlan a helyzet, de semmi sincs veszve, sok idő van még, csak mindenki időben fusson be.
Zachary Cross
Reveal your secrets
Tárgy: Black Birds - születésnapi fellépés 2016-03-02, 19:29
Az első pár próba kifejezetten jól sikerült. A jellemünkből adódó különbözőségek nem vészesek, úgy gondolom, hogy egy zenekarnak minimum hetek kellenek, hogy teljesen összecsiszolódjon a tagjait illetően. Ez a mostani főpróba igen kedves McGalagonytól, még ha csak tízéveseknek is fogunk játszani, nem baj, szinte nevezhető éles bevetésnek. Mivel tényleg csak próbának szánom, megüzentem a többieknek a címet, ami a Három Seprű egyik hátsó terme, és nem kötelező eljönniük, legrosszabb esetben Noriko-val hülyülünk egyet a kicsiknek, ő tudom, hogy minden körülmények között velem jönne. Mivel a látványelemeket nem tudom, hogy hozza-e Charity, ezért nem számolok vele, csak a levél mellé csatoltam egy számlistát, amit szerintem játszani kéne, és meg is jelöltem, hogy ki legyen az énekes. Az oroszlánrészét vállaltam a számoknak, de a többiek is kaptak bőven, elsőre úgy gondoltam, hogy tizenkét szám elég lesz. Hallgattam Norikora, nem metálos hangzásúak, hanem főleg gyerekdalok, hiszen a zsúr résztvevői ősszel kezdik majd a Roxfortot, vagy még egy évvel később. McGalagony úgy tűnik figyelemmel kísérte a banda életetét, és volt olyan kedves beszervezni nekünk ezt a szülinapi fellépést. Nyilván fizetség nem jár érte, csak a tortából meg a sütikből kapunk majd, végtére is itt a gyakorlás a lényeg. Direkt nem is öltöztem be gótosan, farmerben vagyok, és remélem hogy a többiek sem viszik túlzásba, példának okáért talán Charity sem adja túlzottan önmagát. A gitáromat hozom, ami basszus, mert nem akarom elvenni Noeltől a kenyerét. Meg is érkezek délután fél négyre a fogadóba, és elsőre még nincsen rossz előérzetem attól, hogy ilyen tömött. Ám amikor megkérdezem, hogy hol van a hátsó terem, a függöny mögé mutatnak, amit elhúzva vagy hetven emberrel szembesülök, szülők, családtagok, egyéb rokonok. És az öt darab kicsi. Ööö... Hát nem erről volt szó. A szülőket keresem, akik lelkesen integetnek, és a születésnapos kislányt mutatják. Mivel ajándékot nem hoztam, a dalokkal leszünk majd itt, kedvesen rámosolygok, aztán zavartan keresem a pódiumot, amit meg is találok. Elkezdek lerámolni, hát ez vérciki, itt felnőtt dalok is kellenének, vagy nem, mert a kicsikért jöttünk? Ajvé! Noriko hol vagy már, mit csináljunk?!
◊ zene ◊ ruci
