2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Azért valahol örülök, hogy nem fajult el ez a különös kis meghívás. Nem mintha félnék egy-két pofontól, enm mintha az a kötekedős típus lennék. De ez még is csak egy gyerekzsúr, és nem hinném, hogy azért hívták meg a bandát, hogy népbunyót mutassanak be. Szóval azért megkönnyebbülve dúdolgatok Jessica mellett, hagyva, hogy ők rágják meg a meghívót, végül is csak beugró lennék. Egészen addig, mí Zach hozzám nem fordul, talán egy cseppet még bele is pirulok a bókba, a többiek helyeslő bólogatásába. hogy szeretnék-e tag lenni? nem is tudom... Ha az ember jól akarja csinálni, az sok időt igényel, próbák, kották, gyakorlás. tudom, így volt ez otthon is az énekkarban. Ugyanakkor.. Újként nem rossz érzés tartozni egy bandába, ráadásul enm is akármilyenbe. hisz ez még is csak egy zenekar, egy együttes, még ha nem is a teljesen befutott kategóriában. De valahol mindenkinek el kell kezdeni! - Még meg kell beszélnem McGalagonnyal, de szerintem menni fog - biccentek, igyekezvén elnyomni felharsanó lelkesedésem. Mert örülök az invitálásnak, tetszik a csapatuk, a zene, amibe belekóstolhattam. És tényleg jó lesz tartozni valakikhez, új barátokat szerezni. Szóval felőlem mehet! Ahogy mehet a folytatás is, most már lelkesebben, belvállalósabban nyomom a kíséretet jessica mellett, hisz immár tag vagyok, nem beugró. Legalább is szívesen gondolok így magamra. Élvezem is a bulit rendesen, ahogy a gyerekek is. Azt hiszem, egyre jobb lesz ez az év, az új hely... kit érdekel, hogy folyton esik az eső?
//köszönöm a játékot és a meghívást is nagyon élveztem//
♫ Zene ♫ Ruha Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Kwon.Chin-hae
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Black Birds - születésnapi fellépés 2017-01-04, 20:29
- Mifelénk a hallgatás beleegyezés. Akkor a koncert után a hátsó kijáratnál. - Mosolyog továbbra is Mirandára szemtelenül, miközben maga sem hiszi el, hogy nem kapott az egészért pofont. De ha már így alakult, akkor folytatja tovább a csajnak a show-t, miközben maga sem tudja, van-e itt egyáltalán hátsó kijárat? A feléje hirtelen zúduló monstrum ütése elől ellép, elegánsan a háttérbe húzódó Miranda felé, már csak taktikából is. - Hé, bocs haver, de téged nem akarlak randira hívni. Dolgozd fel! - Nem a visszaütés híve Chin-hae, inkább a kitérésé. Hiába vállas és magas az ázsiai srácokhoz képest, azért még mindig vékonykának hat az európaiakhoz képest, és ilyenkor a fürge kitérést kell preferálni, remélvén, hogy a másik állóképessége gyengébb, mint az övé. Közben figyeli, a kiütött Zach magához tért-e és elmosolyodik Alysha hevességén. - Zavarna rögtön az első randin egy édes hármas? - Veti fel Mirandának tovább pimaszkodva vele. Azért tényleg megnézne egy csaj-csaj küzdelmet, sokkal izgalmasabb az a felállás. - Naaa, most hová mész? - Méltatlankodik egy sort Miranda távozása miatt, nem túl hitelesen adva elő a sajnálkozást, főleg hogy minden bánatot elfelejt, mikor az ő kezébe is nyom valaki egy vajsört. A zöld papíros láttán, mikor elér hozzá, prüszkölve nevet bele a vajsörébe, hogy majdnem több kortynyi kárba veszve a padlón köt ki. - Ó, nekem is tetszett! - Szokás szerint vigyorogva toldja meg Zach mondandóját Alysha felé, majd felhajtja a vajsört és visszaül a dobok mögé. Szerencsére őt nem találták el, a tervezettnél jobban átmozgatta magát a kitérésekkel a szünetben, szóval kellően bemelegített a folytatáshoz. - Adjunk nekik! - Rikkantja vidáman és a folytatáshoz már meg is adja a dobalapot, mely jelzi a közönségüknek is, lassan mindenki fejezze be a fészkelődést és leginkább a beszélgetést, a koncert folytatódik!
égre vége van ennek a kis közjátéknak, és folytathatjuk, amit elkezdtünk, és amiért igazából itt vagyunk. Persze előbb hagyom, hogy mind megnézzék a szórólapot, kíváncsi is vagyok, hogy ki mit szól hozzá. Én a magam részéről tényleg benne lennék, és habár csapat szinten még nem vagyunk teljesen összeszokva – főleg az egyik énekes távozása miatt –, de úgy gondolom, hogy külön-külön mindenki nagyon jó abban, amit csinál, és ha ezt sikerülne profin összerakni, akkor simán lenne esélyünk a versenyben. Arra még nem igazán gondolok, hogy meg is nyerhetnénk, bár, Japánban nagyon régen voltam, mert csak nyári szünetben jutok haza, és akkor is csak Kyotóba, de tényleg jó lenne, ha valami fellépés miatt esetleg Tokióba is elutazhatnánk. De ez még persze messze van, előbb közösen el kell dönteni, hogy indulunk-e. A másik dolog meg az, hogy még csak azt kéne, hogy az a szemét banda lekörözzön minket. Azt hiszem, kicsit most túlteng bennem a versenyszellem, de amilyen rosszindulatúak voltak, hogy a saját kis érdekeik miatt majdnem tönkretették egy kisgyerek szülinapját, aki semmiről nem tehet, nagyon is megérdemlik, hogy lealázzuk őket, és megmutassuk nekik, kikbe kötöttek bele. – Én a magam részéről mindenképp szeretnék menni – emelem fel a kezem, de úgy gondolom, hogy a többiek is benne lesznek, biztos, hogy valami hasonló ok miatt, mint amiért én is. – Igen, tök jó voltál – mosolygok rá én is Alyshára, remélem, hogy elvállalja és tényleg megbízhatóbb lesz, mint Charity volt. Megegyezünk, hogy folytatjuk a bulit, előtte még megölelgetem Zacket, szerencsére úgy néz ki, már sokkal jobban van. A többieknek barátságosan megveregetem a vállát, majd visszapattanok a szintetizátor mögé, és a többiekre nézek, hogy ne mulasszam el a kezdést. Azt hiszem, kellőképp jó vége lesz ennek a napnak, hiszen úgy néz ki, a gyerekek már el is felejtették, hogy mi történt korábban, bár mindent ugye nem láttak, a felnőtteknek pedig eszük ágában sincs emlékeztetni őket erre, és szerintem minket sem hibáztatnak, úgyhogy bajba sem fogunk kerülni. Minden tökéletes.
//Én is köszi, nagyon tetszett. ^^ //
Noel Westmoreland
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Black Birds - születésnapi fellépés 2016-12-28, 17:43
Kár lenne tagadni, azért van bennem egy nagy adag bizonytalanság, ami ezt a versenyt illeti, hiszen már most is épp eléggé izgultam és erre még rájön egy lapáttal az is, hogy versenyeznünk kell, bár szó se róla, hogy a kis balhé egy kicsit azért felpörgetett. Jó a következő alkalommal remélhetőleg nem kell megütnöm senkit sem ahhoz, hogy jobban bírjam az éneklést, mert most úgy fest azt kell legalábbis aktívabban, hiszen Zach szája fel van repedve és ha én nem énekelek, akkor ő nehezebben fog tudni. Most a vokál is épp elég neki ilyen állapotban. Arra, hogy Alyshát is végleg meghívja a bandába csak bólogatok egy sort. Már bennem van az izgalom, ilyenkor azért sokkal nehezebb beszélni akármiről is. Legyünk túl ezen a mostanin, hiszen én még mindig nem vagyok olyan nyílt, hogy lazán vegyek egy előadást. Majd talán idővel menni fog ez is, tőlem már az is nagy dolog, hogy beléptem a bandába, az összes többi majd remélhetőleg jön szépen fokozatosan. - Csapjunk oda nekik, még a végére! - bököm ki aztán, bár a szavaimhoz mérten azért nem olyan erőteljes hangerővel, vagy lelkesedéssel, de azért próbálkozom. Az biztos, hogy én azért sose leszek olyan nyílt és vehemens, mint mondjuk Zach, akinek a lelkesedésével aztán soha sincs probléma, most is nagyon benne van a buliban. Magamhoz veszem a gitárt és kis torokköszörülés után végül csak a mikrofonhoz lépek. Iszonyú lámpalázam van, de menni fog, mert mennie kell! Csak nem kell lenéznem és arra gondolnom, hányan hallgatnak minket, vagy úgy kell tennem, mintha valójában most is hátul lennék, mint eddig és nem irányulna rám annyi tekintet. Csak ügyesen Noel!
Black Birds & Noel
Dark side | Az első fellépés |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
A másik banda felszívódik, én a számat tapogatva sorolok be Noriko mellé, hogy megnézzem a hozzánk vágott szórólapot. Hümmögve vonogatom a vállamat, végtére is veszítenivalónk nincsen a büszkeségünkön túl, és úgy látom, hogy a többiek is nagyon benne lennének, hogy essünk neki az ügynek, de előbb be kéne fejezni a már elkezdett koncertet. Hiszen ha nem is leszünk híresek, a saját magunk kedvére megtehetnénk azt, hogy örömzenélünk. Talán még egyszer Cosette-et is el tudom rángatni. És ami a leghálásabb az egészben, hogy a fiúk máris nekigyűrkőztek azoknak a gorilláknak, és mellette a lányok sem léptek le a hátsó ajtón, hanem kiálltak volna az érdekeinkért. Most éppen vagy tíz szempár szegeződik ránk. - Akkor.. ha ti is akarjátok, megnézzük ezt a selejtezőt, felkészülünk rá becsülettel, és ha nem sikerül, legalább tudjuk, hogy nem voltunk oda valók. Még te is Alysha, ha meghívhatlak véglegesen a bandába. Nekem tetszettél, és azt hiszem beszélhetek mindannyiunk nevében. Ha megengedi az iskolarended, örülnénk, ha máskor is csatlakozni tudnál. – Nézek barátságos mosollyal a háztársamra, akit látásból már ismerek, de most levett a vállamról a bátorságával, és az énekhangjával, egyértelműen úgy vélem, hogy közénk illik. - Viszont most folytatnunk kellene, a szülinapos pöttöm miatt mindenképpen. És olyan jók vagytok, nem is akarnám abbahagyni most. Végre elment a selejt, most jöhet az igazi buli! Ugye benne vagytok? – Nyomok egy cuppanós puszit Noriko arcára, átfogva az arcát elnevetem magamat, és már nem is fáj annyira a szám. Olyan sokáig egyedül voltam, nagyjából nullának mondható a családomról kapott emlékeim, barátaim pedig Cosette-en kívül egyedül a hollóhátas lány, de most úgy érzem, hogy valami komoly kapcsolatrendszer szerveződik körülöttem. A kezembe veszem a basszert, és máris bíztató-érdeklődő szemvillantásokat osztogatok, noha már érzem a testtartásukból, hogy hasonlóan látják a helyzetet. És a gyereksereg ismét a színpadunk aljához özönlik, csillogó szemmel várva a folytatást. Azt hiszem akkor nem is marad sok választásunk, bár aligha tudom elképzelni a többiekről, hogy nagyon hezitálnának.
//Köszi a játékot! Nagyon tetszett, jót hoztunk össze!!//
Végül is úgy döntök, hogy nem ellenkezem és nem akarom, hogy ezen a bulin leégjünk. Minden tök jó volt, meg örültünk, hogy itt lehetünk, máris fel kell lépni... az idegesség is oldódott erre jött ez. Most biztos megint ideges leszek amikor majd ismét fel kell lépni a színpadra, hogy folytassuk az egészet. A papírra pillantok csak amikor azt meglátom. Összehúzom a szemöldökömet. - Selejtező? - Jaj nekem! Hiszem még csak most indultunk neki ennek az egésznek, már hogy tudnánk rögtön egy selejtezőben is részt venni? De persze biztosan jó móka lenne, de én félek. Miért félek ennyire? Addig talán még többet tudunk majd gyakorolni. Lassan visszasétálok Alysha mellett a színpadra, kicsit átrendezgetem a kottáimat, és kérdőn tekintek a többiek felé, hogy mit mondanak, mivel fogjuk folytatni a mókát. Bele, belepillantok az egyikbe és a másikba is, és attól függetlenül, hogy azt gondoltam mennyire aggódni fogok majd, mégis már egészen otthonosnak érzem a színpadot. - Mivel folytatjuk? - Próbálkozom. Egyszerűen csak be kell váltanunk a mai koncert ígéretet és remélem, senki nem fog ránk majd ez után csúnya szemmel nézi. A másik bandán kívül persze.
Laza lett, bocsi :/ ◊ zene ◊ ruci[You must be registered and logged in to see this link.]
Bennem a harci szellem, engem nem zavar, ha pofán kell vágnom néhány agyamentet, még jót is teszek a világgal, mert hátha helyre billen a köd a fejükben. De ez a szitu nem alkalmas, főként mert úgy tűnik, a gyúnycsajnak csak a mersze volt nagy, bátorsága már nincs, visszakozik, csak egy papírlapot hajít felénk. Nem túlzottan érdekel, hátrébb lépek, még sem hasalhatok fel matricának Zachary hátára, csak gúnyos vigyorom lehet sértő a hátrálóknak. De igazából kicsit örülök, hogy így lett, most eszmélek csak, ez egy gyerekzsúr, nem biztos, hogy a szülők értékelték volna az adok-kapokot. Szóval inkább visszasétálok a színpadhoz, felvéve a letett kottákat, inkább hasznosan töltöm az időt. - Ekkora felhajtást egy meghívásért.. - dünnyögöm, ahogy a zöld papíros elér hozzám, bár annyira nem érint, én nem vagyok a banda tagja, még ha az előbb oly hevesen a védelem csapatát erősítettem volna is. Csak besegítek, vagy is inkább kisegítem őket a vokálban. Amit azért kétségtelenül élvezek, de ez még nem ad szavazati jogot. Inkább dúdolgatok, próbálgatom a ritmust és a hangszínt, lassan visszaszivárogva a színpadra, a korábbi helyemre, mert hát.. a show-nak folytatódnia kell...
♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥ Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Noel Westmoreland
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Black Birds - születésnapi fellépés 2016-11-27, 10:17
Pöttyet elborul az agyam, rendesen adok azért a srácnak, aki alám kerül, csak akkor térek magamhoz, amikor már nem ellenkezik és igyekszik kimászni alólam. Engedem végül neki, főleg hogy úgy fest a másik banda tagjai végül meghátrálnak. Eleve kevesebben voltak, mint mi, gondolom nem számítottak rá, hogy nem ijedünk meg egy pofontól, bár szegény Zach tényleg elég pocsékul fest a felrepedt szájával, de azt félszemmel láttam, hogy még a lányok is gond nélkül nekimentek volna a másik csapatnak. Végül én is összekapom magamat és kicsit igazítok a ruhámon is, mert azért rendesen zilálttá sikerült válni. A padló is helyre áll, nem is foglalkozom vele, fel sem merül bennem, hogy közöm lehetett hozzá, mint legutóbb ahhoz, hogy beomlott alattunk a talaj Bonnieval. - Ez mi? - lépek közelebb, hiszen nem látom innen, hogy mi van a szórólapon. Eléggé meglepetten szökik fel a szemöldököm, hogy ezt kaptuk, biztosan csak azt gondolják, hogy alázni fognak majd minket ott. - Megmutatjuk nekik ugye? - magamat is meglepem a kérdéssel, főleg azzal, ahogyan fogalmazok. Nem igazán voltam sosem közösség része, de most mégis kezdem tényleg úgy érezni, hogy a csapathoz tartozom. Viszont a bulit folytatni kell, mert bár Noriko ügyesen megoldotta, hogy elterelje a nézők figyelmét a verekedésről, de azért jó lenne visszahozni a hangulatot, főleg ha még versenyezni is szeretnénk egyszer majd tényleg. - Oké... Zach menni fog? - pillantok azért rá, bár valahol már ott motoszkál bennem a rossz érzés, hogy énekelnem kell. Más a vokál, de hogy szólózzak az első fellépésen... ha más nincs vállalom, de nem mondom, hogy nem fogok iszonyatosan félni a dologtól. Nem csoda, ha kissé még a tenyerem is izzad, már csak a lehetőségtől is, hiába tudom a szöveget és alapjáraton menni is fog, de nem vagyok olyan közönség kedvenc, mint Zach, legalábbis... nem tudok róla.
Black Birds & Noel
Dark side | Az első fellépés |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
rülök neki, mikor úgy dönt a másik csapat, hogy inkább visszavonulnak, és nem lesz balhé. Csak azt nem értem, hogy akkor minek jöttek ide? Sosem szerettem, ha valaki fölöslegesen keveri a bajt, mert az senkinek nem jó. Talán ők is belátták, ezért mennek el. A zöld szórólapot elkapom, amit a lány hozzám vág. Nem tudom, mi lehet benne, egyelőre nem nyitom ki, megvárom, hogy lecsillapodjanak a kedélyek, mert abban nem vagyok biztos, hogy tőlünk a fiúk csak úgy leállnak. Azért remélem, hogy igen. Kinyitom a szórólapot, és elolvasom. Szemöldökömet felhúzva próbálom értelmezni, hogy miért kaptuk ezt. Ha valami verseny van, akkor nem lenne jobb nekik, ha mi nem is tudnánk róla, és nagyobb eséllyel indulnak? Hát, ha ők a nehezebb utat választják… Én természetesen szeretném, ha mennénk, ha netán sikerülne nyerni, akkor elmehetnénk Tokióba. Még soha nem jártam ott, annak ellenére, hogy japán vagyok, nem volt alkalmam, de ezt most kiváló lenne. Egyelőre nem szaladok ennyire előre, inkább odaadom Zach-nek a papírt, hogy elolvashassa ő is, aztán majd tovább adja a többieknek… Én mindenképp amellett fogok szavazni, hogy próbáljuk meg, de az ilyen döntéseket persze közösen kell meghozni, amire gondolom, a mai buli után kerül majd sor. Azért arra kíváncsi vagyok, mit reagálnak a többiek, miközben olvassák, mert abból már tudnék következtetni a kimenetelre. Úgy látom, hogy a javaslatomra közben több gyerek is vevő, de nem engedik, hogy én fizessek. Viszont a hangulat lényegesen oldottabb, aminek örülök, talán elfelejtik ezt az incidenst, vagy Chin-hae szokás szerint elvicceli nekik. Zach szavaira csak hümmögök, én sem igazán értem, honnan tudtak rólunk, és hogy kerültek ide. – Azért én még utána néznék ennek a versenynek, hogy tényleg létezik-e – vetem fel, mert eszembe jutott annak a lehetősége is, hogy talán csak kamu az egész, és akkor tényleg kiröhögnek legközelebb is. – Én benne vagyok – válaszoltam arra, hogy folytatjuk-e, és ha a többiek is úgy gondolják, készen állok. Jó lenne nem egy ilyen eseménnyel befejezni ezt a programot. – Jól vagy? – kérdezem Zachet, mert azért jó elkapták, és látom rajta, hogy annyira most nincsen formában, de remélem, hogy komolyabb baja nem esett azért.
Zachary Cross
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Black Birds - születésnapi fellépés 2016-11-16, 14:21
Úgy fest a másik banda sem akar nagyon belemenni a dologba, főleg amikor vagy ketten is belelépnek Noel futóhomokjába, amit engem is beleértve senki nem ért, hogy hogy került oda. Az izomagy dülöngélve próbál belőle kikászálódni, mielőtt a varázslat véget érne, és végképp beépülnének a padlóba. A másik viszont próbál kimászni Noel alól. A göndör szöszi lány meg sem várja, hogy kibontakozzon a jelenet, unottan egy zöld szórólapot vág Noriko-hoz, amit még én is csak fél szemmel látok, miközben a számat tapogatva hüledezek, hogy Alysha és Jess mennyire bátran maradtak volna. Úgy fest többen is felsorakoznak Noriko mögött, hogy beváltsa a meghívási igéretet, ám a szülinapos kiskölök szülei leintik az egészet, mondván ez eleve egy zsúr, tehát mindent ő állnak, nekem is a kezembe nyom valaki egy vajsört, hogy oldódjon a hangulat. Kortyolgatva fordulok a többiekhez, remélem már Noel és Chin-hae is visszatért agyilag közénk, mert a másik banda végül távozott is, sietősen, ahogyan Miranda is kifelé indult, Noel ellenfele már nem vesz revansot. Noriko papírján az olvasható, hogy másfél hét múlva lesz egy selejtező zenei verseny, amelynek a győztese elutazhat a bandáját Tokio-ba egy fesztiválra. De vajon Miranda miért vágta ezt hozzánk? Ki akar ismét nevetni minket..? - Nem gondoltam volna, hogy már az első fellépésen irigyeink lesznek.. Na folytatjuk? – Picit fáj még a szám, jobb lenne, ha Noel átvenné pár szám erejéig az éneket, nekem jó lesz simán a basszusgitár. Kár a hangulatot ezzel tönkretenni, de úgy fest, a pici gyerekek nem is értettek semmit az egészből, a felnőtt vendégek számára pedig lehet, hogy ez csak amolyan intermezzó volt, mindenki visszafordul a saját klikkjéhez, na meg várják az előadás további folytatását. Zúg még a fejem, nem vagyok egy verekedős alkat, de jól a földre küldtek. Kész ciki, lehet, hogy nem is nekem kéne a frontember szerepét vállalni..
ás se hiányzik, minthogy a gyerekek előtt rendezzünk valami jelenetet. Az elég kínos lenne, és biztos, hogy McGalagony fülébe is eljutna a dolog, és soha többet nem léphetnénk fel sehogy. Úgyhogy már meg is bánom, hogy belementem a szópárbajba a lánnyal, és inkább megpróbálom Zacknek is elmondani, hogy ha lehet, akkor ne itt törjön ki a balhé, mert amúgy elkerülhetetlennek tűnik, de ha már meg kell történnie, akkor is olyan helyen, ahol mások nem látják. – Nem lehetne valahogy kimenni? Elég rossz fényt vetne ránk, ha mindenki szeme láttára lenne botrány – suttogom aggódva, de nem tudom, hogy meg lehet-e még akadályozni. Ám ekkor elszabadulnak a dolgot, őt kiüti az egyik srác, és a többiek a másik két fiú felé indulnak. Én persze előrántom a pálcám, még csak az kéne, hogy csak úgy bántsák a többieket, de közben továbbra is azon agyalok, hogyan lehetne a gyerekeket meg a szülőket elvinni innen, ha már mi nem megyünk el. A többiek eléggé harcra késznek tűnnek, Noel máris akcióba lendült. Nem hibáztatom, én is legszívesebben így tennék a helyében. Zack kérésére, hogy menjünk el, csak széttárom a karjaim, ugyanis nem úgy tűnik, hogy Jess vagy Alysha távozni akarna, én meg így nem fogok megfutamodni, főleg, hogy a gyerekek még mindig itt vannak, és figyelnek. Nem várok tovább, a közönségünk felé indulok, akik már biztosan felkapták a fejüket a kibontakozó akciójelenet láttán. – Történt egy kis programváltozás, de hamarosan folytatjuk, addig mindenki a vendégem a Mézesfalásban, írassák a nevemre – hadarom gyorsan, és igyekszem kedvesen mosolyogni közben, pedig majdnem leizzadok, olyan ideges vagyok, hogy el is higgyék, és lehetőleg gyorsan ki is menjenek, mielőtt még több bunyót látnak. Kissé talán sürgetve terelem ki őket a teremből, de a gyerekek látszólag lázba jöttek az ingyen édességtől, úgyhogy remélem, az leköti őket egy ideig, a pénz miatt meg majd ráérek aggódni később. Mikor mindenki elhagyta a termet, visszafordulok, és csak remélem, hogy ezalatt nem fajultak el nagyon a dolgok, de kész vagyok segíteni, ha azok az agyatlan gorillák rárontanának a többiekre.
Alysha Taylor
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Black Birds - születésnapi fellépés 2016-11-08, 16:06
Úgy látom, csípős nyelvből van bőven a csapatban. El is vigyorodom nemlétező bajszom alatt, de mindez csak addig tart, míg Zach nem kap egy állast, feltörölve a port a padlóról. Hát azért ez rohadt sunyi volt! A kottát a színpadra téve pattanok fel magam is, mert bár nem mondanám, hogy a csapat oszlopos tagja vagyok, igazából tag sem, de attól még van igazságérzetem, na meg némi rossz modorom. Pálca nem ugrik a kezembe, azt azért még sem, de a tíz körmöm azonnal alapállásba helyezem. - Még mit nem.. Kikaparom a szemeiket - morranok, ahogy Zach elénk áll, kifelé abajgatna, csak mert lányok vagyunk. Ha lerendeztük a melákokat, ő lesz a következő, akit ezért a felfogásért elkapok! - Gyere gurkó, hadd cakkozzalak ki! - morrannak, kissé talán nekifeszülve a védőnknek, mint a mesefilmekben, ahol így akarják magukat visszafogatni, noha a látvány azt erősíti, mintha mennének. De én nem csak látszatból teszem, tényleg ugrok, ha tudok, ha tudnék, mert hát középre kerültem, és háztársam nagyobb, mint én. Őt meg még se bánthatom első körben!?
♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥ Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Jessica Cartwright
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Black Birds - születésnapi fellépés 2016-10-24, 12:23
Őszintén nem számítottam rá, hogy majd ebbe fog beletorkollni ez a szülinapi fellépés. Minden olyan nyugisnak tűnt és persze még a zenélés is igazán jól ment, erre tessék, most a következő pillanatban már azon kapjuk magukat, hogy Zach a földön hever. Nem vagyok egy túl jó bunyós és őszintén, nem is örülök ennek, hiszen valami gyerek szülinapi bulija ez és mégis szegényeknek azért érzékenyebb a lelkük, mint nekünk... mégis mit fog gondolni, ha elrontjuk az egészet? Utálom, amikor mások nem gondolnak a többi emberre is. A lányok mellé szegődöm, nem húzok elő pálcát sem, csak próbálok nyugodt maradni és lehetőleg nem elmenekülni az egész helyzet elől. Hiszen Griffendéles vagyok vagy mi fene. Zach kijelentésére is felvont szemöldökkel válaszolok. - Biztos, hogy nem hagyunk itt titeket! - Oké, ha a csaj vagy akár a többiek nekünk ugranának, biztos nem érnék annyira sokat, csak egy kis harcipocok vagyok, aki sok varázslatot ismer és esetleg tudnék hirtelen reagálni, ha szükséges. Char biztos másképp vágta volna le a helyzetet és már rég nekiugrott volna a libának. De én nem ő vagyok, úgyhogy csak szorosan magam mellett tartom a kezem, pálcám a zsebemben, és nem mozdulok. Még nem.
Laza lett, bocsi :/ ◊ zene ◊ ruci[You must be registered and logged in to see this link.]
Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jó ötlet még direkt feszegetni a határokat és szándékosan oda szurkálni a másik csapatnak, még ha a dolog egyébként teljesen jogos is és egyébként minden szóval egyetértek. A szájuk nagy, de a csaj mellett csak ezek a gorillák vannak, akik lesik minden szavát, de valószínűleg önálló gondolataik nincsenek. Épp mint Malfoy pincsijei, bár mostanában, mintha valamivel kevesebbet láttam volna őket együtt sündörögni, na de ilyen ügyekbe én aztán nem igen szoktam beleütni az orromat. A mostaniba viszont annál inkább, főleg mivel rendesen elkerekedik a szemem, amikor Zachary kap egy istenes horgost, kész csoda, ha az orra nem törik el, bár az is lehet, hogy az állát találták el, nincs időm különösebben felmérni az eseményeket, főleg mert sikerül még el is esnie, vagy inkább össze, ami valahol érthető, elég nagy ütés volt és elég hirtelen. - Persze... könnyű, ha a másik nem számít rá. - szinte csak szűröm a szavakat a fogaim között, ahogyan Chin hae mellé lépek, mert őszintén szólva a nem túl termetes és egyébként is elég vékonyka srác nem tűnik igazi box királynak. Nem biztos, hogy jót tenne neki, ha ő is kapna egy hasonlót, bár ki tudja azért a dobolás megedzhette annyira a karjait, hogy ha üt azt nem simogatásnak érzékelik a másik banda tagjai. Viszont ezt talán nem itt kellene... na igen, talán, de nekem most ennyire nem megy a gondolkodás. Egy pillanat múlva amikor felénk zúdulnak, ha valaki nem próbál visszafognia, vagy megállítani simán nekimegyek az egyik srácnak és úgy derék tájt elkapva igyekszem a földre vinni egy jó kis lendületet véve előtte. Azt észre sem veszem, hogy a másik közben pár centit lesüllyed a földbe, amin valószínűleg ő is meglepődik, mert még kis területen is meglepő a futóhomok előkerülése, főleg egy épületben, főleg hogy előtte nem volt ott, de hogy lépni nehezen fog tőle az egyszer biztos.
//Földmágus 1. szint: Futóhomokot idézhet egy személynyi területre, hogy aki oda lép bokáig-térdig besüpped (magasságtól függően)//
Black Birds & Noel
Dark side | Az első fellépés |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Miután az első pár szám nagyon jól sikerült, ideje egy kis szünetet tartani, mivel össze is kell beszélnünk, hogy milyen stílusban folytassuk az eddigieket. Ahogyan a többiek, én is totál lefáradtam tőle, ezt még bőven szoknunk kell. Miközben a vajsöröket iszogatjuk, odajön hozzánk Miranda és a sleppje. Hiába próbálnám beelőzni Norikot, a társaimat most összehozza a közös sikeres fellépés, egymás után szólogatnak be a szőkeségnek, és a nagydarab bandatagoknak. Valahogy nem is tudom elképzelni, hogy azokkal a virsli ujjakkal hangszeren lehet játszani, de ha ennyire magabiztosak, nyilván van mire. - Nálatok százszor jobbak. – Húzza el a kezét Miranda Chin-hae elől, csoda, hogy nem kever le neki egy szikrázó pofont. Ha már eddig Noriko elé próbáltam helyezkedni, a srác gúnyolódására felhördülő gorillák elé lépek, és felemelem a kezemet. - Na jó, mindenki próbáljon meg lenyugodni, ezzel semmire nem megyü.. – Próbálnám befejezni, de elszabadulnak az indulatok, és a Miranda mellett álló egyetlen acélos felütéssel üt ki, én meg összerogyok, mint egy rongybaba. A szőke csak elegánsan hátralép, az engem kiütő mellé becsatlakozik a másik négy is, és már Noel meg Chin-hae felé zúdulnak. Megpróbálok az államat tapogatva feltápászkodni, nem kéne, hogy a lányok belekeveredjenek ebbe. Nem annyira vészes a dolog, csak meglepetésként ért, és azért fáj rendesen. Most nem zúdulok előre, csak Noriko, Jess, és Alysha elé helyezkedem. Kár lenne a pálcám után nyúlni, még ha nyilvánvaló is a túlerő. - Lehet, hogy mennetek kéne. – Szólok hátra a lányoknak, azt hiszem van itt egy hátsó kijárat, amolyan udvarféle, ahol a pincérnők szoktak bagózni, ott kéne lelépniük.
mikor Alysha megkapja a kottákat, és elkezdi gyakorolni a dalt, rögtön észreveszem, hogy ért a dolgához. Úgyhogy egy megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, majd rávigyorogok Zachre, azt hiszem, így az ő gondjai is elszálltak. Őszintén szólva, örülök neki, hogy Charity már nincs a bandában, mert elég megbízhatatlan volt, és olyannal nem lehet együtt dolgozni, aki nem jár próbákra, de hogy még egy fellépést is kihagy… Na mindegy, ez már a múlt, az új lány sokkal megbízhatóbbnak tűnik. Már alig vártam, hogy kezdjük el a műsort, úgyhogy teljesen fel voltam pörögve. Az első fele a programnak tök jól sikerült, a gyerekek és a felnőttek is élvezték, és úgy látom én is, hogy egyáltalán nem zavarja őket a rengeteg gyerekdal, szóval ha már nem hiteles tájékoztatást kaptunk a koreloszlásról, legalább belátják, hogy a gyerekeknek szól a koncert. Ekkor lép be az öt ellenséges tekintetű diák, vagyis hát gondolom azok, bár nem emlékszem, hogy láttam volna bármelyiket is. Amikor a csaj beszól, olyan hihetetlen dühös lettem, hogy készültem rávetni magam. Nem szoktam verekedni, de nem tudom, honnan veszi ez a szemét liba, hogy csak úgy ismeretlenül leszólhatja hetek kemény munkáját. És nem, nem elfogultságból, de egyáltalán nem voltunk sem hamisak, sem rosszak. Zach közbevág, úgyhogy végül nem tudom leütni a csajt, meg aztán eszembe jut, hogy a gyerekek is itt vannak. – Miranda Gray? – fintorogva ejtem ki a nevét, miután látom a többieken, hogy ők sem tudják, ki ez. – Ha még ennél is közönségesebb neved lenne, akkor tényleg csoda lenne, ha nem halottunk volna rólad, így is évfolyamonként két lány rohangál ezzel a névvel – vetem oda, majd hagyom, hogy a továbbiakat a többiek intézzék, én addig odamegyek a gyerekekhez, és játékokkal megpróbálom elvonni a figyelmüket a balhéról. Közben azért néha feléjük pillantok, és jól szórakozom Chin-hae kis bemutatóján, bár sajnos nem hallom, mit mond. Remélem, hogy hamar megoldódik a dolog, vagy így, vagy úgy, és a gyerekek nem nagyon vesznek észre belőle semmit. Persze ha kell, szívesen visszamegyek kiütni a libát, de talán nem lesz rá szükség. A röhögcsélő követői amúgy is úgy tűnnek, mint akik Crack és Monstro szintjén vannak, hogy eszük nem nagyon van, tehát ha minden igaz, csak a lány jártatja a száját – már ha meg tud szólalni azok után, amiket Chin-haetől kapott.
Alysha Taylor
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Black Birds - születésnapi fellépés 2016-09-23, 15:09
Nagyon élvezem a helyzetet, a rivaldafényt, az éneklést, a zenét. Persze nem én vagyok a fő szám, vokalistának is csak második, de nem is baj. Jessica szerencsére jól viszi a hátán a dolgot, én csak be-besegítek, mert hát könnyebb lett volna, ha nem pár perc alatt kell kottát tanulnom. De így is roppantul élvezem. Igazából annyira belemelegszem első körben, hogy szinte sajnálom, mikor Zach szünetet rendel el. Az meg sem fordul a fejemben, hogy miattam, így nem is ellenkezem. Inkább a kezembe fogom a kottákat, hogy addig is ismerkedjek a dalokkal, és a színpad szélére ülök, a lábaim lógatva lefelé, hallótávon a banda és az érkezőkön belül. Érdekes szavak kerülnek elő, amolyan kakas a szemétdombon helyzet. Ez ismerős otthonról is. - Tisztára úgy nézel ki, mint az egyik kviddicsjátékos nálunk - emelem a fejem, unottan svenkelve végig a csajon a tekintetem. - Bár kviddicsjátékosnak nem nevezném, mert folyton leesik a seprűjéről. Oh, most látom csak, hoztad a gurkóidat is? - vigyorodom el gúnyosan, újfent a kottára engedve a tekintetem.
♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥ Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Jessica Cartwright
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Black Birds - születésnapi fellépés 2016-09-22, 09:45
Határozottan bólogatni kezdek a lány felé amikor elpróbálja a zeneszámot és örülök neki, hogy végül is ilyen jól megy. Szuper! Akkor nem lehet túl sok gond. A kották úgyis ott lesznek előttünk, bevallom még néha én is bele szoktam lesni. - Jók leszünk! - Próbálok biztatóan rámosolyogni a lányra, és hát igazából kicsit ideges vagyok, izgulok, ez az első fellépésünk és én már nagyon régóta nem voltam koncerten. Szóval... azt hiszem ez eléggé érthető dolog. Már az is soknak számított, hogy egyáltalán újra elkezdtem énekelni. Anya halála után... abbahagytam. Minden rendben haladt, a gyerekre és a szüleikre is nagyon jó volt ránézni. Ez persze nekem is mosolyt csalt az arcomra. Igazából nagyon örülök neki, hogy ilyen lehetőséget kaptam, hogy a korom ellenére is bevettek a többiek a bandába és végre egy ilyen jó csapat tagja lehetek. Nem büszkélkedem túl sok baráttal és ismerőssel sem, és mindig is szerettem volna ezen változtatni. Minden hangot pontosan ahogyan begyakoroltuk úgy ejtek ki, az elején kicsit halkabbról indítok, majd a végére egészen erőteljesen adom ki magamból a dallamokat. A szünetben már pattogva ugrálok le a színpadról, egészen vidáman, ameddig meg nem látom a másik bandát, és a csaj meg nem szólal. Egy picit elfintorodom a megjegyzésére. Végtére is nem vagyok egy nagy beszólogatós lány, de most eléggé megnőtt az önbizalmam és a bátorságom az iménti műsor miatt, úgyhogy nem tudom megállni. - Ha ti jobbat tudtok, miért nem ti vagytok ott kint? - Elvégre minket hívtak ide, nem őket. Kicsit azért lehet, hogy meggondolatlan voltam a kijelentéssel, de mindegy már, kijött a számon és nem fogok eltántorodni, ha kell, azt hiszem ismét meg tudok szólalni. Chin-hae ajánlatain pedig nem tudok nem elmosolyodni.
A vajsört azért még meghúzom, mielőtt biccentenék egyet Zacharynek, hogy remélem is. Minden rendben lesz... azért én ettől tartok. Eléggé lámpalázas vagyok, finoman szólva is, meg aztán minden másképp alakult, mint ahogy számoltunk vele, nem csoda, hogy rendesen be vagyok tojva és félek tőle, hogy a kevéske vajsör amit ledöntöttem most a torkomon még nem fog megoldani mindent. Azt hiszem ezek után érthető, hogy amikor a húrok közé csapok alig-alig pillantok fel, főleg a elején. Inkább csak magam elé nézek, vagy a fények felé, hogy ne lássam a tömeget és úgy kb. mindenki mást, mert akkor csak még jobban ijedeznék tőlük, de ahogyan telik az idő és tényleg úgy fest elég jól hangzunk azért én is kezdek lassacskán oldódni. Azt hiszem ez már mindenképpen haladás és alakul is a dolog. Na nem vagyok olyan lelkes, mint mondjuk a dobok mögött pattogó Chin-hae, de ne véletlenül nem is vagyok dobos. Nekem valahogy könnyebb elbújni a gitár mögött, előtérben lenni és mégis háttérben, egy kis vokállal maximum, főleg egyelőre, amíg még nem vagyok valami gyakorlott ebben a csapatmunka dologban. Végül azért én is egészen oldódom, néha már a hangomat is hallani, sőt egy-egy taktusban remélve, hogy nem zavar meg senkit sem néhol egyszerűen csak ihletből kissé változtatva saját hangzást is teszek bele, főleg a dalok végén, ami nem zavaró senkinek sem. Mert... végül is miért is ne? Azért amikor minden elcsendesedik kissé óvatosan pillantok körbe, hogy nincs-e ebből gond, de úgy fest mindenki nagyon élvezte és végre eljön a pillanat, hogy legalább a mosoly ott virít az arcomon. Már ez is valami, főleg hogy viszonylag még széles is, ami tőlem felettébb szokatlan. Kár, hogy Bonnie nincs itt, bár... ahhoz el is kellett volna hívnom, de ennyire még nem voltam bátor. Egyelőre még se tudok megszólalni, ugyanis úgy fest, hogy zavaró tényezők kerülnek elő, még hozzá nem kicsit zavaró tényezők, úgy fest egy rivális banda lehet és attól tartok ebből csak baj lehet. Én is kissé tanácstalanul nézek és Zach pillantására csak a fejemet rázom. Gőzöm sincs, hogy ki ez a csaj, ha csak a suliban nem láttam, vagy a kis testőrségét. Jellemre akár még Mardekárosok is lehetnek, épp e miatt húzódom kicsit háttérbe, mert akkor meg főleg jó eséllyel belém kötnek, hiszen mint tudjuk senki sem támogatja jó kedvvel, hogy más házbeliekkel barátkozik az ember, főleg ha abba a házba jár, mint én. - Hoppá... - azért azt nem tudom megállni, hogy Chin-hae nyilvánvaló sértését hallva ne nevessem el magamat. Csak szolid kuncogás ez igazából, nem komoly nevetés, főleg hogy hátrébb is húzódtam, bár úgy sejtem ebből csak balhé lesz. A gitárom még nálam, de végül csak hátrébb lépek, hogy letámasszam a fal mellé, ha netán valami atrocitásra kerülne sor, akkor azért még sem fogok csak úgy meghátrálni, annyi szent.
Black Birds & Noel
Dark side | Az első fellépés |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
- Hát ha nincs vodkás cukorka, akkor remélem egy Felix Felicis-szérummal töltött. - Azzal örömmel vesz a cukorkák közül ki egyet, ami amúgy már csak színében sem hasonlít egy szerencse-szérumra, de tudatban biztosan segít majd. Míg eldől az újlány sorsa és leosztják a szerepeket, meg a dalokat, befejezi Chin-hae a dobfelszerelés összeszerelését és némi hangolást is végez rajta, meg a hangosításon ügyködik. Legalább ha kint már kezdenének méltatlankodni, mikor kezdenek, akkor egy-egy felcsendülő hangoló zeneeszköz hatalmas lelkesedést tud kiváltani az emberekből, s ez nemcsak a muglikra igaz. Ha hallják, hogy már közeledik a kezdés a hangolás miatt, türelmesebbek is lesznek, na meg mondjuk egyúttal izgatottabbak is. - Chin-hae! - Mutatkozik be Alyshának röviden, ámde annál mosolygósabban. A következő mosoly meg annak szól, hogy Zach elküldi őt italokért. Na ez az, amit nem kell neki kétszer mondani, Chin-hae egy időre el is tűnik vajsör-ellátmányt beszerezni. Kis idő után tér vissza, és ugyan nem egy korsónyit hozott mindenkinek, hanem csak egy pohárnyit, a kellő hatást ez is meg fogja tenni: - A bársonyos hangért! - Osztogatja ki mindenkinek, aki csak igényli, és emeli poharát, hogy aztán embereseket kortyoljon a vajsörből. Rutinos ivóként a felét így lendületből el is tünteti. Aztán jön is a fellépés, megpörgeti Chin-hae a dobütőket és egy szapora dobveréssel vezeti fel az első számukat, hogy aztán valami lágyabb ritmusúra váltson át az első számuknak megfelelően. Nem felejt el mosolyogni sem, ami azt illeti Chin-hae viseli úgy tűnik a leglazábban a gyorsan vokálos-improvizált helyzetet, s egyébiránt kifejezetten élvezi a rivaldafényt is, még ha a dobosok jellemzően háttérben bújnak is meg. Ettől függetlenül örül, hogy a gyerekek élvezik, márpedig ha a gyerek boldog, akkor a szülők is azok. A belépő bandára felfigyel ugyan Chin-hae, de ne zökkenti ki a ritmusból, a mufurc szőkeség is kap egy széles ázsiai vigyort. - Huh, ez kimerítőbb, mint gondoltam! - Szusszan, mikor elérkezik a szünet ideje, és szép nagy tapsot kapnak apró pici kezek által, meg egy szarkasztikusat is a korábban látott szöszitől. - Hű, Miranda Gray! Ez komoly?! Srácok, Miranda Gray! - Chin-hae úgy lelkesedik fel, mintha a lány maga egy személyben a Walpurgis Leányai lenne és ezt mindenkinek tudnia kellene, és már rögtön folytatja is kipattanva a dob mögül kihasználva a szünetet - úgy is jólesik megmozgatnia a tagjait - és már megy is a szöszihez kifejezni rajongását. - Hódolatom, hölgyem! - Ha Miranda engedi, ad is neki egy kézcsókot egy forró pillantás kíséretében - hát no, van valami megkapó ebben a göndör szőke hajban azzal az arrogáns pofival -, és kézcsók után máris a saját bandatársaihoz fordul magyarázólag, nem mellesleg elfelejtvén elengedni azt a kacsót, ha megszerezte. - Iszonyú híres! Senki mást nem ismerek, aki tíz után belezavarodik a számolásba! Meghívhatom a koncertünk után egy vajsörre a hölgyet? - Chin-hae-nek még van pofája ki is hangsúlyozni a koncert szónak a birtokos viszonyát, s nem is ő lenne, ha nem próbálna meg a nyilvánvaló sértés ellenére is elhívni a lányt egy randira sármos mosoly kíséretében. Vajon bejön Mirandánál az a fajta sármos ázsiai mosoly és pillantás, aminél egyszerűen nem lehet haragudni az illetőre? De ha nem is, hát hátha a srácra jobban kiakad annál, semhogy a banda állítólagos hamisságával foglalkozzon. Taktikai húzás volt a hölgy kezének fogva tartása is: egy oldalról már ki tudja zárni Chin-hae az érkező pofon lehetőségét.
Noriko vállveregetésére végül felderül az arcom, jó, hogy nem nekem kell egyedül helytállnom a vezetői fronton, így hálásan visszamosolygok rá, és úgy fest, hogy a két félénk vokalista lánnyal sem lesz gond. Járatom a tekintetemet közüttük, érdekes, hogy úgy vagyunk gótikus rockbanda, hogy nagyjából mindenki félénk vagy vicces, hol van itt a macsó gótikus karakter? Azt hiszem elég extrémre sikeredett ez az összeállítás, de legalább nemek dolgában egyenlőség van, három lány és három fiú. Teljesen jól ki tudjuk egészíteni egymást, nincsen senki elnyomva. Csakis remélni merem, hogy McGalagony méltán fektette belénk a bizalmát, nem akarnám meghazudtolni az emberismeretét. Még az is szuper, hogy mind a négy házból vannak tagjaink, igaz, három griffendéles, de hát egy oroszlános házvezető égisze alatt ez nem is csoda. Legalább nem vádolhatják részrehajlással, hogy csak a saját házát támogatja, igaz ezt még Piton is így látja, aki köztudottan kivételez, az átváltoztatástan professzor viszont csak lehetőséget nyújt, de nem váltja valóra az álmainkat, azokban nekünk kell profinak lenni. Most, hogy nagyjából megvan a dal-lista egy kicsit meg is nyugszom, és már a basszert hangolgatom. Összenézek Noellel, és bólintok. - Menni fog. – Nem tudni, hogy neki, vagy magamnak mondtam, talán mindkettőnknek. Belezendítünk mind a hatan, és muszáj vagyok elvigyorodni, hihetetlenül jó a hangzásunk, ráadásul amikor meghallom a szólógitáros hangját, határozottan elégedett vagyok. Néha hátrasandítok, teljesen jól lefedjük azt a kívánságot, hogy ez egy gyerekzsúr, tudunk oldottak lenni, és nem a hardrockot nyomni, hiszen ez mégiscsak a kicsinek szóló szülinap. A picik olykor velünk éneklik a gyerekdalokat, de még a felnőttebb részeknél is csillogó szemmel figyelnek, amitől az én önbizalmam is megjön. A szüleik nem nagyon figyelnek ránk, hiába vannak sokan, természetesnek veszik, hogy ott vagyunk, ami szintén jó jel, nem bőgtünk le előttük. Mivel Alysha még gyakorlatlan köztünk, nem akarom ráterhelni, hogy lenyomjunk egy tucat számot, a negyedik végén egy szünetet érdemes beiktatni, főleg hogy az a szúrós szemű ötös meg is jelenik, és bár nem rondítanak bele az előadásba, a szünetben odajönnek, vezetőjük a már említett szőke göndör lány. Jól hallhatóan tapsol, de a stílusából látszik, hogy mindezt gúnyosan teszi. - Nahát.. ti aztán jó kezdők vagytok.. Tízig számoltam a hamis hangokat, aztán elvesztettem a fonalat a nagy káoszban. Nem halljátok magatokat? – A négy fiú mögötte magától értetődő módon röhög fel. Elpirulva emelkedek szólásra, muszáj megelőznöm Norikot, mielőtt a barátném kiüti a szőkét. Nem kéne pankrációt felmutatnunk ha már meghívott vendégek vagyunk. – Ugyan, ti talán jobbak vagytok? – Ismét röhögés, a lány pedig hitetetlenve válaszol. – Miranda Gray vagyok.. ne mondd, hogy még nem hallottatok rólam... – Bizonytalankodva nézek hátra a többiekre, én aztán nem, na de csak én volnék ilyen tudatlan?
Mosolyogva biccentek minden egyes név után, és igyekszem meg is jegezni őket. Szerencsére nincsenek sokan, egy osztálynévsor most nehezemre esne. - Köszi - veszem át mosolyogva a kották egy részét, és amíg Zach elvonja Jessica figyelmét én figyelmesen tanulmányozom a lapokat, olykor halkan dúdolva, keresve a megfelelő hangot, ritmust. Bárki figyel is, azonnal levonhatja a következtetést, miszerint értek valamicskét a kottaolvasáshoz és a hangom se repedt fazékra hajaz. Nem akarok beképzelt lenni, de azt hiszem, tényleg pokoli szerencséjük van, hogy McGalagony ide küldött. - Ezt valahogy így gondoltátok, ugye? - fordulok a visszatérő lányhoz, majd eldúdolom az egyik dallamot. Nagyon remélem, hogy jól eltaláltam a stílusukat és csak kevés a tévedés. Azért elég nehéz így, semmi felkészülés nélkül színpadra állni. Most először örülök igazán annak, hogy anya annyira erőltette a kórust, így szinte egy cseppnyi lámpalázam sincs, mikor felgördül a függöny. Persze egészséges izgalom van, de ez nem az én bandám, csak egy beugró vagyok, mit várnak tőlem? Bár sikerül felvenni a ritmust, arra azért ügyelek, hogy Jessica hangja legyen az erősebb, végül is ő tudja kívülről a számokat. Én csak akkor erősítek rá, ha a dal igényli, na meg ha teljesen biztos vagyok a dologban. Ugyanakkor kifejezetten élvezem a dolgot, a gyerekek nevetős arcát, tapsát, ami mintha adni akarná alánk a ritmust. A belépő banda viszont nem kelti fel túlzottana figyelmem. Végül is én csak nemrég jöttem, még nem gyanakszom semmire, hisz honnan is tudhatnám, mi a fura és mi nem?
♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥ Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Jessica Cartwright
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Black Birds - születésnapi fellépés 2016-09-07, 12:26
Nem tudom, jó tesz e nekünk ez a hirtelen váltás, hiszen még a kezdők közé tartozunk, de ezzel jár az, ha egy olyan megbízhatatlan emberrel szövetkezünk mint Char. Nem is tudom, mit fogok neki mondani ha majd összetalálkozunk, de biztosan nem fog örülni neki. Majd jól letolom! Most már az is biztos, hogy ki lett téve a bandából. Legalábbis gondolom, hiszen ha már egy ilyen fontos bulit kihagy... hogyan is számíthatnánk rá máskor? - Ja, igen, én Jess vagyok. - Mosolyodom el egy picit zavartan a nagy bólogatások közepette, mert örülök neki, hogy a lány legalább kedves. Előszedem a kottákat, miközben átnyújtom neki Zach szavaira figyelek fel. Jóval magasabb tőlem, szóval kissé zavarodott, boci szemeimmel pillogok végig. Jól esik, hogy így törődik a bandával. A mondata végén széles vigyor terül el az arcomon. - Oké, köszi. Menni fog, jól esik ilyeneket hallani. - Az egy dolog, hogy már régóta lemondtam az énekről és most újra próbálkozom, de a fellépések... már jó ideje nem álltam színpadra. Miközben Alyshanak nyújtom át a maradék kottát, figyelek a többiek szavára is. Persze azért még mielőtt kilépünk, elpróbálunk egy-két számot, és mivel úgy tűnik, körülbelül minden rendben van, ezért egészen bizakodónak érzem magamat. Aztán eljön az idő. Mindenki kész, mindenki a helyén, és belevágunk az első, pörgősebb számunkkal. A gyerekek láthatóan jól érzik magukat, én próbálok segíteni Alyshanak ha szükséges, és eddig hibátlanul vesszük fel a ritmust a többiekkel. Mégis, nekem is sikerül kiszúrnom a bandát, akik szúrós tekinteteket mérnek felénk. Baj lesz? Szerencsére nem terelik el a figyelmemet annyira, hogy elrontsak valamit. Ahhoz túlságosan maximalista vagyok, azt hiszem.
zerencsére van még időnk kezdésig, illetve a kinti zsivajból úgy veszem ki, hogy elfoglalják magukat a felnőttek is meg az a pár gyerek is, amíg kezdünk. Látom Zacken, hogy ideges, úgyhogy megveregetem a vállát, egy „minden rendben lesz” pillantással kísérve, majd figyelmemet megint az új lány felé irányítom. Közben a zacskót a cukorra leteszem a földre, mindenki vegyen belőle annyit, amennyit akar. Úgy vettem észre, hogy Noelnek nem tetszett annyira az ötlet, hogy vokálozzon, azért a végén remélem, hogy találunk olyan megoldást, ami mindenkinek jó lesz. Annak örülök, hogy úgy látom, a lányok megoldják a problémát egymás között, most már tényleg csak Alysha hangja az, ami érdekel. Persze nem gondolom, hogy ajánlkozott volna, ha nem tud énekelni, de sokszor fordul elő, hogy valaki kissé másképp ítéli meg a saját képességeit, mint a valóság, ezért kis fenntartásaim még vannak. – Noriko vagyok – mutatkozok be én is, mert igaza van, ezen már túl kellett volna esni előbb is, csak a helyzet nem úgy hozta. – Kinézek egy pillanatra, hogy mi a helyzet, addig szerintem készüljünk fel egy utolsó próbára – javaslom, aztán ha tetszik nekik az ötlet, akkor sietek vissza, de tényleg érdekel, milyen kint a hangulat. Pár perc múlva vissza is térek, odakint minden rendben, ezt meg is osztom velük. Zackre figyelek, aki beavat minket, hogy milyen dalokat szeretne, szerintem jó választás mindegyik, úgyhogy bólogatok, majd mikor készen állunk, elfog a szokásos izgatottság, ami mindig megtörténik, ha szerepelni kell, de az én esetemben ez általában teljesítményfokozó, úgyhogy remélem nem most lesz belőle probléma. Örülök neki, hogy a gyerekek élvezik, legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy tetszik nekik, meg amúgy is, a gyerekek szinte mindent elhallgatnak. Csak azt remélem, hogy a felnőtteknek nem lesz kifogásuk ellene, mert biztosan előadunk pár olyan számot is, ami sokkal inkább a stílusunk, mint ezek a dalok. Én is észreveszem a csapatot, akik befutnak, és valahogy nem tűnnek sem barátságosnak, sem pedig rokonoknak. Mindig igyekszem a közönséget is figyelni zene közben, hogy lássam a reakciójukat, ezért is tűnnek fel ott hátul, mert nem éppen rajongóknak néznek ki. Próbálom a többiek tekintetét keresni, hogy ez most mi a fene lehet. Egyelőre nem tűnik úgy, mintha meg akarnák zavarni a koncertet, talán a terepet mérik fel? Vagy mégis közbe akarnak avatkozni? Ők is öten vannak, mi is, szóval egyenlők az esélyek, ha kitörne a balhé, de remélem, erre nem kerül sor.
Noel Westmoreland
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Black Birds - születésnapi fellépés 2016-08-27, 18:25
Talán plusz egy vokálossal jobb lesz a helyzet, bár ha azt nézzük nem ismeri a számainkat... viszont mivel az egész buli máshogy néz ki, mint amire számítottunk ez lehet, hogy nem is olyan nagy baj és jobban járunk ha eleve változtatunk a repertoáron, amibe már ő is beleszólhat. Talán találunk pár közös számot, amit el tudunk játszani és akkor nem lesz gond. Oh nagyon remélem, hogy nem lesz gond! E nélkül lámpalázam volt, de úgy hogy még a közönség is más, mint amire számítottunk és mellette még az egyik vokalista se jött el... hát nem valami jó a helyzet, hiába próbálja Chin-hae elviccelni és viselik jobban legalább a többiek, én felettébb bizonytalan vagyok és ez még finoman szólva is enyhe kifejezés. - Noel. - bököm ki a nevemet az új lánynak én is, miközben még mindig a cukrot szopogatva, rágcsálva próbálom magamat nyugodtabb állapotba varázsolni, de lehet hogy pár korty vajsör jobban annak az illúzióját kelti majd, hogy higgadtabb vagyok, vagy legalább az is tudok lenni. Próbálkozom, mert muszáj, nem kellene felsülni már most, főleg nem azzal, hogy azért omlunk össze mert minden a feje tetejére állt. Én mindenesetre szépen elfoglalom a helyemet, amikor a többiek is megteszik. Biztató pillantást kap tőlem azért még az új lány, meg a kis vörös, mert hát utóbbi is kellően bizonytalan, na nem mintha én amúgy jobban állnék, szóval lehet, hogy nekem is inkább ez kellene, mert egyelőre nem tudom, hogy mennyire bírom majd tartani magamat és túlélni ezt a napot. Pár percenként átfut az agyamon, hogy talán annyira nem volt ez jó ötlet, mármint a bandához való csatlakozásom, hiszen én nem vagyok valami profi, közönség előtt meg főleg, de végül csak nem lépek le, az aztán elég ciki lenne. A minket néző szúrós tekintetűeket nem veszem észre egyelőre, bőven elég hogy arra koncentráljak, hogy összekapjam magamat és ne ijedjek be még jobban, nem tudok még arra is figyelni, hogy mik vannak, vagy kik vannak körülöttünk. Arra koncentrálok, hogy ha kezdetét veszi a dal, akkor én is a megfelelő pontokon csatlakozzam be és pendítsem a húrokat. Elég profi vagyok már mondhatni, de azért a lámpaláz engem is nagy erőkkel hátráltathat.
Black Birds & Noel
Dark side | Az első fellépés |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
nagyon élveztem//
Ruha 
//
◊ zene ◊ ruci